Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
Selmeczi Gabriella, ami a csöv
  2010-11-28 20:45:10, vasárnap
 
  Selmeczi Gabriella, ami a csövön kifér


Selmeczi Gabriellával eddig igazságtalanul keveset foglalkozott blogunk, pedig akárcsak a kormány, mi is a szívünkön viseljük az igazságosság kérdését. Kevesen rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyek a gyors felemelkedéshez szükségesek a Fideszben, és Selmeczi Gabriella ezek közé tartozik. Az ostobaság, a cinizmus és a gátlástalan hazudozás olyan erényei a nyugdíjvédelmi biztos asszonynak, amelyek mind a pártmunkája, mind az állami hivatalának betöltése során kritikus sikertényezőknek bizonyulhatnak.

Kinevezése után az index interjút készített vele, melyből kiderült, hogy Gabriellának fogalma sincs, melyik országban él. Ha megkérdezték volna, tudja-e, melyik bolygón van, gondolkodás nélkül (hogy máshogy) rávágta volna, hogy azt nem neki kell tudnia, hanem a lakóinak. Ebben az interjúban Selmeczi nem kevesebb, mint tizenegy hazugságot jelentett ki a mára ismertté vált törvényjavaslat alapján.

Ezek:

1. A 14 havi járulék a befizetőké marad. (Valójában a költségvetés elkölti.)

2. Az állami rendszer az állampolgárai érdekeit képviseli. (Kivéve azét a hárommillióét, akinek elkobozzák a megtakarítását.)

3. Az elvont 14 havi járulékot kompenzálni fogják. (Nem kompenzálják, hanem elismerik a szolgálati időben. Majd húsz-harminc-negyven év múlva. Az akkori kormány.)

4. Senkit sem érhet kár. (Kivéve az érintetteket, akiket pontosan a számlaegyenlegüknek megfelelő összegű kár ér az átlépéssel.)

5. Azért kellett elkobozni a megtakarításokat, mert veszélyben voltak a befizetések. (A befizetésekre valójában az állami elkobzás jelenti a legnagyobb veszélyt.)

6. Visszaadják az embereknek a döntés jogát, megadják a választás szabadságát. (Gyakorlatilag megzsarolták a pénztártagokat azzal, hogy elveszítik az öregségi nyugdíjjogosultságukat, ha nem adják oda a megtakarításokat.)

7. Selmeczi szerint a ma 45 éveseknek nem érte volna meg belépni. (Valójában harmincöt éves megtakarítási időszak mellett vastagon megéri a belépés. De hát ki mondta, hogy egy nyugdíjvédelmi biztosnak akár csak a saját érdekét is fel kellene tudnia ismerni.)

8. Elképzelhető, hogy kialakítanak egy tőkefedezeti rendszert az államin belül. (Ez elképzelhető, csak nem lehetséges. Elköltött pénzt ugyanis nem lehet tőkefedezeti számlán elhelyezni a ma hatályos Btk. szerint, de ez azért még változhat.)

9. A jogosultság örökölhető lesz (Nem lesz.)

10. Az intézkedések nem azt szolgálják, hogy gyengítsék vagy felszámolják a pénztárakat. (Eldöntött tény, hogy megszüntetik a második pillért.)

11. A kormány az állampolgárok vagyonát védi. (Tényleg? És ki véd meg minket a kormánytól?)

Tegnap a Hírtévének Selmeczi a következőt nyilatkozta:

A kabinet "eltökélt szándéka volt", hogy a reálhozamot adó- és járulékfizetési kötelezettség nélkül lehessen felvenni, egy összegben. "A jogászok azonban felhívták a figyelmet arra, hogy ez nem lehetséges, illetve igazságtalan lenne, ezért a többi tőkejövedelemhez hasonlóan fog adózni, vagyis a 16 százalékos, egykulcsos személyi jövedelemadó alá fog esni.

Ej, ezek a fránya jogászok, teljesen használhatatlanok. Rogán Antalt kellett volna megkérdezni, neki mindig van ötlete, hogy kell elintézni okosba', hogy a haverok (CIG, CBA, Szász Károly, DVSC) adókedvezményt kapjanak. Na nem baj, ez a kis veszteség már igazán nem számít a teljes tőke elvesztése mellett, nem igaz, fiúk? A fő, hogy igazságos legyen, mert az igazságtalanságot nagyon nem bírjuk.

Ma pedig a Nemzet Hülyéje adott interjút a Népszabadságnak. (A nevét nem írom le, mert megvádol a Heti Válasz, hogy szisztematikusan meg akarjuk karaktergyilkolni Matolcsy Györgyöt. Azt sem tudom, mi az a karakter.) Ebből már idéztem azt a gyöngyszemet, amiből kiderül, hogy az államosítás az nem államosítás, Pelikán elvtárs, így most jöjjön valami más:

- A szakembereink kiszámítják, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerben töltött évek során milyen reálhozamot értek el a visszalépők. Ha pozitívat - esetenként akár több 100 ezer forintról is szó lehet - akkor felkínálják a választás lehetőségét: azt fel lehet venni készpénzben, ám ekkor 16 százalék szja-t kell fizetni, vagy át lehet utalni valamelyik önkéntes nyugdíjpénztárba, ami viszont adómentesen megtehető. Akinek viszont nem érte el a hozama az inflációt, azoknál az állam kiegészíti a hiányzó összeget. Többségében ilyen pénztártagok vannak.
- Ez mennyibe kerül a költségvetésnek?
- Ez nem készpénzt jelent, hanem jóváírást.

Megtudtuk tehát, hogy a jóváírás nem kerül a költségvetésnek semmibe. Nagyszerű, akkor írják jóvá a magánnyugdíjpénztári számlaegyenlegemet az adófolyószámlámon. A visszaigénylést magam is meg tudom oldani.

Azt viszont még Matolcsy sem tudja - majd most tőlünk megtudja, szokás szerint - hogy az állam által kiegészítendő hozamveszteség az SZJA-törvény szerint akkor is egyéb jövedelemnek minősül, ha nem pénzben teljesítik. Tehát erre is vonatkozik a 16%-os adó. Vagyis akinek az állam kiegészíti a hozamveszteséget, az nem kap pénzt, viszont adót kell fizetni utána.

Csak egy nagyobb szívás van annál, ha ellenáll az ember a kormány erőszakoskodásának.

Ha enged neki.


http://orulunkvincent.blog.hu/2010/11/28/selmeczi_gabriella_ami_a_csovon_kifer
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szenzáció! Kitudódott a döntés
  2010-11-28 20:14:37, vasárnap
 
  Szenzáció! Kitudódott a döntés háttere!
2010.11.25. 21:48 Nyugdíjkárosultak

Don Vittorio Orbalone és Georgio Matolcino a nagy nyugdíjlopás előestééjén...

http://www.youtube.com/watch?v=crLzLGZ19jE&feature=player_embedded#!

Keresztapa persze nemcsak lófejet, hanem malomkeréknyi koszorút is tud küldeni a magánnyugdíjpénztárak temetésére.

Egy tegnapi döntés értelmében január 1-jétől 3,8 százalékkal emelkednek a nyugdíjak. A kormányszóvivő azt is bejelentette, hogy ezen felül azok a nyugdíjasok, akik nem idén mentek nyugdíjba, hanem még előtte, 0,6 százalékos plusz emelésben is részesülnek majd. A 84 ezer forintos átlagnyugdíj esetén a 4,4 százalékos növekedés évi plusz 40 ezer forintot jelent. Mindez 2,5 millió nyugdíjast érint. Azt pedig már Matolcsy György jelentette be, hogy akinek az adóváltozások miatt jövőre csökken a bére a közszférában, az extra fizetésemelést kap. Ez mintegy 700 ezer emberre vonatkozik.

Ezek a tételek természetesen egyáltalán nem szerepelnek a Matolcsy által néhány hete benyújtott költségvetési tervezetben. A fedezetet erre is a tegnapelőtt bejelentett teljes nyugdíj-eistand jelenti. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a kormány kijátssza ezt a kártyát: "ha nem államosítanánk a nyugdíjtőzsdézők pénzét a mai nyugdíjasok kevesebb nyugdíjat kapnának jövőre, a közalkalmazottaknak pedig csökkenne a bére." Az egyik oldalon ott áll hárommillió nyugdíjkárosult, a másikon pedig 3,2 millió rövid távú nyertes. akik előtt belengettek néhány tízezer forintot. Őket fogják megpróbálni szembeállítani egymással.

Egyébként a történészek azért tartják Hitler zseniális húzásának a második bécsi döntést, mert úgy húzta meg Magyarország és Románia között az új határt, hogy másfél millió magyar maradt a románoknál és ugyanennyi román került Észak-Erdélybe. Azaz mindkét ország ugyanannyi tússzal rendelkezett, acsarkodtak egymásra, de nem nagyon mertek ugrálni, hátha akkor a másik jobban jár. A Harmadik Birodalom pedig vidáman terjeszkedett tovább. Egy darabig.


http://nyugdijkarosultak.blog.hu/2010/11/25/magyar_keresztapa_2010
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Csurka István: Zsidó betelepít
  2010-11-28 19:20:06, vasárnap
 
  Csurka István: Zsidó betelepítés Magyarországra I.rész


2006 november 05 - vasárnap, 3:11 L88.hu Csurka István Magyar szemmel, 2001. június 28.-augusztus 02. forrás: Holhome Sorozatot kezdek el ma.



