Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 93 
Bertók László:Halottak napja
  2010-10-28 13:16:03, csütörtök
 
 



Bertók László:Halottak napja

Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.


 
 
3 komment , kategória:  Halottak napjára  
Ady Endre-HALOTTAK NAPJÁN
  2010-10-28 13:15:21, csütörtök
 
 



Ady Endre-HALOTTAK NAPJÁN

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...


1899 november 1
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napjára  
Emlékezünk
  2010-10-28 13:14:30, csütörtök
 
 



Emlékezünk

Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.

Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.

Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.

Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.


Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!
forrás internet
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napjára  
Egy sír felett ...
  2010-10-28 13:13:46, csütörtök
 
 



"Egy sír felett a legkeserűbb könnyeket azokért a szavakért ejtjük,
amiket nem mondtunk, és azokért a tettekért, amiket nem tettünk meg."
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napjára  
Ne sírj
  2010-10-28 13:13:03, csütörtök
 
 



Ne sírj

Sírtál minden éjjel,
Könnyeid tengerével,
Visszahozni nem tudod már, ki messze jár...
Próbáld gondolatban,
Lassan láthatatlan leszel,
És követed az ég felé, hív egy új világ
Távolból, hozzád szól,
Amíg a földön élsz oda tartozol!
Várj még, s ha jó leszel
Hidd el Te is ide érkezel!


Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé...

Újból átölelnéd,
Lennél aki megvédenéd,
Mindentől, mindenkitől...
Némán elkísérnéd, felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át...

Engedd el, mennie kell,
Hiszen Ő a földnél jobbat érdemel!
Így jó, nem éred el,
De átölel majd ha jó leszel!


Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé...

Hidd el nincs vége még ha meghalunk,
Egy új világba indulunk...
A Földről elszökünk, de az ég kapuját,
Csak lelkünk lépi át...
Mester és tanítványa

 
 
0 komment , kategória:  Halottak napjára  
Jáger László:Bokraid közt
  2010-10-28 13:06:46, csütörtök
 
 



Jáger László:Bokraid közt


Bokraid közt hűvös szél barangol
elejti tincsét a hervadt laboda
tucatnyi éve neved már egy kőé
sirat szláv szavak rejtőző bánata

Oly jó lenne csavarogni éjjel
hallgatva dalaid szelíd fajd-szavát
míg bohóc Hold hinti ránk és széjjel
holt költők versének csillagos porát

egy másik nyelv óceánnyi mélye
megannyi titkot óvón rejteget
szirén reménnyel biztatva a bátort
ki mi igénk tükrében világot teremt

nyelvünkben élünk - tengerfenéken
versünk villódzó mélység látomás
fényre vár, hogy daru kurrogásban
fürdesse égi hullámcsobogás

idegen nyelv mélyeit elérni
míg gyöngyhalászként merül a tudat
megfulladásig, szívszakadásig
újra és újra gyöngyéért kutat

alázatod hódoló teremtés
más lényévé formáztad önmagad
tüzedtől átüt rejtekező léted:
gyöngyházfényű teremtő akarat

Bokraid közt hűvös szél barangol
elejti tincsét a hervadt laboda
holt költőkért zokog már a lélek
holdtükrözésű versmélynyi bánata
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napjára  
Tamási Lajos:Halottak napja
  2010-10-28 12:56:44, csütörtök
 
 



Tamási Lajos:Halottak napja

Menj el a térre,
ahol fekszenek,
mondták - csak menj oda
ha nem hiszed.
Elindultunk
és néztük, hogy dörög
egy helikopter
a város fölött.
Kocsikon fegyver,
tankok, katonák
vonultak
a Szabadság hídon át.
A rádióban
dobolt a gyászzene,
szél fújt, a város
vad lélegzete.
Esőben csillogtak
a háztetők
amikor megálltunk
a tér előtt.
Sötétedett már,
nem láttuk a vért,
csak a gyertyák
lobogtak a halottakért.
S nem tudjuk, hogy
ki ölt és ki a holt?
Hullt az eső,
Halottak napja volt
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napjára  
Vári Fábián László: Halottak n
  2010-10-28 07:54:34, csütörtök
 
 



Vári Fábián László: Halottak napja

Békére jár
a nap órája lassan,
a kardokat lerakták
mind az angyalok.

Vert sereg vitéze,
a mennybe ne menj be!
Ott a krónikát
már tenélküled írják,
az a fényesség fenn
nem neked ragyog.

