|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 18:28:48, péntek
|
| |
| |
Az ajkai jegyző a hibás. Vagy a devecseri. Vagy mindkettő.
2010.10.19. 11:11
Két héttel ezelőtt még azt gondoltam, hogy talán az éjjeli őrre fogják kenni a vörösiszap-katasztrófát, de Illés Zoltán államtitkár csavaros gondolatmentét nem tudtam előre modellezni. Szerinte ugyanis a jegyző feladata lett volna a gátak ellenőrzése ...
Szerintem mindannyian láttunk már élőben jegyzőt, aki egy jogot végzett ember, általában az íróasztala mögött ül az önkormányzat épületében, aláír és pecsétel, és nem az a típus, gumicsizmát ragad, és ipari létesítményeket és hulladéktározókat ellenőriz.
"Az ilyen típusú vizsgálatok az adott település elsőfokú építési hatóságának feladatkörébe tartoznak, a tározó esetében a közigazgatásilag illetékes jegyzőnek kellett volna ezeket a méréseket elvégeznie. Magyarországon - gyalázatos módon - a gátak állékonyságát, de kikötők építését vagy ipari létesítmények ügyét is - az első fokú építési hatóság, azaz az önkormányzat és a jegyző kezeli". - Illés Zoltán
Ez alapján a tározók gátjait az ajkai VAGY a devecseri jegyzőnek kellett volna ellenőrizni... Jellemző, hogy még azt sem sem tudják, hogy a tározók melyik településhez tartoznak.
"Fel sem merülhet, hogy Ajka város jegyzője bármilyen eljárás lefolytatására illetékességgel bírna. A tározó esetében "sajátos építményfajtáról" van szó, ami nem a jegyzők hatásköre. A vízjogi üzemeltetési engedélyt, az egységes környezethasználati engedélyt, de még a VIII. és IX. kazettákra vonatkozó gátmagasítási engedélyeket is a környezetvédelmi és vízügyi hatóságok adták ki. A kazetták vonatkozásában a szakhatósági jogkörön kívül sem Ajka, sem Devecser város jegyzője semmiféle ellenőrzési vagy egyéb funkciót nem gyakorolt, építésügyi hatósági és különösen építésfelügyeleti hatáskörét nem tartja megállapíthatónak. Sajátos jogértelmezésnek találom, hogy a jegyzőknek kellett volna ellenőrizniük a gátat, ugyanis az egyértelműen a felügyelőség feladata, és az egységes környezethasználati engedély is azt írja elő, hogy a rendellenességeket a cég nekik jelenti. Ajkán tervrajzot, műszaki dokumentációt sosem láttunk." - Jáger László, Ajka jegyzője
A jegyző szerint egy 2006-os kormányrendelet értelmében a hulladéklerakó sajátos építményfajta, melynek valamennyi engedélyét a vízügyi, illetőleg a környezetvédelmi hatóság adta ki, a jegyző csak mint szakhatóság vett részt, és a tározók amúgy is Kolontár községhez tartoznak (ami meg a devecseri jegyzőhöz tartozik).
Ezután Illés már azt nyilatkozta, hogy "a gát "állékonyságának" ellenőrzése nem a jegyzők feladata lett volna, hanem a törvényi előírásoknak megfelelően a Mal Zrt.-é. Nem tudom, hogy történt-e mulasztás, a nyomozóknak kell kideríteniük - válaszolta arra a kérdésünkre, hogy vannak-e ismeretei a jegyzők által elkövetett esetleges mulasztásokról."
Az origo amúgy kikérte és megnézte a 2006-os, üzem működéséhez szükséges egységes környezethasználati engedély, amit a a környezetvédelmi hatóság, vagyis a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség bocsátott ki. A dokumentum azonban nem rendelkezik egyértelműen arról, hogy a hatóságnak vagy másnak ellenőriznie kell-e a gát állapotát, a Mal Zrt. számára önellenőrzést ír elő.
Vagyis a gátat senki nem ellenőrizte, talán csak a Mal Zrt. ...
http://vastagbor.blog.hu/2010/10/19/a_jegyzo |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 18:20:50, péntek
|
| |
| |
Végre! Zár alá vették Bakonyi Zoltán ingatlanvagyonát és üzletrészét
2010, október 22 - 15:55
Zár alá vette Bakonyi Zoltánnak, a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. vezérigazgatójának ingatlanvagyonát és a cégben lévő üzletrészét pénteken a Veszprémi Városi Bíróság.
Cikk Front kép - 280x185:
Zár alá vette Bakonyi Zoltánnak, a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. vezérigazgatójának ingatlanvagyonát és a cégben lévő üzletrészét pénteken a Veszprémi Városi Bíróság. Erről Meződi János, a Veszprém Megyei Bíróság elnökhelyettese tájékoztatta az MTI-t.
Ugyancsak zár alá vette a bíróság F. Józsefnének, az ajkai timföldgyár környezetvédelmi és laborfelelősének ingatlanvagyonát - tette hozzá.
Meződi János megjegyezte: gyanúsítottként hallgatták ki az ügyben D. Józsefet, a Mal Zrt. műszaki igazgatóját is, de vele kapcsolatosan a bíróság pénteken nem hozott zár alá vételi végzést.
A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) Bakonyi Zoltánt halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségével gyanúsítja, míg F. Józsefnét és Deák Józsefet közveszélyokozás és környezetkárosítás gyanúja miatt hallgatták ki.
