Regisztráció  Belépés
cilamami.blog.xfree.hu
A lélek varázslatos gyógyítója a szép szó. /Szokratész/ Polyák Miklósné
1951.06.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 176 
S.Gizi a Szivárványra küldte
  2010-10-31 20:33:35, vasárnap
 
  Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

(Müller Péter)






Köszönöm
 
 
0 komment , kategória:  Ajándékok amit tőletek kaptam  
Gizikém hozta emailben
  2010-10-31 20:20:44, vasárnap
 
  BARÁTAIMNAK

emlekezunk meg szereteinkrol gizike!!






























Köszönöm
 
 
1 komment , kategória:  A netlog-on kaptam  
Apró történetek
  2010-10-31 20:03:15, vasárnap
 
  A BOHÓC





A híres pszichiáter rendelőjében egy addig ismeretlen beteg jelentkezett; láthatóan kiegyensúlyozott, jól öltözött, komoly, elegáns úr. A beszélgetés néhány mondata után azonban az elmeorvos felfedezte, hogy új páciense mélabús, hogy folyamatosan szomorúság kínozza.
Az orvos nagy hozzáértéssel és lelkiismeretesen fogott hozzá a gyógykezeléséhez, végül pedig mielőtt elbocsátotta volna, azt tanácsolja új betegének:
-Látogassa meg a városunkban éppen tegnap érkezett cirkuszt. Az előadás fénypontja egy nagyhírű bohóc, aki már a fél világot megnevettette szórakoztató műsorával. Már nagyon vártuk, mindenki róla beszél. Menjen el, meglátja, jót tesz majd önnek is!
Ekkor az előkel úr könnyekre fakadt, úgy válaszolta:
-De hiszen én vagyok az a híres bohóc!






A CSEND

Egy baráthoz elment valaki, és megkérdezte tőle:
-Mire tanított meg téged, életviteled csendje?
A szerzetes éppen vizet merített a kútból és azt válaszolta látogatójának:
-Nézz le ebbe a kútba! Mit látsz?
Az ember belenézett:
-Nem látok semmit!
Kis idő múlva, mialatt teljesen mozdulatlan maradt, a barát újra megkérte látogatóját:
-Most nézz le! Mit látsz a kútban?
Az ember engedelmeskedett és azt felelte:
-Most saját magamat látom: tükröződöm a vízben!
A szerzetes akkor így szólt:
-Látod, amikor beleeresztem a vödröt, a víz mozgásba jön, felülete hullámzik. Most ellenben nyugodt.
Ez a csend megtapasztalása: az ember a csendben magára ismer.






A FESTŐ ÉS A MODELLJE





Leonardo da Vinci elvállalta, hogy nagy freskót fest Milánóban a Santa Maria delle Grazie monostor ebédlőjének falára, amely Jézus utolsó vacsoráját ábrázolja majd apostolaival.
Mesterműnek szánta a készülődő freskót, ezért higgadtan és nagy figyelemmel dolgozott. A mű ezért nagyon lassan haladt, a barátok sürgetése ellenére.
Jézus arcához Leonardo hónapokon át keresett modellt, aki minden követelménynek megfelelne: olyan arcot, amely erőt és gyengédséget, mély lelkiséget és sugárzó intenzitást egyaránt kifejez. Végül megtalálta: Jézus arcának Agnello vonásait adta, egy olyan egyenes lelkű és tiszta tekintetű emberét, akivel az utcán találkozott.






Egy évvel később Leonardo a város rossz hírű negyedeibe és a legkétesebb kocsmákba, gyanús ivókba kezdett eljárni. Olyan arcot keresett ezúttal, amely nyugtalanságot, bizalmatlanságot és kiábrándultságot fejez ki, olyan ember arckifejezését, aki képes a legjobb barátját elárulni. Különböző gazfickók között eltöltött sok-sok éjszakai keresés után rátalált arra, aki Júdás modelljéül szolgálhatott. El is vitte magával a kolostorba, és nekilátott, hogy lefesse, amikor modellje szemében könnyet látott megcsillanni.
-Ugyan miért?- kérdezte Leonardo a sötéten zord arcra tekintve.
-Agnello vagyok - morogta a csavargó -, ugyanaz, aki ezelőtt Krisztus arcának modelljéül szolgált.

