|
2010-08-16 11:30:50, hétfő
|
| |
| |
ISMER Ő ENGEM?
"...nevükön szólítja..." (Jn 10,3).
Amikor teljesen félreértettem Őt? (Jn 20,14-16). Lehetséges, hogy mindent tudunk a tanításáról, de mégsem ismerjük Jézust. A lélek veszélyben van, amikor többet jelent neki a tanítás, mint a Jézussal való személyes kapcsolat. Miért sírt Mária? Jézus tanítása nem volt több neki, mint a fű a talpa alatt. Minden farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tant illetően, de egy ponton nem lehetett volna őt kiforgatni: tudta, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle: mégis áldásai semmik voltak Ő magához képest. Mária "látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az" azután meghallja a hangját, és felismeri, mert múltjában olyan nagy szerepe volt annak, aki beszélt vele. "Mester!"
Amikor ostobán kételkedtem? (Jn 20,26). Kételkedtem-e valamiben Jézust illetőleg, valamilyen megtapasztalásban, amiről mások tanúskodnak, de én nem éltem át? A többi tanítvány megmondta Tamásnak: "Láttuk Jézust!" - de Tamás kételkedett: "Ha nem látom..., semmiképpen el nem hiszem". Tamásnak szüksége volt Jézus személyes érintésére. Nem tudjuk, mikor és hogyan érint meg, de amikor megteszi, az kimondhatatlanul drága. "Én Uram és én Istenem!"
Amikor önző módon megtagadtam? (Jn 21,15-17). Péter átkozódva és esküdözve tagadta meg Jézus Krisztust, mégis csak neki jelent meg külön feltámadása után. Először magányosan, rejtve fogadta vissza, és csak azután a többiek előtt. "Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged".
Beszél-e Jézus Krisztusról élettörténetem? A bizalmas kapcsolat a tanítványság jele. Hadd érinthessem meg újra! Személyes megváltásunkban legfontosabb a rendíthetetlen bizonyosság Jézus Krisztusban.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
Offline
