Regisztráció  Belépés
venci76.blog.xfree.hu
A ruha teszi az embert - a gyűjtemény a gyűjtőt. Szalvéta Gyűjtő
1976.04.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Atelier márkájú szalvétákhoz:
  2010-11-30 19:51:21, kedd
 
 



Az Atelier szó jelentése: műterem.
A cég azért választhatta ezt a nevet, mert minőségi, szép mintájú szalvétákat adnak ki forgalomba többek között, melyek mintái szinte mintha tényleg sokszor műteremben készültek volna.A cégről magáról, történetéről magyar nyelven sajnos még konkrét információkat nem találtam, csak névválasztásuk okát sikerült most megfejtenem szalvéták terén.Az Atelier szalvétákat a német Braun + Company Papierwaren GmbH gyártja,angol nyelvű oldaluk :www.braun-company.de vagy www.braun-company.com

A képen szereplő szalvéta az esküvői mintás szalvétáim albumában szerepel, ha megtetszett, szívesen cserélek belőle.
 
 
0 komment , kategória:  !Szalvétatörténelem!:  
Ambiente márkájú szalvétákhoz:
  2010-11-29 19:48:51, hétfő
 
 



Maga az Ambiente szó olaszul és spanyolul is azt jelenti :környezet.Mindkét nyelvben hímnemű főnevet takar.
Tehát ez a termékcsoport ezért kaphatta anno az Ambiente márkanevet, hogy ezen szalvétákkal a cég a környezetét megszépíthesse. Magáról a cégről, történetéről még nem találtam sajnos információkat.

A képen szereplő szalvéta koktélméretben található meg a csereszalvétáim közt, ha megtetszett szívesen cserélek.

Az Ambiente egyébként egy mintához kötődően nem csak szalvétákat gyárt:


Link



Link



Link



Link



Link
 
 
0 komment , kategória:  !Szalvétatörténelem!:  
Az IHR márkájú szalvétákról:
  2010-11-29 18:14:31, hétfő
 
  A német IHR (Ideal Home Range) cég 1977-ben alakult papírszalvéták és más kiegészítők gyártására.Az elmúlt évek során folyamatos fejlődés és bővülés mellett az igényes asztaldekoráció területén trendalakítóvá váltak.A kollekciók alapját a jó minőségű, saját tervezésű, három rétegű papírszalvéták adják, melyekhez illeszkedve további termékek mint asztalterítők, gyertyagyűrűk, szalvétagyűrűk, művirágok, gyertyák, kerámia és porcelán áruk, tálcák, fém dobozok, stb. illetve ajándék kellékek, mint csomagolópapírok, ajándéktáskák, kísérőkártyák stb. társulnak.

Egyedi termékkört képvisel a különböző alkalmakra megfelelő mintás papírzsebkendő széles választéka. A több száz mintát a legkorszerűbb nyomdatechnikával különböző színárnyalatokban állítják elő.

Az IHR termékek választéka alapvetően öt nagy témára bontható: "Classic Home, Vintage Home, Happy Home, Country Home, Ethnic Home" Minden témán belül megtalálhatók a különböző évszakok, alkalmak gazdag mintaválasztéka. Így válik lehetővé, hogy mindenki egyéni ízlése szerint válogathat és alakíthatja ki saját otthona és asztalterítékének harmonikus díszítését.
A ma oly divatos szalvéta-technika (decopauge) is kedveli az IHR szalvétákat mert kitűnő minőségüknek köszönhetően "jól lehet velük dolgozni " !!
(www.villarustica.hu)



 
 
0 komment , kategória:  !Szalvétatörténelem!:  
Evőeszközmintás szalvétáimhoz:
  2010-11-28 09:51:37, vasárnap
 
 



Nem alapként, hanem plusz érdekességként, összehasonlításként ezen csereszalvétámhoz, hogy melyik kontinensen mi az elfogadott , általános ezen evőeszközök használatával kapcsolatosan:

A villahasználat etikettjének két formája ismert és elfogadott. Az európai, gyakran kontinentálisként említett, illetve az amerikai, más néven a zigzag method/cikkcakk metódus. Az európai stílus Amerikában is elfogadott és sokan így használják az evőeszközt, míg az amerikai mód Európában szinte egyáltalán nem használatos és gyakran illetlennek tartják.

Az európaiak a kést és villát egyszerre használják, a kés a jobb kézben, a villa a balban. A kés felvágja az ételt, ami azonnal a szájba kerül a villa segítségével. Az amerikaiak ugyanígy a késsel levágnak egy falatot, a kést lehelyezik a tányér szélére, majd a villa átkerül a jobb kézbe és a szájhoz emeli az ételt. A bal kéz ilyenkor az ölben pihen. Sokan több falatot is felvágnak egyszerre és a kés hosszú ideig pihen a tányér szélén. Ez az általános gyakorlat, ám nem igazán illedelmes. Egyszerre csak egy falat az etikett előírása. Ennek ellenére az amerikaiak, ha mód van rá, egyáltalán nem használják a kést, hanem a villa élével vágják fel a puhább falatokat.
Hogy miért alakult ki ez a két, egymástól teljesen eltérő illem, erre több válasz is van. Valószínű ezek össze is függenek egymással.

A villahasználat Európában csupán a 18. században terjedt el. Az első amerikai telepesek tehát villa nélkül hagyták el az Óhazát. Kést és kanalat használtak. A kanalat azonban csak az ügyes kézzel lehet biztonságosan használni, így az evőeszköz áthelyezése a másik kézbe természetes volt és a villa 19. századi elterjedésével is az maradt. Nem beszélve arról, hogy hús nagyon ritkán került az asztalra, így nem is igazán volt szükség a késre. Mindeközben Európában kialakultak a sajátos szokások, az etikett, melyet a későbbi bevándorlók vittek magukat az Újhazába, ezért elfogadott és alkalmazott az európai metódus Amerikában is.

