|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 22:39:29, vasárnap
|
| |
| |
Hangosan imádkoznak, némán csalnak: ilyenek mind, nemcsak a kazár zsidók
Ifj. Tompó László - HunHír.info
bartha-miklos-eml.jpgTévednek, akik szerint a nemcsak a közerkölcsöt- és oktatást, a médiát, hanem a kereskedelmet, ipart is a népirtás szolgálatába állító cionista világhatalom semmiféle gátlást nem ismerő, irdatlan térnyerése új jelenség hazánkban: Bartha Miklós (1848-1905) remekműve, a ,,Kazár földön" ijesztő időszerűséggel arról tanúskodik, hogy már megjelenésekor, 1901-ben sem volt más a helyzet.
,,Kazárok"-nak nevezte el a népnyelv (és mint Bartha megjegyzi, nem tudjuk, miért) a cári Oroszországból Galíciába, onnan 1867 után hazánkba tömegesen bevándorolt ortodox zsidókat, akiket Bartha (továbbá Dövényi Nagy Lajos a ,,Tarnopolból indult el..." című regényében) jellemzett máig legtalálóbban, amikor egy öreg, ,,elvagyonosodása következtében 'báró'-nak" elkeresztelt" kazárral folytatott beszélgetése során rádöbbent (Kazár földön. Kolozsvár, 1901. Ellenzék, 89. old.):
,,A mit kerestem: a hazafias érzésnek legkisebb nyomát sem födözhettem föl. Ennek mindegy. Orosz invázió, osztrák uralom, magyar alkotmányosság - mindegy. Lelki világába nincs belekapcsolódva a Haza fogalma. Három ismeretlenű egyenletről éppen úgy beszélhettem volna vele, mint hazaszeretetről. Hetvennégy évet töltött el a nélkül, hogy szíve egyetlenegyszer is megdobbant volna azért a hazáért, a melyben született, a hol élt, vagyont gyűjtött, oltalmat nyert. Szakálla megnőtt, meg is őszült, teste elhízott, zsebe megtelt. Gyermekeit kiházasította, unokáit fölnevelte, vidékét kizsarolta. Fináncnak, zsandárnak, bíróságnak nem vétett. Hatósággal pörbe nem szállott. Űzte a szeszcsempészetet, az áruuzsorát, a pénzuzsorát, a gabonauzsorát és a feles marha uzsorát. Így élt."
Bartha azonban kénytelen volt szembesülni útja során, hogy ilyenek mind (89-90. old.): ,,A többi is így él. Nem tanul, nem művelődik, nem mosdik. Csinálja az üzletet és a gyermeket. Esküszik hamisan. Sokszor gyújtogat. Megcsonkítja ellensége barmát. Vádaskodik alaptalanul. Veszteget, a hol, lehet. Korrumpál mindenütt. Pénteken este gyertyát gyújt és megfürdik a rituális lében. Hangosan imádkozik és némán csal. A földről lenyúzza a termőréteget, a népről a bőrt."
A ,,Kazár földön"-t tüstént felvásárolták megjelenését követően, majd ,,Összegyűjtött munkái" hét kötetes díszkiadásának (Bp. 1908-1913) első köteteként jelent meg legközelebb (.Sebesi Samu életét és működését alaposan feltáró tanulmányával), aztán 1939-ben a Stádium Rt. adta ki újra Kovách Aladár avatott előszavával. 1945 után, ismert okokból, hallani sem lehetett róla. 1993-ban a Magyar Fórum Kiadó újra megjelentette Szőcs Zoltán méltató előszavával, ami jelenleg is hozzáférhető. Jelentőségét legtalálóbban mégis László Dezső fogalmazta meg ,,Bartha Miklós remekműve" című írásában (Magyar önismeret. Cikkek, tanulmányok, előadások. Sepsiszentgyörgy, 1944. Szerző kiadása, Jókai Nyomda. 274-277. old.):
»A Keleti Pályaudvar újságárus bódéja előtt úti olvasmány után nézek. A már halálra ítélt, de még ki nem végzett ponyvarengeteg között kis alakú kötet húzódik meg. Címe után régi ismerősöm, Bartha Miklós: Kazárföldön.Négy pengőt adok érte s azzal a tudattal szállok fel a vonatra, hogy az egész pályaudvaron található összes könyvek közül a legderekabbat és mondhatom azt is, a legmodernebbet vásároltam meg. Ez a példány a könyv harmadik kiadásából való. A Stádium [Kiadó - Ifj. T. L.] bocsátotta közre a közelmúltban. Bartha Miklós remekművének második kiadása ,,díszes, nagy emléksorozatba fojtva, ünneplőben, albumszerűen, zárt példányszámban" jutott az olvasók kezébe s ím, a harmadik kiadást már a ponyva közül lehet megvásárolni. Ebben is van valami csodálatos jel arra nézve, hogy az idők változnak a magyar glóbuson.
Mire a vonat Kolozsvárra érkezik, a harmadfélszázlapos könyvön keresztül elém újul Bartha Miklós századfordulói nagy élménye, a Keleti Kárpátokban tett felfedező útjának minden tapasztalata.
Ezt a könyvet még születése közben - mialatt az Ellenzék hasábjain cikksorozatban futott - úgy fogadták, mint a magyar antiszemitizmus úttörőjét. Pedig írójának felfogása szerint egyáltalán nem az. Bartha Miklós öntudatosan nevezi a Galíciából beszivárgott, a ruthén nép vérét szívó szörnyű zsidókat kazároknak, hogy még az árnyékát is elkerülje annak, hogy ő egy vallás hívei ellen izgat. Könyvében ismét és ismét kéri a magyar nyelven beszélő zsidókat - akiket ő magyaroknak tart - hogy álljanak a mellé a mentő mozgalom mellé, amely a ruthénul beszélő magyarokat a kazárok kizsákmányolásától akarja megmenteni. Ő azért tárja fel a kazár veszedelmet, mivel abban olyan gazdasági és társadalmi törekvést lát, amelynek folytán az ország legszegényebb népe, a ruthén, teljes gazdasági és erkölcsi megsemmisülésbe süllyed. A kazároknak nem az a bűnük, hogy zsidók, hanem az, hogy szörnyű eszközökkel, vérszopó élősdiek módjára szegény embereket pusztítanak el. A könyv azonban Bartha Miklós igyekezete ellenére is megmutatja, hogy milyen erős összeköttetés van a kazárok és a magyarul beszélő zsidók között.
Kéthetes nyári vakációja alatt azért ment a Kazárföldre, hogy ott, a helyszínen megismerje azt a népmentő állami munkát, amely Darányi Ignác, földmívelésügyi miniszter megbízásából Egán Ede miniszteri biztos vezetése alatt folyt. Nem a nép helyzetét, hanem a kormányzat mentő munkáját akarta megismerni és megismertetni. Természetes, hogy a ruthén népet pusztító kazár kizsákmányolás tényeit is meg kellett látnia, mialatt az ellene való komoly küzdelmet mérte fel.
Ezt a könyvet nyugodtan nevezhetjük az első modern magyar társadalomrajznak, nemcsak a társadalmi jelenségek megdöbbentően őszinte feltárásáért, hanem azért az összefoglaló látási módért is, amely az egész könyvből kiragyog. Csodálatosan látja a társadalmi jelenségek mély összefüggéseit, gazdasági és művelődési vonatkozásait. Első megfogalmazója a társadalmi síkból kiinduló totális vagy szintetikus nemzetszemléletnek: ,,A népélet organikus fogalom. Nyomortól, elnyomástól, kizsákmányolástól egy népéletet megmenteni s erkölcsileg és vagyonilag azt úgy állítani helyre, hogy többé vissza ne süllyedjen: az olyan feladat, amely csak úgy oldható meg, ha az organizmus minden idegszála egész izom- és csontrendszere, vérkeringése és valamennyi életnyilvánulása komoly és alapos munkába vétetik. A vagyoni és erkölcsi élet között a kapcsolatok egész sorozata áll fenn. Ezek a kapcsok mind tekintetbe veendők az öntudatos és tervszerű programnál." - És végül azért is modern ez a társadalomrajz, mivel leküzdhetetlen erővel késztet új, egészséges társadalmi munkára. Annak, aki ezt a könyvet elolvassa, állást kell foglalnia egy teljesebb társadalmi élet kialakítása mellett.
A mű igazi nagy értéke azonban még ezeken is felül van. És ebben a legértékesebb vonatkozásában megítéli századunk mindenik magyar társadalmi rajzát. Bartha Miklós társadalomrajza nemcsak hiányokat láttat, hanem erőteljesen felmutatja azt a széles körű állami társadalomszervező munkát is, amelyet a kormányzat megbízásából Egán Ede végzett. Volt szeme annak felismerésére, hogy az igazi társadalmi szervező munkát nem a jóindulatú emberek kis csoportja, vagy a nemes célú egyesületek, hanem a minden hatalom birtokában lévő állam végezheti. Bizonyságát adja annak, hogy a magyar kormányzatnak is van ereje ilyen munkát végezni akkor, amikor a munka élére igazi szakember kerül s az állam annak nemcsak a kereteit állítja föl, hanem a keretek megtöltéséhez élő erőt is nyújt. Hol volna ma a magyar nép - kérdezi az olvasó -, ha egyetemessé válik a magyar kormányzat ruthének között végzett szintetikus társadalmi és gazdasági munkája?!
Egán Ede társadalomszervező munkája egy elszegényedett, a nagybirtok és zsidóság kettős kizsákmányolása által minden tekintetben lezüllesztett, emberi mivoltából kivetkőzött, a szó szoros értelmében földhöz ragadt nép között indult el és jutott jelentős megoldásokig. Mi volt ennek a munkának a menete? A ruthén nép csakis a földből élhetett meg. Mezőgazdaságra alkalmas szántóföldje alig van. A rengeteg erdők nem adnak famunkát, azokban főúri kedvteléseket szolgáló, különös védelemben részesülő dúvadak laknak. Az erdei legelőket zsidók bérlik a földesúrtól s adják tovább három-négyszeres béren a parasztoknak. A paraszt a kazár állatait tartja felibe, lényegében rabszolgamódon minden haszon nélkül. A kisember a zsidó nyújtotta hitelből él úgyhogy minden kölcsön után négy-ötszáz százalékos kamatot fizet. Az állami közmunkát a kazár vállalja föl s adja ki ruthén rabszolgájának, igen gyakran természetbeni szolgálmányként. Övé a korcsma is. Ő adja a búfelejtő italt s tartja az italon keresztül gazdasági, szellemi és erkölcsi rabságban a ruthént, akinek minden ingó és ingatlan vagyona pénz formájában végül is a kaftán zsebébe vándorol.
Ezen a teljesen szisztematikusan kiépített kizsákmányoláson rendszeres egészet alkotó, organikus módon segített Egán törekvése. Állami bérletbe vette a havasi legelőket s olcsón juttatta a szegények rendelkezésére. Öt esztendős törlesztésre a vidéknek megfelelő marhákat hozatott és osztott szét közöttük, hogy így az államilag bérelt legelő ne a zsidók feles marháját, hanem valóban a ruthéneket tartsa el. Hitelszövetkezetei segítségével kiragadta a népet a zsidó hitelezők polipkarjai közül s a fogyasztási szövetkezetek segítségével a napi kontó gondjaitól is megszabadította gondozottjait. Végül abba is belement, hogy a fogyasztási szövetkezet korlátolt mennyiségben italt is árusítson, hogy így még a zsidó korcsma bűvköréből is kivonja ruszinjait. Állami munkaközvetítés és munkavállalás nem jutott többé kazár kézbe s ettől kezdve régi bérének három-négyszeresét kereste a paraszt.
Kevés magyar könyvben lehet ilyen világos ábrázolását találni annak, hogy miképpen kell a társadalmi szervező munkában a fonál végét megtalálni s azt egészen a másik végéig felgombolyítani. A társadalom organikusan felépülő zárt egész, amelyben minden tényező belső kapcsolatban van a másikkal s ebben a szövevényben csak az tud győzelmet aratni, aki ezeket a tényezőket belső egységükben látja s egyetlen kézbe tudja ragadni.
