Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
A gyertya
  2010-11-17 23:28:43, szerda
 
 



Lukáts Márta - A gyertya


Egyenesen, szilárdan áll,
Fénylő szemmel fölfelé néz,
Bár légköre olykor ködös,
Sötét s nyomasztóan nehéz.

Ruhája tiszta és fehér,
Nincs rajta semmi szenny, mocsok,
S ha ráfröcskölnek is ilyet,
Simaságáról lecsorog.

Meghittséget, szeretetet
Serceg lágy-szelíden hangja,
Akkor is, ha körülötte
Ezt senki, senki sem tudja.

�-nzetlenül ég, melegít,
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.

Olykor küzd az áramlattal,
És titokban sír talán,
Mert néha sűrű cseppekben
Folynak a könnyek oldalán.

Aztán ismét bíztat, hitre
Serkent, szinte megnő lángja,
Hogy rohamosan csökken, fogy,
Sőt csonkig ég, nem is bánja.

Küldetését befejezte:
Ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.

Ahogy most nézem a gyertyát,
Amint serkentően lobog,
Vágy ébred bennem, s most én is
Fényleni, égni akarok.

Hinteni a szeretetet
�-nzetlenül jónak, rossznak,
Hogy méltó hirdetője legyek
A közénk jött Megváltónak.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Valahol ki van jelölve...
  2010-11-17 23:17:14, szerda
 
  Bódás János - Valahol ki van jelölve a helyed


Azért van síró, hogy vigasztald,
Az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
Hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved - azért van,
Hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
Hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
Ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég, siess.. keresd,
Ki van jelölve a helyed.

Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
Másként céltalan lesz az életed,
S a sors ekéje bármily mélyen szánt,
Mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
Mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
Mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótlan,
Kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
S nem veszi hasznát
Sem az ég, sem a világ.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ne álmodj kedves, mert fájni..
  2010-11-17 23:13:25, szerda
 
  János Árpád - Ne álmodj kedves, mert fájni fog


Hozzád, Neked, teérted
Szólok én most:
Érzem, hogy Téged még a tűz hevít.
Ha esdve mondanám ugyan mit ér az?
A szép szó is elszáll ezért leírom
Az írás, ha sokszor olvasod, segít.
Ne hívd a jövőt mely mindenki sorsa
És hívja, várja gyermek, férfi, nő.
Szépre álmodják! S az máris itt van,
És nem veszik észre, hogy múlik az idő.
Az álmok valóra sose válnak,
Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép.
Az ébredéskor miénk a valóság,
S amire vágytunk szappanbuborék.
Míg él az ember a vágy is benne él.
Előbb vulkán, majd szunnyadó parázs.
De a vágyat csak megálmodhatod.
Igaz sosem lesz, mert nincs olyan varázs.
Az élet szép, az élet gyönyörű,
De szebbre, jobbra álmodni ne merd
Arra nincs és nem is lesz semmi ok!
Mert jobb a valóság, amit átélsz!
Ne álmodj kedves, mert fájni fog.
Maradj az élet kegyetlen tengerén!
Abban higgy és ott kitartón evezz:
Aki az álmok taván hajózik,
Az előbb-utóbb mind a mélybe vesz.

Nekem most menni kell.
Hogy szerettelek, érzed és tudod,
De örökségül még egy jótanács:
Ne álmodj kedves, az ébredés fájni fog		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
A válás perce
  2010-11-17 23:11:40, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Szeretnélek még egyszer látni
  2010-11-17 23:08:19, szerda
 
  Gyulai Pál - Szeretnélek még egyszer látni


Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a fák alatt,
Hallgatni édes csevegésed,
Mint gyermek, úgy örülni véled,
Szakítva a virágokat.

Szeretnélek még egyszer látni
Homályos őszi délután,
Kandallónál a karosszéken,
Ha mintegy elringatva, ébren
Alszol, s álmodva nézsz reám.

Szeretnélek még egyszer látni,
Midőn úgy várod jöttömet,
Megismersz immár a távolból,
S bár ajkad olyan hidegen szól,
Elárul néma örömed.

Szeretnélek még egyszer látni,
Szép csöndes nyári estvelen,
Holdfénynél az akászok árnyán,
Midőn fejed kebelemre hajtván,
Így suttogsz: még maradj velem!


Szeretnélek még egyszer látni,
A vén udvarház csarnokán,
S ha elhangzott az isten-hozzád,
Még visszanézni utolszor rád
S először sírni igazán.