Az európai étkezési forma sokkal gyorsabb hatásfokú, mint az amerikai. A 'kapkodó' evés szokását több történész annak tulajdonítja, hogy a villa elterjedésekor állandóak voltak a bel- és külháborúk Európa szerte. Az embereket gyakran az asztaltól hívták csatába, vagy éppen menekülni kellett, így nem volt idő a lassú evésre.

Sok amerikai számára az európai metódus 'barbárabb' elemeket tartalmaz. Az étkező személy,-ha nem illedelmesen, tökéletesen egyenes háttal ül az asztalnál-, folyamatosan a tányér fölé hajol, görbül, szinte lemészárolja a húst, a fogyasztás pedig habzsoló jelleget ölt azáltal, hogy a villa állandóan a szájba pakol, pihenés nélkül.

Az amerikai villahasználathoz az is hozzájárult, hogy a vadnyugaton a kés fegyvernek számított, különösen a jobb kézben. Az asztalnál éppen ezért nem volt ildomos hosszú ideig kézben tartani, mert ez a szomszédos asztal vendégeinek rosszul hatott az emésztésére.

Ugyanezt a gondolatot támasztja alá Margaret Wisser kanadai írónő 1992-es könyvében, a The Rituals of Dinner: The Origins, Evolution, Eccentricities, & Meaning of Table Manners (Az étkezés rituáléja: az asztali viselkedés eredete, fejlődése, külsőségek és ezek jelentése) címűben. 'In general, these rules are explicitly intended to prevent the utensils from appearing threatening. The etiquette and the ritual it imposes helps to control the violence inherent in the preparation and serving of meals. The ordinary table knife is related to actual weapons of war. Consequently, flatware is held delicately, carefully balanced on the prescribed fingers and guided by the fingertips. To hold any utensil in a fist or to manipulate it in such a way that is pointed at anyone would hint at potential danger, as would even setting it down in an inappropriate way.' (A lényeg általánosságban az, hogy az evőeszközök soha ne emlékeztessenek fegyverre. Az étel elkészítése gyilkolással, erőszakkal jár, ezeket a gondolatokat ne vigyük az asztalhoz. Még egy egyszerű kés is lehet háborús fegyver. Az evőeszközökkel óvatosan, figyelmesen kell bánni, soha ne mutassanak senkire, ne sugalljanak veszélyt, s ugyanígy ügyeljünk arra is, hogyan helyezzük a tányérra, amikor nem használjuk.)

Nemzedékről nemzedékre szállt az ősi okító versike: 'Mary, Mary, strong and able, keep your elbows off the table.' (Mary, Mary, -vagy épp az okuló gyermek neve- erős és ügyes, nem könyököl az asztalra.) Később Emily Post, az amerikai etikett nagy tudora, az európai hatásnak megfelelve, már másképp tanította a gyerekeket: 'Emily Post says it's OK, so on the table they will stay!' (Emily Post azt mondja, könyököd az asztalon maradhat.)

Dióhéjban ennyi a története az amerikai és az európai evőeszköz használat különbségének. Amerikában nem csinálnak ügyet belőle, ki hogyan eszik, Európában viszont ragaszkodunk az itteni etiketthez, ezért érdemes tudni, mi áll a különbség hátterében.
(http://tinkmara-amerika.blogspot.com/)



 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
Pezsgőmintás csereszalvétámhoz
  2010-11-28 09:33:39, vasárnap
 
 



E csereszalvétámból normál s koktélméretben is van, ha megtetszik,szívesen cserélek belőle.

Érdekességként találtam hozzá az interneten:

Mintegy bő 300 éve Champagne vidékén, a Reims környéki hautvilliersi Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője - páter Perignon - erjedetlen cukrot tartalmazó bort, vastag falú palackban parafadugóval zárt le. Karácsony táján barátait ezzel kínálta, s mikor megkóstolta a gyöngyöző bort, így kiáltott: "A csillagokat iszom!". A pezsgő tehát valamikor az 1670 és 1715 között a véletlennek köszönhetően született meg, és a nagy titoktartás ellenére, féltve őrzött recept rejtegetése ellenére a 18. században széles körben ismertté vált.

A pezsgőkészítés titkát hosszú ideig féltékenyen őrizték. A francia királyokat Reimsben koronázták, ők és udvartartásuk is csak ilyenkor kóstolhatták meg a különleges nedűt. Don Perignon anélkül, hogy a palackban zajló biokémiai folyamatot ismerte volna, rájött, hogy ha a nem teljesen kierjedt mustot légmentesen lezárja, gyöngyöző bort kap. Ehhez a felfedezéshez persze más műszaki találmányokra is szükség volt: a nyomást elbíró üvegpalackra, valamint a légmentes lezárást lehetővé tevő parafa dugóra. Éppen ezért a pezsgőkészítés a kezdetben nem volt veszélytelen feladat a palackban uralkodó 5-6 bar túlnyomás miatt. A véletlenszerű széndioxidképződés a palackok 20-80%-ának robbanását okozta.

A pezsgő lényege: egy szigorú előírások szerint készült bort megédesítenek, és újra erjesztenek. A második erjesztés zárt térben, nyomásálló palackokban, illetve ma már tartályokban is történik. A bor édesítésére 50 százalék cukortartalmú tirázslikőrt alkalmaznak. Erjesztéskor speciális élesztőt adagolnak a borhoz. Az erjedés során keletkező széndioxid oldott állapotban marad a borban, illetve összegyűlik az erjesztő edény légterében. A későbbiekben ettől pukkan, habzik és gyöngyözik a pezsgő. A helyzet a cukorkoncentráció pontos mérésével vált megnyugtatóvá, és a pezsgőgyártás a 19. századra már Európa-szerte, így Magyarországon is elterjedt.