A közlendő anyag terjedelme nagy, megmondani sem tudom, hogy ennek az írásnak hány része lesz. Az Izraelből Magyarországra irányuló tőkebefektetés útját, módját, célját kívánom végigkísérni, különös tekintettel az "ingatlanfejlesztésekre". Ez a szó azért van idézőjelben, mert új kelet&#251;, és talán szándékosan is homályos tartalmú. A magyar fül még nemigen érti, hogyan lehet egy ingatlant fejleszteni. Hiszen, ha ház, történetesen, akkor még csak hagyján, akkor lehet tatarozni, emeletet ráépíteni, szebbíteni, s ezt lehet ugyan "fejlesztés"-nek mondani, de már ebben az esetben is eltérünk nyelvünk tárgyias szellemétől, amely szereti megnevezni a dolgokat és a tatarozást tatarozásnak, a ráépítést ráépítésnek mondja. A legegyszer&#251;bb ingatlanfejlesztés egyébként húsvét előtt történt, annak idején, amikor a gondos gazdaasszony kimeszelte a házát. Szép fehérre. Manapság nem ilyen meszelések vannak. Először papíron meszelik, minősítik át a földet, mezőből, szántóból belterületté, alácsövezik, villanyt, gázt, csatornát építenek bele, s ez már kétségtelenül fejlesztés. A baj csak az, hogy ez-után a fejlesztés után rendszerint megváltoznak a tulajdonviszonyok. Érkezik egy vevő valahonnan -, megveszi a telket. No, nem éppen azon az áron, amit mezőkorában ért, de nem is azon, amit alácsatornázva ér. S ekkor kezdődik, az új, tőkeerős tulajdonos jóvoltából az igazi fejlesztés: rövidesen elkészül a plaza vagy a "gyógycentrum". Az Ingatlanbefektetés cím&#251; újság írja: "1995-ben és 1996-ban a befektetéseknek újabb lendületet adott az izraeli gazdaságban bekövetkezett belső válság, amely a külföld felé terelte a pénzembereket, és az, hogy akkorra Magyarországot a térség egyik legstabilabb, befektetésre alkalmasabb piacaként tartották számon." - Itt azért álljunk meg egy szóra. Milyen stabilitás volt akkor hazánkban? A Bokros-féle stabilitás éveit éltük, mindenki - mármint a Bokros-Suchman-Medgyessy-féle bankárkaszt kivételével - sokkal szegényebb lett, minden eladóvá vált, minden leértékelődött, gyorsan elkelt a villany, a gáz, a belterületi földek és Tocsik nemsokára elkezdte felvenni a sikerdíjait. Demszky a Vector 2000-nek fizetett, harmonikusan együttm&#251;ködött a Horn-Kuncze-kormánnyal, benne majd a Bokrost váltó Medgyessyvel és a mögötte álló Fekete Jánossal. Még itt van a Leumi Bank, de már szedelőzködik. "1998-ra az izraeli befektetések elérték a 250 millió dollárt, és az előzetes adatok szerint 1999-ben mintegy 300 millió dollárra becsülhető a Magyarországra érkezett izraeli tőke nagysága." Azóta a befektetések összege elérte, sőt meghaladta a 900 millió dollárt, s így a kicsiny Izrael bekerült a legnagyobb külföldi befektetők körébe. Nem sokkal maradva el a hatalmas Németországtól vagy a még nagyobb USA-tól. "Célterületeik közé tartoznak az ipar, a telekommunikáció és legnagyobb mértékben az ingatlanfejlesztések." (Ingatlanbefektetés) Később majd tételesen felsoroljuk ezeket a fejlesztéseket. Most azonban álljunk meg egy pillanatra. 1995-96-ban adva van egy "belső válsággal" küzdő ország, ahonnan kimenekül a tőke, amint azt az Ingatlanbefektetés a liberális sajtó szóhasználatát idézve írja, meg egy stabil, ahol éppen ennek a stabilitásnak a következtében minden eladó. Itt mindenki szegény, s a napi fennmaradás érdekében mindent el kell adni. Legalábbis ezt mondják azok, akik a gyors privatizációt szorgalmazzák, intézik. Kik ezek? Az egyik Bokros Lajos, aki "Riccardó" álnéven írt a Beszélőbe gazdasági értekezéseket a rendszerváltás előtt, de ezt soha nem rótták fel neki szocialista elvtársai, sem előtte, sem utána, és akik magát a Beszélőt állítólag üldözték, a másik pedig Suchman Tamás, a marcali zsidó hitközség tisztségviselője, egy marcali zsidó fuvaroscsalád sarja. Történik még ekkor az országban, hogy folytatják a megkezdett bankkonszolidációt, azaz pénzt nyomnak bele olyan bankokba, amelyek előzőleg nagy hiteleket adtak soha meg nem nevezett egyéneknek, cégeknek, és emiatt elvesztették tőkéjük nagy részét, a Nemzeti Bank éléről eltávolítják a református magyar család történelmi nev&#251; Bod Péter Ákosát, és helyére visszateszik a zsidó származású kedvencet, Surányi Györgyöt, s a stabilitás nagyobb dicsőségére a kormány elkezdi tönkretenni, becsapni, elszegényíteni az államszervezet alapsejtjeit, az önkormányzatokat, visszatartva a korábban elprivatizált belterületi ingatlanaikért járó pénzeket, és sikerdíjat ajánlva fel annak, aki rá tudja beszélni őket, hogy fogadjanak el sokkal kevesebbet is, érjék be egykori vagyonuk töredékével. Az ügylet egyik lebonyolítója, aki még ma is bíróság előtt áll: Tocsik Márta. A főb&#251;nösök azonban különböző kitüntetések birtokosai. Itt, a stabil országban, ahová a válságövezetből menekül a tőke, a bankárok havonta leértékelik a nemzeti valutát, s így a menekült ingatlanfejlesztő egységnyi dollárjáért minden nappal nagyobb területre teheti rá a kezét. Bankárjai jóvoltából a magyarnak, legyen akár paraszt, kárpótolt, akár önkormányzat, minden órával több földet kell ingatlanfejlesztés alá bocsátani, hogy ugyanazt az összeget kapja meg érte, mint amit tegnap kapott volna. 1996 elején születik meg a médiatörvény, aminek a következtében gyorsan megalakult a két kereskedelmi csatorna, anélkül, hogy kifizetné az ügylet alapján járó áfát, és egyidej&#251;leg rendszeres pusztítás áldozatává lesz a Magyar Televízió, és a nemrégiben alakult Duna Tv is a létéért, a fennmaradásáért küzd. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, természetesen, hogy mindkét kereskedelmi televízió, de elsősorban a Tv 2, a ma már "mosógép"-tévének nevezett, a Bronfman család tulajdonában van, és az irányítása is ennek megfelelő. Edgar Bronfman úr tudvalevőleg a Zsidó Világkongresszus elnöke. A Horn-kormány mindjárt hivatalba lépése után magas állami kitüntetéssel jutalmazta. Göncz Árpád elnöksége első ciklusában, a forró napokban, amikor sok jó tanácsra volt szüksége, hét- vagy nyolc ízben járt Amerikában, ennek a világszövetségnek a vendégszeretetét élvezve. Ennek egyik leányvállalata, az Emanuel Alapítvány - és a Soros rendezte meg ott egyik darabjának a bemutatóját, amiről a Magyar Fórumban tudósítottunk. Vessünk azonban egy pillantást a válságban lévő országra is, ahonnan magyar ingatlanfejlesztésekbe menekül a tőke. Ott háború van, pontosabban háború volt, háború dúl jelenidőben, és háború készül a jövőre. A hadsereget állandóan készenlétben kell tartani. Időnként mindenki katona. Senkinek nincs fogalma róla, hogy mennyibe kerül ennek a mindig győztes és mindig számszer&#251; túlerővel szemben győztes hadseregnek a fenntartása, de hogy ez olcsó nem lehet, az nyilvánvaló. A tőkének mégis van útja kifelé. Idézzük újra az Ingatlanbefektetést. "A Magyarországon megjelenő külföldi befektetők közül talán az izraeliek vannak a legspeciálisabb helyzetben. Míg a nyugati országok befektetői a rendszerváltást követően érkeztek hazánkba azért, hogy megismerjék az országot és felmérjék a lehetőségeket, addig az izraeli üzletemberek számára Magyarország sok esetben a születés helyét, rokoni, baráti kapcsolatokat jelentett. Ma már kicsit más a helyzet. A Magyarországon jelenlévő legnagyobb izraeli befektetők közvetlenül általában nem kötődnek az itt élőkhöz - ezeket talán az itt dühöngő antiszemitizmus és a velük született mazochizmus vonzza ide -, de szinte minden esetben olyan képviselőt delegálnak üzleteik élére, aki jól ismeri ezt az országot. Így a befektetések és a magyarországi üzletek hátterében valóban dominálnak a közvetlen, személyes kapcsolatok." Fordítsuk le, értelmezzük az Ingatlanbefektetés ezen mondatait? Miért is ne? Még akkor is, ha ez antiszemitizmusnak minősül majd. Az izraeli befektetések zsidók számára létesülnek, azokat magyar zsidók irányítják, akik jól ismerik a terepet. Ennyi. Nincs ez másként a másik befektetési ágazatban, a telekommunikációban sem. Ahol pedig ez csak foghíjasan m&#251;ködik, mint az Állami Televízióban és Rádióban, a foghíjak betömése céljából ezeket állandóan keresztt&#251;z alatt tartják. Addig, amíg olyan homogén nem lesz a vezetés, mint az izraeli üzletek élén, az ingatlanfejlesztésben. Izraelből nézve tehát Magyarország nem egyéb, mint egy nagy ingatlanfejlesztés. Jó üzlet ez? Igen, de egyelőre csak azért, mert potom pénzért lehet hozzájutni a magyar földhöz, ingatlanhoz. A haszon egyelőre csak a világbanki parancsok szerint tönkretett, elszegényített magyar talaj megvételében jelenik meg. A nagy üzlet majd akkor valósul meg, ha az új áron eladják ugyanezeket a fejlesztett telkeket. De eladják-e? Lehet-e feltételeznünk, hogy más céljuk is van ezekkel az ingatlanokkal, a fejlesztésekkel, az üzletláncok felépítésével, a plazákkal, mint a későbbi továbbadás? Gondoljunk bele: a pénzt háborús térből hozták ki, egy válságövezetből, ahol a legnagyobb tőke tulajdonosai sincsenek teljes biztonságban, s ahol gyakran a saját rendőrségüknek is szembe kell szállniok, sokszor véresen össze kell csapniok azokkal a telepesekkel, akiket az egykori Szovjetunió területéről hoztak ki. Ezek követelőznek és ezek nem látják be, hogy ott, a volt Palesztina területén már jóformán nincs számukra hely. Már Amerika is szót emelt a további telepítések ellen. Még ha ez meglehetősen hatástalan maradt is. A volt Szovjetunió területén, az egykori pogromok helyén államilag fedezett, lappangó antiszemitizmus van, nincs és nem is lehetséges semmilyen ingatlanfejlesztés. Ha ott lakóparkokat építenének és üzleteik élére csak olyan embereket neveznének ki, aki az Ingatlanbefektetés szavaival "jól ismeri az országot", a helyiek szétvernék a berendezéseket és nem t&#251;rnék el a vezetőket, mert ők meg azt ismerik jól - vagy nem jól -, aki a befektető szerint jól ismeri az országot. A cionista összegy&#251;jtés programja tehát megfeneklett, mégpedig elsősorban az arabok nagyarányú szaporodása következtében. Nincs hely, s egyelőre nem lehet annyit kiirtani közülük, hogy legyen. Más hely kell. Azok tehát, akiket a befektetők megbíznak a fejlesztések vezetésével, akik rokonok és barátok, nem arra figyelmeztetik a terepet nem ismerő sorstársaikat, a pénzembereket, hogy ne gyertek ide, mert itt tombol az antiszemitizmus, hanem éppen ellenkezőleg, azt mondják, azt kell hogy mondják, hogy itt a pénz is és az ember is biztonságban van, mert a nép - hála Istennek - türelmes, és csak a sajtónk írja azt, hogy itt antiszemitizmus tombol, meg kirekesztés, és üldözik a cigányokat meg a zsidókat. Valószín&#251;leg megmondják nekik nyíltan: - Nézzed, elvtárs, ezt csak a mi sajtónk írja, hogy olcsó legyen a telek. És jön a pénz. Épülnek a plazák, a lakóparkok, a földeket átminősítik az önkormányzatok, mindenki előzékeny, és kalapot emel a tőke előtt. Bizony, szálláscsinálás ez, mégpedig olyan, amihez a médiumoknak és a pénznek százszázalékos összedolgozására van szükség, mert a gazdanépnek, a fejlesztés előtti földtulajdonosoknak nem szabad észrevenniök, hogy mi történik. A folyamatnak rejtve, a demokrácia és az Európához való csatlakozás jegyében kell lejátszódnia. Kenyeret keveset kell adni a népnek, de cirkuszt annál inkább. A cirkuszt az ingatlanfejlesztésekhez már évek óta Torgyán szolgáltatja, s ezzel teszi a legnagyobb szolgálatot az ingatlanfejlesztőknek, nem pedig azzal, hogy időnként kipát tesz a fejére. Cirkusz az is, amikor "komonistázik", és harag napját tart, s cirkusz az is, amikor letartóztatott mindenesét, államtitkárát védi, holott tudván tudja, kicsoda, micsoda. A következő részletben az ide érkező pénz útját, esetleges eredetét kísérelem meg nyomon követni. Az előző részben megállapítottam: az Izraelből Magyarországra irányuló tőkebefektetés aránytalanul nagy része ingatlanbefektetés. Megkérdőjeleztem, hogy ennek a hátterében csupán az a cél áll, hogy a magyar ingatlanokat megszerezve, a különböző izraeli cégek extra-profitokra tegyenek szert. Ehhez ugyanis egy idő múlva el kellene adniok ugyanezt az ingatlant. Ennek azonban semmi jele nincs most. Feltettem továbbá azt a kérdést is, hogy elegendő magyarázat-e erre az egyirányú, s jellegzetes mozgásra az a tény, hogy a magyar föld igen olcsó, s az ingatlanba befektetett pénz oly csekély, hogy nem is kell törődni azzal, mi történik később. Vagyis egy ismeretlen befektetési cél fennforgását sugalmaztam. Idáig elérve még mindig nem akarok többet, mint újabb tényekkel, tények csoportosításával, okok és összefüggések keresésével tovább kérdezni. Az eddig feltártakból egyelőre csak annyi világos, hogy valami különös, a szokványos tőkeáramlástól eltérő dolog történik. Miként már más helyen is, ezúttal is "szálláscsinálás"-nak neveztem a m&#251;veletet. Meglehet, kissé korán és mintegy megelőlegezve valamit, ami ennyire súlyos kérdések esetében megengedhetetlen, tudománytalan eljárás, legalábbis akkor, ha nem következik az okok feltárása. Hát következzék! Az ingatlanfelvásárláshoz és az ezekkel összefüggő nagyarányú plazaépítésekhez előbb meg kellett teremteni a pénzügyi feltételeket. Az az előfeltétel ugyanis, amelyre az előző részben hivatkoztam, tudniillik a Bokros-csomag és a magyar társadalom vészes elszegényedése, a "minden eladó" állapota maga is következmény. Olyan szerencsétlen állapot, amelybe el kellett jutni. Hogyan jutott a magyar társadalom és a magyar gazdaság a Bokros-csomag állapotába, a "minden eladó" állapotába? Vajon a rendszerváltásnak szükségszer&#251;en kellett ide vezetnie, vagy voltak külső és belső rásegítő körülmények, és ezt a magyarságra nézve káros, veszélyes irányt szorgalmazó emberek? Terelők és elterelők. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy ilyen vizsgálódásokat, amelyek a rendszerváltozás esetleges hátsó céljainak vizsgálatára irányultak, még senki nem kezdeményezett. A rendszerváltás egy üdvös jelenség, amit nem illik egyes körök hátsó szándékaival bemocskolni. Aki így kérdez, gyanús. Az okság különben is, mint olyan, eleve ki van hagyva mai társadalmi kérdésfeltevéseink köréből. Ma nem szokás megkérdezni, hogy valami vagy valaki az-e, ami, olyan-e, amilyennek látszik, tettével, b&#251;nelkövetésével van-e valami célja, sőt még a törvényeket is úgy hozzák, hogy a következményeivel, a távolabbiakkal különösen nincs tisztában minden törvényhozó. Akkor, amikor a tudomány, a biológia, az agykutatás, a fizika és a kibernetika egyre több, eddig nem sejtett okra világít rá, addig a társadalmi gondolkozás megreked valami felszínes tudomásulvételben. Az "állam rossz tulajdonos" mondták ki a rendszerváltás hajnalán a liberálisok, és az állítást senki nem kérdőjelezte, vagy nem merte megkérdőjelezni. Mindenfajta állam, minden körülmények között rossz tulajdonos? Továbbá, nincs-e, nem lehet-e érdeke, sőt létérdeke egy közösségnek éppen az állami tulajdonlás esetleg megváltoztatott tartalmú - fenntartása egy adott történelmi szakaszban? El kell-e jutni az állam rossz tulajdonos elven maradva addig, hogy a vízm&#251;veket, a csatornázást, a temetkezést és az energiaipart és kereskedelmet is el kell adni külföldi tulajdonosoknak? Mi az oka annak továbbá, hogy azokat a kivételes személyeket, akik mégis rákérdeztek ezeknek a privatizációknak az okára, rámutattak a helytelenségükre, rövid úton kipenderítették az állásukból, s lehurrogták, majd elhallgattatták őket? Közelmúltunk története, kinevezései és leváltásai, egyes elemek szélsőségesnek és szalonképtelennek nyilvánítása, egyáltalán: az érvelés és érdemi vita nélküli megbélyegzés gyakorlata arra enged következtetni, hogy mindebben megnyilvánul valami erőszak, valami hátsó szándék, amelyről a népnek nem szabad tudomást szereznie. Társadalmunk még ma is egyeduralmi jelleg&#251;, erőszakra épül, csak ez az erőszak másképpen van előadva. Ez nem fizikai erőszak, noha sokszor az is, hanem szellemi. Gúzsba köti a gondolkodást. Ezt az is bizonyítja, hogy arra sem irányul kérdés, hogy miért bélyegzik meg a kérdezőket és miért nem engedik kérdezni a tudományt. Miért csak egyfajta, lényegében véve marxista és marxistából liberálissá lett közgazdaságtant tanítanak az egyetemen, miért állapítják meg önkényesen és a sajtómonopólium reklámfogásaival az új irodalmi értékeket, miért nem tanítják a történettudomány mindegyik irányzatát, miért van egyoldalúan liberális tájékoztatás és tömegkultúra? De az alapkérdésünknél maradva: miért nem kérdez vagy kérdezhet rá a tudomány a rendszerváltás körülményeire, okaira, esetleges rejtett, feltáratlan céljaira, a rendszerváltást irányítók, vagy azok egyes köreinek kapcsolatrendszerére, függésére, külföldi elkötelezettségeire és a sorsunkat eldöntő globális erők velünk kapcsolatos céljaira? Miért nem lehet megkérdezni, hogy valamely tőke honnan jött, miből származik és mit akar itt? A gondolkodás megreked ott, hogy a piacgazdaság, amelyet a Nyugat telepít ide, jobb, mint a szovjet szocializmus ami kétségtelen -, de azt már, hogy az ide beérkező tőkének valami más, esetleg politikai, netán etnikai célja is lehet, azt szégyenlősen nem kérdezi senki. Arról már beszélnek a nemzeti radikalizmus körébe tartozó közgazdászok, hogy egyes piacvesztéseinknek, tulajdonvesztéseinknek akár tragikus következményei is lehetnek nemzetünk számára, de a hátsó szándék, a kiszámított kártétel és a "tudatos ingatlanfejlesztés" gondolatáig nem jut el senki. A privatizációnak a nemzeti sorssal való összekapcsolása nacionalizmus, és természetesen tabu. Erre nincs ösztöndíj. Amelyik kutató pedig mégis erre vetemedik, az félredobódik, és m&#251;ve nem épül bele a tudományos és a közgondolkodásba. Elhallgatással van eltiltva. Huszonöt-harminc éve arról esik a legkevesebb szó, mi az érdeke a közösségnek. Ezzel ma már csak idős, megviselt emberek, hatalom nélküli hagyományőrzők, maradék ötvenhatosok, megbélyegzett horthysták vitézkednek. Meg újabban, hála Istennek és a mi tevékenységünknek, az ifjúság táguló körei, amelyek még úgyszintén nincsenek hatalomban. Megtartani egy üzemet, egy birtoktestet és jól m&#251;ködtetni, vagy pedig gyorsan eladni? És ha eladni, kinek és mennyiért? Ezt, a nemzeti sors számára legfontosabb kérdést senki nem vizsgálja. A liberális élcsapat, az SZDSZ ehhez már 1989-ben azt is hozzátette, hogy nem szükséges az állami tulajdont kezelő személyeket, a rosszul m&#251;ködtetőket lecserélni, mert ha megváltozik a tulajdonforma, ha az állami vállalatból részvénytársaság lesz, akkor mindjárt, sőt szükségképpen jól fog m&#251;ködni. Az állami tulajdont a régi, szovjetes formában rosszul m&#251;ködtetők mind a kommunista nómenklatúra tagjai voltak, de hogy miért ragaszkodott hozzájuk a liberális élcsapat, arra most az Ingatlanbefektetés cím&#251; honlap már idézett mondatai vetettek valami sivatagian szikrázó fényt, megállapítva, amit már idéztünk, hogy az izraeli befektetők, akik nem őshonos magyarországiak, szeretik rokonokra, barátokra, olyanokra bízni a megvett üzemet, akik előtte is vezették, irányították. Természetesen nemcsak azoknak az üzemeknek a vezetői maradtak a helyükön, amelyeknek most izraeli tulajdonosa van, hanem a többi is. Ehhez viszont azt kell nyomban hozzátenni, hogy egyetlen külföldi cégről sem tudható pontosan, ki a tulajdonosa. Végső soron. A kádermentésben akkor, 1989-ben, 90-ben csak politikai hatalomátmentést látott az ember, s undorodva fordult el az SZDSZ-től mint párttól, hiszen ez korábban ennek éppen az ellenkezőjét hangoztatta, most, tíz év múltán azonban egy céltudatos és rendkívülien előrelátó szálláscsinálást is fel kell felfedezni benne. Mire kellett és mire nem kell ma már az SZDSZ? Kezdetben a szálláscsinálásra és az átmentésre szervezték, arra tartották fenn, most azonban, hogy már itt vannak azok, akiknek szállást csináltak, nem kellenek, mert megszokott, beléjük rögzült hangoskodásukkal felhívják a figyelmet az eddig sikeresen elrejtett hátsó célokra, az ingatlanfejlesztésre. Ez áll a Kuncze-Demszky-váltás mögött is. Remélik, hogy Kuncze arcával el lehet takarni Bauert és a többit. Merész feltételezés, de teljesen kizárni nem lehet, hogy a '90-es, '91-es átmentésekben, görcsös kádermentésben, magában az Antall-Tölgyessy-paktumban valakik már látták a mai plazák helyét, sejtették az árát, ismerték a helyrajzi számát. Az azonban kétségtelen, hogy a magyar rendszerváltás akkori, hirtelen elkanyarításában, visszafogásában benne volt az egész nómenklatúra burzsoává válása, a piacszerzés és az egész Magyar Ingatlan sorsának ilyen látomása, az aligha lehet vitás. A paktum csak a tévék, rádiók sorsáról intézkedett. A többi aztán jött magától. Mindezt a bekövetkezett eladások és vásárlások bizonyítják. A beszédes tények. Az eladók köre és a vevők köre. Ha az MSZMP KB hatásköri listájáról kinevezett elvtársnak nyomban mennie kellett volna, akkor nem lett volna lehetősége később, a Bokros-csomag után mint "jó rokonnak" aláírni az egydolláros eladási szerződést. És esetleg a dolgozókat sem kellett volna mind szélnek ereszteni. De hát 1988-89-90-ben az egész társadalom át volt itatva liberalizmussal, ami akkor egyedülien, kizárólagosan jelentette a szabadságot a Kádár-rendszer kissé már megszokott, áporodott, rossz levegőjével szemben. Más lehetőség nem volt? Harmadik út nem létezett? Ez volt a nagy csalás. Aki a harmadik úttal próbálkozott, azt nyomban szélsőségesnek minősítették, kirekesztették, és most itt vagyunk a plazák tövében, az "ingatlanfejlesztésben". A nyolcvanas években, amikor Reagan elnök olyan fegyverkezési versenyre hívta ki az oroszokat, amit azok gazdasági fejletlenségük következtében nem bírtak követni, és megindult a glasznoszty, s Gorbacsov elkezdett tárgyalni, egyszerre több jövőkép alakult ki. A szovjet hatalom teljes és radikális megdöntése nem szerepelt az amerikai tervek között, mert egy esetleges lázadás az atomerő indítógombjait is veszélybe hozta volna, és Kína számára óriási előnyt jelentett volna. Tehát a lassú átgyúrást és a gyors Coca-Cola-benyomulást választották. Ezenfelül valószín&#251;leg csak Németország egyesítéséről döntöttek, de a német gazdasági és politikai erő megnagyobbodását Németország európai körbevételével és gazdasági leterheléssel kívánták ellensúlyozni. Magyarország, ha szóba került egyáltalán, csak mint opciós terület kerülhetett szóba. Kézenfekvő volt, hogy Ausztria és Németország kapjon opciót Csonka-Magyarországra. Ez részben meg is valósult, már csak a történelmi körülmények folytán is. Magyarországra azonban, most már látjuk, mintegy hátulról vagy alulról Izrael is opciót jelentett be. Washingtonban, hogyan, hogyan nem, helyt adtak ennek az opciókérésnek. Persze a német opció sincs kizárva, különösen ha olyan a cég tulajdonosi szerkezete, hogy a másik opciót is érvényesíti (Deutsche Telekom-Matáv). Magyarország 1982-ben lett tagja az IMF-nek, a Nemzetközi Valutaalapnak. Az ügyet szovjet engedéllyel, PB-hozzájárulással, Kádár rábólintásával az akkori pénzügyminiszter és az akkori AMNB-elnök mellett, pontosabban előtt az a Fekete János MNB-elnökhelyettes intézte, aki később, a kilencvenes években megcsinálta, igaz, csak egy rövid szívásnyira a magyarországi Leumi Bankot, és aki ma már bevallottan izraeli-magyar kettős állampolgár. A Leumi a Moszad, az izraeli titkosszolgálat kezében lévő bank. A legfontosabb értesülésekhez való hozzájutás szála tehát adva van. Soha senki nem fogja megtudni, hogy valójában milyen információk kerültek be ezen a szálon és egy-két továbbin, melyekre majd még kitérek, és milyen állapotrajzok, kérések, ajánlatok kerültek ki ugyanakkor. Egy szép, jól záródó aktatáska nem csupán dollárkötegek Moszkvába kiszállítására alkalmas. Mi arra vagyunk utalva, hogy a megtörténtekből, a privatizáció lebonyolítási módjából, kedvezményezetti köréből, illetve kárvallottaiból, valamint egyes politikai lépésekből következtessünk. Kezdem magammal, mert ez a legegyszer&#251;bb. Már a közösen kiküzdött és Aczélék által árgus szemmel figyelt Hitel egyik első számában leírtam, 1986-os amerikai élményeim, valamint az 1988-ban már erősen fújó rendszerváltó szél hatására, hogy "nekünk, magyaroknak ügyelnünk kellene, nehogy a moszkvai húskampó után most egy New York-i húskampóra akasszanak bennünket". A mondatot természetesen megértették. 1989 végén Kis János, az SZDSZ akkori elnöke Amerikából hazajövet kijelentette, hogy a két párt, az MDF és az SZDSZ között lehetséges az együttm&#251;ködés, a szövetség, ha engem kihagynak belőle. Mert antiszemita vagyok. Én persze tudtam, hogy a húskampókról van szó. Nem lehet a vezetésben olyan ember, aki ezt így látja. Még csak nem is washingtoni, hanem New York-i húskampó? New York a világ legnagyobb zsidó városa. Miről beszél ez az ember? Az átakasztás megtörtént, és az MDF-ből való kizárásom is. Sorsom további részletei meglehetősen ismertek, ma az Orbán-kormányt óvják a velem való együttm&#251;ködéstől, pedig brüsszeli húskampóról még nem is írtam. Lehet, hogy ott már nem is árulnak bontott sertést, marhát, csak csomagolt darabokat, tehát a hasonlatot keresőnek pultra kitett és vákuumcsomagolt országokkal kell példálóznia. A vákuumot mi magunk, a h&#251;tést a kereskedelmi tévék állítják elő. Izraeli beruházásban felépült budapesti irodaházak Cím Ker. Év Beruházó/fejlesztő Business Center 99 (Váci út 99.) XIII. 1996 Business Center 99 DUNA PLAZA (Váci út) XIII. 1996 Transelektro, majd Ofer Brothers Metropol Vision XIII. 1997 nemzetközi befektetőcsoport Metropol West (Tüzér u.) XIII. 1997 nemzetközi befektetőcsoport Metropol South (Hun u. 2.) XIII. 1996 nemzetközi befektetőcsoport Metropol Center (Tüzér u. 2.) XIII. 1995 nemzetközi befektetőcsoport Metropol East XIII. 1999 nemzetközi befektetőcsoport Business Center 22 (Baross u. 22.) VIII. 1999 Business Center 99 Kft. Lotar center (Baross u. 52.) VIII. 1999 nemzetközi befektetőcsoport Fogarasi út 3. XIV. 1999 Business Center 99 Kft. Pálya utca XII. 1999 Bes-Net csoport Hermina Towers XIV. 1999 Bes-Net csoport http://www.ingatlanbefektetés.hu/szam2/c08.html Más is történt azonban, ami az ingatlanbefektetés irányába mutat. 