Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
CHARLOTTE Gainsbourgról
  2010-07-08 16:24:42, csütörtök
 
 


Link




Link
 
 
5 komment , kategória:  Képszerkesztés  
1Mózes 1-50-ig Első fejezet
  2010-07-08 11:31:46, csütörtök
 
  (1Mózes 1:1-50)

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2 A föld ekkor még kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mély vizek színén. És Isten tevékeny ereje lebegett a vizek felett. 3 Ekkor Isten ezt mondta: ,,Legyen világosság!" És világosság lett. 4 Isten ezek után látta, hogy a világosság jó, és elválasztotta a világosságot a sötétségtől. 5 És Isten elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Így lett este és reggel: első nap. 6 Majd ezt mondta Isten: ,,Legyen boltozat a vizek között, és váljanak szét a vizek a vizektől!" 7 Isten ekkor elkészítette a boltozatot, és szétválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat feletti vizektől. És ez így is lett. 8 És Isten elnevezte a boltozatot égnek. Így lett este és reggel: második nap. 9 Majd ezt mondta Isten: ,,Gyűljenek egy helyre az egek alatt lévő vizek, és jelenjen meg a szárazföld!" És ez így is lett. 10 Isten elnevezte a száraz részt földnek, az egybegyűjtött vizeket pedig tengereknek. És látta Isten, hogy ez jó. 11 Majd ezt mondta Isten: ,,Hajtson a föld füvet, maghozó növényzetet, gyümölcsfákat, melyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek annak neme szerint e földön." És ez így is lett. 12 Azóta a föld füvet hajt, maghozó növényzetet a maga neme szerint, valamint fákat, melyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek annak neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó. 13 Így lett este és reggel: harmadik nap. 14 Majd ezt mondta Isten: ,,Legyenek világítótestek az égbolton, hogy megkülönböztessék a nappalt az éjszakától, és szolgáljanak jelekként, valamint évszakok, napok és évek mutatóiként. 15 És legyenek világítótestekül az égbolton, hogy megvilágítsák a földet!" És ez így is lett. 16 Isten hozzákezdett a két világítótest megalkotásához: a nagyobb világítótestéhez, hogy uralkodjon a nappalon, a kisebbéhez pedig, hogy uralkodjon az éjszakán, valamint a csillagokéhoz. 17 Isten tehát az égboltra helyezte őket, hogy megvilágítsák a földet, 18 uralkodjanak nappal és éjszaka, valamint hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19 Így lett este és reggel: negyedik nap. 20 Majd ezt mondta Isten: ,,Pezsdüljenek a vizek az élő lelkek sokaságától, és repdeső teremtmények repüljenek a föld felett az égbolt színén!" 21 És Isten megteremtette a nagy tengeri szörnyeket, és mindenféle mozgó, élő lelket teremtett, amely a vizekben kezdett nyüzsögni a maga neme szerint, és mindenféle szárnyas repdeső teremtményt a maga neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó. 22 Isten ezután megáldotta őket, ezt mondva: ,,Legyetek termékenyek, sokasodjatok, és töltsétek be a tengerek vizét, és a repdeső teremtmények is sokasodjanak a földön!" 23 Így lett este és reggel: ötödik nap. 24 Majd ezt mondta Isten: ,,Hozzon elő a föld élő lelkeket a nemük szerint: háziállatokat, csúszó és mászó állatokat és a föld vadállatait a maguk neme szerint!" És ez így is lett. 25 Isten kezdte megalkotni a föld vadállatait a nemük szerint, a háziállatokat a nemük szerint, és minden földi csúszó és mászó állatot a maga neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó. 26 Majd ezt mondta Isten: ,,Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra, és uralkodjon a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, a háziállatokon, az egész földön, és minden földi csúszó és mászó állaton." 27 És Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette; férfinak és nőnek teremtette őket. 28 Isten ezután megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: ,,Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog." 29 Majd ezt mondta Isten: ,,Nézzétek, nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, melyen magot rejtő gyümölcs van, hogy legyen nektek eledelül. 30 És a föld valamennyi vadállatának, az egek valamennyi repdeső teremtményének és minden léleknek, amely a földön mozog, s amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt." És ez így is lett. 31 Isten ezek után megnézett mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt! Így lett este és reggel: hatodik nap.


2 Így készültek el az egek és a föld is, azok minden seregével együtt. 2 A hetedik napra Isten elkészült a művével, amit alkotott, és a hetedik napon megnyugodott minden munkájától, amit végzett. 3 Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mivel ezen a napon nyugodott meg minden munkájától, amit Isten a teremtés céljából végzett. 4 Ez a története az egek és a föld teremtésének, amikor megteremtettek, amely napon Jehova Isten földet és eget alkotott. 5 Ekkor még semmilyen mezei bokor sem volt a földön, és még semmiféle mezei növény sem hajtott ki, mert Jehova Isten még nem bocsátott esőt a földre, és nem volt még ember, aki művelte volna a földet. 6 De pára szállt fel a földről, és megöntözte a föld egész színét. 7 És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké. 8 Jehova Isten ezután egy kertet hozott létre Édenben, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált. 9 És Jehova Isten sarjasztott a földből mindenféle fát, amely a szemnek kívánatos, és eledelnek jó, az élet fáját is a kert közepén, valamint a jó és rossz tudásának a fáját. 10 Egy folyó eredt Édenből, hogy öntözze a kertet; ott elágazott, s négy főágra szakadt. 11 Az elsőnek a neve Pison; ez az, amelyik megkerüli Havila egész földjét, ahol arany található. 12 Ennek a földnek az aranya jó. Található ott bdelliumgyanta és ónixkő is. 13 A második folyónak a neve Gihon; ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét. 14 A harmadik folyó neve Hiddekel; ez az, amelyik Asszíria keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. 15 Jehova Isten pedig fogta az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt. 16 Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: ,,A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. 17 De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz." 18 Jehova Isten így folytatta: ,,Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, mintegy kiegészítőt." 19 És Jehova Isten megformált a földből minden mezei vadat és az egek minden repdeső teremtményét, és az emberhez vitte őket, hogy lássa, az milyen nevet ad nekik. És minden élő léleknek az lett a neve, amit az ember adott neki. 20 Az ember tehát nevet adott minden háziállatnak, az egek repdeső teremtményeinek és a föld minden mezei vadjának, de az ember nem talált magának segítőt, mintegy kiegészítőt. 21 Jehova Isten ezért mély álmot bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet a bordái közül, és hússal töltötte be a helyét. 22 Majd Jehova Isten az emberből kivett bordából nőt alkotott, és odavitte az emberhez. 23 Az ember ekkor ezt mondta: ,,Ez már végre csontomból való csont, És testemből való test. Asszonynak nevezzék, Mivel a férfiból lett kivéve." 24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és e g y testté lesznek. 25 Az ember és a felesége pedig mindketten meztelenek voltak, mégsem szégyellték.

3 A kígyó pedig óvatosabb volt minden mezei vadnál, melyet Jehova Isten alkotott. Ezért így szólt az asszonyhoz: ,,Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek a kert minden fájáról?" 2 Az asszony erre így felelt a kígyónak: ,,A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 3 De a kert közepén lévő fának a gyümölcséről Isten ezt mondta: »Abból ne egyetek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok.«" 4 A kígyó erre ezt mondta az asszonynak: ,,Bizony nem haltok meg. 5 Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz." 6 Az asszony pedig látta, hogy a fa termése evésre jó, olyan, ami vonzó a szemnek, igen, a fa ránézésre kívánatos volt. Így hát szakított a gyümölcséből, és evett belőle. Majd adott belőle a férjének is, amikor az vele volt, és ő is evett. 7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. 8 Később meghallották Jehova Isten hangját, amikor a nap szellős időszakában a kertben járt, s az ember és a felesége elrejtőzött Jehova Isten arca elől a kert fái között. 9 Jehova Isten pedig szólongatta az embert, és ezt mondta neki: ,,Hol vagy?" 10 Az végül így felelt: ,,Hallottam hangodat a kertben, de féltem, mivel meztelen vagyok, ezért elrejtőztem." 11 Isten erre ezt kérdezte: ,,Ki mondta neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél a fáról, amely felől azt parancsoltam, hogy ne egyél?" 12 Az ember így folytatta: ,,Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fa gyümölcséből, ezért ettem." 13 Jehova Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: ,,Mit tettél?" Az asszony erre így felelt: ,,A kígyó vezetett félre engem, ezért ettem." 14 Ezután Jehova Isten így fordult a kígyóhoz: ,,Mivel ezt tetted, átkozott légy minden háziállat és minden mezei vad között! A hasadon fogsz csúszni, és port fogsz enni életed minden napján. 15 És ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Az összezúzza a fejed, te pedig annak sarkát zúzod szét." 16 Az asszonynak ezt mondta: ,,Felettébb megnövelem terhességed fájdalmát. Fájdalommal szülsz gyermekeket, és epekedni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad." 17 Ádámhoz pedig így szólt: ,,Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam: »arról ne egyél«, átkozott legyen a föld miattad. Gyötrelmes fáradozással fogod enni termését életed minden napján. 18 Tövist és bogáncskórót fog neked teremni, és mezei növényeket kell enned. 19 Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza." 20 Ádám ezután Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett minden élő anyja. 21 Jehova Isten pedig hosszú bőrruhát készített Ádámnak és a feleségének, és felöltöztette őket. 22 Azután így szólt Jehova Isten: ,,Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz. Most azért nehogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról is, és egyen róla, s időtlen időkig éljen . . ." 23 Jehova Isten ekkor eltávolította őt az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 24 Kiűzte hát az embert, majd az Éden kertjének keleti oldalára kerubokat állított, és egy szüntelenül forgó kard lángoló pengéjét, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

4 Ádám pedig együtt hált Évával, a feleségével, és Éva terhes lett, majd idővel megszülte Káint, és ezt mondta: ,,Férfit szültem Jehova segítségével." 2 Később megszülte annak testvérét is, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Káin pedig földműves. 3 Történt egy kis idő múlva, hogy Káin felajánlást vitt Jehovának a föld terméséből. 4 Ábel is vitt nyája első elléséből, sőt azok hájas részeiből. S míg Jehova tetszéssel tekintett Ábelre és a felajánlására, 5 egyáltalán nem tekintett tetszéssel Káinra és a felajánlására. Káin ekkor nagy haragra gerjedt, és lehangolt lett az ábrázata. 6 Jehova erre így szólt Káinhoz: ,,Miért gerjedtél haragra, és miért lett lehangolt az ábrázatod? 7 Ha jót cselekszel, abból vajon nem felmagasztalás származik? De ha nem cselekszel jót, akkor a bűn ott lapul a bejáratnál, és rád vágyódik. És te vajon uralkodsz rajta?" 8 Káin ezután ezt mondta Ábelnek, a testvérének: ,,Menjünk ki a mezőre!" Amikor pedig a mezőn voltak, Káin rátámadt Ábelre, a testvérére, és megölte. 9 Jehova később ezt kérdezte Káintól: ,,Hol van Ábel, a testvéred?" Káin pedig ezt mondta: ,,Nem tudom. Talán őrizője vagyok én a testvéremnek?" 10 Isten erre így szólt: ,,Mit tettél? Halld meg! Testvéred vére kiált hozzám a földről. 11 Most azért számkivetésre vagy kárhoztatva arról a földről, amely megnyitotta száját, hogy befogadja testvéred vérét a kezedből. 12 Amikor a földet műveled, az nem adja meg neked erejét. Vándor és menekült leszel a földön." 13 Káin erre ezt mondta Jehovának: ,,Túl nagy a vétkemért kapott büntetés ahhoz, hogy elhordozzam. 14 Ettől a naptól fogva elűzöl engem a földnek színéről, és rejtve leszek színed elől is. Vándor és menekült leszek a földön, és ha valaki rám talál, biztosan megöl." 15 Jehova erre ezt mondta neki: ,,Ezért, ha valaki megöli Káint, hétszeresen állnak bosszút rajta." Jehova ekkor megjelölte Káint, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. 16 Káin ezután elment Jehova színe elől, és a Menekülés földjén telepedett le, Édentől keletre. 17 Káin ezután együtt hált a feleségével, az pedig terhes lett, és megszülte Énókot. Majd Káin épített egy várost, és azt a fiáról Énóknak nevezte. 18 Később Énóknak fia született, Irád. Majd Irád nemzette Mehujáelt, Mehujáel nemzette Metusáelt, és Metusáel nemzette Lámeket. 19 Lámek pedig két feleséget vett magának. Az első neve Áda volt, a második neve pedig Cilla. 20 Áda idővel megszülte Jábált. Ő lett a sátorban lakók és a jószágtartók ősatyja. 21 Testvérének a neve Jubál volt. Ő lett az ősatyja minden hárfásnak és síposnak. 22 Cilla is szült: Tubál-Káint, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsát. Tubál-Káin nővére pedig Naáma volt. 23 Majd Lámek ily szavakkal szólt feleségeihez, Ádához és Cillához: ,,Halljátok szavam, Lámek feleségei; Fordítsátok fületek beszédemre: Férfit öltem, mert megsebzett, Igen, ifjat öltem, mert megütött. 24 Ha hétszeres a bosszú Káinért, Akkor hetvenhétszeres Lámekért." 25 Ádám ismét együtt hált feleségével, és a felesége fiút szült, akit Sétnek nevezett el, mert ahogy mondta: ,,Isten másik magot rendelt számomra Ábel helyett, mivel Káin megölte őt." 26 Sét is nemzett egy fiút, akit Énósnak nevezett el. Abban az időben kezdték hívni Jehova nevét.

5 Ez Ádám történetének a könyve: Amely napon Isten megteremtette Ádámot, Isten hasonlatosságára alkotta őt. 2 Férfinak és nőnek teremtette őket. Majd megáldotta és embernek nevezte el őket a teremtésük napján. 3 Ádám százharminc évet élt, és akkor nemzett egy fiút az ő képmására és hasonlatosságára, akit Sétnek nevezett el. 4 És Ádám napjai, miután Sétet nemzette, nyolcszáz évet tettek ki. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 5 Ádám életének napjai összesen kilencszázharminc évet tettek ki, majd meghalt. 6 Sét százöt évet élt, és akkor nemzette Énóst. 7 Miután Énóst nemzette, Sét még nyolcszázhét évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 8 Sét napjai összesen kilencszáztizenkettő évet tettek ki, majd meghalt. 9 Énós kilencven évet élt, és akkor nemzette Kénánt. 10 Miután Kénánt nemzette, Énós még nyolcszáztizenöt évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 11 Énós napjai összesen kilencszázöt évet tettek ki, majd meghalt. 12 Kénán hetven évet élt, és akkor nemzette Mahalalelt. 13 Miután Mahalalelt nemzette, Kénán még nyolcszáznegyven évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 14 Kénán napjai összesen kilencszáztíz évet tettek ki, majd meghalt. 15 Mahalalel hatvanöt évet élt, és akkor nemzette Járedet. 16 Miután Járedet nemzette, Mahalalel még nyolcszázharminc évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 17 Mahalalel napjai összesen nyolcszázkilencvenöt évet tettek ki, majd meghalt. 18 Járed százhatvankét évet élt, és akkor nemzette Énókot. 19 Miután Énókot nemzette, Járed még nyolcszáz évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 20 Járed napjai összesen kilencszázhatvankét évet tettek ki, majd meghalt. 21 Énók hatvanöt évet élt, és akkor nemzette Metusélahot. 22 Miután Metusélahot nemzette, Énók továbbra is az igaz Istennel járt, még háromszáz éven át. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 23 Énók napjai összesen háromszázhatvanöt évet tettek ki. 24 És Énók szüntelen az igaz Istennel járt. Aztán nem volt többé, mert Isten elvitte őt. 25 Metusélah száznyolcvanhét évet élt, és akkor nemzette Lámeket. 26 Miután Lámeket nemzette, Metusélah még hétszáznyolcvankét évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 27 Metusélah napjai összesen kilencszázhatvankilenc évet tettek ki, majd meghalt. 28 Lámek száznyolcvankét évet élt, és akkor nemzett egy fiút. 29 Noénak nevezte el, és ezt mondta: ,,Ő vigaszt nyújt munkánkban és kezünk gyötrelmes fáradozásában, ami a Jehova által megátkozott föld miatt van." 30 Miután Noét nemzette, Lámek még ötszázkilencvenöt évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 31 Lámek napjai összesen hétszázhetvenhét évet tettek ki, majd meghalt. 32 Noé elmúlt ötszáz éves, amikor Sémet nemzette, majd Hámot és Jáfetet.

6 Történt pedig, hogy amikor az emberek sokasodni kezdtek a föld színén, és lányaik születtek, 2 az igaz Isten fiai felfigyeltek rá, hogy az emberek lányai szépek; és feleségeket vettek maguknak, mégpedig mindazokat, akiket kiválasztottak. 3 Jehova ekkor ezt mondta: ,,Ne működjék szellemem időtlen időkig az emberen, mert ő csak hús-vér lény. Napjai ezért százhúsz évet tegyenek ki." 4 Nefilek voltak a földön azokban a napokban — és azután is —, amikor az igaz Isten fiai együtt háltak az emberek lányaival, és azok fiakat szültek nekik; ezek voltak az ősidőktől fogva híres hatalmasok. 5 Jehova tehát látta, hogy rendkívül nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden hajlama szüntelen csak rossz. 6 Jehova ezért sajnálta, hogy embert alkotott a földön, és bánkódott a szívében. 7 Így hát Jehova ezt mondta: ,,Eltörlöm a föld színéről az embereket, akiket teremtettem; az embereket, a háziállatokat, a csúszó és mászó állatokat és az egek repdeső teremtményeit, mert sajnálom, hogy megalkottam őket." 8 De Noé kegyet talált Jehova szemében. 9 Ez Noé története: Noé igazságos férfi volt. Feddhetetlen a kortársai között. Noé az igaz Istennel járt. 10 Idővel Noé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. 11 A föld pedig romlottá vált az igaz Isten előtt, és megtelt a föld erőszakkal. 12 Isten tehát a földre tekintett, és íme: romlott volt az, mert minden test megrontotta útját a földön. 13 Isten ezután ezt mondta Noénak: ,,Minden test vége elérkezett előttem, mert a föld megtelt erőszakossággal miattuk; most pedig elpusztítom őket a földdel együtt. 14 Készíts magadnak bárkát gyanta tartalmú fából. Készíts a bárkába rekeszeket, és kívül-belül vond be kátránnyal a bárkát. 15 A következőképpen készítsd el a bárkát: a hossza háromszáz könyök legyen, a szélessége ötven könyök, és harminc könyök a magassága. 16 Készíts cóhárt [tetőt vagy ablakot] a bárkára — egy könyök maradjon felülről —, a bárka bejárata pedig oldalt legyen. Készíts egy alsó, egy második és egy harmadik szintet. 17 Én pedig vízözönt hozok a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden testet, amelyben életerő működik. Minden elvész, ami a földön van. 18 Veled azonban szövetséget kötök; menj be a bárkába, te és a fiaid, a feleséged és fiaidnak a feleségei veled együtt. 19 Minden élő teremtményből, minden testből kettőt vigyél be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak. Hímek és nőstények legyenek. 20 A repdeső teremtményekből a nemük szerint, a háziállatokból a nemük szerint, a földön csúszó és mászó mindenféle állatból a maga neme szerint, mindből kettő fog bemenni hozzád, hogy életben maradjanak. 21 Te pedig szerezz be magadnak mindenféle ennivalót; gyűjtsd be azt, és legyen az eledeled neked is, meg azoknak is." 22 És Noé mindent úgy tett, ahogyan Isten parancsolta neki. Pontosan úgy cselekedett.

7 Jehova ezután ezt mondta Noénak: ,,Menj be te és egész háznéped a bárkába, mert téged láttalak igazságosnak énelőttem ebben a nemzedékben. 2 Minden tiszta állatból hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt; minden tisztátalan állatból csak kettőt: a hímet és a nőstényt; 3 az egek repdeső teremtményeiből is hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész föld színén. 4 Mert már csak hét nap, és esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet alkottam." 5 És Noé mindent úgy tett, ahogyan Jehova parancsolta neki. 6 Noé hatszáz éves volt, amikor a vízözön elárasztotta a földet. 7 Noé tehát bement fiaival, feleségével, valamint fiainak a feleségeivel a bárkába a vízözön elől. 8 Mindenféle tiszta és tisztátalan állatból, minden repdeső teremtményből és mindabból, ami él és mozog a földön, 9 kettesével bementek Noéhoz a bárkába, hím és nőstény, pontosan úgy, ahogy Isten parancsolta Noénak. 10 Hét nappal később eljött a vízözön a földre. 11 Noé életének hatszázadik évében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, feltört a hatalmas, mély vizek összes forrása, és megnyíltak az egek zsilipjei. 12 Negyven nap és negyven éjjel ömlött az eső a földre. 13 Ezen a napon mentek be a bárkába Noéval együtt a fiai, Sém, Hám meg Jáfet, valamint Noé felesége és fiainak a három felesége. 14 Ők, valamint minden vadállat a maga neme szerint, minden háziállat a maga neme szerint, minden csúszó és mászó állat, mely a földön él és mozog, a maga neme szerint, minden repdeső teremtmény a maga neme szerint, minden madár és minden szárnyas teremtmény. 15 Kettesével mentek be Noéhoz a bárkába minden testből, amelyben életerő működik. 16 Hím és nőstény ment be mindenféle testből, bementek pontosan úgy, ahogy Isten parancsolta Noénak. Jehova ezután bezárta mögötte az ajtót. 17 A vízözön már negyven napja tartott a földön, és a víz egyre növekedett, majd vitte a bárkát, és az magasan a föld felett, a víz színén úszott. 18 A víz egyre áradt és egyre magasabbra emelkedett a földön, de a bárka továbbra is a víz felszínén úszott. 19 A víz pedig olyannyira elárasztotta a földet, hogy ellepett minden magas hegyet az egész ég alatt. 20 A víz tizenöt könyöknyivel a hegyek fölé emelkedett, és ellepte azokat a víz. 21 Így hát elpusztult a földön minden test, mely élt és mozgott, a repdeső teremtmények, a háziállatok, a vadállatok, a földön nyüzsgő állatok sokasága és az összes ember. 22 Minden, aminek az orrában az életerő lehelete működött, vagyis minden, ami a szárazföldön volt, meghalt. 23 Isten tehát eltörölt mindent, ami a föld színén volt; embereket, négylábú állatokat, csúszó és mászó állatokat és az egek repdeső teremtményeit, mindet eltörölte a földről; és csak Noé és azok maradtak életben, akik vele voltak a bárkában. 24 És a víz még százötven napig árasztotta el a földet.

8 Isten azután megemlékezett Noéról, valamint minden vadállatról és háziállatról, ami csak vele volt a bárkában. Majd Isten szelet bocsátott a földre, és a víz apadni kezdett. 2 A mély vizek forrásai és az egek zsilipjei bezárultak, s így az egekből szakadó eső is elállt. 3 A víz kezdett visszahúzódni a földről, szép lassan visszahúzódott; majd százötven nap múlva a víz leapadt. 4 A hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján a bárka megfeneklett az Ararát hegységben. 5 A víz egyre csak fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónapban, a hónap első napján előtűntek a hegycsúcsok. 6 Negyven nap elteltével Noé kinyitotta az ablakot a bárkán, amit készített. 7 Azután kiengedett egy hollót, és az kint repdesett; elment meg visszatért, míg a víz fel nem száradt a földről. 8 Később kiengedett egy galambot is, hogy meglássa, vajon leapadt-e a víz a föld színén. 9 De a galamb nem talált lábának nyugvóhelyet, ezért visszarepült hozzá a bárkába, ugyanis még víz borította az egész föld felszínét. Noé pedig kinyújtotta a kezét, megfogta a galambot, és bevette magához a bárkába. 10 Várt még hét napot, és akkor újra kiengedte a galambot a bárkából. 11 Később, estefelé a galamb visszatért hozzá, és lám, frissen szakított olajfalevél volt a csőrében. Noé ebből megtudta, hogy a víz leapadt a földön. 12 Várt még hét napot. Utána kiengedte a galambot, de az nem tért többé vissza hozzá. 13 Történt pedig a hatszázegyedik évben, az első hónapban, a hónap első napján, hogy a víz felszáradt a földről; és Noé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy a föld felszíne száraz lett. 14 A második hónapban, a hónap huszonhetedik napján a föld megszikkadt. 15 Isten ekkor így szólt Noéhoz: 16 ,,Menj ki a bárkából, te és a feleséged, a fiaid és fiaidnak a feleségei veled együtt. 17 Vigyél ki magaddal minden élő teremtményt, mindenféle testből valót, mely veled van, a repdeső teremtmények közül, a négylábú állatok közül és minden földön csúszó és mászó állat közül, mely a földön él és mozog. Nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön." 18 Noé ekkor kiment, és a fiai, felesége, és a fiainak a feleségei is vele együtt. 19 Minden élő teremtmény, minden csúszó és mászó állat és minden repdeső teremtmény, mindaz, ami él és mozog a földön, családja szerint kiment a bárkából. 20 Noé pedig oltárt épített Jehovának, és vett néhányat minden tiszta állatból és minden tiszta repdeső teremtményből, s égő felajánlást mutatott be az oltáron. 21 Jehova megérezte a megnyugtató illatot, és Jehova ezt mondta szívében: ,,Soha többé nem átkozom meg a földet az ember miatt, hiszen az ember szívének hajlama már ifjúságától fogva rossz, és soha többé nem sújtok csapással minden élőt, mint ahogy cselekedtem. 22 Míg csak tartanak a föld napjai, soha nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka."

9 Isten ezután megáldotta Noét és fiait, és ezt mondta nekik: ,,Legyetek termékenyek, sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2 Féljen és rettegjen tőletek minden élő teremtmény a földön, az egek minden repdeső teremtménye, mindaz, ami él és mozog a földön, és a tengernek minden hala. A kezetekbe adtam most ezeket. 3 Minden állat, amely él és mozog, legyen nektek eledelül. Mint a zöld növényt, azokat is mind nektek adom. 4 Csak a húst a lelkével — a vérével — együtt meg ne egyétek. 5 Ezenkívül számon kérem a ti lelketek vérét. Minden élő teremtmény kezéből számon kérem; az ember kezéből — minden embertől, vagyis a testvérétől — számon kérem az ember lelkét. 6 Aki embervért ont, annak a vérét is ember fogja kiontani, mivel Isten a saját képmására teremtette az embert. 7 Ti pedig legyetek termékenyek, sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön, és sokasodjatok rajta." 8 Isten még ezt is mondta Noénak és a vele levő fiainak: 9 ,,Én pedig szövetséget kötök veletek és az utódaitokkal, akik utánatok következnek, 10 és minden élő lélekkel, amely veletek van a szárnyasok közül, és a négylábú állatok közül, s minden élő teremtmény közül, amely veletek van a földön, mindazoktól kezdve, ami kimegy a bárkából a föld minden élő teremtményéig. 11 Igen, szövetséget kötök veletek: nem pusztul el többé minden test vízözön által, és nem lesz többé vízözön a föld elpusztítására." 12 Isten még hozzátette: ,,Ez a jele a szövetségnek, amit veletek és minden élő lélekkel kötök, mely veletek van, nemzedékeken át időtlen időkig: 13 Szivárványomat helyezem a felhőbe, hogy az legyen a jele a szövetségnek köztem és a föld között. 14 Ha majd felhőt bocsátok a föld fölé, a szivárvány is megjelenik a felhőben. 15 És megemlékezem a szövetségemről, mely köztem és köztetek, valamint minden test közül való minden élő lélek között van; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek az elpusztítására. 16 Szivárvány lesz a felhőben, és amikor látom, megemlékezem az időtlen időkig tartó szövetségről Isten között és minden test közül való minden élő lélek között, amely a földön van." 17 És Isten megismételte Noénak: ,,Ez a jele a szövetségnek, amit a földön lévő valamennyi testtel kötök." 18 Noé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, a következők voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám volt később Kánaán apja. 19 Ők hárman voltak Noé fiai, és őáltaluk népesült be az egész föld. 20 Noé ekkor földműveléshez fogott, és szőlőt ültetett. 21 Majd ivott a borból, lerészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátra közepén. 22 Hám, Kánaán apja később meglátta apja meztelenségét, és elmondta kint lévő két testvérének. 23 Sém és Jáfet ekkor fogtak egy köntöst, a vállukra terítették, és bementek háttal. Így takarták be apjuk meztelenségét, elfordítva az arcukat, és nem látták apjuk meztelenségét. 24 Noé végül felébredt a bortól való ittasságából, és megtudta, mit tett vele a legkisebb fia. 25 Ekkor ezt mondta: ,,Átkozott legyen Kánaán! Rabszolgák rabszolgája legyen a testvérei között." 26 Majd ezt mondta: ,,Legyen áldott Jehova, Sém Istene, És legyen Kánaán annak rabszolgája! 27 Adjon Isten tág teret Jáfetnek, Lakjék Sém sátraiban. Legyen Kánaán az ő rabszolgája is!" 28 Noé még háromszázötven évet élt a vízözön után. 29 Noé napjai tehát összesen kilencszázötven évet tettek ki, és meghalt.