Forradalom a kozmetikumok világában: bebizonyosodott, hogy az emberi arcot legszebbé a széplélek teszi.
 
 
0 komment , kategória:  A netlog-on kaptam  
Szivárványos Égbolt
  2010-10-31 19:53:47, vasárnap
 
 



Szivárványos égbolt

Ott hol a nap csillagokkal körülvéve kel fel, hol a kertekben el nem múló rózsák teremnek, hol a folyókban ezüstösen csillogó víz fodrozódik, ott terül el, egy aprócska ország, a Boldogság Birodalma. Eme gyönyörű országban mindig sütött a Nap, a fák egész évben virágoztak és soha sem hullajtották le leveleiket. Nem csoda, hogy itt mindenki boldogságban élt, hisz csak egy valami nem létezett ezen a vidéken; a bánat. A legboldogabb talán az uralkodó volt, hiszen egy olyan álombeli országot irányított, melynél szebbet senki sem tudna kérni magának. A kastélyon jártak táncot először a Nap reggeli sugarai, a kert szebbnél szebb virágokkal ékeskedett, a madarak aranyfonalakból építették fészkeiket. Talán csak egy dolog létezett, ami nem okozott mindent elsöprő örömöt neki, ez pedig nem volt más, mint legfiatalabb lánya, Hajnal. Az aranyló fürtökkel megáldott, hófehér bőrű, csillag szemű lány eljegyzésének ideje egyre jobban közeledett, ám Hajnal csak rákacsintott a világ összes kincsét összegyűjtő kérőkre, majd elszaladt. Legtöbbször a folyóparton találtak rá, ahol azt hajtogatta, hogy ő olyan férjet szeretne, mint az ezüstös víz őrzői; a hattyúk. Majd furcsa dolgokról kezdett beszélni, hogy vakítja a Nap és, hogy áldott a sötétség, mert titokzatos, de mégis kedves. Ilyenkor többnyire magára hagyták gondolataival. Hajnal kedvelte a magányt. Szerette, ahogy az átfonta lágy karjaival, ahogy magával vitte csodálatos tájakra, ahol a csend az úr, ő pedig a királylány.

Épp a parton feküdt és a felhők táncában gyönyörködött, mikor meglátott maga mellett két szempárt. Egy fiú volt az. Mellette hasalt, és hatalmas éjkék szemeivel az ő arcát fürkészte.

- Te meg ki vagy? - kérdezte a lány lágy, suttogó hangon, ám a fiú megijedt, mikor rájött, hogy észrevették és rohanni kezdett.
- Kérlek, várj! - kiáltott utána Hajnal.
De a fiú meg sem állt a folyó első hűs habjáig, majd hátrapillantott és a vízbe ugrott. Hajnal szíve egy percre megállt dobogni. Sokat meséltek neki arról, hogy mekkora veszélyt jelent a folyó, mely a Bánat Birodalmától választja el a vidéket, s most ez a törékeny gyermek belevetette magát. Ám egy perc sem telt el és a lány legnagyobb megdöbbenésére, a fiú a túlparton ugrándozott.






Hajnal bátor volt, bátrabb, mint hat nővére. Vékony ágakon egyensúlyozott, hogy elérje az aranyalmát, sziklás hegyoldalra kapaszkodott fel, hogy a legszebb hóvirágból szedhessen édesanyjának. Pár pillanatra eltűnődött magában, majd összeszorította fogait és a vízbe gázolt. Mikor kinyitotta a szemét, egy minden képzeletet felülmúló gyönyörűség tárult a szeme elé. A lábai alatt egy erdő volt, hatalmas fákkal és virágokkal. Mellette csinos hableányok úsztak el, egyikük megragadta karját és a partra húzta. Hideg érintése, még a víznél is dermesztőbb volt. A parton a fiú már várta őt.

- Neked sikerült mindaz, melyre az őseid képtelenek voltak, átszelted a határt, melyet kőszívű tündérek fakasztottak. Így, ha most velem jössz, megmutatom neked mind azt, ami a te világodban nem létezik - mondta a fiú.