Bakonyi Zoltánt október 11-én állította elő a rendőrség, majd a vezérigazgatót őrizetbe vették. A Veszprémi Városi Bíróság két nappal később elrendelte Bakonyi Zoltán azonnali szabadlábra helyezését. A döntés fő indoka az volt, hogy a bűncselekmény alapos gyanúja sem állapítható meg az eljárás ezen kezdeti szakaszában. A Veszprém Megyei Bíróság október 19-én hozott másodfokú, jogerős döntésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését, így a vezérigazgató szabadlábon maradhatott. A megyei bíróság ugyanakkor halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében megállapította az alapos gyanút Bakonyi Zoltánnal szemben.
A rendőrség az ügyben október 15-én gyanúsítottként hallgatta ki a Mal Zrt. műszaki igazgatóját, Deák Józsefet, majd néhány nap múlva F. Józsefnét is, az ajkai timföldgyár környezetvédelmi és laborfelelősét. (A Mal. honlapja szerint a laboratóriumvezető Fodor Józsefné.) A két gyanúsított nem tett vallomást és a gyanúsítás ellen panasszal élt, mindketten szabadlábon védekezhetnek.
Az ajkai térségben október 4-én bekövetkezett vörösiszap-katasztófa következtében kilenc ember meghalt, több mint százötvenen pedig megsérültek.
barikad.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 18:18:50, péntek
|
| |
| |
Nagy az Isten állatkertje: Újabb holokausztper indult a MÁV ellen
2010. 10. 22. péntek. - 08:27
Holokauszt-túlélők és hozzátartozóik keresetet nyújtottak be Washingtonban a magyar állammal, illetve a MÁV-val és a Rail Cargo Hungariával (a MÁV Cargo jogutódjával) szemben, azzal a váddal, hogy a második világháború idején együttműködtek a nácikkal a zsidók kiirtásában.
A kereset szerint a magyar állam, illetve a két vasúti társaság elkobozta a zsidók vagyonát, valamint gettókba és nácik által megszállt Lengyelország és Ukrajna területén található koncentrációs táborokba szállította őket, ahol százezrek pusztultak el közülük. "A magyar holokauszt áldozatai nem akarnak mást, mint ami megilleti őket - kárpótlást és vagyoni visszatérítést azokért az atrocitásokért, amelyeket az alperesektől elszenvedtek" - hangoztatja a Washingtont magában foglaló Columbia kerület szövetségi bíróságán benyújtott kereset.
A felperesek, akik nem neveztek meg konkrét kárösszeget, azt kívánják elérni, hogy esetüket olyan gyűjtőkeresetként ismerjék el, amelyet legalább háromszáz azonosított túlélő nevében nyújtottak be, de amelynek a dokumentum szerint akár ötezer tagja is lehetne.
Nem évült el
A felperesek - amerikai, kanadai, ausztrál és izraeli lakcímmel rendelkező emberek - ügyvédje, Chuck Fax szerint a követelés összege elérheti a több tízmillió dollárt, vagy annál többet is. Mint mondta, a felperesek követelés nem évült el, mert Magyarország még nem kárpótolta a túlélőket és családtagjaikat és nem szolgáltatta vissza nekik vagyontárgyaikat.
Az ügyet két szövetségi jogszabályt alapján indították el. Az egyik kivételeket tesz lehetővé a külföldi állam mentességről rendelkező törvény alól, a másik pedig az amerikai állampolgársággal nem rendelkező személyek számára biztosít lehetőséget arra, hogy az Egyesült Államok területén külföldi magánszervezetek ellen eljárást kezdeményezzenek.
Idén már indult hasonló per
A MÁV ellen idén február 9-én Chicagóban nyújtottak be hasonló keresetet, amelynek alapján április 22-én formailag meg is kezdődött [1] a tárgyalás. Azt a pert 95 személy kezdeményezte. A felperesek 1944-es értéken számolt 240 millió dollár vagyoni kár, ezenfelül egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik. A vád szerint a MÁV "tudatosan biztosított szerelvényeket ahhoz, hogy 1944 márciusa és októbere között" 437 ezer magyar zsidót szállítsanak az auschwitzi gázkamrákba, ezenkívül megfosztotta az áldozatokat vagyonuktól és értékeiktől.
MÁV elleni kártérítési perhez kapcsolódva március 25-én több bank, köztük magyarországi pénzintézetek ellen nyújtottak be keresetet be Chicagóban. A Magyar Nemzeti Bank, az Erste Group Bank, a MKB Bayerische Landesbank, az OTP Bank és a Creditanstalt bank elleni gyűjtőkereset szerint az alperesek vagy jogelődeik részt vettek a népirtásban, és bűnrészesek voltak benne, kifosztották a zsidó áldozatokat, eltulajdonították a náluk őrzött vagyont. A felperesek, "a banki lopás holokausztáldozatai" 1944-es árfolyamon számolt kétmilliárd dollár vagyoni kár és a kamatok megtérítésére tartanak igényt.
A két chicagói perben a bíró személye és a felperesek jogi képviselete is megegyezik. A washingtoni eljárást egy másik jogi iroda kezdeményezte.
