|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 21:14:54, vasárnap
|
| |
| |
Figyelj rám, mintha jel volnék! Moretti Magdolna, Németh Attila
A könyv a nagysikerű pszirodalmi szöveggyűjtemény, a ,,Ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja" folytatása, de ezúttal a gyermek- és ifjúkori pszichés kórképek feldolgozására került sor, mivel ezek száma nyugtalanítóan nő. Szakemberként és magánemberként is sűrűn hangoztatjuk, hogy a mai gyerekeknek, serdülőknek - legyen bár számtalan lehetőségük, anyagi biztonságuk - sokkal nehezebb felnőni, mint szüleik korosztályának. Korai felnőttségre kényszerített vagy felnőni nem akaró fiatalok, hol megrészegülve a végtelen lehetőségektől, hol pedig a kétségekben mélyre zuhanva, kérdéseket tesznek fel és válaszokat várnak. Tapogatóznak, hol van az egyensúly a konzervatív értékek és a versenyszféra által diktált követelmények között. Az irodalom - ahogy más művészet is - a valóságot tükrözi. A szépirodalmi szemelvényeket a szakemberek esetvignettának is tekinthetik, átgondolhatják, hogyan lehet azokat értelmezni, illetve mit kezdenének az ilyen esetekkel a terápia során. Ez a könyv azonban nem csak gyermekekkel foglalkozó pszichológusoknak, pszichiátereknek, hanem pedagógusoknak, szülőknek, nagyszülőknek, a családoknak is szól. Az irodalmi részletekből tükröt kaphatunk, hogy milyen szülők lehetünk, és megtanulhatjuk, hogy mit kerüljünk el gyermekeink felnevelése során, de ne felejtsük el, hogy nincs egyedüli üdvözítő nevelési módszer, mert minden gyermek más, és ami beválik az egyiknél, az árthat a másiknak. Ez a kötet a gyermekek nevelésével és a gyermeklélektannal foglalkozó minden szakember és család számára hasznos segítséget nyújt az emberi élet legszebb, de egyben legnehezebb hivatásához, a gyermekek felneveléséhez.
Tartalom
A születéstől a felnőtté válásig
Anyának lenni
Apának lenni
Személyiségfejlődés
Szexuális érés, szerelem
A személyiségfejlődés során felmerülő problémák, zavarok
Az életszakaszok közti átmenet problémái
Szülő-gyermek kapcsolati probléma
Szülők közötti konfliktus kihatása a gyermekre
Az önbecsülés elvesztéséhez vezető gyermekkori esemény
Fizikai erőszak a gyermekkel szemben - fizikális abúzus
Nemi visszaélés a gyermekkel szemben
Gyermekkori riasztó élmény
Haláleset, gyász
Reaktív kötődési zavar gyermekkorban
Testvér-kapcsolati probléma
A szociális környezettel kapcsolatos beilleszkedési problémák
A szexuális érés során felmerülő problémák
Személyiségzavar kialakulására utaló viselkedésmód
Pszichiátriai zavarok
A pszichés fejlődés zavarai
A viselkedés és az érzelmi élet zavarai
Hangulati zavarok
Szorongásos zavarok
Alvászavar
Egyéb, gyermekkorban vagy serdülőkorban kezdődő meghatározott viselkedés- és emocionális zavar
Beszéddel kapcsolatos zavarok
Táplálkozással kapcsolatos zavarok
Ürítési funkciókkal kapcsolatos zavarok
A szexuális fejlődéshez és orientációhoz társuló pszichológiai és viselkedészavarok
Értelmi fogyatékosság - oligofrénia
Pszichotikus zavarok
Szándékos önártalom
Kóros hazudozás - pseudologia phantastica
Lázas delírium - organikus pszichoszindróma
Egyéb szomatikus betegségek és azok pszichés hatásai
Virtuskodás - veszélyekkel
Egyéb, nem besorolható pszichés zavarok - a fantáziába menekülés
Stigma és terápia
Félelem a pszichiátriai kezeléstől, a stigmatizációtól
A betegség másodlagos előnye
A pszichiátriai betegség elfogadása - a szülő részéről
Terapeutakeresés
Terápia
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 21:08:54, vasárnap
|
| |
| |
Tudod, Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod, Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem, hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Az időről |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 21:06:35, vasárnap
|
| |
| |
Balla Zsuzsanna
Alszom, álmodom, messze járok,
A lélek ilyenkor - mondják -, elrepül,
És körülnéz; ím itt a régi ház,
Itt játszottam gondtalan, gyermekül.