Ma kevés közíró ír Bartha Miklós tömör magyarságával. Ha valaki majd megírja a ,,nyelvújítás" béklyóitól felszabadult új magyar stílus történetét, művében kénytelen lesz előkelő helyet biztosítani Bartha Miklósnak. Az új magyar közírásnak nemcsak tárgyi meglátásban és földolgozásban, hanem írói kifejezésben is ő a megindítója.
Korának magyarjai közül kevesen emelkedtek fel látásainak szintjére. Ellenségeink azonban már akkor felismerték, hogy látásmódjának egyetemessé válása számukra halálos ítélet. Ezért indítottak ellene s remekműve ellen kemény, ádáz harcot. Hosszú évtizedekig volt ez a könyv eltemetve. Most kikelt a sírjából s maga köré gyűjti azokat, akik szintetikusan, organikus egészben látják a magyar nép s Magyarország életét. S akik nemcsak meglátják a szomorú magyar bajokat, de azok leküzdésére építő munkába is állanak. Ez a könyv azoknak nagy ösztönzője, akik hisznek abban, hogy a magyar ember, a magyar nemzet és a magyar állam alkalmas a legteljesebb társadalmi építésre s akiknek egy a céljuk: közös munkára összefogni ezt a három hatalmat.«
Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy uzsorakamat-politikájuk már a középkorban is közbotrányok sorozatát indította el, ugyanis a pénzkölcsönzéssel mindenütt kegyetlenül visszaéltek, így például megtörtént, hogy ,,Mainz tanácsa 1000 forintot vett fel négy zsidótól s 52 % kamatot fizetett, Ausztriában pedig 1224-ben 174 %-ról van tudomásunk" (Dr. Miskolczy István: A középkori kereskedelem története. Bp. 1926. Szent István Társulat (Szent István Könyvek 37.), 201. old.). Így aligha kérdés, miért gazdagodtak meg annyira, hogy (mint Rigord francia krónikás írta a XII. század végén) majdnem a fél Párizs az övék lett. (201. old.)? Csoda-e, ha, mint Pierre de Froissart feljegyezte, Németországban általánossá vált a gyűlölet a zsidók ellen ,,borzasztó visszaéléseik" miatt, miközben ,,zsidómentes bankok felállítását határozták el" (202. old.)?
,,Hangosan imádkozik és némán csal", írja Bartha, és ennél találóbban ma sem minősíthetnénk működésüket. Ha netán tévedett volna, legfeljebb abban, hogy csak a kazár zsidókat minősítette imígyen. Nem, a nem kazár zsidók sem különbek, csak a mimikrijük más, mint a kazároké, és ehhez nem kell feltétlenül középkori krónikákban kutatnunk, elég körülnéznünk környezetünkben. Csak egy példa. A nem éppen anticionista megközelítéseiről közismert ,,Discovery" 2008. október 24-i adása szó szerint azt közölte, hogy az ipari sonkába fóliázása előtt beleszik a ,,titkos anyagokat". Mi ez, ha nem csalás?
,,Zsidó fegyvere a pénz: ne adj fegyvert ellenséged kezébe." - hirdették eleink, de kevésbé követték. Most már csak az a kérdés, hogy mi miként vagyunk ezzel? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 22:23:26, vasárnap
|
| |
| |
Elveszett illúziók
Az írek keserű ébredése
Már csaknem minden politikai íllúzióm elveszett, de az írek józan eszében és nyakasságtában még bíztam amikor, 2008.06.22-én, megírtam "Írek.- zöld sziget a hullámverésben" c. cikkemet [az archivumban 319-es sorszám alatt közzétéve]. A cikk arról szól, hogy az írországi népszavazáson megbukott a "Lisszaboni szerződés", amelynek rendeltetése, hogy szorosabbra húzza a csatlakozó országok nyakán a judeokapitalista hurkot.
Korán lelkendeztem és mint jós is megbuktam - akkor. Az írek ugyanis később mégis beadták a derekukat. Ezzel el is ment a kedvem tőlük. Az ember nem szivesen gondol melléfogásaira - vélt melléfogásaira sem.
Mára azonban megint változott a kép. A felébredt Írország azonban már csak az egyik forró pontja az agg kontinesnek. "Európa az utcára vonult", írja a Népszabadság [2010.09.29]. Jelesül a következőkről van szó.
A megszorító intézkedések ellen sztrájkoltak több európai országban. Írországtól Spanyolországig több millióan vonultak az utcákra, hogy a fizetések befagyasztása és a nyugdíjkorhatár emelése ellen tiltakozzanak. Hírlik, hogy a spanyol király is szolidáris a tüntetőkkel. Persze már nem erről, nem csupán erről van szó. A Népszabi dezinformál, amíg lehet. De már nem lehet... Erre utal a cikk képmelléklete is, amelyen egy Barcelonában felgyújtott rendőrautó látható, mint a helyzet igazi jelképe... [Remélem, Pintér Sándor is olvasgatja az Interneten a nagyvilág híreit és nézegeti a képeket...]
Ha az ember speciel Írországra kiváncsi, tovább kell keresgélnie és talál is valamit, pl. a Népszabadság gazdasági rovatában [2010.10.01], a "Fellegekben az 'ír' hiány - Ötvenmilliárd eurósra hízik a legújabb bankmentő csomag" című írást. Eszerint már "nem talicskával, hanem egyenesen kamionnal szállítják az eurómilliárdokat az ingatlanpiaci buborék kidurranása miatt megrendült helyzetű ír bankokba. A bankmen tő csomag eddig 33 milliárd eurójába került az ír 'kormánynak', de a teljes számla könnyedén elérheti az 50 milliárd eurót. A piac ugyanakkor díjazza Írország nyílt őszinteségét, annak ellenére is, hogy óriásira hízik a hiányuk."
A'kormánynak' - írja a szoc-lib-patinás kedvelt napilap. Ez viccesen hangzik. Mi átlag-buta gójok mára jól tudjuk, hogy az EU és az IMF pénzét az íreknek (!) kell megfizetniük elszegényedés, nélkülözés, didergés, rettegés, frusztráció, stb. árán. A megmentett ír bankokba pedig ebből a "forrásból" sokszorosa folyik vissza. Majd folyik tovább, hogy a Wall Street pénz - piramisát pumpálja fölfelé, az égig - mint a bábeli toronyét...
De visszafolyik e valaha a pénz Írországba? Aligha, mert ez a pokoli torony arra ítéltetett, mint bábeli elődje: össze kell omlania, miközben mindent magába szíva, eléri növekedése határait. Ekkorra ugyanis elveszíti stabilitását. Épp most veszíti el! Jól láthatóan inog és jól hallhatóan recseg - ropog. Magától azonban nem fog összedőlni. Meg kell ölni, ahogy Amerikában "megölték" a WTC ikertornyait. E tanulságos történetről külön kommentár készül.
Most pedig lássuk, voltaképp mi történik Európában ma! Mi a "feszültségek" oka? Mit hozhat a holnap?
A Népszabadság [2010.10.02] - akárcsak Pintér - zavargásokra számít "A válság kezdete, 2007 óta 30-35 millió munkahely szűnt meg világszerte. Az ILO szerint idén 213 millióra emelkedik a munkanélküliek száma a világon, ami 6,5 százalékos munkanélküliséget jelent - ismertette a brit Guardian. A szervezet jelentése szerint 25 (!) országban máris zavargásokat, erősödő feszültséget okozott az elhúzódó munkaerőpiaci recesszió. A szervezet főigazgatója szerint 'a méltányosságnak kell vezetnie minket'. Véleménye szerint az emberek elfogadják a kormányok nehéz döntéseit is, ha azt látják, hogy mindenki egyenlő mértékben viseli a terheket. - A kormányoknak nem szabadna olyan helyzetbe kerülniük, hogy választaniuk kelljen a pénzpiacok és a lakosság érdekei között. A pénzügyi és a társadalmi stabilitásnak együtt kell járnia."
Az ILO főigazgatója azonban vagy hülye, vagy játssza hülyét. Senki sem képzelheti ma már, hogy hagyományos válságról van szó, amelyet a munkásáruló szakszervezetek, a tőkésosztállyal karöltve, a "demokrácia" keretei között, annak játékszabályait követve, vezényelhetnek le.
A szakszervezeti főcsahos helyzetértékelésének és javallatainak minden szava hazugság, ill. hülyeség. Nem elhúzódó munkaerőpiaci recesszióról van szó! Az emberek milliárdjai vannak elzárva attól, hogy létfenntartásukat munkával biztosítsák, mert a judeokapitalizmus a termelőerőket megfosztja a termelési eszközök használatától. Az embereket munkaerőpiaci árúnak tekinti és hagyja őket nyomorogni, éhenhalni. Az emberek [mintha Orbán Viktort hallanám] egyáltalán nem fogadják el kormányaik nehéz döntéseit, mert a mindenki egyenlő mértékű teherviselése szlogen ugyanolyan zsidó maszlag, mint a "szabadság - egyenlőség - testvériség", amelyről a CBJ találóan állapítja meg, hogy "az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudnak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között." A kapitalizmus és a méltányosság, meg az egyenlő teherviselés ugyanígy egymást kizáró fogalmak. A kormányoknak pedig egyáltalán nincs választási lehetőségük a pénzpiacok és a lakosság érdekei között. [Orbán most ezt játssza. Majd meglátják, mi lesz a vége.] A kormányok a pénzpiacok ügynökségei. Csak a "zavargások" megelőzésének, ill. letörésének legeredményesebb módszerei közül lehet, ill. kell választaniuk. De ez is csak relatív jog, mert bármikor amerikai "tanácsadót" ültethetnek a nyakukba.
Csakhogy - ismétlem - ez a válság már nem munkaerőpiaci... Válságok halmazáról van szó, amelyek fenyegetően magasodnak a világ fölé, ideértve az amúgy is alkonyba borult Európát is.
Erkölcsi, jogi válság - következmények.
A második világháborút követően a győztes államok szolgáltattak "igazságot" a vesztes államokkal szemben. Majd kísérletek történtek arra, hogy a világ békéjét olyan nemzetközi jogszabályok és jogintézmények garantálják, amelyek a béke, ill. az emberi jogok elleni bűnöket kivizsgálják, elítélik és megtorolják. Hamarosan kiderült, hogy egy ilyen jogrendszerrel épp az az állam szegűl szembe a legkövetkezetesebben, amelynek fővárosa ad otthont az ENSZ-nek és viseli működési költségeinek nagyrészét. Meg Izrael... Az ENSZ-nek kezdetben volt némi erkölcsi tartása. Erre mutat, hogy "1975. november 10-én 72 szavazattal 35 ellenében (32 hiányzással) elfogadta, a 3379-es határozatot, melynek értelmében a cionizmus a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formája." E határozat 16 évig volt érvényben, aztán a néha lassan, de mindíg eredményesen rágcsáló termeszek diadalmaskodtak. "1991. december 16-án 111:25 arányban (13 hiányzással) visszavonták ezt a határozatot." A "magyar" küldöttség természetesen a többséggel tartott. [A szépemlékű †Antall József külön is kifejezte örömét és elégedettségét emiatt...]
Ma már ott tartunk, hogy amikor gázai eseményekkel kapcsolatban a "Richard Goldstone bíró által készített 575 oldalas dokumentum arra a következtetésre jut, hogy Izrael aránytalan erőt alkalmazott a gázai rakétakilövő állások kisöprését célul kitűző hadművelete során, az Izraeli Védelmi Erők tevékenysége esetenként szándékosan civilek ellen irányult, palesztinokat használtak élő pajzsként, és lerombolták a civil infrastruktúrát" akkor Netanjahu [Orbán politikai szövetségese] "arról beszél, hogy a jelentés szerinte egy széleskörű jelenség tünetének tekinthető, mely az elmúlt években kapott teret Nyugaton és az ENSZ intézményeiben. Az ENSZ visszatért azon 'sötét napokhoz', amelyeken még a rasszizmussal azonosította a cionizmust."