(MTI)
http://kitartas.mozgalom.org/friss-hirek/nagy-az-isten-allatkertje-ujabb-holokaus ztper-indult-mav-ellen
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 18:17:02, péntek
|
| |
| |
Túlélők az iszapban
2010. 10. 22. péntek. - 08:36
Csaknem két héttel a vörösiszap-katasztrófa után önkéntesként a helyszínre mentünk, hogy ellássuk a gazdátlanul maradt állatokat és kimentsük a fertőzött zónából azt, aki közülük még veszélyben van.
Vasárnap délelőtt érjük el a hatósági ellenőrzőpontot és lépünk be a ,,vörös térségbe". A devecseri kastélypark táblája az első, amit látunk a katasztrófa sújtotta, tetszhalott faluból. Mint ismeretes, emberéleteket is követelő súlyos ipari katasztrófa történt október 4-én a Veszprém megyei Kolontáron és Devecserben. Átszakadt az ajkai timföldgyár zagytározójának fala, és erősen lúgos, nehézfémeket tartalmazó veszélyes anyag, vörös iszap zúdult a környező településekre.
Tizenkét nappal az ipari szerencsétlenség után is iszaptól vöröslő úton járunk, ahogyan fél méteres magasságban a házak, üzletek lábazata is rozsdába mártott. Az ábécé, a bankfiók, a szerelvénybolt... mind kiürülten, megfestve áll: akár egy háború dúlta terep egy utopisztikus katasztrófafilmben. Pontosan odaképzelhetők egy egykori magyar falu mindennapjai, láthatók a nyomai, de az egészből semmi nincs többé.
Emberek helyett maszkos szkafanderek járják az utcákat, teherautók és munkagépek vonulnak. A templomtéren szürreális módon zene szól ideiglenes megafonokból: mint valami tábori kantinban. Itt mondják be a friss híreket a lakosságnak. Mindenütt ellátási pontok, ahol csizmát, védőruhát, szerszámot, kávét, teát osztanak önkéntesek és falubeliek.
(nana.hu)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 18:14:11, péntek
|
| |
| |
Negatív Hungarizmus
2010. 10. 22. péntek. - 08:42
Amióta Mozgalmunk létezik, tehát 1935 óta, a mai napig olyan rémhírek terjedtek el rólunk, hogy nekünk más célkitűzésünk nincs, mint fanatikus harc a zsidóság ellen, hogy eszközeinket nem válogatva ki akarjuk irtani a zsidó népet, vagy legalábbis megszabadítani Hazánkat azoktól a polgártársainktól, akik a zsidó fajhoz tartoznak függetlenül attól, hogy vallásuk még ma is izraelita, avagy áttértek valamelyik keresztény hitre.
Sajnos ezt a tévhitet megerősítik ama sajnálatos jelenségek, amelyek nem csak a múltban fordultak elő Mozgalmunk életében, hanem napjainkban is. Alig pár hónappal ezelőtt történt, hogy Szombathelyen (1999-ben) bizonyos, magát hungaristának valló fanatikus személy meggyalázta a szombathelyi zsidótemetőt, a sírkövekre nyilas- és horogkeresztet festett és ezzel az ország felháborodását váltotta ki.
Ezzel kapcsolatban véleményünk a következő: az illető szombathelyi "hungarista" eme szükségtelen cselekedetével kétféle gyalázatot követett el:
Először is meggyalázta egy nem-keresztény vallásfelekezet temetőjének sírköveit, másodszor pedig meggyalázta a mi szent jelvényünket: a nyilaskeresztet! Ha az illető fanatikus - magyarul: elvakult -, nem az érzelmeire, hanem józan eszére hallgat akkor tudnia kellett volna, hogy zsidó tulajdonra sem horogkereszt, sem nyilaskereszt nem való! Zsidó tulajdonra elsősorban a mógendovid, vagyis a hatágú csillag való; másodsorba esetleg a sarlókalapács, ha a sírban fekvő zsidó történetesen kommunista volt!
A nyilaskereszt Szent László királyunk zászlószimbóluma volt. Ő használta először a pogányok elleni harcban. Másodszor a negyven éven át uralkodó Nagy Lajos királyunk használta, akinek dicsőséges országlása alatt Magyarország határait három tenger vize mosta. Harmadszor pedig - 1932-ben - Meskó Zoltán honosította meg a magyar nemzetiszocializmus számára. A nyilaskereszt a harcos kereszténységet szimbolizálja. A kereszt azt jelenti, hogy keresztények, vagyis krisztushívők vagyunk; a ráillő nyilak pedig azt értelmezik, hogy megvédjük Hazánkat, Nemzetünket, keresztény hitünket a négy világtáj bármelyikéről érkező ellenséggel szemben.
Ennek a jelvénynek helye volt egykori lapjaink fejlécén, párthelyiségünk homlokzatán, Árpádsávos zászlóinkon, és a szívünk felett, de semmi helye nincs zsidó tulajdonokon!
Bármilyen hihetetlen is a kívülálló, egyszerű magyarok előtt, de úgy igaz, hogy bennünket nem a zsidó nép elleni ádáz gyűlölet, hanem annak ellenkezője: a saját népünk iránti szeretet vonzott a Hungarizmushoz! Ezért vállaltuk a harcot a nemzetközi marxizmus és az ugyancsak nemzetközi liberál-kapitalizmus ellen. Nem tehetünk róla, hogy mindkét nemzetromboló világnézetet zsidók irányítják ellenünk!