Fölzúgnak a fáklyák!
Valahol most tor van -
felzendül a lomb közt
halotti halk zene

Összeszisszennek
a hüllők lenn a porban:
holtak hazájára
inni illene!

De az én kupámat
árvíztajték tölti,
béke veled, Isten,
Isten veled, Földi!

S rakétáit gyújtja,
startra kész a Göncöl
a Sarkcsillagon túlra.
Utasa én vagyok.

Ésaiás, Jónás, Náhum -
mind elmúltak,
mint magvuk szakadtával
majd a magyarok.
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napjára  
Halottak napja közeleg
  2010-10-28 07:53:38, csütörtök
 
 



Halottak napja van

Honnan ered a Halottak napja? Mióta emlékezünk november másodikán a halottakra?

A Halottak napja a római katolikus egyházban az összes meghalt hívő emléknapja.
Mindazokra emlékezik ilyenkor az egyház, akik a keresztségben hunytak el, és akikről úgy hiszik, hogy a purgatóriumban vannak, minthogy bocsánatos bűnökkel a lelkükön haltak meg.

A katolikus tanítás szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy megtisztuljanak, és így megláthassák Istent a mennyben.

Meghatározott napokat már a kereszténység kezdeteitől arra szenteltek, hogy a megholtak bizonyos csoportjáért közbenjárjanak.
Egyetemes közbenjárásra azonban november másodikát 1030 környékén a Cluny-i bencés monostor apátja, Odilo vezette be, és megszabta, hogy kapcsolják össze egy sor kiegészítő imával és alamizsnával.

Ezt a halottakról szóló megemlékezést átvette az egész egyház. November 2-a, mint halottak napja, a XIII. század végére gyakorlatilag általánosan elfogadottá vált.
Az ünnep napját úgy választották, hogy a mindenszentek napját kövesse. Ez a nyugati kereszténységben november elseje.

A halottak napjához számos néphit kapcsolódik. Az élőknek ilyenkor tilos volt a munka. Nem volt szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Halottak napján, sőt egész hetében tilos volt mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. Sokfelé terjedt el az a hiedelem, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak. A gyertyák a halottakért égtek, a tűz ugyanis megtisztulást hozott


Halottak napja

Halottak napját november 2-án 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat".
A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt. Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték, a 14. századtól Róma is átvette.
E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Ehhez a szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik. Némelyik szerint ennek az a célja, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket.
Magyar területeken szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Ilyenkor fel is díszítik a sírokat. Virágokat, manapság pedig koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére.
A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A néphit szerint ilyenkor ugyanis hazalátogatnak a halottak. Ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót.
Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát. Zentán Mindenszentek napján a család minden tagja meggyújt egy gyertyát, azt tartották, hogy akié a legelőször leég, az hal meg leghamarabb
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napjára  
Tasnádi Györgyi:Halottak napjá
  2010-10-28 07:52:44, csütörtök
 
 



Tasnádi Györgyi:Halottak napjára


A temetőben kigyúlnak a fények
Egy-két sírra én is benézek
Szívem összeszorul és fáj, amit látok
Mécsesek őrzik a szeretet lángot.

Elveszett emlékek élesen élednek
Fátyolos szemeim a földbe mélyednek
Elment és nincs többé, akit úgy szerettem
Akihez minden bajommal mehettem
Aki meghallgatott és anyaként védett
Akitől tanultam oly sok emberséget.

De érzem, hogy most a Mennyből néz le rám
Mosolyogva csóválja fejét a nagymamám
Mert ő már tudja, amit én csak sejtek:
Jobb odaát minden elhunyt léleknek
A halál nem a vég, hanem csak a kezdet
Esélye egy szebb és tisztább, új életnek.

Ha nincs többé az, akit szeretünk, hiánya pótolhatatlan, ez abban a mélységben rejlik,
amelyben mindenki csak önmaga, egyetlen és külön ember. Szeretteink halálával az
érzéseink egy darabja is átkerül velük a holtak világába, emlékezni viszont nem szégyen,
nem divat - gyertyát gyújtani mindig lehet, mert emlékezni arra, akit szerettünk, jó.
Mindenszentek és Halottak napja erről szól.


 
 
0 komment , kategória:  Halottak napjára  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 93 
2010.09 2010. Október 2010.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 93 db bejegyzés
e év: 1061 db bejegyzés
Összes: 12574 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 335
  • e Hét: 12665
  • e Hónap: 62215
  • e Év: 779381
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.