Továbbá, amikor Ahmadinezsád iráni elnök [2010.09.24] felszólal az ENSZ közgyűlésén és ott " felhívja a figyelmet, hogy az úgynevezett 'terror elleni háború' során Irakban és Afganisztánban egyre növekvő számú a civil és katonai áldozat és hogy mindezeket a szeptember 11-i merénylettel próbálják igazolni, amelynek során körülbelül háromezer ember vesztette életét, ezzel szemben Irakban és Afganisztánban sok százezer a halálos áldozatok, és milliós nagyságrendű a sebesültek és az otthonukat elvesztettek száma. És külön kiemeli, hogy a világon egyre több azoknak a száma, akik már nem hiszik el a 9/11 meséjét, stb, stb." beszéde közben "amint az már megszokott az iráni elnök felszólalásai alkalmával, kivonul az ENSZ-közgyűlés ülésterméből az amerikai és az összes EU-tagállam - köztük Magyarország - küldöttsége is." Ezt lehet. Viszont annak elismerését, mi több, deklarálását jelenti, hogy a világnak nincs többé erkölcsi és jogi rendje. Ebbe a vákuumba pedig sokminden, sőt mi több, minden (!) belefér. A zsidóság, ennél és ettől fogva, az őt érő semmiféle sérelem kapcsán nem hivatkozhat sem erkölcsre sem jogra. Csak az USA és saját fegyvereiben bízhat. Kérdés, mennyire és meddig? [Lásd lentebb.]
Ökológiai válság - következmények
Megint csak az USA az, akinek ipari tevékenysége a legnagyobb mértékben okozója a világ ökológiai károsodá sának. Az USA az, amely semmiféle nemzetközi egyezményben nem hajlandó magát korlátozni, ezen a téren (sem). A természeti környezet pusztításán tul de azzal vetekedő mértékben rombolja a világ ökonómiai rendszerét is. [Erről lentebb.] A kétféle rombolás egyik következménye a migráció. Ez ma még úgy mutatkozik mint a közeledő vihar: az ég peremén feltünedeznek a viharfelhők, villámlik és halk dörgés hallatszik. A migráció pusztítóbb lehet, mint a tatárjárás, csakhogy a migránsok nem húzódnak vissza, mert nem lesz hová. A rothadt nyugati kozmopolita "államok" épp úgy képtelenek lesznek hatékonyan védekezni, mint a "keresztény" Európa annakidején.
Ökonómiai válság - következmények.
A Tóra névtelen szerzőinek fantáziája kóros, ám viszonylag szegényes volt. Csak az egyiptomi tíz csapás (utólagos) megálmodásáig jutottak el. A "vérré változott folyók (halpusztulás), békák, tetvek, vadállatok (kártékony rovarok), állatvész, fekélyesedés, jégesők, sáskajárás, háromnapos sötétség és az elsőszülöttek halála" kis területen, rövid ideig, keveseket pusztított.
A világ átalakításának nagy terve, a "Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve", hűvös tárgyilagossággal írja le az elképze léseket, a tennivalókat és a következményeket. Ez utóbbiak embermilliárdokat sújtanak az egyiptomiaknál sokkal súlyosabb csapásokkal. Nem csupán a jövőben, hanem a mában!
A judeokapitalizmus története a folytonosan ismétlődő válságok, a háborúk, az emberi szenvedés története. Sok jel mutat azonban arra, hogy a világ Golgotáját és annak stációit a zsidó bölcsek nem jól tervezték meg... Addig minden simának látszott, amíg Amerikát a "pénz alkímiája" révén uralmuk alá hajtották, közben pedig a világ urává tették (Izraellel a hátán...).
Pont ott baszták el - bocs (!!!) - amiben a legjobbak: a háború mint biznisz fuccsolt be! Amerika 1945 óta tartó permanens világháborúja ráfizetésessé vált!
Ezt a veszteséget az ördögi pénzendszer segítségével ugyan megpróbálják az egész világra szétteríteni és hatmilliárdnyi ember zsírjából, véréből, verejtékéből kisajtolni. (Ennek is van fedőneve: a válság "begyűrűzése".) Hát ez az ami nem megy! Egyre kevésbé megy! Sőt, "nyugtalanságok" támadnak, hol itt - hol ott, egyre gyakrabban, egyre több helyen.
A kulcsfogalom a "csőd". A csőd első tünete, a bankcsőd, a wallstreeti pénzintézetek síkján múló kellemet lenség, kis malőr csupán. Emiatt egyetlen bankárnak se' fáj a feje. A kapitalista rablóállam, ugyanis a zsebébe nyúl és feltölti a trezorokat. Azaz, mi a fenét zagyválok itt össze - vissza? Az állam az adófizetők zsebébe és a szociális alapokat kezelő pénzintézetek széfjeibe nyúl, de nemcsak Amerikában, hanem szerte a világon (!) és onnan markolja, markoltatja ki a zsozsót. De sok zsozsó - nagyon sok zsozsó - kell. Jóval több a hiányzónál! Hogy miért? Azért, mert a világ lenyúlásának következtében világszerte növekszik az elkeseredettség, a dühös feszültség. Ezt zsidóék úgy mondják, nő a "terrorizmus" veszélye. Annak leküzdéséhez azonban megint három dolog kell: pénz, pénz és pénz - a köbön. Amerikának tehát "finaszírozási gondjai" vannak. Ha úgy tetszik, ördögi körbe, másszóval mókuskerékbe került. És még nem is beszéltünk a "W" formátumú [dabljú - dabljú] csődről, mert az még ezután jön...
A problémát az okozza, hogy Amerika nem lesz hajlandó a saját dugába dőlni. A válság "menedzselésének" eddig bevált formáihoz a végsőkig ragaszkodni fog. Ez viszont azt jelenti, hogy elvadulnak a dolgok. Az "embereknek" megint és még inkább szembe kell nézniük a viperákkal, gumilövedékekkel, könnygázzal, vízsugárral, kardlappal, rendőrcsizmával és a "terrorelhárító" terroralakulatok szadizmusával szerte Európában, sőt szerte a világon.
Ebben a helyzetben végsőkig kiéleződik a tőke szolgáinak szerepe, felelőssége. Ha azt hinné valaki közülük, hogy egyforma ügyességgel képes lengetni egyik kezében a nemzeti zászlót, a másikban pedig a gumibotot, téved.
Most nem csupán, sőt nem is elsősorban együgyű kis hazánkra gondolok, mert itt épp most kezdődik a nagy miszté rium, a szentorbánéji álom. Dehát majd' minden álomból van ébredés.
A társadalmi - gazdasági válságokat a demokráciákban eddigelé úgy kezelték, hogy a feszültség csúcsokat időben eltolták, azaz az egyik helyen sietteték, a másik helyen késleltették a sajnálatos eseményeket. Volt rá idő. Most nincs. Amerika siet. Ég a talpa alatt a padló, a feje fölött a ház. Így viszont nem lehetséges szép sorjában egyenként letörni az elégedetlenséget, mert azok belső törvényszerűségeiknek engedelmeskedve sorjáznak.
Természetes, hogy ezekben a mozgolódásokban most még nagyon sok az anarchikus elem. Ezzel számoltak annakidején a nagy marxista (zsidó) teoretikusok is. "Világ proletárjai egyesüljetek", hirdették únos untalan. Nekik nem sikerült. Másoknak se sikerülhet? Ki lehet ebben biztos, ki tippelhet tutira?
Persze egyáltalán nem biztos, hogy a taglózó ütés belülről, ill. balról jön. Jöhet máshonnan is. A globalizáció - többek között - azt jelenti, hogy minden mindennel összefügg, ill. összekapcsolható. Úgy mondják "hektikus" a világ. Ki hitte volna, hogy Kósa Lali öt perc alatt olyat mondhat Debrecenben, amely csaknem annyira megrengeti a világot, mint az a tíz nap. amit John Reeed híres könyvében megénekelt.
A Gyurcsány féle pribékeknek kurva szerencséjük volt: a tüntetők nem ütöttek és főleg nem lőttek vissza. Könnyen meglehet, nem a vakszerencsén múlott a dolog. Mondják, a 2006-os sajnálatos eseményeket maguk a hatóságok szervezték. Mi sem könnyebb ennél. Néhány provokátor felheccel néhány felheccelhető állampolgárt, lehetőleg egy nagy tömeg kellős közepén. Randalírozás kezdődik, miközben a provokátorok csöndben lelépnek. Ahol randalí rozás van, ott a karhatalmi fellépés jogszerű! Hogy ís írja a Gönczöl jelentés? "A törvény rendelkezéseinek megfelelően a rendőrség az oszlató akció jogszerű megindítását követően 'egységesen kezeli a tömeget', következésképpen az ennek során okozott sérülésekért nem felel." Ennek a jelentésnek a szerzői - ismétlem - a volt ombudsman, az Országos Kriminológiai Intézet egykori igazgatója és az ex legfáőbb ügyész...
De - tessenek mondani - mi lesz, ha a tömeges erőszakot (véletlenül) nem a titkosszolgálat szervezi. A tömeg pedig (esetleg) nem tűri, hogy "egységesen kezeljék", azaz pofánlőjék, szembespricceljék, üssék - rugdossák, térdepel tessék, falhoz támasszák a tereken és a büntetésvégrehajtási intézet zárt udvarán? Mi lesz, ha a tömegben nem provokátorok, hanem fegyveresek "lapulnak", akik viszonozzák, vagy épp megnyitják a tüzet? Tetszenek tudni ugye, hogy a robot-szadisták mennyire írtóznak a megmérettetéstől? Ezt demonstrálja a dicső "Army" minden eddigi expedíciója, amelyek mindenünnen való kipofozással végződtek, legutóbb Irakban és nemsokára Afganisztánban, ill. Pakisztánban is.
Mondhatják, rémeket vetitek a falra. Hát csak tessék! Még van tovább is.
Civilizatórius válság - következmények.
Hangzatosan hangzanak a "vallások háborúja", a "kultúrák háborúja", a "civilizációk háborúja" kifejezések. Itt és most azonban nem kell nagyot hörpölni ezekből a nagy kérdésekből. Elegendő csupán Európa iszlamizálódását (ismételten) szóbahozni. Azt hiszem, itt is melléfogtak kissé a "bölcsek". Nyugateurópa erős nemzetállamainak lezüllesztés általi meggyengítése a cionizmus legfőbb célkitűzéseinek egyike, hogy "a kígyó befejezhesse a körét". Emiatt semmi kifogásuk nem volt az ellen, hogy a "jóléti államok" a piszkos munkákat "vendégmunkásokkal" végez tessék el. Jöttek is, pl. a törökök. A török utcaseprő olcsó volt - a tőkésnek. (A honi munkanélküliek és a vendégmunkások száma megdöbbentő konvergenciát mutatott a "befogadó" országokban.) Senki se' törődött vele hogy egy - egy ilyen Ali köré mihamar népes kolóniák települtek. Érkeztek a hitves(ek), a gyermekek, a szülők, a nagyszülők, a dédszülők, a koma, a sógor, stb. Ezek együtt már sokba kerültek, sokszorosába a "helyettesített" német munkaerőnek. Ezt a többletet azonban az állam, azaz a német adófizetők viselték. Nem is lett volna baj, ha a kolóniák tagjai megelégedtek volna azzal, hogy slumokban tengődve szaporítsák a proletariátus létszámát. Csakhogy nem ez történt! A kolóniák iszlám közösségekbe (összetartó, öntudatos, harcos és anyagilag is tehetős közösségekbe) szerveződtek és ahol felépítették mecsetjeiket, ott már ők vannak otthon, nem a németek.
A nyugati katasztrófa-politikusok még belegondolni se' nagyon mernek, mennyiben befolyásolja e közösségek nézeteit és viselkedését az Iszlám, horribile dictu a szélsőséges iszlám, azaz pl. az Al Kaida, amely már a nyugateurópai nagyvárosokba készül...
Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy ezek a közösségek passzív semlegességet tanúsítanak ha a "jóléti állam" recsegése - ropogása fűlsiketítővé válik.
A speciális ír probléma.
Előfordult már velem, annyira belemelegedtem egy cikkbe, hogy mire a végére értem elfelejtettem a címet. Most nem ez a helyzet. Az írekkel kezdtem, velük fejezem be. Több mint érdekes, hogy a mostani írországi események kapcsán senki - a sajtó sem - gondol az "ír terrorizmusra", vagyis az IRA esetleges szerepvállalására a gazdasági válság "kezelése" kapcsán.
Érdekes multbeli epizód, hogy a Vaslady is tartott az IRA-tól (amely majdnem kicsinálta) és
"miközben az angol közvélemény felé az erőt és a magabiztosságot próbálta sugározni, addig az IRA-val titokban a megegyezést kereste a terrorszervezet belfasti éhségsztrájkja idején - derült ki az információszabadsági törvény (Freedom of Information Act) következtében feloldott dokumentumokból."
Talán nem árt tudni az IRA-ról, amit a Wikipédia ír. "Az Ír Köztársasági Hadsereg IRA hosszú ideig elsősorban katonai jellegű, baloldali, nacionalista republikánus szervezet volt, A belfasti egyezmény aláírásáig Észak-Írország Egyesült Királyságból való teljes kiszakadásáért, illetve annak Írországgal történő egyesüléséért harcolt mind katonai, mind politikai úton. 1969-es alakulása óta nyíltan vállalt célja Észak-Írország és Írország felszámolása, és helyükbe egy új, az Ír-sziget teljes területét kitevő szocialista ,,összír" nemzetállam felállítása."
Ím a régi vesszőparipám, a szocialista nemzetállam, azaz a nemzeti-szocialista állam megteremtése mint eszmei törekvés, ill. mint politikai cél létezik, esetleg a felszín alatt. Könnyen meglehet, az írek ismét felülnek saját vesszőparipájukra, ha a brit oroszlán gyengesége ezt lehetővé teszi.
Napjaink kérdése nem az, mi lesz ha az angol pofozók is beavatkoznak Írországban. Ezt tudjuk. A kérdés az, hogy akad e olyan ír, aki hajlandó elvállalni Gyurcsány, Bajnai, avagy Orbán szerepét, ha a helyzetet "konszolidálni" kell, azaz fel kell lépni az elégedetlenek ellen. Milyen lesz ott a "Terrorelhárító Központ"? Ki lesz az ír Pintér? Lesz e egyáltalán? És ha nem lesz, mi lesz Írországban?
Mindenestre, ha szétesik az EU, az írek esetleg elfelejtik nagy szégyenüket, ostobaságukat, hogy a zöld szigetet beszavazták az EU-ba és megszavazták a Lisszaboni Szerződést is. Az vesse rájuk az első követ aki náluk okosabb volt. Mi magyarok nem tartozunk közéjük.
2010.10.02
Sz. Gy.
http://szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Irekrol/Irek%20ebredese.htm
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 22:06:47, vasárnap
|
| |
| |
Gyurcsány szólalt meg a szavazóurnában
2010, október 3 - 19:01
Gyurcsány őszödi beszéde szólt Terézváros 23. számú szavazóhelyiségének urnájából.
Kihangosított mobiltelefont dobtak Terézvráros 23. szavazóhelyiségének urnájába, melyről Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde szólt. De csak egy darabig.
A szavazatszámláló bizottság ugyanis mintegy húsz percre felfüggesztette a voksolást, felnyitotta a "beszélő urnát", a helyszínre érkező rendőrök pedig kivették a telefont. Ezután az urnát lezárták, és egy másikkal folytatódott az önkormányzati választás. Este hét után a bizottság összeszámolja mindkét urnában a szavazatokat.
A történtek miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek a választás rendjének megzavarása gyanújával.
MTI, Heti Válasz, barikad.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 22:03:18, vasárnap
|
| |
| |
Romhányi László emlékezete
5 éve halt meg Romhányi László, a ,,módszerváltás" hajnalának kiemelkedő nemzetvédő politikusa. Noha közelmúltunk egyik legjelentősebb személyisége volt, ma már alig-alig kerül szóba; s azok is méltatlanul ,,elfeledték", akik rengeteget köszönhetnek neki. A mostani fiatalok pedig, akik akkoriban még apró gyerekek voltak, jószerivel semmit sem tudhatnak róla. Manapság talán a ,,terrorista" Budaházy Györgyöt hasonlíthatnánk hozzá bizonyos értelemben, bár alkatilag és morálisan számos különbség is található köztük. Úgy gondolom, Romhányi megérdemli, hogy felelevenítsük életútját, tanulságos hazafias cselekedeteit. Ezért adom most közre róla szóló (2005-ben írt) nekrológomat, valamint az emlékének szentelt versemet.
Életében sokat támadták, rágalmazták, halálában pedig agyonhallgatták. Ennyire féltek tőle, és/vagy ennyire gyűlölték mind az ellenséges, mind a nemzeti (van ilyen egyáltalán?) oldalon. Tény, hogy egyetlen tévécsatorna, rádió vagy újság sem adott hírt betegségéről és hirtelen távozásáról; méltatással, búcsúztatással pedig végképp nem találkoztam sehol. Szegényes temetéséről is több mint egy hónapos késéssel szereztem tudomást, ami szégyen-gyalázat egész sajtónkra nézve. Persze történtek itt már furcsább dolgok is, nincs értelme pont ezen dühöngeni.
Viszonylag jól ismertem Romhányi Lászlót, évekig közeli munkatársa, bizalmas barátja voltam, s bár később kissé eltávolodtunk egymástól, jó viszonyunk, kölcsönös rokonszenvünk mindvégig megmaradt. Nem tagadom, akadtak személyes csalódásaim, sőt sérelmeim is vele kapcsolatban (ám felhánytorgatásuk immár visszatetsző lenne, inkább borítsunk rájuk fátylat); viszont mindenkor a magyar ügy szolgálatát tartottuk elsődlegesnek, tehát sohasem kellett szakítanunk vagy szembefordulnunk. Noha megértem azt is, hogy néhány feltétlen híve (pl. a néhai Bosnyák Imre bácsi, dr. Nagy László ügyvéd stb.) - bizonyos események okán - örökre elpártolt tőle. Azonban bárki bárhogy értékeli R. L. pályafutását - jómagam igyekszem a lehető legméltányosabban! -, azt senki sem vitathatja el tőle, hogy a ,,rendszerváltás" kezdeti szakaszának meghatározó személyisége volt. Politikusként, lapszerkesztőként, értelmiségiként, tömegeket mozgató rendezvények szervezőjeként egyaránt jelentőset alkotott, s komoly befolyást gyakorolt közéletünk alakulására. Lehet őt nem szeretni, irigyelni vagy befeketíteni, de nem szabad elfelejteni.
Kétségtelenül ellentmondásos, ugyanakkor nagy formátumú egyéniség volt. Tévedései, hibái, vétkei ellenére sok hasznosat cselekedett a nemzet javára, s ha szándékait, programját akár töredékesen megvalósíthatta volna, ma százszor jobb kondícióban élhetne a magyarság a Kárpát-medencében. Azt hiszem, Romhányi erényei, kiváló képességei, bátorsága és törhetetlen nemzethűsége többet nyomtak a latban, mint emberi esendősége és negatívumai. Nem véletlen, hogy a kisstílű bűnözőkből, sátáni lelkű maffiózókból álló hatalom levegőt is alig hagyott neki; a legnemtelenebb eszközökkel akadályozta tevékenységét, s úgyszólván totális karanténba zárta. Azt is suttogják egyesek, hogy eltették láb alól, azaz megmérgezték, ill. besugárzással okoztak rákot a szervezetében. Nem tudom, mi az igazság, azonban fölöttébb gyanús a halála, s ha Csengey Dénes, Krassó György, Szimon Miklós stb. meggyilkolására (?) gondolunk, ez a verzió sem elképzelhetetlen, bár kézzel fogható bizonyíték sose fog árulkodni róla. Maradjunk annyiban, hogy R. L. korai halálához föltétlenül hozzájárult koncepciózus üldöztetése, partvonalra szorítása, törekvéseinek alantas elgáncsolása.
R. L. 1944. október 4-én született Sátoraljaújhelyen, s 2005. szeptember 2-án súlyos betegségben hunyt el Budapesten, 61 évesen, szellemi ereje teljében. A nemzeti múlt, a szeme előtt zajló történelem nevelte magyarrá. Édesapját romeltakarítás közben, civilként hurcolták el az oroszok a pesti utcáról, aki tífuszban pusztult el a ,,hadifogság" robotjában, s akit soha többé nem látott viszont. Érthető, hogy nem kedvelte a kommunizmust, már csak emiatt sem, s egész életére engesztelhetetlen ellenfelévé vált minden igazságtalanságnak, elnyomásnak és népnyúzásnak. Iskolái elvégzése után 3 diplomát szerzett: magyar és történelem szakos tanár lett, majd színházi rendező, először a Tháliában. 1975-től az egri vár előtt 4 nyáron keresztül régi magyar drámákat vitt diadalra az Agriai Játékszínben. Sikere megfeküdte az akkori kultúrdiktátor, a zsidó Aczél György gyomrát, aki elkergette Egerből társulatával együtt. Kultúrharcát 6 éven át Kőszegen folytatta, ahol új magyar történelmi drámákat rendezett, a közönség hatalmas örömére. 1982-től Csoóri Sándor legszűkebb köréhez tartozott (később mégis keményen bírálta az elgyávuló írót, az MVSZ-t lezüllesztő s az áruló Antall Józsefet a nemzet nyakára ültető elnököt!), majd 1985-87 között önerejéből felépíttette a népligeti Jurta Színházat, melynek tanácskozásai, forradalmi hangulatú rendezvényei rövidesen legendássá nőttek. Lényegében itt alakult meg az SZDSZ, a FIDESZ s az MDF is, melyek már az ún. Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások idején cserbenhagyták a magyarságot, s azóta is vállvetve küzdenek a valódi társadalmi változások meghiúsításáért, a létbiztonság, az igazságosság s az esélyegyenlőség megteremtése ellen. R. L. rögtön fölismerte ezt, hiszen az orra előtt bonyolódott le a gengszterváltás összes előkészülete; így az elsők között ugrott neki az új nómenklatúra-burzsoáziának, akik viszont őt támadták meg sorban, mivel látták, hogy nem hajlandó fedezni gyalázatos üzelmeiket. A nemzeti újjászületés kisiklatásáért s a háttérből vezényelt áldemokratikus hatalomátmentésért sem a Jurta, sem R. L. nem felelős, és semmilyen szerepet sem játszott közéletünk prostituálódásában, ill. nemzetünk anyagi-erkölcsi-öntudati lezüllesztésében. Sőt, csapatával s a Szent Korona c. hetilapjának szerzőgárdájával együtt mindent elkövetett a káros folyamatok megfékezése érdekében; hatékony eszközök híján azonban a felvilágosítás-lázítás nem vezetett eredményre.
