2010-11-14 20:27:51, vasárnap
|
|
|
Legelébb némi panasz: elég nehéz új blogot írni, sajnos rendetlenkedik a tvn. Persze ez az ingyenesség átka.
Pénteken későn értem haza, nehéz, averziókkal teli nap volt. Meg nem szoktam hozzá a folyamatos leterheléshez. Este még próbáltunk is a bálra.
Aztán szombaton reggel idehaza jöttem-mentem, s fél tízre Tominál voltunk, mentünk Bécsbe kivinni a naptárakat. Ernő elvitt ebédelni Bács túlsó oldalára egy kellemes kiskocsmába. Én libamájat ettem, előtte egy kis foghagymakrém levest. Sör utána. Elbeszélgettünk az időt, majdnem kettő volt mikor elindultunk. Aztán idehaza Halmos tábla. Nem érkeztem jókor, Halmos lánya énekelt, s Barsi Ernő bácsi hegedült hozzá. Mindkettő szörnyű volt. Elmenekültünk.
Aztán a piarista bál. Fáradt voltam, de mikorra elkezdődött, feltöltődtem. Jó volt az előadásunk, éreztem, hogy élvezték. Persze, másokon én is jól tudok szórakozni. Kapui Plébános úrral beszélgettünk, s iddogáltunk. Olyan rokonfélének érzem, nem csoda, hisz kapuvári. Haza Stipkovits Kingáék hoztak, tavaly érettségizett nálam a lány, s barátjával együtt kísértek el. Kedves gesztus volt öreg tanárukkal. Haj, persze, a tanítványok. A szép lányok, és naív fiúk. Szeretem őket.
Ma reggel feltettem egy levest. Libaszárnytő, pulykazúza, karajcsont. Meg ami kell. Fönséges lett. Meg egy kis sült liba, rántott gomba. Könnyű ebéd. Aztán elmentünk Répceszemerére temetésre. Apán nővérének férjét temettük, Dezsi bácsit. 84 éves volt. Összejött a tág család, mind a hatan ott voltunk testvérek. Az ilyen családi dolgok az emberben a közösségi érzést erősítik. Az iváni pap gyorsan elintézte a dolgát. Ami meglepett, hogy nem imádkozott hangosan a hívekkel, magukra hagyta őket. S látszik, hogy már imádkozni sem tudnak az emberek. Kár. A közös ima is összefog bennünket.
Aztán idehaza néhány órája Pista országgyűlési honlapjával vackolok, nem igazán könnyű anyagot feltölteni, s nem tetszik a szerkezete. De meg kell tanulnom. |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|