|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
|
|
2010-09-17 20:58:54, péntek
|
| |
| |
Sok éven át nem tudtam, milyen a szerelem.
Milyen, ha a félénk kezek, megérintik egymást.
S milyen, mikor testünk a távolból is átélheti,
Az elcsókolt vágyéjszakák kék lepedő álmát.
Valahogy mindig elkerült az-az ismeretlen érzés,
Mely égig tud emelni, és szélszárnyakat adhat.
Sosem hittem, hogy van olyan különös szívritmus,
Melynek lüktető dallama másik szívre hallgat.
Sokszor néztem sötét éjben egy tündöklő csillagot,
Ahogy merészen megbújt a sápadt holdfény alatt.
S ilyenkor arra gondoltam, talán így kell szeretni.
Hűen őrködni ott is, hol csak álmodozni szabad.
Már megismertem az égi csodák ritka tüneményeit.
Az életre késztető ébredések apró mozdulatait.
Azokat a gondolatokhoz simuló időtlen perceket,
Mit akkor érzünk igazán, ha szeretünk valakit.
Elfutnak a szálló évek, és mindig lesznek emberek,
Kiknek lelkében sosem égnek fellobbanó tüzek,
Hiába keresik sok-sok éven át azt a kék madarat,
Csak távoli képzelet marad, hogy ilyen érzés lehet.
Én már boldogan fogok indulni a leghosszabb útra.
Nekem már odaát is szólni fog a kék madár hangja,
Mert, aki egyszer meghallotta földöntúli énekét,
Az ott az égben is örökké azt a szép muzsikát hallja.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 6. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-17 20:26:18, péntek
|
| |
| |
Gyóni Géza
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bús fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.
A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom -
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kőpadon.
És álmodom selyemhajaddal,
Karod szelíden átölel...
De virrad. Újra itt a hajnal.
Varázsos kép, búcsúzni kell!
Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot -
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-17 20:16:54, péntek
|
| |
| |
Várnai Zseni:
Ó Élet! Ha majd hallod, hogy kiáltalak,
Ha meggyűlnek majd fölöttem az árnyak,
Ne hagyj elveszni engemet.
Ne hagyd, hogy szememet lezárja az álom,
Ne engedd bitangra ölbéli jószágom,
Ne hagyj elveszni engemet.
Tudom, hogy sanyarú, prédasors az árva,
Ne hagyd, hogy kicsinyeim idegen kéz bántsa,
Ne hagyj elveszni engemet.
Míg fiókmadaraim szárnyra nem bocsájtom,
A sírban se lenne nékem nyugovásom,
Ne hagyj elveszni engemet.
Emelj karodba szeretve, anyásan,
Engedd, hogy kis bimbóim hasadását lássam,
Ne hagyj elveszni engemet.
Engedd, hogy nevessek, engedd, hogy örüljek,
S egyszer csak színesen, fénylőn felrepüljek,
Ne hagyj elveszni engemet.
Engedd, hogy még kicsit csodáljalak Téged,
Hisz vértől szennyesen, Így is szép vagy, Élet,
Ne hagyj elveszni engemet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-17 19:38:05, péntek
|
| |
| |
Reményik Sándor
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karon fogna szépen, szelíden
Nem is karon, csak kézen fogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
Aki jönne mellettem fő lehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-17 19:33:57, péntek
|
| |
| |
Nyugodjatok lenn békében,
Találkozunk fenn az égben,
A szelíd emlékezet vírrasszon
álmaitok felett.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: PNG képek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-17 19:20:53, péntek
|
| |
| |
Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok, és hunyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos húsát
s egész testében az egymásba ringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, hunyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél! - sikoltotta, s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűz fátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.
(Szabó Lőrinc)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-17 19:12:29, péntek
|
| |
| |
Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat
Most már tudom, hogy mindaz ami áll
összeomolhat mind egy perc alatt.
Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs, tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs előttünk cél, hit és remény,
a semmibe, a múló ködbe vész.
(Kamarás Klára)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-17 18:56:49, péntek
|
| |
| |
Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez,
sok-sok kép van benne, s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk,
benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk.
Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünk,
megmondja, hogy ki lesz gazadag, s ki lesz szegény közülünk.
Vérből vannak a betűi, nem egy színes költemény,
hisz az is benne van, hogy az élet milyen kőkemény,
kegyetlen és visszataszító történetek sora,
rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.
Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam
Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese,
mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.
Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.
Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett, amint fölé álltam.
Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2010. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
4 db bejegyzés |
| e hónap: |
247 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34581 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2302
- e Hét: 12544
- e Hónap: 21928
- e Év: 154482
|
|
|
Offline