Gyakorlati tehetetlensége dacára a Jurta és a Szent Korona hitet, reményt, célt adott számos hazafinak, s felvázolta a válságkezelés és kibontakozás módozatait. E fórumokon beszéltünk először nyíltan olyan szörnyűségekről, mint pl. a kommunizmus bűntettei, a Trianon utáni magyarirtások, 1956 vérbe fojtása, a folyamatos vallásüldözés, a besúgó és egyéb ügynökök rombolásai, az internacionalizmus és a liberálkozmopolitizmus lélekmérgezései, a paktumpolitika csődje, az IMF és a Világbank eladósító, gyarmatosító diktátumai stb. stb. (Büszke vagyok rá, hogy ebben az össznemzeti leltározásban és útkeresésben magam is kezdettől részt vállaltam, s a Jurtában tartott előadásaimmal, ill. az újságban közölt cikkeimmel és verseimmel segíthettem egy méltányosabb kárpát-medencei jövő eszmei-morális megalapozását.) Persze többet is tettünk ennél. R. L. vezetésével kopjafákat állítottunk, felavattuk Mindszenty József hercegprímás első magyarországi szobrát, föltártuk, majd rendbe hoztuk a 298-as és 301-es parcellákat (egy remek székelykaput és haranglábat is elhelyezve ugyanitt), művészeti kiállításokat és irodalmi esteket rendeztünk, valamint fővárosi és vidéki ünnepi megemlékezéseket, ill. nagyszabású utcai tüntetéseket tartottunk a hatalmi túlkapások, törvénytelenségek ellen. Kis híján a Magyar Rádiót is elfoglaltuk 1990. október 23-án, azonban R. L. valamiért meghátrált (akárcsak Csurka István 1996-ban). Az 1991-es Parlament előtti éhségsztrájk feladásával is nagyot hibázott, hiszen ott is győzelemre álltunk. A Magyarok Nemzeti Szövetsége (MNSZ) a 90-es évek elejének legerősebb, legradikálisabb ellenzéki tömegmozgalma volt, s olyan kiváló tagokat, szimpatizánsokat vonzott magához, akik képesek lettek volna egy valódi, becsületes fordulat kivitelezésére. Azt az eufórikus hangulatot, határtalan bizakodást és tenni vágyást később soha sem éreztem, kizárólag azokban az években, hónapokban. S ebben oroszlánrésze volt Romhányinak, aki fanatikus hittel tüzelt, lelkesített bennünket. Bizony pompás időket éltünk meg akkor, rengeteget tanultunk, gazdagodtunk egymástól, igazi szolidaritást, önzetlen hazaszeretetet szívhattunk magunkba. Ilyen csodálatos légkörben még a sokat szenvedett, kedvüket vesztett öregek is megfiatalodtak, s valamennyien azt gondoltuk, most végre kifordítjuk sarkaiból a gonosz világot.
Tudta, észlelte ezt a semmirevaló Antall és hungarofób sleppje is. Az egész pokolbéli pártokrácia összefogott a ,,fasiszta szélsőjobb" ellen, hiszen nem titkoltan csalárdul megszerzett pozícióikat, összeharácsolt vagyonukat, gondtalan dőzsölésüket veszélyeztettük. Először a Szent Koronát és a Hunniát (szerkesztője: Kunszabó Ferenc), a két legbátrabb hangú, legszínvonalasabb magyarországi lapot perelték be ,,antiszemitizmus, rasszizmus, gyűlöletkeltés" ürügyén, ám itt még érvényesült az igazság, vagyis mindkettőt felmentette a bíróság. Majd 1992 júliusában letartóztatták Romhányit, koholt vádak alapján. Ráfogták, hogy egy brutális gyilkosság (egy hajléktalan agyonveretése) kitervelője és felbujtója; azaz látszólag nem politikai okokból támadták, hanem egy közbűnténybe keverték bele. A másodfokú tárgyaláson én is jelen voltam, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy R. L. abszolút ártatlan, mégis 4 éves börtönbüntetésre ítélték. ,,Jogállamunk" nagyobb dicsőségére ez a tragikus bohózat a Rákosi- és Kádár-éra legvadabb kirakatpereit idézte, stabilan alátámasztva, hogy kies hazánkban semmi se változott, az egész ,,rendszerváltás" csupán porhintés volt. (Erkölcsileg mégis elmarasztalható R. L. Ugyanis Boross Péter titkosszolgálata ráállított egy ifjú rendőrnőt, s ő bekapta a horgot. Ezért a ,,szerelemért" eldobta a családját, s mi hiába figyelmeztettük, hogy vigyázzon, mert ez könnyen politikai megsemmisülését is jelentheti, sajnos nem hallgatott ránk. Feladta a magas labdát ellenségeinek, akik ki is használták a kínálkozó alkalmat.) A többi már gyerekjáték volt. Szétzüllesztették, majd bezárták és elkobozták a Jurtát, Romhányi saját tulajdonát, különböző alantas jogi csűr-csavarokkal. A Szent Korona is megszűnt, bár néhány évig még megjelent Magyar Feltámadás néven, ezt azonban csak halvány nosztalgiának tekinthetjük. (Később a Hunnia is tönkrement, aztán csöndesen beadta a kulcsot. Itt jegyzem meg, hogy azóta - az immár 7 éves Tárogató kivételével - egyetlen honi újság vagy folyóirat sem emelkedett az említett kettőhöz hasonló magasságokba.)
Szabadulása után (1996-tól) R. L. megpróbált ismét visszatérni a közéletbe, de már mindenütt leírták. Ő maga is elbátortalanodott, háttérbázisát, támogatóit elvesztette, lobogó lelkesedése alig parázslott, szinte emberkerülővé vált. Egyik megrendítő önvallomásában szomorúan írta: ,,Se lakásom, se otthonom, se jövedelmem, se vagyonom. Eltiporva, kirabolva vegetálok - akár Magyarország! Száműzetésben élek a saját Hazámban!" Mintha politikai tisztánlátása, realitásérzéke is elhagyta volna. Pótcselekvésekbe menekült, üres délibábokat kergetett, nem akart, vagy nem mert a nyilvánosság elé lépni. Többször összefutottam vele (legutóbb néhány hónappal halála előtt), boldogan üdvözöltük egymást, meghallgattam újabb és újabb terveit, de a szavak mögül valahogy hiányzott a hit, a régi eltökéltség. Általános csalódottságát képtelen volt leplezni, egy testileg-lelkileg megtört ember állt előttem. Óvatosan próbáltam vigasztalni, emlékeztettem őt az egykori szép napokra, s biztattam a további munkálkodásra, mert amíg nem adjuk fel, addig van remény a fölemelkedésre.
Gyászolom őt tiszta szívemből. Élete torzóban maradt ugyan, nemzetmentő harca mégsem volt hiábavaló. Avatott vezéregyéniségként abban a sötét korban csatázott hazájáért, amikor tehetségben, fölkészültségben és szívósságban alig akadtak méltó társai. Rendületlenül állt maga választotta őrhelyén, és sokaknak fölmutatta a magyar életakarat lángját. Kihívta maga ellen a sorsot, s az egyenlőtlen küzdelemben elbukott. Kis szerencsével tán győzhetett volna, ám valószínűbb, hogy így vagy úgy széttépik a neobolsevizmus ördögi ragadozói. Nem juthatott föl nemzeti nagyjaink közé, mégis kiemelkedett az ezredvég szürke percemberei közül. Tette a dolgát, ahogy engedték mostoha körülményei, de a kitűzött célt nem sikerült elérnie. Emlékezzünk rá szeretettel és megbecsüléssel, mint egy tragikusan süllyedő ország egyik utolsó elhivatott fiára. Talán támadnak még nála különb hőseink, ha kiérdemeljük, s megszán bennünket a magyarok jóságos Istene.
László barátom, nyugodj békében, legyen mindig felhőtlen fölötted az ég!
Siklósi András
Vándorúton
(In memoriam Romhányi László)
Arcomba hideg csillagok nevetnek
Nekifutok a gyilkos meredeknek
Viharok tépnek nyirkos ködök marnak
Fölkínálkozom a határtalannak
Elüldözött a Föld nincs már itt helyem
Otthonom hazám mától a végtelen
Nincs múlt se jövő se élet se halál
Dobhártyáimon süket csönd kalapál
Sugárzó sötétség vakítja szemem
Üres tarisznyámban sorsomat viszem
Megyek megállok elesem s fölkelek
Pokolbéli tájak nem rettentenek
Bezárult a menny fütyül rám az Isten
Összeomlott mind amiben csak hittem
Minek énekelnék Szavam elakad
Szívem bombatölcsér lelkem sivatag
Elszállok az űrbe Várok hallgatok
Ölelem a Semmit s lassan megfagyok
Siklósi András
nemenyi.net
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 22:00:26, vasárnap
|
| |
| |
Siklósi András: Ajánlom magamat...
(Vízválasztó - avagy szatirikus kortesbeszéd tetszőleges szórólapra és kampánygyűlésre, továbbá más népkijózanító ütőhangszerekre, pl. karikás ostorra, furkósbotra és vasdorongra)
Kedves Választópolgárok, tisztelt agyhalott Honfitársaim!
Az őszödi ,,gyűlöletbeszéd" után immár botorság összevissza hazudozni, bár tudom, hogy Önök sokadszorra is hajlamosak bedőlni a könnyelmű ígérgetéseknek és a gátlástalan szómágiának. Ilyenkor, (országgyűlési és helyhatósági) választások idején, minden jelölt - eltekintve attól, hogy éppen melyik párt színeiben (avagy ,,függetlenként") indul - igyekszik előnyös képet festegetni magáról, s rendszerint az lesz a győztes, aki a legfondorlatosabban képes eladni - a semmit.
Épp ezért határoztam el, hogy szakítok az eddigi ocsmány ,,hagyományokkal", a megtévesztő köntörfalazással, s kendőzetlenül feltárom a meztelen igazságot. (Inkább ettől kábuljanak el a tömegek, mint az ellenkezőjétől!)
Nem tagadom, alig várom már, hogy végre én is a húsosfazék közelébe férkőzhessek. Jelenleg éppen munkanélküli vagyok, s rendkívül súlyos gondokat okoz népes családom eltartása. 4 kiskorú gyermekemet kell fölnevelnem, ráadásul feleségem igényei is átlagon felüliek (mondhatnám: kielégíthetetlenek), a magam féktelen vágyait most nem is említve. Bizony nagy-nagy szükségem lenne a képviselőségből fakadó busás jövedelemre, valamint a pozícióval együtt járó egyéb félhivatalos juttatásokra, kenőpénzekre és korrupciós szerzeményekre. Mi az hogy, nagyon is!
Legutóbb sajnos kissé melléfogtam, és rossz lóra tettem, mert a pártom 3 kacskaringós, ,,érdemekben gazdag" ciklus után kihullott a rostán, így én is hoppon maradtam. Dolgozni pedig egyáltalán nem volt kedvem, hiszen semmihez sem értek, noha a házi gyűjteményemben akad néhány használhatatlan, gyorstalpaló diploma, tánciskolai és faiskolai elismerő oklevél. Most ügyesen helyezkedtem, azaz sikerült idejében pártot váltanom. Úgy néz ki, hogy biztos befutók leszünk, sőt kis szerencsével (ez az Önök áldott naivitásán is múlik!) még a választásokat is megnyerhetjük. Lényegében mindegy, hogy kormányon vagy ellenzékben szélhámoskodunk-e a következő 4 évben, hiszen felelősséget úgysem viselünk kártevéseinkért, s ha elég elvtelenül kiszolgáljuk külső és belső ,,láthatatlan megbízóinkat" (ezek korántsem Önök!), akkor a hajunk szála sem görbülhet, bármennyire is áthágjuk a saját kaotikus, alvilági ,,törvényeinket" és ,,alkotmányunkat".
A föntiekből világosan kitetszik, hogy mi lesz az én személyes hasznom, ha az Önök jóvoltából a Parlamentbe (városi/megyei önkormányzatba) kerülök, akár listán, akár egyéni jelöltként. De vajon mit profitálhat ebből az ország és szűkebb pátriám? Bátran leszögezhetem, hogy az égvilágon semmit! Eszemben sincs szembemenni az uralkodó áramlatokkal, pláne ,,forradalmat" vagy ,,rendszerváltást" fontolgatni, hiszen nem vagyok a magam ellensége. De azt is régen beláttam már, hogy legjobb csöndesen meghúzódni a háttérben, s arctalanul (azonosítószám nélkül!) elvegyülni a langyos, zavaros iszapban, mert különben rókalelkű ellenfeleim még megpróbálnának befeketíteni és megzsarolni, ami ugye - tekintélyes mennyiségű piszkos ügyemet megbolygatva - pofonegyszerűen megvalósítható részükről. Hát hiányzik nekem ennyi idegborzoló kalamajka?