A ház előtt fenséges óriásként emeli
Égbe lombját a két cseresznyefa,
Mályvabokor őrködik az ajtó előtt,
Akácvirágtól balzsamos az éjszaka.
Szőlőlugas bujtatja a kis szoba-konyhát
Mesebeli, nagymamás házikó.
A plafonon gerendák nyújtóznak vaskosan,
Rajzuk ábrándozásra csábító.
A sparheltben friss tűz lobog,
A vasplatnin gyúrt tészta sül,
Magam gyúrtam, nyújtottam!
Mama biztatott: Látod? Sikerül!
Mama, miként mindig, kendőben, és kötényben.
Ruháján kelt tészták, fánkok illata,
Hosszú haját, csak estelente láttam, mikor
Ovi után a kapuban várt haza.
S jöttem copfosan, és illedelmesen,
Az eperfa-lombú, kedves fasoron,
A Roth sarkon ott állt a benzinkutas
Ki átvezetett a forgalmas úton.
A másik sarkon a cukrászda állt,
Ízes, egygombócos fagylaltok birodalma,
És ott térdepelt a kocsma is, a hangos,
Borozós bácsik cseppnyi nyugodalma.
A járda fölé zöld lombok hajoltak,
Olyan volt az árnyékos eperfasor
Mint titkos, mesebeli erdei ösvény,
Barátságos, biztató, komoly.
Hazaértem. A deszkakapu előtt
Karját ölelésre tárta nagymamám,
Arcomon csókja cuppant:
Csakhogy ideértél végre, Zsuzsikám!
Alszom, álmodom, messze járok,
A lélek ilyenkor- mondják -, elrepül,
És körülnéz; ím itt a régi ház,
Itt játszottam gondtalan, gyermekül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Álmok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 20:57:26, vasárnap
|
| |
| |
Kezdetben minden Egy volt az Égben, vagy azon a helyen, amelyet
így ismerünk.
Te is Egy voltál, de a születés ketté szakított, eltépett önmagadtól.
Most a Földre jöttél keresni lélekrészed: utad értelmévé vált a keresés.
Miközben megéled a hétköznapok történéseit, öntudatlanul is őt keresed.
Ez a feladatod: eggyé válni lelked másik felével, akitől a Földre érkezés
pillanatában elszakított az Élet.
(Tatiosz)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 20:49:41, vasárnap
|
| |
| |
Simon Ágnes
Éreztétek már azt a remegő,
Óvó-védő féltést?
Azt a ki nem mondott,
Oly édes és oly kavaró érzést?
Azt a meghitt, lelkemnek-lelke -
csordultig-szeretetet?
Fátyolosodott már el
- minden ok nélkül
ha ránéztetek - a szemetek?
Láttátok abban önmagatok
Szunnyadó aggodalmát?
Sóvárogtátok-e tenyerének
Biztonságos nyugalmát
Az érintést, mely nappal is
Az éjszakák gyönyörét említi
(pedig csak homlokod forró
bánatát enyhíti, mint mikor
vad tájakon suhan a vonat
s vigaszul szemed behunyva idézel
bársonyos pillanatokat)?
Nyújtott-e már valaha is
Olyan csöndes békét,
Melyben megfürödve ma is áldod
Élted földi létét?
Találtál-e hamuszínű
Porba dobott gyöngyre?
Meghallottad, érted kiált
Minden elsírt könnye?
Felvetted és dédelgetted,
Ápolgattad fényét?
Meglelted és szemeiben
Megláttad a Lényét?
Gondoltad-e, nincsen élet
Ő élete nélkül?
Nincsen holnap, nincsen tovább,
Nincsen "majd" és "végül"
Nincsen álom, nincs valóság,
Nincsen semmi, SEMMI...
- édes isten, őnélküle
mivé tudnék lenni? -
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 20:40:45, vasárnap
|
| |
| |
Amikor a külvilág akadályokat gördít elénk, akkor valójában jelzéseket
kapunk arról, hogy az életünk nem a legjobb mederben halad. Az utóbbi
időben a tények abban erősítettek meg hogy véletlenek márpedig
nincsenek. Mert a környezetből jövő jelzések tükröt tartanak felénk. Ha
olyan életet élünk, amelyben a sorsfeladatunkat nem tudjuk teljesíteni,
akkor hamarosan az áldozat szerepébe kerülünk. Természetesen a
sorsunkat maghatározó embereknek is fontos lenne azt átgondolniuk,
vajon mi az, amivel esetleg ők maguk nem tudnak azonosulni, mi az, amit
a világ kényszerít rájuk. Mert a felelősség óriási, s nem mindegy hogy
alakul egy másik ember sorsa. A környezetből, a kívülről jövő hatások
korántsem mindig pozitívak, az az életforma, amelyet ma a külvilág diktál
sokszor egész másfelé hajt bennünket, mint amire szükségünk volna.