1989 nyarán öt időközi választást tartottak, amelyek közül négyet az MDF nyert meg; egyben, Kiskunfélegyházán érvénytelen volt a választás. Ezekre mindegyikre úgy került sor, hogy az MDF kezdeményezte aláírásgy&#251;jtéssel a régi kommunista képviselőt visszahívták, vagy az a visszahívás elől menekülve lemondott. S a helyére újat választottak. Így került többek között Pest megyében a hírhedt Cservenkáné helyére Roszik Gábor, aki később, már mint MDF-es képviselő, a hírhedt Dunagate-aktákat nem a saját pártjának, hanem a Fidesz-SZDSZ-nek adta át. Kecskeméten Debreczeni József, Szegeden Raffay Ernő lett megválasztva, Zalaegerszegen pedig Marx Gyula. A megválasztottak későbbi elirányulásától eltekintve ez óriási siker volt, előrevetítette az MDF esetleges későbbi abszolút győzelmét, amit éppen a Dunagate-tel felhozott SZDSZ akadályozott meg. A sikeren felbuzdulva, s az erős pécsi szervezettel együttm&#251;ködve éppen a következő áldozatra nyomultunk volna rá. Pécs I. kerületének képviselője, az egykori Baranya megyei első titkár, Aczél György volt. Antall azonban ezt a visszahívást - többedmagával - leállította, mondván, hogy Aczél szívpanaszokkal kórházba került. Halálát mégsem okozhatjuk ezzel az ingerrel. A pécsi szervezet meghátrált. Aczél megmenekült a megszégyenítő visszahívástól, s vele az MSZMP-nek az a szárnya is fennmaradási engedélyt kapott, amelyik később eljutott az ingatlanbefektetésekig és a tőkés létezés gyönyöreiig. Aczél vonalát a pártban és az MSZP-ben Nyers Rezső vitte tovább, a stafétában ő még közre tudott m&#251;ködni. Aczél 1991-ben halt meg, minekelőtte részt vett az MSZP megalakulásában, és funkcióitól megszabadulva irattárának rendezgetésével foglalatoskodott, immár Bécsben. Utolsó pártmegbízatása a Kádár-irattár rendezése. Végelszámoláskor nincs ennél fontosabb. Életrajzírója, Révész Sándor vaskos könyve végén megállapítja, hogy 1990-ben valószín&#251;leg az SZDSZ-re szavazott. Arra a pártra, amelynek a magját, a "demokratikus ellenzéket" állítólag éveken át üldöztette, és amelyik elsőként mondta ki, még Kádár életében, hogy "Kádárnak mennie kell!". Akkor, amikor ő még Kádár jobbkeze volt! Bajuk semmi nem lett ebből a nagy kijelentésből. Később pedig képviselőik minden kádert, különösen azokat, akiket rokoni, baráti szálak f&#251;ztek a későbbi befektetőkhöz, a helyükön kívántak hagyni. Céljukat el is érték. Ez pedig azért tartozik ide, a mostani ingatlanbefektetési elemzésbe, mert Aczélról közben kiderült, hogy már politikai bizottsági tagként is kétfelé játszott. Mindezt az a Lovas István hozta nyilvánosságra, akit most minden képzeletet felülmúló aljassággal, magánéletében való vájkálással akar megsemmisíteni két Soros-komisszár, anélkül természetesen, hogy közéleti-politikai cikkeibe foglalt állításaival vitába szállna, azokat idézve cáfolná. Most fény derült arra, hogy Aczél titokban már a hetvenes években találkozott a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetőivel, és azokkal a reformkommunisták SZER általi támogatásában egyezett meg. Erről a találkozásról, mint döntő fontosságú és a szocialista rendszert lényegében véve eláruló megegyezésről most is kevés szó esik. Nem állították be ezt abba a folyamatba, amelyik szükségképpen elvezetett a mai helyzetbe. Elfelejtették, hogy a SZER-t ezután fokozatosan a demokratikus ellenzék szolgálatába állították. Puddington úr, akinek visszaemlékezését Lovas felidézte, nem ír a későbbi, már nem Aczél, hanem jó emberei által megejtett bécsi találkozókról, a nyolcvanas évek fellazulásairól. Azt természetesen nem állíthatjuk, hogy Aczél és társasága már ezen az első találkozón megállapodott abban, hogy idővel Konrád György elvált felesége is a Rádió munkatársa lesz, mint a vákuumosodó Magyar Ingatlan viszonyait jól ismerő, megbízható személy, s az sem következik mindebből, hogy Konrád György ezen a rádiós, vagy talán Aczél-csatornán kapta az értesülést: fel lehet vetni a két Németország egyesülésének kérdését, mert már nem eltiltás jár érte. Mi a tényt közölhetjük: felvetette, mégpedig akkor, amikor Walter Ulbricht elvtárs fala a két Berlin között még állt és a fal tövében még lőttek. Nem tudott ő valamit, amit mások nem? Aczél természetesen nemcsak a müncheni liberálisoktól szerezhetett híreket a világ változásairól, hanem az utazó és világbanki konferenciára járó kettős állampolgár elvtársától is. Kétségtelenül szükségük volt egymásra, mert itthon a vaskalaposok hevesen támadták mindkettőjüket és egy véd- és dacszövetségben semmi sem jelent többet a bizalmas információknál. &#213;k egyébként is összetartoztak. Ha egyszer a világ legerősebb hatalmi központjában és annak is a pénzt osztó kemény magjában az a vélemény - folyosón, vacsorán, s esetleg döntéshozatalkor is -, hogy a szovjet rendszer napjai, jó, mondjuk évei meg vannak számlálva, akkor az okos ember, s az, aki tudja hová tartozik, nyomban az átmentésen kezd gondolkodni. A vezető pozíciókba kinevezni, ott megerősíteni a saját embereket, s a rendszeren belül egy olyan alrendszert képezni, amelyik úgy hajtja végre az átmentést, hogy közben megszerzi a hülye nép bizalmát, és a rendszer legnagyobb, legradikálisabb ellenzékének kitüntető címét is. Szamizdatokat ad ki, amelyeket mi üldözünk, miközben biztosítjuk a következő számok megjelenését és az egész világon való szétterjedését: SZER. És ellátjuk őket olyan információkkal, amelyekhez a rendszerünk - a közös rendszerünk! népi-nemzeti ellenzéke nem jut hozzá. Amelyhez természetesen maga a nép soha nem jut hozzá. (Vagy legfeljebb most, 2001-ben, amikor ezeket a levezetéseimet közreadom.) Nem tudjuk miről tárgyalt Aczél Rómában a SZER vezetőivel, de azt tudjuk, hogy a SZER a CIA intézménye volt és a magyar osztály vezetői úgy, hogy a főnökök ne tudjanak róla, semmiképpen nem tárgyalhattak egy olyan magas rangú kommunista vezetővel, mint amilyen Aczél volt. Ha pedig a CIA vezetői tudtak erről, akkor tudniok kellett a Moszad illetékeseinek is, annál is inkább, mert ők Aczélt másként is számon tartották. Hogy miként, azt azonban csak 1989-ben tudhatta meg egy sz&#251;k kör. Erről Révész elvtárs, az életrajzíró így ír: "Ezután Aczél egy rövid közbeszólást leszámítva, négy hónapig nem szólal meg a központi bizottság ülésein. Jelen van, de hallgat. Azon az április 12-ei ülésen is, amelyen Kádár elmondja utolsó, zavarodott beszédét. Egy KB-ülésről maradt távol (izraeli útja miatt), a május 8-airól, amelyen Kádárt felmentették pártelnöki beosztásából. Erről Aczél Izraelben szerez tudomást, és felháborítja, hogy ezt teszik egy "haldoklóval". Az egyik fővezér, a kulturális és információs főember rendszer végi, a kétségtelen bukás előtti izraeli útját nem szabad csak menedékkérésnek tekinteni, és nem szabad csupán vezeklésként felfogni. Ennek az utazásnak, amelyet sokáig titkoltak a nagyközönség előtt, jelképes értelme, jelentése volt, amelyet csak azok a beavatottak értettek meg, akikre tartozott. Kétségtelenül Aczél ezen az úton vezekelt is, amiért elhagyta kora ifjúsága cionizmusát, zsidó hitét, és kommunista lett, Appel Henrikből Aczél György, ahogy Dzsugasviliből, a grúz postarablóból Sztalin, azaz szintén acél. A vezeklésről és a megbocsátásról, az újra befogadásról később meleg hangú cikkben írt a Szombat cím&#251; zsidó kulturális hetilap, csak arról nem írt senki, sehol, hogy mi volt, mi lehetett Aczél poggyászában. Mit vitt ki, mit adott át és mit hozott haza, esetleg üzenetként. Mert egy ilyen hirtelen feltámadt vágyakozást a Sion hegye és a Város iránt nem magyaráz meg kielégítően az ifjúkori elkötelezettség. Aczél minden lépését politikai célok vezérelték. Gyávának sem lehetett - nem is volt annyira gyáva, ahogy látva a kétségtelen bukást, most ott keressen magának menedéket. Nem, ez politikai utazás volt, üzenet, iránymutatás és nyilván elő is volt készítve, azaz valószín&#251;leg hívták. Izraelnek, a mai ingatlanbefektetőknek, s azok elődeinek szükségük volt azokra a tájékoztatásokra, amelyeket csak tőle, a megtérőtől kaphattak meg. Tudni kellett, kire számíthatnak, és kire nem. Kiket kell otthagyni a helyükön és kiket nem, kik tudják megvédelmezni a maguknál kisebbeket, és kik tudják megteremteni a privatizáció előfeltételeit, kire szabad bízni a bankrendszert stb. Ostobaság volna feltételezni, hogy mindezt két hét alatt forgatókönyvszer&#251;en megbeszélték a már betegeskedő Aczéllal odakint. Ezt természetesen nem is állítom. De azt már igen, hogy ez is egyik fontos állomása volt annak, hogy ma az Ofer család a legnagyobb plazaépítő. A Váci úti Duna plaza mellett még tizenvalahány plaza épül, vagy terveződik Magyarországon, mégpedig a legfontosabb, legnagyobb magyar városokban. Zalaegerszegtől Nyíregyházáig. A Duna plaza mögött - már hogyha a Váci út felől nézzük -, pedig most folynak az előkészületei egy óriási hajó- és jachtkikötő, szállodasor és lakópark építésének, amelyik a plazával együtt egy új, soha nem látott minőség&#251; városmag kialakulásával fenyeget. Ez az új luxuskikötő a haldokló Csepeli Szabadkikötő fölött épülne akkor, amikor a magyar tengerhajózás és a Duna-tengerhajózás már el van adva. Már nincs magyar hajó a tengeren. Akadt olyan hajó is, amelyet 1, azaz egy dollárért adtak el, hogy aztán új tulajdonosa röviddel ezután egy, azaz 1 millió dollárért dobja oda a hullámok hátára. A pénz sorsáról semmit nem tudunk. Feküdhet Cipruson, az off-shore-paradicsomban, fél lábbal a Közel-Keleten, de megbújhat az ingatlanbefektetést jól ismerő jachtkedvelők zsebében is. Mindenesetre ahhoz, hogy mindez létrejöhessen, hogy egyáltalán ezeket el lehessen képzelni, fel kellett számolni többek között az Óbudai Hajógyárat is, amely eladdig a közismerten rossz tulajdonos Magyar Állam kezében volt, utána csődbe kellett juttatni a magyar hajózást, és a hajókat el kellett adni, létre kellett hozni az adót sehol nem fizető cégek sorát, és ki kellett választani azokat a vezetőket, akik mindezt, természetesen nagy egyéni haszonhoz jutva végrehajtják. Ez mindegyik önmagában álló mozgásnak, ténynek látszik, eddig legalábbis senki nem kísérelte meg sorba állítani mindezeket és megkeresni az esetleges összefüggéseket. Az előző részben megkíséreltem felvázolni Magyarország rendszerváltás utáni átalakulásának általam leglényegesebbnek tartott elemét, az állam státusváltozását. Az államot már a Kádár-korszakban elkezdte megszállni a liberalizmus, mint előőrs, és nyomban utána mint zöm: a pénzhatalom. Nem tévedünk nagyot, ha ezt a banknyomulást, a Világbank és az IMF beleszólásának megnövekedését tekintjük a rendszerváltás előkészületeinek. A Kádár-korszakban az egypárti parancsuralomba beleillesztett liberalizmus látszólag szocialista reform volt, s mint ilyen, rokonszenvet váltott ki, s máig nem lepleződött le, mint szálláscsinálás. Mert ebbe az irányba, a kérdésfeltevésnek eddig a köréig senkit nem engedtek és senki nem merészkedett. Csak most, hogy megjelent Révész Aczél-életrajza, tárult föl az a képtelenség, hogy Aczél György, életrajzírója feltételezése szerint, a kilencvenes választásokon nem egyik vagy másik utódpártra, azaz az MSZP-re, vagy az MSZMP-re, hanem az SZDSZ-re szavazott. A párt második embere. A reformok atyja, a sztalinisták üldözöttje, a kultúrember. Még akkor is, ha ez csak feltételezés, döbbenetes erővel mutat rá az irányra, a szándékokra, annak a történetnek a lényegére, ami a magyarsággal történik. Ha ez igaz, akkor Aczélnak és a kései életrajz-írónak tudnia kellett a következőket: az SZDSZ nem az, ami, nem radikális rendszerváltó párt, hanem a mi pártunk. A későbbi ingatlanfejlesztőké. Miben foglalható össze eddigi elemzéseim lényege? A fentiek mellett talán a nagyon tudatos személyzeti politikában. Már a nyolcvanas években elkezdődött, Aczél káderkiválasztásaival, kinevezéseivel, elhallgattatásaival, eltiltásaival. A kulturális és a tudományos élet vezető helyeit saját embereivel szállta meg, számukra a párt által uralt sajtóban nyilvánosságot teremtett, hangadóvá és mértékadóvá tette őket, s a már korábban is birtokba tartott pénzügyi rendszer után a gazdasági kulcspozíciók többségét is megszerezte. A rendszerváltás előtti években és a következőkben is ezt a megszállást sikerült az állandóan magas lángon tartott népi-urbánus vitával elfödnie, s mire a rendszerváltásra sor került, már meg volt szervezve a reformer sajtócsapat - Mester Ákos és csapata -, amelyik ezeket a korábban kinevezett liberálisokat, oda származottakat a jövő embereinek, a demokrácia bajnokainak tüntette fel, és a nem ilyenek iránt legalább fanyalgást mutatott, vagy egyenesen lefasisztázta őket. Igyekeztek olyan politikai körülményeket teremteni, amelyben a rendszerváltás leegyszer&#251;södött volna az MSZMP vaskalaposainak, Biszku Béláinak, Berecz Jánosainak eltávolítására. Az irányítás pedig kerüljön az Aczél-körbe tartozó, egyébként ugyanúgy kommunista múltú, KB-tag és PB-tag kettős állampolgárok, vagy lehetséges kettős állampolgárok körébe. Ez a m&#251;velet mégis csak részben sikerült nekik. Az MDF népi szárnyának, az e sorok írója mögött tömörülők MDF-en belüli elégedetlenségének volt ez köszönhető. Az "Apák és