Programom eleve nincsen, miként pártomnak (s az összes többi pártnak és jelöltnek) sem. S ha akadna is efféle ,,falrengető" irományunk, később úgysem tartanánk be semmit belőle, tehát akkor abszolút értelmetlen ilyen meddő dolgokkal foglalkozni. Csupán az számít, hogy nekünk jó legyen, s könnyedén megkapjunk mindent, ami elérhető, sőt még azon is túl. Hogy Önök maholnap éhen vesznek, hogy nincs munkájuk, se pénzük, sem elfogadható lakásuk és egészségügyi ellátásuk, hogy totálisan kiszolgáltatottak minden gyülevész élősködőnek, fehérgalléros és etnikai bűnözőnek, hogy jogot és igazságtételt sehonnan se várhatnak - nekünk tökmindegy. (Ahogy részegen is bölcs kisgazda ismerősöm állította: ,,Akinek nincs földje, az magára vessen!") Tulajdonképpen Önök és mi is tehetetlen rabszolgák vagyunk egy barbár módon hódító, minden értéket szétziláló és elpusztító birodalomban, de mi legalább dúskálhatunk az anyagi javakban. Hiába, mindenkinek nem adatik meg a Kánaán, kizárólag nekünk, boldog ,,kiválasztottaknak". Hovatovább huszadrangú kérdés, hogy kit (kiket) juttatnak hatalomra, az Önök nyomorúságos sorsa semmit sem javulhat ebben a sátáni zsarnokságban; csak akkor, ha véletlenül (vagy kellő törtetéssel) fölkerülnek a ,,vezető elit" érinthetetlen kasztjába.
Fölösleges tovább szaporítanom a szót. Ebből is mindnyájan megérthetik, hogy kár a gőzért, mert itt Önöknek nem terem babér. A többi jelölttársam most nyilván megpróbál hangzatos jelszavakat, frázisokat puffogtatni, és betegre hazudozza magát, hogy elnyerje az Önök kegyeit. Én már túlléptem ezen, s amint jeleztem, a végletekig őszinte voltam (most is, mint mindig!). Ha bánatomra nem engem választanak, akkor nyilván még nálam is hitványabb képviselőjük lesz, akiben ráadásul csalódni is fognak. Kérem, hogy kerüljék el a ,,kései lelepleződés" olcsó kárörömét, s nyugodtan szavazzanak rám, mert én legalább semmi jót sem ígérek Önöknek.
Ne higgyék, hogy cserbenhagyott a maradék józanságom, bár elismerem, hogy velejéig romlott közéletünkben szokatlan az ilyen provokáló kitárulkozás. Szerintem inkább az nyilvánítható sültbolondnak, aki ennyi csalás, sunyi átverés után még részt vesz bármilyen ,,választáson" és ,,népszavazáson". Ez alól csak azok a derék állampolgárok tekinthetők kivételnek, akik rám és pártomra voksolnak. Ebben bizakodva hívom Önöket (a legkiválóbbakat!) is az urnákhoz. Kérem, föltétlenül karoljanak fel, hogy legalább az én jövőm felhőtlen legyen, ha már Önöknek nem juthat hasonló vigasz. Mivel a jelenkorinál még sokkal viharosabb idők is sújthatnak bennünket, nemzetgazdasági és népjóléti szempontból óriási szükség lenne rá, hogy további gondtalan életet biztosítsanak nekem és szeretett családomnak.
Egyébként pedig segítsenek magukon és egymáson, ahol és amiben csak tudnak, mivel ezt tőlem (tőlünk) aligha remélhetik. Mindezek dacára készséggel ajánlom magamat szíves figyelmükbe és kitüntető jóindulatukba!
Az Önök leendő passzív és szürke (vagy inkább óvatosan harácsoló?) képviselője: X. Y. Z.
Siklósi András
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 21:23:39, vasárnap
|
| |
| |
Úgy szavaztunk, hogy nem szavaztunk
Szerző: zero
- 2010.10.03. 19:55
Hát kérem szépen, az ország kellemesen beleszart az önkormányzati választás urnájába, ahonnan azért előtte kivették a gyereket.
A legkreatívabb kampánycsendsértést EVER a Terézvárosban követték el (különdíjat neki!), ahol egy kihangosított mobiltelefont dobtak be az urnába, ami Gyurcsány öszödi beszédet "sugározta" ...
Szintén különdíjas a Magyar Rádió vezetősége, aki a Legfelsőbb Bíróság döntése után kénytelen-kelettel leadta a Jobbik hirdetését, de a hirdetés előtt és után is beolvasták, hogy azért nem szerkesztették korábban adásba a hanganyagot, mert úgy gondolják", hogy annak egyes állításai alkotmányos értékeket sértenek, így azokat a közszolgálati rádió jogszerűen nem sugározhatja. Felidézik, hogy előbb az OVB, majd az LB kötelezte a hirdetés sugárzására a rádiót, és ,,tiszteletben tartva a bíróság, mint a jogállam egyik elkülönült hatalmi ága jogerős döntését", a rádió ,,nem tehet mást, mint sugározza" a Jobbik fizetett választási hirdetését. Az OVB egyhangúlag úgy döntött, hogy ez jogsértő volt .... de akkor mi van? Jogsértő volt, oszt' csókolom ... nincs semmilyen következménye. Mondjuk egy jogállamban egy ilyen tudatos jogsértés után semmilyen közszolgálati rádióban vagy tévében nem dolgozhatna, aki ezt kitalálta és engedélyezte ...
Este 17:30-ig a választók 41,7% ment el szavazni.
Úgy szavaztunk, hogy nem szavaztunk ...
Én sem mentem el szavazni, ez volt az első választás, népszavazás, amit kihagytam, pedig a NATO-népszavazáskor "kezdtem".
Az önkormányzat a legnagyobb mutyitelep a földön, velejéig rohadt az egész rendszer, senkiházi, képzetlen emberek kezébe túl nagy hatalom kerül, meg a milliárdos önkormányzati vagyon. Nem mindegy, hogy ki teszi el a 10%-ot? Kinek a haverjai jelentkeznek az alibi-pályázatokon? Jó szívvel a Fidesznek ennél több hatalmat nem adhat az ember, jó szívvel a Jobbiknak ennél több hatalmat nem adhat az ember, jó szívvel az MSZP-nek semmilyen hatalmat nem adhat az ember, LMP-vel meg maximum söröznék a Gödörben, de hatalmat nem adnék nekik.
Ai tényleg különös, hogy a mindig aktív Budapest sehol sincs ... Buda még hozza a 40% körüli részvételt, de Pest 40% alatt van ...
Szerencsére Szanyi Kapitány segít a megfejtésben, szerinte fővárosban a legnagyobb az ,,ébredés" az emberekben, az emberek ,,megrendültek, kiváró helyzetben vannak" a Fidesz által ,,fülkeforradalomnak" nevezett jelenség elmaradt.
Így Tibor, Budapest végre felébredt, és nem szavazott rátok, de úgy néz ki, hogy senkire sem ...
Megyei jogú városok és a kerületek polgármester-választási eredményei itt.
http://vastagbor.blog.hu/2010/10/03/ugy_szavaztunk_hogy_nem_szavaztunk
Egy szemem Miskolcon, Ózdon, Szegeden, Újbudán és Terézvároson ... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 21:21:22, vasárnap
|
| |
| |
Skandináv haza
Nem tudom, hányan tudják, hogy Báthory Istvánnak skandináv testőrsége volt... Akkoriban még így műkődött a korabeli NATO.
És hogy Árpád apánk második felesége varég (viking) hercegnő volt...
És hogy St. Gallent nemcsak mi magyarok fosztogattuk előszeretettel, de a vikingek is, és egy alkalommal hosszasan és jót ittak együtt őseink ott, ahogyan azt a frank krónikás megörökítette...
És hogy Vinland felfedezője, Veres Erik mellett egy Türker nevű hazánkfia, Veres Erik nevelőapja csinált először bort, innen kapta varég nevét Grönland...
És hogy Árpádházi királyaink csak olyankor házasodtak másfelé, ha éppen nem volt egy kéznél fekvő északi, dán, svéd, vagy hasonló hercegnő...
Régóta otthon vagyunk Svédországban, Dániában, Norvégiában. Őseik az Eddák szerint is Attilával harcolták fel magukat mai lakóhelyükig. Aztán feledésbe merült ez is... azazhogy dehogy merült feledésbe.
Vannak helyek most is Svédországban, ahol otthonabban voltam, mint Csíkszeredában.
Ilyen volt például a Göteborgi autóbuszállomás, ahonnan Ljungby-be utaztam, csak hogy egészen prózai dolgokról essen szó. Kedves emberek voltak ott, a közelben kolbászt vettem, megettem, és a székely angolságomat is megértve vettek szárnyaik alá, amíg le nem tettek Ljungbyben.
Ljungby, ahol a fél családom él. Nagybátyám, unokatestvéreim, olyan csángó-székely génbank, ami a svédekkel keveredve időtálló nemzetséget eredményez.
És Göteborg, ahol Attilával félóra ismeretség után sikerült úgy összeveszni, ahogy csak magunkfajta tud a hazától kétezer kilométerre, s amelyből mégis barátság maradt. Tünde, a hajdani osztálytárs, aki úgy bukkant fel Göteborgban, mintha a gyimesközéploki utcán találkoztunk volna...
Malmö. Jobban fújt a szél, és hidegebb volt, mint Csíkban februárban. Szerencsére ott volt Rex barátom, aki melegítette a lelkem.
És Stockholm, ahol nem jártam, mert lusta voltam elmenni odáig. Uppsala, a régi királyok fészke, ahol megint rokonaim élnek.
És a csend, a nyugalom, az ismeretlenként, ,,turistaként" megélt csend, a gondosan nyírott élősövények, a függöny nélküli házak, az előzékeny közlekedés... Hogy van egy másik, nem annyira idegbetegen délamerikai vagy keleteurópai világ, mint amit megszoktunk itthon.
Ami néha hiányzik. Hiányzik az Északi-tenger. Hiányzanak a kerek szemek az erős arcokon. Hiányzik a skandináv nyugalom. A hosszú esték. Hogy nincs pálinka a kocsmában. Hiányzik a rokonság. A történelmi, és a valóságos.
A barátok.
Svédország. Mert nekünk, székelyeknek, aki örökbe fogad, van annyira haza, mint amelyik elrabolt.
http://ellenkultura.info/skandinav-haza.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 21:12:31, vasárnap
|
| |
| |
Lakatos Lájonel hozzászól
A tanár magyaráz:
- A számaink az araboktól vannak, a porcelán a kínaiaktól, a naptár a rómaiaktól. Valaki tud még ilyen példát mondani?
A kis Lakatos Lájonel Hozéármándó jelentkezik.
- Tánár úr, nekünk a poharak a sarki kocsmából, a tányérok az étteremből, a bor a szomszéd pincéjéből, a paprika a hátsó szomszéd kertjéből, a kisöcsém pedig a bátyámtól van.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 16:52:19, vasárnap
|
| |
| |
Újabb nyílt levelet írt a gárdista Orbánnak
2010. október 2. 05:56:26
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Újra jelentkezem miniszterelnök úr, ahogy ígértem. Hiszen eltelt egy hónap, események, programok zajlottak le. Hol így, hol úgy. Újra jelentkezem, hogy ismertessem Önnel azt az igazságot, ami ideát van. Csak remélhetem, hogy olvasta az első levelemet, ha mégsem, még pótolhatja. Kezdjük!
Árvíz, romlás, menekülés, fájdalom, kétségbeesés, egy élet munkája, stb. Bizonyára ismerős fogalmak, ha máshonnan nem a TV-ből, újságokból. Pedig a helyszínen részese lenni, látni és hallani más, bizony mindig más. Na, persze nem a víz szélétől jó messze a kamerák és a fontos emberek gyűrűjében, hanem a bent és kint ázó, romló bútorok, gépek, ruhák, értékek között. Esetleg a gáton, ahol a bakancsot, gumicsizmát nyaldosó víz örökös tempóelőnyben van a szinte mindig kevés emberi erővel szemben. Emberismereti gyakorlatnak is kitűnő.
