|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2010-11-12 17:00:20, péntek
|
| |
| |
Gámentzy Eduárd
Mi vagyunk azok
Akik kimaradtunk
A történelemből!
Mi nem csináltunk
Soha semmit, csak
Önvédelemből.
Nekünk nem maradt
Más, mint az álmok,
- És te sem vagy nekem
Csak mások!
- Néha a zene,
Néha egy pár sor.
Leírom újra!
Ötvenszer százszor!
Míg szavaim hamuvá válnak,
- Értelmét keresve
Életnek-halálnak,
Bolyongok egymagam
Új csodákra várva,
Keresem az Istent,
- De nem térden állva!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-12 13:00:53, péntek
|
| |
| |
Köbli Ernő
Embereket nevelt a cigány!
Igen, ez így igaz, ahogy mondom, és ahogy ezt érteni kell. Elmondok egy
megtörtént esetet, amely az első szótól az utolsóig igaz.
Hát ez sem éppen a napokban történt. Még általános iskolás voltam.
Negyedik osztályos.
Annak pedig már vagy negyvenhárom esztendeje is lehet, ha jól számolom.
Az osztályunkba járt két cigány fiú, akik ikrek voltak. Ez a két cigány fiú kivétel
nélkül mindenkit rettegésben tartott, már ha lehet ilyet mondani.
Mondom ezt annál is inkább mert ellentmondást nem nagyon tűrtek, egy-kettőre
ráugrottak arra aki nem tetszett nekik.
Persze a tanár bácsi nem is ültette őket egymás mellé, mert akkor, zavarták
volna az órát.
Azért mondok tanár bácsit, mert akkoriban még nem igen lehetett tanár úrnak
szólítani.
Az egyik cigány fiú, a mellette ülő kislánynak akart imponálni, aki nem hagyta
közeledni őt.
Hogy ezt megbosszulja, egy mástól ellopott körző, tű felőli végével elkezdte
szurkálni a kislány combját. Természetesen mindezt úgy csinálta, hogy senki
sem vette észre.
A kislány pedig félelmében elviselte, hogy a cigány fiú, tövig nyomja a körző
tűjét a combjába.
Utólag ismét átgondoltam ezt mielőtt papírra vetettem, szinte megborzongtam
belé.
A kislány este fürödni ment, az édesanyja vette észre a combján a szúrások
nyomát valamint az odaszáradt vérfolyásokat.
Másnap feljött a kislány édesapja az iskolába gyermekével együtt.
Ott az osztály előtt, felháborodva kelt ki magából, amint elmondta a tanár
úrnak, hogy mi is történt a kislányával. Megdöbbentünk, mindannyian, szinte
az egész osztály.
Főleg a tanár bácsi, akinek sejtése sem volt az egészről, de nem is lehetett.
Azért csak szinte az egész osztály, mert a cigány fiú ikertestvére talán még
helyeselte is a dolgot. Ekkor a tanár bácsi, odalépett a cigány fiúhoz, aki
mindezt elkövette és lekevert neki két fülest. Persze nem akkorát hogy nyolc
napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedjen. Csak úgy két általános taslit.
De a történet itt még nem ért véget, bár sok esetben azt hiszem, idáig sem
mert elmenni nagyon sok pedagógus.
A tanítási nap végére, már el is felejtettük az egészet és azt hittük, ezzel l
ezárult ez a nem mindennapi történet, Nem így történt.
Másnap reggel a cigány fiúk édesapja jelent meg az osztályba, izgatottan
várva a tanár bácsit.
Halálos csend volt az osztályban. Mukkanni sem mertünk. Gondolni sem
igazán tudtunk a tanulásra, vagy éppen az iskolai dolgokra. Szinte harapni
lehetett a levegőt a feszültségtől.
Megszólalt a csengő. Néhány perc elteltével megjelent a tanár bácsi az
osztályban, hóna alatt a naplóval és az órához szükséges segédeszközeivel.
Amint a dobogóra ért lerakta a naplót és a jegyzeteit. A cigány fiúk édesapja
oda lépett a tanár bácsihoz.
