|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2010-10-31 10:41:20, vasárnap
|
| |
| |
Kucskáné Pap Erika: Ma egy pillanatra
Ma egy pillanatra,
megáll majd a világ,
minden sírra kerül,
néhány apró virág.
Ma egy pillanatra,
csendesen megállunk,
elfojtott zokogás,
rázza meg a vállunk.
Ma egy pillanatra,
összeér a lelkünk,
kicsiny temetőben,
békességre leltünk.
Ma egy pillanatra,
lelassul az élet,
szívem mélyén őrzöm,
drága kedves lényed.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-31 10:35:28, vasárnap
|
| |
| |
Drága Halottainkért, akik már nincsenek velünk, de szívünkben élnek örökkön örökké! S.Kati
Valaki mindig elmegy közülünk, s magával visz egy darabot a szívünkből. Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra, mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban. Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként ragyognak ránk. Ajkukon eddig sohasem hallott dallamok születnek. Dallamok, amelyek csak nekünk szólnak. Nekünk, az itt maradottaknak. Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet, mert egy valami értelmetlen csak:
és az a halál!Tovább őrizve szívünk mélyén, minden lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket. Valaki elment közülünk. Örökül hagyva ránk emlékképeket. Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt. Mert szívünkben és életünkben ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók, melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-31 10:12:03, vasárnap
|
| |
| |
Halottak napjára
Közeleg a tél, az őszi szél szaggatja csontjaimat -
Szegény anyám, ugyanígy panaszkodtál;
Soha nem hittem el, hogy a szél
Fájdalmakat hoz el neked,
Megfognám öreg kezed,
Elmondanám, hogy egy vagyok veled.
Mert a szél süvít, és én szenvedek.
Néha beszélgetek hozzád, mintha itt lennél -
Ha fáj valami, szólongatlak:
Hol vagy, anya?
Jó lenne azt hinni, hogy ülsz az ágyad szélén,
Imát mormolsz, elmerülten figyelsz önmagadba!
Sokat tudtál, amit én még nem tudok,
Talán töredékeket, az érzékeidet -
Hogy mit hoz a holnap, előre tudom.
Jó lenne azt hinni, hogy ülsz az ágyad szélén,
Intel, hogy üljek oda melléd!
Hallgatni téged, és érezni, hogy vagy -
Tudni, hogy melletted gyenge lehetek:
Sírós és panaszkodós,
Mint egy kisgyerek.
Tudom, kinn vagy a temetőben,
Apám mellett, örökre megpihenve.
Mégis minden nap érzem, hogy velem vagy,
És egyre jobban, ahogy öregszem.
/Számomra ismeretlen író. /
Szép estét kívánok . Jaksika.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
304 db bejegyzés |
| e év: |
3087 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 193
- e Hét: 11823
- e Hónap: 44977
- e Év: 278724
|
|
|
Offline
