Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 73 
Vers
  2010-11-29 22:34:43, hétfő
 
  Link



József Attila
Csókolj, csókolj

Csókolj, csókolj utóljára,
Fehér karoddal ölelj át,
'sz elmegyek már nemsokára
S szerelmed életem ára,
Csókolj, csókolj és ölelj hát.

Már nem csókol! Nincs, nincs sehol
Én eljöttem, - ő - maradott.
Hűtlen-e már? Jaj! mást csókol!
Érzem, más ki néki bókol,
Más visz néki szép virágot.

Úgy kinlódom! Nappal, éjjel
Csak mindig reá gondolok:
Vaj' kit csókol most ő kéjjel,
Szembe szállva reményemmel,
Hisz tőle oly távol vagyok!

Itt van a boldog pillanat:
Hozzá, haza repülhetek!
Oly lassan halad a vonat,
Oly gyorsan tűnik le a nap!
Viszontlátom-e őt? Egek?!

Hála Isten! Honn vagyok már!
Szívem pattanásig feszül
S azt dobogja: Tán nem is vár!
Csönd fogad, az óra is áll
S szemembe egy porszem repül.

Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szive repedt meg utánam.
1921. ápr. 11.
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  József Attila versei  
Vers
  2010-11-29 22:29:29, hétfő
 
  Link



Csak úgy
Csak úgy eljöttem hozzád,
Kiönteni lelkem bugyrát,
Tisztíts óvatosan kérlek,
Segíts, hogy éljek!

Csak úgy lesem szavad,
Iszom bölcs tanácsod, maradj,
Maradj forrásom, éltető erőm,
Magány ellen, ha rámtör,
Naptól delelőm!

Csak úgy nehéz a szívem,
És bánattól, magánytól
Roskad, félek, csitits,
Töröld le könnyeim,
Biztass, szeress, hogy éljek!

S ha már lelkem tiszta,
Örömtől roskad, ha már
Bánat és magány nem lakja,
Csak úgy, gyere osszuk meg
Mással, hogy hagyja el őket
Is a bánat!
(ismeretlen szerzőtől)
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
Vers
  2010-11-29 17:11:33, hétfő
 
  Link



William Hilton festménye, 1839 előttről
John Keats : London, 1795. október 31. - Róma, 1821. február 23., a nagy angol romantikus költők egyike, a "Szépség Költője."
Link



John Keats
Utolsó szonett

Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök -
Nem a magas ég magányos tüze,
Hogy türelmesen a világ fölött
Vigyázzam, mint ártatlan remete,
A mozgó tengert, mely papként szelíden
Mossa a föld emberi partjait
Vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
Fehérébe hegy s mocsár öltözik -
Nem - én kedvesem érő kebelén
Vágynék lenni szilárd s változhatatlan
Hogy annak lágy, lélegző melegén
Őrködjem örök-édes izgalomban:
Azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
Ott élni mindig - vagy meghalni rögtön.
(Szabó Lőrinc fordítása )
Link



John Keats
Mikor elcsüggeszt

Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok,
s nem gyűjti majd be termését agyam,
s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot -
feltornyozott könyvhalmokban magam;
s mikor eszembe villan, hogy a sors
varázskeze már nem soká segít
lefesteni nekem a csillagos
mennybolt regényes, nagy jelképeit;
s mikor felrémlik, hogy többé talán
nem látlak már, te illanó csoda,
s bűverejét nem sugározza rám
egy mondhatatlan érzés - akkor a
világ partján megállok s figyelem,
mint süllyed el a hírnév, szerelem.
(Baranyi Ferenc fordítása)
Link



John Keats
Ha félelem fog el...

Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom le termő agyamat,
s mint gazdag csűrök, teli könyvsorok
nem őrzik meg az érett magokat;
ha látom a csillagos éjszakán
a nagy regény ködös jelképeit
s érzem, hogy árnyait leírni tán
a sors mágikus keze nem segít;
ha azt érzem, te percnyi tünemény,
hogy többé majd nem nézhetek terád
s a gondtalan, tündér szerelmet én
nem ízlelem, akkor a szép világ
partján tűnődve állok, egyedül,
s Hír, Szerelem a semmibe merül.
(Vas István fordítása)
Link