10 Ez Noé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek a története, akiknek fiaik születtek a vízözön után: 2 Jáfet fiai voltak: Gómer, Magóg, Madai, Jáván, Tubál, Mések és Tirász. 3 Gómer fiai: Askenáz, Rifát és Tógarma. 4 Jáván fiai: Elisah, Társis, Kittim és Dodánim. 5 Tőlük ágaztak szét a szigetlakó nemzetek az országaikba, mindegyik a maga nyelve és családja szerint, nemzetenként. 6 Hám fiai: Kús, Micraim, Pút és Kánaán. 7 Kús fiai: Széba, Havila, Szabta, Raáma és Szabtéka. Raáma fiai: Sába és Dedán. 8 Kús nemzette Nimródot. Ez volt az első, aki hatalmassá lett a földön. 9 Jehovának ellenszegülő, hatalmas vadásznak bizonyult. Ezért van a mondás: ,,Éppen olyan, mint Nimród, Jehovának ellenszegülő, hatalmas vadász." 10 Az ő királyságának a kezdete Bábel, Erek, Akkád és Kalné volt a Sineár földjén. 11 Erről a földről ment Asszíriába, és építette fel Ninivét, Rehobót-Írt, Kalahot, 12 valamint Reszent Ninive és Kalah között. Ez az a nagy város. 13 Micraim nemzette Ludimot, Anámimot, Lehábimot, Naftuhimot, 14 Patruszimot, Kaszlúhimot (tőle származtak a filiszteusok) és Kaftorimot. 15 Kánaán nemzette Szidónt, az elsőszülöttjét, és Hétet, 16 továbbá a jebuszitákat, az amoritákat és a girgasitákat, 17 a hivvitákat, az árkitákat és a szinitákat, 18 az arvadiakat, a cemáriakat és a hamatitákat. És ezután a kánaániták családjai szétszéledtek, 19 úgyhogy a kánaániták határa Szidóntól Gérárig terjedt, Gázához közel, valamint Szodomáig, Gomorráig, Admáig és Cebojimig, Lasához közel. 20 Ők voltak Hám fiai családjaik és nyelvük szerint az országukban, nemzetenként. 21 Születtek fiai Sémnek is, aki Éber összes fiának ősatyja, Jáfetnek, legidősebb testvérének pedig az öccse volt. 22 Sém fiai voltak: Elám, Assur, Arpaksád, Lud és Arám. 23 Arám fiai: Úc, Hul, Geter és Mas. 24 Arpaksád nemzette Sélát, és Séla nemzette Ébert. 25 Ébernek két fia született. Az egyiknek Péleg volt a neve, mert az ő napjaiban vált megosztottá a föld; testvérének pedig Joktán volt a neve. 26 Joktán nemzette Almodádot, Sélefet, Hacarmávetet és Jerahot, 27 Hadórámot, Uzált és Diklát, 28 Obált, Abimáelt és Sábát, 29 Ofírt, Havilát és Jobábot. Ezek mind Joktán fiai voltak. 30 Lakóhelyük Mésától Szefárig terjedt, a kelet hegyvidékéig. 31 Ezek voltak Sém fiai családjuk és nyelvük szerint az ő földjükön, nemzetenként. 32 Ezek voltak Noé fiainak a családjai a családi leszármazásuk és nemzeteik szerint. Tőlük ágaztak szét a nemzetek a föld színén a vízözön után.

11 Az egész földnek pedig egy nyelve és egy szókincse volt. 2 És történt, hogy amikor kelet felé mentek, találtak egy síkságot Sineár földjén, és ott letelepedtek. 3 Ezt mondták egymásnak: ,,Gyertek! Vessünk téglát, és égessük ki." A tégla szolgált nekik kő gyanánt, a bitumen pedig habarcs gyanánt. 4 Majd ezt mondták: ,,Gyertek! Építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek a teteje az egeket éri, és szerezzünk magunknak hírnevet, nehogy szétszóródjunk az egész föld színén." 5 Jehova pedig lejött, hogy megnézze a várost és a tornyot, amit az emberek fiai építettek. 6 Azután Jehova ezt mondta: ,,Íme, ez a nép egy, és a nyelvük is egy, és most ehhez fognak hozzá. Így hát semmi sem lehetetlen nekik, amit elgondolnak. 7 Menjünk csak le, és zavarjuk össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét." 8 Jehova tehát szétszórta őket onnan az egész föld színére, és végül abbahagyták a város építését. 9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze Jehova az egész föld nyelvét, és Jehova szétszórta őket onnan az egész föld színére. 10 Ez Sém története: Sém százéves volt, amikor nemzette Arpaksádot, két évvel a vízözön után. 11 Miután Arpaksádot nemzette, Sém még ötszáz évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 12 Arpaksád harmincöt évet élt, és akkor nemzette Sélát. 13 Miután Sélát nemzette, Arpaksád még négyszázhárom évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 14 Séla harminc évet élt, és akkor nemzette Ébert. 15 Miután Ébert nemzette, Séla még négyszázhárom évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 16 Éber harmincnégy évet élt, és akkor nemzette Péleget. 17 Miután Péleget nemzette, Éber még négyszázharminc évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 18 Péleg harminc évet élt, és akkor nemzette Réut. 19 Miután Réut nemzette, Péleg még kétszázkilenc évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 20 Réu harminckét évet élt, és akkor nemzette Sérugot. 21 Miután Sérugot nemzette, Réu még kétszázhét évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 22 Sérug harminc évet élt, és akkor nemzette Náhort. 23 Miután Náhort nemzette, Sérug még kétszáz évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 24 Náhor huszonkilenc évet élt, és akkor nemzette Tárét. 25 Miután Tárét nemzette, Náhor még száztizenkilenc évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 26 Táré hetvenéves volt, és ezután nemzette Ábrámot, Náhort és Háránt. 27 Ez Táré története: Táré nemzette Ábrámot, Náhort és Háránt. Hárán nemzette Lótot. 28 Később Hárán meghalt, még amikor apjával, Táréval a szülőföldjén, a káldeusok Ur nevű városában volt. 29 Ábrám és Náhor feleséget vett magának. Ábrám feleségének a neve Szárai volt, Náhor feleségének a neve pedig Milka, ő Háránnak volt a lánya. Hárán Milkának és Jiszkának volt az apja. 30 Szárai pedig meddő volt, nem volt gyermeke. 31 Táré később fogta a fiát, Ábrámot, és Lótot, Háránnak a fiát, vagyis az ő unokáját, valamint Szárait, a menyét, fiának, vagyis Ábrámnak a feleségét, és azok kimentek vele a káldeai Urból, hogy Kánaán földjére menjenek. Idővel Háránba értek, és ott letelepedtek. 32 Táré napjai kétszázöt évet tettek ki, és meghalt Táré Háránban.

12 Jehova ezt mondta Ábrámnak: ,,Menj ki földedről, rokonaid közül, és apádnak házából arra a földre, amelyet mutatok neked; 2 és nagy nemzetté teszlek, megáldalak, és naggyá teszem nevedet; légy áldássá. 3 Megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, azt én is megátkozom, és a föld minden családja áldást nyer általad." 4 Ekkor Ábrám elment, pontosan úgy, ahogyan Jehova mondta neki, és vele ment Lót is. Ábrám hetvenöt éves volt, amikor kiment Háránból. 5 Fogta tehát Ábrám Szárait, a feleségét, és Lótot, testvérének a fiát, és mindent, amit gyűjtöttek, valamint azokat a lelkeket, akiket Háránban szereztek, és elindultak Kánaán földjére, majd végül meg is érkeztek Kánaán földjére. 6 És átment Ábrám azon a földön egészen Sikemig, Móré nagy fáinak a környékére. Akkoriban kánaániták voltak azon a földön. 7 Jehova pedig megjelent Ábrámnak, és ezt mondta: ,,A te magodnak adom ezt a földet." Ő pedig oltárt épített ott Jehovának, aki megjelent neki. 8 Később onnan a Bételtől keletre lévő hegyek közé ment, és sátrat vert úgy, hogy Bétel nyugatra volt, Ai pedig keletre. Ott oltárt épített Jehovának, és kezdte segítségül hívni Jehova nevét. 9 Ábrám azután tábort bontott, majd útközben többször is letáborozva a Negeb felé vonult. 10 Ekkor éhínség támadt azon a földön, és Ábrám lement Egyiptomba, hogy jövevényként lakjon ott, ugyanis nagyon súlyos volt az éhínség azon a földön. 11 És történt, hogy amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta Szárainak, a feleségének: ,,Nézd csak, jól tudom, hogy szép asszony vagy. 12 Ha tehát az egyiptomiak meglátnak, azt fogják mondani: »Ez az ő felesége.« És biztosan megölnek engem, téged viszont életben hagynak. 13 Kérlek, mondd, hogy a húgom vagy, hogy jól menjen sorom miattad, és hogy életben maradjon lelkem neked köszönhetően." 14 És amikor Ábrám bement Egyiptomba, az egyiptomiak látták, hogy az asszony nagyon szép. 15 A fáraó főemberei is látták őt, és dicsérni kezdték a fáraó előtt, úgyhogy a fáraó házába vitték az asszonyt. 16 És a fáraó jól bánt az asszony miatt Ábrámmal, akinek lettek juhai, marhái, szamarai, szolgái és szolgálólányai, szamárkancái és tevéi. 17 Jehova ekkor nagy csapásokkal sújtotta a fáraót és háznépét Szárai, Ábrám felesége miatt. 18 A fáraó ezért hívatta Ábrámot, és ezt mondta: ,,Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg, hogy ő a feleséged? 19 Miért mondtad: »Ő a húgom.« Azért akartam feleségül venni. Most pedig itt van a feleséged. Fogd és menj!" 20 És a fáraó embereket rendelt mellé, akik elkísérték őt és a feleségét, és mindenét, amije csak volt.

13 Ábrám ezután felment Egyiptomból a Negebbe a feleségével és mindenével együtt, amije csak volt, és Lót is vele ment. 2 Ábrámnak pedig tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. 3 Útközben többször is letáborozott, miközben a Negebből Bételig továbbvonult arra a helyre, ahol először volt a sátra Bétel és Ai között, 4 annak az oltárnak a helyére, amelyet első ízben készített; és ott Ábrám segítségül hívta Jehova nevét. 5 Lótnak is, aki Ábrámmal együtt ment, voltak juhai, marhái és sátrai. 6 A föld ezért nem bírta el őket, hogy mind együtt lakjanak, ugyanis nagy lett a vagyonuk, és már nem lakhattak együtt. 7 Össze is vesztek Ábrám jószágainak a pásztorai és Lót jószágainak a pásztorai. Akkoriban kánaániták és periziták laktak azon a földön. 8 Ábrám ezért ezt mondta Lótnak: ,,Kérlek, ne legyen több veszekedés közöttem és közötted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. 9 Hát nincs-e előtted ez az egész föld? Kérlek, válj el tőlem. Ha te balra mész, én jobbra, s ha te jobbra mész, én balra." 10 Lót tehát fölemelte szemét, és látta az egész Jordán-környéket, hogy az mindenütt vízben gazdag terület, olyan volt az — mielőtt Jehova elpusztította Szodomát és Gomorrát —, mint Jehova kertje, mint Egyiptom földje Coárig. 11 Lót ekkor az egész Jordán-környéket választotta magának, és kelet felé vonult táborával. Így hát elváltak egymástól. 12 Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán-környék városai között. Végül Szodoma közelében vert sátrat. 13 Szodoma férfiai pedig gonoszak voltak, és súlyos bűnöket követtek el Jehova ellen. 14 Jehova pedig ezt mondta Ábrámnak, miután Lót elvált tőle: ,,Emeld fel szemedet, kérlek, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, észak, dél, kelet és nyugat felé, 15 mert az egész földet, amelyet látsz, neked és a te magodnak adom időtlen időkre. 16 És megsokasítom magodat, mint a föld porszemeit, és ha valaki megszámlálhatja a föld porszemeit, akkor a te magodat is meg lehet számolni. 17 Kelj fel, járd be széltében és hosszában ezt a földet, mert neked adom." 18 Ábrám pedig továbbra is sátorban élt. Később elment, és Mamré nagy fái között lakott, amelyek Hebronban vannak, és ott oltárt épített Jehovának.

14 Amrafelnek, Sineár királyának, Arióknak, Ellászár királyának, Kédorlaomernek, Elám királyának és Tidálnak, Góim királyának a napjaiban történt, 2 hogy e királyok háborút indítottak Bera, Szodoma királya, Birsa, Gomorra királya, Sináb, Adma királya, Seméber, Cebojim királya, valamint Bela (azaz Coár) királya ellen. 3 Ezek mind szövetségesekként vonultak a Sziddim-völgybe (ez pedig a Sós-tenger). 4 Tizenkét évig szolgálták Kédorlaomert, de a tizenharmadik évben fellázadtak. 5 A tizennegyedik évben pedig eljött Kédorlaomer, valamint a királyok, akik vele voltak, és megverték a refaitákat Asterót-Karnaimban, a zuzitákat Hámban, az emitákat Sáve-Kirjátaimban, 6 és a horitákat a saját hegyükön, a Szeiren egész El-Páránig, amely a pusztánál van. 7 Majd visszafordultak, és Én-Mispátba, vagyis Kádesbe mentek, és megverték az amálekiták egész mezejét és az amoritákat, akik Hacácon-Támárban laktak. 8 Ekkor kivonult Szodoma királya, Gomorra királya, Adma királya, Cebojim királya és Bela (azaz Coár) királya, és a Sziddim-völgyben felsorakoztak a harcra ellenük, 9 vagyis Kédorlaomer, Elám királya, Tidál, Góim királya, Amrafel, Sineár királya és Ariók, Ellászár királya ellen; négy király öt ellen. 10 A Sziddim-völgy pedig tele volt bitumengödrökkel; Szodoma és Gomorra királya menekülés közben beleesett ezekbe, akik pedig megmaradtak, azok a hegyekbe menekültek. 11 A győztesek ekkor elhurcolták Szodoma és Gomorra minden vagyonát, minden eledelét, és elmentek. 12 Lótot, Ábrám testvérének a fiát és annak vagyonát is elvitték, és folytatták útjukat. Lót ugyanis ekkor Szodomában lakott. 13 Egy férfi, aki megmenekült, ezután elment a héber Ábrámhoz, és beszélt vele. Ábrám hajléka akkor az amorita Mamrénak, Eskol testvérének és Áner testvérének a nagy fái között volt; ők szövetségesei voltak Ábrámnak. 14 Amikor tehát Ábrám meghallotta, hogy testvére fogságba esett, összetoborozta képzett embereit, háromszáztizennyolc rabszolgát, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte amazokat. 15 Csapatokra oszoltak ellenük éjszaka, ő és a rabszolgái, és megverte őket, és egészen a Damaszkusztól északra fekvő Hóbáig üldözte őket. 16 Visszaszerzett minden vagyont, és visszaszerezte Lótot, a testvérét is a vagyonával együtt, és az asszonyokat, meg a népet is. 17 Miután megverte Kédorlaomert és a vele tartó királyokat, Szodoma királya kiment elé a Sáve-völgybe, vagyis a Király völgyébe. 18 Melkisédek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő a legfelségesebb Isten papja volt. 19 Megáldotta őt, és ezt mondta: ,,Áldja meg Ábrámot a legfelségesebb Isten, Az égnek és földnek alkotója; 20 És legyen áldott a legfelségesebb Isten, Ki kezedbe adta elnyomóidat!" Ábrám ekkor tizedet adott neki mindenből. 21 Ezután Szodoma királya ezt mondta Ábrámnak: ,,Add nekem a lelkeket, a vagyon pedig legyen a tied." 22 Ábrám erre ezt mondta Szodoma királyának: ,,Esküre emelem a kezemet Jehovához, a legfelségesebb Istenhez, az ég és a föld alkotójához, 23 hogy egyetlen fonalszálat és egyetlen saruszíjat sem veszek el abból, ami a tied, nehogy azt mondhasd: »Én tettem Ábrámot gazdaggá.« 24 Magamnak semmit, csak amit már megettek a legények, valamint azoknak a férfiaknak a részét, akik velem jöttek; Áner, Eskol és Mamré hadd vegye el a részét."

15 Ezek után szólt Jehova Ábrámhoz látomásban, ezt mondva: ,,Ne félj, Ábrám. Pajzsod vagyok. Igen nagy lesz a jutalmad." 2 Ábrám erre ezt mondta: ,,Legfőbb Úr, Jehova, mit adsz nekem, hiszen látod, hogy gyermektelenül járok, és a damaszkuszi Eliézeré lesz a házam?" 3 Ábrám még hozzátette: ,,Íme, nem adtál nekem magot, és háznépem egyik fia lesz az örökösöm." 4 Ám Jehova ily szavakkal szólt hozzá: ,,Nem ez a férfi lesz az örökösöd, hanem olyan valaki, aki belőled származik, az lesz az örökösöd." 5 Ekkor kivitte őt, és ezt mondta: ,,Nézz fel, kérlek, az égre, és számold meg a csillagokat, ha egyáltalán meg tudod számolni őket." És így folytatta: ,,Így lesz a te magoddal is." 6 S ő hitt Jehovában, aki ezt igazságosságul számította be neki. 7 Így szólt hozzá: ,,Én vagyok Jehova, aki kihoztalak téged a káldeai Urból, hogy neked adjam ezt a földet tulajdonul." 8 Erre ő megkérdezte: ,,Legfőbb Úr, Jehova, miből fogom tudni, hogy ez az én tulajdonom lesz?" 9 Ő így felelt: ,,Hozzál nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves nőstény kecskét, egy hároméves kost, egy gerlét és egy fiatal galambot." 10 El is hozta mindezeket, majd kettévágta őket, és a darabokat egymáshoz illesztette, a madarakat azonban nem vágta darabokra. 11 És a ragadozó madarak kezdtek rászállni a tetemekre, de Ábrám elűzte azokat. 12 Egy idő után, naplementekor Ábrám mély álomba zuhant, és lám, félelmetesen nagy sötétség szállt rá. 13 Isten pedig ezt mondta Ábrámnak: ,,Tudd meg, hogy magod jövevény lesz egy olyan földön, amely nem az övé. Szolgálni fogják azokat, és nyomorgatják őket négyszáz évig. 14 De megítélem azt a nemzetet, amelyet szolgálni fognak, és utána nagy vagyonnal jönnek ki. 15 Te pedig békében térsz meg ősatyáidhoz, jó vénségben temetnek el. 16 Csak a negyedik nemzedék tér ide vissza, ugyanis az amoriták vétke még nem jutott teljességre." 17 A nap ekkor lenyugodott, és sűrű sötétség lett, s íme, egy füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át a húsdarabok között. 18 Ezen a napon Jehova szövetséget kötött Ábrámmal, ezt mondva: ,,A te magodnak adom ezt a földet az Egyiptom-folyótól a nagy folyóig, az Eufráteszig: 19 a kenitákat, kenizitákat, kadmonitákat, 20 hettitákat, perizitákat, refaitákat, 21 amoritákat, kánaánitákat, girgasitákat és jebuszitákat."

16 Szárai, Ábrám felesége nem szült neki gyermeket; de volt egy egyiptomi szolgálója, akinek a neve Hágár volt. 2 Szárai így szólt azért Ábrámhoz: ,,Íme, Jehova nem enged gyermeket szülnöm. Kérlek, hálj együtt a szolgálómmal. Talán őáltala lesz gyermekem." Ábrám pedig hallgatott Szárai szavára. 3 Akkor fogta Szárai, Ábrám felesége Hágárt, az egyiptomi szolgálóját a tizedik év végén, miután Ábrám letelepedett Kánaán földjén, és a férjének, Ábrámnak adta feleségül. 4 Az együtt hált Hágárral, és az teherbe esett. Amikor Hágár rájött, hogy várandós, megvetetté vált szemében az úrnője. 5 Szárai ekkor ezt mondta Ábrámnak: ,,Szálljon terád a rajtam esett sérelem. Én adtam kebledre a szolgálómat, ő meg rájött, hogy teherbe esett, és megvetetté váltam a szemében. Tegyen ítéletet Jehova köztem és közted." 6 Ábrám így felelt Szárainak: ,,Nézd, kezedben van a szolgálód. Tedd vele, amit jónak látsz." Szárai pedig megalázta őt, úgyhogy az elfutott tőle. 7 Jehova angyala később rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van. 8 Így szólt hozzá: ,,Hágár, Szárai szolgálója, honnan jössz, és hová mész?" Erre ő így felelt: ,,Az én úrnőm, Szárai elől futok." 9 Jehova angyala így folytatta: ,,Térj vissza úrnődhöz, és alázd meg magad a keze alatt." 10 Majd Jehova angyala ezt mondta neki: ,,Igen megsokasítom a te magodat, hogy meg sem lehet majd számolni a sokasága miatt." 11 Jehova angyala még ezt mondta neki: ,,Íme, várandós vagy, és fiút szülsz, akit nevezz Ismáelnek, mivel Jehova hallott nyomorúságodról. 12 Zebra természetű ember lesz. Keze mindenki ellen lesz, és mindenki keze őellene. Az összes testvérével szemben üti fel sátrát." 13 Hágár ekkor segítségül hívta Jehova nevét, aki beszélt vele: ,,Te vagy a látó Isten." Mert ezt mondta: ,,Vajon itt nem őrá néztem, aki lát engem?" 14 Ezért nevezték ezt a kutat Beér-Lahai-Róinak; ez Kádes és Bered között van. 15 Hágár később fiút szült Ábrámnak, és Ábrám Ismáelnek nevezte el a fiát, akit Hágár szült. 16 Ábrám nyolcvanhat éves volt, amikor Hágár Ismáelt szülte Ábrámnak.

17 Amikor Ábrám kilencvenkilenc éves volt, Jehova megjelent Ábrámnak, és ezt mondta neki: ,,Én vagyok a mindenható Isten. Járj előttem, és légy feddhetetlen. 2 Megkötöm szövetségemet köztem és közted, hogy nagyon-nagyon megsokasítsalak téged." 3 Ábrám ekkor arcra borult, Isten pedig így folytatta: 4 ,,Ami engem illet, íme, a szövetségem veled van, és te nemzetek sokaságának az atyjává leszel. 5 És ne hívjanak többé téged Ábrámnak, hanem legyen a neved Ábrahám, mert nemzetek sokaságának atyjává teszlek. 6 És nagyon-nagyon termékennyé teszlek, nemzetekké leszel, és királyok származnak majd tőled. 7 És én meg fogom tartani szövetségemet, melyet veled és a magoddal kötök utánad annak nemzedékei szerint időtlen időkig tartó szövetségül, hogy Istened legyek neked és a magodnak utánad. 8 Odaadom neked és a magodnak utánad a földet, melyen jövevény vagy, sőt Kánaán egész földjét tulajdonul időtlen időkre, és én Istenük leszek." 9 Majd Isten ezt mondta Ábrahámnak: ,,Te pedig tartsd meg szövetségemet, te és a te magod utánad a nemzedékeik szerint. 10 Ez az én szövetségem, köztem és köztetek, és az utánad következő magod között, amelyet tartsatok meg: Metélkedjen körül nálatok minden férfi. 11 Metéljétek körül testetek előbőrét, és ez legyen a köztem és köztetek kötött szövetség jele. 12 Nyolcnapos korában metéljenek körül nálatok minden fiút, nemzedékeitek szerint, mindenkit, aki a házadban születik, vagy akit áron vásároltatok meg idegentől, aki nem a te magodból való. 13 Feltétlenül metéljenek körül minden férfit, aki házadban született, és akit pénzen vásároltál; és időtlen időkig tartó szövetség lesz szövetségem a testeteken. 14 A körülmetéletlen férfit pedig, akinek nem metélték körül testének előbőrét, azt a lelket ki kell irtani a népéből. Megszegte szövetségemet." 15 Azután Isten ezt mondta Ábrahámnak: ,,Ne hívd többé Szárait, a feleségedet Szárainak, mert Sára a neve. 16 Megáldom őt, és fiút adok neked tőle; és megáldom Sárát, és nemzetekké lesz; népek királyai származnak majd tőle." 17 Ábrahám ekkor arcra borult, és nevetni kezdett, ezt mondva szívében: ,,Vajon egy százéves férfinak gyermeke fog születni, és vajon Sára, egy kilencvenéves asszony szülni fog?" 18 Ábrahám azután így szólt az igaz Istenhez: ,,Bárcsak Ismáel élne előtted!" 19 Isten erre ezt mondta: ,,Sára, a feleséged valóban szül neked egy fiút, akit Izsáknak nevezz el. És én szövetséget kötök vele időtlen időkig tartó szövetségül az ő magva számára őutána. 20 De meghallgattalak Ismáel felől is. Íme, megáldom őt, termékennyé teszem, és nagyon-nagyon megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy nemzetté teszem. 21 De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára jövőre, ebben a meghatározott időben fog szülni neked." 22 Ezzel Isten befejezte a beszédét Ábrahámmal, és felment tőle. 23 Fogta ekkor Ábrahám Ismáelt, a fiát, és minden férfit, aki a házában született, és akit a pénzén vettek, minden férfit Ábrahám háznépe közül, és körülmetélte testük előbőrét még aznap, pontosan úgy, ahogyan Isten mondta neki. 24 Ábrahám kilencvenkilenc éves volt, amikor körülmetélték testének előbőrét. 25 Ismáel, a fia pedig tizenhárom éves volt, amikor körülmetélték testének előbőrét. 26 Még aznap körülmetélték Ábrahámot, és a fiát, Ismáelt is. 27 És a háznépéből minden férfit, aki a házában született, és akit idegentől vásároltak pénzen, körülmetéltek vele együtt.

