|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2010-10-19 23:52:23, kedd
|
| |
| |
Biczó Anna: Halottak napja emlékére
2010.10.11
Leköszönt a Nap vöröslő égaljról,
Felszökik a telihold udvarával,
Kísérete ezernyi csillag fénye.
Ragyogjatok csillagok égen-földön,
Hódoljatok temetőknek mosollyal,
Köszöntsétek holt lelkek gyertyafényként.
Sírhalmokat holdvilágom betakar,
Őrangyalok körbe-körbe szárnyalják.
Fehér galambok turbékolnak párban,
Gyertyalángot fújnak Isten gyermeknek.
Ó, de csodás érzés önti el szívem,
Szeretet valóság röpteti lelkem.
Felszabadult közelség, meghitt látvány,
Eltűnt reménység, megújult együttlét.
Fénybe borult áradat folyó medre,
Szaggatja testemet, emlékeimet.
De nem bánom én e napot sohasem,
Hisz az évnek e napján lehetek én
Újra együtt imádott lelkeimmel.
Búcsú fáj, mert ismét egy esztendőt vár.
Isten segítségével gondolatom
lassul, szívem csendesül, lelkem nyugszik.
Álmomban őrzöm gyertyafények lángját,
Szeretteimnek örök nyugodalmát. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-19 23:49:43, kedd
|
| |
| |
Bakos Erika: Halott fények
2010.10.18
Sápadt hideg éjszakában,
ködlepel borult a tájra,
milliónyi szellemangyal
indult haza sietve,
Halottak napi éjszakára.
A házakban friss kalács,
és finom bor az asztalon,
mi mégsem látunk mást, csak
halott fényeket az ablakon.
Körbe járnak házat, szobát,
majd csókot intenek a létnek,
s ahogy jöttek az égen át,
távoztak nevetve a fények.
Az ember mégis szomorú,
lassan lépked az őszi avaron,
hiszen nem tudja senki csak ő,
hogy magányos kezek gyújtanak
fényeket, Halottak napján a sírokon.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-19 23:47:18, kedd
|
| |
| |
Schrenk Éva: Az együttérzés napja
Minden év novemberében
elzarándoklunk a holtak kertjébe.
Ott nyugszanak az őseink;
apánk, anyánk, nagyszüleink.
Oda kerülünk majd mi is;
mindenki ott van, aki nincs.
Halottak napján felélednek
azok szívében, kik emlékeznek.
Mécsest gyújtunk és imádkozunk,
régi szokásoknak áldozunk.
Ez az együttérzés napja:
nincs senki, kinek ne lenne halottja.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-19 23:44:58, kedd
|
| |
| |
Halász Irén: Fejfasimogató
Ma halottainkra emlékezünk.
Könnyes a szem. Tétova kezünk
simítja sírhant hideg kövét,
mintha arcához érhetnénk még,
mintha megfoghatnánk kezét...
Mintha a márványlap alatt
a drága halott megmaradt
volna élőnek, s válaszolna
erre a vágyó mozdulatra,
kezünket lágyan megsimítva...
Ma halottainkra emlékezünk.
Sírjaik előtt elrévedünk,
borzaszt a magányos jövendő,
hogy sorban ki a következő,
s mit hozhat még e szűk esztendő.
Elzokogjuk bús szívünk szerint
árvaságunk, félelmeink,
fejünket fejfájára hajtva,
sorsában sorsunkat siratva,
végében magunk végét vallva.
Ma halottainkra emlékezünk.
Fájó keserveket szenvedünk,
míg ölel imák halk zsongása,
lélekharang szelíd kongása,
füstölgő rőzse roppanása.
Míg mélabúval tölt rőt avar,
holt lelkek árja ködként kavar,
és ezernyi mécses csepp lángja
reszket temető alkonyába,
hol lelkünk vár a megnyugvásra.
Ma halottainkra emlékezünk...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-19 23:41:43, kedd
|
| |
| |
György Emőke: Halottak napján
Gyertyaláng a lélek fénye
Temetőben lassan égve
Krizantémok bársony testén
Halottaink szép emlékén
Kulcsolt kézzel elmerengünk
Csendben befelé könnyezünk
Imáinkban jelen vannak
Mindig lelkünkben maradnak...