A mégis csak közismertté lett hagyományos champagne-i technológiai mellett az 1850-es években felfedezték a tankpezsgő-készítést. Ez annyit jelent, hogy nem egyedi palackokban, hanem nagyobb, nyomásálló tartályokban történik az erjesztés. Chamrat francia mérnök találta fel ezeket a zománcos acéltartályokat, amelyekben 7000-8000 palacknak megfelelő ital készülhetett, ezzel olcsóbbá téve az eljárást. A pezsgő az árcsökkenés révén válhatott közkedvelt itallá.

Az első pezsgőgyárat Németországban, 1825-ban alapították. Nem sokkal maradtunk le mögöttük, hiszen a történelmi Magyarországon, Pozsonyban 1835-ben már két gyár is létesült: az Ech és a Huber cég.

Hazánk első pezsgőgyárát a Hubert I. E. cég alapította 1826-ban Pozsonyban. 1835-ben, szintén Pozsonyban létrehozták az Esch és Társa, 1842-ben a Palugyay József és Fia céget, mely a 19. század végére az egyik legnagyobb borkereskedő és pezsgőgyártó céggé fejlődött.

Az első pesti pezsgőgyár alapítása Hölle Márton borkereskedő nevéhez fűződik (1852). Pécsett 1876-ban alakult meg az Első Baranyai Bornagykereskedés és Pezsgőgyár Littke L. cég, amely 1944-ig működött.

A máig egyik leghíresebb pezsgőgyár a budafoki Törley (1882) névhez kötődik. Törley József üzemét a francia származású Louis François működtette. A történet szerint Törley és François összevesztek a pincekulcson, így Louis és César François 1886-ban saját gyárat alapítottak, az 1896-os millenniumi kiállításon mutatták be pezsgőjüket. A két háború közötti időszakban hazánkban 18 céggel Budafok lett a pezsgőgyártás fellegvára.

A pezsgőkészítés számos érdekes munkafázist rejt. A folyamat a cukortartalom pontos beállításával és élesztő adagolásával kezdődik. A feltöltött palackokat dugóval lefelé állványra, mágjára rakják. Erjedés alatt mintegy 20-24 kézi rázás, forgatás után a seprő a dugó körül lerakódik. Ezt követően a palack nyakát hirtelen lehűtve a megfagyott seprőt "kilövik". A hiányzó mennyiséget "expedíciós" likőrrel pótolják. Az érlelés a jó minőség érdekében legalább 9 hónapig tart.

A pezsgő iránti nagy kereslet miatt a II. Világháború után vált elterjedtté a tankpezsgő, melynél 6 hónap az erjesztés és érlelés időtartama.

Kevésbé ismert, hogy egy jó minőségű pezsgő is meghálálja a több éves érlelést. A palackban jelen lévő széndioxid lassítja a káros folyamatokat. Csak jól záródó, lehetőleg parafadugóval ellátott palackokkal érdemes próbálkozni.

A pezsgőmárkák megkülönböztethetőek:

* az erjesztés módja szerint: tartályban, palackban. Az érlelés tartályban minimum 6 hónap, palackban minimum 9 hónap.
* a seprőtelenítés módja szerint (amely az erjedés és érlelés után visszamaradt, elpusztult élesztők eltávolítását szolgálja a palackban erjesztett pezsgőknél): szűréssel - méthode classique, kilövetéssel - méthode traditionelle.
* az expedíciós likőrözés (a pezsgő végleges cukortartalmának beállítása) szerint: extra száraztól az édesig.
* színe szerint: fehér, rozé és vörös.

(felhasználva a www.nana.hu honlapon megjelent cikk)
(http://bortura.com)

Pezsgő

A pezsgő a bornak olyan fajtája, amelynél a bor második érése magában a palackban megy végbe. Az alapborokat (cuvée) úgynevezett tirage-likőrrel (élesztő és cukor) vegyítik, aminek hatására szénsavassá válnak.

Története
dom. Pierre Perignon

A szénsavas bort már régóta ismerték Franciaország Champagne tartományában, hiszen a hűvös éghajlati adottságok következtében az erjedés sokszor csak a szüretet követő év tavaszán fejeződött be, de ez a bor akkoriban selejtnek számított. Az első pezsgőt 1670 - 1715 között, a hautvilliersi Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője dom. Pierre Perignon készítette, úgy hogy parafa dugóval zárta le az üveget, amelyet viaszba mártott drótkengyellel erősített rá. Sokáig titokban tartották a készítési folyamatot, ennek ellenére azonban a 18. században már sokfelé ismeretes volt, és a 19. században már Európa-szerte készítettek pezsgőt.

Magyarországon

Magyarországon pezsgőkészítéssel először Esch és Tsa () foglalkozott, majd a pécsi Littke (1876). Az 1880-as évektől pedig a budafoki Törley (1882) cég foglalkozott pezsgőgyártással.

Pezsgőkészítés csak a parafadugó feltalálása után vált lehetővé. Erjedésben lévő bort töltöttek a palackba, és az erjedés befejeztéig termelődő szén-dioxid a palackban maradt. A seprőt úgy távolították el, hogy a szénsav nagy része megmaradt.


A pezsgő készítése

A pezsgő erősen savas borból készül: a lassú erjedés során hirtelen beálló hőmérséklet-zuhanásnak van kitéve, így az erjedés nem lesz teljes és marad bizonyos mennyiségű cukortartalom. Egy idő után bepalackozzák és melegebb környezetbe helyezik, hogy a borban szunnyadó élesztők a palackban ismét életre keljenek, és újra a cukron kezdjenek élősködni. Az erjedési folyamatnál keletkező szén-dioxid-gáznak nincs hová elszöknie, így szétárad a borban mindaddig, amíg a palackot ki nem nyitják.