18 Azután megjelent neki Jehova Mamré nagy fái között, amikor a nap meleg időszakában a sátor bejáratánál ült. 2 Mikor felemelte szemét, látta, hogy három férfi áll tőle nem messze. Amint megpillantotta őket, eléjük szaladt a sátor bejáratától, és földig hajolt, 3 majd ezt mondta: ,,Jehova, ha már kegyet találtam a szemedben, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. 4 Kérlek titeket, hadd hozzanak nektek egy kis vizet, és mossák meg a lábatokat, s telepedjetek le a fa alá. 5 Én pedig hadd hozzak egy darab kenyeret, hogy felüdítsétek szíveteket. Utána pedig mehettek tovább, hisz ezért tértetek erre az útra szolgátok felé." Erre ők így feleltek: ,,Rendben. Tégy úgy, amint mondtad." 6 Ábrahám pedig besietett a sátorba Sárához, és ezt mondta: ,,Siess! Gyúrj tésztát három szea finomlisztből, és készíts kerek kenyeret." 7 Ábrahám utána a csordához futott, hogy vegyen egy zsenge, szép fiatal bikát, és a szolgának adja, majd pedig sietett elkészíteni. 8 Azután vett vajat, tejet, és vette az elkészített fiatal bikát, és eléjük tette. És mellettük állt a fa alatt, amíg ettek. 9 Azok pedig ezt kérdezték tőle: ,,Hol van Sára, a feleséged?" Erre ő így felelt: ,,Itt van a sátorban!" 10 Mire az így folytatta: ,,Jövő ilyenkor vissza fogok térni hozzád, és íme, akkor fia lesz Sárának, a feleségednek." Sára ekkor a sátor bejáratánál figyelt, amely a férfi mögött volt. 11 Ábrahám és Sára immár öreg, előrehaladott korú emberek voltak. Sárának már megszűnt a havivérzése. 12 Sára ezért nevetett magában, ezt mondva: ,,Vénségemre vajon lehet gyönyörűségem, amikor az én uram is öreg már?" 13 Jehova ekkor ezt kérdezte Ábrahámtól: ,,Miért nevetett Sára ezt mondva: »Vajon csakugyan szülhetek öregségem ellenére?« 14 Lehetetlen-e valami Jehovának? A meghatározott időben, jövő ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának." 15 Sára azonban tagadott, és így szólt: ,,Nem nevettem!"; ugyanis félt. Erre ő ezt mondta: ,,De bizony nevettél!" 16 A férfiak később felkeltek onnan, és lenéztek Szodoma felé. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. 17 Jehova pedig ezt mondta: ,,Vajon eltitkoljam Ábrahám elől, hogy mit akarok tenni? 18 Hisz Ábrahám nagy és hatalmas nemzetté lesz, és általa nyer áldást a föld összes nemzete. 19 Hiszen azért ismertem meg őt, hogy megparancsolhassa fiainak és a háznépének őutána, hogy őrizzék meg Jehova útját, igazságosságot és jogosságot cselekedve; azért hogy beteljesítse Jehova Ábrahámon, amiről beszélt neki." 20 Jehova ezért ezt mondta: ,,A Szodoma és Gomorra miatti panaszkiáltás bizony hangos, és bűneik nagyon súlyosak. 21 Elhatároztam, hogy lemegyek, és megnézem, hogy valóban a hozzám eljutott jajkiáltás szerint cselekszenek-e, és ha nem, hadd tudjam meg." 22 A férfiak ekkor megfordultak, és Szodoma felé vették útjukat; Jehova azonban még mindig Ábrahám előtt állt. 23 Ábrahám pedig odament hozzá, és ezt mondta: ,,Vajon elsöpörnéd az igazságost a gonosszal együtt? 24 Hátha van ötven igazságos abban a városban. Vajon elsöpröd őket, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazságosért, akik abban vannak? 25 Elképzelhetetlen rólad, hogy így cselekedjél, és megöld az igazságos embert a gonosszal együtt, s hogy ugyanaz történjen az igazságos emberrel, mint a gonosszal! Ez elképzelhetetlen rólad. Vajon az egész föld Bírája ne tenné azt, ami helyes?" 26 Jehova ekkor ezt mondta: ,,Ha ötven igazságos embert találok Szodoma városában, akkor megkegyelmezek értük az egész helynek." 27 Ábrahám azonban így folytatta: ,,Immár szólni mertem Jehovához, pedig por és hamu vagyok. 28 Hátha öt hiányzik az ötven igazságoshoz. Vajon elpusztítod az egész várost az öt miatt?" Erre ő így felelt: ,,Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt." 29 Ismét megszólalt, és ezt mondta: ,,Hátha találsz ott negyvenet." Ő így felelt: ,,Nem teszem meg a negyvenért." 30 De ő így folytatta: ,,Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra, de hadd mondjak még valamit: hátha találsz ott harmincat." Ő így felelt: ,,Nem teszem meg, ha találok ott harmincat." 31 De ő így folytatta: ,,Immár szólni mertem Jehovához: hátha találsz ott húszat." Ő így felelt: ,,Nem pusztítom el a húszért." 32 Végül pedig ezt mondta: ,,Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra, de hadd szóljak még ez egyszer: hátha találsz ott tízet." Ő így felelt: ,,Nem pusztítom el a tízért." 33 Jehova ekkor elment, miután befejezte beszédét Ábrahámmal; Ábrahám pedig visszatért a lakhelyére.

19 A két angyal estére Szodomába érkezett, és Lót épp Szodoma kapujában ült. Amikor Lót meglátta őket, fölkelt, eléjük ment, és meghajolt arccal a földig. 2 Ezt mondta: ,,Kérlek titeket, uraim, térjetek be a ti szolgátok házába, maradjatok itt éjszakára, és hadd mossák meg lábatokat. Reggel majd korán fölkeltek, és folytatjátok utatokat." Erre ők így feleltek: ,,Nem, inkább a köztéren éjszakázunk." 3 De ő erősen unszolta őket, ezért betértek hozzá, bemenve a házába. Akkor Lót lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret sütött, és evéshez láttak. 4 Mielőtt lefeküdtek, a város férfiai, Szodoma férfiai körbevették a házat, az ifjútól az öregemberig az egész nép egy csoportba verődve. 5 Kiáltoztak Lótnak, ezt mondva: ,,Hol vannak a férfiak, akik tehozzád jöttek az éjjel? Hozd ki őket, hadd háljunk velük!" 6 Lót végül kiment hozzájuk a bejárathoz, de becsukta maga mögött az ajtót. 7 Ezt mondta: ,,Kérlek titeket, testvéreim, ne cselekedjetek gonoszságot. 8 Van két lányom, akik még sosem háltak férfival. Kérlek titeket, hadd hozzam ki nektek őket. Aztán tegyétek velük, amit jónak láttok. Csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mert épp ezért jöttek az én tetőm árnyéka alá." 9 Erre ők így feleltek: ,,Félre az útból!" Még ezt is mondták: ,,Ez az egyetlen jövevény, aki idejött közénk lakni, és ő akar bíráskodni! Na majd rosszabbul bánunk veled, mint azokkal." És hevesen rátámadtak erre a férfira, Lótra, és már majdnem betörték az ajtót. 10 Ekkor kinyújtották a kezüket azok a férfiak, behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. 11 A ház bejáratánál levő férfiaknak pedig apraját-nagyját vaksággal sújtották, úgyhogy azok belefáradtak a bejárat keresésébe. 12 A férfiak ekkor ezt mondták Lótnak: ,,Van még itt hozzátartozód? Vejeidet, fiaidat és lányaidat, minden hozzátartozódat, aki a városban van, vidd ki erről a helyről! 13 Mert elpusztítjuk ezt a helyet, ugyanis felerősödött a kiáltás ellenük Jehova előtt; ezért Jehova elküldött minket, hogy pusztítsuk el a várost." 14 Lót tehát kiment, és beszélt vejeivel, akik el akarták venni a lányait, és így szólt hozzájuk: ,,Keljetek föl! Gyertek ki erről a helyről, mert Jehova el fogja pusztítani a várost!" De vejeinek úgy tűnt, mintha tréfálkozna. 15 Amikor azonban hajnalodott, az angyalok kezdték sürgetni Lótot, ezt mondva neki: ,,Kelj föl! Vedd a feleségedet és az itt lévő két lányodat, nehogy elpusztulj te is a város vétke miatt!" 16 És amikor késlekedett, a férfiak — Jehova iránta való irgalmából — megragadták a kezét, valamint a feleségének és két lányának a kezét, majd kivitték őt, és a városon kívül hagyták. 17 Amint a város szélére értek velük, így szólt az egyik: ,,Mentsd a lelkedet! Ne nézz hátra, és meg se állj az egész Jordán-környéken! Menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj!" 18 Lót ekkor így szólt hozzájuk: ,,Kérlek, ne, Jehova! 19 Lám, szolgád kegyet talált szemedben, és nagy a te szerető-kedvességed, amelyet úgy mutattál ki irántam, hogy életben hagytad a lelkemet, de én, én nem tudok a hegyekbe menekülni, mert félek, hogy utolér a csapás, és akkor biztos meghalok. 20 Kérlek, itt az a város, közel van, hogy odamenekülhessek, és kicsi az. Kérlek, nem menekülhetnék oda, hát nem kicsi az? Így életben marad a lelkem." 21 Ő ezért így felelt neki: ,,Még ebben is figyelembe veszlek, nem dúlom fel a várost, amelyről beszéltél. 22 Siess! Menekülj oda, mert addig semmit sem tehetek, amíg oda nem érsz!" Ezért nevezte el a várost Coárnak. 23 A nap már feljött a vidéken, amikor Lót Coárba érkezett. 24 Jehova ekkor kén- és tűzesőt bocsátott Szodomára és Gomorrára Jehovától az egekből. 25 Így dúlta fel ezeket a városokat, sőt az egész Jordán-környéket a városok összes lakosával és a föld növényeivel együtt. 26 És Lót mögött a felesége körülnézett, és sóoszloppá vált. 27 Ábrahám pedig kora reggel útnak indult arra a helyre, ahol Jehova előtt állt. 28 Akkor lenézett Szodoma és Gomorra felé, végignézett a Jordán-környék egész vidékén, és látta, íme, sűrű füst szállt fel a földről, mint az égetőkemence füstje. 29 És történt, hogy amikor Isten a Jordán-környék városait elpusztította, gondolt Ábrahámra, és lépéseket tett, hogy kiküldje Lótot a feldúlás elől, amikor feldúlta azokat a városokat, ahol Lót lakott. 30 Lót később fölment Coárból, és a hegyekben lakott két lányával együtt, mert félt Coárban lakni. Így barlanglakó lett a két lányával. 31 Az elsőszülött lány egyszer ezt mondta a fiatalabbnak: ,,Apánk már idős, és nincs férfi a vidéken, hogy velünk háljon, ahogy ez az egész földön szokás. 32 Gyere, adjunk apánknak bort, és háljunk vele, hogy legyen utódunk az apánktól." 33 Azon az éjszakán tehát borral itatták az apjukat; utána bement az elsőszülött lány, és az apjával hált, de az nem tudta, hogy a lánya mikor feküdt le, és mikor kelt fel. 34 Másnap történt, hogy az elsőszülött lány ezt mondta a fiatalabbiknak: ,,Íme, a múlt éjjel én háltam apámmal. Itassuk le borral ma is. Utána menjél be te is, hálj vele, hogy legyen utódunk az apánktól." 35 Így hát ezen az éjszakán is borral itatták apjukat; azután a fiatalabb fogta magát, és vele hált, de az nem tudta, hogy a lánya mikor feküdt le, és mikor kelt fel. 36 Lót mindkét lánya teherbe esett az apjától. 37 Idővel az elsőszülött lány fiút szült, és Moábnak nevezte el. Ő a moábiták atyja mind a mai napig. 38 A fiatalabbik lány is szült egy fiút, akit Ben-Amminak nevezett el. Ő Ammon fiainak az atyja mind a mai napig.

20 Ábrahám pedig továbbvonult onnan táborával a Negeb földjére, letelepedett Kádes és Súr között, s jövevényként élt Gérárban. 2 Ábrahám megint ezt mondta Sáráról, a feleségéről: ,,Ő a húgom." Ezért Abimélek, Gérár királya Sáráért küldött, és elvitette. 3 Isten utána Abimélekhez ment éjjel álomban, és ezt mondta neki: ,,Most halál fia vagy az asszony miatt, akit elvettél, mivel már másvalaki tulajdona, másnak a felesége." 4 De Abimélek még nem közeledett Sárához, ezért ezt mondta: ,,Jehova, megölnél egy igazságos nemzetet? 5 Vajon nem azt mondta nekem: »Ő a húgom.« És ő vajon nem azt mondta: »Ő a bátyám.« Szívem becsületességében, és ártatlan kézzel cselekedtem ezt." 6 Az igaz Isten erre ezt mondta neki álomban: ,,Én is tudom, hogy szíved becsületességében cselekedted ezt, és én is visszatartottalak téged attól, hogy bűnt kövess el ellenem. Ezért nem engedtem meg neked, hogy hozzáérj. 7 Most viszont add vissza a feleségét ennek az embernek, mert ő próféta, és könyörögni fog érted, s akkor életben maradsz. De ha nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod, neked, és minden hozzátartozódnak." 8 Felkelt azért Abimélek korán reggel, és hívatta valamennyi szolgáját, hogy fülük hallatára elbeszélje nekik mindezeket. Ekkor a férfiak nagyon megijedtek. 9 Abimélek hívatta Ábrahámot, és ezt mondta neki: ,,Mit tettél velünk, s milyen bűnt követtem el teellened, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rám és a királyságomra? Olyasmit tettél velem, amit nem lett volna szabad." 10 Abimélek még ezt kérdezte Ábrahámtól: ,,Mi volt a szándékod, hogy ilyesmit tettél?" 11 Ábrahám erre így felelt: ,,Ez azért volt, mert azt mondtam magamban: »Biztos nem félik az Istent ezen a helyen, és meg fognak ölni engem a feleségem miatt.« 12 Egyébként pedig ő valóban a húgom, apámnak a lánya, csakhogy nem anyámnak a lánya; és a feleségem lett. 13 És amikor Isten vándorútra indított apám házától, akkor ezt mondtam Sárának: »Tedd meg ezt szerető-kedvességből értem: Bárhova megyünk, mondd azt rólam: ,Ő a bátyám.'«" 14 Abimélek ezután vett juhokat, marhákat, szolgákat és szolgálólányokat, és odaadta őket Ábrahámnak, s visszaadta neki Sárát, a feleségét is. 15 Majd így szólt Abimélek: ,,Íme, előtted van az én földem. Lakjál ott, ahol neked tetszik." 16 Sárának pedig ezt mondta: ,,Íme, ezer ezüstpénzt adok a bátyádnak. Legyen ez jel mindazok szemében, akik veled vannak, és mindenki előtt, és tisztázva vagy a gyalázattól." 17 Ábrahám pedig könyörögni kezdett az igaz Istenhez; Isten pedig meggyógyította Abiméleket, a feleségét és a rabszolganőit, s azok gyermeket szültek. 18 Ugyanis Jehova erősen bezárt Abimélek házában minden méhet Sára, Ábrahám felesége miatt.

21 Jehova pedig Sárára irányította a figyelmét, amint megmondta, és Jehova pontosan azt tette Sárával, amit mondott. 2 Sára tehát várandós lett, és fiút szült Ábrahámnak annak öreg napjaira abban a meghatározott időben, amelyről Isten beszélt Ábrahámnak. 3 Ábrahám Izsáknak nevezte el a fiút, aki született neki, s akit Sára szült. 4 És Ábrahám körülmetélte Izsákot, a fiát, amikor az nyolcnapos volt, pontosan úgy, ahogy Isten parancsolta neki. 5 Ábrahám százéves volt, amikor megszületett a fia, Izsák. 6 Sára ekkor ezt mondta: ,,Nevetést szerzett nekem Isten: aki csak hallja, nevetni fog rajtam." 7 Majd hozzátette: ,,Ki mondta volna Ábrahámnak: »Sára gyermekeket fog szoptatni«, mert fiút szültem öreg napjaira?" 8 A gyermek pedig cseperedett, és elválasztották; és Ábrahám nagy lakomát készített aznap, amikor Izsákot elválasztották. 9 Sára pedig látta, hogy Hágárnak, az egyiptominak a fia, akit az Ábrahámnak szült, gúnyolódik. 10 Ezért ezt mondta Ábrahámnak: ,,Kergesd el ezt a rabszolganőt és a fiát, mert ennek a rabszolganőnek a fia nem lesz örökös az én fiammal, Izsákkal!" 11 Ám nagyon ellenére volt Ábrahámnak ez a dolog a fiával kapcsolatban. 12 Isten ekkor ezt mondta Ábrahámnak: ,,Ne legyen ellenedre semmi, amit Sára mond a fiúról és a rabszolganőről. Hallgass a szavára, mert amit a magodnak fognak hívni, az Izsák által lesz. 13 Ami pedig a rabszolganő fiát illeti, őt is nemzetté teszem, mert a te utódod." 14 Ábrahám tehát felkelt kora reggel, vett kenyeret és egy bőrtömlő vizet, majd odaadta Hágárnak — a vállára téve azt —, valamint a fiút, és elbocsátotta az asszonyt. Az pedig útra kelt, és Beér-Seba pusztájában bolyongott. 15 Végül elfogyott a víz a bőrtömlőből, ő pedig egy bokor alá vetette a gyermeket. 16 Majd odébb ment, leült egymagában egy nyíllövésnyi távolságra, mert ahogy mondta: ,,Ne lássam, amikor meghal a gyermek." Leült tehát nem messze, fölemelte szavát, és sírt. 17 Isten ekkor meghallotta a fiú hangját, és szólt Isten angyala Hágárnak az egekből, ezt mondva neki: ,,Mi baj, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a fiú szavát, ott, ahol az van. 18 Kelj fel, emeld fel a fiút, tartsd meg a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem." 19 Isten ekkor megnyitotta Hágár szemeit, és az meglátott egy kutat; odament, megtöltötte a bőrtömlőt vízzel, és inni adott a fiúnak. 20 Isten továbbra is a fiúval volt, az pedig növekedett, a pusztában lakott, és íjász lett. 21 Párán pusztájában lakott, és az anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget. 22 Abban az időben történt, hogy Abimélek Pikollal, seregének a vezérével együtt ezt mondta Ábrahámnak: ,,Isten veled van mindenben, amit teszel. 23 Most azért esküdj meg nekem itt az Istenre, hogy nem cselekszel álnokul sem velem, sem utódommal, sem leszármazottammal; hogy ugyanazzal a lojális szeretettel bánsz velem és a földdel, melyen jövevényként laksz, mint én bántam veled." 24 Ábrahám ezt mondta: ,,Megesküszöm." 25 Amikor Ábrahám szigorúan bírálta Abiméleket a kút miatt, melyet Abimélek szolgái erőszakkal elvettek, 26 Abimélek ezt mondta: ,,Nem tudom, ki tette ezt; te magad sem mondtad ezt nekem, és én sem hallottam erről, csak ma." 27 Ábrahám ekkor vett juhokat és marhákat, Abiméleknek adta, és szövetséget kötöttek egymással. 28 Amikor Ábrahám különválasztott a nyájból hét nőstény bárányt, 29 Abimélek megkérdezte: ,,Mit jelent ez a hét nőstény bárány, melyet kiválasztottál?" 30 Ábrahám ezt felelte: ,,Fogadd el ezt a hét nőstény bárányt a kezemből, hogy bizonyságul legyenek nekem arra, hogy én ástam ezt a kutat." 31 Ezért elnevezte azt a helyet Beér-Sebának, mert ott mindketten megesküdtek. 32 Szövetséget kötöttek tehát Beér-Sebában, azután pedig Abimélek felkelt Pikollal, seregének a vezérével, és visszatértek a filiszteusok földjére. 33 Ábrahám utána egy tamariszkuszfát ültetett Beér-Sebában, és Jehovának, az időtlen időkig való Istennek a nevét hívta ott segítségül. 34 És Ábrahám sok napon át jövevényként élt a filiszteusok földjén.

22 Ezek után történt, hogy az igaz Isten próbára tette Ábrahámot, s ezért így szólt hozzá: ,,Ábrahám!", mire ő így felelt: ,,Itt vagyok!" 2 Majd így folytatta: ,,Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit olyannyira szeretsz, Izsákot. Menj el Mórija földjére, és mutasd be égő felajánlásként az egyik hegyen, melyet majd kijelölök neked." 3 Ábrahám erre kora reggel fölkelt, fölnyergelte szamarát, maga mellé vette két legényét és Izsákot, a fiát; és fát hasogatott az égő felajánláshoz. Akkor felkelt, és útnak indult arra a helyre, melyet az igaz Isten kijelölt neki. 4 Ábrahám a harmadik napon felemelte a szemét, és meglátta a helyet a távolból. 5 Ábrahám ekkor ezt mondta legényeinek: ,,Maradjatok itt a szamárral, én és a fiú pedig fel akarunk menni oda, hogy imádatot mutassunk be, és utána visszatérünk hozzátok." 6 Ábrahám ezután fogta az égő felajánláshoz való fát, feltette Izsákra, a fiára, ő maga pedig a tüzet és az ölőkést vitte a kezében, és továbbmentek ketten együtt. 7 Izsák akkor így szólt Ábrahámhoz, az apjához: ,,Apám!" Az így felelt: ,,Itt vagyok, fiam!" Ő így folytatta: ,,Itt van a tűz és a fa, de hol van az égő felajánláshoz való juh?" 8 Ábrahám erre ezt mondta: ,,Isten majd gondoskodni fog magának az égő felajánláshoz való juhról, fiam." És mentek együtt tovább. 9 Végül elérték a helyet, amelyet az igaz Isten jelölt ki Ábrahámnak, és ő ott oltárt épített, majd szép rendben rátette a fát; megkötözte fiának, Izsáknak a kezét-lábát, és az oltárra tette őt, a farakás tetejére. 10 Ábrahám akkor kinyújtotta kezét, és fogta az ölőkést, hogy megölje a fiát. 11 Ám Jehova angyala kiáltott neki az egekből, ezt mondva: ,,Ábrahám, Ábrahám!", mire ő így felelt: ,,Itt vagyok!" 12 Az angyal így folytatta: ,,Ne nyújtsd ki kezed a fiú ellen, és ne tégy ellene semmit sem, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, mert nem tagadtad meg tőlem a fiadat, az egyetlenedet." 13 Ábrahám ekkor fölemelte szemét, és látta, hogy mélyen lent a bozótban fennakadt egy kos a szarvánál fogva. Ábrahám odament, fogta a kost, és bemutatta égő felajánlásként a fia helyett. 14 És Ábrahám Jehova-Jirének nevezte el azt a helyet. Ezért szokták ma mondani: ,,Jehova gondoskodni fog az ő hegyén." 15 Jehova angyala másodszor is szólt az egekből Ábrahámhoz, 16 ezt mondva: ,,»Én magamra esküszöm — ez Jehova kijelentése —, hogy amiért így cselekedtél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17 bizony megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat, mint az egek csillagait, és mint a homokszemeket a tengerparton; és a te magod birtokba veszi ellenségeinek a kapuját. 18 És a te magod által nyer áldást a föld minden nemzete, mert hallgattál a szavamra.«" 19 Ábrahám ezután visszatért legényeihez, felkeltek, és együtt mentek Beér-Sebába; és Ábrahám továbbra is Beér-Sebában lakott. 20 Ezek után történt, hogy hírt vittek Ábrahámnak: ,,Íme, Milka is szült fiúkat Náhornak, a testvérednek: 21 Úct, az elsőszülöttjét, és Búzt, annak öccsét, majd Kemuelt, Arám apját, 22 valamint Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Betuelt." 23 Betuel nemzette Rebekát. Ezt a nyolc gyermeket szülte Milka Náhornak, Ábrahám testvérének. 24 Náhornak volt egy ágyasa is, akinek a neve Reúma. Idővel ő is szült: Tebáhot, Gahamot, Tahást és Maákát.

23 Sára élete százhuszonhét évet tett ki. Ezek Sára életének évei. 2 És meghalt Sára Kirját-Arbában, vagyis Hebronban Kánaán földjén, és Ábrahám bement hozzá, hogy gyászolja és sirassa őt. 3 Azután felkelt Ábrahám a halottja mellől, és így beszélt Hét fiaival: 4 ,,Jövevény és telepes vagyok köztetek. Adjatok nekem birtokba egy sírhelyet nálatok, hogy eltemethessem halottamat a szemem elől." 5 Hét fiai erre így feleltek Ábrahámnak: 6 ,,Hallgass meg minket, uram! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. Sírhelyeink közül a legjobba temesd halottadat. Egyikünk sem tagadja meg tőled a sírhelyét, és nem gátol senki, hogy eltemesd halottadat." 7 Ekkor fölkelt és meghajolt Ábrahám a föld népe, Hét fiai előtt, 8 és így beszélt velük: ,,Ha lelketek egyetért abban, hogy eltemessem halottamat szemem elől, hallgassatok meg, és járjatok közben értem Efronnál, Cohár fiánál, 9 hogy adja nekem Makpela barlangját, amely az övé, s mezejének a szélén van. Az ezüstben mért teljes összegért adja nekem birtokul köztetek, hogy legyen sírhelyem." 10 Efron éppen Hét fiai között ült. A hettita Efron így válaszolt Ábrahámnak Hét fiai és mindazok füle hallatára, akik bementek a városa kapuján: 11 ,,Nem, uram! Hallgass meg! A földet neked adom, és a rajta lévő barlangot is neked adom. Népem fiainak a szeme láttára adom neked. Temesd el halottadat." 12 Ábrahám ekkor meghajtotta magát a föld népe előtt, 13 és így szólt Efronhoz a föld népének füle hallatára: ,,Bárcsak . . . nem, hallgass meg! Odaadom neked a mezőért az ezüstöt. Vedd el tőlem, hogy odatemethessem a halottamat." 14 Efron ekkor így felelt Ábrahámnak: 15 ,,Uram, hallgass meg! A földdarab értéke négyszáz ezüstsekel; mi az köztem és közted? Temesd csak el halottadat." 16 Hallgatott azért Ábrahám Efronra, és Ábrahám kimért Efronnak annyi ezüstöt, amennyit az Hét fiainak a füle hallatára mondott: a kereskedők körében használt négyszáz ezüstsekelt. 17 Így erősítették meg, hogy Efronnak a Makpelában levő mezeje, amely Mamréval szemben van, a mező, a rajta levő barlang és a mezőn lévő valamennyi fa a határain belül körös-körül 18 Ábrahám vásárolt birtoka legyen Hét fiainak, valamint mindazoknak a szeme előtt, akik beléptek a városa kapuján. 19 Ábrahám utána eltemette Sárát, a feleségét Makpela mezejének a barlangjába, Mamréval szemben, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. 20 Így erősítették meg Hét fiai, hogy a mező és a rajta levő barlang Ábrahám birtoka legyen sírhelyül.