fiúk" megjelentetése éppen a csomagterv titkosságát vágta szét. Azért is voltak annyira dühösek érte. Az SZDSZ nem nyert, nem jutott kormányra, paktumot kellett kötni, s ez időveszteséget jelentett nekik. Aczél kiestével ez a politikai nyomulás nem sz&#251;nt meg. A korábban Amerikába kihelyezett emberek, a kiüldözöttnek látszó lukácsisták, az USA-ba kitelepülő s egyetemeken szállást és némi katedrát kapó emberek - köztük az Akadémia volt elnöke, a Kádár-korszakról egyetemi dicshimnuszokat zengő Berend T. Iván (Gólyavári Esték) -, szorgalmasan szőtték a kapcsolati hálót. Politikai életbiztosításokkal kellett az otthonmaradt ingatlanfejlesztőknek védelmet és előmeneteli lehetőséget szervezni, a nemzeti kormányt rákényszeríteni az alkalmazásukra, és megakadályozni a nem a körükbe tartozó nemzeti középosztály tőkéssé válását. Elfoglalták például a privatizációt felügyelő, intéző auditáló, a vállalatokat felmérő és a vevőket kijelölő nagy nemzetközi cégeket, mint a Deloitte and Touche, a Procter and Gamble és a Baker et McKenzie. De már ekkor is érkeztek szép számban a közvetlenül Izraelből ideküldött emberek. Még a tőkét ők nem hozták, hanem csak a helyet keresték neki. Néha egy-egy gikszer is becsúszott. A rendszerváltáskor amerikai nagykövet nyíltan és diplomáciai hatáskörét túllépve beleszólt a dolgokba, ezért el is kellett innen vinniök, s átkerült a bankszakmába. A kulcspozíciók megszerzésével egyidej&#251;leg folyt és folyik ma is az állam leépítése, gyengítése és a mindenkori kormány hatókörének a sz&#251;kítése. A liberális állam ma már nem állam és nem hatalom abban az értelemben, amilyen hatalommal hatvan, hetven évvel ezelőtt rendelkezett. Ez fejlődésnek van feltüntetve, a szabadság nagyobb fokának, egyes ember cselekvési területe megnövekedésének. Holott nem így van. Az államtól és a kormánytól elvett hatalmat, jogosítványokat, vezetési készségeket nem a köznek, a népnek, még csak nem is a civil társadalomnak adták oda, mint ahogy mondják, hanem ez ma mind, szőröstül-bőröstül a pénz, a pénz hatalmasainak, a nemzetközi tőkés társaságoknak, a bankoknak és a bankároknak a kezében összpontosul. Ez a globalizmus. Ezt David C. Korten írta le mindeddig legtökéletesebben és a legnagyobb erővel a Nemzetközi tőkés társaságok cím&#251; könyvében, s ugyanezt fejtegeti filozófiai síkon, egyedülállóan magas színvonalon a mi legnagyobb szétnézőnk és legmélyebben látó magyar filozófusunk, Molnár Tamás is. A globalizmusba vezető történelmi utat összeköti az állam és az egyház viszonyának tárgyalásával, az értelmiség háttérbe szorításával. Az egykor dicsőséges polgár, a szabadpiac megteremtője, éppen most nyomorodik bele a globalizmusba. Természetesen ma már a globalizmusnak, a globalizmus ártalmainak s a jövőféltésnek óriási irodalma van, amelyik mégis, minden túlerő ellenére, azzal kecsegtet bennünket, hogy az emberiség kilábal ebből az új világuralomból, pénzügyi zsarnokságból. Az úgynevezett liberális demokrata állam kétosztatú. Egyik oldalon van maga az állam a kormányával, amelyet minden negyedik évben szabad választásokon kell megválasztani, hogy végezze el az adminisztrációt, és egyengesse az utat a tőke szabad áramlása előtt, vezesse az anyakönyveket, már amennyire az adatvédelmi ombudsman megengedi, lehetőleg tartson rendet, "biztosítsa a stabilitást", de vég-eredményben a lényeges dolgokba ne legyen beleszólása. A pénz dolgait egy, a választott kormánytól igen, de a nemzetközi pénzvilágtól korántsem független jegybank intézze. Majd minden jegybank legyen csupán fiók, mert a minden államban bevezetendő közös pénz ügyeit egy központi bank intézi. Ez dönt minden, még meglévő nép sorsa felől. Ha 2002 elején Európa tizenöt államában bevezetik az eurót, megtörténik a nagy lépés ebbe az irányba. A globalizmus számára kiemelkedően fontos, hogy a legtagoltabb földrész, a kereszténység és a világot megváltoztató racionalizmus együttes kultúrájának bölcsője, a legtöbb egykor nemzeti államot magában foglaló földrész kerüljön bele először a pénzügyi karámba. A közös pénzzel gyakorlatilag megsz&#251;nnek a nemzeti függetlenségek. A szó mindenütt és állandóan a választásokról esik, de a megválasztott, önmagát belterjesen és titkosan újratermelő pénztulajdonos kör uralkodik. Magyarország még az uniónak sem tagja, s az euró bevezetésétől még messzibb van, a pénzügyi hatalom azonban már ugyan-azoknak a nemzetközi erőknek a kezében összpontosul, mint az eurós országokban, és a következő vázlatban, elemzésben éppen azt kívánom bemutatni, hogy a mára sikeresen meggyengített magyar államba hogyan nyomul be egy Magyarországra specializálódott tőke, az izraeli tőke, hogyan veszi át a tényleges hatalmat, nemcsak a gazdasági élet nagy vonalakban való irányítását tekintve, hanem akár az apró élettények meghatározásában is. A liberális állam, a kétosztatú tér egyik felén Magyarországon a gyenge kormányok és állandóan gúzsba kötött állam mellett, a másik terebélyesedő, terjeszkedő, hatalmi teret a nemzetközi tőke, a pénzvilág, az izraeli cégek és embereik töltik ki. A következőkben ezeket a cégeket, a köztük lévő összefüggéseket fogom elemezni. Ha alcímet adnék ennek a résznek, azt írnám: Plazaország tulajdonosai. Mindenekelőtt egy érdekes, senki által nem tudott és nem közölt tény: Budapesten jelenleg 167, azaz százhatvanhét olyan izraeli tulajdonban vagy döntő izraeli befolyás alatt álló cég, kft., rt., bt. m&#251;ködik, amelyik vagy kizárólag, vagy részben ingatlanügyletekkel foglalkozik. Ennek az adatnak a fényében hirtelen megvilágosodik a Grespik László elleni hajsza célja is. Grespik László, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője, tehát hivatalból felügyelője a külföldiek ingatlanvásárlásainak, a fővárosban elsősorban lakásvásárlásainak. Belenézve a hivatali aktákba, felt&#251;nt neki az évente több mint kétszáz izraeli ingatlanvásárló és az aránytalanság. A négy-öt milliós Izraelből több igény érkezik, mint a szomszédos, nyolcvanmilliós Németországból? Nyilvánosságra hozta az adatot. Második "Apák és fiúk". Majdnem agyonütötte a sajtó, gúny tárgya lett minden mondata, személye. Üldözik ma is. Az izraeli vagy izraeli többségi tulajdonban álló ingatlanfejlesztő cégek jegyzéke természetesen rendelkezésre áll, és ha majd ez a cikksorozat különkiadásban, együttesen is megjelenik, a jegyzékben ezt is közreadom. Most csak a valóság és a felszín, a sajtó által felrajzolt hazug világ és a valóság közötti szakadékra kívánok rámutatni. Ez a 167-es szám még akkor is elképesztő, ha nem mindegyik cég foglalkozik csak ezzel, és hogyha többnek csak az ezzel kapcsolatos kutatások, felmérések, és egyáltalán a magyar állam ellenőrzése lehet a feladata, mások pedig egyéb tevékenységük mellett foglalkoznak ezzel is. De 167 cég, amelyeknek mégiscsak módjukban van izraeli pénzelőik megbízását teljesítve onnan, vagy máshonnan, de ott is jóváhagyott személyek számára ingatlant vásárolni, a nagyobbaknak a plazaépítésekbe és más városátalakító tevékenységekbe belefolyni, ez bizony már szignifikáns. Ez már megszállás, vagy legalább előkészület arra. Kétségtelen, hogy egyidej&#251;leg megkezdődött a város, Budapest átalakítása. A plazaépítések, a bevásárlóközpont-telepítések és a lakóparképítés, a banküvegpaloták köré új városközpontok szervezése és a lakásvásárlások új városszerkezet, tehát új, más kultúra megteremtését célozzák. Az új csak úgy léphet a régi helyébe, ha a régit eltörlik. Budapest sok régi szerkezeti eleméért, elkorhadt részéért, eldzsumbujosodott negyedéért természetesen nem kár, ha lenne egy saját magyar terv arra, hogy ezeket mi váltsa fel. Ha az végre megfelelne a magyar nép ízlésének és nemzeti igényeinek, ha magyar fővárost és benne magyar kultúrát tervezne, álmodna akárki is a régi helyébe. Budapestet Kádár körülrakatta alvónegyedekkel, tömbökkel, kockalakótelepekkel, amelyek többsége már elöregedett. Ez a lakótelep-kultúra, vagy inkább eltömegesedés sokat ártott az egész városnak, de kétségtelen, hogy megoldotta a harminc évvel ezelőtti iszonyatos lakáshiányt, és sokaknak, akik ezeken a telepeken jutottak elfogadható áron lakáshoz, kicsihez és sz&#251;khöz, családi életre alkalmatlanhoz, mégiscsak nagyon sokat jelentett. Százezreket ma is ez köt a kádárizmushoz, holott már régen nincs meg az a munkájuk, amiért a lakást kapták. Ezek helyett a telepek helyett is mást és máshogyan kellett volna építeni, s már most gondoskodni kellene arról, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek jelenleg vagy nemsokára el kell hagyniok a kockaházakat, mert összedőlnek. &#213;k fognak a lakóparkokba költözni? Vagy a romok alá kerülnek? A bevásárlóközpont- és plazakultúra nemzetidegen, de ne gondolja senki, hogy csak üzleti célokat szolgál. Igen, elsősorban és jelenleg még azt, de a teljes feltöltődés után ezek a nemzetközivé lett város legfontosabb közterei lesznek. Az ide érkezett idegen, akinek nincs magyar kultúrája, csak a nemzetköziben érzi jól magát. &#213; még nem tud kutyaeledelt kérni a kutyájának, neki az a jó, ha le tudja venni a polcról. Neki az otthonosság érzetét nem a magyar kultúrába való beleilleszkedés, a magyar világhoz való alkalmazkodás jelenti majd, hanem a nemzetközies &#251;r, illetve a saját otthon hagyott kultúrájának a jelenléte. Ezért mindent, ami a régi magyarra, a magyar történelemre utal, el kell sorvasztani, el kell felejteni. Nem azért, mert az ide érkező netán eleve ellenségesen viseltetik iránta, hanem egyszer&#251;en azért, mert a megtanulása kényelmetlen, és mert az érvényesüléshez, a megélhetéshez nincs is szükség magyarságra, magyar kultúrára. A város nemzetközi, a vezetői zsidók, a tulajdonosok, akik az őrzött lakóparkokban laknak. Mi pedig, akik kint lakunk, és fő örömünk egy félnapos ténfergés a plazában, elvagyunk itt. Jó kis ország ez! Mi is volt a neve azelőtt? Felsorolni is sok, hány plaza épült vagy van épülőfélben ma Magyarországon izraeli vállalkozásban. Nincs olyan város, megyeszékhely, ahol ilyen ne volna tervbe véve, vagy elkezdve, vagy felépítve. A méretek mindenütt nagyok, akár az egész város minden irányú kiszolgálására elegendők, a költségek csak tízmilliárd forintokban mérhetők. Ennyi pénzt nem lehet csak stratégiai befektetésbe helyezni, másnak ebben a nagyságrendben egyszer&#251;en nincs értelme. Az építési piac viszont kezd betelni. Már megjelentek híradások az építőkedv lanyhulásáról és a várt hasznok elmaradásáról, az építés azonban nem áll le, és most már az olyan kisebb települések is szóba jönnek, mint például Orosháza. A tőke egy része nyomban átáramlik a gyógyfürdő-létesítésbe. Az újabb, sürgős hódítás: a termálvízkincs. A bevásárlóközpont- és plazaépítés, mint korábban azt már írtam, egy új kultúra elterjesztését szolgálja. Erre nézve a legárulkodóbb az, amit a kijevi - igen, a kijevi! - plazaépítés céljáról és jellegéről az egyik építő, Székely Péter, a Transelektro Rt. elnök vezérigazgatója közölt a kijevi magyar nagykövetségen, a Libigy Plaza alapkőletételekor. "A bevásárló- és szórakoztatóközpontnak, mint kereskedővárosnak a lakói bérlők, a mall sétányai mentén sorakoznak az üzleteik, amelyeket sem ajtó, sem ablak nem köt össze a külvilággal. Kereskedelmi és üzletpolitikai megfontolásokból az épület kifelé vak kell hogy legyen, tekintettel arra, hogy üzletei a mall belső sétányaira szervezettek." Más szóval: ezt akár üzlettábornak vagy üzletbörtönnek is nevezhetnénk. S nagyjából ebben a homokvihartól védő sivatagi stílusban épült meg a Demján által felépített Westend City Center a Nyugati mellett. Lechner Ödön vagy Koós Károly nagyobb dicsőségére. Néhány sorral lejjebb kiderül a fogva tartás üzleti szándéka is: "Kiemelt szempont, hogy annak is meg kelljen tenni ezt a gyalogtúrát, aki a második emeleten lévő mozikat, a biliárd-, vagy bowlingszalont, esetleg az éttermeket kívánja elérni. A mall célja a kereskedelmi funkciókon túl a szórakoztatás, és adott esetben egy család valamennyi tagjának egész napon át történő >fogva tartása<." Ez már világos beszéd. A fogva tartás természetesen nemcsak a kijevi ember számára van elképzelve, hanem a magyar számára is. Ez a stratégiai cél. Ingyen beléphetsz egy olyan erőd kapuján, amelyben elköltheted a kis pénzed, eltöltheted az időd minden gondolat, minden kérdésfeltevés nélkül, és nevezheted az egészet szabadidőprogramnak. Minden zsebbe nyúlásoddal beleilleszkedhetsz egy szigorú szabályok közé szorított világba, amelyben már ott szorong, tolong, bambul ezer más társad. Ott van a munkanélküli, aki csak ezt a nézelődést tudja megengedni magának, ott van az egyke gyereked, aki ekkor és éppen itt teszi meg a szükséges lépéseket, hogy ugyanolyan bamba ember váljék belőle, mint a szüleiből, akik idehozták, annak ellenére, hogy voltaképpen nem érzik jól magukat ők sem. Itt sem és a világban sem. A plaza voltaképpen ennek a rossz közérzetnek a fel-oldására szolgál. A rossz közérzetből, a kielégületlenségből csak akkor válhat ellenállás, lázadás - ezt jól tudják a plazaépítők -, ha az embernek valódi érzései, önmagából