2010-11-27 07:44:50, szombat
|
|
|
Herczeg Zoltán:Téli nyugalmam
Öreg asztalom lapján nyugtatom kezem,
A vén fa lakkja karcos, kopott, fénytelen
S a tenyér, mely rajta megpihen,
elfáradt már
Mint a macska szájából szabadult egér,
kéklő ereimben is csak kódorog a vér,
lassan vánszorog amíg szívemig elér,
elfáradt már
Vajon teljesült-e minden álmom?
Vajon volt-e értelmem ezen a világon?
Lelkem önnön szolgám, s egyben jó királyom,
elfáradt már
S ím hallgataggá lettem, - szótlannak való,
Mit mondanék, az csupán gügyögésre jó,
Csend legyen hát! ..., mert a szó hajó
elfáradt már
S halkan tovább ring egy nyugodt tengeren
Most nem próbál vihart kavarni téli szellemem,
csak hallgatom dalotok, mint madár éneket,
ha eljön a nyár |
|
|
1 komment
, kategória: A nap verse |
|
|
|