Először is illendően köszönt majd kezet nyújtott, ami gondolhatják nem kis
feltűnést keltett. Tegnap a gyerekek azzal jöttek haza, hogy a tanár bácsi
agyba-főbe verte egyiküket. Állítják a fiaim egybehangzóan, hogy csak úgy
minden ok nélkül, mondván hogy cigányok.
Majd erőteljes hangnemben követelte, indokolja meg tettét. Úgy látszott a
fiúk apja ekkorra már nagyon dühös lett.
A tanár bácsi elmondta, hogy mindössze két nyaklevest adott a fiúnak azért,
amit a mellette ülő kislánnyal művelt. Majd azt is elmondta, amit a fiú
elkövetett a körzővel.
Az édesapa ekkorra olyan erőteljesen hangon beszélt, hogy szinte félelmet
keltett.
Mivel vágta nyakon a fiamat, kérdezte már szinte kiabálva.
A tenyeremmel, válaszolta halkan és szerényen a tanár bácsi.
Erre a bácsi hirtelen és vehemens mozdulattal, elkezdte kihúzni a
derékszíját. A félelemtől szinte levegőt sem kaptunk, de nem is mertünk volna
lélegezni.
Amint a derékszíj a kezében volt, annyit mondott a tanár bácsinak ha
legközelebb ilyet, vagy csak a legkisebb rosszat is csinálja valamelyikük,
ezzel verje el őket ne tenyérrel. Majd átadta a derékszíjat a tanár bácsinak,
tiszteletteljes kézfogás után elköszönt. Úgy ment el, hogy a fiaira rá sem
tekintett. Aznap este, amikor a munkából haza ment, nagyon elverte a két
gyereket. Másnap ezt elmondták a fiúk az osztályban.
Nem csak a tettért vonta őket felelősségre, hanem a hazugság miatt is.
Ha azt hiszik, itt van vége a történetnek, hát nagyon tévednek.
Ami ez után következett az már minden elképzelésen túltesz.
A két cigány fiú lett az osztályban a legjobb tanuló. Soha semmiféle erőszakot
nem követtek el, de még csak nem is engedték. Mindketten kitűnő eredménnyel
végezték el a gimnáziumot is és mentek tovább felsőoktatási intézményekbe.
Egyikőjük ma egy közeli nagyvárosban ügyvéd, másik pedig földrajz-biológia
tanár egy középiskolában, ugyanabban a városban. Amikor e történetet
megírtam, megkerestem őket, hogy adják a nevüket.
Azt válaszolta mindkettő nem kell ehhez név, a történet maga kell, hogy legyen
a név is.
A bölcsesség, amelyet édesapjuktól tanultak, ma is domborodik kimagasló
tudásuk mellett.
Sajnos édesapjuk már nem él. De a fiúk ma is állítják, soha nem ismertek
becsületesebb, tisztességesebb, igazságosabb embert.
Amikor egy konferencián ezt a történetet elmondtam több cigány előtt, a
következőképpen reagáltak. Én bizony agyon ütöttem volna a tanárt!
Halkan megjegyzem talán én is így tettem volna. De láttam akkor egy
bölcs embert, akinek volt bátorsága ellenkezőleg cselekedni, és micsoda
eredménnyel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-12 12:50:37, péntek
|
| |
| |
Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban
néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait
messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért
való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban
a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan
örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ
sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási
meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a
túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: PNG képek 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-12 10:34:11, péntek
|
| |
| |
Márai Sándor
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A csodát most ők is vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik -
mennyből az angyal.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Vallás 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-12 08:50:35, péntek
|
| |
| |
Ha valaki mindig pöttyös bögrét akart, erre vágyott,
de nincsen a közelben egy bögre sem, az ember
hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy
telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristály
pohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristály
poharat, hogy legyen már bögre. Ha valaki bögrét
szeretne, igyon abból, s hagyja, hogy más boldog
legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-12 08:30:24, péntek
|
| |
| |
Megmutatta neki a környezetében található embereket. Amott egy
kitűnő családapa, aki éppen csomagolja a holmiját és segít felöltözni
a gyerekeinek, szívesen kikezdene a titkárnőjével, de rettenetesen fél,
hogy megtudja a felesége. A felesége viszont dolgozni szeretne, hogy
független lehessen, de fél, hogy megtudja a férje. A gyerekeik azért
fogadnak szót, mert félnek a büntetéstől. Az a lány, aki egyedül fekszik a
napernyő alatt és könyvet olvas, úgy tesz, mintha nem törődne a világgal,
pedig valójában retteg, hogy egész életében egyedül marad. Az a fiú ott,
teniszütővel a kezében, állandó félelemben él, mert meg kell felelnie a
szülei elvárásainak. A pincér, aki trópusi italokat szolgál fel a dúsgazdag
vendégeknek, folyamatosan attól retteg, hogy bármelyik pillanatban
elveszítheti az állását. Ott az a lány táncosnő szeretett volna lenni, végül
mégis inkább ügyvédnek tanult, mert félt, hogy megszólják a szomszédok.