Virágos sír őrzi álmuk
Reméljük, majd egyszer látjuk
Gyertyalángban emlékük él
Szívünk mélyén életre kél
Temetőben néma sírnál
Vágysz arra, hogy némán sírjál
Halottaink lelke velünk
Mécsesekkel emlékezünk...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-19 23:38:58, kedd
|
| |
| |
Tasnádi Györgyi: Halottak napjára
2010.10.10
A temetőben kigyúlnak a fények
Egy-két sírra én is benézek
Szívem összeszorul és fáj, amit látok
Mécsesek őrzik a szeretet lángot.
Elveszett emlékek élesen élednek
Fátyolos szemeim a földbe mélyednek
Elment és nincs többé, akit úgy szerettem
Akihez minden bajommal mehettem
Aki meghallgatott és anyaként védett
Akitől tanultam oly sok emberséget.
De érzem, hogy most a Mennyből néz le rám
Mosolyogva csóválja fejét a nagymamám
Mert ő már tudja, amit én csak sejtek:
Jobb odaát minden elhunyt léleknek
A halál nem a vég, hanem csak a kezdet
Esélye egy szebb és tisztább, új életnek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-19 23:36:05, kedd
|
| |
| |
Vári Fábián László: Halottak napja
Békére jár
a nap órája lassan,
a kardokat lerakták
mind az angyalok.
Vert sereg vitéze,
a mennybe ne menj be!
Ott a krónikát
már tenélküled írják,
az a fényesség fenn
nem neked ragyog.
Fölzúgnak a fáklyák!
Valahol most tor van -
felzendül a lomb közt
halotti halk zene
Összeszisszennek
a hüllők lenn a porban:
holtak hazájára
inni illene!
De az én kupámat
árvíztajték tölti,
béke veled, Isten,
Isten veled, Földi!
S rakétáit gyújtja,
startra kész a Göncöl
a Sarkcsillagon túlra.
Utasa én vagyok.
Ésaiás, Jónás, Náhum -
mind elmúltak,
mint magvuk szakadtával
majd a magyarok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-19 23:33:59, kedd
|
| |
| |
Bertók László: Halottak napja
Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-19 23:31:35, kedd
|
| |
| |
Birtalan Ferenc: Kopjafák
Csahos eső zúg, sistereg,
elvackolnak az istenek.
Állunk dermedten, szélütötten,
megdőlt kopjafák a ködben.
Karóba húzott csillagok.
Tűzfényű arcunk ellobog.
Ablakok, ajtók zárva.
Deszkát szögez az ősz a nyárra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-19 23:29:54, kedd
|
| |
| |
Birtalan Ferenc: Halottak Napja, Élők Napja
Gyújtanak-e gyertyát értünk az ÖRÖKLÉTŰEK?
Van-e ÉLŐK NAPJA?
Átutaznak-e a SEMMI VIZÉN letekinteni ránk?
Mi elmegyünk.
Mi megyünk, míg lábunkból kifogy a lépés,
míg van út NINCSEINK felé.
Elmegyünk, áldjuk az őszi
napfényt, ha eső, ha köd, mert áldhatunk.
Fenyőág, krizantém, fagyöngy. És a mécsesek...
Reszketnek a léleknyi fények. Reszketünk.
Jönnek-e hozzánk így, szeretettel, lesz-e ki jöjjön,
lesz-e hová?
Hát óvjuk, tesszük szélvédett helyekre, lángjon, segítse
haza, segítse az éppen-élőt, mert minden mi van,
milliomodszor is újravirágzik innen, hol már nincs joga
a szónak, s csillagokra szóródnak a miértek.
Ezek a tisztaság percei.
Ma, itt, HALOTTAK NAPJA VAN.
Látjátok feleim... s voltunk bár Istentől bármi távol,
itt reszketünk mind, miként a sok kis mécs világol,
...por és hamu...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
304 db bejegyzés |
| e év: |
3087 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3013
- e Hét: 14075
- e Hónap: 26751
- e Év: 260498
|
|
|
Offline