fakadó kérdései vannak, ha gondolkodik. Ha egy mallban ődöng, és ki van szakítva a közösségből, elfelejt kérdezni. A rendszerdöntő forradalmak akkor szoktak kitörni, ha a feltett, de megválaszolatlan kérdések szervezik ellenálló, robbantó közösséggé a népet, a polgárt, az ifjút. Ha nincs kérdés, nincs ellenállás. Ha azonban minduntalan elvonja a figyelmet valami, és mindenre az árcédulákon van a válasz, vagy a villódzó klipekben, akkor a rossz közérzet tétlen unalomba fúl. Ez a szórakozásalapú társadalom alapelve: állandó üres szórakoztatással cselekvésképtelen unalomba fullasztani a tömegembert. Kijevben óriási plaza épül, sokkal nagyobb, mint akármelyik pesti. De ezt már magyar cég építi. Ez fölöttébb érdekes, és mindjárt kérdésekre sarkall. A Transelektro? Mit keres ez a valamikor transzformátorok és egyéb nagy villamossági gépek kereskedelme céljából, egykor az ötvenes években létrehozott állami vállalat a kijevi plazaépítésben? Honnan van erre pénze? Mert ide aztán sok kell. Két társa van Kijevben. Az egyik az az Ofer testvérek különböző cégeinek átváltozásából keletkezett plazaépítő cég, amelyikkel a Váci úti plazában is társtulajdonos a Translektro, a másik pedig a Gazprom nev&#251; orosz-ukrán olaj- és gázóriás, amelyik itthon a Borsodchem-CIB-ügyletben került képbe. Kiterjedt üzleti tevékenység&#251; cég ez a Transelektro! A turizmustól a szállításig, az elektromos berendezések gyártásától és forgalmazásától az építőipari tevékenységig, az ingatlanfejlesztésig mindennel foglalkozik és mindenütt jelen tud lenni. Afrikában éppen úgy, mint Németországban. Akár büszkék is lehetnénk rá, hogy van egy ilyen hatalmas magyar nagyvállalat. Csakhogy éppen ezt nem tudjuk, hogy magyar-e, és hogy valójában kié. Székely Péteré, az Ofereké, a Leumi Banké? A cég internetes honlapján mindenről adnak tájékoztatást, csak a tulajdonosi szerkezet honlaprésze üres. Semmi nincs rajta. A történeti közlésekből is csak annyit tudhatunk meg, hogy az állami vállalat 1990-ben alakult rt.-vé, és "1992-ben fejeződött be a magánosítás". Ezek Székely Péter sz&#251;ken mért szavai. A céget a cég iránt barátságos menedzsment vásárolta meg. Ezt is az elnök-vezér közli. Pénzről, árról egy szó sincs. Valakik, valakik jóvoltából, milliárdosok lettek, és most az Oferekkel üzletelnek, akik nagyon szeretik őket. Még csak egy homályos utalás sincs pénzre, hitelre, bankgaranciára. Üzleti titok, esetleg államtitok is, sőt esetleg két állam titka is. Most az Ofer testvérekkel m&#251;ködnek együtt, meg a Gazprommal, harmonikusan. Csak ennyi tudható. Kijev már az övék, legközelebb visszaszerzik a meotiszi ingoványokat és megveszik a csodaszarvas agancsát. Kiállítják, a plazaközönség meg fogja bámulni, de fogalma sem lesz, mit bámul. Öt perc bámulás egy euró. Vagy sékel. Az Ofereket, akik hárman voltak, de már csak ketten élnek, korábban, még az apjuk idejében, aki a cégüket alapította, Hersovicinek, magyaros ejtéssel Hersovicsnak hívták, de ők valószín&#251;leg nem innen indultak, hanem Galíciából. Hajóellátó és hajózással üzletelő kicsiny haifai cégből fejlődött ki a mostanra világcégnek számító vállalkozás, amelyben ma már megtaláljuk a banktevékenységet - Leumi -, a tőzsdei m&#251;veleteket és a hajóépítést, a kikötőfenntartást egyaránt. Több, hollandokkal közös cégük is van már. Külföldi tevékenységük fő iránya az utóbbi időben Magyarország lett, és ezen belül is az ingatlanfejlesztés. Rendkívül büszkék Váci úti plazájukra, és nyilván ez a büszkeség sarkallja őket, hogy megkezdjék, ismét a Transelektróval közösen, a plaza mögötti hajó- és jachtkikötő, szállodalánc és lakópark, valamint szórakoztatócentrum megépítését a Dunán és a Hajógyári-szigeten. Erről már szóltam, érintőlegesen. Ennek a központnak az arányai, luxusa, és természetesen a költségei is elképzelhetetlenül nagyok lesznek. B&#251;n ez? Tehetünk talán szemrehányást a Hersovics-Ofereknek, hogy ennyire terjeszkednek hazánkban? Nem, egyáltalán. &#213;k csak azt teszik, amit megtehetnek, amit megengednek nekik, amihez van magyar társ, van magyar Transelektro. A magyar népnek rójuk fel talán, hogy ezt megengedi, mégpedig az érdekei ellen? De hiszen fogalma sincs arról, ami történik, és a jövőjéről, amit szánnak neki, a plazasétányokon főként nincs. Mi előzte meg a Hersoviciek hatalmas befektetéseit? Nem csupán az, amire korábban már utaltunk, hogy minden eladóvá vált, és ezért olcsóvá. Ingyenes lett a telek, nagyon rossz a magyar pénz, és sokkal kevesebb dollár kellett a beruházáshoz, hanem az is, hogy ezeket a telkeket előttük korábban nem építette be senki. Ezek a plazatelkek őket várták. Mert ha Magyarországon még az Antall-kormány idején megrendezi a világkiállítást, akkor nagyon valószín&#251;, hogy ezeket a telkeket, akár a Hajógyári-szigetet is beépítik. Ha magyarok nem, németek vagy mások. Szögezzük le: az expó elmaradása szükséges előfeltétele volt az Oferek betelepülésének. Mert még ha ott, a szóban forgó helyeken talán nem is, de másutt épült volna sok olyan centrum, szórakoztatóüzem, amelyik eleve feleslegessé tette volna a mai plazákat. Mégpedig nemcsak Budapesten, hanem az ország más városaiban is. De ki akadályozta meg a világkiállítás megrendezését? Elsősorban az SZDSZ. Meg a bankok, azok, amelyek most az Ofereknek és a Transelektrónak hitelfedezetet adnak. Az Antall-kormány kétségtelenül nagyot hibázott, amikor elállt a világkiállítás megrendezésétől, de ma már nem tudjuk kideríteni, milyen és mekkora nyomás nehezedett rá. Végeredményben nem az SZDSZ hárította el a világkiállítást, hanem nála sokkal nagyobb erők, amelyek ezt a liberális pártot megbízták az elhárítással. Azt nem mondhatjuk, hogy éppen az Oferek, akik most fényesen érzik magukat Magyarországon, s legjobban a plazájukban. Előbb Bécs állt el az expó megrendezésétől, aztán Budapest adta fel. Ausztriának akkor szociáldemokrata kormánya volt, Magyarországnak csak 1994-ben lett szocialistája. Az a tőke, amelyik most itt van, épít, vásárol és lakik, akkor még nem volt készen erre a m&#251;veletre. Drágállotta a telket, bizonytalannak ítélte a helyzetet, és a pénz sem érkezett még meg a bankjába. Az a magyar pénz, amelyik ekkoriban indult el kifelé, vagy valahová. A HVG 2000. június 3-i számában írta: "Csak diszkréten és szeriőzen - ez volt az az elv, amely a bécsi Central Wechsel- und Creditbank (CW) vezetőit a kilencvenes évek első felében arra ösztökélte, hogy elfogadják egyik ügyfelük, Jevgenyij Lejbovics (vagy ahogyan Magyarországon bejegyzett társaságainak okirataiban szerepel: Evgeni Leibovich) ajánlatát, miszerint a bank más ügyfeleinek is érdemes igénybe venni azt a komoly és megbízható svájci vagyonkezelőt, aki neki dolgozik." A CW Bank vezetői hallgattak a jó rokonra, és több megbízást adtak a zürichi Zeno A. Meier úrnak, Leibovichnak pedig potom 8,2 millió dollárt, 1996-ban, amit ő, Leibovich hogyan, hogyan nem, izraeli bankszámlákon helyezett el. Javukra legyen írva, a CW Bank kihelyezői gyanakodni kezdtek, és visszakérték a pénzt. Kérték, de nem kapták, csak a felét. A többi elt&#251;nt Leibovichcsal együtt. Akkor már ismét Surányi György volt az MNB elnöke, vagyis a CW Bank tulajdonosa. Az elnök úr, a nemzetközi szaktekintély, az Orbán-kormány jóvoltából a 150 milliárdos CW Bank-hiány ellenére kitölthette elnöki idejét, minden bizonylatot megsemmisíthetett, és utolsó fázisként még ki is tüntették. Az SZDSZ-es és most már MSZP-s pénzpolitika embere ő, a beavatott. Mondani sem kell, ellenezte a világkiállítást. Jelenleg a CIB Bank igazgatóságának elnöke. Most rajzoljunk köröket, és írjuk bele azt, amit eddig tudunk, vagy tudni vélünk. Aztán kössük össze a középpontokat. Első kör: Magyarországon rendszerváltás történik, de a bankárok a helyükön maradnak, mert ők azzal, hogy bankárok, a kapitalizmus hívei, eleve reformereknek vannak nyilvánítva. Második kör: a nemzeti kormány, hogy a helyükön maradt bankárok és azok nemzetközi támogatóinak, rokonainak, barátainak jóindulatát elnyerje és a helyén maradhasson, paktumot köt a bankárok kijáróival, az SZDSZ-szel. Harmadik kör: megkezdődik a széthitelezés, a Leibovicsok - meg persze mások is! - viszik a pénzt. Jön az első bankkonszolidáció, majd a második, az ország elszegényedik, már gondolni sem lehet a világkiállításra, a kormány megbukik, majd a szocialista kormány végighajtja a gyors, mindenre kiterjedő privatizációt, a bányabéka alfele alatt stabilizálja a magyar életszínvonalat. Negyedik kör: jönnek az Oferek, épülnek a plazák. Ez kétségtelenül tág kör, időben is több eseményt ölel magába, de hát a Jupiter is sokkal nagyobb, mint a Mars. Ebben a körben mellesleg még kormányváltás is történt. "Rendszerváltásnál kevesebb, kormányváltásnál több." A köröket a pénzpolitika, a pénzuralom változatlansága köti össze, az adósságokkal való állandó küzdelem, de az is kétségtelen, hogy már az első kör leglényegesebb cselekményei, tényei is az Oferek irányába mutatnak, holott nekik, személy szerint, még hírük-hamvuk sincs. A pénzuralom vonalával párhuzamosan van aztán egy másik dolog is, amelyik az egész rendszerváltáson, annak minden korszakán végighúzódik. Ez pedig az antiszemitizmus. Akár nagytakarítás és elszámoltatás, akár médiaháború, akár az egyes pártok arculata és a demokráciához való viszonya, akár Szent Korona, akár országzászló és címer, akár az európai normák a téma: mindegyikben hallgatólagosan vagy nyíltan benne van az antiszemitizmus kérdése. Aki a Szent Koronát akarja, aki a magyarság turáni eredetét vallja, aki rendet akar teremteni a Rádióban és a Televízióban, aki részt vesz a csíksomlyói búcsún, vagy aki Trianonról beszél, annak vigyáznia kell, nehogy az antiszemitizmus gyanújába keveredjék. 1987. szeptember 27-e óta, amióta összeültek a lakiteleki sátor alatt a népi írók és történészek, és nem hívtak meg maguk közé minden liberálist, későbbi SZDSZ-est, magyarán zsidót, és amióta a New York Times már másnap megírta, hogy Magyarországon, Lakiteleken összeültek a nacionalisták beleértendő: antiszemiták -, azóta a leglényegesebb politikai történéseket levizsgáztatják ebből a kérdésből. Ez fő szempont a kormányok összeállításakor, és minden magyar kormánynak meg kell küzdenie a nemzetközi elismerésért, le kell vizsgáznia és biztosítékokat kell nyújtania valahol, hogy nem antiszemita. A nemzetnek és különösen már gyanúba keveredett tényezőknek tilos vizsgálnia, hogy ki milyen származású, vagy elkötelezettség&#251; esetleg házasság révén, de látható és érezhető, hogy valahol szemben viszont mindezt számon tartják, pontosan tudják mindenkiről, aki számít, hogy milyen származású, mit lehet várni tőle és hová lehet és hová nem lehet kinevezni. Ezek a nyilvántartások m&#251;ködnek, és szigorúan érvényesítik akaratukat a gazdáik. Vannak, akik büntetlenséget élveznek, mert ez a nyilvántartás megvédi őket, és vannak szerencsétlenek, akik sejtenek erről valamit, és megpróbálnak nem odatartozóként védelmet keresni ennél a fórumnál. Torgyán József, amikor bajba került, vagy irányt váltva előrébb akart settenkedni, többször is megpróbált behúzódni ez alá az eresz alá, és kipát tett a fejére, s olyan nyilatkozatokat lőtt fel, amitől védelmet remélt, és elvállalta Szenes Andreát, mint általa favorizált tévéalelnököt. A Szenes család az egyik legemlegetettebb zsidó család, mivel közéjük tartozott a tragikus sorsú Szenes Hanna, akit fiatal lányként a háború végén az angolok kém- és partizánfeladatokkal, zsidómentésre ledobtak Magyarországra, de elfogták és kivégezték. Szenes Hanna élete és halála legenda, Izraelben is, Magyarországon is. Feladatát mint cionista hajtotta végre, izraeli küldetésben. Ezenkívül egy dr. Szenes Iván nev&#251; ember, valószín&#251;leg azonos Szenes Andrea édesapjával a 61, azaz hatvanegy bejegyzett magyarországi zsidó, izraeli, ortodox és nem ortodox, vallásos és világi, szocialista és liberális szervezetek egyikének, nem is akármelyikének az elnöke. Ez pedig a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága (Comitte for the Victims of Nazi Persecution). Elnök: (president) Dr. Szenes Iván. Torgyánt azonban nem védte meg ez az ajánlás, talán azért, mert komolyan sem lehetett venni. A nácizmus üldözötteinek sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi csatornák vezetésébe nem kell ajánlás, sem kisgazda, sem más, a rendszerváltás egyelőre úgy van megszerkesztve, hogy ez hivatalból történik. Egyes emberek számára korábban a védelmet mindig az jelentette, hogy támadóik antiszemiták. Mindig ez az ultima ratio. Természetesen az, aki egyszer ilyen vád alá került, és egyszer meg merte kérdőjelezni egy-egy magas állású személy magas állásra való alkalmasságát, de belebukott, soha nem számíthatott elnézésre. Bekerült a veszélyesek nyilvántartásába, mint ahogy a Kádár-időben a rendszer veszélyes ellenségei bekerültek a figyelődossziékba, célszemélyekké váltak, és természetesen a megfigyeltek nehéz kenyerét ették. Ugyanakkor tény: a magyar társadalomban nincs említésre érdemes, számottevő antiszemitizmus.