24 Ábrahám már öreg volt, előrehaladott korban járt, és Jehova mindenben megáldotta Ábrahámot. 2 Ábrahám azért azt mondta háznépe legidősebb szolgájának, aki mindenét igazgatta: ,,Tedd, kérlek, kezedet a combom alá, 3 mert meg kell hogy eskesselek Jehovára, az egek Istenére, és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget a fiamnak a kánaániták lányai közül, akik között lakom, 4 hanem elmész az én hazámba, a rokonaimhoz, és hozol a fiamnak, Izsáknak feleséget." 5 A szolga azonban így szólt: ,,De mi legyen akkor, ha az a leány nem akar velem jönni erre a földre? Akkor vigyem vissza fiadat arra a földre, ahonnan kijöttél?" 6 Ábrahám erre így szólt: ,,Vigyázz, nehogy visszavidd oda a fiamat! 7 Jehova, az egek Istene hozott ki engem apám házából, a rokonaim földjéről; ő volt az, aki beszélt velem, és megesküdött nekem: »A te magodnak adom ezt a földet.« Ő majd elküldi angyalát előtted, és biztosan hozol feleséget onnan a fiamnak. 8 De ha a leány nem akar veled jönni, akkor fel vagy mentve a nekem tett esküd alól. Csak a fiamat ne vidd oda vissza." 9 Ekkor a szolga az urának, Ábrahámnak a combja alá tette a kezét, és megesküdött neki e dolog felől. 10 A szolga tehát vett tíz tevét urának a tevéi közül, és elindult urának különféle javaival, amiket az a kezére bízott. Felkelt tehát, és útnak indult Mezopotámia felé, Náhornak a városába. 11 Estefelé végül letérdeltette a tevéket a városon kívül egy kútnál, abban az időben, amikor a nők vizet meríteni jártak. 12 Ezt mondta: ,,Jehova, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, kérlek, történjék meg velem még ma, és mutass szerető-kedvességet az én uram, Ábrahám iránt. 13 Most itt állok ennél a forrásnál, és a városban élő emberek lányai jönnek vizet meríteni. 14 Legyen azért úgy, hogy az a leány, akinek azt mondom: »Engedd le, kérlek, a vizeskorsódat, hadd igyak«, és erre azt feleli: »Igyál, és még a tevéidet is megitatom«, legyen ő az, akit a te szolgádnak, Izsáknak rendelsz; ezzel add tudtomra, hogy lojális szeretetet tanúsítottál az én uram iránt." 15 Még be sem fejezte szavait, jött Rebeka — aki Milkának, Náhor, vagyis Ábrahám testvére felesége fiának, Betuelnek a leánya volt —, éspedig vizeskorsójával a vállán. 16 Ez a leány nagyon szép volt, és szűz, még nem volt férfinak nemi kapcsolata vele. Lement tehát a forráshoz, megtöltötte korsóját, és utána feljött. 17 A szolga azon nyomban odaszaladt hozzá, és ezt mondta: ,,Kérlek, adj egy korty vizet a korsódból!" 18 Az pedig így felelt: ,,Igyál, uram." Gyorsan le is eresztette a korsót a kezére, és inni adott neki. 19 Miután megitatta, ezt mondta: ,,A tevéidnek is merítek vizet, míg eleget nem isznak." 20 Gyorsan kiürítette korsóját az itatóvályúba, és szaladt a kúthoz újra meg újra vizet meríteni, és minden tevének merített. 21 Eközben a férfi csak csodálkozva nézte, és csendben maradt, hogy megtudja, vajon Jehova sikeressé teszi-e az útját vagy sem. 22 Amikor a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy arany orrkarikát, melynek a súlya fél sekel volt, majd a leány kezére való két karperecet, melyeknek súlya tíz aranysekel volt, 23 és ezt mondta: ,,Kinek a lánya vagy? Kérlek, mondd meg nekem. Van-e hely számunkra apád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?" 24 Ő így felelt: ,,Betuel lánya vagyok, Milkának a fiáé, akit az Náhornak szült." 25 Még ezt is mondta: ,,Van nálunk szalma is, takarmány is bőven, és hely is van, hogy ott töltsétek az éjszakát." 26 Akkor a férfi meghajolt, leborult Jehova előtt, 27 és ezt mondta: ,,Áldott legyen Jehova, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szerető-kedvességét és hűségét az uramtól. Jehova vezetett utamon uram testvéreinek a házához." 28 A leány pedig szaladt, hogy elmondja mindezt anyja háznépének. 29 Rebekának volt egy Lábán nevű fivére. Lábán kiszaladt a férfihoz, aki kint volt a forrásnál. 30 Mert amikor meglátta az orrkarikát, és nővére kezén a karpereceket, s hallotta nővérének, Rebekának a szavait, aki ezt mondta: ,,Így beszélt velem ez a férfi", elment a férfihoz, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál. 31 Ezt mondta: ,,Jöjj, Jehova áldott embere! Miért állsz idekint, amikor én már előkészítettem a házat és a tevék helyét is?" 32 A férfi tehát bement a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, szalmát és takarmányt adott nekik, és vizet hozott a férfi és a vele levők lábának a megmosásához. 33 Majd ennivalót tettek eléje, de az így szólt: ,,Addig nem eszem, amíg el nem mondom, hogy mi járatban vagyok itt." Erre Lábán így szólt: ,,Beszélj hát!" 34 A férfi így folytatta: ,,Ábrahám szolgája vagyok. 35 Jehova igen megáldotta az én uramat, úgyhogy egyre nagyobbá teszi, és ad neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálólányokat, tevéket és szamarakat. 36 És Sára, uramnak a felesége fiút szült idős korára az én uramnak, aki mindenét neki fogja adni. 37 Engem pedig megesketett az uram, így szólva: »Ne vegyél feleséget a fiamnak a kánaániták lányai közül, akiknek a földjén lakom. 38 Nem, hanem menj el apámnak a házába, az én családomhoz, és hozzál feleséget a fiamnak.« 39 De megkérdeztem az uramat: »Mi legyen akkor, ha az a leány nem jön velem?« 40 Erre ő így felelt: »Jehova, aki előtt eddig is jártam, ő majd elküldi veled angyalát, és sikeressé teszi az utadat; te pedig a családomból és apám házából vegyél feleséget a fiamnak. 41 Akkor mentesülsz a nekem tett eskü kötelezettsége alól, ha elmész a családomhoz; s ha nem adják neked a leányt, akkor fel leszel mentve a nekem tett eskü kötelezettsége alól.« 42 Amikor ma a forráshoz értem, azt mondtam: »Jehova, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, bárcsak sikeressé tennéd utamat, amelyen járok. 43 Íme, most egy forrásnál állok. Legyen úgy, hogy az a hajadon, aki kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: ,Kérlek, hadd igyak egy kis vizet a korsódból', 44 s aki erre ezt mondja nekem: ,Igyál te is, és a tevéidnek is merítek vizet', ő lesz az a nő, akit Jehova az uram fiának rendelt.« 45 Még be sem fejeztem e szavakat a szívemben, amikor kijött Rebeka, vállán a korsóval, s lement a forráshoz, és vizet merített. Ekkor én azt mondtam neki: »Kérlek, adj innom.« 46 Ő pedig gyorsan leeresztette korsóját a kezére, és ezt mondta: »Igyál, és a tevéidet is megitatom.« Én ittam, ő pedig megitatta a tevéket is. 47 Utána megkérdeztem tőle: »Kinek a lánya vagy?«, mire ő így felelt: »Betuel lánya vagyok, Náhor fiáé, akit Milka szült neki.« Ekkor az orrába tettem az orrkarikát, a karpereceket pedig a kezére. 48 Utána meghajoltam, és leborultam Jehova előtt, és áldottam Jehovát, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki az igaz úton vezetett, hogy az én uram testvérének a lányát az ő fiának elvigyem. 49 Most azért, ha szerető-kedvességet és hűséget tanúsítotok az én uram iránt, mondjátok meg nekem; de ha nem, azt is mondjátok meg, hogy vagy jobbra, vagy balra fordulhassak." 50 Erre Lábán és Betuel így feleltek: ,,Jehovától van ez. Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. 51 Itt van előtted Rebeka. Vidd őt, és menj; legyen a te urad fiának a felesége, ahogyan Jehova mondta." 52 Amikor meghallotta Ábrahám szolgája a beszédüket, azon nyomban földre borult Jehova előtt, 53 és előhozott a szolga ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat, és Rebekának adta; majd pedig elsőrangú ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának. 54 Utána ettek és ittak, ő és a vele levő férfiak, majd az éjszakát ott töltötték, és reggel felkeltek. Akkor így szólt: ,,Bocsássatok el az uramhoz." 55 Erre a leány testvére és az anyja ezt mondta: ,,Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napot. Utána elmehet." 56 De ő ezt mondta nekik: ,,Ne tartóztassatok, hisz látjátok, hogy Jehova sikeressé tette az utamat. Bocsássatok el, hadd menjek az uramhoz." 57 Erre ezt mondták: ,,Hívjuk a leányt, és kérdezzük meg őt magát." 58 Ekkor hívták Rebekát, és megkérdezték tőle: ,,Elmész ezzel a férfival?" Ő így felelt: ,,Kész vagyok elmenni vele." 59 Elbocsátották hát Rebekát, az ő nővérüket és a dajkáját, valamint Ábrahám szolgáját az embereivel együtt. 60 És megáldották Rebekát, így szólva: ,,Ó, nővérünk, legyél ezerszer tízezerré, és a te magod vegye birtokba az őt gyűlölők kapuját!" 61 Ezután felkelt Rebeka és a szolgálólányai, felültek a tevékre, és követték a férfit; a szolga tehát útnak indult, és magával vitte Rebekát. 62 Izsák pedig jött a Beér-Lahai-Rói felé vezető úton, ugyanis a Negeb földjén lakott. 63 És estefelé Izsák kint sétált a mezőn, hogy elmélkedjen. És amikor fölemelte szemét, látta, hogy íme tevék jönnek. 64 Amikor Rebeka is fölemelte szemét, meglátta Izsákot, s leszállt a tevéről. 65 Ezt kérdezte a szolgától: ,,Ki az a férfi, aki jön elénk a mezőn?" A szolga így válaszolt: ,,Ő az én uram." Rebeka akkor fogott egy kendőt, és eltakarta magát. 66 A szolga pedig elmondta Izsáknak mindazt, amit végzett. 67 Izsák ezután bevitte Rebekát Sárának, az anyjának a sátrába. Elvette hát Rebekát, aki a felesége lett; Izsák pedig beleszeretett, és vigaszra lelt anyja elvesztése után.

25 Ábrahám pedig ismét vett magának feleséget, akinek Ketura volt a neve. 2 Idővel ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suahot. 3 Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek: Assurim, Letusim és Leummim. 4 Midián fiai: Éfa, Éfer, Hánók, Abida és Eldáa. Ők mind Ketura fiai. 5 Ábrahám később mindenét Izsáknak adta, 6 de ágyasai fiainak is adott ajándékokat Ábrahám. Utána pedig még életében elküldte őket Izsák, a fia mellől kelet felé, a kelet földjére. 7 Ábrahám életéveinek napjai, melyeket élt: százhetvenöt év. 8 Ábrahám utána kilehelte utolsó leheletét, és jó vénségben halt meg, idősen és elégedetten, s a népe mellé került. 9 Izsák és Ismáel, a fiai eltemették Makpela barlangjába, Efronnak, a hettita Cohár fiának a mezején, amely Mamréval szemben van, 10 azon a mezőn, melyet Ábrahám Hét fiaitól vásárolt. Ott temették el Ábrahámot és Sárát, a feleségét is. 11 Ábrahám halála után Isten továbbra is megáldotta Izsákot, a fiát, Izsák pedig Beér-Lahai- Rói közelében lakott. 12 Ez Ismáelnek, Ábrahám fiának a története, akit Hágár, Sára egyiptomi szolgálója szült Ábrahámnak: 13 Így hívták Ismáel fiait a nevük és családi származásuk szerint: Ismáel elsőszülöttje Nebájót; ezenkívül Kédár, Adbeél és Mibsám, 14 Misma, Dúma és Massa, 15 Hadád, Téma, Jetur, Náfis és Kedema. 16 Ezek Ismáel fiai, és ez a nevük udvaraik és fallal körbevett táboraik szerint: tizenkét fejedelem a nagycsaládjaik szerint. 17 Ismáel életének évei: százharminchét esztendő. Utána kilehelte utolsó leheletét, meghalt, és a népe mellé került. 18 Ezek pedig a Súr közelében fekvő Havilától — amely Egyiptom előtt van — Asszíriáig táboroztak. Az összes testvérével szemben telepedett le. 19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a története: Ábrahám nemzette Izsákot. 20 Izsák negyvenéves volt, amikor feleségül vette Rebekát, a szír Betuel lányát Paddán-Arámból, a szír Lábán nővérét. 21 És Izsák szüntelen könyörgött Jehovához kifejezetten a felesége miatt, mert az meddő volt; Jehova pedig engedett a könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, Izsák felesége. 22 De a benne lévő fiúk tusakodni kezdtek egymással, ezért ezt mondta: ,,Ha ez így van, akkor minek élek?" Elment hát, hogy megkérdezze Jehovát. 23 Jehova pedig ezt mondta neki: ,,Két nemzet van a méhedben, és két nép válik szét a te belsődből; az egyik nép erősebb lesz, mint a másik nép, és az idősebb fogja szolgálni a fiatalabbikat." 24 Amikor eljött a szülés napja, lám, ikrek voltak a méhében! 25 És kijött az első, vörös volt mindenhol, mint egy szőrből készült díszruha; ezért nevezték el Ézsaunak. 26 Utána jött a fivére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva; ezért nevezték el Jákobnak. Izsák hatvanéves volt, amikor a felesége megszülte őket. 27 És a fiúk növekedtek; Ézsau vadászathoz értő, a mezők embere lett, Jákob pedig feddhetetlen férfi, sátorban lakó. 28 Izsák Ézsaut szerette, mert az vadat hozott neki enni, Rebeka viszont Jákobot szerette. 29 Egyszer Jákob épp főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan megérkezett a mezőről. 30 Ézsau ezért így szólt Jákobhoz: ,,Adj hamar egy falatot, kérlek, a vörösből, abból a vörösből ott, mert fáradt vagyok!" Ezért nevezték Edomnak. 31 Jákob erre így felelt: ,,Add el nekem először az elsőszülöttségi jogodat!" 32 Ézsau így folytatta: ,,Mindjárt meghalok, mi hasznom van nekem az elsőszülöttségi jogból?!" 33 Jákob ezt mondta: ,,Előbb esküdj meg nekem!" Az pedig megesküdött Jákobnak, és eladta neki az elsőszülöttségi jogát. 34 Jákob pedig adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket, az pedig evett és ivott. Majd utána felkelt, és elment. Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttségi jogot.

26 Éhínség tört ki az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Ábrahám napjaiban volt, ezért Izsák Abimélekhez, a filiszteusok királyához ment Gérárba. 2 Ekkor megjelent neki Jehova, és ezt mondta: ,,Ne menj le Egyiptomba! Azon a földön verj sátrat, amelyet kijelölök neked. 3 Lakjál jövevényként ezen a földön, és én veled leszek továbbra is, és megáldalak, mert neked és a te magodnak adom ezeket a földeket mind, és teljesítem az esküt, amelyet Ábrahámnak, a te apádnak tettem: 4 »Megsokasítom a te magodat, mint az egek csillagait, és a te magodnak adom ezeket a földeket mind; és a te magod által nyer áldást a föld minden nemzete«, 5 mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és mindig eleget tett az irántam való kötelezettségeinek, és megtartotta az én parancsaimat, rendeleteimet és törvényeimet." 6 Izsák tehát Gérárban lakott. 7 Amikor az ott lakó emberek a felesége felől kérdezősködtek, azt mondta: ,,Ő a húgom." Ugyanis félt azt mondani, hogy ,,a feleségem", mert attól félt, ahogy ő mondta: ,,az itt lakó emberek megölnek engem Rebeka miatt", mivel Rebeka szép volt. 8 Miután már egy ideje ott lakott, Abimélek, a filiszteusok királya kinézett az ablakon, és látta, amint Izsák Rebekával, a feleségével enyeleg. 9 Abimélek azon nyomban hívatta Izsákot, és ezt mondta: ,,Ő bizony nem más, mint a feleséged! Miért mondtad akkor: »Ő a húgom.«" Izsák erre így felelt: ,,Azért mondtam, mert féltem, hogy meg kell halnom miatta." 10 Abimélek azonban így folytatta: ,,Mit tettél velünk? Kevés hiányzott ahhoz, hogy valaki a népből a feleségeddel háljon, és te vétket hoztál volna ránk!" 11 Abimélek ekkor megparancsolta az egész népnek: ,,Aki ehhez a férfihoz vagy a feleségéhez nyúl, annak meg kell halnia!" 12 Izsák ezután magot vetett azon a földön, és az abban az évben százannyit termett neki, mivel Jehova megáldotta őt. 13 Naggyá lett ezért ez a férfi, és egyre előbbre jutott, gyarapodott, míg igazán naggyá lett. 14 Lettek juhnyájai, marhacsordái és számos szolgája, úgyhogy a filiszteusok kezdtek irigykedni rá. 15 Mindazokat a kutakat, melyeket apjának a szolgái ástak még Ábrahámnak, az apjának a napjaiban, a filiszteusok betömték és betemették száraz földdel. 16 Abimélek végül ezt mondta Izsáknak: ,,Menj el a szomszédságunkból, mert sokkal erősebb lettél, mint mi vagyunk." 17 Izsák ezért elment onnan, és Gérár völgyében ütött tábort, és ott telepedett le. 18 És Izsák újra kiásta a kutakat, amelyeket még apja, Ábrahám napjaiban ástak, de a filiszteusok betemettek Ábrahám halála után; és ugyanúgy nevezte azokat, mint ahogyan az apja nevezte őket. 19 Izsák szolgái tovább ástak a völgyben, és friss vizű kutat találtak. 20 Gérár pásztorai pedig veszekedni kezdtek Izsák pásztoraival, ezt mondva: ,,A víz a mienk!" Ezért Izsák Éseknek nevezte el a kutat, mert perlekedtek vele. 21 Azután ástak egy másik kutat, de amiatt is veszekedtek, ezért Szitnának nevezte el. 22 Később elment onnan, és egy másik kutat ásott, de amiatt már nem veszekedtek. Így hát Rehobótnak nevezte el, és ezt mondta: ,,Ez azért van, mert Jehova most már tágas helyet adott nekünk, és termékennyé tett minket a földön." 23 Onnan fölment Beér-Sebába. 24 Jehova pedig megjelent neki azon az éjjelen, és ezt mondta: ,,Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak az Istene. Ne félj, mert veled vagyok, s megáldalak, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért." 25 Ezért oltárt épített ott, és segítségül hívta Jehova nevét; ott verte fel Izsák a sátrát, a szolgái pedig kutat ástak ott. 26 Később Abimélek elment hozzá Gérárból Ahuzzáttal, bizalmas barátjával, valamint Pikollal, seregének a vezérével. 27 Izsák ezt kérdezte tőlük: ,,Miért jöttetek hozzám, hiszen gyűlöltök engem, és el is küldtetek a szomszédságotokból?" 28 Erre ők így feleltek: ,,Látván látjuk, hogy Jehova veled van. Ezért ezt mondtuk: »Legyen egy esküvel fogadott kötelezettség közöttünk, közted és köztünk, és kössünk egymással szövetséget, 29 hogy semmi rosszat nem teszel velünk, mint ahogy mi sem bántottunk téged, mint ahogy akkor is csak jót tettünk veled, amikor elküldtünk békével. Te most Jehova áldott embere vagy.«" 30 Akkor lakomát készített nekik, ők pedig ettek-ittak. 31 Másnap kora reggel fölkeltek, és megesküdtek egymásnak. Izsák ezután elbocsátotta őket, és azok békével mentek el tőle. 32 Izsák szolgái még aznap hírt vittek neki a kútról, melyet ástak, és ezt mondták: ,,Vizet találtunk!" 33 El is nevezte Sibának. Ezért hívják a várost Beér-Sebának mind a mai napig. 34 Ézsau pedig negyvenéves volt, amikor feleségül vette Juditot, a hettita Beéri lányát, valamint Boszmátot, a hettita Elon lányát. 35 Ezek megkeserítették Izsák és Rebeka életét.

27 Amikor Izsák megöregedett, és szemei annyira meghomályosodtak, hogy nem látott, hívatta Ézsaut, a nagyobbik fiát, és ezt mondta neki: ,,Fiam!", mire az így felelt: ,,Itt vagyok!" 2 Ő így folytatta: ,,Immár megöregedtem. Nem tudom halálom napját. 3 Most hát kérlek, fogd a felszerelésedet, tegzedet és íjadat, és menj ki a mezőre, ejts nekem vadat. 4 Utána készíts nekem ízletes ételt, ahogyan én szeretem, és hozd be hozzám, hadd egyek, hogy lelkem megáldhasson még a halálom előtt." 5 Rebeka azonban figyelt, amint Izsák Ézsauval, a fiával beszélt. Ézsau pedig kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen, és elhozza. 6 Rebeka ekkor ezt mondta Jákobnak, a fiának: ,,Most hallottam, amint apád beszélt Ézsauval, a testvéreddel így szólva: 7 »Hozzál nekem vadat, készíts ízletes ételt, hadd egyek, hogy megáldhassalak Jehova előtt, még mielőtt meghalok.« 8 Most pedig, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked! 9 Menj, kérlek, a nyájhoz, és hozzál nekem két kecskegidát a javából, hogy ízletes ételt készíthessek belőle apádnak, ahogyan ő szereti. 10 Utána vidd be apádnak, és egye meg, hogy megáldhasson még a halála előtt." 11 Jákob azonban ezt mondta Rebekának, az anyjának: ,,De Ézsau, a testvérem szőrös férfi, én pedig sima vagyok. 12 Mi lesz akkor, ha apám megtapogat? Akkor olyan leszek a szemében, mint aki csúfot űz belőle, és akkor biztosan átkot szerzek magamnak, nem áldást." 13 Azt mondta erre az anyja: ,,Szálljon rám a neked szánt átok, fiam. Csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a kecskegidákat!" 14 Ő pedig elment értük, az anyjához vitte, és az anyja ízletes ételt készített, ahogyan az apja szerette. 15 Rebeka utána fogta Ézsaunak, a nagyobbik fiának a ruháit, a legszebbeket, amelyek otthon voltak nála, és ráadta Jákobra, a kisebbik fiára. 16 A kecskegidák bőrével pedig befedte fiának a kezét és sima nyakát. 17 Majd Jákobnak, a fiának a kezébe adta az ízletes ételt és a kenyeret, melyeket készített. 18 Jákob pedig bement apjához, és ezt mondta: ,,Apám!", mire ő így felelt: ,,Itt vagyok! Ki vagy te, fiam?" 19 Jákob ezt mondta apjának: ,,Ézsau vagyok, a te elsőszülötted. Úgy cselekedtem, amint mondtad. Kelj fel, kérlek. Ülj le, és egyél vadpecsenyémből, hogy megáldhasson a lelked." 20 Izsák erre ezt mondta fiának: ,,Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam?" Az így felelt: ,,Úgy, hogy Jehova, a te Istened, elém hozta." 21 Izsák ekkor így szólt Jákobhoz: ,,Gyere közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy megtudjam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e vagy sem." 22 Jákob tehát közelebb ment Izsákhoz, az apjához, és az megtapogatta, majd ezt mondta: ,,A hangod Jákob hangja, de a kezed Ézsau keze." 23 És nem ismerte fel őt, mert a kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, a bátyjának a kezei. Így hát megáldotta őt. 24 Utána pedig megkérdezte: ,,Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?" Mire ő így felelt: ,,Én vagyok." 25 Akkor ezt mondta: ,,Hozd ide, hadd egyek a fiam vadpecsenyéjéből, hogy aztán megáldhasson téged a lelkem." Odavitte neki, és az evett, majd pedig bort vitt neki, és Izsák ivott. 26 Akkor ezt mondta neki Izsák, az apja: ,,Gyere közelebb, kérlek, és csókolj meg, fiam." 27 Ő közelebb ment, megcsókolta, s az megérezte ruhájának illatát. Ekkor megáldotta őt, ezt mondva: ,,Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott Jehova. 28 Adjon neked az igaz Isten harmatot az egekből, a föld termékeny talaját, és bőséges gabonát, meg újbort! 29 Népek szolgáljanak téged, és nemzetek hajoljanak meg mélyen előtted. Légy úr a te testvéreid felett, és hajoljanak meg mélyen előtted anyád fiai. Legyen átkozott mindaz, aki téged átkoz, és legyen áldott mindaz, aki téged áld!" 30 Amikor Izsák befejezte Jákob megáldását, és Jákob épp hogy kijött apjának, Izsáknak a színe elől, megérkezett a vadászatból a bátyja, Ézsau. 31 Ő is készített ízletes ételt, majd bevitte apjához, és ezt mondta neki: ,,Keljen fel, apám, és egyen fia vadpecsenyéjéből, hogy megáldhasson a lelked." 32 Ám Izsák, az apja megkérdezte tőle: ,,Ki vagy te?" Mire ő így felelt: ,,A te elsőszülött fiad vagyok, Ézsau." 33 Izsák remegni kezdett, rendkívül erős remegés fogta el, és ezt mondta: ,,Akkor hát ki volt az, aki vadat ejtett, behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt? Ő bizony áldott is lesz!" 34 Amint hallotta apjának a szavait, Ézsau rendkívül hangosan és keserűen felkiáltott, és ezt mondta apjának: ,,Áldj meg engem is, apám!" 35 De ő így felelt: ,,Öcséd megtévesztett, hogy elvegye a neked szánt áldást." 36 Erre ő ezt mondta: ,,Hát nem ezért hívják Jákobnak, amiért most másodszor is kiszorított a helyemből?! Elsőszülöttségi jogomat már elvette, és most az áldásomat is elvette!" Majd ezt kérdezte: ,,Nem tartogattál nekem is valamilyen áldást?" 37 Ám Izsák így felelt Ézsaunak: ,,Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki; gabonával és újborral is őt láttam el. Mit tehetek most már érted, fiam?" 38 Ézsau ekkor ezt mondta apjának: ,,Csak ez az egy áldásod van, apám? Áldj meg engem is, apám!" Ézsau ekkor hangos sírásra fakadt. 39 Izsák, az apja, ezt felelte neki: ,,Íme lakóhelyed a termékeny földtől távol lesz, és távol a magasságos egek harmatától. 40 Kardod által fogsz élni, és testvéredet fogod szolgálni. De amikor majd nyughatatlanná válsz, bizony letöröd nyakadról az igáját." 41 Ézsau azonban gyűlölséget táplált Jákob iránt az áldás miatt, amellyel az apja megáldotta, és Ézsau folyton ezt mondta szívében: ,,Közelednek a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Utána megölöm az öcsémet, Jákobot." 42 Amikor elmondták Rebekának Ézsau, az ő nagyobbik fia szavait, azonnal küldetett Jákobért, kisebbik fiáért, és ezt mondta neki: ,,Nézd, Ézsau, a te fivéred azzal vigasztalja magát tefelőled, hogy megöl. 43 Azért hallgass a szavamra, fiam, indulj, és fuss Lábánhoz, az én fivéremhez Háránba. 44 Lakj nála néhány napig, míg lecsillapodik a bátyád dühe, 45 elfordul rólad bátyád haragja, s elfelejti, mit tettél vele. Akkor érted küldök, és elhozatlak onnan. Miért veszítenélek el e g y nap mindkettőtöket?" 46 Rebeka utána ezt mondogatta Izsáknak: ,,Megutáltam az életemet Hét lányai miatt. Ha Jákob Hét lányai közül vesz magának feleséget, mint amilyenek ezek, ennek a földnek a lányai, akkor mit ér az életem?"

28 Ekkor Izsák hívatta Jákobot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: ,,Ne vegyél feleséget Kánaán lányai közül! 2 Kelj fel, menj Paddán-Arámba, Betuelnek, anyád apjának a házába, és onnan vegyél magadnak feleséget, Lábánnak, a te anyád fivérének a lányai közül. 3 És a mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg téged, és legyél népek gyülekezetévé. 4 Adja neked Ábrahám áldását, neked és a te magodnak veled együtt, hogy birtokba vedd a földet, melyen jövevény vagy, s amelyet Isten Ábrahámnak adott." 5 Izsák tehát elküldte Jákobot, és az elment Paddán-Arámba, Lábánhoz, a szír Betuel fiához, Rebekának, vagyis Jákob és Ézsau anyjának a fivéréhez. 6 Amikor Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákobot, és elküldte Paddán-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget, és hogy amikor megáldotta, ezt a parancsot adta neki: ,,Ne vegyél feleséget Kánaán lányai közül!", 7 s hogy Jákob engedelmeskedve apjának és anyjának, Paddán-Arámba ment, 8 akkor látta meg Ézsau, hogy Kánaán lányai nem tetszenek Izsáknak, az ő apjának. 9 Ézsau ezért elment Ismáelhez, és a többi feleségén kívül még feleségül vette Mahalátot, Ismáelnek, Ábrahám fiának a lányát, Nebájót testvérét. 10 Jákob pedig folytatta útját Beér-Sebából, és elment Háránba. 11 Idővel eljutott egy helyre, és nekikészülődött, hogy ott töltse az éjszakát, ugyanis a nap már lenyugodott. Fogott egyet az ott levő kövek közül, támasztékul a feje alá tette, s lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: íme, egy létra volt a földre állítva, melynek a teteje az egeket érte; és lám, Isten angyalai jártak rajta fel-alá. 13 És íme, Jehova állt fölötte, és ezt mondta: ,,Én vagyok Jehova, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom, és a te magodnak. 14 És a te magod olyanná lesz, mint a föld porszemei, és terjeszkedni fogsz majd nyugatra és keletre, északra és délre, és a föld minden családja teáltalad és a te magod által nyer áldást. 15 És íme, én veled vagyok, megőrizlek téged bárhova mész, és visszahozlak téged erre a földre, mert nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit neked mondtam." 16 Jákob pedig, amikor fölébredt álmából, ezt mondta: ,,Bizony Jehova van ezen a helyen, és én nem tudtam." 17 Félelem fogta el, és ezt mondta: ,,Mennyire félelmet keltő ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és az egek kapuja." 18 Jákob ezért felkelt kora reggel, fogta a követ, amelyet a feje alá tett támasztékul, felállította oszlopul, és olajat öntött a tetejére. 19 És elnevezte a helyet Bételnek, bár a város neve korábban Lúz volt. 20 És Jákob fogadalmat tett, ezt mondva: ,,Ha Isten velem lesz továbbra is, és megőriz engem ezen az úton, amelyen járok, s kenyeret ad ennem, ruhát ad öltözetül, 21 és békességgel térek vissza apám házába, akkor Jehova lesz az én Istenem. 22 És ez a kő, melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lesz, és mindabból, amit nekem adsz, a tizedet neked adom."