Ez a három mondat jelenti a mi véleményünket a zsidókérdéssel kapcsolatban. Ezt alátámasztandó szükséges idéznünk Szálasi Ferenc 1935-ben írt "Út és Cél" címû könyvéből a következőket:
"A Hungarizmus ideológiai rendszer. A nemzetiszocialista világnézet és korszellem magyar gyakorlata.
Nem Hitlerizmus, nem Fasizmus, nem antiszemitizmus, hanem Hungarizmus."
A szombathelyi "hungarista" - nem ismervén a hungarista ideológiát - tehát antiszemita cselekedet hajtott végre a zsidó temető és a magyar nyilaskereszt meggyalázásával.
Szálasi Ferenc a zsidókérdés megoldását nem az antiszemitizmusban - magyarul: zsidóellenességben; hanem az ASZEMITIZMUS-ban - magyarul zsidómentességben - határozta meg. Az ASZEMITIZMUS lényege: "Hazát kell adni egy hazátlan népnek, de az a haza ne Magyarország legyen!" Ez a programpont diktatórikusnak hangzott (noha teljesen megegyezett a cionisták programjával), amikor megfogalmazódott, de azóta demokratikus alapon meg is valósult a második világháború után: a zsidó népnek végre saját hazája van, amelynek neve: Izrael.
Fájdalom, hogy aránylag kevésszámú cionistát leszámítva, az oda települt zsidók nem érzik ott jól magukat, hanem tömegesen szivárognak vissza Magyarországra, ahol nem csak az ipart és kereskedelmet veszik birtokukba, hanem jó néhány magyar városunkban már a polgármesteri hivatalt lefoglalták, nem is beszélve a tömeggondolkodást legjobban befolyásoló médiában betöltött közismert szerepükről. Ebből is látszik, hogy az ASZEMITIZMUS elvét gyakorlatba helyezni demokratikus alapon nem lehet, tehát hanem csakis a legszigorúbb diktatúrával! Ennyit tartok szükségesnek megjegyezni a zsidókérdéssel kapcsolatban. Ehhez legfeljebb csak annyit kell hozzáfűznöm, hogy az előbb említett sajnálatos szombathelyi incidens nem volt újdonság a Nap alatt. 1938-ban, amikor a félfeudális és félig kapitalista magyar államrendszer háromévi börtönbüntetésre ítélte Szálasi Ferencet, igen sok testvérünkben feltámadt a fanatizmus - magyarul: elvakultság -, és olyan cselekedeteket követtek el sorozatosan, amelyekkel semmivel sem vitték előbbre Mozgalmunk ügyét, csupán egyéni bosszúérzetüket akarták kielégíteni a zsidó üzletek kirakatainak betörésével és egyéb romboló akciókkal, főként Budapesten. Nemcsak az Oktogon-téren lévő Abbázia kávéházhatalmas üvegablakát történ be, vagy a Nyugati Pályaudvarral szemköz álló Ilkovics-vendéglő összes ablakát zúzták be, hanem voltak olyan megkergült, fanatikus "hungaristák" is, akik még rendőröket is megvertek csak azért, hogy később elmondhassák: a Vezérükkel egyidőben szenvedtek börtönbüntetést. Hogy az ilyen szégyenteljes akciókkal mennyit ártottak a hungarista Eszmének és a Hungarista Mozgalomnak, arra nem is gondoltak, hanem egyszerűen hősöknek érezték magukat és nagyon csodálkoztak, amikor a Mozgalom vezetősége kizárta őket a Pártból.
Ekkor döbbentünk rá, hogy a Hungarizmus legnagyobb ellenségei nem a zsidóság cionista részlege, nem is az akkori félfeudális kormányzat és kapcsolt részei, még csak nem is az akkoriban föld alatt működő kommunista sejtek, hanem a Mozgalom fegyelmezett soraiba befurakodott fanatikusok. Vagy jobban mondva: az emberi butaság.
Ismétlem: a fanatizmus magyarul elvakultságot jelent. Vannak és mindig voltak primitív felfogású testvéreink, akiket nem józan ész, nem a tudás, nem az értelem, hanem az ÉRZELEM vezetett a hungarista táborba, akik a zsidókérdésen kívül semmit sem tudtak és nem is akartak tudni. Ezek az ideológiai tudás teljes hiányában építeni nem tudtak, tehát minden áron rombolni akartak.
Szálasi Ferenc, amikor 1940 őszén börtönéből kiszabadult, nagyon jól látta, hogy mennyi bajt csinált Mozgalma keretében a fanatizmus, és a szabadulását követő első nagytanács-ülésen nyilván ezért határozta meg az elvakultság ellenszerét ezzel az azóta szállóigévé vált szentenciával: "Tisztán látni, helyesen ítélni, gyorsan cselekedni!" Ezek után joggal teheti fel a kérdést bárki: mi kell a tiszta látáshoz és helyes ítélethez? A válasz egyszerű: ideológiai tudás!
