Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Jó éjt, álmotok legyen szép!
  2010-10-24 23:52:47, vasárnap
 
 



Köszönöm a látogatást.		  
 
0 komment , kategória:  Jó éjszakát!  
A mosoly
  2010-10-24 23:43:41, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
Félelem
  2010-10-24 23:27:42, vasárnap
 
  Őri István - Félelem


Egyszer csak elkezdett fázni a Nyár
sapkát vett gyorsan, sálat tett a nyakába
nagykabátba bújt és meleg csizmába
majd kutatva körül nézett:
"Mi történt?
ki jött, ki hozott hideget
sötét didergést, pengő jeget?"
a Nyár nem látott senkit
mégis fázott
szorosabbra húzta magán a kabátot
pedig a levegő illatos volt
virágok nyíltak mindenütt
a fák lombjain átsütött
a meleg nyári nap...

s akkor észrevette
hogy csend van körös-körül
mozdulatlanság
a szél nem énekel
a patak vize megdermedt
két csobbanás között
a tücskök és a madarak
elmentek messzire...

a Nyár kétségbeesve körülnézett
kereste a hangot
a mozgást
a dalt
az Életet
körbefutott a világban
bejárt eget s földet
mindenkit megkérdezett
akivel útközben találkozott:
"Mi történt?
Miért mozdulatlan minden?
Miért fázom?"
A kérdezettek
csak a vállukat vonogatták
s még szorosabbra húzták
magukon a bundát
mert ők is fáztak
s a Nyár csak ment
hét világon át
majd lassan elfáradt
útközben elhagyta a remény
a világ végén
egy zöldellő réten leült
beburkolta magát a kabátjába
és elaludt...

a fákról lassanként
elkezdtek hullni
az első megsárgult levelek...



  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Óhajtás ősszel
  2010-10-24 23:25:08, vasárnap
 
  Nádudvari Nagy János - Óhajtás ősszel


Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél
a közelgő tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém,
mint bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Dal az elmaradt vallomásról
  2010-10-24 22:35:18, vasárnap
 
  Dsida Jenő - Dal az elmaradt vallomásról


Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csuda szó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.

Úgy beborítna,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.

S meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba alvad,
mint fagyban a földön a vér.

S megkopva lassan
megyek egy hűs gödörig,
megyek a sír gödörig
s a vallomás is
fakul és üszkösödik,

csak mélyül a csend
s őszibb lesz mind a vidék,
november lesz a vidék
s az egyetlen szép szerelemre
késik a bizonyíték.

...Míg aztán én leszek
fölötted a reggeli fény,
fürtödön alkonyi fény.
szó, ami néma
és mégis költemény,

minden magam leszek,
emlék és friss levegő,
szentség és tág levegő
s az édesbús öröm,
a testeden átremegő,

házad fölött a csillag,
mely álmaidba rezeg,
csillog és szívedbe rezeg,
szerelem, szerelem,
karácsony fádon gyertya leszek.

Viharban dörgés,
mely lángoló csodákra hív,
háborgó csodákra hív
s egy világnak zengi, mire
kicsi volt s gyönge a szív.

Karom a földre cikázik
haragos villám gyanánt,
csattanó villám gyanánt
s lesújt körülötted
mindenkit, aki bánt...		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Titok
  2010-10-24 22:18:27, vasárnap
 
  Kányádi Sándor - Titok





Irigyen néztem, napról napra
irigyebben az ősz
fantáziás pusztító kedvét,
ős, erős
tehetségét, mely sose mímel
annyi színnel,
oly élet híven
festi az elmúlást,
annyi pompával gazdagon,
hogy nincs rá szavam,
nincs hasonlatom.
Főképpen játszi könnyedségét,
nagyvonalú
megoldásait irigyeltem,
azt ahogyan a bú
művében lassan,
valami őrök katarzissal
deres derűvé szelídül:
azt ahogyan a szépség
benne végképp,
s másíthatatlanul
teljessé alakul.

Hogyan csinálja
mindezt olyan könnyűszerrel
a mester,
az ősz,
aki nekem már harminc
hosszú ősz óta ismerős?

Hogyan csinálja?
Lázított
a titok,
a megismerés hiánya
nyugtalanított.

Suta sorokkal,
ormótlan gondolatokkal
vesződve,
napról napra,
éjről éjre
irigyebb lettem az őszre.

Míg egyszer, egy késő éjszakán,
amint reménytelenül s törten
a nyitott ablaknál
levegőztem,
s néztem,
hogy nyargalnak a felhők az égen
s a szél az utcán,
s hallgattam hogy nyög, gyötrődik,
igen, hallottam tisztán,
akár egy ember
gyötrődött, kínlódott
a mester.

És reggel,
amikor szűkre húzott szemmel,
tárgyilagosan,
végignéztem a tájon -
művét mustráltam -
deres szálak csillogtak hajában.

Igen, ez a titok,
ez a szépség ára! -
Iszonyatosan szép volt
a pusztítása,
de pusztítás volt,
bármilyen remek. -
Teremtő-szépet formálni
ennyit ne érne meg?!



  
 
0 komment , kategória:  Versek  
A szeretetről
  2010-10-24 22:10:59, vasárnap
 
  Endrődi Sándor - A szeretetről


Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincsen szeretet:
Az élete csak pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget.
Minden koldusnál százszor koldúsabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók úgy vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövétnekül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen.
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Állókép
  2010-10-24 22:07:46, vasárnap
 
  Ágai Ágnes - Állókép


Hajat mosnak a fűzfák.
Szép sörényüket bemártják a folyóba,
és nézik a rezgő tükörképet,
miközben szemüket csípi a hab.
Ott állunk a parton,
gyökereink összefonódnak,
lombjaink szétterülnek.
Erős sodrása van a múltnak,
a hordaléka ránk rakódik.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Igaz történet
  2010-10-24 21:47:00, vasárnap
 
  Red Five írta ezt az igaz történetet
Kéki "Hozd a magad lelkét" Origó fórumában.


