|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 38
|
|
|
|
|
|
2010-11-21 20:41:55, vasárnap
|
| |
| |
Nagyon rossz tudomásul venni, ha valami nem úgy alakul, ahogy
szeretnéd, de mindent még ezt is el kell viselned, mert ember
vagy, és mivel ember vagy, sok csalódás és szenvedés ér. Igaz,
hogy idővel már nem fáj annyira, de a seb, amit okoztak neked
örökké ott fog tátongani a szíveden, és csak az tudja meggyógyítani,
aki ezt ejtette, sőt lehet, hogy már ő sem tudja teljesen beforrasztani.
Emberek vagyunk, szeretünk szenvedni, szeretünk gyötrődni,
szeretünk fájdalomban élni, bár ezek nélkül talán az életünk
nem is lenne teljes igazán. Ezek az apró vagy éppen nagy sérülések
teszik néha mégis széppé az életünket. Az emberek az emlékeiknek
élnek, van amelyik rossz és fájdalmas, van amelyik kellemes
és boldog. Van amelyikre nem szívesen emlékszel, és van amelyik
akkor is eszedbe jut, ha éppen semmi különöset nem csinálsz.
Van, amelyikből tanulsz, van amelyik hiányzik, van amelyik
szeretettel tölt el, van amelyik haraggal vagy gyűlölettel.
Van, hogy éppen rosszkor rossz időben jut eszedbe egy-kettő.
Van, mikor sírni akarnál rajtuk, és van mikor csak nevetni bírsz.
Az emlékek örökre benned élnek a fájdalommal és boldogsággal
együtt. Lehet épp emlékszel egy szerelemre, egy emberre, akit
nagyon szerettél, egy emberre, akit rég elvesztettél, vagy épp
lehet egy idegenre, akit csak egyszer láttál. Az emlékek nyomok
az életed útján nyomok, amik elkísérnek a saját utadon. Az
emberek ki be vándorolnak az életünkben, viszont az emlékeink
örök-életűek. Ezekkel emlékszünk azokra, akiket elvesztettünk.
Ezeket meséljük egymásnak, ezeken sírunk együtt, vagy nevetünk.
Ezekből segítjük egymást, hisz az emlékekben tapasztalatok is
rejlenek. Jó tanács: Ne feledj el semmit és senkit sem, bármilyen
bántó is volt, bármilyen rosszul is cselekedett, egyszer az
életed része volt az, ami történt.Igaz, hogy a szép emlékeken
sírni tudnál néha, és lehet szeretnéd, hogy újra megtörténjen,
de úgyis minden úgy történik, ahogy megvan írva. Az is lehet,
hogy újra megtörténnek a régi dolgok, hogy újra találkozol
azokkal, akiket elvesztettél. Nem szabad szomorkodni sose,
az élet néha nagyon tud fájni, de az ember erős és túl kell jutni
mindenen!
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: Emlékeim 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-21 20:29:51, vasárnap
|
| |
| |
Ki emel fel, mikor megfárad a lábad?
Ha kezed gyenge, s nem verdes a szárnyad?
Ha szemed csukódik, elszundít a lelked,
Míg gyermek vagy, szülőd viszi terhed.
Ki emel fel, ha sok lesz majd a dolgod?
Könyveid minden nap kezeidben hordod!
Ha nehéz majd a betű, s nehéz a szám,
Szerető kar vigyáz; késő éjszakán
Ki emel fel akkor, ha szívedben a bánat?
Könnyet csal szemedbe, legörbíti szádat.
Ha szerelemnek tüze már égeti a bőröd,
Szerető szív szavát, gondolatban őrzöd.
Ki emel fel, ha oly sok már a munka?
Ha kezed; dolgát, csukott szemmel tudja.
Ha megfáradtan térsz az otthon melegébe.
S neked kell bebújni a szülő szerepébe!
Ki emel fel akkor, ha előtted egy sírhely?
Szemeid égnek, s nyugalmat kell színlelj!
Míg gyermekeid félve figyelnek az égre,
Bánatod súlyától, lélekben rogysz térdre.
Ki emel fel, ha már nincs kihez szólni?
Ha már egyedül kell az életről dalolni!
Ki emel fel, ha elfutsz már a harcból?
Ha elfogyott már minden?
Mondd, ki emel fel akkor?
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-21 20:22:29, vasárnap
|
| |
| |
Oláh Anikó
A zenében élek, a zenében halok
Tánclépés az élet és én már fáradok!
Szeres és bízzál, hogy jobb lesz e jövő
Nem vad salsa csak egy lassú keringő.
A vad vágta véget ér s jöhet a jobb kor,
Melyben tüzes vas helyett a béke trónol.
Hajts fejet előtte, áldozz érte bárányt,
Mert nem marad örökre e puszta hátán.