Az ideológia nem tévesztendő össze a pártprogrammal. A pártprogram idővel változik, aszerint, ahogyan a nemzeti igények is változnak. Ezzel szemben az ideológia az elvek összességét jelenti, tehát maradandó. Mi hungaristák 1935 óta valljuk a Szálasi Ferenc által megalkotott hungarista ideológiát, amelynek körvonalait nagynevű elődje, Székesfehérvár szentéletű püspöke: Prohászka Ottokár fogalmazta meg még 1918-ban. A baj csak az, hogy kevés iskolázottságú, de becsületes fiatal hungarista testvéreink félnek ettől a szótól, hogy "ideológia", és szinte nem is akarták sokan tudomásul venni annak idején, hogy a Hungarizmus nemcsak a zsidókérdés megoldásából áll, hanem vannak abban nagyon komoly tudnivalók is, amelyek rombolás helyett építést szolgálnak Nemzetünk nagyságának, fejlődésének és boldogságának szolgálatában. Ilyen például a PAX HUNGARICA, vagyis "Magyar Béke" című fejezet, amely magában foglalja a társadalmi békét, a földbékét, a munkabékét stb. Ide tartozik a Hungarizmus agrárpolitikája, a Hungarizmus munkáspolitikája, a hivatásrendi államrendszer felépítése, a Hungarizmus külpolitikai irányelve: a konnacionalizmus stb. külön fejezet tárgyalja a
Hungarizmus erkölcs alapját, a Hungarizmus szellemi alapját, a Hungarizmus anyagi alapját és így tovább.
Talán nem túl lényeges, de mint érdekességet meg kell jegyeznünk, hogy 1943-ban Szöllősi Jenő testvérünk - később mártírhalált halt miniszterelnökhelyettes - lett a Szeged Főkerületünk vezetője, akivel levelezési kapcsolatba került az akkor húsz éves Újlaki Miklós. Újlaki testvér felismerte a fanatizmus romboló hatását és ennek leküzdését az ideológiai tudásban látta megvalósíthatónak. Ezért javasolta Szöllősi főkerületvezető testvérnek, hogy minden párttag, aki a belépéstől számított hat hónap után igényt tart a fekete fedelű törzstagsági igazolványra, ideológiai vizsgát tegyen le, mert valódi hungarista csak az lehet, aki:
Először; ismeri a hungarista ideológiát legalább nagyvonalakban, vagyis meg tudja mondani, hogy miért hungarista.
Másodszor: Egyet is ért az ideológia minden részletével.
Harmadszor: Aszerint él.
Tudni kell ugyanis, hogy minden mozgalomnak tengelye az ideológia, akörül forog minden.
Szöllősi testvér erre a frenetikus elképzelésre nem válaszolt. Később Újlaki testvérünk is belátta, hogy ha ezt a tervet a Mozgalom akkori vezetősége elfogadja és gyakorlatba helyezi, akkor a Nyilaskeresztes Párt sohasem érhette volna el a 300 000-es taglétszámot. Márpedig már 1939 őszén Pártunknak és Mozgalmunknak 300 000 fizető tagja volt és csakis így tudtuk fenntartani a budapesti Andrássy úton álló három emeletes központi helységünket, akkori lapjainkat és csakis így tudtuk anyagilag segíteni azokat a hungarista családokat, ahol a családfő a szegedi Csillagbörtönben, vagy a kistarcsai internáló táborban raboskodott.
Így tehát nem volt más megoldás, minthogy az ideológiai tudás elsajátítása minden testvérünknél lelkiismereti kérdés volt. Az igazság érdekében azonban meg kell jegyeznünk, hogy az 1943-as év elején Központunkban új intézmény alakult dr. Szentirmay Imre vezetésével, amelynek neve "Pártiskolázás" volt. Ez azonban nem csak központunkban működött, hanem párttanítóink szorgalmasan járták az országot, elmentek pár hetes kurzus tartására mindenüvé, ahová hívták őket, illetve ahol a párttanítók szállásáról és ellátásáról a hungarista szervezet gondoskodni tudott.
Meg kell említenem az ideológiával kapcsolatos ama jellegzetes mondatot, amit Szálasi Ferenc pártvezető az 1942. Április 10-én tartott nagytanács-ülésen hangoztatott: "Ideológiában megalkuvás, kiegyezés nincs, még akkor sem, ha csak egy "i" betűről van szó. Vagy jó és győz, vagy rossz és elbukik. A Hungarizmus jó, ennélfogva győzni fog."
Ezeket a mondatokat mi hisszük, de nem fanatikus hittel, vagyis elfogultan és elvakultan, hanem józan mérlegeléssel és tudással, mert 1935 óta a hungarista ideológiánál jobbat, szebbet, igazabbat és magyarabbat még senki sem alkotott.
(Magyar Összetartás 1999. november)
http://kitartas.mozgalom.org/friss-hirek/negativ-hungarizmus
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 18:09:50, péntek
|
| |
| |
Lapszemle: iszonyú erejű, döntő bizonyítékok az iszapbárók ellen
2010. október 22. 15:31
Hunhír.info
Egy eddig nem ismert hatósági dokumentum teljesen új megvilágításba helyezi a kolontári gátszakadást. A Heti Válasz birtokában lévő irat 1993-ban leszögezte, hogy az akkor épülő tározó alapozása "ismeretlen minőségű" salakból készült. Egy 1999-es jelentés pedig a Mal Zrt. résztulajdonosává vált Bakonyi Árpád felelősségre vonását javasolta - amiért az állam képviselőjeként anno éppen ő adott túl az ajkai cégen.
"A privatizáció egy undorító műfaj" - vallott 2005-ben a Magyar Narancsnak Tömpe István közgazdász, aki a rendszerváltás idején az Állami Vagyonügynökség első vezetője volt. Nem fejtette ki, mire gondol, de amikor ugyanőt a Horn kormány idején az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. igazgatósági tagjaként jegyezték, egy kevéssé szép történet, a magyar alumíniumipar privatizációjának szemtanúja lehetett.