Négy féle pezsgő készítési módszer ismeretes:

1. Méthod traditionelle - 0,75 l palackos erjesztés
2. Magnum palackos - 1,5 l palack- erjesztés - klasszikus módszer
3. tankban erjesztett pezsgő
4. Asti módszer (méthod rurale) - a magas cukortartalmú must az elsődleges erjesztés során válik szénsavassá

Pezsgő-ízelnevezések

* ,,brut nature", ,,naturherb", ,,bruto natural", ,,pas dosé", ,,dosage zéro", ,,dosaggio zero": kevesebb mint 3 g/l (a másodlagos erjesztéshez egyáltalán nem adható cukor)
* ,,extra brut", ,,extra herb", ,,extra bruto": 0-6 g/l
* ,,brut", ,,herb", ,,bruto": kevesebb mint 15 g/l
* ,,extra dry", ,,extra trocken", ,,extra seco": 12-20 g/l
* ,,sec", ,,trocken", ,,secco", ,,asciutto", ,,medium dry", ,,semi seco", ,,meio seco": 33-50 g/l
* ,,doux", ,,mild", ,,dolce", ,,sweet", ,,dulce", ,,doce": több mint 50 g/l

Más, az üvegen jelzett pezsgő-tulajdonságok: Crémant olyan csökentett habzású italra utal, amely jól őrzi az alapbor ízeit, a Blancs de blancs fehér szőlőből készült fehér, míg a Blancs de noirs színes szőlőből készült fehér pezsgőt jelöl.
(http://hu.wikipedia.org)





dom. Pierre Perignon
 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
A Decoupage-ról:
  2010-11-27 08:06:55, szombat
 
  A decoupage technika segítségével nemcsak elnyűtt, kopott használati tárgyainkat "újíthatjuk" meg, hanem csodaszép ajándékokat készítetünk családtagjainknak, barátainknak, szeretteinknek.
A francia eredetű decoupage szó jelentése kivágás, szétvágás, darabolás, ma ez az egyik legnépszerűbb kreatív technika, amellyel rövid idő alatt könnyen és egyszerűen díszíthetjük használati tárgyainkat.
A szalvéta különleges, áttetsző, vékony rétege lehetővé teszi, hogy úgy díszítsünk vele, mintha festve lenne az adott felület.
Nem véletlenül vált ennyire népszerű hobbivá, nem kerül sokba és nagyon egyszerű. Segítségével szinte bármilyen felületet díszíthetünk: textilt, fát, hungarocellt, agyagot, viaszt, üveget, porcelánt, mázas kerámiát, stb.
Az antikoló technika alkalmazásával bármilyen felületen érdekes, repedezett hatást érhetünk el.

/aranyviragcserep.blogspot.com/



A decoupage (szalvétatechnika) egy olyan kreatív technika, aminek segítségével tetszőleges felületet díszíthetünk színes mintákkal, szalvétából kivágott motívumokkal stb. Ez az egyik legkedveltebb kreatív hobbi technika, mert

* könnyen elkészíthető,
* nem igényel különösebb kézügyességet,
* szinte minden felületre (fa, papír, cserép, textil, gipsz, üveg, hungarocell stb.) alkalmazható.

Decoupage fára, gipszre, cserépre, papírra

A kiválasztott szalvétamotívumot ollóval vágjuk ki, vagy kézzel tépjük körbe. Ezután válasszuk szét a többrétegű szalvétát és csak azt a réteget használjuk fel, amelyiken a minta van. A többi rétegre nem lesz szükségünk.

* A díszítendő felületet ecsettel vékonyan kenjük be decoupage ragasztóval.
* Símítsuk rá a kivágott szalvétamotívumot, majd hagyjuk megszáradni.
* Száradás után még egyszer kenjük át a felületet szalvétaragasztóval.

Tartósabbá és fényesebbé tehetjük mintát, ha átkenjük decoupage lakkal. Az ecsettel mindig középről a szélek felé haladjunk! Ha sötét felületre ragasztjuk a szalvétát, előzőleg célszerű azt pasztell színnel lefesteni, mert a sötét alapszín átüthet a szalvétán.

A decuopage technikához nem csak szalvétát használhatunk, hanem bármilyen papír alapú mintát. Papír esetén pontosan ugyan úgy kell eljárjunk, mint szalvéta esetében. A ragasztáshoz viszont célszerűbb a decuopage ragasztó helyett tapéta ragasztót alkalmazni. Ekkor a papír nem hullámosodik úgy fel és könnyeb a felületre egyenletesen felvinni. Tapéta ragasztó használata esetén a díszítendő felület mellett a minta hátoldalát is be kell kenni ragasztóval és rövid ideig hagyni kell mind két felületet szikkadni. Ezt követően ugyan úgy kell eljárni, mint szalvéta esetén.

Decoupage textilre

A technika hasonló a fentebb leírtakhoz, itt azonban textildecoupage ragasztót kell használnunk, amelyet vastagabb rétegben kell felvinni a textilre. A szalvétát ecsettel simítsuk rá az anyagra és hagyjuk megszáradni.
Kb. 24 óra száradási idő után vasaljuk át az anyagot a hátoldaláról.
Az így díszített textília langyos vízben csak kézzel mosható!

/hu.wikipedia.org/
 
 
0 komment , kategória:  !Szalvétatörténelem!:  
Csokoládémintás szalvétáimhoz:
  2010-11-20 15:30:12, szombat
 
 







Érdekességek csokoládémintás csereszalvétáimhoz:

A csokoládé egy kakaóbabból készített édesség. Elterjedten vékony lapokban, bonbonként vagy italként lehet fogyasztani. A csokoládé nahuatl indián nevéhez, a xocolatlhoz (ejtsd: sokolatl) hasonló hangzású névként került a világ legtöbb nyelvébe, a magyarba is.