29 Jákob ezután elindult, és folytatta útját a keleten lakók földje felé. 2 Körülnézett, és látta, hogy a mezőn van egy kút, és három juhnyáj heverészik mellette, ugyanis abból a kútból itatták a nyájakat; és egy nagy kő volt a kút száján. 3 Amikor minden nyájat odatereltek, akkor gördítették el a követ a kút szájáról, és itatták meg a nyájakat, azután pedig visszahelyezték a követ a helyére, a kút szájára. 4 Jákob megkérdezte tőlük: ,,Testvéreim, honnan valók vagytok?" Mire ők így feleltek: ,,Háránból valók vagyunk." 5 Ő ekkor így szólt hozzájuk: ,,Ismeritek Lábánt, Náhornak az unokáját?" Mire ők így feleltek: ,,Ismerjük." 6 Erre megkérdezte tőlük: ,,Jól megy sora?" Ők így feleltek: ,,Igen, jól. Épp ott jön Ráhel, a lánya a juhokkal!" 7 Jákob így folytatta: ,,Még az egész nap hátravan. Nem most van itt az ideje, hogy idetereljék a nyájakat. Itassátok meg a juhokat, s utána menjetek, legeltessetek." 8 Erre ők így feleltek: ,,Nem tehetjük, míg össze nem terelik az összes nyájat, és el nem gördítik a követ a kút szájáról. Akkor itatjuk meg a juhokat." 9 Jákob még beszélt velük, amikor megjött Ráhel az apja juhaival, ugyanis pásztorleány volt. 10 Amikor Jákob meglátta Ráhelt, Lábánnak, anyja fivérének a lányát, valamint Lábánnak, az ő anyja fivérének a juhait, Jákob rögtön odament, és elgördítette a követ a kút szájáról, s megitatta Lábánnak, az ő anyja fivérének a juhait. 11 Jákob azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. 12 Jákob elmondta Ráhelnek, hogy ő testvére az apjának, s hogy ő Rebekának a fia. A leány ekkor szaladt, és elmondta ezt az apjának. 13 Lábán amint meghallotta a hírt Jákobról, nővérének a fiáról, elébe futott. Megölelte, megcsókolta, és bevitte a házába. Ő pedig elmondott mindent Lábánnak. 14 Lábán utána ezt mondta neki: ,,Te bizony az én csontom és testem vagy." És nála lakott Jákob egy teljes hónapig. 15 Lábán utána ezt mondta Jákobnak: ,,Hát nem a testvérem vagy, s te mégis ingyen szolgálsz nekem? Mondd meg, mi legyen a béred?" 16 Lábánnak két lánya volt. A nagyobbikat Leának hívták, a kisebbiket pedig Ráhelnek. 17 Lea szeme nem csillogott, Ráhel viszont szép termetű és szép arcú volt. 18 Jákob szerelmes volt Ráhelbe, ezért ezt mondta: ,,Kész vagyok hét évet szolgálni Ráhelért, a kisebbik lányodért." 19 Lábán erre ezt mondta: ,,Jobb, ha hozzád adom, mintha más férfihoz adnám. Maradj nálam!" 20 És Jákob hét évet szolgált Ráhelért, bár ez csak néhány napnak tűnt a szemében, annyira szerette őt. 21 Majd Jákob ezt mondta Lábánnak: ,,Add hozzám feleségemet, mert leteltek napjaim, hadd háljak vele." 22 Lábán ekkor összehívta az ott élő embereket, és lakomát rendezett. 23 Ám este fogta Leát, a lányát, és őt vitte be Jákobhoz, hogy vele háljon. 24 Ezenkívül Lábán a szolgálóleányát, Zilpát a lányának, Leának adta szolgálóul. 25 Másnap reggel kiderült: íme ez Lea! Jákob ezért ezt mondta Lábánnak: ,,Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak? Miért csaptál be?" 26 Lábán erre így felelt: ,,Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik lányt odaadjuk az elsőszülött előtt. 27 Ünnepeld végig ennek a lánynak a hetét. Utána hozzád adjuk a másik lányt is a szolgálatért, mellyel majd nálam szolgálsz még hét évet." 28 Jákob így is tett, végigünnepelte ennek az asszonynak a hetét, utána pedig Lábán hozzáadta feleségül Ráhelt, a lányát. 29 Ezenkívül Lábán a szolgálóleányát, Bilhát odaadta Ráhelnek, a lányának szolgálóul. 30 Jákob pedig együtt hált Ráhellel is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így még hét évet szolgált Lábánnál. 31 Amikor Jehova látta, hogy Leát gyűlölik, megnyitotta a méhét, Ráhel azonban meddő maradt. 32 És Lea teherbe esett, fiút szült, és Rúbennek nevezte el, mert azt mondta: ,,Ez azért van, mert Jehova meglátta nyomorúságomat, és most már szeretni fog a férjem." 33 Újra teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: ,,Ez azért van, mert Jehova meghallotta, hogy gyűlölt voltam, azért adta nekem ezt is." Ezért Simeonnak nevezte el. 34 Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: ,,Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert már három fiút szültem neki." Ezért Lévinek nevezte el. 35 Még egyszer teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: ,,Most már dicsőítem Jehovát." Ezért Júdának nevezte el. Utána nem szült egy ideig.

30 Amikor Ráhel látta, hogy egyáltalán nem szül Jákobnak, féltékeny lett Ráhel a nővérére, és ezt mondta Jákobnak: ,,Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!" 2 Jákob ekkor haragra lobbant Ráhel ellen, és ezt mondta: ,,Vajon Isten helyében vagyok én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét?" 3 Ráhel pedig ezt mondta: ,,Itt van a rabszolgám, Bilha. Hálj vele, hogy a térdemen szülhessen, és így nekem, igen, nekem gyermekeim lehessenek általa." 4 Így hát hozzáadta feleségül Bilhát, a szolgálóját, és Jákob vele hált. 5 Bilha pedig teherbe esett, és idővel fiút szült Jákobnak. 6 Ráhel ekkor ezt mondta: ,,Isten a bírám volt, meghallotta szavam, és fiút adott nekem." Ezért nevezte el Dánnak. 7 És Bilha, Ráhel szolgálója megint teherbe esett, és idővel megszülte második fiát Jákobnak. 8 Ráhel ekkor ezt mondta: ,,Hevesen küzdöttem nővéremmel, és győztem is!" Ezért Naftalinak nevezte el. 9 Amikor Lea látta, hogy nem szül, fogta Zilpát, a szolgálóját, és Jákobhoz adta feleségül. 10 Idővel Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak. 11 Lea ekkor ezt mondta: ,,Jó szerencse ért!" Ezért Gádnak nevezte el. 12 Zilpa, Lea szolgálója utána megszülte második fiát Jákobnak. 13 Lea ekkor ezt mondta: ,,Ó, én boldogságom! Boldognak fognak mondani engem a leányok." Ezért Ásernek nevezte el. 14 Egyszer Rúben a búzaaratás idején sétálni ment, mandragórát talált a mezőn, és vitte Leának, az anyjának. Ráhel ekkor ezt mondta Leának: ,,Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórabogyóiból." 15 Erre ő így felelt: ,,Talán kevesled, hogy elvetted tőlem a férjemet, most már a fiam mandragórabogyóit is elvennéd?" Ráhel így szólt: ,,Hát akkor háljon veled ezen az éjjelen a fiad mandragórabogyóiért." 16 Amikor Jákob este megjött a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: ,,Most velem fogsz hálni, mert bizony bérbe vettelek a fiam mandragórabogyóiért." Így hát vele hált azon az éjszakán. 17 És Isten meghallgatta Leát, és az teherbe esett, s idővel megszülte ötödik fiát Jákobnak. 18 Lea ekkor ezt mondta: ,,Isten megadta béremet, amiért a férjemnek adtam szolgálólányomat." Ezért Issakárnak nevezte el. 19 És Lea újra teherbe esett, és idővel megszülte hatodik fiát Jákobnak. 20 Lea ekkor ezt mondta: ,,Isten megajándékozott engem, igen, engem, méghozzá jó ajándékkal. Férjem végre el fog fogadni, mert hat fiút szültem neki." Ezért Zebulonnak nevezte el. 21 Utána pedig egy lányt szült, akit Dínának nevezett el. 22 Isten végül megemlékezett Ráhelről, meghallgatta őt, és megnyitotta a méhét. 23 Ő pedig teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: ,,Isten elvette gyalázatomat!" 24 Ezért Józsefnek nevezte el, ezt mondva: ,,Jehova most egy másik fiút is ad nekem." 25 Jákob rögtön azután, hogy Ráhel megszülte Józsefet, ezt mondta Lábánnak: ,,Bocsáss el, hadd menjek el az én helyemre, az én országomba. 26 Add ki a feleségeimet és a gyermekeimet, akikért nálad szolgáltam, hadd menjek el; hisz te magad is tudod, hogyan szolgáltalak." 27 Lábán erre ezt mondta neki: ,,Bárcsak kegyet találnék szemedben . . . ; megtudtam a jelekből, hogy Jehova miattad áld meg." 28 Még hozzáfűzte: ,,Szabd meg a béredet, s én megadom." 29 Ő így felelt: ,,Jól tudod te magad is, hogyan szolgáltam nálad, hogy mi lett a nyájadból; 30 és hogy ami kevesed volt a jöttöm előtt, sokra szaporodott, mivel Jehova megáldott azóta, hogy idekerültem. Mikor tehetek már valamit a saját házamért is?" 31 Lábán ezt mondta: ,,Mit adjak neked?" Jákob így folytatta: ,,Ne adj nekem semmit! Ha megteszed nekem a következőket, akkor újra legeltetem a nyájadat, és tovább őrzöm. 32 Ma végigjárom az egész nyájadat. Különíts el belőle minden pettyes és tarka juhot, minden sötétbarna juhot a fiatal kosok közül, valamint minden tarkát és pettyeset a nőstény kecskék közül. Mostantól ez legyen a bérem. 33 Igazságosságomat fogja mutatni, akármikor jössz is majd, hogy megnézd béremet: ami nem pettyes és nem tarka a nőstény kecskék közül, és nem sötétbarna a fiatal kosok közül, az mind lopott, ha nálam van." 34 Lábán erre így szólt: ,,Nos, jól van! Legyen a te beszéded szerint." 35 Még aznap elkülönítette a csíkos és tarka kecskebakokat meg az összes pettyes és tarka nőstény kecskét, mindazt, amiben valami fehér volt, s mindazt, ami sötétbarna volt a fiatal kosok közül, de fiainak a kezébe adta azokat. 36 Majd utána háromnapi járóföldet jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán ottmaradt nyájait legeltette. 37 Majd Jákob vett magának még zöld sztóraxfa-, mandulafa- és platánfavesszőket, és fehér foltokat hántolt beléjük, fehér hántolt részeket hagyva a vesszőkön. 38 Végül a hántolt vesszőket a nyáj elé tette a vályúkba, az itatókba — ahova a nyájak inni jártak —, hogy azok előtt hevüljenek fel, amikor inni jönnek. 39 A nyájak ezért felhevültek a vesszők előtt, és a nyájak csíkosakat, pettyeseket és tarkákat ellettek. 40 Jákob elkülönítette a fiatal kosokat, és utána a nyájakat szembefordította a csíkosakkal és az összes sötétbarnával, ami Lábán nyájai között volt. Utána elkülönítette saját nyájait, és nem eresztette Lábán nyájai közé. 41 Valahányszor az erősebb nyájak hevültek fel, akkor Jákob mindig kitette a vesszőket a vályúkba a nyájak elé, hogy a vesszőknél hevüljenek fel. 42 De amikor a nyájak gyengének mutatkoztak, akkor nem tette oda. Így a gyengébbek mindig Lábánéi lettek, az erősek pedig Jákobéi. 43 És egyre jobban gyarapodott ez a férfi, nagy nyájai lettek, valamint sok szolgálólánya, szolgája, tevéje és szamara lett.

31 Idővel Jákob meghallotta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: ,,Jákob elvett mindent, ami az apánké volt, és abból gyűjtötte minden gazdagságát, ami az apánké volt." 2 És amikor Jákob Lábán arcára tekintett, látta, hogy már nem olyan iránta, mint korábban volt. 3 Jehova végül ezt mondta Jákobnak: ,,Térj vissza atyáid és rokonaid földjére, és én veled maradok." 4 Jákob ekkor elküldött valakit, s kihívatta Ráhelt és Leát a mezőre a nyájához, 5 és ezt mondta nekik: ,,Látom apátok arcát, hogy már nem olyan irántam, mint korábban volt; pedig az én apám Istene volt velem. 6 Ti tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. 7 Apátok viszont kijátszott engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet, de Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. 8 Ha azt mondta: »A pettyesek lesznek a béred«, akkor az egész nyáj pettyeseket ellett; ha pedig azt mondta: »A csíkosak lesznek a béred«, akkor az egész nyáj csíkosakat ellett. 9 Így vette el Isten apátok nyáját, és adta nekem. 10 Végül amikor eljött a nyáj felhevülésének ideje, felemeltem szemem, és ezt láttam álomban: a nyájat hágó kecskebakok csíkosak, pettyesek és foltosak voltak. 11 Akkor az igaz Isten angyala ezt mondta nekem az álomban: »Jákob!« Mire én így feleltem: »Itt vagyok.« 12 Ő így folytatta: »Emeld fel szemedet, kérlek, és lásd meg, hogy a nyájat hágó összes kecskebak csíkos, pettyes és foltos, mert láttam mindazt, amit Lábán tesz veled. 13 Én vagyok annak a Bételnek az igaz Istene, ahol felkentél egy oszlopot, és ahol fogadalmat tettél nekem. Most azért kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!«" 14 Ráhel és Lea erre ezt mondták neki: ,,Vajon van még részünk és örökségünk apánk házában? 15 Vajon nem idegeneknek tart bennünket, hiszen eladott minket, sőt az értünk adott pénzt emészti folyamatosan? 16 Mert minden gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a gyermekeinké. Most tehát tégy meg mindent, amit Isten mondott neked." 17 Jákob ekkor fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre, 18 s elhajtotta egész nyáját, minden vagyonát, amit gyűjtött, a szerzett nyájat, melyet Paddán-Arámban gyűjtött, hogy Izsákhoz, az apjához menjen Kánaán földjére. 19 Lábán pedig elment a juhait nyírni. Ezalatt Ráhel ellopta apjának a terafim bálványait. 20 Jákob pedig rászedte a szír Lábánt, mert nem mondta meg neki, hogy szökni akar. 21 Megszökött tehát, felkelt, és átkelt a Folyón mindenével, amije volt. Utána Gileád hegyvidéke felé fordította arcát. 22 Később, a harmadik napon megmondták Lábánnak, hogy Jákob elszökött. 23 Akkor Lábán maga mellé vette testvéreit, és hétnapi járóföldön át üldözte, s végül beérte Gileád hegyvidékén. 24 Ekkor Isten éjjel álomban eljött a szír Lábánhoz, és ezt mondta neki: ,,Vigyázz magadra, ne mondj Jákobnak se jót, se rosszat!" 25 Lábán tehát utolérte Jákobot, amikor Jákob épp sátrat vert a hegyen, és Lábán is tábort ütött testvéreivel Gileád hegyvidékén. 26 Lábán ekkor ezt mondta Jákobnak: ,,Mit tettél, hogy rászedtél engem, és mint karddal szerzett foglyokat vitted el a lányaimat? 27 Miért kellett titkon elszöknöd, s rászedned engem, nem mondva meg, hogy elbocsáthassalak vigasságban énekszóval, tamburinnal és hárfával? 28 Nem engedted meg nekem, hogy megcsókoljam a gyermekeimet és a lányaimat. Most ostobán cselekedtél. 29 Van erő a kezemben, hogy kárt okozzak nektek, de atyáitok Istene beszélt velem múlt éjjel, és ezt mondta: »Vigyázz magadra, ne mondj Jákobnak se jót, se rosszat!« 30 De ha most csakugyan azért mentél el, mert olyannyira epekedsz apád háza után, akkor miért loptad el az isteneimet?" 31 Jákob erre így felelt Lábánnak: ,,Ez azért volt, mert féltem. Azt mondtam magamban: »Még elszakítanád tőlem a lányaidat.« 32 Akinél pedig megtalálod az isteneidet, ne éljen az. Testvéreink előtt vizsgáld meg te magad, mi van nálam, és vidd el azokat!" Jákob azonban nem tudta, hogy Ráhel lopta el őket. 33 Lábán tehát bement Jákob sátrába, Lea sátrába, és a két rabszolganő sátrába, de nem találta meg azokat. Végül kijött Lea sátrából, és ment Ráhel sátrába. 34 Ráhel addigra fogta a terafim bálványokat, a női tevenyeregkosárba tette, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta meg. 35 Ráhel ekkor ezt mondta apjának: ,,Ne gyúljon harag az én uram szemében, amiért nem tudok felkelni előtted, mert az asszonyoknál szokásos dolog van velem." Az pedig alaposan kereste a terafim bálványokat, de nem találta meg azokat. 36 Jákob pedig haragra gerjedt, és veszekedni kezdett Lábánnal, és Jákob feleletként ezt mondta Lábánnak: ,,Mi a vétkem, s mi a bűnöm, hogy ily hevesen üldözöl? 37 Most, hogy már átkutattad mindenemet, mit találtál köztük, ami a te házadba való? Tedd ide az én testvéreim és a te testvéreid elé, és azok ítéljenek kettőnk között. 38 Immár húsz éve vagyok nálad. Anyajuhaid és nőstény kecskéid nem vetéltek el, s nyájad kosait sosem ettem meg. 39 Egyetlen szétszaggatott állatot sem vittem hozzád. Én magam álltam a veszteséget. A nappal lopottat és az éjjel lopottat mind az én kezemből követelted. 40 Engem emésztett nappal a hőség, éjjel pedig a hideg, és az álom is kerülte a szememet. 41 Már húsz éve, hogy a házadnál vagyok. Tizennégy évet szolgáltam két lányodért, és hat évet a nyájadért, s te tízszer is megváltoztattad a béremet. 42 Ha apám Istene, Ábrahám Istene, az, akit Izsák retteg, nem lett volna velem, akkor most üres kézzel küldtél volna el. Látta Isten az én nyomorúságomat és kezem fáradozását, és megfeddett téged a múlt éjjel." 43 Lábán ekkor így felelt Jákobnak: ,,A leányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, és a nyáj az én nyájam; mindaz, amit látsz, az enyém és a lányaimé. Mit tehetek ma ellenük és e gyermekek ellen, akiket ők szültek? 44 Most pedig gyere, kössünk szövetséget, én és te, s legyen ez bizonyságul köztem és közted." 45 Jákob ekkor fogott egy követ, és felállította oszlopnak. 46 Majd Jákob ezt mondta testvéreinek: ,,Szedjetek köveket!" És ők elmentek köveket szedni, és halomba rakták. Utána pedig ott ettek a halmon. 47 És Lábán ezt Jegár-Sahadutának nevezte el, Jákob pedig Gálednek. 48 Ezt mondta Lábán: ,,Ez a halom bizonyság ma köztem és közted." Ezért nevezte el Gálednek 49 és Az Őrtoronynak, mert ahogy mondta: ,,Őrködjön köztem és közted Jehova, amikor nem látjuk egymást. 50 Ha sanyargatod lányaimat, és ha lányaimon kívül is veszel feleségeket, bár nincs ember velünk, de meglásd: Isten a tanú köztem és közted!" 51 Lábán ezt mondta még Jákobnak: ,,Itt van ez a halom, és ez az oszlop, amelyeket emeltem közöttem és közötted. 52 Ez a halom bizonyság, és az oszlop is arról tanúskodik, hogy én nem megyek el e halom mellett ellened, és te sem mész el e halom és ez oszlop mellett ellenem ártó szándékkal. 53 Ábrahám istene és Náhor istene ítéljen közöttünk, az ő atyjuknak istene." Jákob azonban arra esküdött, akit atyja, Izsák retteg. 54 Utána Jákob áldozatot mutatott be a hegyen, és meghívta testvéreit, hogy egyenek kenyeret. Ők pedig ettek kenyeret, és a hegyen töltötték az éjszakát. 55 Lábán azonban már kora reggel felkelt, megcsókolta gyermekeit és lányait, s megáldotta őket. Majd Lábán útnak indult, hogy visszatérjen a saját helyére.

32 Jákob is útnak indult, és ekkor találkoztak vele Isten angyalai. 2 Jákob amint meglátta őket, ezt mondta: ,,Isten tábora ez!" Ezért Mahanaimnak nevezte el azt a helyet. 3 Jákob azután követeket küldött maga előtt Ézsauhoz, az ő bátyjához Szeir földjére, Edom mezejére, 4 és megparancsolta nekik: ,,A következőket mondjátok az én uramnak, Ézsaunak: »Ezt mondta a te szolgád, Jákob: ,Lábánnál laktam jövevényként, és hosszú ideig, egészen mostanáig nála voltam. 5 Lettek bikáim, szamaraim, juhaim, valamint szolgáim és szolgálólányaim, és azért szeretnék üzenetet küldeni az én uramnak, hogy kegyet találjak a szemedben.'«" 6 Idővel a hírnökök visszatértek Jákobhoz, és ezt mondták: ,,Elmentünk bátyádhoz, Ézsauhoz; már jön is eléd, és négyszáz férfi van vele." 7 Jákob nagyon megijedt, és aggódni kezdett, ezért szétválasztotta a vele levő népet, a nyájakat, a marhákat és a tevéket két táborra, 8 és ezt mondta: ,,Ha Ézsau az egyik táborhoz ér, és rátámad, akkor marad még egy tábor, amely megmenekül." 9 Jákob azután ezt mondta: ,,Ó, én atyámnak, Ábrahámnak Istene, és én atyámnak, Izsáknak Istene, ó, Jehova, te, aki azt mondod nekem: »Térj vissza földedre a rokonaidhoz, és én jól bánok veled«, 10 nem vagyok méltó mindarra a szerető-kedvességre és mindarra a hűségre, melyet te mutattál ki szolgád iránt, hiszen csak a botommal keltem át ezen a Jordánon, s most már két táborrá lettem. 11 Szabadíts meg, kérlek, az én bátyám kezéből, Ézsau kezéből, mert félek tőle, hogy jön, és megtámad engem, meg az anyát a gyermekekkel együtt. 12 És te, te mondtad: »Bizony jól fogok bánni veled, megsokasítom a te magodat, és olyan lesz, mint a tenger homokszemei, melyeket nem lehet megszámolni, olyan sok.«" 13 És ott töltötte Jákob azt az éjszakát. Majd abból, ami a keze ügyében volt, ajándékot választott Ézsaunak, a bátyjának: 14 kétszáz nőstény kecskét és húsz kecskebakot, kétszáz anyajuhot és húsz kost, 15 harminc szoptatós tevét és azok kicsinyeit, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szamárkancát és még tíz kifejlett szamarat. 16 Aztán a szolgáinak adta, egyik nyájat a másik után, és elmondta szolgáinak: ,,Keljetek át előttem, és hagyjatok távolságot nyáj és nyáj között." 17 Az elsőnek még ezt is parancsolta: ,,Ha találkozik veled Ézsau, a bátyám, és megkérdezi tőled: »Kinek az embere vagy, hová mész, és kinek a tulajdonai ezek előtted?«, 18 akkor mondd ezt: »A te szolgádé, Jákobé. Ajándék ez, melyet az én uramnak, Ézsaunak küld, s íme, ő maga is jön utánunk.«" 19 És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: ,,Így beszéljetek Ézsauval, amikor találkoztok vele. 20 És még mondjátok ezt is: »Itt jön a te szolgád, Jákob utánunk.«" Mert ezt mondta magában: ,,Hátha megbékítem az ajándékkal, mely előttem megy, és utána majd meglátom az arcát. Talán kedvesen fogad." 21 Az ajándék tehát előtte ment át, ő azonban a táborban töltötte az éjszakát. 22 Később, még aznap éjjel felkelt, fogta két feleségét és a két szolgálóját, valamint tizenegy fiúgyermekét, és átkelt a Jabbók gázlón. 23 Fogta tehát és átvitte őket a völgyön, majd átvitte mindenét, amije volt. 24 Jákob végül egyedül maradt. Ekkor egy férfi tusakodni kezdett vele hajnalhasadtáig. 25 Amikor az látta, hogy nem győzte le, megérintette csípőjének forgócsontját; és Jákob csípőjének a forgócsontja kimozdult a helyéből, miközben tusakodott a férfival. 26 Utána ezt mondta: ,,Bocsáss el, mert már feljött a hajnal." Erre Jákob ezt mondta: ,,Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz." 27 Az pedig megkérdezte tőle: ,,Mi a neved?", mire ő így felelt: ,,Jákob." 28 Az ekkor ezt mondta: ,,Ne nevezzenek téged többé Jákobnak, hanem Izraelnek, mert Istennel és emberekkel küzdöttél, és végül győztél." 29 Jákob ezt kérte: ,,Mondd meg, kérlek, a nevedet." Ám ő ezt mondta: ,,Miért kérdezed a nevemet?" És ott megáldotta őt. 30 Jákob ezért Penielnek nevezte el azt a helyet, mert ahogy ő mondta: ,,Láttam Istent szemtől szemben, mégis megszabadult az én lelkem." 31 És ráragyogott a nap, amint átkelt Pénuelnél, a csípőjére pedig sántított. 32 Ezért nem eszik Izrael fiai mind a mai napig a csípőidegnél levő inat, amely a csípőízület gödrén van, mert megérintették Jákob csípőjének a forgócsontját a csípőidegnél levő ínnál.

33 Idővel Jákob fölemelte szemét, körülnézett, és amott jött Ézsau a négyszáz férfival. Felosztotta azért a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló között, 2 és a szolgálókat meg a gyermekeiket állította előre, utánuk jött Lea a gyermekeivel, majd Ráhel és József leghátul. 3 Ő maga ment előttük, és hétszer földig hajolt, míg a bátyja közelébe jutott. 4 Ézsau pedig elébe futott, megölelte, a nyakába borult, megcsókolta, és mindketten könnyekre fakadtak. 5 Majd felemelte szemét, és látta az asszonyokat meg a gyermekeket, és megkérdezte: ,,Kik ezek veled?" Mire ő így felelt: ,,A gyermekek, akiket Isten a kegyelméből szolgádnak adott." 6 Ekkor előléptek a szolgálók a gyermekekkel, és meghajoltak; 7 Lea is előlépett a gyermekeivel, és meghajoltak, utánuk pedig József lépett elő Ráhellel, és ők is meghajoltak. 8 Ézsau ekkor ezt mondta: ,,Mit jelentsen az utazóknak ez az egész tábora, akikkel találkoztam?" Erre ő így felelt: ,,Azért van az, hogy kegyet találjak az én uram szemében." 9 Ézsau ekkor ezt mondta: ,,Van nekem bőven, testvérem. Maradjon meg neked, ami a tied." 10 Jákob azonban ezt mondta: ,,Ne úgy legyen, kérlek. Ha már kegyet találtam a szemedben, akkor fogadd el kezemből az ajándékomat, mivelhogy úgy tekintettem arcodat, mintha Isten arcát látnám, hiszen szívesen fogadtál. 11 Kérlek, vedd el az áldásként adott ajándékomat, amelyet neked hoztam, mert Isten a kegyeiben részesített, és mert megvan mindenem." És tovább unszolta, az pedig végül elvette. 12 Majd Ézsau ezt mondta: ,,Induljunk, menjünk, én majd előtted megyek!" 13 Jákob azonban így szólt: ,,Tudja az én uram, hogy a gyermekek még gyengék, és szoptatós juhok meg marhák vannak velem, s ha csak egy napig túl gyorsan terelik őket, bizony az egész nyáj elpusztul. 14 Kérlek, uram, menj szolgád előtt, de én hadd folytassam az utat kényelmesen, az előttem levő jószág járása és a gyermekek járása szerint, míg oda nem érek az én uramhoz Szeirbe." 15 Ézsau ekkor így szólt: ,,Kérlek, hadd hagyjak nálad néhányat a velem lévő emberek közül." Erre ő ezt mondta: ,,Minek az? Csak találjak kegyet az uram szemében!" 16 Ézsau tehát még aznap visszatért az ő útján Szeirbe. 17 Jákob pedig elindult Szukkótba, majd épített magának házat, a jószágainak pedig lombsátrakat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkótnak. 18 Jákob később Paddán-Arámból jövet épségben megérkezett Sikembe, amely Kánaán földjén van; és a város előtt tábort ütött. 19 Majd megvette azt a darab földet — ahol sátrat vert — Hámornak, Sikem apja fiainak a kezéből, száz pénzért. 20 Utána oltárt emelt ott, és így nevezte: Isten, Izrael Istene.