Az Ajkai Alumíniumipari Kft. magánosítása - melynek során mostani tulajdonosai kezébe került a timföldgyár s vele a vörösiszap-tragédiát okozó tározórendszer - sokba került az államnak. A katasztrófa óta eltelt időszakban rengeteg állítás hangzott el a nyilvánosságban arról, hogyan jutottak cégeikhez a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. tulajdonosai, amiképpen a tragédia lehetséges forgatókönyvét is sokan találgatták. A Heti Válasz most e dzsungelben vág rendet. Emellett kiderítettük, hogy a tulajdonosok tisztában lehettek azzal: tározójuk fala ismeretlen minőségű anyagból készült, és károkozás esetén a felelősség őket terheli.
Megroppant gátjuknál is gyengébb a tulajdonosok érvelése, mely szerint a kazetta esetleges konstrukciós hibáiról, rossz elhelyezkedéséről nem tudhattak, mert csak másfél évtizede birtokolják a céget. Az önsajnáltatásban legmesszebb a bíróság által szabadlábra helyezett Bakonyi Zoltán vezérigazgató ment, aki a CNN-nek adott interjújában azzal védekezett: csak két éve irányítja a vállalkozást, a tározó építése idején még kisiskolás volt. Látni fogjuk, hamis ez az érvelés, hiszen a katasztrófát okozó építmény csak 2001-re készült el teljesen.
Költséges tájsebészet
De a veszélyekkel kapcsolatos teljes tudatlanság hangoztatása legalábbis furcsa, mert a vállalat 1997-es megszerzésekor Tolnay Lajos, a Mal Zrt. mai elnöke már évtizedek óta az iparban működött (korábban a miskolci Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója volt). Ráadásul tulajdonostársai is az iparágból érkeztek: a közvetett tulajdonos Bakonyi család feje, Bakonyi Árpád volt az állami alumíniumipari cégeket tömörítő Hungalu igazgatósági elnöke.
Ebben a minőségében még a privatizáció előtt megkapta a cégcsoport 14 tagvállalata - így az abba tartozó Ajkai Alumíniumipari Kft. - környezeti auditját. Márpedig ebben súlyos állítások vannak. A szakértők a 90-es évek közepén úgy számoltak: az állami mamutcég leányvállalatai - amelyek a bauxitbányászattól az alumíniumelőállításon át az értékesítésig az iparág teljes vertikumát lefedték - annyi kárt okoztak a környezetben, hogy a helyreállítás 11 milliárd forintra rúg (ez pedig óriási összeg a cégcsoport 22 milliárdosra becsült vagyonához képest).
A magánosítás során ez volt a kulcsmozzanat: az új tulajdonosok arra való hivatkozással vehették meg 1995 és 1997 között mélyen áron alul az állami kézben lévő cégeket (így az ajkai vállalatot is), hogy irdatlan összegeket kell rekultivációra fordítaniuk. Az elgondolásban volt logika, hiszen aligha fizette volna ki akár külföldi, akár belföldi befektető a cégek milliárdos vételárát, ha ennyit - vagy még többet - kell költeni a tájsebek eltüntetésére, a környezeti károk felszámolására. Azonban mint oly sokszor, az ördög a részletekben lakozik - az ajkai cég privatizációja esetén azonban helyesebb talán az egész pokoli siserahad elrejtőzéséről beszélni.
Először is az ajkai kft. vételára még akkor is bántóan alacsony volt, ha figyelembe vesszük a szükséges kármentesítést. Az 1997-ben aláírt privatizációs szerződés szerint a 90 százalékos részesedésért az új tulajdonosok tízmillió forintot fizettek, az 1,6 milliárdra becsült üzletrész 0,6 százalékát. Emellett a tagvállalatát értékesítő Hungalu elengedte az irányába fennálló 2,7 milliárdos hitelt, és átvállalta az ajkai cég 1,7 milliárdos egyéb tartozásának kifizetését. Valamint arra is ígéretet tett, hogy az uniós előcsatlakozási alapból az állam 500 millió forintot fordít a környezeti helyreállításra. Merthogy az új tulajdonosok láthatóan húzódoztak az ökoberuházások elvégzésétől.
Amint azt Eszes István, a Hungalu egykori igazgatósági tagja a cégcsoport magánosításáról írott 1998-as könyvében megállapítja: a vevők általában ígéretet tettek a környezeti károk elhárítására. "Kivételt csak az Aloxid Kft. és részben az Ajkai Alumínium Kft. képezett, amelynek már a privatizációja előtt vélelmezhető volt, hogy az új tulajdonosok nem fogják teljes egészében átvállalni a - túlnyomórészt negyven év alatt felhalmozódott vörösiszap-tárolók okozta - környezetvédelmi kárelhárítás kötelezettségeit és költségeit. Az új tulajdonosok csak a folyó termeléshez kapcsolható vörösiszap-tárolók környezeti kárelhárítását vállalták át" - olvasható a könyvben.
Ki a felelős?
E momentumra az iparág privatizációját vizsgáló, 1999-ben készült ÁPV-felügyelőbizottsági jelentés is felfigyelt. A dokumentum szerint az ajkai kft.-t megszerző tulajdonosok privatizációs ajánlata "nem felelt meg a követelményeknek, mert a környezetvédelmi kötelezettségvállalás vonatkozásában eltért a pályázati kiírástól". Sérült az állam érdeke azáltal is, hogy a jelentés szerint "a vételár összege a bánatpénz összegével egyezett meg, amely rendkívül alacsonynak tekinthető".
