|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2010-07-28 13:56:50, szerda
|
| |
| |
Most amikor minden virág nyílik,
orgonától a kis gólyahírig,
mikor vége van a fagyos télnek,
amikor a fecskék visszatérnek.
Mikor a természet újra éled,
valahára boldog leszek véled.
Megölelném az egész világot,
és hozzád vinném mind-mind a virágot.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-07-28 13:53:23, szerda
|
| |
| |
Hány kudarc szükséges ahhoz, hogy valaki föladja a hitét?
És végül a legfontosabb: Mikor derül ki a hitről, hogy vakhit?
Mikor derül ki, hogy becsaptam magamat?
S amit vártam és reméltem, nem valósul meg soha!
Mikor derül ki, hogy a vágyad - bárhogy hiszed, akarod,
reméled s bármennyi áldozatot hozol érte - nem teljesül?
Mikor történik az, hogy a hit egy eszmében, egy vallásban
vagy akár a saját jövőmben elévül?
Mikor jön el a pillanat, amikor a padlóról már hiába állsz föl,
vesztettél.
Müller Péter: Gondviselés
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkünk titkai 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-07-28 10:31:14, szerda
|
| |
| |
Animals
Ott áll, a ház hol New Orleans
Egy nap sütötte ház
Ha látom mindig szorongva
Elfog egy furcsa láz
Ott élt, a házban jó anyám
Ki engem felnevelt
Ki várja őt, hogy hazatér
A hűtlen gyermeket
Az élet zord és kegyetlen
A szerencse elkerült
Halásztam én a kincsekre
De hálóm elmerült
Anyám, ha látnál engem most
Az élet vándorát
Barázdás megtört arcomról
Törlöm az út porát
Megrázom mégis magamat
Míg éltet a remény
Hogy egyszer mégis eljutok
Szülőhazámba én
Hát ott áll a ház, hol New Orleans
Egy napsütötte ház
Ha látom mindig szorongva
Elfog egy furcsa láz
Link
Link Zámbó Jimmy |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-07-28 10:29:52, szerda
|
| |
| |
Csizmár Boglárka
A hűvös, tavaszi éjszakában
Lágyan lebegett a tó felett a Hold
S mialatt elolvadt a fény a
mélyárnyékú tájban,
Méz tiszta csókja a víztükörre hajolt
Jelenléted álmos közelségéhez fonódva
Álltam Melletted, és elveszett az idő...
Álomszerű valóság csábított a tóra,
És a néma Hold, a nagyon szerető.
S bár hidegnek tűnhetett ott fenn,
De tudom: ha megérintettem volna,
Tudom, hogy lázban égett
volna a kezem,
Mert forró fénye megcsókolja.
De nem érinthettem a Holdat,
Csak álltam Veled a hollószín éjben...
És éreztem, hogy a dallamod altat
Ebben a mély lágy csendességben.
És éreztem: örökké itt maradnék,
Szívemben tiszta, tűzvirágos csönddel,
Melyet szívemmel szívedre hullajtanék
Fájó és meleg öleléssel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallomás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-07-28 10:13:35, szerda
|
| |
| |
Vecsernyére szól a harang szelíd hangja hívogatón hangzik,
Imádkozik az Istenhez fűzfalombos kicsi falunk szelíd szavú papja.
Kíséri az orgonaszó, mikor a nép boldogságát kéri,
Csak amit én elvesztettem, azt nem tudja többé visszakérni.
Én is jártam vecsernyére, valamikor nem is olyan régen,
Imádkoztam az Istenhez, hogy tégedet adjon vissza nékem,
De mióta a lelkemből a reményt is ki engedted égni,
Bocsássa meg az Úristen, a templomba nem tudok betérni.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-07-28 10:12:14, szerda
|
| |
| |
Valahol egy kis faluban, nem nyílnak már a pünkösdi rózsák,
Valahol egy ablak alatt elnémultak a szerelmes nóták
Valahol egy csendes utcán szomorúan, álmodozva járok,
Ne tudja meg soha senki, hogy még mindig valakire várok.
Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni
Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni
Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer itt maradok árván,
Hogy én nékem nem nyílik már soha virág a pünkösdi rózsán.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-07-28 09:25:20, szerda
|
| |
| |
A boldogság olyan madár,
amit bezárni, megkötni
nem lehet.
Nekünk kell úgy élni,
hogy velünk maradjon és
elkísérjen egy életen át.
Esztergályos Cecília
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Boldogság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-07-28 09:08:00, szerda
|
| |
| |
Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem,
számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet
gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában.
Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni
fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a
miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a
csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés
erőfeszítése?
Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem
vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned
a lehetetlent és a végtelent kívánom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érzelmek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-07-28 09:06:07, szerda
|
| |
| |
Ki minek gondol az vagyok annak.
Miért gondolsz különc, rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te magad vagy ki e jelet vonja.
Vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről-badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sipkám.
Ha lónak gondolsz, a hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd vagyok a leghűbb barátod.
/Weöres Sándor/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2010. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
350 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1062
- e Hét: 7938
- e Hónap: 17322
- e Év: 149876
|
|
|
Offline