Története

Amerikában az aztékok már jóval az Európai hódítók előtt is itták a csokoládét. 1519-ben, amikor a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek, Montezuma xocolatl-lal kínálta Cortést.

A fűszeres ital alapanyagai kakaó, víz, fahéj, ánizs, chili és kukoricaliszt volt. Az 1500-as években Spanyolországnak kakaóbehozatali monopóliuma volt. Az ital receptjét titkosan kezelték, cukorral, fahéjjal, szerecsendióval illetve vaníliával ízesítve fogyasztották. Ausztriai Anna királyné, XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba.

1569-ben V. Piusz pápa a xocolatl-t olyan kellemetlennek találta, hogy az ital fogyasztását nem tekintette a böjt megszegésének.

A forró csokoládét az 1600-as években kezdték inni Európában, II. Károly uralkodása idején (1660-85) vált divatos itallá Angliában, az első csokoládét is kínáló londoni vendéglő, a Chocolate House, 1657-ben nyílt meg.

1687-ben a Francia Akadémia tudományos alapon meghatározta az optimális csokoládéreceptet.

Az első angol csokoládégyár Bristolban épült, 1728-ban. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár, mely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt.

A holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaósajtológépe nagyban javította a csokoládéital minőségét: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a nehezen emészthető zsíranyag egy részét.

A csokoládészeletet 1847-ben találták fel. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet.

Rodolphe Lindt berni csokoládégyárában a termékek minőségének javítása érdekében új eljárásokat vezetett be, módosította a csokoládégyártásnál használt alapanyagokat és a főzési időket. 1880-ban felfedezte a mai élelmiszeriparban kenőgyúrásnak (vagy konsolásnak) nevezett csokoládéfinomítást, illetve a lágy fondant csokoládét.

Ma a világ legfinomabb és legminőségibb csokoládéját Belgiumban gyártják.

Összetétele
A csokoládé olyan termék, amely kakaótermékekből (kakaómassza, kakaóvaj, esetleg kakaópor) és cukrokból készül, legalább 35% összes kakaó szárazanyagot tartalmaz, ebből legalább 18% a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó-szárazanyag.

A csokoládé körülbelül 300 ismert vegyületet tartalmaz, többek között serkentőszereket, például metil-xantinokat: koffeint és teobromint. Élettani szempontból fontos komponens a hisztamin, a szerotonin, a triptofán, a fenil-etil-amin, a tiramin és a magnézium.


A Fehér csokoládé

A fehér csokoládé cukorból, kakaóvajból és tejből készült szilárd csokoládé. A kakaóvaj olvadáspontja elég magas ahhoz, hogy szilárdan tartsa a fehér csokoládét szobahőmérsékleten, de elég alacsony ahhoz, hogy szétolvadjon a szájban. A fehér csokoládé szerkezete hasonló a tejcsokoládé szerkezetéhez.

Eredete és gyártása

Bár a Hebert Candies mutatta be 1955-ben, először a Mars Incorporated kezdett el foglalkozni fehér csokoládé előállításával, az Egyesült Államokban. Európában már egy évvel korábban kapható volt a boltokban fehér csokoládé. A termék akkor lett népszerű, amikor a Nestlé Alpine White Chocolate néven kezdett el fehér csokoládéból készült csokoládészeletet forgalmazni Amerikában. Az Alpine White Chocolate fehér csokoládé, mely aprított mandulát tartalmaz. Nagy-Britanniában a Cadbury forgalmazza. Hazánkban jelenleg hasonló néven a Milka forgalmaz fehér csokoládét.

Összeállítás és szabályok

A fehér csokoládé nélkülözhetetlen összetevői a kakaóvaj, a tej és a cukor. A szabályozások megszabják, hogy a piacon mi adható el fehér csokoládéként: az Egyesült Államokban súly alapján legalább 20% kakaóvajat, 14% tej szárazanyagot, legalább 3,5% tejzsírt és kevesebb mint 55% cukrot és egyéb édesítőszert kell tartalmaznia. Az Európai Unió ugyanezeket az értékeket használja, azonban nem szabja meg a cukor és az édesítőszerek mennyiségét. Néhány országban a fehér csokoládét nem tartják valódi csokoládénak, mert bár az elkészítési mód ugyanaz, mint a tejcsokoládé és az étcsokoládé esetében, különbség van az összetevőkben. Az összetevőkbeli nagy különbségek miatt sok ember (a U.S. Food and Drug Administrationt is beleértve) úgy véli, a fehér csokoládé nem valódi csokoládé.

(http://hu.wikipedia.org)





,,Csokoládé" fa (Theobroma cacao)





A Theobroma cacao (kakaófa) gyümölcse és a termésének magjai a kakaóbabok
 
 
0 komment , kategória:  Édesség-,kávémintás szalvétáim  
Franciakártyás szalvétámhoz:
  2010-11-19 20:15:36, péntek
 
 



Érdekességként franciakártyás koktélszalvétámhoz:

Eredete

Ráth-Végh István kártyatörténeti könyvében azt olvashatjuk, hogy a kártyajáték feltalálása Gringonneur, 15. századbeli francia festő nevéhez fűződik. Úgy hírlik, hogy ő eszelte ki a figurákat is, mégpedig azzal a céllal, hogy elszórakoztassa VI. Károly francia királyt. Ám a király köztudottan elmebeteg volt, és hogy az ő használatára készült volna az első pakli, az csupán történelmi anekdota. Igaz, hogy VI. Károly szeretett kártyázni. Még az is igaz, hogy a feljegyzések szerint Gringonneurnek kifizettek három, díszekben pompázó kártyacsomagért bizonyos - elég borsos - összeget, magát a kártyát azonban már korábban ismerték Európában.