Szeretnélek még egyszer látni,
Meggyógyítana egy pillanat,
Mit szenvedtem, feledni tudnám,
S mégegyszer örömest feldúlnám
Éretted ifjúságomat!		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Útravaló
  2010-11-17 23:06:38, szerda
 
  V. Shoffstall - Útravaló


"Egy idő után megismered a különbséget,
egy kéz fogás,
és a bilincs szorítása között.

És megismered,
hogy a szerelem nem vonzalom,
és egy társ nem biztonság.

És megismered,
hogy a csók nem szerződés,
és az ajándék nem ígéret,
és elfogadod kudarcaid
emelt fővel és előre tekintő szemekkel,
asszonyi bájjal, férfias erővel,
s nem gyermeki bánattal.
És megismered hogyan építsd a jelen útját,
mert a holnapé túl bizonytalan,
hiszen a tervek, és jövők útja fél úton mindig megszakad.

Egy idő után megismered,
még a nap is megéget,
ha túl sokat kérsz.
Így virágoztasd csak fel saját kertedet,
díszítsd csak fel saját lelkedet,
és ne várd,
hogy valaki más hozzon virágot neked.

És tanuld meg,
hogy tudsz szívós lenni,
és igenis erős vagy,
és igenis vannak értékeid.
És tanulj, csak tanulj,
minden búcsúval csak tanulj. . . "		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Rímek
  2010-11-17 23:04:56, szerda
 
  KERESZTURY DEZSŐ -RÍMEK


Te voltál a táj,
mit szemem meg nem unt még;
te vagy a szabály,
melytől nem szabadulnék;

te voltál az éj,
amelyben megmaradtam,
te vagy a veszély,
mely áldássá lett rajtam;

te voltál a kin,
amit örömmel vártam,
te vagy a kinin,
mely meggyógyítja lázam;

te voltál a szó,
mely megoldotta nyelvem,
te vagy a bíró,
kit igaznak ismertem;

te voltál a kút,
mely mindig újraéled,
te vagy a kiút,
ha bekerít az élet;

te voltál a vad,
mely hozzám szelídült csak,
te vagy a szabad
szél, mely, ha tetszik, elhagy;

te voltál a seb,
mely elfolyatta vérem,
te vagy erősebb,
ha nincs ki megsegéljen;

te voltál a kör,
mely izzó fegyelembe,
te vagy a gyönyör,
mely kötöz szerelemre;

te voltál a tű,
mely sebeim bevarrta,
s te leszel a fű,
mely nyomom eltakarja.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Az út
  2010-11-17 23:02:06, szerda
 
  Jánosi György - Az út





sohasem született szabadnak az ember
remény nélkül várt rá mindig a végtelen
megcsalták tiltott ösztönei
vágyai voltak börtönei
sámántánc vakhit pénz hatalom és fegyver
magának állított csapdát az értelem

néha még elhisszük hogy miénk a világ
a csillagos égbolt a tenger a mélység
de senki sem törte fel nyitját
és senki sem tudta meg titkát
s ha gyúlt bennünk mégis a köd mögött világ
a fénytől csak nőtt a félelem a kétség

egymásban sem leltünk soha menedéket
hiába kerestük szüntelen a jobbat
másokban csak magunkat láttuk
ajtónkat csak magunkra tártuk
a gyűlölet vert közénk örökké éket
s a féltett kéz ütött mindig legnagyobbat

megállsz az út végén sorsodat keresed
csapdáid foglya vagy sebzett és védtelen
ha adnál csak magadból adhatsz
ha kérnél csak magadtól kaphatsz
szabaddá álmod csak te magad teheted
s egyedül indulsz ha hív majd a végtelen


  
 
0 komment , kategória:  Versek  
A legnagyobb
  2010-11-17 22:39:06, szerda
 
  Túrmezei Erzsébet - A legnagyobb


A legnagyobb művészet tudod e mi?
Derűs szívvel megöregedni.
Tenni akarnál, s tétlen maradni.
Igazad van mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett
csendben hordozni a keresztet.
Irigység nélkül nézni másra,
Ki útját tetterősen járja.
Kezed letenni az öledbe,
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítettél régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
Nem vagy olyan mint azelőtt..

  
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
Ősz
  2010-11-17 22:06:19, szerda
 
  Túrmezei Erzsébet - Ősz






Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.

Üzensz sárguló levélen,
és elém írod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dicséretet.

Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándormadárnak.
Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dérbelepte réteken
őszi hálaénekem!


 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2010.10 2010. November 2010.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 274 db bejegyzés
e év: 2702 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3181
  • e Hét: 7762
  • e Hónap: 21667
  • e Év: 151374
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.