http://www.mno.hu/portal/forum?action=message&id_category=7&id_topic=8142 &sortBy=0&index=1007
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
10 dolog amit a kórházba ne cs
  2010-11-28 19:17:57, vasárnap
 
  10 dolog amit a kórházba ne csinálj


http://www.youtube.com/watch?v=Ejs58d2FkLc&feature=related
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nem sok meglepetés van benne,
  2010-11-28 18:55:45, vasárnap
 
  Nem sok meglepetés van benne, de azért akad:


http://hu.metapedia.org/wiki/Zsid%C3%B3k_a_magyar_k%C3%B6z%C3%A9letben
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
...de vajon mit mondhatott Vi
  2010-11-28 17:47:05, vasárnap
 
 
...de vajon mit mondhatott Viktor?

2010.11.22. 07:30

Nem szoktam külpolitikával foglalkozni, de ebben az esetben kivételt teszek.

Orbán ugyanis közvetlen tanúja volt, amint Berlusconi "lehülyézte" Sarkozy-t, miután az összeveszett Basescuval. A román miniszterelnök, mint valami sértődött gyerek rohant Berlusconihoz:


http://www.youtube.com/watch?v=_Ly165z9OOU&feature=player_embedded

http://kiforditott.blog.hu/2010/11/22/de_vajon_mit_mondhatott_viktor
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tétova tapicskolás a vörösisza
  2010-11-28 17:37:57, vasárnap
 
  Tétova tapicskolás a vörösiszapban


Imázstalanság

Tétova tapicskolás a vörösiszapban.


I. rész.



Az általam talán legkevésbé kedvelt "magyar" író Kertész Imre önnön létértelmezéséből, életfilozófiájából így vezette le a "sorstalanság" fogalmát. "A sors a választás szabadsága. A sorstalanság a választás szabadságának hiánya: ha a ránk kirótt determinációnkat éljük végig valóságként..." [Gályanapló, 15.o.- 1992.]

Hát bizony Köves (Kertész) Gyuri sorsa igen szomorú história. De mi fogyatkozó magyarok még nála is nyomorultabbak vagyunk, hisz a ránk kirótt determinációkat sem vagyunk képesek valóságként - értelmes lényekként - megélni. Minket megfosztottak a képalkotás képességétől is. Nekünk nem szabad tudnunk azt sem, kitől és miért szenvedünk. De, a kutya úrístenit neki, kilépünk ebből a bűvös körből, lehull szemünkről a hályog és felszívódik az agyunkat borító köd.

Jámbor magyar! A vörös (!) iszap nem csupán káros anyagokkal dúsított katyvasz, hanem szimbóluma (!) is annak amit veled csinálnak azok a nyomorultak, akik sírodba taszítanak, hacsak te nem teszed velük ugyanezt. Vagy - vagy! Értsd meg végre!

A kétarcú egylényegűség képes csak arra, hogy természeti kincseidtől, amiből meggazdagodhatnál, megfosszon és ráadásul szegénnyé meg beteggé is tegyen.

A judeobolsevizmus idején kezdődött, a judeokapitalizmus idején pedig zökkenőmentesen folytatódott az, amit ma "iszapkatasztrófának" neveznek, holott nem az. A katasztrófa görög eredetű szó. "Váratlan (!) fordulat, megsem misülés, csapás, megrázó hirtelen esemény, az emberi élet, az anyagi javak, természeti értékek pusztulása."

Csakhogy itt errő szó sincs! Itt bűncselekmény történt. Annak "eredménye" nem katasztrófa, hanem olyan következmény, amit az elkövető előre lát és abba "belenyugszik". [Eshetőleges szándék - dolus eventualis.]

A gyarmati kizsákmányolás módszerei egyszerűek és logikusak. Ahol ingyen, vagy olcsó természeti, ill. emberi erőforrás van oda telepűl az ipar. Elsajátítja a profitot. A termelés szükségképpeni velejáróit: az egészség,- ill. környezetkáro sodást pedig, költségkímélés okából, a gyarmat népére hárítja. Olyan üzleti kockázatot "vállal", amelyet mások viselnek.

Tipikus eset az u.n. bophali "katasztrófa" (...) "A történelem egyik legtöbb halálos áldozatot követelő ipari-környezeti katasztrófája: 1984. december 3-ára virradó éjszaka mérgező gáz szabadult ki az amerikai Union Carbide vegyipari cég növényszereket gyártó indiai üzemében, Bhopal közelében. Órák alatt mintegy nyolc - tízezer, hivatalos közlés szerint három és fél ezer - ember fulladt meg a várost beborító, fojtogató gázfelhőben. Az áldozatok száma azóta 20-25 ezerre
nőtt, és 120 ezerre tehető a krónikus betegséggel élők száma. A Union Carbide 1969-ben épített gyárat az indiai városban, a rovar- és gyomirtó szerek gyártásához az erősen mérgező, de igen olcsó metil-izocianátot (MIC) használta. Óvintézkedéseket alig tettek, a biztonsági rendszert takarékossági okokból ki sem építették vagy nem működtették. A gyárban egymást követték a balesetek, 1982-ben egy munkás életét is vesztette, de a vezetés és a hatóságok az intő jeleket figyelmen kívül hagyták."

A Bhopalban történtek miatt belendűlt az ottani igazságszolgáltatás gépezete és röpke 25 év eltelte után példásan megbüntették, a cég helyi (!) vezetőit, a yankee tulajdonosok kutyáit, fejenként két év szabadságvesztésre és ötszázezer Ft.-nak megfelelő pénzbüntetésre.

E nyomorult szarháziakat először gyilkossággal vádolták. De szerencséjükre az ipari tömeggyilkosságoknak a "modern" jogokban van egy enyhébb (privilegizált) esete is, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés. Egy ilyen kis hülyeséget nálunk is meg lehet lehet úszni, halálos tömegszerencsétlenség előidézése esetén, 2 - 8 évi, szándékos elkövetés esetén pedig 5 - 10 évi szabadságvesztéssel. Persze az alsó határ nyomatékos enyhítő körülmények fennforgása esetén leszállítható. Az időmúlás ige, nyomatékos ehynítő körülmény...

Az az itthoni ügy "érdekessége" hogy a Szovjetúnió magára vállalta a környezetszennyezés veszélyeit és költségeit, önzetlenűl. Helyesebben csaknem önzetlenül. Mint azóta tudjuk, kiszasszerolták, hogy a magyar bauxit nem csupán aluminiumot, hanem a modern hadiipar legfontosabb nyersa nyagát képező titánt is tartalmaz. A nagy (fasz) testvér tehát kiszállította a bauxitot és úgymond teljes egészében vissza szállította a kinyerhető aluminiumot. Csupán a titánt tartotta meg, amelynek értéke sokszorosan meghaladta az aluminiumét. Így seftel a magyar, spongyát rá.

A Fletó biztos sokat tudna erről mesélni, hisz anyósának, apukája könyékig benne volt ebben a disznóságban. Ám Fletó most nem ér rá az ilyesmire, mivel a száját tépi úton - útfélen.

Dehát nem erről akarok regélni. Azt akarom bizonyítani, hogy a bolsevizmusnál is van egy még rosszabb, a judeokapita lizmus. A bauxit igazi rémregénye például a Horn kormány regnálása alatt kezdődött és az első Orbán kormány ideje alatt folytatódott. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. saját honlapján közzétette az aluminiumipar privatizációs szerződéseit. Ebből hat szerződést [1995.09.27,- 1996.01.19,- 1996.08.16,- 97.04.09,- 98.01.12,- 1998.06.29] a Horn kormány, kettőt pedig [1998.09.02,- 1999.06.01] az Orbán kormány hozott tető alá. Ez azt jelenti, hogy a legfontosabb, stratégiai iparágnak a szocialisták által megkezdett kótyevetyéje ellen a "nemzeti" kormánynak olyannyira nem volt kifogása, hogy nem nézett elődje körmére, sőt maga is folytatta annak dicstelen tevékenységét, amelynek eredményeképp egyesek húszmilliárdos magánvagyonokat halmozhattak fel, mások pedig - mi magyarok, tízmillióan - még évekig szenvedjük majd e kiváló üzlet anyagi, egészségügyi, stb. következményeit. Most az a kérdés hogy aluminium-disznóságok kezelésében a második Orbán kormány mennyivel lesz korrektebb, mint az első? Már a "katasztrófa" óta eltelt viszonylag rövid idő alapján is arra kell gondolni, helyes az a mondás, hogy kutyából nem lesz szalonna.

De menjünk továbbra is sorjában. Mikor kilöttyent a vörös privatizáció iszapja azt hittem mindent értek, amit a sajtó hablatyol. Aztán rájöttem, jobb a kályhától indulni és tisztázni az alapfogalmakat.

"Bauxit (alumíniumérc) Üledékes kőzet, fő összetevői az alumíniumoxid, vasoxid és szilíciumdioxid.
Timföld A bauxitból állítják elő. A bauxit alumíniumoxid tartalmát nátriumhidroxiddal oldják ki. Az oldat az úgynevezett aluminát. A nem oldódó maradékot, a vörösiszapot, eltávolítják. Az aluminát oldatból kikristályosítják az alumíniumhidroxidot. Ennek izzításával (kalcinálás) nyerik a kész timföldet. A timföld és kriolit keverékének elektrolízise során a katódon kiválik az alumínium.

A vörösiszap, a timföldgyártás mellékterméke. nagy fajlagos felületű, lúgos kémhatású anyag. Fő komponensei: a vörös színű vasoxid , az alumíniumoxid és a szilíciumdioxid. Ezen túlmenően található benne titándioxid, nátriumoxid, kalciumoxid és kisebb mennyiségben egyéb fémek.Tárolása: szabadtéri zagytározókban.

A vörösiszapnak a keletkezéssel közel egyidejű felhasználási lehetősége egyelőre nincs. 'Kísérleti' felhasználási lehetőségek: savas talajok kezelése, nehézfémek megfogása, egyes mezőgazdasági tápanyagok (foszfor) megtartása kerámia termékek gyártása."

És hogy nyerhető ki a titán? Erről is tudhatni egyet mást.

"A Nyírád környéki bauxit, timföld tartalmazta az oroszok részére stratégiailag fontos fémet. Gillemot László professzor 1949-1952 között kidolgozta a technológiát, a titán oxidból fém titán előállítására és 1954-ben elkezdték építeni az üzemet, mely arra lett volna hivatva, hogy 5 millió tonna titánoxidból 4 millió tonna fém titánt termeljen ki. A titán akkori ára a londoni tőzsdén kilónként 10 dollár volt. Ez 40 .000.000.000 !!!! (az 1960-as években) dollárt tesz ki. Hatalmas kincs, ezért már érdemesnek látszott beruházni, tehát elkezdtek építeni egy reaktort, laboratóriumot, és a hozzá tartozó üzemet. A tervek szerint 1955. december 31-én kellett volna az üzemet átadni. Ebből nem lett semmi, mert hirtelen leállították az építést. Gillemot professzor 1957-ben megkapta a második Kossuth díját, a magyar nyersanyagból fémtitán előállítására vonatkozó technológia kidolgozásáért. Az ötvenes évek elején, az oroszok még sehol sem voltak a titán előállításának technológiája területén, ezért Gillemot professzornak el kellett utaznia a Szovjetunióba, hogy ingyen, és bérmentesen átadja, és betanítsa a módszerét. 1958-ban megjelent az orosz elhárítás. Kamionokra rakták az egész laboratóriumot, és minden mozdíthatót, az összes dokumentációval, és orosz katonai kísérettel elszállították "ismeretlen helyre".

Jegyezzük meg, a professzornak kúrva szerencséje volt, hogy Kossuth díjat kapott és nem golyót. És különben is, az orosz hadiipari tervezőirodák többnyire a gulagokon belül működtek, lévén a megbízhatatlan tudósok oda bezárva.

Ezek épületes, de régi históriák. A kérdés ma az, hogy ... azazhogy nagyon sok csiklandós kérdés merül fel a "rendszerváltás" utáni bauxit kitermelés és feldolgozás kapcsán.

Volt e a magyar bauxitban ekkor, van e még most is titán? Hol? Mennyi? A lelöhelyek elérhetők e? Gazdaságosan kitermelhetők e?
A föld méhének kincse, kűlszíni fejtés esetén is, a Magyar Állam tulajdona. Létezik Magyarországon egy olyan szabály, amit "bányajognak" neveznek. Ez a jogintézmény "A bányászatra vonatkozó jogszabályok összege. Abban a mértékben, amelyben a bányászatnak közgazdasági fontosságát elismerték, tért hódított az a törekvés is, hogy a bányászattal kapcsolatos jogviszonyok, jelesül a bányászatnak viszonya az államhoz és a főldtulajdonhoz, továbbá a bányamivelőknek egymásközti jogi vonatkozásai, valamint a bányaüzemre vonatkozó intézmények a célnak megfelelő szabályozást nyerjenek." Egy aluminiumkohó privatizálása egy dolog. A bányászati jog meg a másik. Szijjártó Péter elmesélhetné nekünk, mi a helyzet a bányászattal?
Az aluminiumkohók dolgozhatnak hazai alapanyagból, de külföldről is importálhatják azt, mint példáúl - ugye - az oroszok... Mi a helyzet most a bauxit exporttal, ill. importtal?
Egy olyan kis ország, mint mi vagyunk, többnyire exportra termeli úgy az aluminiumot mint netán a titánt. Vajon hogy alakult az elmúl húsz évben exportunk ezekből a termékekből?
Szentigaz, hogy ezeket a kérdéseket körül kellene járni, ha másképp nem gumicsizmában. Orbánnak van ilyen. Fénykép is van róla. [Lásd fent.] Honnan merre is induljunk?

Van nálunk egy Vidékfejlesztési Minisztérium és egy környezetügyért felelős államtitkár Dr. Illés Zoltán. Na - gondoltam - tőle a zöld államtitkártól megtudom a frankót. Most nem egy hülye vicc következik, hanem az államtitkár úr nyilatkozata.

"A MAL Zrt. vezetői 'hazudtak', amikor azt mondták, hogy a környezetvédelmi hatóság megvizsgálta és rendben találta a bedőlt 10-es zagytározó kazetta gátjait - állította az Indexnek Illés Zoltán. A környezetvédelmi államtitkár álláspontja szerint a felügyelete alá tartozó Közép-dunántúli Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyeletnek most és korábban sem volt feladata, hogy az illetékességi területén található ipari létesítmények építményeinek szerkezeti stabilitását, "állékonyságát" vizsgálja, így statikai vizsgálatot a vörösiszap-tragédiát okozó, 2000 körül beindított 10-es tározón sem végeztek. Az ilyen típusú vizsgálatok az adott település elsőfokú építési hatóságának feladatkörébe tartoznak - mondta az államtitkár, leszögezve, hogy a tározó esetében a közigazgatásilag illetékes jegyzőnek (...) kellett volna ezeket a méréseket elvégeznie. Illés Zoltán azt azért hozzátette, szerinte a katasztrófáért egyik önkormányzat sem hibáztatható, a baj oka leginkább a hatáskörök rossz kiosztásában keresendő. Az államtitkár szerint a hatásköri zavarok odavezetettek, hogy a tározó falát senki sem ellenőrizte. Erre nincsenek meg az eszközök egyik hazai település önkormányzatában sem. Illés Zoltán szerint a megoldás az lenne, ha a feladatot az államra ruháznák át, ugyanúgy, mint az árvízi védekezés esetében a gátak építményeinek műszaki felügyeletét is."