Ráadásul az összesen hárommilliárd forintra rúgó zöldvállalásokhoz az állam nem írt elő a szerződés teljesítését garantáló mellékkötelezettségeket (például bankgaranciát, óvadékot, kezességvállalást). Eme hiányosságok miatt az 1999-es dokumentum szerint megállapítható a Hungalu igazgatóságának felelőssége. Márpedig ezt egy bizonyos Bakonyi Árpádnak kellett volna viselnie, aki - mint említettük - a privatizáció időpontjában az állami Hungalu igazgatósági elnöke volt.
A vállalatcsoport magánosítása után pedig annak a Mal Zrt.-nek lett résztulajdonosa, amely feltűnően előnyös feltételek között jutott az ajkai céghez. Jut kritika a jelentésben az ÁPV korabeli igazgatóságának is, melynek élén Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék nemrég leköszönt elnöke állt, s tagjai között volt mások mellett Kocsis István, a BKV mai vezérigazgatója, Szabó Pál, a Gyurcsány-kormány közlekedési és hírközlési minisztere (nem mellékesen: 1995-1996-ban a Hungalu vezérigazgatója).
A vörösiszap-katasztrófát követő napokban mindenki azon töprengett, miként fordulhatott elő, hogy a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség által szeptember 23-án elvégzett utolsó helyszíni ellenőrzés mindent rendben talált a másfél héttel később ökológiai katasztrófát okozó tározón. Mára kiderült, hogy az állami szervek részéről senki nem ellenőrizte, hogy a gátak megfelelő állapotban vannak-e.
Erről a furcsa helyzetről elsőként Illés Zoltán államtitkár beszélt, aki leszögezte: a zöldhatóságoknak nem kötelességük statikai és állékonysági ellenőrzéseket végezni a gátakon, ez a települési jegyzők dolga lenne, ám ők nyilvánvalóan nem rendelkeznek az ehhez szükséges szakértelemmel és eszközökkel. Az ajkai jegyző közleményben szögezte le, hogy a tározó ügyeiben kizárólag véleményező szakhatóságként vett részt, más feladata nem volt.
Lapunk az ajkai tározórendszerrel kapcsolatos teljes hatósági iratanyagot összegyűjtötte, amelyből világossá válik, hogy a zöldhatóság nemcsak hogy nem végzett statikai ellenőrzéseket, hanem látóköréből teljesen hiányzott a Bakonyi Erőmű salakjából és pernyéjéből épült gátak szilárdságának problémája. A különböző engedélyek egyszer sem térnek ki arra, hogy az alkalmazott építési technológia megfelelő volt-e, és nem foglalkoznak a monitoring kérdésével sem.
Az üzem legutolsó, 2006-ban kiadott és 2011-ig érvényes környezethasználati engedélye lelkiismeretesen sorra veszi az összes fontosabb környezetvédelmi szempontot a talajvízvédelemtől a szennyezőanyag-kibocsátáson át a zajterhelésig, de az ügyintéző látóköréből a gátak kiesnek. A tározókkal kapcsolatos legnagyobb problémát a hatóság tizenöt éven át a talajvízszennyezésben látta.
Már 1987-ben előírták a létesítmény körül a teljes körű résfalazást, öv- és gyűjtőárkok létesítését, hogy megakadályozzák a tározókból szivárgó szennyezés továbbterjedését, de a rendszer csak 2001-ben készült el teljesen. A 2006-os környezethasználati engedély elégedetten állapítja meg, hogy "a vörösiszap-tárolók környezetének állapota a függőleges lezárások kiépítésének következtében jelentősen javult".
Az iratokat tanulmányozva egyéb érdekes részletekre is bukkanhatunk. 1993-ban például a máig üzemelő 9. számú kazetta körül jelentős átszivárgást, buzgárosodást tapasztaltak. A zöldhatóság ennek sürgős megszüntetésére utasította a céget a biztonságos működés érdekében.
A jelek szerint a salakpernyéből épült gátak már ekkor rossz állapotban lehettek, a következő kazetta építése során mégis megmaradtak ennél a technológiánál. A közép-dunántúli zöldhatóság 1989-ben engedélyezte az I. jelű (később 10-esre átnevezett, majd most átszakadt) kazetta létesítését. Az építkezés ennek alapján 1990 januárjában kezdődött, de csigalassúsággal haladhatott, mert három évvel később még csak a töltés alapozása készült el. Az említett 1993-as határozat azt is kimondja, hogy a gátépítéshez újfajta salakpernyét használnak, aminek a vizsgálatát a timföldgyár nem végeztette el. A zöldhatóság leszögezte, hogy "az ismeretlen minőségű salakpernyéből történő gátépítés, az ebből eredő összes kár az építtetőt terheli".
Az ismeretlen minőségű salakot tehát pont a katasztrófát okozó tározó falának alapozásához használták fel.
A kazetta csak 2001-re készült el teljesen, vagyis az átszakadt gát egyáltalán nem volt elaggott, húszéves építmény, ahogy kezdetben hallani lehetett. Az iratok alapján nehéz szabadulni a gyanútól, hogy a salakból épített gátak konstrukciós hibája lehetett a katasztrófa kiváltó oka. Ám az is tény, hogy a környezetvédelmi hatóságoknak eszébe sem jutott, hogy ilyen tragédia történhet, ezért nem is próbáltak védekezni ellene.
