Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 176 
Emlékezem
  2010-10-30 18:31:51, szombat
 
 


Szememben könnycsepp, hiányuk fáj nagyon, de a szívemben örökké élni fognak, amíg dobog.
Édesanyámért... Édesapámért... Öcsémért... Nagyszüleimért... Kereszt szüleimért.. Drága Barátaimért, és Osztálytársaimért égjen e gyertya.

Link




"Ez a gyertya most Érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben,
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből."
 
 
1 komment , kategória:  Emlékezem  
Képeslap...
  2010-10-30 07:49:34, szombat
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  Képek  
Rózsikától
  2010-10-29 23:31:28, péntek
 
  Link




Sütöttem egy kis sütit, hozok belőle Nektek is.
Pudingos batyu
Hozzávalók:
25 dkg tehéntúró
1 rama margarin
25 dkg liszt

Ezt összgyúrni és legalább 1 órát pihentetni, de jó ha este elkészítjük és hűtőbe tesszük, reggel lehet sütni.

Krém: vanília vagy csoki puding(főzős)
4 dl tejjel szokásos módon megfőzzük a pudingot és kihűtjük, lehet azt is este elkészíteni akkor biztos elég kemény lesz.
A pihentetett tésztát vékonyra kinyújtjuk 10x10 cm-es kockákra vágjuk és a köepébe 1 kiskanál pudingot teszünk. a négy sarkát összefogjuk, kis batyukat készítünk. 32 db jön ki belőle.
Előmelegített sütőben 20 perc alatt halványra sütjük, porcukkorral szórjuk le.
 
 
0 komment , kategória:  Receptek  
Idéz...
  2010-10-29 20:15:03, péntek
 
  "A boldogság egy pillangó.
Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül,
de ha csendben leülünk, az is lehet,
hogy leszáll ránk."
(Hawthorne Nathaniel)


"Vágysz szeretetre? Szeress."
(Gargilius Martialis)


"Az idő
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít."
(Henry Van Dyke)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Idéz...
  2010-10-29 20:11:19, péntek
 
  Link



Szeretni vágyom...

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk,
életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat.
Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal.
Mi persze éppen fordítva gondoljuk.
Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül,
kővé dermedt, magányos lélekkel élünk.
Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én,
az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás,
a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése.
És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek,
hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!"
- miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja:
"Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!"
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.
Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket,
és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

(Müller Péter)
Senkit sem érdekel...

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad,
hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani.
Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz;
a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot,
megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz,
mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki,
s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen.
Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben.
Élj nyájasan és türelmesen az emberek között,
de ne bízzál senkinek segítségében.
Neveld magad magányossá és erőssé.
Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen.
Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől;
s ez a természetes.

(Márai Sándor: Arról, hogy senkire nem lehet számítani)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Vers
  2010-10-29 17:40:01, péntek
 
  Link




A holdfény ragyogásában szebben csillognak
Az éj bársonyára szórt csillagok.
Bennem is csak akkor gyúl ki valami belső fény,
Hogyha veled vagyok.
Most távol vagy tőlem,
Opál színeivel hiába ölel az alkonyat,
Bennem csak pislákol a szerelmed fénye,
S csak a szél kapja fel fájó sóhajomat.
Felnézek a holdra és vele üzenem,
Nekem csak Te vagy az Élet, Te vagy a Szerelem...

(LadyMoon)

Szívem ritmusában a te szíved dobban,
Érintésed bársonyát őrzöm a markomban.
Szemem ragyogásában ott csillog a fényed,
Mert csak általad vált teljessé az élet...

(LadyMoon)
 
 
0 komment , kategória:  LadyMoon írásai  
Vers
  2010-10-29 17:37:44, péntek
 
  Link




Ott mélyen a szívembe,
Hol nemrég még a boldogság lakott,
Most némán visszhangoznak a falak,
Fájón szállnak a sóhajok.
Elhalkult bennem a szerelem dallama,
Tovarepült a hűvös őszi széllel.
S én búcsút intek utánuk
Minden lehulló levéllel.
Széttépett pókhálók csupán,
A szeretetről szőtt álmaim,
S csak a kínzó bánat hegedül,
Lelkem tépett húrjain.
Látod!? Szerelmünk kincsesládája,
Milyen könnyen kirabolható.
S tünékeny boldogságunk is
Csak szárnyaszegett pillangó.
Mégis van egy szó, a Remény,
Melynek ereje az egekbe visz,
Hol Angyalok adják kölcsön a szárnyukat,
Annak, aki őbennük hisz.
Mert hinni kell, hogy a szerelem
Legyőz minden akadályt,
S hogy az, ki egyszer elhagyott,
Egy szép napon majd rád talál.

(LadyMoon)
 
 
0 komment , kategória:  LadyMoon írásai  
Vers
  2010-10-29 17:35:44, péntek
 
  Link



Nem tudtam, hogy utoljára látlak,
Bár tudtam volna, akkor visszalépek.
Megfogtam volna vékony kis kezed,
És együtt virrasztottam volna véled.
Nem tudtam, hogy utoljára csókolsz,
Hogy másnapra jéghideg lesz a szád.
Ha tudtam volna, rád csókolom,
Az ég összes áldását.
Nem tudtam, hogy az lesz
Az utolsó éjszakád,
Ha tudtam volna, imádkozva kérem Istent,
Hogy vigyázzon ott fent is reád.
Nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz,
Ha egyszer már nem leszel velem,
Csak azt tudom, hogy mióta nem vagy,
Végessé vált a végtelen...