- Mi az, amit a vízben láttam? - kérdezte Hajnal.
- Azok a soha be nem teljesült álmok. Azok a vágyak, melyek szertefoszlottak, mikor felnőttek az emberek.
A lábukat lágy, selymes homok fedte be, ám ahogy ott álltak eltűnődve, egyre inkább úgy érezték, hogy az körülveszi talpukat, és nem engedi el.
- Ez a félelem - mondta a fiú, mikor meglátta, hogy a lány lefelé néz - a félelem, melyet először észre sem vesszük, s melytől mikor szabadulni akarunk, már nem lehet, mert magához láncolja az embert.
A fiú elindult a partot körülölelő erdő felé, majd kezét nyújtotta a lánynak, és együtt vágtak neki az útnak. Először minden nagyon kellemes volt, a levegő finom illata, a madárcsicsergés. Ám egyszer csak néhány esőcsepp hullott a földre, majd egyre több, s végül hatalmas zivatar kerekedett. Hajnal úgy érezte, hogy bár hideg víz éri a bőrét, mégis minden egyes csepp megégeti.
- Ez a fájdalom. Éget, és nem lehet elmenekülni előle. De néha oly gyorsan múlik el, mint ahogy jött.
S ahogy ezt a fiú kimondta, az ég kiderült és minden ismét életre kelt. Amint egyre mélyebbre haladtak a fák között, az ég egyre sötétebb lett. A fejük felett fénylő csillagok táncoltak, akik néha leugrottak egy-egy magasabb fa ágaira és nevetve csúsztak le a földre. Ilyenkor a fiú felemelte őket és visszadobta az égre. Hajnal megpróbálta elkapni az egyiket, ám ahogy az a kezéhez ért elporladt.
- Ez a hamisság. Szépnek, s gyönyörűnek látszanak, de belülről üresek, megfoghatatlanok.
Az ösvényen ekkor két kígyó jelent meg előttük. Bőrük szebbnél szebb színekben játszott. Oly békésen kúsztak egymás mellet, hogy szinte már nyugalmat árasztottak. Ám hirtelen összenéztek, és összetekeredve folyatgatni kezdték egymást majd eltűntek.
- Ők az irigység megtestesítői. Azért akartak ártani egymásnak, mert a másikat szebbnek találták. De ebbe a harcba mindketten örökre megsérülnek és elvesztik a legfontosabbat: a belső szépséget.
Nem sokkal ezután egy sziklafal zárta el útjukat. Hajnal mászni kezdett, kőről kőre kapaszkodva, de egyszer csak a kövek eltűntek kezeiből és ő a földre zuhant. Mikor felkelt meglátta, hogy a lába valamilyen vörös folyadéktól fénylik. Megkereste, hogy honnan ered a kis patak, de mikor megérintette, egy ismeretlen, furcsa hideg érzés hasított belé.
- És íme a hazugság, mellyel bárkit megsebezhetünk. A tested pedig sír, mert oly könnyen csapdába csalták. De ezek e könnyek csak jót tesznek, erősebbé válsz tőlük.

A fiú felmászott az egyik sziklára, amelynek királyi trón formája volt. Olyan délcegen ült ott, hogy Hajnalnak rögtön a hattyúk jutottak eszébe róla. Csak most vette észre, hogy a haja is épp olyan hófehér, mint a hattyúké.
- És íme a magány. Itt ez a hatalmas birodalom, mely felett uralkodok, de nincs senki, aki vigyázna rám, nincs senki, aki lesné a lépteimet, csak magam vagyok ezen az átkozott helyen.

Ahogy beszélt a hangja halk volt és fáradt. Hajnal nem így emlékezett rá. Hiszen a parton egy kisfiú hevert mellette, most pedig ez az úr talán apjánál is idősebb. Ekkor jött rá: a fiú nem más, minta [u]Bánat Birodalmának királya,[/u] az Elmúlás. Annak a megtestesítője, mely náluk csak a felhőkben van jelen. Melyre ő oly kíváncsi volt. Tudni akarta, mi lesz a felhőkkel, vagy a madarakkal, akiket már kiskora óta ismert. És mi lesz vele, ha felnő és ő lesz az uralkodó. Egyáltalán lehet-e ő az uralkodó, hisz az idő nem telik. S most teljes valójában mindenre válaszképpen, ott állt előtte a délceg, a méltóságteljes fehér hattyú az Elmúlás.