Másodfokon gyanús
Ráadásul a bizonytalan minőségű salakpernyéből készült gátat óriási vízmennyiség feszíthette. De ezt nem lehet csak a természet számlájára írni - ahogy azzal a tulajdonosok próbálkoznak. A tározóban elvileg szivattyúrendszer működik, amely nemcsak a "retúr víz" körforgását biztosítja (azaz egy cső rendszeren keresztül újrafelhasználásra visszajuttatja a gyárba az iszappal együtt odaszállított lúgos vizet), de szükség esetén a felesleges csapadék elvezetéséről is gondoskodik.
Márpedig különböző híradásokban több szemtanú már a gáton is átcsapó folyadékról beszélt. Két forrásunk pedig a szivattyúrendszer leállása miatt felduzzadt többméteres tömeget emlegetett. (A szivattyúk esetleges meghibásodására vonatkozó, múlt héten írásban feltett kérdésünkre a Mal Zrt. mindmáig nem válaszolt).
Ezért alakulhatott úgy, hogy a gyár katasztrófavédelmi leírásában tervbe vett 250 ezer köbméter vörösiszap helyett legalább 700-800 ezer köbméter lucskos massza ömlött ki. Nem volt kacsa a hír, amely szerint a tározó falát a szakadás előtti időszakban magasították. Erre nemcsak képünk szolgáltat bizonyítékot, de a munkát közelről ismerő, név nélkül nyilatkozó forrásunk is megerősíti. A folyamat azonban nem a vég nélküli feltöltést szolgálta: a harminc centiméter és egy méter közötti magasítás csak a gát tetejének korábbi egyenetlenségeit volt hivatott kiegyenlíteni. A munkát most nyáron fejezték be...
E tényekkel vélhetően már a hatóság is tisztában van. Bakonyi Zoltán vezérigazgató a bíróság másodfokú döntése nyomán ugyan továbbra is szabadlábon védekezhet, de az Index internetes portálnak kedden azt mondta Kahler Frigyes, a Veszprém Megyei Bíróság büntetőkollégiumának vezetője: a főügyészség által csatolt dokumentumok alapján fölvethető "a halálos tömegszerencsétlenséget okozó gondatlan veszélyeztetés" gyanúja.
Heti Válasz
http://hunhir.info/?pid=hirek&id=34433 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 18:06:07, péntek
|
| |
| |
Pufajkás vezérszónok Kispesten
Posted on 2010/10/21 by Nifadmin
Szalay Róbert (komisszár) százados 1956-ban
SZALAY RÓBERT KISPESTRE KÉSZÜL ANNAK AZ '56-OS FORRADALOMNAK ÉS SZABADSÁGHARCNAK AZ ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉSÉRE, AMELYET MINT PUFAJKÁS A SZOVJETEKKEL VÁLLVETVE SEGÍTETT ELTIPORNI
Szalay Róbert, egykori Sztalin Akadémiát végzett százados, politikai tiszt (komisszár), majd (1956. november 6-tól 1957 március közepéig) pufajkás(!), 1962-ben pedig 4 évre elítélt közbűntényes kaméleon készül tájékoztatni a hallgatóságot.
A szervezők szegénységi bizonyítványa, hogy olyan személyt bíztak meg ezzel a feladattal, aki mint “történész" eddig (bizonyíthatóan) 4 (azaz négy), egymástól homlokegyenest eltérő változatban adta elő az '56-os forradalom-és szabadságharcban való részvételét, és Horn Gyulához hasonlóan csak annyit említett meg pufajkás múltjáról, hogy egy objektum őrzési feladatkörben tevékenykedett.
A (pufajkás)század parancsnoka (dr. Székely Sándor) szerint: “olyan jól végezte a dolgát, hogy 1957. április 4-re kitűntetésre is fel lett terjesztve“.
Torgyán “cilinderéből" elővarázsolt Szabó János honvédelmi miniszter Szalayt előléptette alezredessé, mert (véleménye szerint, de nem bizonyítottan) ott volt a Sztalin szobor lebontásánál, ahol mintegy 80 ezren voltak jelen, de csak egyre figyelt fel hadügyérünk, bár később megvonta az egyenruha viselési jogot Szalaytól.
A Magyar Justitia Bizottság szerint, az '56-os forradalom és szabadságharc emlékének ártana, ha Rákosi és Farkas komisszárja, majd Kádár pufajkása hallatná a hangját egy olyan rendezvényen, ahol azon dicső történésekről és hős forradalmárokról emlékeznek meg, amelyek ellen a szovjet agresszorok és pufajkába bújt (önkéntes) kollaboránsok harcoltak.
(Prof. Dr. Bokor Imre)
az MJB elnöke
P. S.: Igaznak tűnik az a mondás, hogy a kommunisták ott vannak minden kilométerkőnél, nehéz tőlük megszabadulni és semmit sem szégyellnek, jól tudnak hazudni, magyarázkodni és intrikálni.
Nemzeti InternetFigyelő
,
http://internetfigyelo.wordpress.com/2010/10/21/pufajkas-vezerszonok-kispesten/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
546 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 849
- e Hét: 2336
- e Hónap: 13447
- e Év: 166943
|
|
|
Offline
