|
2010-09-27 17:36:44, hétfő
|
| |
| |
Ma elég jó nap volt, leszámítva, hogy az átkozott kölykök nem olvasták el a Romeo és Júliát. (A címet így kell írni, a hosszú ékezetek magyarosak, nem eredetiek.) Kicsit emeltebb hangon beszéltem velük (magyarul kiabáltam), de belül kuncogtam. Szerdán viszont dolgozat a jellemekből. Nincs kegyelem.
Ráadásul én is tegnap olvastam életemben először a darabot, mi a Hamlet elemzését vettük, én is azt tanítottam. Ez nem jó. Dramaturgiailag, meg nekem. Szóval nem tetszik. Olyan vadromantikus, gyors, hiteltelen.
Persze tanítani lehet. Hiába, én nagyon magyar irodalompárti vagyok, s lassan rájövök, hogy igazam van. Öreg vagyok már ahhoz, hogy minden nyugati trükköt bevegyek. Meg posztmodern, persze.
Tanítás után elültem a könyvtárban meg a zeneiskolában, megnéztem Tamást, aztán itthon a kert.
Ástam egy darabot, a tamariszkuszfát megcsupáltam, kiültettem egy fenyőfát, és piszkosul jól esett a fizikai munka.
Átküldtem a felvidek.ma-nak a szél-járás címlapját, neszméri rózsa ír róla.
Aztán belelapoztam nagypista blogjába, festenek náluk, jókor. Kicsit kuncogtam magamban, azért mert kampány van, a falaknak tisztáknak kell lenni!
Emleget engem is benne, szombaton kijött öltönyben, én egy melegítőben a konyhában álltam, és főztem. (Ez is jobb, mint a politika.) Egy kicsit dolgoztunk, de jól esett, hogy végre emberként is láttuk egymást. A nyűgjeiért nem irígylem, de nem én akarok polgármester lenni.
Hamarosan jönnek a faluból, s friss csirkét hoznak (házi!), alig várom. Jó itt, ebben a szép faluban, lehet emberi életet élni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