34 Akkoriban Dína, Leának a lánya, akit az Jákobnak szült, rendszeresen látogatta annak a földnek a lányait. 2 És meglátta őt Sikem, ama föld fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia; elragadta, vele hált, és erőszakot követett el rajta. 3 És lelke ragaszkodni kezdett Dínához, Jákob lányához, beleszeretett a leányba, s folyton a lány szívére beszélt. 4 Sikem végül ezt mondta Hámornak, az apjának: ,,Szerezd meg nekem feleségül ezt a leányt." 5 És meghallotta Jákob, hogy az beszennyezte Dínát, a lányát. A fiai akkor épp a jószágainál voltak a mezőn, és Jákob hallgatott, míg meg nem jöttek. 6 Később Hámor, Sikem apja kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele. 7 Amint ezt meghallották Jákob fiai, bejöttek a mezőről; bántotta őket, és nagy haragra gerjedtek, amiért az ilyen gyalázatos ostobaságot követett el Izrael ellen azáltal, hogy Jákob lányával hált, holott nem lett volna szabad ilyesminek megtörténnie. 8 Hámor így beszélt velük: ,,Sikem fiam lelke ragaszkodik a lányotokhoz. Kérlek, adjátok őt hozzá feleségül, 9 és lépjetek velünk házassági szövetségre. Lányaitokat adjátok hozzánk, és vegyétek el a mi lányainkat. 10 És lakjatok velünk, a föld nyitva áll előttetek. Lakjatok e földön, kereskedjetek, és telepedjetek le itt." 11 Sikem ekkor ezt mondta Dína apjának és testvéreinek: ,,Bárcsak kegyet találnék szemetekben! Amit csak mondotok nekem, én megadom! 12 Akármilyen nagy menyasszonyárat és ajándékot kértek tőlem, kész vagyok megadni, amit csak mondotok; csak adjátok hozzám feleségül a leányt." 13 Jákob fiai pedig csalárd módon válaszoltak Sikemnek és Hámornak, az apjának; azért beszéltek velük így, mert az beszennyezte Dínát, a húgukat. 14 Ezt mondták nekik: ,,Nem tehetjük, hogy olyan férfinak adjuk a húgunkat, akinek előbőre van, mert gyalázat ez nekünk. 15 Csak azzal a feltétellel egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, és minden férfi körülmetélkedik nálatok. 16 Akkor hozzátok adjuk lányainkat, a ti lányaitokat pedig elvesszük, és veletek lakunk, s egy néppé leszünk. 17 De ha nem hallgattok ránk, és nem metélkedtek körül, akkor fogjuk a lányunkat, és elmegyünk." 18 Jónak tűnt azok beszéde Hámornak és Sikemnek, Hámor fiának a szemében, 19 és az ifjú nem is késlekedett eleget tenni a feltételnek, mert gyönyörűségét lelte Jákob lányában, és apja egész háznépéből őt tisztelték leginkább. 20 Hámor és Sikem, a fia tehát elmentek városuk kapujába, és így beszéltek a város férfiaival: 21 ,,Ezek a férfiak békeszeretők irántunk. Hadd lakjanak hát e földön, és kereskedjenek itt, hisz ez a föld elég tágas előttük. Lányaikat feleségül vehetjük magunknak, és a mi lányainkat hozzájuk adhatjuk. 22 De csak azzal a feltétellel egyeznek bele, hogy velünk lakjanak, és egy néppé legyünk, ha közülünk minden férfi körülmetélkedik, mint ahogy ők is körül vannak metélve. 23 Tulajdonaik, vagyonuk és minden jószáguk vajon nem a mieink lesznek akkor? Csak egyezzünk bele, hogy velünk lakhatnak." 24 És hallgatott Hámorra meg Sikemre, a fiára mindenki, aki kijárt az ő városa kapuján, és minden férfi körülmetélkedett, mindaz, aki kijárt az ő városa kapuján. 25 Ám a harmadik napon, amikor fájdalmaik voltak, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dína testvérei kardot ragadtak, váratlanul rátörtek a városra, és megöltek minden férfit. 26 Hámort és Sikemet, a fiát kardélre hányták. Majd elvitték Dínát Sikem házából, és kimentek onnan. 27 Jákob többi fia pedig rátámadt a halálosan megsebzett férfiakra, és kifosztották a várost, amiért beszennyezték a húgukat. 28 Azok nyájait, csordáit, szamarait és mindazt, ami a városban és a mezőn volt, elvitték. 29 Minden vagyonukat és valamennyi kisgyermeküket, feleségüket foglyul ejtették, és elraboltak mindent, ami a házakban volt. 30 Jákob erre azt mondta Simeonnak és Lévinek: ,,Kitaszítottá tettetek engem, mert bűzössé tettetek e föld lakosai előtt, a kánaániták és a periziták előtt; én csak kevesedmagammal vagyok, és ők biztos összegyűlnek ellenem, megtámadnak, és megsemmisítenek a háznépemmel együtt." 31 De ők így feleltek: ,,Szabad bárkinek is úgy bánni húgunkkal, mint egy prostituálttal?"

35 Isten ezután ezt mondta Jákobnak: ,,Kelj fel, menj föl Bételbe, lakjál ott, és készíts ott oltárt az igaz Istennek, aki megjelent neked, amikor Ézsau, a bátyád elől futottál." 2 Jákob ekkor ezt mondta háznépének, és mindazoknak, akik vele voltak: ,,Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak, és tisztítsátok meg magatokat, váltsatok ruhát, 3 s keljünk fel, menjünk föl Bételbe. Ott oltárt készítek az igaz Istennek, aki válaszolt nekem nyomorúságom napján, mert velem volt az úton, amelyen jártam." 4 Odaadták hát Jákobnak az összes idegen istent, amely náluk volt, és a fülbevalókat, melyek a fülükben voltak, és Jákob elrejtette azokat a nagy fa alatt, mely Sikem közelében van. 5 Ezután útra keltek, és mivel Istentől való rettegés jött a körülöttük levő városokra, ezért nem üldözték Jákob fiait. 6 Jákob végül megérkezett a Kánaán földjén lévő Lúzba, vagyis Bételbe, ő és az egész nép, mely vele volt. 7 Majd épített ott egy oltárt, és El-Bételnek nevezte el azt a helyet, mert az igaz Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki akkor, amikor a bátyja elől futott. 8 Később meghalt Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett egy terebélyes fa alatt, amit ezért Jákob Allon-Bákutnak nevezett el. 9 Isten ekkor ismét megjelent Jákobnak, ki Paddán-Arámból jött, és megáldotta. 10 Ezt mondta neki Isten: ,,A te neved Jákob. De többé már nem neveznek Jákobnak, hanem Izrael lesz a neved." És Izraelnek nevezte el. 11 Isten még ezt mondta neki: ,,Én vagyok a mindenható Isten. Légy termékeny, és sokasodjál. Nemzetek, sőt nemzetek gyülekezete származik majd tőled, s királyok sarjadnak ágyékodból. 12 És ami a földet illeti, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked és utánad a te magodnak adom azt a földet." 13 Ezután Isten fölment tőle arról a helyről, ahol beszélt vele. 14 Jákob pedig oszlopot emelt azon a helyen, ahol szólt hozzá Isten, egy kőoszlopot, és öntött rá italfelajánlást, majd öntött rá olajat. 15 És Jákob továbbra is Bételnek nevezte a helyet, ahol Isten beszélt vele. 16 Utána útnak indultak Bételből. Még jókora távolság volt Efratáig, amikor Ráhel szült, de nehéz szülése volt. 17 Ám a nehéz szülés közben a bába ezt mondta neki: ,,Ne félj, mert most is fiad lesz." 18 Ezért amikor már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el; az apja azonban Benjáminnak hívta. 19 Így halt meg Ráhel, majd eltemették az Efratába, azaz a Betlehembe vezető úton. 20 Jákob pedig oszlopot állított a sírja fölé. Ez Ráhel sírjának az oszlopa mind a mai napig. 21 Izrael utána útnak indult, és Éder tornyán túl verte fel a sátrát. 22 Amikor Izrael azon a földön táborozott, akkor történt, hogy Rúben egyszer Bilhával, apjának az ágyasával hált, és Izrael hallott erről. Jákobnak pedig tizenkét fia volt. 23 Lea fia volt Rúben — Jákob elsőszülöttje —, Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon. 24 Ráhel fia volt József és Benjámin. 25 Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftali. 26 Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddán-Arámban születtek. 27 Jákob végre eljutott Izsákhoz, az apjához Mamréba, Kirját-Arbába, vagyis Hebronba, ahol Ábrahám, és Izsák is jövevényként lakott. 28 Izsák napjai pedig száznyolcvan évet tettek ki. 29 Izsák utána kilehelte utolsó leheletét, meghalt, és a népe mellé került, idősen, betelve a napokkal, és eltemették a fiai, Ézsau és Jákob.

36 És ez Ézsaunak, vagyis Edomnak a története: 2 Ézsau Kánaán lányai közül vett magának feleségeket: Ádát, a hettita Elon lányát; Oholibámát, Anának a lányát, a hivvita Cibeon unokáját; 3 és Boszmátot, Ismáel lányát, Nebájót testvérét. 4 Áda szülte Ézsaunak Elifázt, Boszmát szülte Réuelt, 5 Oholibáma szülte Jeust, Jalámot és Kórahot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. 6 Ézsau utána fogta feleségeit, fiait és lányait, s minden lelket, aki a házában volt, valamint a nyáját, s minden más jószágát, meg az egész vagyonát, melyet Kánaán földjén gyűjtött, és elment más földre a fivére, Jákob elől. 7 Ugyanis túl sok vagyonuk lett ahhoz, hogy együtt lakjanak, és a föld, ahol jövevényként laktak, nem tudta eltartani őket a nyájaik miatt. 8 Ézsau tehát Szeir hegyvidékén telepedett le. Ézsau pedig ugyanaz, mint Edom. 9 Ez Ézsaunak, Edom atyjának története Szeir hegyvidékén: 10 Ezek Ézsau fiainak a nevei: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia; Réuel, Boszmátnak, Ézsau feleségének a fia. 11 Elifáz fia volt Témán, Omár, Cefó, Gatám és Kenáz. 12 Timna pedig Elifáznak, Ézsau fiának az ágyasa lett. Idővel fiút szült Elifáznak, Amáleket. Ezek Ádának, Ézsau feleségének a fiai. 13 Ezek Réuel fiai: Náhát, Zerah, Sammah és Mizza. Ezek lettek Boszmátnak, Ézsau feleségének a fiai. 14 Ezek voltak Oholibámának, Ana lányának, Cibeon unokájának, Ézsau feleségének a fiai, akiket Ézsaunak szült: Jeus, Jalám és Kórah. 15 Ezek Ézsau fiainak a sejkjei: Elifáznak, Ézsau elsőszülöttjének a fiai: Témán sejk, Omár sejk, Cefó sejk, Kenáz sejk, 16 Kórah sejk, Gatám sejk és Amálek sejk. Ezek Elifáz sejkjei Edom földjén. Ezek Áda fiai. 17 Ezek Réuelnek, Ézsau fiának a fiai: Náhát sejk, Zerah sejk, Sammah sejk és Mizza sejk. Ezek Réuel sejkjei Edom földjén. Ezek Boszmátnak, Ézsau feleségének a fiai. 18 Végül pedig ezek Oholibámának, Ézsau feleségének a fiai: Jeus sejk, Jalám sejk és Kórah sejk. Ezek Oholibámának, Ana lányának, Ézsau feleségének a sejkjei. 19 Ezek Ézsau fiai és azok sejkjei. Ez Edom. 20 Ezek a horita Szeir fiai, annak a földnek a lakói: Lótán, Sobál, Cibeon, Ana, 21 Dison, Ézer és Disán. Ezek a horiták sejkjei, Szeirnek a fiai Edom földjén. 22 Lótán fia volt Hóri és Hémám; Lótán nővére volt Timna. 23 Ezek Sobál fiai: Alván, Manahát, Ebál, Sefó és Onám. 24 Ezek Cibeon fiai: Aja és Ana. Ő az az Ana, aki meleg forrásokat talált a pusztában, míg apjának, Cibeonnak a szamarait őrizte. 25 Ezek Anának a gyermekei: Dison és Oholibáma, Ana lánya. 26 Ezek Dison fiai: Hemdán, Esbán, Itrán és Kerán. 27 Ezek Ézer fiai: Bilhán, Zaáván és Akán. 28 Ezek Disán fiai: Úc és Arán. 29 Ezek a horita sejkek: Lótán sejk, Sobál sejk, Cibeon sejk, Ana sejk, 30 Dison sejk, Ézer sejk és Disán sejk. Ezek a horita sejkek, az ő sejkségük szerint Szeir földjén. 31 Ezek pedig a királyok, akik Edom földjén uralkodtak, még mielőtt király uralkodott Izrael fiai felett: 32 Bela, Beór fia uralkodott Edomban, és az ő városának a neve Dinhába volt. 33 Amikor Bela meghalt, Jobáb, a Bocrából való Zerah fia kezdett uralkodni helyette. 34 Amikor Jobáb meghalt, a temaniták földjéről való Húsám kezdett uralkodni helyette. 35 Amikor Húsám meghalt, Hadád, Bedád fia kezdett uralkodni helyette; ő verte meg a midiánitákat Moáb mezején; városának neve pedig Avit volt. 36 Amikor Hadád meghalt, a Masrékából való Szamla kezdett uralkodni helyette. 37 Amikor Szamla meghalt, a Folyó menti Rehobótból való Sául kezdett uralkodni helyette. 38 Amikor Sául meghalt, Baál-Hanán, Akbór fia kezdett uralkodni helyette. 39 Amikor Baál-Hanán, Akbór fia meghalt, Hadár kezdett uralkodni helyette. Az ő városának neve Páu volt, feleségét pedig Mehetábelnek hívták; ez Mézaháb lányának, Matrédnak volt a lánya. 40 Ezek pedig Ézsau sejkjeinek a nevei a családjaik, helyük és nevük szerint: Timna sejk, Alva sejk, Jetét sejk, 41 Oholibáma sejk, Elah sejk, Pinon sejk, 42 Kenáz sejk, Témán sejk, Mibcár sejk, 43 Magdiel sejk és Irám sejk. Ezek Edom sejkjei a lakóhelyük szerint, a földbirtokukon. Ez Ézsau, Edom atyja.

37 Jákob is azon a földön lakott, ahol apja lakott jövevényként, Kánaán földjén. 2 Ez Jákob története: József tizenhét éves korában a nyájat őrizte bátyjaival, és még csak gyermek volt, de Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiaival volt együtt. És József rossz hírt vitt róluk az apjuknak. 3 Izrael pedig minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregkorában született fia volt; és csináltatott neki egy hosszú, csíkos, ingszerű ruhát. 4 Amikor bátyjai látták, hogy az apjuk minden testvérénél jobban szereti őt, meggyűlölték, és nem tudtak békésen szólni hozzá. 5 József később álmot látott, és elmondta testvéreinek, azok pedig újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék. 6 Ezt mondta nekik: ,,Kérlek titeket, hallgassátok meg az álmot, melyet álmodtam. 7 Íme, kévéket kötöttünk a szántóföldön, és az én kévém felállt, állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülvették, és meghajoltak az én kévém előtt." 8 Bátyjai ezt mondták neki: ,,Talán bizony király leszel felettünk? Vagy talán bizony uralkodni fogsz rajtunk?" És újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék őt az álmaiért és a beszédéért. 9 Ezután volt egy másik álma is, és ezt is elmondta bátyjainak: ,,Megint álmodtam, és most a nap, a hold és tizenegy csillag meghajolt előttem." 10 És elbeszélte az apjának és a bátyjainak, az apja pedig megdorgálta, ezt mondva: ,,Mit jelentsen ez az álom, melyet álmodtál? Talán bizony én, a te anyád és bátyáid megyünk, és a földig hajlunk előtted?" 11 És a bátyjai féltékenyek lettek rá, ám az apja megjegyezte szavait. 12 Bátyjai egyszer elmentek Sikem közelébe apjuk nyáját legeltetni. 13 Egy idő után Izrael ezt mondta Józsefnek: ,,Vajon testvéreid nem Sikemnél legeltetik a nyájakat? Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk." Erre ő ezt mondta: ,,Itt vagyok!" 14 És Izrael ezt mondta neki: ,,Kérlek, menj, és nézd meg, épségben vannak-e a bátyáid, épségben van-e a nyáj, és hozz nekem hírt." Elküldte hát a Hebron-völgyből, és ő ment Sikem felé. 15 Később, amikor egy mezőn bolyongott, rátalált egy ember. A férfi megkérdezte tőle: ,,Mit keresel?" 16 Erre ő így felelt: ,,A testvéreimet keresem. Kérlek, mondd meg nekem, hol őrzik a nyájakat?" 17 A férfi ezt mondta: ,,Már elmentek innen, mert ahogy hallottam, azt mondták: »Menjünk Dótánba!«" József tehát a bátyjai után ment, és rájuk talált Dótánban. 18 Meglátták már távolról, és még mielőtt a közelükbe ért, cselt szőttek ellene, hogy megöljék. 19 Ezt mondták hát egymás között: ,,Nézzétek csak! Itt jön az álomlátó! 20 Most pedig gyertek, öljük meg, és dobjuk be az egyik vizesverembe, és mondjuk azt, hogy egy vérengző vadállat falta fel. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból." 21 Amikor Rúben ezt meghallotta, igyekezett kiszabadítani őt a kezükből, ezért ezt mondta: ,,Ne mérjünk halálos csapást a lelkére." 22 Rúben még ezt mondta nekik: ,,Ne ontsatok vért! Dobjátok be őt ebbe a vizesverembe, itt a pusztában, de ne emeljetek rá kezet." Mert ki akarta szabadítani a kezükből, hogy visszavigye az apjához. 23 Amikor tehát megérkezett József a bátyjaihoz, azok letépték Józsefről a hosszú ruháját, a hosszú, csíkos ruhát, mely rajta volt; 24 és utána fogták őt, bedobták a vizesverembe. A verem akkor üres volt, nem volt benne víz. 25 Aztán leültek kenyeret enni. Amikor felemelték szemüket, látták, hogy egy ismáelita karaván jön Gileádból, és a tevéik ladanumot, balzsamot és gyantás kérget vittek; úton voltak, hogy Egyiptomba szállítsák. 26 Júda ekkor ezt mondta testvéreinek: ,,Mi haszna van, ha megöljük az öcsénket, és elfedezzük a vérét? 27 Gyertek, adjuk el az ismáelitáknak, és ne emeljünk rá kezet. Végtére is az öcsénk, a testvérünk." Ők pedig hallgattak fivérükre. 28 Midiánita kereskedő férfiak mentek épp arra. Kihúzták hát Józsefet, és kiemelték a vizesveremből, majd pedig eladták Józsefet az ismáelitáknak húsz ezüstért. Azok végül Egyiptomba vitték Józsefet. 29 Rúben később visszament a vizesveremhez, de József már nem volt a vizesveremben, ezért megszaggatta ruháit. 30 Amikor visszatért testvéreihez, így kiáltott: ,,Nincs meg a gyermek! Most merre menjek?" 31 Ám azok fogták József hosszú ruháját, levágtak egy kecskebakot, és többször is belemártották a hosszú ruhát a vérébe. 32 Utána elküldték a hosszú, csíkos ruhát, elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: ,,Ezt találtuk. Vizsgáld meg, kérünk, hogy a fiad hosszú ruhája-e vagy sem." 33 Ő pedig megvizsgálta, és így kiáltott fel: ,,Az én fiam hosszú ruhája ez! Vérengző vadállat falta fel! Biztosan széttépte Józsefet!" 34 Jákob ekkor megszaggatta köntösét, zsákruhát vett csípőjére, és hosszú napokon át gyászolta fiát. 35 Mindegyik fia és lánya felkelt vigasztalni őt, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: ,,Gyászolva megyek le fiamhoz a seolba!" És az apja tovább siratta. 36 A midiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó udvari tisztviselőjének, a testőrök parancsnokának.

38 Abban az időben történt, hogy Júda elment testvéreitől, és a sátrát lent egy Híra nevű, adullámi férfi közelében verte fel. 2 Júda ott meglátta egy Sua nevű kánaánita férfi lányát. Elvette, és vele hált, 3 az pedig várandós lett. Később fiút szült, és Érnek nevezte el. 4 Majd megint terhes lett. Idővel fiút szült, és őt Onánnak nevezte el. 5 És ismét fiút szült, akit Sélának nevezett el. Júda éppen Akzibban volt, amikor felesége szült. 6 Júda később feleséget vett Érnek, az elsőszülött fiának. Az asszonyt Támárnak hívták. 7 De Ér, Júda elsőszülöttje gonosz volt Jehova szemében; Jehova ezért megölte őt. 8 Majd Júda azt mondta Onánnak: ,,Hálj bátyád feleségével, köss vele sógorházasságot, és támassz a bátyádnak utódot." 9 Onán azonban tudta, hogy az utód nem az övé lesz; és amikor bátyjának a feleségével hált, magját a földre vesztegette el, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. 10 Amit tett, gonosz volt Jehova szemében; ezért őt is megölte. 11 Júda pedig ezt mondta Támárnak, a menyének: ,,Élj özvegyként apád házában, míg fel nem nő Séla fiam." Mert ezt mondta magában: ,,Netalán ő is meghal, mint a bátyjai." Támár pedig elment, és apjának a házában maradt. 12 Hosszú idő múlva Sua lánya, Júda felesége meghalt; majd Júda a gyászidő letelte után felment juhainak a nyíróihoz társával, az adullámi Hírával Timnába. 13 Ezt elmondták Támárnak: ,,Az apósod felmegy Timnába, hogy megnyírja a juhait." 14 Ekkor az levetette magáról az özvegyi ruhát, befedte magát egy kendővel, és lefátyolozta magát, majd leült Enájim bejáratához, amely a Timnába vezető úton van. Ugyanis látta, hogy Séla már felnőtt, és mégsem adják hozzá feleségül. 15 Amikor Júda meglátta, rögtön szajhának nézte, mert eltakarta az arcát. 16 Félrehúzódott az úton mellé, és ezt mondta: ,,Kérlek, hadd háljak veled." Ugyanis nem tudta, hogy a menye az. Ő azonban ezt kérdezte: ,,Mit adsz nekem, hogy velem hálhass?" 17 Erre ő így felelt: ,,Küldök neked egy kecskegidát a nyájamból." Ő azonban megkérdezte: ,,Adsz valami zálogot, míg el nem küldöd?" 18 Az így folytatta: ,,Mit adjak neked zálogul?" Mire ő így felelt: ,,A pecsétgyűrűdet, a zsinórodat és a botodat, ami a kezedben van." Ő pedig odaadta neki, és vele hált, és teherbe ejtette. 19 Támár utána felkelt, levette kendőjét, és visszaöltözött özvegyi ruhájába. 20 Júda pedig elküldte a kecskegidát az adullámi társával, hogy visszaszerezze az asszony kezéből a zálogot, de az nem találta meg. 21 Megkérdezte hát az ott lakó férfiakat: ,,Hol van az a templomi prostituált, aki Enájimban, az út mentén volt?" De ők ezt mondták: ,,Sosem volt errefelé templomi prostituált." 22 Végül visszatért Júdához, és ezt mondta: ,,Nem találtam meg, és az ott lakók is azt mondták: »Sosem volt errefelé templomi prostituált.«" 23 Júda ezért ezt mondta: ,,Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk. Én végül is elküldtem azt a gidát, de te, te nem találtad meg." 24 Mintegy három hónappal később azonban ezt mondták Júdának: ,,Támár, a menyed szajhálkodott, és szajhasága miatt terhes is lett." Júda ekkor ezt mondta: ,,Vigyétek ki, és égessétek meg!" 25 Mikor vitték kifelé, üzent az apósának: ,,Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek." S még hozzátette: ,,Vizsgáld meg, kérlek, kiéi ezek, kié e pecsétgyűrű, e zsinór és e bot." 26 Júda megvizsgálta ezeket, és ezt mondta: ,,Igazságosabb ő, mint én, mert én nem adtam neki Sélát, a fiamat." De többé nem hált vele. 27 Amikor elérkezett a szülés ideje, íme ikrek voltak a méhében. 28 És amikor szült, az egyik kinyújtotta a kezét; a bába azon nyomban vett egy skarlátpiros fonalat, rákötötte, és ezt mondta: ,,Ez jött ki először." 29 De végül, amint az visszahúzta a kezét, lám, a testvére jött ki, ezért így kiáltott: ,,Mit jelentsen ez, hogy gátrepedést okoztál magad előtt?" Ezért Pérecnek nevezték el. 30 Utána kijött a testvére is, akinek a kezén a skarlátpiros fonal volt; őt Zerahnak nevezték el.

39 Józsefet pedig levitték Egyiptomba, és Potifár, a fáraó udvari tisztviselője, a testőrök parancsnoka, egy egyiptomi vette meg az ismáeliták kezéből, akik őt odavitték. 2 Jehova azonban Józseffel volt, s ezért az sikeres ember lett, és egyiptomi ura házának az élére került. 3 Az ura pedig látta, hogy Jehova vele van, és hogy amihez csak hozzáfog, Jehova mindent sikeressé tesz a kezében. 4 És József kegyet talált az ura szemében, és szüntelen a szolgálatára volt, ezért az ura kinevezte házának az élére, és mindenét a kezébe adta. 5 És attól fogva, hogy kinevezte házának az élére, és mindent rábízott, amije csak volt, Jehova megáldotta az egyiptominak a házát József miatt, és Jehova áldása volt mindenen, ami a házában és a szántóföldjén volt. 6 Az végül mindenét József kezére bízta, és nem törődött mellette semmivel, csak a kenyérrel, amit megevett. Mindemellett József jó alakú és szép arcú lett. 7 Ezek után történt, hogy szemet vetett Józsefre urának a felesége, és ezt mondta: ,,Hálj velem!" 8 De ő ezt visszautasította, és ezt mondta az ura feleségének: ,,Íme, az én uram nem törődik azzal, hogy mit teszek a házában, és a kezembe adta mindenét. 9 Senki sem nagyobb a házban nálam, és ő semmit sem tagadott meg tőlem, csak téged, mivel a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Isten ellen?" 10 Az asszony pedig nap mint nap mondogatta ezt Józsefnek, de az sosem hallgatott rá, hogy vele háljon, vagy hogy nála időzzön. 11 De történt egy nap, hogy mint más napokon is, bement a házba, hogy teendőit végezze, és a háznép közül nem volt senki sem a házban. 12 Az asszony ekkor megragadta a ruhájánál fogva, és ezt mondta: ,,Hálj velem!" De ő otthagyta ruháját a kezében, elmenekült és kiment. 13 Amikor az asszony látta, hogy a kezében hagyta a ruháját, és kimenekült, 14 kiabálni kezdett háznépe embereinek, és ezt mondta: ,,Nézzétek, egy férfit, egy hébert hozott hozzánk, hogy nevetségessé legyünk! És az bejött hozzám, hogy velem háljon, de én kiabálni kezdtem torkom szakadtából. 15 És amikor hallotta, hogy felemeltem a hangom, és kiabálni kezdtem, itt hagyta nálam a ruháját, elmenekült és kiment." 16 Utána maga mellett tartotta József ruháját, míg haza nem ért az ura. 17 Akkor ily szavakkal szólt hozzá: ,,A héber szolga, akit idehoztál hozzánk, bejött hozzám, hogy nevetségessé tegyen. 18 De amikor felemeltem a hangom, és kiabálni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kiszaladt." 19 Amikor az ura meghallotta felesége szavait, aki ezt mondta neki: ,,Ezt meg ezt tette velem a szolgád", haragra gerjedt. 20 Ezért fogta Józsefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték, és József ott maradt a börtönben. 21 Jehova azonban Józseffel maradt, és szerető-kedvességet mutatott iránta azáltal, hogy József kegyet talált a börtönparancsnok szemében. 22 A börtönparancsnok ezért József kezére bízta az összes rabot, aki a börtönben volt; és ő végeztetett el minden munkát azokkal, akik ott dolgoztak. 23 A börtönparancsnok semminek nem nézett utána, ami a kezére volt bízva, mivel Jehova Józseffel volt, és amihez csak hozzáfogott, Jehova sikeressé tette.