Az az öregember azt hangoztatja, hogy azért nem iszik és nem dohányzik,
mert így sokkal jobban érzi magát, de a valóságban nagyon fél a haláltól,
ami évek óta megállás nélkül duruzsol a fülébe. Vagy ott fut egy pár a
hullámok között, fröccsen a víz a talpuk alatt, mosolyognak ugyan, de a
lelkük mélyén ők is félnek, hogy meg öregszenek, unalmasak és
fölöslegesek lesznek. Vagy az a férfi, aki most megállt a hajójával az
emberek előtt és mosolyogva, napbarnítottan integet, borzasztóan fél,
hogy egyik pillanatról a másikra elveszítheti a pénzét. És a szálloda
tulajdonosa is, aki ezt a paradicsomi idillt a szobája ablakából nézi, és
mindenkit felhőtlenül boldognak és elégedettnek szeretne látni, rengeteget
követel a könyvelőjétől, mert fél, hiszen tudja, hogy bármilyen becsületes,
az adóellenőrök mindig találnak könyvelési hibákat, ha akarnak. Ezen a
gyönyörű naplementés tengerparton tehát mindenki fél.
Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül maradnak, félnek a
sötétségtől, mert ördögökkel népesíti be a szobájukat, félnek olyasmit tenni,
ami nincs benne az illem tankönyvben, félnek Isten ítéletétől, az emberek
rosszallásától, az igazságszolgáltatástól, mely a legapróbb vétséget is
szigorúan megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni
is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól,
félnek fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást, ismeretlen helyekre
menni, félnek, hogy nem beszélik egy idegen ország nyelvét, hogy nem
tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek, hogy meghalnak,
félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek
föl az értékeikre, vagy hogy egyáltalán nem veszi észre őket senki, sem a
gyengeségeik, sem az értékük miatt.
Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.
(Paulo Coelho)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-12 08:22:21, péntek
|
| |
| |
Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért,
hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy
szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el,
hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek
megterítenie.
(Paulo Coelho)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-12 08:19:25, péntek
|
| |
| |
Shati Kantha
Ha mindig a járt utat követed,
ha magadba is néz tekinteted,
ha sose látod torzan a valót,
ha bölcsességgel forgatod a szót,
ha dolgos kézzel teszed, amit kell,
ha a jó ösvényt sosem hagyod el,
ha szavad gyémántja mindig a tett,
értelmes és teljes lesz életed.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-12 08:14:53, péntek
|
| |
| |
Hajnal Anna
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró szíved csupa vad szerelem,
csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
már lankad az ész, a védekező.
Félelem? távolság? mit jelent?
mindig több, több éhséget teremt,
hiszen elpusztulunk így te meg én
két árva, fuldokló, néma, szegény!
Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés,
boruljunk össze, mellre mell-
két fáklya szívünk hadd lobbanjon el!
Hasító villám szívemen át,
feszül és tágul az egész világ,
szűk abroncsok a sarkkörök,
kicsap a tenger s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!
Együtt- vagy halál és pusztulás
szerelem-szerelem, fényvarázs.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2010. November
| | |
|
|
| ma: |
3 db bejegyzés |
| e hónap: |
233 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 913
- e Hét: 5339
- e Hónap: 14723
- e Év: 147277
|
|
|
Offline
