|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2010-10-02 18:03:15, szombat
|
| |
| |
Néhány gondolat a szexuális nevelésről
40 évnél is hosszabb ideig tanítottam. Gyógypedagógus vagyok, nagyon sok
olyan gyerekkel foglalkoztam, akik "mások", kirekesztettek, megalázottak
voltak. Az eltelt hosszú évtizedek alatt viszont egyetlen egyszer sem
találkoztam olyan "szervezetekkel", "hordákkal", amelyek azért jöttek az
iskolákba, óvodákba, hogy a gyerekek szexuális orientációját megváltoztassák,
homoszexualitásra, leszbikusságra, nemváltoztató műtétre vegyék rá.
Kiemelném még egyszer: soha.
Rendkívül sokszor keseregtem viszont az iskolákban zajló, elégtelen, felszínes,
hiányos, egyetlen órában lezavart szexuális felvilágosítás miatt.
Láttam gyerekcsapatokat, akik nyüszítve, félelmében bepisilő, zokogva menekülő
gyereket üldözőbe vettek, megvertek, tönkregyötörtek mássága miatt. "Csíra, csira",
ordították menekülő gyerek felé, és más, itt idézhetetlen, megbélyegző
kifejezéseket kiabáltak.
Kezeltem, szerettem, védtem lelkileg emiatt tönkretett fiatalokat.
Pedig a "felvilágosítás" joga a szülőké volt, hiszen az elején már említettem, hogy
az iskola csak csökevényesen, hézagosan végezte azt el. A szülők közül sokan,
maguk is rendkívül tudatlanok, felvilágosulatlanok voltak vagy egyszerűen csak
rasszista szexuális nevelést tudtak nyújtani - ha egyáltalán - hiszen maguk is ilyet
kaptak. Kevés szülőt, osztálytársat, pedagógust láttam kiállni a kirekesztés,
bántalmazás ellen.
Láttam viszont a buszmegállóban - írhattam volna kocsmát is - röhögve, szörnyű
megjegyzéseket tévő, obszcénül mutogató felnőtt férfiakat akik olyan fiatalt aláztak,
aki szerintük "buzi" volt. Ezek az emberek apák voltak, maguk is szülők, akik
"megölték" volna azt, aki az ő gyerekeiket csúfolja, bántja.
Szerintem, ha valamire szükség lenne az iskolákban az az, hogy a szexuális
felvilágosítást, a másság elfogadását (nem csak a szexuálist) évekig, empátiával,
nagy tudással tanítsák az iskolákban, átvéve akár a tőlünk "nyugatabbra" már jól
működő programokat.
Szükségét érzem annak is, hogy erre leendő pedagógusainkat is megtanítsák a
képző intézmények.
Nem állítom - dehogy is -, hogy minden szülő alkalmatlan az empatikus nevelésre,
de nekik, az empatikusaknak, a toleránsaknak csak csatlakozniuk kell az iskolához
vagy segíthetnek az iskoláknak a szexuális nevelés cseppet sem könnyű munkájában
vagy egyszerűen csak tisztességes, emberséges, elfogadó emberekké nevelik
gyerekeiket. A példa is ragadós (talán).
Az igazi gyermekvédelem az lenne, amely befogadja a kirekesztetteket, amely
megóvja az "ép" fiatalokat a gyűlölködéstől, ráneveli az uszítás elutasítására.
Az igazi gyermekvédelem emberséges, pszichológiailag is megalapozott tudással
látja el a pedagógusokat. Aztán az ilyen pedagógushoz a szülők is egyre nagyobb
számban csatlakoznak majd, eleve így nevelve gyerekeiket, hiszen maguk is ilyen
nagyszerű nevelést kaptak.
Székely Ági
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyermekek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-02 17:32:14, szombat
|
| |
| |
Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott, selyemgubóban.
Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy
testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat
teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott és semmi
többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak, fogott egy
ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott. De a
teste összeaszott volt, gyenge és szárnyai összezsugorodtak. A férfi
tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a
szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó
testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt. A pillangó az
életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte.
Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és
jóindulatával nem értett. Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a
szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes
útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival
képes legyen repülni.
Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben.
Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket.
Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk.
Nem fogunk tudni repülni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 6. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-02 17:24:26, szombat
|
| |
| |
Scheffer János:
Ha ketten együtt, dobogó szívvel lépve,
Lépünk előre a hajnalodó éjbe,
Ha megyünk tovább, kezedet kézbe fogva,
Fénylő szemekkel, izgalmas holnapokba.
Ha találkozunk és szó még nincs a számon,
Ha gondolataid rögtön kitalálom,
Ha szíved dobbanásait hallom, látom,
Akkor Te vagy mindenem, földi mennyországom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
3 db bejegyzés |
| e hónap: |
343 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34592 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1691
- e Hét: 5769
- e Hónap: 28036
- e Év: 160590
|
|
|
Offline