Ráadásul az ember gyakran nem tud kilépni a saját színdarabjából, hiszen
magunk is elhisszük hogy amit kívülről erőltetnek ránk, az nekünk jó. Azt
gondolom amíg nem keressük meg a saját belső utunkat, akkor
folyamatosan kudarcok érnek bennünket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 20:27:46, vasárnap
|
| |
| |
Van egy világ, a mi világunk, ahol minden vágyunk kiteljesül
bennünk, s az elcsent röpke pillanatok tartalmasak lesznek.
Ahol az érzés dacos ereje, ledönt minden akadályt,
Mi legmeghittebb percünkben is könnyet rejtegethet.
Itt nem baj, ha sóhaj kel szárnyra a fodros habok között
És az egymásnak sugdosott szép szavak, kacagássá válnak,
Mert itt minden valós gondolat egy lélekben rezdül,
Mely szívmécsessel világítja a csillagéjszakákat.
Más ez a világ, mikor távol mindentől melletted lehetek
S nem kell rágondolni a valótlanul szürke hétköznapokra,
Amik sűrű magányt tükröznek, ha nem foghatom kezed,
Mert nekem az a biztos betonpillér törött múltamra.
Jó lenne a mesék ezerszínű csodájában végleg elrejtőzni.
Ott maradni, ahol minden jelenpillanat visszahoz egy hangot,
Mely mindennél szebben játszik dallamot az érzéshúrjain,
Mikor szorosan hozzád bújva újra és újra az én szavaim hallod.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 20:22:21, vasárnap
|
| |
| |
Ha nagy néha találkozik egymással két ember,
akik egymásnak szárnyakat adhatnának,
ami már magában is csoda, különleges csoda,
ők is elfelejtik a csodát, mert a szárnyaknál
erősebb a lehúzó erő, és az ember kishitű és
könnyen lemond a szárnyalásról.
Talán tudatosabban kellene a szárnyakat
próbálgatni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 20:20:20, vasárnap
|
| |
| |
Ágai Ágnes:
Őszintén Szeretlek. Csak így, ilyen köznapian
ilyen egyszerűen, ha úgy tetszik semmitmondóan
hisz a legtöbb levélben így írják: szeretettel,
és ez nem súlyosabb, mint a kérdés: mi újság,
hogy vagy és effélék. Pedig milyen kevés ember
iránt vagyunk szeretettel, mennyi közöny,
rosszallás, idegenség, gyanakvás, harag, meg
nem értés, mennyi odvas, rossz indulat fűz
bennünket egymáshoz kis és nagy
közösségünk zárt rendszerében.
Milyen kevesen figyelnek szavainkra,
ha azt mondjuk: elvtársam, kedves barátom,
egyetlen szerelmem, mikor mit ír elő konvenciónk,
miközben szavaink tartalma rég kihullott, és ezt
nem kéri tőlünk senki számon, hisz megszoktuk:
őszinte részvétem, szívből gratulálok, és a
szeretlek, ha egyáltalán kiejtjük, nem több közhely
szavaink egyikénél, ami kéznél van, mint a papír
zsebkendő, vagy a golyóstoll, de hát én szeretlek,
salakmentesen, forrás tisztán, őrzöm hangod
emlékezetem kazettájában, és őrzi a testem kezed
simítását, őrzi pulzusom felgyorsult ritmusa a
visszapergetett filmszalagon az egyszerit, a
megismételhetetlent, az egymásra talált test
ünnepét, az egymást dajkáló lélek hétköznapjait.
Szeretlek, és folytathatnám: szeretlek, mint,
és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat,
jól hangzó, kevéssé kopott, de így mondom pőrén,
dísztelen, vedd vallomásnak vagy tényközlésnek,
akár messze vagy akár a szomszéd szobában,
akármi volt, van vagy lesz velünk, igémet hirdetem,
vállalom, vissza nem vonom: Nagyon Szeretlek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
343 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5933
- e Hét: 13504
- e Hónap: 35771
- e Év: 168325
|
|
|
Offline