Talán hallott róla miniszterelnök úr, mi is részesei voltunk ezen gyakorlatnak, bár erőteljesen és kétségbeesetten igyekezték titkolni az ottlétünket. Hihetetlen energiát fektettek bele, hogy nehogy valamelyik médiában feltűnjünk, megjelenjünk, ahogy éppen a helyi kisebbséggel egyetértésben vagy éppen a HIT gyülivel együtt pakoljuk homokzsákokat, menekítjük az embereket. Majdnem kihagytam a miskolci rendészeti szakközépiskola végzős (elhajló?) hallgatóit. Nem mindennapi látvány volt a két egyenruhás egység (a kék-fehér és a fekete-fehér), ahogy együtt töltik fel a gátat. Hiába, az örökölt hazugságokat Önöknek is egyre nehezebb lesz fenntartani. Ne feledje, igazmondó elődje Gyurcsány is ebbe bukott bele (többek között).
Szánalmas, viszolyogtató és hiábavaló volt ez a hazug igyekezet, mivel az egész cáfolatára mindig ott voltunk mi és ezt mindenki tudta. Ott voltunk sokan és sokszor, pedig még nem volt nemzeti összefogás, valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy sehol nem láttuk a kétharmadot, pedig nagy szükség lett volna rá. Nem fogok itt élménybeszámolót tartani, pedig könyvet lehetne róla írni, tudnék mondani, jót is, rosszat is. Nem magunkat akartam dicsőíteni, pusztán bevezetőként írtam ezt a néhány gondolatot, hogy érthetőbbé tegyem az elkövetkezendőket.
Tehát, levonult a víz, maradt a nyomor, és a kétségbeesés, amit valamiképp enyhíteni kellett. Mi is erre gondoltunk mikor gyűjteni kezdtünk. Mindent fogadtunk. Építőanyagot, bútort, ruhát, élelmiszert, mindent. Sajnos mivel leples bitangok vagyunk a törvény és a jog szemében, ami azt jelenti, hogy senki nem segíthet nekünk semmiben, mert az letöltendő szabadságvesztéssel sújtható (sötét középkor, működő demokrácia, köszönet ezért Önöknek és külön Önnek). Ezért nehéz dolog volt a tárolás és az eljuttatás a rászorulókhoz.
De ezúton jelentem miniszterelnök úr, megoldottuk. Nem kevés munkával, áldozattal és lemondással mindig eljuttattuk az adományokat az arra rászoruló nemzettestvéreinkhez. Természetesen az Ön kedves Fouché-ja folyamatosan igyekezett csapdákat állítani nekünk és ott akadályozott ahol csak tudott, mert manapság mi lehet nagyobb bűn, mint adományokat eljuttatni a rászorulóknak. Legnagyobb sajnálatukra és a kitűnően működő felderítésünk dicsőségére, egyszer sem sikerült belefutnunk. Mivel nekünk, köztörvényes bűnözőknek nem szabad adományokat gyűjteni és eljuttatni a rászorulóknak, úgy gondoltuk, azért mégis megpróbáljuk. Vigasztalódjék miniszterelnök úr a következő kis történettel.
Egy kis borsodi faluból jött a kétségbeesett segélykérés. Persze még sok faluból jöttek ilyen segélykérések. Nem Önökhöz, hanem hozzánk, teljesen alkotmány- és demokráciaellenesen. Érti miniszterelnök úr? Érkeznek ugyan a segélyszállítmányok, de valahogy a helyi kisebbségnél nem jut tovább, ,,polkorrekten" fordítva, eltűnik, magyarul, lenyúlják. Nem az elsőt és nem a másodikat. Tehát elsősorban ez a terület volt az adományok elhelyezésének célpontja.
Képzelje el miniszterelnök úr, felhívásunkra rengeteg adomány érkezett. Nem térített el senkit a szabadságvesztéssel való fenyegetés, a pénzbírság. Csakhogy belegondoljon miniszterelnök úr egy-egy alkalommal 20-30 tonnáról volt szó. Pénz nélkül, börtönnel fenyegetve. Az első alkalomkor elhűlve láttuk az elképesztő rendőri jelenlétet az utakon, azután megszoktuk. Borzasztó belegondolni, ennyi embert és technikát kivonultatni pár emberért és pár tonna adományért. Egy régi gondolat rémlik föl bennem, Önnek ismerős lesz: Vajon ezen a pénzen (a rendőri készültség ára) hány lélegeztetőgépet lehetne vásárolni, vagy hogy korszerű legyek hány gumi külsőt a rendőrségi motorokra? Elgondolkodtató, nem? Vagy pénz nem számít, ha rólunk van szó?
Szóval, a Magyarok Istenének hála párszor megjártuk az utat oda-vissza épen, egészségben. Néhányszor akadékoskodtak ugyan a rendészeti szakmunkások, de a szokásos pótcselekvésnél tovább (igazoltatás) nem jutottak. Talán a második szállítmánynál, a kipakolásánál megjelentek a helyi kisebbség képviselői is, és kérdőre vontak, hogy mi az, nekik nem jár? A régi poénnal válaszoltunk: Járni jár, csak nem jut! Nagyon megsértődtek. Pár nap múlva hatalmas tüntetést szerveztek a Kossuth-térre a megkülönböztetés, a rasszizmus stb. (soroljam még?) ellen. A hatalmas tüntetésen kb. hatvanan vettek részt, (a fele fizetett statiszta volt) és díszvendége volt Ön nemes, igazmondó politikai ellenfele is.
Meg kellett tennünk ezt miniszterelnök úr, hiszen az ott élő magyarok az árvíz óta semmiféle központi segítségben nem részesültek. Az utolsó, bútorokból álló, központilag kiosztott adományból kért egy magyar család. Nem kapott. A ,,hivatali emberek" meg is indokolták az elutasítást: ,,ők már kaptak a Magyar Gárdától". Persze gyorsan feledésbe merült, hogy az ottani kisebbség az árvíz óta rendszeresen kapott segélyt pénz és tárgyi adományok formájában ,,hivatalból" is és a különböző, kifejezetten a cigányok segítésével foglalkozó civil szervezetektől, ami nem gond csak egy picit, mintha (,,szép magyarsággal", Önök nagyon kedvelik, negatív diszkrimináció) hátrányos megkülönböztetés lenne. Gondolom Önt, valahogy másképp informálták, pl. Felsőzsolca esetében ahol minden a legnagyobb rendben volt. Természetesen nem voltak lopások, és házak kifosztása. Az a húsz-harminc feljelentés ez ügyben bizonyára tévedésen és rosszhiszeműségen alapult.
Végezetül, hogy megnyugodjék, (mert remélem kellőképpen felháborodott) egy nekünk szállító kamionost, (aki felajánlásból állta az üzemanyagot is) megbüntettek, pár százezer forintra (nem kevés!) mert hitt egy rendészeti szakmunkásnak. Történt, hogy egy baleset közeléből elterelték az autókat, méghozzá egy olyan útra ahol rendes körülmények közt nem szabad ekkora autónak járnia. A mi autónkat a rendőr oda irányította, alig ment pár száz métert az úton leintették és igazoltatták. Ő a rendőri irányításra hivatkozott. Vissza is mentek vele, de a rendőr, akivel alig öt perce beszélt, szembe letagadta. Természetesen csak őt büntették meg. Biztosan véletlenül. Hát, ezért talán megveregetheti Fouché úr vállát, másért nem.
Erről ennyit, és most, ahogyan az öreg Pósalaky mondotta: Ugorgyunk! (azaz váltsunk témát).
Egy vezetőváltásról is írok Önnek, nehogy az a vád érjen, hogy elhallgatom. A Magyar Nemzeti Gárda volt vezetőjéről, Kiss Róbertról van szó. Igen, az emberi gyengeség itt is meg tud mutatkozni, mivel bármilyen hihetetlen mi is emberek vagyunk. Egy meggondolatlan cselekedet, egy rossz szó, egy hazugság és máris vége mindennek. Egy vezető besározódása, nyilván a képviselt szervezetre is kihat. Így volt ez itt is. Nyilván ilyen ez Önöknél, politikusoknál is.
Itt természetesen a vezető rögtön levonta a megfelelő következtetést és megtette azt, amit egyébként a becsülete és a Magyar Nemzeti Gárda becsülete megkívánt. Nem magyarázkodott, nem vádaskodott, nem becsmérelt másokat, felállt és lemondott. Nyilván így megy ez Önöknél, politikusoknál is (vagy nem?). Új vezetőt választottunk. Valószínűleg jól választottunk, mert egy hét sem telt bele, és Fouché rendőrminiszter nevetséges és törvénytelen módon letartóztatta és előállíttatta. Megjegyzem, még első próbálkozásnak is szégyenletes és szánalmas volt. Erről szólnak a következő mondatok.
Augusztus 20. Szent István ünnepe, Szent Jobb körmenet. A Magyar Nemzeti Gárda készült, a körmenetre. Egyik bajtársunk szívós, kitartó tárgyalásának köszönhetően, egyházi engedélyünk volt a részvételre. Méghozzá igen közel Önökhöz. Mintegy 20 fővel, zászlóval képviseltettük volna magunkat. A csapat vezetője pedig a Magyar Nemzeti Gárda új, országos vezetője, Ináncsi József lett volna. Igen, lett volna, ha ott lett volna. Sajnos azonban önhibáján kívül nem tudott részt venni az ünnepségen. De ne vágjunk az események elé.
A Margitszigeten ünnepelt a Jobbik és az MNG. Sokan voltak kint. Hiába, bárhogy is fáj Önnek, ismerjük el, azért két népszerű csapat. Természetesen új országos vezetőnk is ott volt. Fouché úr alkalmazottai, mint a keselyűk csaptak le rá. Felszólították, hogy szüntesse meg a szabálysértést. Ináncsi József értetlenségének adott hangot. Felvilágosították. A póló, hát persze! Hiába az Önök divat diktátorainak nagyon csípi a szemét. Miért is? Ki volt írva rá, hogy Magyar Nemzeti Gárda. Ami (még) nem betiltott társadalmi szervezet (vagy mégis?), így hát nem ismerte el a (feloszlatott társadalmi szervezetben való részvétel) szabálysértést. Akkor megkérték, hogy lenne szíves velük fáradni. Ináncsi József természetesen, mint törvénytisztelő állampolgár velük tartott.
Itt álljunk meg egy pillanatra és nézzünk szét. A rendészeti szakmunkásoknak is fel kellett tűnjön, hogy vezetőnkön kívül még legalább 40 emberen volt ugyanilyen póló. Velük szemben nem történt intézkedés. Ebből kiderült, hogy aznap csak Ináncsi Józsefnek, az MNG országos vezetőjének volt tilos ezen póló viselete. Ha ez így volt, akkor három dolog lehetséges. Szó szerint ez van leírva a törvényben (ezt mondjuk, nem hiszem), vagy a rendőrök vétkes figyelmetlensége (alkalmilag előírt vaksága), hanyagsága miatt nem lett felszólítva, előállítva, eljárás alá vonva még legalább 40 ember, vagy szembemenve joggal, törvénnyel, egyértelmű politikai utasításra cselekedtek így.
Lefordítom Önnek, hogy értse. Külső szemlélőnek úgy tűnt, hogy a rendőrök csak Ináncsi József pólóját vették észre, pedig sokan eléjük állva mutogatták, hogy íme rajtam is ez van. A rendőrök zavartan hessegették el őket. Vétkes gondatlanság. Talán Fouché úrnak kellene az ott szolgálatot teljesítő állományt a szolgálat hanyag ellátásáért példásan megfenyíteni, vagy a teljes állományt elküldeni látásvizsgálatra. Nos, ennek volt köszönhető, hogy délután fél négykor ahelyett, hogy Önnel együtt (persze külön-külön) a körmenetre indultunk volna, a XIII. kerületi kapitányság elé vonultunk. Bent Ináncsi József, kint a járdán az MNG és a Jobbikosok egyre szaporodó kis közössége. Röpke negyedóra múltán, gondolom bent már tetőfokára hágott a feszültség, kiküldtek egy doktor őrnagyot, és tíz-tizenkét alkalmazottat.