(LadyMoon)
 
 
0 komment , kategória:  LadyMoon írásai  
Vers
  2010-10-29 17:32:04, péntek
 
  Link



Én fényem adom, hogy beragyogja
Lelked sötét árnyait,
És szeretetem melegét,
Hogy leolvassza jeges szíved falait.
Én arcodra rajzolnám mosolyom,
Ha a tied már fakó lenne,
S ha kezeid fáradtan lehulltak,
Tiéd két karom ereje.
Én neked adnám a könnyeim,
Hogy ne téged nyomasszon a bánat,
S Tiéd lenne az ég összes csillaga,
Hogy beragyogják éjszakádat.
Tiéd lenne minden szavam,
És minden féltett kincsem,
Cserében csak annyit kérnék,
Szeress Te is engem...

(LadyMoon)
 
 
0 komment , kategória:  LadyMoon írásai  
Vers
  2010-10-29 17:14:59, péntek
 
  Sírkertekben ezernyi gyertya ég ...

Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran szívünkbe dobban, és az elmúló évek sem képesek arra, hogy elhalványítsák a lelkünkbe ívódott képüket. Emlékünk csillaga majd akkor is bennünk ragyog, ha porba hullnak mind az égi csillagok...

Emlékezés szeretteinkre

Csillagok gyúlnak a messzeségben.
Hűvösre fordult az éj, rideggé vált minden.
Párás ködben úszik az alföldi táj,
Reggelre a dermesztő fagy jéggel fedi már.

Előkerült a múlt az emlékek képében,
Szívbemarkolóan elcsendesül minden,
Megérint az elhunyt ősök szelleme,
Messze vannak, de itt élnek a lelkemben.

Leülök a végtelen semmi peremén,
Nincs tovább, itt vagyok az út végén,
Szemben velem lepelbe öltözött lények,
Nincs testük, de csillogó szemmel néznek.

Eltávoztak már Ők e földi világból,
Test nélkül élnek Tőlünk nagyon távol.
Génjeiket hagyták örökül nékünk,
Így most is itt élnek örökül mivelünk.

Gyertyát nyújtunk emlékül e napon,
Virágcsokor díszlik minden egyes síron,
Néma csendben gondolunk most rájuk,
Egy rövid ideig a régmúltban járunk.
Ágota László

Emlékezünk

Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.
Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.
Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.
Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.
Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!
Pásztor Piroska

Csendes emlékezés

Álljunk meg egy percre,
S hajtsunk fejet azoknak,
Kiket, mély gödrök rejtenek,
És fagyos hantok takarnak.
Gyúljon láng mécsesben,
Szeretetünk éltesse csendben,
Gyűljön értük könnyünk,
Rájuk gondolva szemünkben.
Ne felejtsük őket el soha,
Emlékezzünk rájuk e napon,
Ezzel őrizve őket szívünkben,
Hisz nekik ott helyük vagyon.
Menjünk hát ma ki hozzájuk,
Végső csendes nyughelyükre,
Kegyelettel adózva súgjuk el,
Drágáim, nyugodjatok békében.
Pajor Zsolt



Juhászné Béres Anikó
Halottak napjára

Sok szép örökzöldből koszorút kötöttem,
aljára körbe mind fenyőágat tettem.
Tobozok díszítik, meg fehér virágok,
velük üdvözlöm én a másik világot.

Elküldöm hozzátok minden bánatomat,
hogy ti is lássátok szomorúságomat.
Az élet megy tovább, de nem úgy, mint régen,
a csillag sem úgy ragyog nyáron, mint télen.
Szívemben megmarad az örök szeretet,
ami elfeledni nem enged titeket.
Forrás:Internet

Gyertyával kezemben

Mint csillagok a magas égen,
sok milliónyi lámpás úgy világít,
és a hideg fáradt őszi szélben,
temető halotti csendjébe irányít.

Ünneplőbe öltözött kopár sírhantok,
s ruhájuk szép krizantém koszorú,
az égbolton fénybe borult csillagok,
de minden gyertya a síron szomorú.

Gyertyával kezemben állok a sírnál,
ahol halott szeretteim nyugszanak,
fájdalmam nagyobb minden kínnál,
ők most mégis csendesen alszanak.

Kabátom összehúzom még jobban,
hisz a temetőben mindig fúj a szél,
imát suttogok, s a gyertya fellobban,
szeretteimért és minden halottért.
Bakos Erika
(2010. október 10.)
(Forrás:Poet.)

Utolsó érintés

Ma gyertyák, mécsek pislákoló fénye
ragyogja be idők ódon, hallgatag útját,
s e lobogó lángnyelvekből volt szeretteid
múlt ködébe tűnt arca tekint rád;
szemük fátyolos tükrében láthatod
életük minden örömét, bánatát.
Tenyerükbe zárva utolsó érintésed,
lelkükben elcsukló szavaid vigyázzák,
mit kincsként vittek magukkal oda,
hol örök a csend, s már semmi sem fáj.
És a rideg, dérlepte sírköveken
ha végső lobbanással kihuny minden láng,
a csonkig égett gyertyák torz viasztócsáiba
némán hullajtott könnyeid tudatják:
múlhatatlan, drága emlékük szívedben
holnap is ugyanígy él majd tovább.
Szoby Zsolt
(2010.)

(Forrás: Poet.)



Link


 
 
1 komment , kategória:  Emlékezem  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 176 
2010.09 2010. Október 2010.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 176 db bejegyzés
e év: 1958 db bejegyzés
Összes: 9219 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1017
  • e Hét: 12584
  • e Hónap: 49734
  • e Év: 609961
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.