John Keats
Szonett a szabadban

Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég,
oly édes annak, hogyha belelát
a mennybe s oda lehel egy imát,
hol telt mosollyal kék szinű az ég.
A szíve boldogabb lehet-e még,
mint ha hullámzó réteket talált
s olvas, gyepágyon nyujtva derekát,
egy szerelemtől epedő regét.
Ha este otthonába tér, a fül
még sejti a madár dalát, a szem
még rejti a kék, tág eget s örül.
S ő búsul, hogy a nap oly sebesen
száll, mint a tiszta űrön át röpül
egy angyal könnye, hullva csöndesen.
(Vas István fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  John Keats  
Vers
  2010-11-29 16:58:02, hétfő
 
  Link



Várnai Zseni
Fiam

Édesen alszol dajkáló ölemben,
harmatos arcú, drága magzatom,
körülragyog a napnak glóriája
s lágy pihegésed lesem, hallgatom.

Elnézlek hosszan, könnybeborult szemmel
és, ahogy nézlek, megnő a szívem,
érzem, a karom végtelenre tárul
s egész világ a keblemen pihen.

Egész világot táplál az én vérem,
ha kicsiny ajkad mellemre tapad,
lelkemmel egy világot csókolok,
ha téged, fiam, megcsókoltalak.

Hogyha enyhítem a te szenvedésed,
ha könnyeidet fölszáríthatom,
minden szenvedők bánatát enyhítem,
minden szenvedők sebeit gondozom.

Mi bennem örök, az mind benned lángol,
nem élek másként csak teáltalad,
ó, mindent odaadtam a világnak,
amikor, fiam, téged adtalak!

Olyan vagyok e boldog anyasággal,
mint föld, mikor virágok nyílnak rajta,
mikor szívének illatát és mézét
s gyümölcseit az embereknek adja.
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Történet
  2010-11-29 12:56:31, hétfő
 
 
A bölcs asszony

Egy indián bölcs asszony - amikor a hegyekben utazott - talált egy különösen értékes követ a folyóban. Másnap találkozott egy utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az utas, miután meglátta a drágakövet, kérte, hogy adja neki. A nő habozás nélkül nekiadta a drágakövet. A vándor jó szerencséjén örvendezve továbbállt. Azon gondolkodott, hogy élete hátralévő részében nem kell többet szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később visszatért az indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
- Gondolkoztam - szólalt meg - , és bár jól tudom, hogy milyen értékes ez a drágakő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még ennél is értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ!
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Idéz....
  2010-11-29 12:30:24, hétfő
 
  Link



Szigligeti vár
Forrás: Wikipédia

"A romnak van szépsége. Tetőtlen falak, merész oszlopok, düledék kövek, mohos üregek, egykori ajtók és ablakok óriás nyílásai, vihar süvöltése a nyílásokon, forgószél tánca a falromok között, vércsebagoly a falak odúiban, vadvirágok hervadt bokrai az ormokon. Mindenütt az elmúlás, és mégis élet mindenütt. Emlékek a múltról, szájról szájra szálló hagyományok az embereknél, képzelet és andalgó érzések széppé teszik a puszta várat."
/Eötvös Károly/
Link



"Egyebütt csak mese tündérország, gyermekek számára gondolták ki és népesítik be az ő ízlésük szerint, nálunk színvalóság. Én magam is jártam benne. Székelyországnak nevezzük. Ami szépet, ragyogót el tudunk képzelni, azt mind oda helyezzük. Azért van bebútorozva csodálatos dolgokkal. A férfiak óriások, egy-egy hős mindenik, az asszonyaik regékbe való szépségek. Aranyhajuk egész bokáig ér le, még talán csillag is van a homlokukon. Rózsaszín sugarakkal önti be a lealkonyodó nap az ódon várakat, melyek alatt átöltöztetett királyfiak mennek, mendegélnek. Az Olt vizében nimfák fürdenek, éjjelente az erdőségekből izgató zúgás kél. Mintha az elmúlt századok diskurálnának ki onnan az emberekkel
Otthon a székely nem boldogulhat és mégiscsak otthon boldog az ő kis falujában, tiszta házikójában, hol szelíd eperfa borul lombjával a kopjás kapura... s megszólal a harang estenden fent a dombon, a fallal kerített templom tornyában. Minden templom egy-egy erősség. Ott még az isten is várakban lakott." (Mikszáth Kálmán: A mi külön tündérországunk)
Link