Futni kezdett, oly gyorsan és sebesen, hogy a szeme nedves lett. Nem is gondolta, hogy ez nem a levegőtől, vagy a hidegtől van, hanem a fájdalomtól. És a magánytól. A hazugságtól és a hamisságtól, amiben élt, az irigységtől, hogy a Bánat Birodalma titokzatosabb, mint ahol ő lakik, a félelemtől, hogy haza jut e valaha. És a meg nem valósult álmoktól, hogy soha sem lehet eme csodás, mégis félelmetes birodalom úrnője, az Elmúlás feleségeként.

A túlsó parton rengeteg ember állt, akik mind az ő nevét kiáltották. Az országban nagy lett a felfordulás, mikor nem találták a hercegnőt, s most mindenki boldog volt, hogy újra megpillantották ragyogó szemeit. A hattyúk fűzfából és akácból font tutajt úsztattak elé a víz csillogó tükrén. Már a folyó másik oldalához közeledtek, mikor érezte, hogy a háta mögött figyelik. Olyan hatalmas csönd támadt, hogy az már süketítő volt. Sok pillanat telt el így, majd az égen egy aprócska fényfolt jelent meg. Rengeteg színben táncolt és egyre csak nőtt. Mindenki az égre szegezte a tekintetét, ahogy a szivárvány csodás színei átvették a hatalmat a nagy kékség felett-

S ekkor a pék felesége hangosan felkiáltott, s a homlokához kapott:
- Jaj, az ünnepi kalács a sütőben maradt!

Ahogy megfordult elszakította egy kislány margarétából font ugrókötelét, s a csöppség egyből sírva fakadt. Az anyja felé szaladt, de megbotlott egy kőben és elesett, és az ő szeméből is könnyek csöpögtek. Csodák csodája, a Boldogság Birodalmának lakói csak sírtak és sírtak, hol örömükben, hol bánatukban. A túlsó parton lévő fiú pedig csak nevetett és nevetett a kialakult zűrzavaron. Hajnal az égre tekintett és megkönnyebbülten látta: a szivárvány összekapcsolta a két országot.

B. Marika
 
 
0 komment , kategória:  A netlog-on kaptam  
Csak a jók mennek el.
  2010-10-31 00:16:17, vasárnap
 
 



Alex Tamás :
Csak a jók mennek el.

Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.

A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.

Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább, majd ugyanúgy.




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Emlékezés szeretteinkre
  2010-10-31 00:13:50, vasárnap
 
  Emlékezés szeretteinkre

Hiányuk még mindig fáj
Sokakat elveszítettem,
Kiket nagyon szerettem.
Hiányuk még most is fáj
Mindegy hány év telt el már.
Bennem mindegyikük nyomot hagyott.
Nekem itt is élnek, nem csak ott.
Tanultam tőlük sokat
Megkönnyítve ezzel napjaimat.

Itt vannak körbe, velem
Egyiküket sem nélkülözhetem.
Ők az életem részei
Szeretetük most sem síron túli.
Tudom, segítenek, ha kell
Érzéseik, szellemük most is átölel.
Itt vannak velem a lelkemben ők
Mutatva a szebb utat, a jobb jövőt.
Életük nem volt céltalan, mert
Hitemben ők erősítenek minduntalan.

Egy ünnepnapjuk van itt a Földön
Én a többit is velük töltöm.
Érzem, ők is szeretnek
Csalódni bennük nem lehet.
Hiányuk még mindig fáj
Mindegy hány év telt el már.




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Emlékezzünk
  2010-10-31 00:09:11, vasárnap
 
 



Emlékezzünk

Békés, meghitt síri csendben,
Némává lett szeretettel
Gyújtunk gyertyát minden évben,
Nem feledett érzésekkel.

Megható a sok gyertyafény,
S szívünkben ott él a remény,
Hogy mind békében nyugszanak
Itt e megszentelt föld alatt.

Kedves drága szeretteink,
Kikre mindig emlékezünk,
Könnyes szemmel mondunk imát,
S tesszük szívünkre a kezünk,

Mert tudjuk ott élnek tovább
Minden egyes dobbanásban,
S látjuk szemük csillogását
Mindegyik kis gyertyalángban.