40 Ezek után történt, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkeztek uruk, az egyiptomi király ellen. 2 A fáraó megharagudott két tisztviselőjére: főpohárnokára és fősütőmesterére. 3 Ezért tömlöcbe vetette őket a testőrök parancsnokának a házában, abba a börtönbe, ahol József is raboskodott. 4 A testőrparancsnok ekkor melléjük rendelte Józsefet, hogy a szolgálatukra legyen; és azok néhány napra a tömlöcben maradtak. 5 Egyszer ugyanazon az éjjelen mindketten álmot láttak, mindegyikük álma más volt — az egyiptomi király pohárnokáé és a sütőmesteréé, akik a börtönben voltak —, és mindegyikük álmának megvolt a maga értelme. 6 Amikor József reggel bement hozzájuk, látta, hogy lehangoltak. 7 Megkérdezte hát a fáraó tisztviselőit, akik vele együtt voltak ura házának tömlöcében: ,,Miért lett komor az arcotok?" 8 Erre ők így feleltek: ,,Álmot láttunk, és nincs, aki megfejtse." József ezt mondta nekik: ,,Vajon a megfejtés nem Isten dolga? Kérlek titeket, mondjátok el nekem." 9 És a főpohárnok elmondta álmát Józsefnek, így szólva: ,,Álmomban egy szőlőtő volt előttem. 10 A szőlőtőn három vessző volt, és láthatóan kihajtott. Kivirágzott, és fürtjein megértek a szemek. 11 És a fáraó pohara volt a kezemben, én pedig fogtam a szőlőszemeket, és a fáraó poharába facsartam. A poharat utána a fáraó kezébe adtam." 12 József ekkor ezt mondta neki: ,,A megfejtése a következő: A három vessző három nap. 13 A fáraó három nap múlva fölemeli fejedet, és visszahelyez a hivatalodba; és te fogod a fáraó kezébe adni a poharat, mint ahogy korábban is tetted, amikor a pohárnoka voltál. 14 De azért emlékezz meg rólam, amint jól megy sorod, és kérlek, tanúsíts irántam szerető-kedvességet, beszélj rólam a fáraónak, és hozz ki ebből a házból, 15 mert engem elraboltak a héberek földjéről, és itt sem tettem semmit, hogy tömlöcbe vessenek." 16 Amikor a fősütőmester látta, hogy milyen jó a magyarázat, ezt mondta Józsefnek: ,,Én is ott voltam az álmomban; három kosár fehér kenyér volt a fejemen, 17 és a felső kosárban mindenféle ennivaló volt a fáraónak, a sütőmester termékei, és madarak ették azokat a fejemen lévő kosárból." 18 József ekkor ezt mondta: ,,A megfejtése a következő: A három kosár három nap. 19 Három nap múlva a fáraó fejedet veszi, és egy oszlopra akasztat; és bizony a madarak fogják rólad leenni a húst." 20 A harmadik napon születésnapja volt a fáraónak, és lakomát rendezett minden szolgájának, és fölemelte főpohárnokának a fejét, és fősütőmesterének a fejét is a szolgái közé. 21 Főpohárnokát visszahelyezte pohárnoki hivatalába, és továbbra is ő adta a fáraó kezébe a poharat. 22 A fősütőmestert azonban felakasztatta, pontosan úgy, ahogyan a megfejtésben mondta nekik József. 23 A főpohárnok azonban nem emlékezett meg Józsefről, hanem elfeledkezett róla.

41 Két teljes év múlva történt, hogy a fáraó álmot látott; és íme a Nílus mellett állt. 2 És a Nílusból hét szép és kövér tehén jött ki, s a Nílus menti fűben legeltek. 3 Majd hét másik tehén jött ki a Nílusból azok után, csúnyák és soványak, s odaálltak a Nílus partján lévő tehenek mellé. 4 És a hét csúnya, sovány tehén kezdte enni a hét szép és kövér tehenet. A fáraó ekkor felébredt. 5 De újra elaludt, és másodszor is álmodott. Íme, hét gabonakalász növekedett egy száron, mind kövér és szép. 6 És íme, utánuk hét másik gabonakalász növekedett, vékony és a keleti széltől kiszáradt. 7 És a hét vékony gabonakalász kezdte elnyelni a hét kövér és teljes gabonakalászt. A fáraó ekkor felébredt, és íme, mindez álom volt. 8 Reggelre nyugtalanná vált, ezért elküldött valakit, és hívatta Egyiptom összes mágiát űző papját és összes bölcsét, s a fáraó elmondta nekik az álmait. De nem volt köztük, aki megfejtette volna azokat a fáraónak. 9 Ekkor a főpohárnok beszélt a fáraóval, ezt mondva: ,,Most meg kell említenem bűneimet. 10 A fáraó megharagudott szolgáira, s ezért a testőrök parancsnokának a házában tömlöcbe vettetett engem és a fősütőmestert. 11 Utána álmot láttunk egy éjjelen mindketten, én is, ő is. Mindkettőnk álmának megvolt a maga értelme. 12 Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök parancsnokának a szolgája. Amikor elmondtuk neki, ő megfejtette az álmainkat. Mindkettőnknek a maga álma szerint adott magyarázatot. 13 És ahogy a megfejtésben mondta nekünk, úgy is történt. Engem visszahelyeztek a hivatalomba, amazt pedig fölakasztották." 14 A fáraó ekkor elküldött Józsefért, hogy gyorsan hozzák elő a tömlöcből. József pedig megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraó elé. 15 A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: ,,Álmot láttam, de nincs, aki megfejtse. Én pedig azt hallottam rólad, hogy ha hallasz egy álmot, meg tudod fejteni." 16 József erre így felelt a fáraónak: ,,Ne rám tekints! Isten hirdet jólétet a fáraónak." 17 A fáraó így szólt Józsefhez: ,,Álmomban a Nílus partján álltam. 18 És a Nílusból hét kövér és szép tehén jött ki, s legelni kezdtek a Nílus menti fűben. 19 És utánuk hét másik tehén jött ki, hitványak, nagyon csúnyák és soványak. Egész Egyiptom földjén nem láttam még ilyen csúnyákat. 20 És a sovány, csúnya tehenek kezdték enni az első hét, kövér tehenet. 21 Azok tehát a gyomrukba kerültek, de nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukban vannak, mivel a külsejük ugyanolyan csúnya volt, mint azelőtt. Ekkor fölébredtem. 22 Ezután álmomban láttam, amint hét gabonakalász nő egy száron, mind teljes és szép. 23 Majd hét elszáradt, vékony, a keleti széltől kiszáradt gabonakalász nőtt ki utánuk. 24 És a vékony gabonakalászok kezdték elnyelni a hét szép gabonakalászt. Én pedig elmondtam ezt a mágiát űző papoknak, de nem volt, aki megmagyarázza." 25 József ekkor ezt mondta a fáraónak: ,,A fáraó álma egy és ugyanaz. Az igaz Isten elmondta a fáraónak, hogy mit tesz. 26 A hét szép tehén hét év. A hét szép gabonakalász is hét év. Az álom egy és ugyanaz. 27 És a hét sovány és csúnya tehén, mely azok után jött ki, hét év, és a hét üres gabonakalász, melyet a keleti szél kiszárított, hétéves éhínség. 28 Erről beszéltem a fáraónak: Az igaz Isten megláttatta a fáraóval, hogy mit fog tenni. 29 Hét olyan év következik, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. 30 De utána hétéves éhínség támad, és minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és az éhínség szinte megemészti az országot. 31 Nem is fogják tudni, hogy egykor bőség volt az országban, mert az utána következő éhínség olyan súlyos lesz. 32 És hogy a fáraó álma megismétlődött, vagyis kétszer volt, az azt jelenti, hogy az igaz Isten mindezt szilárdan elhatározta, és az igaz Isten siet véghez is vinni. 33 Most tehát keressen a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és nevezze ki Egyiptom földje fölé. 34 Cselekedjen a fáraó, és nevezzen ki felvigyázókat az ország fölé, és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a bőség hét évében. 35 És gyűjtsék be a következő jó években termett összes élelmet, és halmozzák fel a gabonát a fáraó keze alá, élelmül a városokban, és őrizzék. 36 És ez az élelem legyen tartaléka az országnak a hét évig tartó éhínségre — amely majd eljön Egyiptomra —, hogy ne vesszen el az ország az éhínség miatt." 37 Jónak tűnt ez a dolog a fáraó és összes szolgája szemében. 38 A fáraó ezért ezt mondta szolgáinak: ,,Találhatnánk-e hozzá hasonló férfit, akiben Isten szelleme van?" 39 A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: ,,Mivel Isten veled tudatta mindezt, nincs senki, aki olyan értelmes és bölcs, mint te vagy. 40 Te magad leszel a házam fölött, és az egész népem engedelmeskedni fog neked fenntartás nélkül. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad." 41 Azután a fáraó ezt mondta Józsefnek: ,,Lásd, én téged egész Egyiptom fölé helyezlek!" 42 És a fáraó levette pecsétgyűrűjét a kezéről, és József kezére tette, majd finom lenvászonba öltöztette, s aranyláncot tett a nyakába. 43 Ezenkívül végighordoztatta második díszkocsiján, és azt kiáltották előtte: ,,Avrék!", s ezzel Egyiptom egész földje fölé helyezte. 44 Azután a fáraó ezt mondta Józsefnek: ,,Én vagyok a fáraó, de a te felhatalmazásod nélkül egyetlen ember sem emelheti fel se a kezét, se a lábát Egyiptom egész földjén." 45 A fáraó utána Cafenát-Paneáhnak nevezte el Józsefet, és hozzáadta feleségül Aszenátot, Potiferának, Ón papjának a lányát. És József végigjárta Egyiptom földjét. 46 József harmincéves volt, amikor a fáraó előtt, Egyiptom királya előtt állt. Kiment tehát József a fáraó elől, és bejárta Egyiptom egész földjét. 47 És a hét év bőség idején a föld marokszámra termett. 48 Ő pedig összegyűjtött a hét év alatt minden élelmet, amely Egyiptom földjén volt, és a városokban helyezte el az élelmet. Minden városban a körülötte levő szántóföldön termett élelmet helyezték el. 49 És József olyan sok gabonát halmozott fel, mint a tenger homokja, hogy végül nem számolták már, mert nem is volt száma. 50 Még mielőtt elérkezett az éhínség éve, Józsefnek két fia született, akiket Aszenát, Potiferának, Ón papjának a lánya szült neki. 51 József az elsőszülöttet Manassénak nevezte el, mert ahogy ő mondta: ,,Isten feledtette velem minden bajomat, és apám egész házát." 52 A másodikat Efraimnak nevezte el, mert ahogy ő mondta: ,,Termékennyé tett engem Isten nyomorúságom földjén." 53 Idővel véget ért a bőség hét éve, mely Egyiptomban volt, 54 és megkezdődött az éhínség hét éve, pontosan úgy, ahogy József megmondta. Éhínség lett minden országban, Egyiptom földjén azonban mindenhol volt kenyér. 55 Végül Egyiptom egész földje is éhezett, és a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz. A fáraó ekkor ezt mondta minden egyiptominak: ,,Menjetek Józsefhez, és tegyétek, amit mond!" 56 És az éhínség kiterjedt az egész föld színére. József ekkor megnyitotta az összes magtárukat, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak, ugyanis nagyon elhatalmasodott az éhínség Egyiptom földjén. 57 És az egész földről Egyiptomba jöttek, hogy Józseftől vásároljanak, mert nagyon elhatalmasodott az éhínség az egész földön.

42 Jákob pedig látta, hogy Egyiptomban van gabona, és ezt mondta Jákob a fiainak: ,,Miért néztek egymásra?" 2 Majd ezt mondta: ,,Azt hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vegyetek onnan nekünk gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg." 3 Lement tehát József tíz testvére, hogy gabonát vásároljon Egyiptomból. 4 De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákob a testvéreivel, mert ezt mondta: ,,Még halálos szerencsétlenség éri." 5 Elmentek hát Izrael fiai is másokkal együtt gabonát venni, mert éhínség volt Kánaán földjén. 6 És József kezében volt a hatalom az egész ország felett. Ő árult gabonát a föld minden népének. Így amikor József testvérei eljöttek, arccal a földig hajoltak előtte. 7 Amikor József meglátta testvéreit, azonnal felismerte őket, de idegennek tettette magát előttük. Ezért keményen beszélt velük, így szólva: ,,Honnan jöttetek?" Mire ők így feleltek: ,,Kánaán földjéről, hogy élelmet vásároljunk." 8 József tehát megismerte a testvéreit, de ők nem ismerték fel őt. 9 Józsefnek rögtön eszébe jutottak az álmai, amelyeket róluk álmodott, és így folytatta: ,,Ti kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy megnézzétek az ország védtelen részeit!" 10 Erre ők ezt mondták neki: ,,Nem, uram, hanem élelmet venni jöttek a szolgáid. 11 Mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Mi becsületes emberek vagyunk. Szolgáid nem kémek." 12 De ő ezt mondta nekik: ,,Nem úgy van az! Azért jöttetek, hogy megnézzétek az ország védtelen részeit!" 13 Erre ők ezt mondták: ,,Szolgáid tizenketten vannak testvérek. Egy ember fiai vagyunk Kánaán földjén; a legkisebb most apánkkal van, egy pedig már nincs többé." 14 József azonban ezt mondta nekik: ,,Úgy van, ahogy mondtam: »Kémek vagytok!« 15 De a következőképpen foglak kipróbálni benneteket. Úgy éljen a fáraó, hogy el nem mentek innen, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek. 16 Küldjetek el közületek egyet, az hozza el az öcséteket, míg ti meg lesztek kötözve, hogy próbára tegyem beszédeteket, vajon igaz-e. S ha nem, akkor úgy éljen a fáraó, hogy kémek vagytok." 17 Utána három napig őrizetben tartotta őket. 18 Harmadnap azonban ezt mondta nekik József: ,,Tegyétek ezt, és életben maradtok. Én az igaz Istent félem. 19 Ha becsületesek vagytok, akkor maradjon egyik testvéretek fogságban abban a házban, ahol őrizetben voltatok, de a többiek menjenek, és vigyenek gabonát a házatokban lévő éhínség miatt. 20 Majd hozzátok el legkisebb öcséteket hozzám, hogy megbízhatónak bizonyuljon beszédetek, s akkor nem haltok meg." És ők így is tettek. 21 Ezt mondták egymásnak: ,,Bizony vétkeztünk testvérünk ellen, mert láttuk lelkének nyomorúságát, amikor irgalomért esedezett hozzánk, de mi nem hallgattuk meg. Ezért ér minket ez a nyomorúság." 22 Rúben ekkor ezt mondta nekik: ,,Hát nem megmondtam nektek: »Ne vétkezzetek a gyermek ellen«, de ti nem hallgattatok rám. Most az ő vérét kérik rajtunk számon." 23 Ők pedig nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. 24 József ekkor elfordult tőlük, és sírni kezdett. Utána visszatért hozzájuk, beszélt velük, kiválasztotta közülük Simeont, és a szemük láttára megkötöztette. 25 József ezután parancsot adott, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és hogy a pénzüket is tegyék vissza mindegyiknek a maga zsákjába, s adjanak nekik útravalót. Így is tettek velük. 26 Ők pedig feltették gabonájukat a szamaraikra, és elindultak onnan. 27 Amikor egyikük kinyitotta zsákját, hogy takarmányt adjon szamarának a szálláson, meglátta pénzét: ott volt a zsák szájában. 28 Ezt mondta testvéreinek: ,,Visszakerült a pénzem, és most itt van a zsákomban!" Akkor megrettent a szívük, s remegve mondták egymásnak: ,,Mit cselekedett velünk Isten?" 29 Majd megérkeztek Jákobhoz, az apjukhoz Kánaán földjére, és mindenről beszámoltak neki, ami velük történt, ezt mondva: 30 ,,A férfi, aki annak az országnak az ura, keményen beszélt velünk, mert azt hitte rólunk, hogy az országát kémleljük. 31 De ezt mondtuk neki: »Mi becsületes emberek vagyunk. Nem vagyunk kémek. 32 Tizenketten vagyunk testvérek, apánknak a fiai. Egyikünk már nincs többé, a legkisebb pedig most az apánkkal van Kánaán földjén.« 33 De a férfi, aki annak az országnak az ura, ezt mondta nekünk: »A következőkből fogom megtudni, hogy becsületesek vagytok-e: Az egyik testvéreteket hagyjátok nálam. Ti pedig vigyetek magatokkal valamit a házatokban lévő éhínség miatt, és menjetek. 34 Majd hozzátok el hozzám legkisebb öcséteket, hogy megtudjam, nem kémek, hanem becsületes emberek vagytok. Testvéreteket akkor visszaadom nektek, és kereskedhettek az országban.«" 35 És amikor kiürítették zsákjaikat, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénzes zacskója. Apjukkal együtt látták a pénzes zacskókat, és megijedtek. 36 Jákob, az apjuk ekkor így fakadt ki nekik: ,,Engem fosztotok meg gyermekeimtől! József nincs többé, Simeon sincs többé, és most el akarjátok vinni Benjámint is! Mindez engem ér!" 37 De Rúben ezt mondta apjának: ,,Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza neked! Bízd őt rám, és én visszahozom neked." 38 De ő ezt mondta: ,,Nem megy le veletek a fiam, mert testvére már halott, és ő egymaga maradt. Ha halálos szerencsétlenség éri az úton, amelyen mentek, akkor ősz fejemet a bánat miatt a seolba juttatjátok."

43 És az éhínség súlyos volt az országban. 2 Amikor fölélték a gabonát, melyet Egyiptomból hoztak, az apjuk ezt mondta nekik: ,,Menjetek el újra, és vásároljatok nekünk egy kevés élelmet." 3 Júda ekkor ezt mondta neki: ,,Az a férfi szigorúan figyelmeztetett minket: »Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nincs az öcsétek!« 4 Ha elküldöd velünk az öcsénket, akkor készek vagyunk lemenni, és veszünk neked élelmet. 5 De ha őt nem küldöd, mi nem megyünk le, mert az a férfi megmondta nekünk: »Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nincs az öcsétek!«" 6 Izrael így kiáltott: ,,Miért ártottatok nekem, elmondva annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek?" 7 Erre ők így feleltek: ,,A férfi kérdezősködött felőlünk és a rokonaink felől, megkérdezve: »Él még az apátok? Van még testvéretek?«, és mi elmondtunk neki mindent, ahogy van. Honnan tudhattuk volna, hogy azt fogja mondani: »Hozzátok el az öcséteket!«" 8 Júda végül ezt mondta Izraelnek, az apjának: ,,Küldd el velem a fiút, hogy felkeljünk és elmenjünk, s hogy életben maradhassunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem kisgyermekeink. 9 Én kezeskedem érte. Az én kezemből kérd őt számon. Ha nem hozom őt vissza hozzád, és nem állítom eléd, akkor legyek minden időben bűnös előtted. 10 Ha nem késlekedtünk volna, akkor mostanra már kétszer is megjárjuk az utat." 11 Izrael, az apjuk ekkor ezt mondta nekik: ,,Ha így áll a helyzet, tegyétek a következőket: Rakjatok a föld legjobb terméseiből az edényeitekbe, és vigyétek el ajándékba annak a férfinak: egy kis balzsamot, egy kis mézet, ladanumot és gyantás kérget, pisztáciát és mandulát. 12 És kétszer annyi pénzt vigyetek kezetekben; sőt vigyétek vissza azt a pénzt is kezetekben, amit a zsákotok szájába visszatettek. Talán tévedés volt. 13 Aztán fogjátok a testvéreteket, keljetek fel, és menjetek vissza ahhoz az emberhez. 14 Bárcsak megadná a mindenható Isten, hogy megszánjon titeket az az ember, és szabadon bocsássa másik testvéreteket és Benjámint! De ha el kell veszítenem gyermekeimet, hát elveszítem!" 15 Vették hát a férfiak az ajándékot, és a pénz kétszeresét vitték magukkal, valamint Benjámint. És felkeltek, útnak indultak Egyiptomba, majd József elé álltak. 16 Amikor József meglátta velük Benjámint, azon nyomban szólt a háza fölé rendelt férfinak: ,,Hozd ezeket a férfiakat a házamba, vágj le állatokat, és készítsd el azokat, mert ezek a férfiak velem esznek délben!" 17 A férfi rögtön úgy is tett, amint József mondta, és elvitte ezeket a férfiakat József házába. 18 Ám elfogta őket a félelem, amiért József házába vitték őket, és ezt mondták: ,,A miatt a pénz miatt hoztak minket ide, ami visszakerült korábban a zsákjainkba, hogy nekünk rontsanak, ránk támadjanak, és rabszolgává tegyenek minket a szamarainkkal együtt!" 19 Ezért odamentek a József háza fölé rendelt férfihoz, és beszéltek vele a ház bejáratánál, 20 ezt mondva: ,,Bocsásson meg, uram! Már egyszer jártunk itt, hogy élelmet vásároljunk. 21 De amikor a szálláshelyünkre értünk, és kinyitottuk zsákjainkat, ott volt mindegyikünk zsákjának a szájában a pénzünk teljes összegében. Most tehát vissza szeretnénk ezt adni a saját kezünkkel. 22 Még több pénzt is hoztunk le kezünkben, hogy élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki helyezte zsákjainkba a pénzünket." 23 Az ekkor ezt mondta: ,,Minden rendben, ne féljetek. A ti Istenetek, a ti atyátok Istene tette azt a kincset a zsákjaitokba. A ti pénzetek először hozzám került." Azután kihozta hozzájuk Simeont. 24 Majd a férfi bevitte őket József házába, és vizet adott nekik, hogy megmoshassák lábukat, és takarmányt adott a szamaraiknak. 25 Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjött, mert hallották, hogy majd ott esznek kenyeret. 26 Amikor József bement a házba, akkor bevitték neki a kezükben lévő ajándékot a házba, és földre borultak előtte. 27 József ezután kérdezősködött hogylétük felől: ,,Jól van az édesapátok, az az idős ember, akiről beszéltetek? Még életben van?" 28 Erre ők így feleltek: ,,Szolgád, a mi apánk jól van. Még él." Utána meghajoltak és leborultak. 29 Amikor felemelte szemét, és meglátta Benjámint, az öccsét, anyjának a fiát, ezt kérdezte: ,,Ő a legfiatalabb öcsétek, akiről beszéltetek?" Majd ezt mondta: ,,Isten fordítsa feléd kegyét, fiam." 30 József ekkor elsietett, mert megindult a legbensőbb érzéseiben öccse iránt, ezért helyet keresett, ahol sírhat; bevonult hát egy belső szobába, és ott kisírta magát. 31 Utána megmosta arcát, kiment, és uralkodva magán ezt mondta: ,,Tálaljátok az ételt!" 32 És külön tálaltak neki, és külön azoknak is, és az egyiptomiaknak is, akik vele ettek; ugyanis az egyiptomiak nem ehettek együtt a héberekkel, mert az utálatos az egyiptomiaknak. 33 Leültették őket eléje, az elsőszülöttet az elsőszülöttségi jog szerint, a legkisebbet pedig a legkisebbnek járó szerint, és azok csodálkozva néztek egymásra. 34 És maga elől küldte nekik az adagjukat, de Benjáminnak ötször akkora adagot adott, mint a többieknek. Ők pedig vele együtt lakmároztak és ittak megelégedésig.

44 Később megparancsolta a férfinak, akit a háza fölé rendelt: ,,Töltsd meg ezeknek a férfiaknak a zsákjait élelemmel, amennyit csak elbírnak, és tedd vissza mindegyik pénzét a zsákja szájába. 2 Az én serlegemet, az ezüstserleget tedd a legkisebb zsákjának a szájába gabonájának az árával együtt." Ő pedig József beszéde szerint cselekedett, ahogy az mondta neki. 3 Reggel, amikor megvirradt, elbocsátották a férfiakat a szamaraikkal együtt. 4 Azok pedig kimentek a városból, de még nem értek messzire, amikor József ezt mondta a háza fölé rendelt férfinak: ,,Kelj fel! Menj azok után az emberek után, érd utol őket, és mondd ezt nekik: »Miért fizettetek gonosszal a jóért? 5 Hát nem abból iszik-e az uram, és nem abból szokta szakértelemmel kiolvasni az előjeleket? Gonoszul cselekedtetek.«" 6 Az végül utolérte őket, és azokkal a szavakkal szólt hozzájuk. 7 De ők így feleltek neki: ,,Miért beszél velünk így a mi urunk? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyesmit tegyenek. 8 Hiszen mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről a pénzt, amit zsákjaink szájában találtunk. Hogyan lopnánk hát ezüstöt vagy aranyat az urad házából? 9 Haljon meg rabszolgáid közül az, akinél megtalálják, és mi is a mi urunk rabszolgái leszünk!" 10 Erre ő ezt mondta: ,,Legyen pontosan úgy, amint mondtátok. Akinél tehát megtalálom, az a rabszolgám lesz, ti pedig ártatlannak bizonyultok." 11 Gyorsan le is rakták mindannyian a zsákjukat a földre, és mindnyájan kinyitották a zsákjukat. 12 A férfi pedig alaposan átkutatta azokat. A legidősebbikénél kezdte, és a legkisebbikénél fejezte be. Végül megtalálta a serleget Benjámin zsákjában. 13 Ekkor megszaggatták köntösüket, mindannyian visszatették terhüket a szamarakra, és visszamentek a városba. 14 Júda a testvéreivel bement József házába, aki még mindig ott volt, és földre borultak előtte. 15 József ekkor ezt mondta nekik: ,,Milyen dolog ez, amit műveltetek? Nem tudtátok, hogy a magamfajta ember szakértelemmel tud előjeleket olvasni?" 16 Júda ekkor felkiáltott: ,,Mit szólhatnánk, uram? Mit is mondjunk? Hogyan bizonyíthatjuk be, hogy igazságosak vagyunk? Az igaz Isten rájött rabszolgáid vétkére. Íme, rabszolgái vagyunk az én uramnak, mi is, és az is, akinek a kezében a serleget találták!" 17 De ő ezt mondta: ,,Távol legyen tőlem, hogy ilyesmit tegyek! Az az ember lesz a rabszolgám, akinek a kezében megtalálták a serleget. Ti azonban menjetek békével a ti apátokhoz." 18 Júda ekkor odalépett hozzá, és ezt mondta: ,,Könyörgök, uram, hadd szóljon rabszolgád egy szót az én uram fülébe, és ne lángoljon fel a haragod a te rabszolgád ellen, mert olyan vagy te, mint a fáraó. 19 Az én uram megkérdezte rabszolgáitól: »Van-e apátok vagy testvéretek?« 20 Erre mi azt feleltük az én uramnak: »Van egy idős apánk, és egy időskorára született gyermeke, a legkisebb. Ám a bátyja halott, ezért csak ő maradt az anyjától, és az apja szereti őt.« 21 Ezután azt mondtad rabszolgáidnak: »Hozzátok el őt nekem, hadd lássam a saját szememmel!« 22 De mi ezt mondtuk az én uramnak: »A fiú nem hagyhatja el apját. Ha elhagyja apját, az meghal.« 23 Akkor ezt mondtad rabszolgáidnak: »Színem elé ne kerüljetek többé, ha nem jön veletek az öcsétek!« 24 Mi pedig felmentünk a te rabszolgádhoz, apánkhoz, és elmondtuk neki, amit az én uram mondott. 25 Később apánk ezt mondta: »Menjetek el újra, és vásároljatok nekünk egy kevés élelmet.« 26 De mi ezt mondtuk: »Nem mehetünk le. De ha legkisebb öcsénk velünk jön, akkor lemegyünk, ugyanis nem kerülhetünk annak az embernek a színe elé, ha nincs velünk a legkisebb öcsénk.« 27 Ekkor a te rabszolgád, az én apám ezt mondta nekünk: »Jól tudjátok, hogy a feleségem csak két fiút szült nekem. 28 Az egyik eltávozott tőlem, és én akkor így kiáltottam: ,Ó, biztosan szétszaggatták!', és azóta sem láttam őt. 29 Ha ezt is elviszitek szemem elől, és halálos szerencsétlenség éri, akkor ősz fejemet a csapások miatt a seolba juttatjátok.« 30 Ha tehát most visszatérek a te rabszolgádhoz, az én apámhoz, és a fiú nem lesz velünk, pedig annak a lelke egybeforrt ennek a lelkével, 31 akkor amint meglátja, hogy a fiú nincs ott, meg fog halni, és akkor a te rabszolgáid valóban a seolba juttatják a bánat miatt a te rabszolgádnak, a mi apánknak ősz fejét. 32 Ugyanis a te rabszolgád kezeskedett a fiúért, míg az távol van apjától, ezt mondva: »Ha nem hozom őt vissza hozzád, akkor legyek örökre bűnös apám előtt.« 33 Most tehát, kérlek, hadd maradjon inkább a te rabszolgád a fiú helyett az én uram rabszolgájaként, hogy visszamehessen a fiú a testvéreivel. 34 Mert hogyan mehetnék az én apámhoz, ha a fiú nincs velem, anélkül hogy ne látnám a szerencsétlenséget, mely apámat éri?"