Link



"Való, hogy a költészet szervének a szívet szokták megjelölni - de a költészet hőfoka talán mégsem azonos a szív hőfokával, mélysége talán mégse azonos az emberállati ösztönök mélységével. Mély ösztön, mély indulat, szívből felbuggyanó vágy és vágy és vágy és élet és élet és élet - ez még nem költészet. Mondok valamit, a költészet talán nem is mély dolog, a költészet sokkal inkább magas dolog. És nem is meleg dolog, sokkal inkább hideg dolog. Magas és hideg, mint a havasok..."
(Karinthy Frigyes)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Képeslap
  2010-11-29 11:52:58, hétfő
 
  Link



Link


 
 
0 komment , kategória:  Képeslapok, idézettel  
Vers
  2010-11-29 08:55:10, hétfő
 
  Link



Hermann Hesse
Késő őszi vándor

Lombtalan erdő ágfonadékán
A szürke levegőből fehéren ereszkedik alá az első hó,
És hull és hull. Hogy lett ily néma a világ!
Csupa fehér és szürke minden, néma, néma.

A vándor is, kit zöld és tarka hónapok hallottak
Zajt ütve járni, dalolni,
Elnémult, fáradt az örömre,
Fáradt, hogy továbbinduljon, fáradt a dalhoz is.
Megborzong, a hűvös, szürke magasságból
Álom lehel rá, csöndben ereszkedik alá,
És hull és hull a hó...

A messzi tavaszból s a hervadt nyári boldogságból
Még emlék üzen
Fakón tovasuhanó képekkel:
A cseresznyevirág szirmai a kékségen átderengnek,
Kegyes, fénylő kékség -
Barna és aranyszínű, fiatal pillangó
Szárnya alig láthatón rezeg, ahogy kapaszkodik a szárba -
Az erdőn a langyos fényű, nedves nyáréjszakából
Vágyakozva, hosszan dalol egy madár...
A vándor búcsút int a képnek:

Hogy lehetett oly szép! És néhány dolog még fel-fellobban
A hajdani időkből, ragyog, majd kialszik:
Szerető szemek mély-édes pillantása -
Éji vihar, villám és orkán a nádasban -
Az est távoli ablakából furulyaszó -
Mátyásmadár kiáltása reggel...

Hull és hull a hó. A vándor
Még utánafordul a madárnak, furulyának,
Daluk egykor megindította szívét:
Ó, szépséges világ, hogy némultál így el!
Hangtalan kel át a puha fehérségen
Otthona felé, melyet elfeledett,
Most lágyan vonja magához, hívja
A völgybe, Erlen patakjához,
A piactérre, a régi szülőház elé,
A borostyánnal benőtt falhoz, mely mögött édesanyja,
Apja és az ősök nyugosznak.
Levél se zördül, madár se rezzen az ágak között...
(Schein Gábor fordítása)
Forrás: Internet
Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Történet
  2010-11-28 19:20:01, vasárnap
 
  Link



A sánta kiskutya

"Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.
Egyik nap jött;egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket - válaszolta a tenyésztő.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal, csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.
De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.
Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
- Őt kérem!
- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod - reagált rá a tenyésztő.
Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig.
A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! - fakadt ki magából a kisfiú.
Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
- Mennyit kell fizetnem, bácsi? - kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog!"
(Ismeretlen)
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Vers
  2010-11-28 15:41:39, vasárnap
 
  Link



Móra Ferenc
Amikor a földön... (1910.)

Amikor a földön
Gyermekek zokognak,
Az ég angyalkái
Mind elszomorodnak.
Vidám kacajuknak
Megszegül a szárnya,
Felhőt borítanak
Az ég ablakára,
Bánatos szemükből
Könnyek harmatoznak,
Amikor a földön
Gyermekek zokognak.

Amikor a földön
Gyermekek nevetnek,
Nagy az öröm kéklő
Mezején a mennynek.
Jókedvű angyalkák
Le-lekukucskálnak,
Fellegek nyílásán
Csókokat dobálnak,
Szivárványszalagból
Csokrot kötögetnek,
Amikor a földön
Gyermekek nevetnek.
Forrás: Internet
Link


 
 
0 komment , kategória:  Bibliából...  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 73 
2010.10 2010. November 2010.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 73 db bejegyzés
e év: 1958 db bejegyzés
Összes: 9209 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2305
  • e Hét: 4791
  • e Hónap: 41941
  • e Év: 602168
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.