Emlékezzünk békés csenddel,
El nem múló szeretettel,
Gyújtsunk gyertyát a lélekért,
A holtakért s az élőkért.

De ha elmúlik ez a nap,
Ne múljon az emlékezés,
Maradjon meg a szívünkben
Minden nap a reménykedés,

Hogy szép szeretetben éljünk,
S ha egyszer majd véges létünk
Alkonyához elérkezünk,
Békességben pihenhessünk.

Gyújtsanak értünk is gyertyát,
S teljesülnek reményeink:
Ne feledjenek el soha
minket sem a szeretteink!
Purzsás Attila




 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés gyertyái  
Halottak napja
  2010-10-30 23:55:06, szombat
 
 



Szuhanics Albert
Halottak napja

Halottak napja, november egy,
sírhantok útján embersereg.
Kezünkben virág, őszirózsa,
szívünk száz emlék hordozója.

A síron innen, a síron túl
könnyek peregnek, bealkonyul.
Szűnik a mezsgye, nincsen határ
ősök költöznek szívünkbe már.

Nagyszülők keze megsimogat,
szemek őriznek mosolyokat.
Búcsúzó kezed újra fogom,
míg holdfény játszik sírhantodon...

Emlékek gyúlnak mint gyertyaláng,
elébünk toppan anyánk, apánk.
Rég elsiratott, szép kedvesünk,
dédi-mamánk is itt van velünk

Iskolatársad sírhantja vár,
ő vele múlt el számtalan nyár.
Barátod bátor katona volt,
lelkedben élő, soha nem holt...

Mécsesek lángja táncoló fény,
mindegyik sír egy életregény.
Idők tollával szívünkbe írt,
emlékek keze szeretet-hírt.

Éjjel a sírkert csillogó menny,
millió mécses ég idelenn.
Leszállt hozzánk a csillagos ég,
mindent betölt az emlékezés.
Szívünkbe visszatér a béke.

Gyászunkban legyen az Úr hozzánk kegyelmes!




 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés gyertyái  
Wass Albert: Temetőben.
  2010-10-30 23:48:25, szombat
 
 



Wass Albert: Temetőben.

Éj van. Sötét fenyő-lombok között
Egy bágyadt mécses fénye átszitál.
Száraz koszorú halkan felzörög:
Hozzá-ért a szél, vagy a halál.

Árnyak suhannak, lomhán, nesztelen,
Bagolykiáltások huhogva kelnek,
Sápadtán fénylik a hold az egen,
Küklopsz szeme a temetőre mered.

Halott testvérem, itt a hant alatt,
Ki alszol már ki tudja mennyi éve,
Ó mondd, míg fent a sors-szekér halad,
Ott száll babér a mártírok fejére?

Ó mondd, küzdelem-e az élet?
S a célt, a célt láttad-e már?
Vagy minden porrá, semmivé lett,
S végsemmisülés a halál?

Mondd, mért ködös az élet útja?
Mért csábít, ami messzeség?
Vagy az élet homályba futna,
S csak ámítás ott fent, az ég?

Ó mondd, ott lent mindennek vége?
A halál ősi vér-adó?
Vagy csak fáradtság pihenése,
S csak annyi, mint az este szó?

Csend van. A sír nem válaszol. Süket.
S a holt alussza csendes álmait.
A bús fenyő sötéten megremeg,

Egyik bagoly másiknak válaszol.
Lomha árnyak suhannak nesztelen.
Egy orgona szól messze, valahol...
Talán esküvő... talán rekviem...




 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés gyertyái  
A lélek örökké él...
  2010-10-30 23:46:43, szombat
 
 



Ne jöjj el sírva síromig, nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom, gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén. Síromnál sírva meg ne állj; nem vagyok ott, nincs is halál.



Született feleségek - filmből idézet




 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés gyertyái  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 176 
2010.09 2010. Október 2010.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 176 db bejegyzés
e év: 3344 db bejegyzés
Összes: 10811 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 373
  • e Hét: 5052
  • e Hónap: 28906
  • e Év: 395067
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.