45 Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni magán mindazok előtt, akik körülötte álltak, ezért így kiáltott: ,,Küldjetek ki mindenkit mellőlem!" Így hát senki sem maradt nála, amikor József felfedte magát a testvérei előtt. 2 És olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak meghallották, és még a fáraó háza is meghallotta. 3 József végül ezt mondta testvéreinek: ,,Én vagyok József! Él-e még az apám?" Ám testvérei egyáltalán nem tudtak felelni neki, mert megrémültek tőle. 4 József ezért ezt mondta testvéreinek: ,,Kérlek titeket, gyertek közelebb." Ekkor azok közelebb mentek hozzá. Ő pedig ezt mondta: ,,József vagyok, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. 5 De ne bánkódjatok most, és ne haragudjatok magatokra, amiért eladtatok engem ide; mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életeket mentsek meg. 6 Ugyanis már a második éve tart az éhség a földön, és még öt év van hátra, amikor nem lesz sem szántás, sem aratás. 7 Isten azért küldött engem előttetek, hogy hagyjon nektek maradékot a földön, és nagy szabadítással életben tartson titeket. 8 Tehát nem ti küldtetek engem ide, hanem az igaz Isten, hogy a fáraó atyjává, egész házának urává tegyen, és Egyiptom egész földjén uralkodjak. 9 Menjetek fel gyorsan apámhoz, és mondjátok neki: »Ezt mondja a te fiad, József: ,Isten egész Egyiptom urává tett. Gyere le ide, ne késlekedj. 10 Lakj Gósen földjén, és legyél ezentúl közel hozzám, te és a fiaid, fiaidnak a fiai, valamint a nyájaid, csordáid és mindened, amid van. 11 És én ellátlak ott élelemmel, mert még öt évig tart az éhínség; nehogy elszegényedjél te, a te házad, vagy bármid, amid van.'« 12 Saját szemetekkel látjátok, és testvérem, Benjámin is a saját szemével látja, hogy az én szám szól hozzátok. 13 Beszéljétek hát el apámnak minden dicsőségemet Egyiptomban, s mindazt, amit láttatok. És siessetek, hozzátok le ide apámat." 14 Ekkor Benjáminnak, öccsének a nyakába borult, sírni kezdett, és Benjámin is sírt az ő nyakába borulva. 15 Ő pedig megcsókolta valamennyi testvérét, és a nyakukba borulva sírt, utána pedig elbeszélgettek vele a testvérei. 16 És a fáraó házában hallották a hírt, ezt mondva: ,,Eljöttek József testvérei!" És ez jónak tűnt a fáraónak és szolgáinak a szemében. 17 A fáraó ezért ezt mondta Józsefnek: ,,Mondd meg a testvéreidnek: »Tegyétek a következőket: Rakjátok meg málhás állataitokat, és menjetek Kánaán földjére, 18 majd hozzátok el apátokat meg a háznépeteket, és gyertek ide hozzám, hogy Egyiptom földjének a javát adhassam nektek; és egyétek a föld kövérét.« 19 Neked pedig ezt parancsolom: »Tegyétek a következőket: vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket kicsinyeitek és feleségeitek számára, tegyétek fel apátokat is az egyikre, és gyertek ide. 20 És ne sajnálja szemetek a holmitokat, mert Egyiptom egész földjének a java a tiétek.«" 21 Izrael fiai így is tettek, és József adott nekik szekereket a fáraó utasítása szerint, és ellátta őket útravalóval. 22 Mindegyiküknek adott egyenként egy váltóruhát, Benjáminnak azonban háromszáz ezüstöt és öt váltóruhát adott. 23 Apjának pedig a következőket küldte: tíz szamarat egyiptomi javakkal terhelve, tíz nőstény szamarat, mely gabonát és kenyeret vitt, valamint élelmet apjának az útra. 24 Így küldte el testvéreit, és azok elmentek, de előtte még ezt mondta nekik: ,,Ne bosszantsátok egymást az úton!" 25 Felmentek hát Egyiptomból, majd eljutottak Kánaán földjére Jákobhoz, az apjukhoz. 26 Ekkor beszámoltak neki, a következőket mondva: ,,József életben van, és ő uralkodik Egyiptom egész földje felett!" Ám Jákob szíve fásulttá vált, ugyanis nem hitt nekik. 27 De amikor elbeszélték neki mindazt, amit József mondott nekik, és meglátta a szekereket, melyeket József küldött, hogy őt elvigyék, apjuknak, Jákobnak a szelleme feléledt. 28 És Izrael felkiáltott: ,,Elég! József fiam életben van! Hadd menjek, és hadd lássam, még mielőtt meghalok!"

46 Elindult hát Izrael minden hozzátartozójával, és elment Beér-Sebába, és áldozatokat mutatott be az ő apja, Izsák Istenének. 2 Isten ekkor beszélt Izraellel éjjeli látomásban, és ezt mondta: ,,Jákob, Jákob!" Mire az így felelt: ,,Itt vagyok!" 3 Ő pedig ezt mondta: ,,Én vagyok az igaz Isten, atyádnak az Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy nemzetté teszlek ott téged. 4 Én magam megyek le veled Egyiptomba, s fel is hozlak onnan; és majd József keze fogja le szemedet." 5 Jákob ezután felkerekedett Beér-Sebából, és Izrael fiai vitték Jákobot, az apjukat, valamint kicsinyeiket és feleségeiket a szekereken, melyeket a fáraó küldött a szállítására. 6 Ezenkívül magukkal vitték jószágaikat és javaikat, amelyeket Kánaán földjén gyűjtöttek. Végül megérkeztek Egyiptomba, Jákob és minden utódja ővele. 7 Magával vitte a fiait, s fiainak a fiait, a lányait, s fiainak a lányait, minden utódját magával vitte Egyiptomba. 8 Így hívták Izrael fiait, akik Egyiptomba mentek: Jákob és a fiai: Jákob elsőszülöttje volt Rúben. 9 Rúben fiai voltak: Hánók, Pallu, Hecron és Kármi. 10 Simeon fiai voltak: Jemuel, Jámin, Ohad, Jákin, Cohár és Sául, egy kánaánita asszony fia. 11 Lévi fiai voltak: Gerson, Kehát és Mérári. 12 Júda fiai voltak: Ér, Onán, Séla, Pérec és Zerah. Ér és Onán azonban meghalt még Kánaán földjén. És Pérec fiai voltak: Hecron és Hámul. 13 Issakár fiai voltak: Tóla, Puva, Jóv és Simron. 14 Zebulon fiai voltak: Szered, Elon és Jahleél. 15 Ezek Lea fiai, akiket Jákobnak szült Paddán-Arámban, s rajtuk kívül még a lánya, Dína. Fiainak és lányainak a száma összesen: harminchárom lélek. 16 Gád fiai voltak: Cifjon, Haggi, Súni, Ecbón, Éri, Arodi és Aréli. 17 Áser fiai voltak: Jimnah, Jisva, Jisvi, Beria, és az ő nővérük Szerah volt. Beria fiai: Héver és Malkiel. 18 Ezek a fiai Zilpának, akit Lábán adott a lányának, Leának. Időközben tehát őket szülte Jákobnak: tizenhat lelket. 19 Ráhelnek, Jákob feleségének a fiai voltak: József és Benjámin. 20 Egyiptom földjén születtek Józsefnek: Manassé és Efraim, akiket Aszenát, vagyis Potiferának, Ón papjának a lánya szült neki. 21 Benjámin fiai voltak: Bela, Beker, Asbél, Gera, Naámán, Ehi, Rós, Muppim, Huppim és Ard. 22 Ezek Ráhel fiai, akik Jákobnak születtek. Összesen tizennégy lélek. 23 Dán fiai voltak: Húsim. 24 Naftali fiai voltak: Jahceél, Gúni, Jécer és Sillém. 25 Ezek a fiai Bilhának, akit Lábán adott a lányának, Ráhelnek. Időközben tehát őket szülte Jákobnak: összesen hét lelket. 26 Az összes lélek, aki Jákobbal Egyiptomba ment, az ő ágyékából származott, Jákob fiainak a feleségeit nem számítva. Összesen hatvanhat lélek. 27 József fiai pedig, akik Egyiptomban születtek neki: két lélek. Jákob háznépe, mely Egyiptomba jött, összesen hetven lélek volt. 28 Jákob elküldte Júdát maga előtt Józsefhez, hogy híreket juttasson el, még mielőtt odaér, Gósenbe. Utána megérkeztek Gósen földjére. 29 József ekkor befogatott a szekerébe, és felment Izrael, az ő apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, azonnal a nyakába borult, és újra meg újra könnyekre fakadt a nyakába borulva. 30 Izrael végül ezt mondta Józsefnek: ,,Immár kész vagyok meghalni, most, hogy láttam az arcodat, hisz életben vagy!" 31 József ekkor ezt mondta testvéreinek, és apja háznépének: ,,Hadd menjek fel, és vigyek hírt a fáraónak, és hadd mondjam el neki: »Testvéreim és apám háznépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám. 32 Azok az emberek pedig pásztorok, mivel állattenyésztők lettek; és elhozták ide nyájaikat, csordáikat, s mindenüket, amijük van.« 33 És ha majd a fáraó hívat titeket, és megkérdezi: »Mi a foglalkozásotok?«, 34 akkor mondjátok ezt: »Szolgáid már ifjúkoruktól mind mostanáig állattenyésztők, mi is, és az ősatyáink is«, azért, hogy Gósen földjén lakhassatok, ugyanis minden juhpásztor utálatos Egyiptomnak."

47 József el is ment, és hírt vitt a fáraónak, ezt mondva: ,,Apám és testvéreim nyájaikkal, csordáikkal és mindenükkel, amijük van, megjöttek Kánaán földjéről, és most Gósen földjén vannak." 2 És magával vitt a testvérei közül ötöt, hogy bemutassa őket a fáraónak. 3 A fáraó pedig megkérdezte a testvéreitől: ,,Mi a foglalkozásotok?" Erre ők így feleltek a fáraónak: ,,Szolgáid juhpásztorok, mi is, és az ősatyáink is." 4 Utána ezt mondták a fáraónak: ,,Azért jöttünk erre a földre, hogy jövevényként lakjunk itt, mert nincs legelő szolgáid nyájának, ugyanis súlyos az éhínség Kánaán földjén. Most pedig kérünk téged, hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén." 5 A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: ,,Apád és testvéreid jöttek el hozzád. 6 Egyiptom földje a rendelkezésedre áll. Az ország legjobb részében telepítsd le apádat és testvéreidet. Lakjanak Gósen földjén, és ha tudod, hogy vannak közöttük bátor férfiak, nevezd ki őket az én jószágaim fölé." 7 József ezután bevitte az apját, Jákobot, bemutatta a fáraónak, és Jákob megáldotta a fáraót. 8 A fáraó ekkor megkérdezte Jákobot: ,,Mennyit tesznek ki életéveidnek napjai?" 9 Jákob erre így felelt a fáraónak: ,,Jövevényként élt esztendeimnek a száma százharminc év. Kevesek és nyomorúságosak voltak az én életéveimnek napjai, és nem érték el atyáim életéveinek napjait, ameddig ők éltek jövevényként." 10 Jákob ezután megáldotta a fáraót, és kiment a fáraó elől. 11 József tehát letelepítette apját és testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptom földjén, az ország legjobb részén, a Rameszesz földjén, ahogy a fáraó parancsolta. 12 És József ellátta apját, testvéreit, és apjának egész háznépét kenyérrel, a kicsinyeik száma szerint. 13 És nem volt már kenyér az egész országban, mert nagyon súlyos volt az éhínség; és elalélt Egyiptom földje meg Kánaán földje az éhínség miatt. 14 József pedig összeszedett minden pénzt, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén található a gabonáért, amit az emberek vettek; és József a fáraó házába vitte a pénzt. 15 Idővel Egyiptom földjének és Kánaán földjének a pénze elfogyott, és minden egyiptomi ember Józsefhez ment, ezt mondva: ,,Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg teelőtted, csak azért, mert elfogyott a pénz?" 16 József pedig ezt mondta: ,,Adjátok ide jószágaitokat, és én kenyeret adok nektek jószágaitokért cserébe, ha már nincs pénz." 17 Ők pedig elvitték Józsefnek a jószágaikat; és József továbbra is adott nekik kenyeret a lovaikért, a nyájakban lévő jószágokért és a csordákban lévő jószágokért, valamint a szamarakért, és ellátta őket kenyérrel abban az évben minden jószágukért. 18 Szép lassan véget ért az az év, és jöttek hozzá a következő évben, ezt mondva neki: ,,Nem titkolhatjuk el az én uram elől, de a pénzt és a háziállatainkat már az én uramnak adtuk. Nem maradt egyebünk, uram, csak a testünk és a földünk. 19 Miért vesszünk el a szemed láttára mind magunk, mind pedig a földünk? Vegyél meg minket és a földünket kenyérért, és mi a földünkkel együtt a fáraó rabszolgái leszünk, és adj nekünk magot, hogy éljünk, s ne haljunk meg, és a földünk se váljon pusztává." 20 József tehát megvette az egyiptomiak minden földjét a fáraónak, mivel az egyiptomiak mind eladták szántóföldjeiket, mert igencsak szorongatta őket az éhínség; és a föld a fáraóé lett. 21 A népet pedig városokba telepítette, Egyiptom területének egyik szélétől a másik széléig. 22 Csak a papok földjét nem vette meg, mert a papokat a fáraó látta el, és abból az ellátásból éltek, amit a fáraó adott nekik. Ezért nem adták el a földjüket. 23 József ekkor ezt mondta a népnek: ,,Íme, ma megvettelek titeket és a földeteket a fáraónak. Itt van számotokra a mag, vessétek be vele a földet. 24 Amikor termés lesz belőle, egyötödöt adjatok a fáraónak, négy rész pedig a tiétek lesz, hogy magot vessetek a földbe, és élelmetek legyen nektek és háznépeteknek, és legyen ennivalója kicsinyeiteknek." 25 Ők pedig ezt mondták: ,,Megmentetted az életünket. Csak találjunk kegyet az én uram szemében, és mi a fáraó rabszolgái leszünk!" 26 És József azt a mai napig is érvényes rendeletet hozta Egyiptom földbirtokaira vonatkozólag, hogy egyötöd a fáraóé. Csak a papok mint különálló csoport földje nem lett a fáraóé. 27 És Izrael Egyiptom földjén lakott, a Gósen földjén; ott letelepedtek, termékenyek voltak, és nagyon megsokasodtak. 28 Jákob tizenhét évet élt Egyiptom földjén, Jákob életéveinek napjai tehát száznegyvenhét évet tettek ki. 29 Amikor közeledett Izrael halálának a napja, hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: ,,Ha most kegyet találtam szemedben, akkor kérlek, tedd kezedet a combom alá, és bánj velem szerető-kedvességgel és hűséggel. (Kérlek, ne Egyiptomban temess el!) 30 Atyáim mellé kell feküdnöm, vigyél ki engem Egyiptomból, és az ő sírjukba temess el." Ő erre így felelt: ,,Én a te szavad szerint cselekszem." 31 Ekkor Jákob azt mondta: ,,Esküdj meg nekem!" Ő pedig megesküdött neki. Izrael ekkor leborult az ágy fejére.

48 Történt ezek után, hogy megmondták Józsefnek: ,,Íme, apád egyre gyengül." Ekkor ő magával vitte hozzá két fiát, Manassét és Efraimot. 2 És Jákob tudtára adták: ,,Eljött hozzád a fiad, József." Izrael pedig összeszedte erejét, és felült az ágyában. 3 Jákob így szólt Józsefhez: ,,A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, hogy megáldjon engem. 4 És még ezt is mondta nekem: »Íme, én termékennyé teszlek, megsokasítalak, népek gyülekezetévé teszlek, és ezt a földet a te magodnak adom tulajdonul utánad időtlen időkig.« 5 Most tehát a két fiad, akik neked Egyiptom földjén születtek, még mielőtt idejöttem volna hozzád Egyiptomba, ők az enyémek. Efraim és Manassé az enyém lesz, akárcsak Rúben és Simeon. 6 De azok a leszármazottaid, akiket őutánuk nemzel, azok a tieid lesznek. Bátyjaik nevéről nevezik majd őket az örökségükben. 7 Amikor én Paddánból eljöttem, Ráhel meghalt mellettem Kánaán földjén az úton, amikor még jókora távolságra voltunk Efratától, ezért ott temettem el őt az Efratába, vagyis Betlehembe vezető út mentén." 8 Izrael ekkor meglátta József fiait, és ezt kérdezte: ,,Kik ezek?" 9 József erre így felelt apjának: ,,Ők a fiaim, akiket Isten adott nekem ezen a helyen." Erre ő ezt mondta: ,,Kérlek, hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket." 10 Izrael szemei ekkor már meghomályosodtak az időskor miatt, és nem látott. Ezért közel vitte őket hozzá, ő pedig megcsókolta és megölelte őket. 11 Izrael ezt is mondta Józsefnek: ,,Nem gondoltam volna, hogy még látom az arcodat, de lám, Isten megengedte, hogy még az utódaidat is lássam!" 12 József ekkor elvitte őket apja térdeitől, és meghajolt arccal a földig. 13 Utána fogta József mindkettőjüket, Efraimot jobb kezével Izrael bal keze felől, Manassét pedig bal kézzel Izrael jobb keze felől, s közel vitte őket hozzá. 14 Ám Izrael kinyújtotta jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a fiatalabb, és a bal kezét tette Manassé fejére. Szándékosan tette így a kezeit, mert az elsőszülött Manassé volt. 15 És megáldotta Józsefet, és ezt mondta: ,,Az igaz Isten, aki előtt jártak az atyáim, Ábrahám és Izsák, Az igaz Isten, aki terelgetett engem amióta csak vagyok, mind a mai napig, 16 Az angyal, aki megszabadított engem minden szerencsétlenségtől, áldja meg e fiúkat. És fűződjön az övékéhez az én nevem, és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak a neve, És növekedjenek sokasággá a földön." 17 Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, ez nem tetszett neki, és próbálta megfogni apja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye. 18 József ezért ezt mondta apjának: ,,Nem úgy van, apám, mert ez az elsőszülött. Az ő fejére tedd a jobb kezedet!" 19 Ám apja ezt elutasította, így szólva: ,,Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, és ő is naggyá lesz. De ennek ellenére az öccse nagyobb lesz, mint ő, és az utódja olyan népes lesz, mint nemzetek sokasága." 20 És megáldotta őket ezen a napon ezt mondva: ,,Általad mondjon Izrael áldást, így szólva: »Tegyen Isten olyanná, mint Efraimot és Manassét!«" Így helyezte Efraimot Manassé elé. 21 Izrael ezután ezt mondta Józsefnek: ,,Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és vissza fog vinni titeket ősatyáitok földjére. 22 Én pedig egy hegyháttal többet adok neked, mint a testvéreidnek, amit a kardommal és az íjammal vettem el az amoriták kezéből."

49 Jákob később hívatta fiait, és ezt mondta: ,,Gyűljetek össze, hogy elmondhassam nektek, mi fog történni veletek a napok befejező részében. 2 Gyűljetek össze, és figyeljetek, Jákob fiai, igen, figyeljetek apátokra, Izraelre! 3 Rúben, te vagy az elsőszülöttem, erőm, nemzőképességem kezdete, kiemelkedő a méltóságban, és kiemelkedő az erőben. 4 Féktelenségeddel, mint amilyen a vízé, ne légy kiemelkedő, mert felléptél atyád ágyába, s ekkor megszentségtelenítetted nyoszolyámat. Nyoszolyámba lépett fel ő! 5 Simeon és Lévi testvérek. Fegyvereik erőszak eszközei. 6 Baráti körükbe ne kerülj, ó, én lelkem. Ne egyesülj gyülekezetükkel, ó, én lelkületem, mert haragjukban embert öltek, és önkényesen bikák lábainak az inát szegték. 7 Átkozott legyen haragjuk, mert kegyetlen az, és bősz dühük, mert könyörtelenül cselekszik az. Hadd osszam csak szét őket Jákobban, és hadd szórjam szét őket Izraelben. 8 Ami pedig téged illet, Júda, testvéreid magasztalni fognak. Kezed ellenségeid nyakszirtjén lesz. Apádnak fiai meghajolnak teelőtted. 9 Oroszlánkölyök Júda. A zsákmánytól, fiam, bizony felkelsz. Lehevert, elnyújtózott, mint az oroszlán, s mint oroszlánt, ki merné felkelteni? 10 Nem kerül el Júdától a jogar, sem a vezéri pálca térdei közül, míg el nem jön Siló; és a népek neki engedelmeskednek. 11 Kifejlett szamarát szőlőtőhöz köti, szamárkancájának csikóját pedig nemes szőlőtőhöz; borban mossa öltözékét, és a szőlő vérében ruháját. 12 Bortól vörösek szemei, és tejtől fehérek fogai. 13 Zebulon a tenger partjánál fog lakni, és a parton lesz majd, hol hajók horgonyoznak; a legtávolibb széle Szidón felé lesz. 14 Issakár erős csontozatú szamár, mely két nyeregtáska között fekszik le. 15 És látja majd, hogy jó a nyugalom helye, s hogy szépséges a föld; meghajtja vállát teherhordásra, és rabszolgai kényszermunkát végez. 16 Dán, mint Izrael egyik törzse, megítéli majd népét. 17 Legyen Dán útszéli kígyó, szarvas kígyó az ösvény mentén, mely megmarja a lovak sarkát, hogy a lovasa hanyatt esik. 18 Szabadításodra várok, ó, Jehova. 19 Gádot rablóbanda támadja, majd pedig ő támadja az utóvédet. 20 Az Ásertől való kenyér kövér lesz, ő szolgáltatja majd a királyi csemegét. 21 Naftali kecses szarvasünő. Beszéde választékos. 22 Gyümölcstermő fa hajtása József, igen, forrás mellett lévő gyümölcstermő fa hajtása, mely az ágait a falak fölé nyújtja. 23 Ám az íjászok folyton keserítették őt, lőttek rá, és gyűlölséget tápláltak ellene. 24 Íja azonban állandó helyen volt, s kezének ereje rugalmas. Jákob Hatalmasának kezétől, onnan van a Pásztor, Izrael Köve. 25 Atyád Istenétől van ő, majd segít neked; a Mindenhatóval van, és megáld majd fentről, az egekből jövő áldással, lent elterülő mély vizek áldásával, az emlők és anyaméh áldásával. 26 Atyád áldásai felülmúlják az örökkévaló hegyek áldásait, az időtlen időkig való dombok díszeit. Ezek Józsefnek a fejére szállnak, a testvérei közül kiválasztottnak a feje tetejére. 27 Benjámin szétszaggat, mint a farkas. Reggel prédát eszik, este pedig zsákmányt oszt." 28 Ez mind Izrael tizenkét törzse, és ezeket mondta nekik apjuk, amikor megáldotta őket. Megáldotta őket, mindegyiket a neki megfelelő áldással. 29 Utána megparancsolta nekik, ezt mondva: ,,Népem mellé kerülök. Temessetek atyáim mellé a barlangba, mely a hettita Efron mezején van, 30 abba a barlangba, amely Makpela mezején van, Mamréval szemben Kánaán földjén, s amely földet Ábrahám vásárolt meg a hettita Efrontól, sírhelynek való birtokul. 31 Ott temették el Ábrahámot és Sárát, a feleségét. Ott temették el Izsákot és Rebekát, a feleségét, és ott temettem el Leát is. 32 Hét fiaitól van ez a megvásárolt mező, és a barlang, mely rajta van." 33 Jákob ezzel befejezte a fiainak adott parancsait. Ekkor felhúzta lábát az ágyra, és kilehelte utolsó leheletét, s a népe mellé került.

50 József ekkor apja nyakába borult, könnyekre fakadt felette, s csókolgatta. 2 Azután József megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be apját. Így hát az orvosok bebalzsamozták Izraelt, 3 és ez negyven teljes napot vett igénybe, mert ennyi napig szokott tartani a balzsamozás; és az egyiptomiak hetven napig siratták őt. 4 Végül leteltek siratásának a napjai, és József beszélt a fáraó háznépével, ezt mondva: ,,Ha már kegyet találtam szemetekben, kérlek titeket, szóljatok a fáraó füle hallatára, ezt mondva: 5 »Apám megesketett, így szólva: ,Nézd, én meghalok. A sírhelyembe, melyet Kánaán földjén vájtam magamnak, oda temess engem.' És most, kérlek téged, hadd menjek fel, hadd temessem el az apámat, utána pedig kész vagyok visszatérni.«" 6 A fáraó erre ezt mondta: ,,Menj fel, temesd el apádat, ahogy megesketett." 7 Felment hát József, hogy eltemesse apját, és vele ment a fáraó valamennyi szolgája, háznépének vénei és az Egyiptom földjén lakó valamennyi vén, 8 valamint József egész háznépe, a testvérei és apjának a háznépe. Csak kisgyermekeiket, nyájaikat és csordáikat hagyták Gósen földjén. 9 Szekerek és lovasok is mentek fel vele, ezért igen hatalmas volt a tábor. 10 Majd megérkeztek Atád szérűjéhez, mely a Jordán vidékén van, és ott igen keservesen jajveszékeltek; és József hét napon át tartotta a gyászszertartást apjáért. 11 Annak a földnek a lakosai, a kánaániták látták a gyászszertartást Atád szérűjén, és ezt mondták: ,,Keserves gyász ez az egyiptomiaknak!" Ezért nevezik azt a helyet Ábel-Micraimnak; ez a Jordán vidékén van. 12 A fiai pedig pontosan azt tették vele, amit parancsolt nekik. 13 Fiai tehát elvitték őt Kánaán földjére, és a Makpela mezején lévő barlangba temették, azon a mezőn, melyet Ábrahám vásárolt sírhelynek való birtokul a hettita Efrontól, Mamréval szemben. 14 József, miután eltemette apját, visszatért Egyiptomba, ő, a testvérei, és mindazok, akik felmentek vele eltemetni az apját. 15 Amikor József testvérei látták, hogy apjuk halott, ezt mondták: ,,Hátha József gyűlölséget táplál ellenünk, és megfizet nekünk minden gonoszságért, amit vele szemben elkövettünk." 16 Ezért a következő parancsot továbbították Józsefnek, ezekkel a szavakkal: ,,Apád még a halála előtt megparancsolta: 17 »Mondjátok ezt Józsefnek: ,Könyörögve kérlek, bocsásd meg testvéreid lázadását és a bűnüket, mert gonoszságot követtek el veled szemben!'« Most azért kérünk téged, bocsásd meg azoknak lázadását, akik atyád Istenének a szolgái." József sírva fakadt, amikor elmondták ezt neki. 18 Utána pedig odamentek hozzá a testvérei is, leborultak előtte, és ezt mondták neki: ,,Íme, a rabszolgáid vagyunk!" 19 József ekkor ezt mondta nekik: ,,Ne féljetek. Vajon Isten helyében vagyok én? 20 Ti rosszat akartatok nekem, Isten azonban ezt jóra akarta fordítani, hogy úgy cselekedjen, mint ma, és sok embert életben tartson. 21 Most hát ne féljetek. Én magam foglak ellátni titeket és kisgyermekeiteket élelemmel." Így vigasztalta őket, és bátorítóan beszélt velük. 22 József továbbra is Egyiptomban lakott, ő, és apjának a háznépe; és József száztíz évet élt. 23 József meglátta Efraim fiainak harmadik nemzedékét, valamint Manassé fiának, Mákirnak a fiait is. Ezek József térdén születtek. 24 Idővel József ezt mondta testvéreinek: ,,Én meghalok. Isten azonban biztosan rátok fordítja majd figyelmét, és kivisz titeket erről a földről arra a földre, amely felől megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak." 25 Ezért József megeskette Izrael fiait, ezt mondva: ,,Isten biztosan rátok fordítja figyelmét. Vigyétek el majd innen a csontjaimat!" 26 József azután meghalt száztíz éves korában; bebalzsamozták, és koporsóba tették Egyiptomban.

 
 
0 komment , kategória:  Héber-Arámi Iratok1Mózes  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2010.06 2010. Július 2010.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 40 db bejegyzés
e év: 498 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 136
  • e Hét: 619
  • e Hónap: 3588
  • e Év: 37754
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.