|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
|
|
2010-10-10 18:42:30, vasárnap
|
| |
| |
Én boldog pillanataimban
gyermeknek érzem magamat
és akkor derűs a szívem, ha
munkámban játékot fedezek föl.
Félek a játszani nem tudó
emberektől és mindig azon
leszek, hogy az emberek
játékos kedve el ne lankadjon,
hogy azok a szűkös
életfeltételek, melyek a játék
kedvét és lehetőségét
szegik, megszűnjenek.
(József Attila)
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Gyermekek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-10 18:29:12, vasárnap
|
| |
| |
Hangodat se hallottam, sosem láttalak
Gondolatban mindig téged kutattalak
Hogy rád találtam ez volt a reményem
Egész életemben lényedet kerestem
Ragyogtál nekem, mint a felkelő napfény
Tündöklő lelkeddel, hófehér galambként
Szeretetre vágyom, őrizlek szívemben
Nélküled az életem sivár és fénytelen
Elbűvöl a lelked kincse, szíved ékszere
Mely fátyolként borítja be egész testemet
Kettőnkből lesz a lélek újra egy
Veled vagyok és leszek egyetlen egy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érzelmek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-10 18:26:06, vasárnap
|
| |
| |
Harcos Katalin:
Ma szóltál hozzám, s kisütött a Nap.
Kupolát borított a kék ég fölém,
s a kopár, jeges, téli fák alatt
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.
Már a múlté hosszú hallgatásod.
Nem adsz teret lázas érzelemnek...
de veled lennem akad újra száz ok,
s célt adsz ismét sivár életemnek.
Hiányzom hát? Vágyad megérintett.
Benned mindig önmagam meglátom.
Varázstükörként lásd, kivetíted,
s felém sugárzod saját világom.
Egy pillanatra megállt az élet.
Csak szívem dobbanása zakatolt,
s az egész világ újra enyém lett,
míg lelked lelkemhez közel hajolt.
Ma szóltál hozzám, s a Nap kisütött.
Tündöklő, kéklő ég borult fölém,
s a sziporkázó hóbuckák között
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-10 18:23:52, vasárnap
|
| |
| |
Létezik benned a csendnek egy olyan tisztása,
egy rejtett szentély, ahová bármikor visszatérhetsz,
és ott az lehetsz, aki valójában vagy.
/Hermann Hesse/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csend |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-10 18:05:28, vasárnap
|
| |
| |
Dévényi Erika
Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni készített
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni.
De van egy másik boldogság,
mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Boldogság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-10 18:03:43, vasárnap
|
| |
| |
Kamarás Klára
Talán egyszer hiányzom még.
Mikor tavaszt búg egy madár,
talán felbukkan egy emlék,
és akkor majd gondolsz reám.
Talán lesz nyár és éjszaka,
mikor minden csillag ragyog,
egyedül ülsz egy kis padon,
s azt képzeled, hogy ott vagyok.
Talán a hulló levelek
alatt keress egy lábnyomot,
de visszahozni nem lehet,
amit az idő elmosott.
Mikor még nem volt "te" meg "én"
csak "mi" - ez volt a szerelem?
Akkor nem volt fagy, hó, halál.
Ne tudj feledni sohasem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-10 18:02:25, vasárnap
|
| |
| |
Mikor először megláttam a szemedet
Elhittem tényleg tükrözi a lelkedet
Mikor először simogattam arcodat
Tudtam nehéz lesz megvívni a harcomat
Mikor először megfogtam a kezed
Nem akartam máshol lenni csak veled
Mikor először megpihentem válladon
Akkor lettem szerelmes vállalom
Amikor először megöleltem a testedet
Szebben nem rajzolhat a képzelet
Mikor először megcsókoltam ajkadat
Izzott körülöttünk a röpke pillanat
Mára csukott szemmel látom szép szemed
És tükröződik benne a szeretet
Ha olykor - olykor megsimítod arcomat
Mosolyod ezernyi szépet tartogat
Amikor egymásba fonódott a két kezünk
Tudtuk, hogy együtt bármit elérhetünk
Ha válladra, hajtom a fejem jól tudod
Ott megnyugszom csak szépet álmodom
Mikor átölelsz érzem, hogy féltelek
Belegondolok mi lenne, ha nem lennék veled
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-10 17:56:20, vasárnap
|
| |
| |
Heltai Jenő:
Mikor elnémul megkínzott szíved,
Eléd teszik a nagy kérdőívet.
Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,
A láthatatlan jegyző jegyzi majd.
Mit fogsz felelni - mert felelni kell! -
Az életedet hol hibáztad el?
Hol kanyarodtál balra jobb helyett?
Felelj! Tudod az átkozott helyet?
Ha menned adná isteni csoda,
Mondd: visszamennél még egyszer oda?
Veszett fejszének hajszolva nyelét,
Az út robotját újra kezdenéd?
Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond,
Megfutni mernél még egy Maratont?
Mindaz mi hitvány, hazug, és hamis,
Végigcsinálnád, mondd, másodszor is?
Miért? Miért? Új célokért? Avagy
Azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy?
Hogy elfelejtve minden régi kínt,
Rimánkodhass és harcolhass megint?
Ezért a díjul zsugorin kimért
Keserves, édes, pici életért?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-10 17:45:32, vasárnap
|
| |
| |
Móricz Eszter
A napok rohannak, futnak,
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.
Hiányzik valami az életünkből.
Nem látjuk a tarka virágok színét,
nem érezzük a napfény melegét.
Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
elmúlt nyarak igézete,
ringó kalászos, erdők illata.
Hiányzik az életből valami...
Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.
Egész életünkben szakadatlanul,
fuldoklásig küzdünk, harcolunk.
Vágyódunk a tökéletességre,
és csak reménykedünk hiába.
Reménykedünk egy csókban, ölelésben,
egy kézfogásban, egy mosolyban.
Hiányzik az életből valami...
Hiányzik a jó, hiányzik
a napfény mosolya, az éjszaka
vaksi pislogása, a hajnalok
ébredő ölelése. Hiányzik
a nappalok hangos nevetése.
A nappalok rohannak, futnak,
mindenki siet valahová.
De egyszer, valahol meg kellene
állni egy mosolyra, egy
ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol meg kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból
a nagy világ.
Hiányzik az életünkből
az életünk, a szeretet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-10 17:42:47, vasárnap
|
| |
| |
Rónay György
Se vágy, se láz, se láng; csak egy parányi tisztaságot adj.
Villantsd felém egy illanó mosollyal tisztaságodat.
Fénylő derűdből ez a lankadó szív többet úgyse kér:
annyit csupán, amennyi könnyedén a két szemedbe fér.
Szerelmek, szenvedélyek, szenvedések! semmi nem igaz,
csak ez a kis mosoly, mit - könnyű labdát felém hajítasz.
Visszadobjam? Forgatom és elejtem. Játék, semmi más.
De ez legalább szép volt. Tiszta, könnyű őszi ragyogás.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fény |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
343 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34589 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1846
- e Hét: 3802
- e Hónap: 26069
- e Év: 158623
|
|
|
Offline