A Csing Ce-tung-féle kínai lexikon szerint 3000 esztendővel ezelőtt, Senn-Ho császár uralkodása idején eszelték ki a mai kártya elődjét egy udvarhölgy szórakoztatására. Más adatok szerint India vagy Perzsia volt a születési helye. Mindenesetre az tény, hogy keleti eredetű, jelképes játék, terjesztésében pedig valószínűleg az arabok játszottak szerepet.

A színsor eredetén sok tudós törte már a fejét, de csak a találgatásokig jutottak el. A legtöbb valószínűsége annak az elméletnek van, amely szerint a színek háborús értelműek.

A kőr (oeur) - vagyis a szív - a bátorság jelképe volt, a harcos katonát jelentette. A pikk (pique) a régi lándzsa ásószerű végződését akarta ábrázolni, a káró (carreau) pedig annak a súlyos dárdának a négyszögletes vasvége volt, amelyet a lőpor feltalálása előtt hajítógépből zúdítottak az ellenségre. Végül a treff (tréfle), vagyis lóhere, arra a takarmányra utalt, amely nélkül a lovasság nem tudott háborúskodni. Tehát ha maga a kártya nem is, a színei francia eredetűek.

Lapok

A francia kártya lapjainak két ismertetője a szín és a magasság, amelyek alapján egy pakliban 52 (4×13) különböző lap lehetséges.

A négy szín: treff (fekete háromlevelű lóhere), káró (piros rombusz), kör (piros szív), pikk (fekete lándzsahegy). Tehát nem valódi színekről van szó, hanem a lapok sarkában található jelről. Bizonyos játékokban a színek erősorrendje is számít, az előbbi felsorolás szerint: a treff a leggyengébb, a pikk a legerősebb.

A lapoknak 13 féle magassága lehet: számok 2-től 10-ig, őket követik a figurás lapok: bubi vagy jumbó (jele általában J, ritkábban B), dáma (jele Q - queen -, ritkábban D), király (K, ritkábban R - roi, rex) és az ász (A), amely játéktól és szituációtól függően egyaránt betöltheti az 1-es és a legnagyobb lap szerepét is.

Az 52 lap mellett egy pakli tartalmaz két vagy három dzsókert (udvari bolondot ábrázoló lap), amelyek bármely más lapot helyettesíthetnek. Ezeket nem minden játékban használják.

Bár árusítanak francia kártyát egypaklis kiszerelésben is, egy teljes csomag francia kártya két pakliból áll. Ezeket a hátoldaluk színe különbözteti meg: az egyiknek piros, a másiknak fekete vagy szürkéskék. A bridzsben például mind a két paklira szükség van.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Francia_kártya)
 
 
0 komment , kategória:  Koktélszalvétáimhoz  
Vörösboros koktélszalvétámhoz:
  2010-11-19 19:53:52, péntek
 
 



Ma vettem egy csomag vörösboros koktélszalvétát. A csomagolásán ez van feltüntetve: "Estates Merlot". Tehát a szalvéta mintája konkrétan ezt adja.
Pár mondat a Merlot-ról:

A merlot , az egész világon ismert, világfajtának tekinthető vörösborszőlő, nemzetközi besorolás szerint a "nagy" kékszőlőfajták egyike. Ősi, francia fajta, feltételezetten Bordeaux-ból származik. Ma a bordeaux-i borvidék hat legkiterjedtebb termőterülettel bíró vörösborszőlő-fajtáinak egyike (a további öt a cabernet sauvignon, cabernet franc, carmenére, malbec és a petit verdot) és a bordeaux-i alapborok meghatározó szőlője. Közkedveltségének elsődleges oka, hogy bora finom, szép sötétvörös, közepesen testes, lágy, teljes zamatú, gyümölcsös - kissé vaníliás, fekete ribizlis, szilvás tónusú - bársonyosan csersavas, száraz minőségi vörösbor, amely már rövid érlelési idő után élvezhető. A merlot jellege termőterület és éghajlat szerint igen változatos, az egyszerű, lekváros ízvilágú boroktól a különlegesen érlelt sűrű vörösborokig minden kategóriájú bort készítenek belőle.

Elterjedt mutánsai az 1980 táján Brazíliában felfedezett merlot gris és merlot rose.

Története és elterjedése

A merlot, francia eredetű, már a 14. századtól ismert minőségi borszőlőfajta, feltételezetten, a biturica fajta természetes mutációja. A fajta legelső komplett leírását 1784-ben egy bordeaux-i borász tisztviselő készítette, aki a Libournais helyi termesztésű szőlőiből készített borok között a merlot-t a legjobbnak ítélte. Olaszországban, 1855-ben Velencében tesznek említést a bordó elnevezésű fajtáról. Svájcban, Ticino megyében, 1905-1910 között jegyzik először, mint bordeaux-i fajtát. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1990-es évek során terjedt el.

Magyarországon a filoxéravész után, már az 1960-as évektől kezdték termeszteni, de nagy kiterjedésű - 100 hektárt meghaladó - ültetvényei csak az utóbbi 15-20 év borászatát jellemzik. Napjainkra hazánk hatodik legelterjedtebb vörösborszőlőjének tekinthető, dűlőit a szekszárdi, egri, villányi, tolnai és a balatonboglári borvidékek déli, dombos fekvésű részein találjuk. Általános, világfajtává fejlődését annak köszönheti, hogy viszonylag egyszerűen, igen jó, megbízható minőségű, gyümölcsös zamatú, lágyan savas bor készítésére alkalmas fajta.

A University of California (Davis) kutatói, akik a fajta genetikai jellemzőit vizsgálták úgy vélik, hogy a merlot a cabernet franc leszármazottja, így a cabernet sauvignon és a carmenére testvére.