Mindig jön egy új vész, mellyel
szembe kell majd nézni
Erősnek maradni és tovább lépni.
De ha a lépések már lábadból kifogytak,
Jön egy új dallam és tovább mozognak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-21 19:56:47, vasárnap
|
| |
| |
Neved napjára mit kívánjak én?
Ragyogjon a szemed szebben mint a napfény,
Vigyázzák lépteid a legjobb angyalok,
Most így kívánok néked boldog névnapot!
Legyen legszebb ünnep lelkednek e nap,
Ma felhőt ne láss meg, süssön rád a nap,
Kísérjenek fényesnél fényesebb csillagok,
Én így kívánok néked boldog névnapot!
Ha én most jó tündér lennék e világon,
Te lennél a legboldogabb ezen a világon.
Jó tündér nem vagyok, de verset írhatok,
Hogy kívánjak néked boldog névnapot!
Ez a nap rólad szól, rólad nevezték el,
Gondolj rá sokáig millió örömmel.
Én is gondolok rád, mást úgy sem írhatok,
És kívánok néked sok boldog névnapot!
E napon mindenki csak szépet kívánjon,
Megkérem az Istent, örökké megáldjon.
Szebb ajándékot most úgy sem adhatok,
Ezerszer kívánok sok boldog névnapot!
Biczók Tibor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Névnap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-21 19:53:16, vasárnap
|
| |
| |
Ez az Újév, áldás hozzon minden szegény házra.
S meghitt békességet, ott is ahol nincs még.
Ahol a szeretet fogalma, csak homályképben éled,
Mert a valóság élénk színét elnyomja a kétség.
Ma legyen, könnyes mosoly helyett sugárzó kacagás,
S annak csengő dallama jusson el minden fásult szívhez,
Melyben mindenki meghallja azt a rég várt muzsikát,
Minek bűvössé vált erejétől új reményt meríthet.
Ma minden szem, éji csillagfényként ragyogja az eget,
S tündöklő szépségükre hintsenek áldást az égi Istenek,
Hogy ne csorduljanak belőlük kövér könnycseppek,
Mikor már minden érző igaz hitet a bánat elfedett.
Hozzon az Újév tengertavasz virága dús termést a földre,
Hogy ne legyen többé senki sem koldusszegény árva,
S ne üljön senki bánatarcán jégkristályos dermedtség,
Mely annyi szenvedést hoz néha erre a védtelen világra.
A boldogság kismadara röppenjen ma a házak ablakába
És szelíd énekével hódítsa meg a szürke színű éveket,
Melyekből oly sokszor hiányzik a mindennél többet érő
Sosem pótolható egyszerű érzés, mely az emberi szeretet.
Ma én is más irányból nézem a létholnapok gondjait
És a túl mély sötét szín helyett majd tűzszivárványt látok,
S annak fényét összegyűjtve, mint egy ékes csillagszóró ,
Gyémántszóval hintem rátok - Boldog Újévet kívánok!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ünnepek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-21 19:38:55, vasárnap
|
| |
| |
Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet,
Mi használt talán, de nem kopott.
Tudom, léteznek szebb szavak,
Mit szónokok százai szórnak
Érbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak,
Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat, boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.
Egy egyszerű kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni is, kapni is jó,
Hogy barátom vagy nekem:
Köszönöm!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Barátság 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-21 19:36:31, vasárnap
|
| |
| |
Öreg prímás tégy hangfogót, hegedűdnek mind a négy húrjára.
Talán már csak te emlékszel, édesapám kedves nótájára.
Valamikor hányszor húztad, cifrázgattad fehér asztalánál,
Muzsikáltad békítőnek, hajnaltájban anyám ablakánál.
Azt a nótát húzd most nékem, olyan halkan, hogy csak szívem hallja,
Széles kedvét, boldogságát valakinek, nehogy meg zavarja.
És ha lassan végére érsz, koccints vélem erre a nótára,
Öreg prímás ugye nem bűn, hogyha néha könny hull a pohárba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-21 19:25:41, vasárnap
|
| |
| |
Gámentzy Eduárd
Most minden egy kicsit megáll,
Most nem mozdul a láthatár,
Még van időd, hogy észrevedd!
- Még láthatod!. Még nézheted!
A szél titokban megpihen,
Fülembe súg. Én elhiszem
És megsimítom szárnyait,
Mint szív a lélek álmait.
A mozdulatlan ég alatt,
A mozdulat egy pillanat
Múlva újra visszatér,
Már rügy fakad, már minden él!
A tölgyfa lombja megremeg,
Mint álmából a kisgyerek
Úgy ébred fel a nagyvilág!
- Csak én aludnék még tovább!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 38
|
|
|
|
2010. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
233 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34592 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2826
- e Hét: 10397
- e Hónap: 32664
- e Év: 165218
|
|
|
Offline
