|
2010-08-05 17:30:49, csütörtök
|
| |
| |
Augusztus 3. Egész nap valamiféle ideges görcs van bennem. Nyugtalanságnak nevezhetném. Fakad ez abból is, hogy alig van dolgom. Feladat. Jobb híján az elmaradt útnyilvántartást tettem rendbe tavaly decemberig, s elkezdtem összerakni a szél-járás irodalmi részét. Tönköl Jóska két szép verse már elől volt, Mezey Laci elbeszélése is, de Kerék Imrét vártam. Előkerestem jó egy hónapja küldött két versét és begépeltem. Imre jó, nagyon jó. Aztán Gál Sanyi 2009-es naplórészletét. Ezt kinyomtattam, s elvittem a hét végén magammal Sopronszentmártonba. Elolvastam. Jól tettem. Mennyire magaménak érzem Sanyi fáradtságát, szemlélődését. Igaz, ő a rák szorításából megmenekülve (?) másként látja a világot.
Szandra édesít napjainkon. Sugárzik szeretete. Mi is mindent megteszünk érte.
Délelőtt három verset hozott Sáránditól a posta. Meglepően gyengének vélem mind a hármat. Tegnapelőtt hívott, s mondta, hogy közöljem a múltkori kettővel együtt. Azokon akkor már összevesztünk. Illetve mondtam, hogy azok közölhetetlenek. Versesköteteinek címét írta egymás alá, mindegyikhez írt egy mondatot. Ez bennem nem állt össze. Aztán, mert ezt megmondtam neki, ordítani kezdett a telefonba, s lecsapta.
Véleményem változatlan.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
