|
2010-11-28 09:18:06, vasárnap
|
| |
| |
,,...megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Máté 25:19)
A tálentumokról szóló híres példázatában Jézus rámutat két dologra az Istennek végzett
sáfárságunkra vonatkozóan:
1) A gazda ,,kinek-kinek képessége szerint" adott tálentumot (Máté 25:15). Isten tudja, hogy mivel tudsz megbirkózni, ezért nem ad többet, ne is kérj tőle! Ő tudja, hogy mire hívott el téged. A gazda nem terhelte meg az egytálentumos embert öt tálentum felelősségével, sem fordítva. Ezzel nem azt mondom, hogy azok, akiknek több mindenük van, jobb sáfárok, vagy hogy azok, akiknek kevesebbük van, rossz intézők, hanem, hogy Isten mindannyiunkat jól ismer, és ennek az ismeretnek a birtokában jól tudja, hogyan bánjon velünk. Azért tehát nem kell felelned, amit Isten nem bízott rád, hanem valaki másnak adta. Csakis magadért vagy felelős. Bármit is bízott Isten a te irányításodra, tudta, hogy képes vagy kezelni azt.
2) ,,Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." Lehet, hogy hosszú időnek tűnik, de Jézus újra el fog jönni! Nem gondolta meg magát, és nem változtatta meg a tervét. Először azért jött el, hogy megmentsen, másodszor azért jön, hogy uralkodjon - és megjutalmazza sáfárait. ,,Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel...? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, munkában talál!" (Lukács 12:42-43).
Ne fáradj bele, és ne engedd, hogy eltérítsenek! Tartsd a szemedet a jutalmon! Képzeld el, amikor a Gazda majd azt mondja neked: ,,Jól van!" Hiszen ezt szeretnéd hallani, nem igaz?
maiige.hu * írója Bob Gass |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai Ige * Bob Gass * |
|
|
|
|
|
Offline