A szőlőfajta elnevezése a francia merle, merleau, jelentése: "feketerigó" szóra vezethető vissza. Az elnevezés feltételezett háttere, a szőlő bogyóinak szép sötét színe, illetve egy másik magyarázat szerint az, hogy a feketerigó igen kedveli ezt a szőlőfajtát.
Hasonnevei

Alicante noir, Bégney, Bidalhe, Bigney, Bigney Rouge, Bioney, Black Alicante, Bordeleza belcha, Crabutet, Crabutet noir, Crabutet noir merlau, Higney, Higney rouge, Langon, Lecchumskij, Médoc Noir, Merlau, Merlaut, Merlaut noir, Merle Petite, Merló, Merlot Noir, Merlot black, Merlot blauer, Merlot nero, Merlott, Merlou, Odzalesi, Petit Merle, Picard, Plan medre, Plant du Médoc, Plant Médoc, Saint-Macaire, Séme de la Canau, Séme Dou Flube, Semilhoum rouge, Semilhoun rouge, Sémillon rouge, Vini ticinesi, Vitraille.

Termőterületei

A szőlőfajta becsült termőterületeinek nagysága világviszonylatban 200 000 hektár. A merlot legnagyobb ültetvényei: Franciaország - Bordeaux (összesen 101 000 hektár, 2004. éves adat), Olaszország - Fruli és Piave (kb. 32 000 hektár), Svájc - Ticino (876 hektár, 2004-es adat), Magyarország, Románia, Szlovénia, Bulgária (15 000 hektár), Németország (416 hektár, 2006. évi adat), USA - Kalifornia (19 600 hektár, 2007. éves adat), Argentína - Mendoza (7310 hektár, 2005-ös adat), Kanada, Chile (13 367 hektár, 2006. évi adat), Dél-Afrika (6719 hektár, 2007-es adat ), Új-Zéland (1447 hektár, 2007-es adat), és Ausztrália (10 791 hektár, 2007-es adat ) bor- és szőlőtermelő vidékei.
Jellemzői
Merlot levél

Tőkéje középerős növekedésű; rendkívül érzékeny, igényes fajta. Eredményes, bő termésre csak védett, fagymentes fekvésben és tápanyagban gazdag talajon számíthatunk. Korán hajt, ezért a tavaszi fagyokra különösen érzékeny. Levele szabályos, öt karéjú, levélnyele és levélerei teljesen zöldek. Fürtje kicsi, vagy közepes nagyságú, vállas, laza, 12 dkg átlagsúlyú; bogyói kicsik, sötétkékek, gömbölyűek, hamvas vékony héjúak.Zöldmunka igénye igen nagy, vegetációs időben 3-4-szer kell a hajtását válogatni ill. csonkázni. Eredményesen csak keskeny lombfalas módszerrel (ernyő) termeszthető. Peronoszpórára nagyon, lisztharmatra kevésbé fogékony. Cukorképző képessége kiváló. Szeptember végén, október elején érik. A meleg, szép ősz töppedést idézhet elő a bogyókban és az ízek koncentrálódhatnak.

Telepíthető klónja: C. 348.

Bora:
Kaliforniai Fehér Merlot

Bora mélyvörös, telt, sajátos, zamat- és ízgazdag, fekete ribizlis, szilvás tónusú, bársonyosan savas, gyorsan fejlődő, száraz minőségi vörösbor. A késői szüretelésű szőlőből finom illatú és zamatú, a fajta minden szépségét hordozó kiváló bor lesz. Illatában és ízében gyakran a cseresznye-, az eper- és málna-aroma érezhető, néha zöldségek (olíva, gomba), a föld (humusz, fű) és fűszerek (tea, eukaliptusz, menta, oregánó, rozmaring, kakukkfű) illata is felfedezhető.A hosszabb hordós érlelést vaníliás, túlérett kék szilvára hasonlító zamattal hálálja meg. Tölgyfa hordós érleléssel karamell, csokoládé, kávébab ízjegyek is megjelennek. Hosszan eltartható, olykor 10-15 év múltán is kiváló minőségű bor marad.

Gyakran házasítják a cabernet fajtákkal, mert lekerekíti, lágyítja azok erős tanninos ízét. (Szinte valamennyi bordeaux-i cuvée bor kisebb-nagyobb részben tartalmaz merlot-t.)
Fehér Merlot :

A Fehér Merlot egy speciális borkészítési eljárással készített bor - a szemek zúzása után a friss mustot szinte azonnal lefejtik a héjról, és az így nyert világos rózsaszínű levet erjesztik. A bor illata árnyalatnyit málnás. Ezt az újfajta borkészítési technológiát, az 1990-es évek vége óta alkalmazzák. Csupán néhány borászat készíti a különleges Fehér Merlot bort; a legismertebbek Sutter Home Winery, Forest Glen, és Beringer. A svájci Ticino borvidék Fehér Merlot-ját a borszakértők, inkább rozébornak értékelik. Német Márton ampelográfiájában szerepel a Merlot Blanc fajta leírása. Ebből hagyományos fehérbor készítési eljárással ( reduktív ) állítanak elő fehér bort.

Milyen ételekhez fogyasszuk? :

A hűvösebb éghajlaton, például a kanadai Okanagan Völgyben nevelkedő tőkék bora savasabb, ezáltal sokféle étel kísérője lehet.

Az ételek és borok párosításában a merlot igen sokoldalú. Lágyabb, gyümölcsösebb, vagy fiatalabb (alacsonyabb csersavtartalmú) változatai remekül illenek a tengeri halakhoz, lazachoz, vagy gombás, zöldséges ételekhez. A kicsit testesebb merlot borok a kagylók, rákok, de a fehérjedús húsos szalonna vagy füstölt sonka méltó kísérője. A hűvösebb termőterületeken készített savasabb, vagy hosszabb hordós érlelésű borai kitűnően illenek a marha-, borjú-, vad-, és bárányhúsokhoz. A csípős ételekben megjelenő kapszaicin felerősíti a merlot borok alkoholosságát, mellettük íze savasabb, kesernyésebb. Egyetlen ételcsoport van, amelyekhez kifejezetten nem illik: az erős, érett sajtokhoz, főként a kéksajtokhoz nem ajánlott, mert ezek a sajtok tönkreteszik a bor gyümölcsös ízét.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Merlot)

A vörösborok (köztük a Merlot) jótékony hatásai:

Az egyes vörösbor fajták antioxidáns hatásának erőssége, növekvő sorrendben: rozé, merlot, oporto (portugiser), zweigelt, pinot noir, cabernet sauvignon.