Miniszterelnök úr, ha emlékszik még előző levelemben már kértem, hogy ha kiküldenek egy rendőrt (akármilyen rangban) felszólítani, legyen mögötte valami valós törvényi háttér. A doktor őrnagy, gondolom nem fogorvos, vagy nőgyógyász olyanokat mondott, hogy még nekünk, nem jogvégzett embereknek is felállt a szőr a hátunkon. Nem tudom mennyi fizetésért lehet ezt csinálni, de előbb-utóbb rá fognak menni idegileg a parancsnokok. Parancsra, soha nem hallott, nem létező jogszabályokra és törvényekre hivatkozni, esküt tett, végzett, jogászként sokáig nem lehet. Lelkileg és pszichésen is nagyon igénybe veszi az embert (már ha van neki lelke és pszichéje).
Tehát a felszólítására az elemi röhögés szabadult fel belőlünk. A jogász, akinek telefonba mondtuk, majdnem elsírta magát kínjában. Ami a legszomorúbb, a doktor őrnaggyal jött kisrendőrökön látszott legjobban a szégyen. Az egyikük egy jó pillanatában elmondta, hogy odafönt őrjöng valami főgóré és ezért kellett nekik kijönni. A doktor őrnagy is megsértődött, fenyegetőzni kezdett, a szakemberek pedig megkezdték az igazoltatást. Közben előjött a mozibusz is, megkezdődött a forgatás. Mi átmentünk a másik oldalra és igyekeztünk tér és távközöket felvenni, hogy ne látszódjunk összefüggő tömegnek. Vártunk.
Közben engedélyt kértünk, hogy ha már ilyen szépen összejöttünk mégis csak el kéne menni a Szent Jobb körmenetre. Az eseményekre való tekintettel 5 fő ment csak el (egy zászlós, négy kísérő). Öten három felől közelítettük meg a helyszínt, a zászlórúd kettécsavarozva két embernél, a zászló a harmadiknál. Bár bemehettünk volna a fenntartott szektorba, de mégsem tettük. Mind az öten bejutottunk. A Szentmisén végig részt vettünk. Elindult a menet.
Előttünk ment el Miniszterelnök úr, Ön és népes kísérete, közöttük számos ,,tiszteletre" méltó ember, például egy gyilkosaival lepaktáló, hazaáruló, 56-os elítélt, és egy uralkodócsalád leszármazottja kinek ősei majd' 400 évig bitorolták a Szent Koronát és Mária Országát, és mindent megtettek, hogy a Nemzetet és az Országot elpusztítsák. Egy vállalt jelmondatuk a sok közül mindent elárul: ,,Magyarországot előbb koldussá, majd katolikussá, végül németté teszem". Megnyugtatásul, Önök már távol voltak, mikor mi becsatlakoztunk. Látványosak voltunk, tudja a zászló sokat dobott a kinézeten. Két és fél méter hosszú, egy méter széles, fekete selyem, harci zászló, rajta Rákóczi Árpád-sávos pajzsa és jelmondata. Mindenhol hatalmas taps és éljenzés fogadott, bár kevesen tudták hogy kik vagyunk. A TV-n is tökéletesen látszódtunk. Ott voltunk!
Visszatérve még mindig ott találtuk bajtársainkat a kapitányság előtt. Azzal a különbséggel, hogy a rendőrök és a doktor őrnagy eltűntek. Furcsa! Egy jogvédő jött és kampányrendezvényt jelentett be a kapitányság elé. Ez volt a varázsszó. Eltűntek. Előző levelemben is erről írtam. Ez bizony miniszterelnök úr szégyen! A rendőrség szégyene, az Önök szégyene és a demokrácia szégyene. Csak így tovább! Hét óra körül kijött két jobbikos jogász képviselő, kiderült, hogy az országos vezetőt bűncselekménnyel vádolták meg (egyesülési joggal való visszaélés) és átszállították a Gyorskocsi utcába. Mondjuk, előtte egy órával a doktor őrnagy azt közölte velünk, hogy elszállították Vácra. Senki nem hitt neki. Aki először hazudik, másodszor is megteszi, talán még harmadszor is (jó pénzért mindent). Akkor átmentünk a Gyorskocsi utcába. Másodszor is meglepődtünk.
Miniszterelnök úr, vajon mitől félnek ennyire? Mi az elmúlt kormányok alatt elég sok időt töltöttünk a Gyorskocsi utcai ,,Fortressben", hol előtte, hol benne, de soha nem volt körbekordonozva, most már másodszor jövünk és az utca lezárva vasrácsokkal, mögötte jelentős rendészeti szakembergárda (elnézést a gárda szóért, semmit nem akarok összemosni). Tehát a kordonon kívül gyülekeztünk addig, míg bentről, csak kijött egy illetékes és teljesen más hangnemben rákérdezett ittlétünk okára. Szerintem pontosan tudta, ezért talán meglepetésként érte a válasz, hogy: először is megalakítjuk az Ináncsi József Baráti Társaságot, azután kilenc órakor megtekintjük a tűzijátékot, utána pedig majd még kitaláljuk.
A választ elfogadták, nem fenyegetőztek, nem oszlattak. Vártunk. Elkezdődött a tűzijáték, mikor végre kiengedték vezetőnket. A ,,szebb jövőt!" köszöntés túlharsogta a tűzijátékot. Elmondta, hogy fenntartotta a szabálysértési ügyben tett vallomását, miszerint nem tagja feloszlatott társadalmi szervezetnek. (Egyébként hogy lehet valaminek tagja lenni, ami fel van oszlatva!?) Végül maradt a gyülekezési joggal való visszaéléssel gyanúsítás, mert az már nem szabálysértés, hanem bűncselekmény. Hát majd meglátjuk.
Vezetőnk említett egy érdekességet is. Amíg az ügyvédnőre vártak, kötetlen beszélgetést folytatott a Gárdára specializálódott kihallgatókkal. (Merthogy velünk már külön foglalkoznak.) A beszélgetés folyamán valami olyasmi megjegyzést tett, hogy a gárdisták elleni bírósági ítéletek semmiben nem különböznek az '56-os koncepciós perektől. (Ugyanis számos ügyünkben találkoztunk előre megírt ítéletekkel.)
A reakció az egyik rendőr részéről: - Nehogy már a maguk tevékenységét az '56-osokhoz hasonlítsa!
Tetszik érteni!? Nem a bíróság hozzáállását vitatta (biztosan számára is egyértelmű), hanem a mi tevékenységünket. Azt hiszem, ezt hívják freudi elszólásnak.
Össze kell szedniük magukat miniszterelnök úr. Nagyon! Most az őszi ülésszakon gyorsan kell ennek megfelelő törvényeket hozni, akár visszamenőleges hatállyal is, hátha senki nem veszi észre. Kétharmaddal könnyű! Természetesen a demokrácia védelmére, dicsőségére.
Végül egy gondolat, Ináncsi József kihallgatása után tett nyilatkozatából, a kihallgató tiszteknek szánva, amelyet a Gyorskocsi utcában személyesen is elmondott nekik:
,,Akik ebben a mocsokban részt vesznek (értsd: gárdisták üldözése), azoknak nevét a történelemkönyvek fekete betűkkel jegyzik majd. A mi nevünket nem jegyzi fel senki, de önök és megbízóik épp most készítik azt a márványtáblát, amire a Magyar Nemzeti Gárda neve fel lesz róva. Mi pedig egy-egy aranyporszem leszünk a véseteken. Ez lesz a mi igazi jutalmunk!"
Miniszterelnök úr! Az öreg Catóhoz hasonlóan, aki a szenátusban minden felszólalása után mániákusan ismételgette: ,,Ceterum censeo Carthaginem esse delendam" azaz ,,Egyébként javaslom, hogy Karthagót el kell pusztítani!". Én is csak azt tudom minden levelem után írni, hogy nem adjuk fel. Ott leszünk mindenhol továbbra is, ahol szükség lesz ránk. Bebörtönözhetnek, megbírságolhatnak. Leszünk a Nemzet és az Önök élő lelkiismerete, és nem kegyelmezünk. A gázt, a tonfát megszoktuk. Az élest valószínűleg még nem álljuk, de dolgozunk rajta.
Szebb jövőt!
Hódos László
gárdista
MNG Budapest
Forrás: Magyar Nemzeti Gárda
Forrás: szebbjovo.jobbikdebrecen.hu
http://www.nemenyi.net/default.asp?SID=2&AID=0&Direkt=71915
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 16:43:28, vasárnap
|
| |
| |
Állami hatósággá nőtte ki magát a héber In-Kal a Gyurcsány-rezsim alatt
2010. október 3. 17:22:20
A biztos (vér)vonalMindeddig összeesküvés-elméletnek, vagy kuruc.infós antiszemitizmusnak számított az, ha valaki Magyarországon azt állította: a héber In-Kal nevű biztonsági cég gátlástalanul kiszolgálja a kommunista diktatúrát és Gyurcsány Ferencet.
Sajnos nem tévedtünk: a helyzet úgy fest, hogy a mi pénzünkből fenntartott állami szervek egyre kevésbé tudják kontroll alatt tartani társadalmunkat, a politikai elit pedig nem habozott (ki tudja, véget ért-e egyáltalán ez a folyamat?) saját hatalmi törekvéseinek elősegítésére felhasználni a magáncégként üzememlő őrző-védő szolgálatokat.
Az In-Kal nemcsak átvette az állami erőszak-monopólium egy részét, hanem olyan információkra tett szert, amelyek súlyosan sérthetik hazánk még megmaradt szuverenitását, amennyiben illetéktelen kezekbe kerülnek. És hogy lehet kivédeni, hogy az In-Kal (héber jelentése: biztos vonal) ne üzleteljen a magyar állam adataival? A válasz egyszerű: sehogy.
Bár mára már kiderült a Gyurcsány-rezsim egyik legsötétebb titka, mintha az igazságszolgáltatás megakadt volna a 2006-os szinten. Senkit sem vontak még felelősségre, az In-Kal pedig még mindig nem szerepel tiltólistán Magyarországon. Képzeljük el, ha ugyanezt művelték volna Amerikában... A helyi In-Kal villámgyorsan Guantánamón ébredt volna fel. Ugyanis az, amit az In-Kal művelt, több mint valószínű, hogy Gyurcsány Ferenc közvetlen parancsára, nos, az az igazi terrorizmus, nem az, amivel Budaházy Györgyöt vádolják.
Budaházy György terrorizmus vádjával egyelőre előzetes letartóztatását tölti a Kozma utcai börtön falai között. Ellene - néhány, a világhálón megjelent írása miatt - alkotmányellenes szervezkedés és államellenes uszítás vádjával folyik még eljárás. Az In-Kal vezetői, Gyurcsány Ferenc és a 2002 óta, de különös tekintettel 2006 utáni időszakban diktatúrát kiépítő kommunista vezetők pedig szabadlábon vannak.
Meddig?
Apropó: makacsul tartja magát az az eddig csak városi legendának minősülő történet, hogy október 23-án idegen nyelven (ukrán, héber) beszélő, rendőregyenruhába bújt pribékek is garázdálkodtak Budapest utcáin, magyarok ezreit bántalmazva.
Biztos, hogy ez csak városi legenda?
(Florian Geyer, Kuruc.info)
http://www.nemenyi.net/default.asp?Location=_arc&SID=1&AID=11&Direkt= 71929&offsetlo=0
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
546 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1766
- e Hét: 4868
- e Hónap: 15979
- e Év: 169475
|
|
|
Offline