Van a Hollán Ernő utca elején az alagsorban, a pizzás mellett egy főzelékes. Kedvenc ebédelő helyem, amikor éppen ebédelni kell, relatíve ritkán, zömében el vagyok a narancsommal, meg a menza koszttal, amit a mama meghagy az ebédjéből.
Van, hogy az sem kell, elég a gyümölcs, vagy amit a srácok hétvégéről hagynak.

De amikor egész nap a városban lődörgök a tennivalóim után, néha enni kell. No, ilyenkor tornára menet, vagy éppen jövet útba ejtem a főzelékest. Nem messze a Körúton ott vannak ugyan a csilli-villi, rendszerint vörös színben tündöklő zabáldák, amelyekben menedzserkékinges gumibuzik piszkálják 1500-ért a "csikenfrájdot" a'la "lancsolunk" sztájlban, de én ezeket nagy "R" sugarú körben kerülöm el. Egyrészt mert azt a "csikenfrájdot", amit a zúri közönség a szolidan hulló korpával a leértékelésen túrt zakója vállán piszkál, azt a macskánk is valszeg kiköpné, másrészt meg az adjon 1500-at azért a szarért, akinek a nénikéje vákuumba helyezett robbanó motorként is képes működni.
Így hát bemegyek a főzelékeshez, és én speciel majdnem mindig kelkáposzta főzeléket kérek, egy fasírttal, és egy kenyérrel. Jó nagy tányérnyi, csak kanalat veszek hozzá, a kanállal felvágom a fasírtot, kanállal megeszem - nem villa, nem kés, "éhes vagyok, nem akrobata" (copyright: Hofi) - és a végén a kenyér héjával kitörlöm a tányért. Ahogy kell. Kár, hogy nincs bádog tányérjuk, az volna az igazi, de így is isteni.

Letörtem a kenyérhéjat, amikor nyílt az ajtó, és bejött egy idős férfi. Biztos, hogy nyolcvanon túl volt már, igencsak hajlott derékkal, igencsak soványan, de tisztán, rendezetten. Igaz, minden ruha mintha két számmal nagyobb lett volna - a régi ruhái, csak összement már az ember, a kor megaszalta - látszott, hogy valaki törődik vele, bár valószínű a párja elhalt mellőle.

Odacsoszogott a pulthoz, és borsó főzeléket kért, kenyérrel, csak úgy, üresen. A lány, aki kiszolgált - úgy 23-25 körüli, tiszta, nett, a haja bekötve kendővel, a körme szépen levágva, a keze gondosan mosva, barátságos, de nem bizalmaskodó - mondta, az sajnos épp nincs, viszont elsorolta a nyolcféle másikat, ami van. Kétszer, háromszor, nem türelmetlenül, de nem is lekezelő dedóssággal. Emberként. Az idős úr végül a paradicsomos káposzta mellett döntött, a lány megpakolta a tányért, blokkolt, mondta:

- Bácsi, ez háromszáz forintba kerül.

Az idős úr lenyúlt a pénztárcájáért, kinyitotta, kivett három százforintos érmét - ezt a lány nem láthatta, takarta a pult - és kérdezte a lánytól, a pénztárcát nézve:

- Kevesebbért nem tudná adni?

A lány meghökkent egy pillanatra, és szelíden válaszolt:

- Bácsi, én ezt már beblokkoltam, de ha nincs...

Folytatta volna, hogy ... ha nincs elég pénze, akkor vigye, adjon amennyi van..., de nem folytathatta, mert a háta mögül előrelépett egy 45-50 közötti asszony, a főnök nő, és szólt:

- Uram, nem szoktuk kevesebbért adni, de ma Önnek szerencséje van! Ma Ön az ötvenedik ebédelő, és minden kedden az ötvenedik ebédelőnek 20 % kedvezményt adunk. Kérném, fizessen, adok vissza, ha nincs aprója.
Az idős úr odaadta a három darab százforintost, a Főnök asszony visszaadott 60 forintot, az úr odacsoszogott egy asztalhoz, a lány odavitte a tányér paradicsomos káposztát, kanállal, egy szelet kenyérrel, és jó étvágyat kívánt.

Az öreg elkezdett enni.
Felvettem a hátijóskám, köszöntem, elindultam, visszanéztem.

Az öreg evett, átszellemült arccal, boldogan. Hiszen feltét is volt az üres paradicsomos káposztán. A siker, az, hogy SIKERÜLT!
Jobb volt az minden virslinél, fasírtnál, Stefánia vagdaltnál! SIKERÜLT!

A lány a kiszolgáló pult mögött tűnődő arccal nézte, majd a neki háttal álló főnök nőre nézett.
Ma megint tanult tőle valamit.

Méltóságot és Emberséget.
  
 
0 komment , kategória:  Írások  
Öröktűz
  2010-10-24 21:14:53, vasárnap
 
 



Reményik Sándor - Öröktűz


Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven!

Egy lángot adok, - én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát:
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal ámodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven ! 		 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2010.09 2010. Október 2010.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 323 db bejegyzés
e év: 2702 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1125
  • e Hét: 1933
  • e Hónap: 15838
  • e Év: 145545
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.