Antioxidánsok, polifenolok

Az antioxidánsok legfőbb szerepe, hogy gátolják a szervezet építőanyagainak kémiai sérülését, amely az igen reakcióképes szabad gyökök oxidálóhatásának eredményeképpen jön létre. Emellett a vérben keringő, káros hatású, LDL elnevezésű lipoprotein oxidációját is gátolják, így elősegítve a generalizált atherosclerosis (érelmeszesedés) kialakulásának megakadályozását. A vörösborban található polifenolos vegyületek erősítik a C- és az E-vitamin antioxidáns hatását is.

A polifenolok gyulladásgátló hatással is bírnak, egyes képviselőik bizonyítottan képesek a herpeszvírus és a gyermekbénulás kórokozójának inaktiválására. A káros kémiai reakciók és az így létrejövő molekuláris károsodások, avagy mutációk megakadályozásával védenek a rosszindulatú daganatos folyamatok kialakulása ellen is.

Az antioxidáns hatás mellett a vörösborban található vegyületek más hatásokat is közvetítenek. Az összkoleszterin szintet csökkentik, azonban a protektív, védő szerepű, a vérben megtalálható HDL szintjét növelik. A koleszterinszint ilyen irányú változtatása a szív- és érbetegségek kialakulását csökkenti.

A vörösbor növeli az úgynevezett szöveti típusú plazminogén (t-PA) aktivitását, amely a fibrinolízis folyamatát gyorsítja. Emellett csökkenti a vérlemezkék öszzecsapzódási hajlandóságát: az utóbb említett két hatás gátolja az érpályán belül a vérrögök kialakulását.

A vörösbor jótékony hatású összetevői fokozzák a nitrogén-oxid szintjét, amely az erek keresztmetszetének tágításával, az érösszehúzódások csökkentésével szintén kedvező hatású a kardiovaszkuláris betegségek kifejlődése szempontjából.

Az említett előnyök azonban hangsúlyozottan csak a mértéktartó, minőségi borfogyasztás ismérvei. Az optimálisnál nagyobb mennyiség vagy a szőlőt nem látott ,,esszenciák" fogyasztása nemhogy kedvező, annál inkább végtelenül káros hatást gyakorol a borfogyasztóra.

(WEBBeteg - Dr. Kónya Judit)
(www.webbeteg.hu)
 
 
0 komment , kategória:  A bor és a szalvéta témája:  
Egy kis szalvétatörténelem:
  2010-11-18 17:48:14, csütörtök
 
  Európában, a középkorban a nagy terítőket az emberek a kezük és szájuk megtörléséhez használták. Körülbelül 300 évvel ezelőtt a szalvéta bevezetésével elválasztották a terítő funkcióját a szájtörlőétől. De csak a 18. században alakult ki az a szokás, elsősorban Franciaországban, amit már kimondottan étkezési kultúrának nevezhetünk, és amiben a szalvéta meghatározott helyet kapott. Akkoriban gyakran csak díszítésnek alkalmazták a sokszor nagy és pompásan hajtogatott szalvétákat. Ezzel szemben ma mindig használjuk is azokat.

I. Ferenc-József (1830-1916) udvaránál a legdrágább damasztból készült szalvétákat használták, amelybe belehímezték a császári címert. Ezeket a szalvétákat a császári udvar hagyományai szerint hajtogatták. Ausztriában még ma is felhasználják olykor ezeket a régi hagyományos formákat az állami banketteken.
Nagyszüleink idejében nagyméretű, csodaszép mintákat és monogramokat tartalmazó, kézi hímzésű textilszalvétákat használtak. Ezek a hozomány részei voltak, és annyira óvták és ápolták, hogy gyakran kiszolgálta a további generációkat is.
Amikor a 70-es években, Németországban a más nyugati országokhoz hasonlóan kialakult egy határozott igény a higiéniára, a kifejezetten praktikus papírszalvéta szinte teljesen kiszorította a textilszalvétát. Ezeket a szalvétákat nem hajtogatták, hanem összehajtva helyezték az asztalra. Higiéniai okok miatt legtöbbször tudatosan mondtak le a szalvéták formálásáról.
(http://www.deakdiak.hu)

Ma már nagyon elterjedtek a papírszalvéták, melyek többrétegű celluloid anyagból készülnek és különböző minőségi fokozatokban és designokban/mintákkal kaphatóak. A gasztronómiában/vendéglátásban és különleges alkalmakkor még textilszalvétákat használnak damasztból, vagy tiszta pamutból vagy pamut-vászon keverékből. A len hozzáadása a vászonhoz és a szokásos keményítés különleges, formálható ,,állást" ad a szalvétának.

A középkortól máig a szalvéták dekoratív hajtogatása sajátos művészeti ággá fejlődött.
Az egyszerű éttermekben és büfékben sokkal kisebb papírszalvéták terjedtek el. Ma már nem szokatlan többé a jobb éttermekben sem a szép papírszalvéta. Ennyi a Wikipédia cikke.
(http://www.szalveta.com)











 
 
0 komment , kategória:  !Szalvétatörténelem!:  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2010.10 2010. November 2010.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 20 db bejegyzés
e év: 36 db bejegyzés
Összes: 3343 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 429
  • e Hét: 4970
  • e Hónap: 30148
  • e Év: 293674
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.