Hülye ez az ember? Nem tudom, tehát nem állíthatom. Abban viszont biztos vagyok, mint "zöld államtitkár" Indiában is megállná a helyét. De még nincs vége!

"Az államtitkáréhoz hasonló tartalmú nyilatkozatot tett az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség főigazgatója is. A posztra Illés Zoltán által szeptemberben kinevezett Csepregi István szerint a tározót működtető cégnek kell (?) "önellenőrzés (!) formájában" évente a gátak állapotát vizsgálni. A felügyelőségnek csak az erről szóló írásos jelentéseket kell átnéznie a hatósági vizsgálat során."

E Fidesz káderek cinikus közömbössége felháboritó, ostobaságuk viszont íjesztő!

2010.11.21 Ugrás az I. részre.
Ugrás a III. részre.




II. rész.







Ez jóember (Illés) kikapcsolta az állami egészségügyi, munkavédelmi és műszaki biztonsági rendszereket, összes jogszabályaikkal és intézményeikkel együtt. Az ÁNTSZ-ra, a bányakapitányságokra, a környezetvédelmi felügyeletre, a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségekre, a műszaki biztonsági felügyeletekre gondolok, amelyek impozáns listáját precíz kimutatásba rendezte a B+B 2002 Kft. Lásd a honlapjukat. Hát lehet ilyet csinálni? Nem lehet? Kétharmados többség birtokában sem lehet? Dehogyisnem! Na látják!

Közben persze megy a szájtépés, megazisten, szintén Fidesz módra.

Ki is üthette volna meg az alaphangot, ha nem Orbán.

"Arra kérek minden magyart, hogy fogjunk össze és leheljünk együtt életet ebbe a térségbe - mondta a kormányfő. A Mal Zrt. felelősségre vonásáról elmondta Orbán, hogy arányos lesz az okozott kárral, ám kiemelte: háromezer ember nem veszítheti el a munkahelyét, de azokra sem bízhatják (?), akik ezt a katasztrófát okozták. A cég együttműködő, de ez nem teszi meg nem történtté az áradást, ezért valakinek felelnie kell!" - fogalmazott a kormányfő."

Nézzük mi áll e tartalmatlan, értelmetlen szavak, mondatok mögött? Hát' például Pintér kezdeti (!) nyilatkozatai.

"A kormány a lakosság valamennyi (!) vörösiszap-katasztrófa által okozott veszteségét megtéríti, így jövő év július végére Kolontáron, Devecserben és Somlóvásárhelyen is visszatérhet az élet az eredeti medrébe - mondta a belügyminiszter az érintett települések polgármestereivel való egyeztetés után tartott sajtótájékoztatón. Pintér Sándor hangsúlyozta: a kabinet korábban hozott rendeleteiben (?) már döntött arról, hogy az ingatlanokban, az ingóságokban, illetve a kül- és mezőgazdasági területekben esett károkat is felmérik, és a veszteséget maradéktalanul (!) megtérítik."

A "teljes", illetve "maradéktalan" kártérítés közben "kárenyhítésre" módosult. Vélhetőleg ennek tudható be a kolontáriak és a devecseriek "békétlenkedése".

"Péntek (november 19) reggeltől a 8-as főút félpályás lezárásával tiltakoznak a devecseriek a kormány kártérítési intéz kedései ellen - közölte Csenki Géza a demonstráció főszervezője kedden az MTI-vel. Elmondta, hogy 'kárenyhítés' helyett 'teljes kártérítést' [ahogy Pintér igérte] követelnek a kormánytól, és egyértelmű tájékoztatást akarnak kapni az egészségügyi kockázatokról. Az emberek elégedetlenek, meg akarnak vezetni minket, és ezt nem hagyjuk" írja a VasNépe

Csodálkoztam volna, ha Pintér nem dob be egy svédcsavart egy ilyen cikis ügybe. Bedobta, íme...
Okafogyott a tüntetés a devecseriek szerint, írja az MTI 2010. nov. 22-i közleményében, mivel állításuk szerint megnyug tató válaszokat kaptak a kormánytól felvetéseikre. A belügyminiszter szerint a lakosság teljes anyagi veszteségét megté rítik 2011 júliusának végéig a vörösiszapömlés által sújtott térségben. Pintér amúgy a megnyugtató válaszok virtuóza. Ezt elsőízben 1993-ban tapasztaltam, amikor ő országos rendőrfőkapitány volt, én meg megyei főügyész. Most persze nem térek vissza erre a régi históriára. Pintér nyilatkozatai persze nem leplezhetik azt a tényt, hogy a kormány kommunikációja kívánnivalókat hagy maga után. Több szólamban fuvoláznak, hamisan.
Nekem, mint amolyan jogászfélének a következők birizgálják az agyamat. Pintér kormány rendeletekről beszélt. Feltéve, hogy tudta miről beszélt, azt kell feltételezni, hogy ezeket közzétették a Magyar Közlönyben. Ha pedig rájöttek hogy ez nem megy, a rendeletek módosításait is közzétették volna ugyanott. Ha most Dr. Gaudi Nagy Tamás lennék és elolvasnám ezt a cikket, végignyálaznám a Magyar Közlönyöket és ha valami nem stimmelne, rákérdeznék Pintérre. Persze ez dőre képzelgés, hisz Gaudi nem olvas ilyen honlapokat, meg amúgy is ódzkodik attól, hogy Pintérnek igazán kényes kérdéseket tegyen fel. Vajon miért?

A Kormány tehát nem nyúl olyan mélyen a zsebébe (?) ahogy azt remélni lehetett. Ettől még belenyúlhat a MAL Zrt., a tulajdonosok, vagy egyes alkalmazottak zsebébe. Ehhez zárolni kell valamilyen formában a vélt bűnelkövetők, ill. károkozók vagyonát, nehogy úgy csináljanak mint Hagyó Miklós, aki rokonaira íratta a vagyonát. Hogy az adott helyzetben mit lehet tenni, erről az egyszerűség kedvéért egy kis link-csokrot szúrok ide. E linkekről minden elérhető!

A biztosítási intézkedés célja és általános feltételei
A biztosítási intézkedés speciális esetei
A pénzkövetelés biztosításának elrendelése és foganatosítása
Biztosítási intézkedés gazdálkodó szervezetekkel szemben
Zárlat, bűnügyi zárlat
A biztosítási intézkedés megszűnése


E linkecskék más célra is alkalmasak lesznek. Ha majd (nemsokára) végig ugrálunk rajtuk és megkérdezzük az illetékes kormányférfiakat "quo vadis domine ?", esetleg kiderülhet, hogy csak linkeltek, ami nagy blamázs lehet. A felületen persze minden rendben van, vagy rendbenlévőnek látszik, a Nemzeti Nyomozó Iroda képviselőjének nyilatkozata szerint.

"A rendőrség a Mal vezérigazgatóját, Bakonyi Zoltánt, valamint Deák József műszaki szolgáltatási igazgatót hallgatta ki gyanúsítottként az iszapkatasztrófával összefüggésben. A Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt. környezetvédelmi és laborfelelősét közveszélyokozás és környezetkárosítás vétségével gyanúsították meg. F. Józsefné nem tett vallomást, a gyanúsítás ellen pedig panaszt jelentett be. A gyanúsított szabadlábon védekezhet.
Az NNI álláspontja szerint "a gyanúsított laboratóriumi és környezetvédelmi vezetőként úgy vizsgálta felül a Mal Zrt. kárelhárítási tervét és hajtotta végre annak módosításait, hogy elmulasztotta a hasonló katasztrófa esetén a kármentesítéshez és az élet, testi épség, valamint a vagyon megóvásához szükséges intézkedések kidolgozását, védelmi rendszerek, a káresemény hatását csökkentő védművek és jelző-riasztórendszerek kialakítását".
Az NNI - a bejelentett polgári jogi igényekre tekintettel - a gyanúsítást követően azonnal intézkedett, megtette a gyanúsítottak vagyonát érintő biztosítási intézkedéseket és zár alá vételre tett előterjesztést."

Nos, majd meglátjuk. Nem értem viszont, hogy a Mal Zrt. "első embere" Tolnay Lajos miért nem szerepel a gyanúsítottak listáján, no meg Petrusz Béla sem, holott róluk azt írják, hogy "3 magyar milliárdos működteti (!) az ajkai timföldgyárat, Bakonyi Árpád, Petrusz Béla és Tolnay Lajos. 30-30-40-%-os megoszlásban. Hármójuk összvagyona 63 milliárd forint." E szép summa. Ennek 70 %-a azaz 44 milliárd [Tolnai 25.2 Petrusz Béla 18.9 milliárdja] máris obligón kivül marad egy szürke ügyész jóvoltából, aki még csak nem is gyanúsítja Tolnayt és Petruszt. Így Orbán aligha lehel lelket a holt vidékbe. Hogy mi mindenre futná ebből a pénzből? Lehet, futólag majd kitérek rá és kiszámítom - mondjuk - elhalasztott szívműtétek költségeiben.

Emlékszem, a kártérítés kérdésében, elhangzott olyan nyilatkozat is valamelyik hülye fejes szájából, hogy a Kormány nem engedi majd, hogy a kártérítést a Mal Zrt. fizesse. Fizessék csak a fejesek magánvagyonukból. Ha megtalálom, bepasszítom, ha valaki megtalálja és megküldi, megköszönöm neki. Most arról van szó, a belügyminiszter szerint, hogy "az előzetes becslések szerint körülbelül 55 milliárd forint kár keletkezett az iszapömlés miatt, amelynek megfizetését bírósági úton fogják visszakövetelni a Mal Zrt.-től" , a Fidesz honlapja szerint. Ez megint egy emeletes marhaság, mert a károsodást a befejezett mult igeidejébe teszi, holott az a folyamatos jelen igeidejébe illik, hiszen a járulékos, ill. közvetett károk bekövetkezésének ideje és nagysága nem becsülhető. Ha egy építkezés kétszeresébe kerül a végén, mint amennyire az elején taksálták, mi a biztosítáék arra, hogy a kárbecslés pontosabb lesz, mint egy épitési költségvetés?

Egyvalami azonban biztos, ha Tolnay Lajos, vagy Petrusz Béla lennék, nagyon hálás volnék Orbánnak és Pintérnek, hogy kínkeservesen összekuporgatott magánvagyonkámhoz nem nyúlnak és nem kell lejjebb csúsznom a toplistán. Még tán a Fideszbe is belépnék. Úgy bizony. Hát persze a "mi harminc (?), mi mennyi (?) kérdése itt is felmerülhet, pl. olyan formában, hogy a Mal Zrt. vagyona és a tulajdonosok magánvagyona mennyiben fedi egymást? Ezt nem tudom. Annyit azonban tudok, ha valaki olyan magasra mászik a toplistán, mint az említett urak, óhatatlan hogy egy kis vagyonkát félre ne tennék valami diszkrét helyen, diszkrét bankban.

Ez az "olajiszap szindróma" úgy funkcionál a társadalomban, mint névadója az olajiszap az emberi szervezetben. A Petz Aladár Megyei Kórház ügyeletes orvosa Jakabos Péter a Hírextrában elmondta, hogy "a vörösiszap olyan lúgos anyagot tartalmaz, amely vegyi égést okoz és az a jellegzetessége, hogy nem azonnal, hanem néhány nap után roncsolódnak jelen tősebben a szövetek, így egy először felületinek tűnő sérülés elmélyülhet és 'gondot' okozhat."

Ebben a vonatkozásban hasonlít az "olajügyekre". Az olajozás volt talán az első olyan "gazdasági vállalkozás", a rend szerváltás után, amely súlyosan rongálta a társadalom erkölcsi és gazdasági rendjét azáltal, hogy olyan tőkéket és tőkéseket hozott működésbe, amelyek ill. akik fölött a társadalomnak nincs ellenőrzése, viszont ők ellenőrzik a társadalmat. E vállalkozás bábái között említhetők - Orbánon és Pintéren kívűl - olyan előkelőségek, mint mint a kilencvenes évek két miniszterelnöke, két pénzügyminisztere, legfőbb ügyésze és még sokan mások.

Erről jut eszembe, hogy már évek óta nyugdíjazott megyei főügyész voltam, amikor a kezembe került James O. Fincke nauer és Elin J. Waring 1998-ban írott könyve "Az orosz maffia Amerikában". A könyv a 237- 239 oldalakon az orosz "olajszőkítők" által a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj árkülönbözetéből "lepárolt" milliárdos haszonnal kapcsolatban érdekes következetésre jut. "Az olajügyletek [1983-ról van szó (!)] komplex összeesküvést feltételeznek és óriási károkat okoznak." Azt hiszem, nem vetem nagyon messzire a sulykot ha megkockáztatom azt a feltételezést, hogy ezt az üzletáget nem lehet elvonatkoztatni a KGB-től, amely beépült az emigrációba, az emigráció pedig őbelé. Emiatt nem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy akik a KGB Akadémián végeztek, "felvilágosultabbak" voltak e téren, mint az alacsonyabb képesitésű rendőrök, ügyészek, bírák, stb. Tény, hogy mikor az olajügyek kapcsán "olajmaffiát" kezdtem emlegetni, a Legfőbb Ügyészségen figyelmeztettek, hogy ne ragadtassam el magam... A legfőbb ügyész utolsó leheletéig kitartott amellett, hogy Magyaror szágon szervezett bűnözés nincs, olajmaffia meg pláne nincs. Ha a jó úr hajlandó lett volna távolabb nézni sz orránál, mihamar felfedezhetett volna néhány maffiózót, őhozzá közel - egészen közel!

Na, de hagyjuk! És bocsánat a kitérőért.

Most pedig arról számolok be, miért hagyom a harmadik (befejező) részre azt a kérdést, miért és hogyan löttyenhetett ki a vörösiszap a tározóból. Ez a részletkérdés kétségtelenül nagyon izgalmas, de a végeredmény előre borítékolható. Egyszerüen arról van szó, hogy a kapitalizmusban a biztonság költségnövelő és egyben profitcsökkentő tényező. E reciprocitás miatt az ilyen vállakozások kockázata nagy, mármint a lakosságra, "a végzet arra rendelt állatára" nézve (Madách), amely mindent fizet, azt is amit az állam "előlegez" helyette.

2010.11.23

Sz. Gy. Ugrás az I. részre.
Ugrás a II. részre.

Folyt. köv.!





III. rész.







Most pedig műszaki fejtegetések következnek, de mielőtt az olvasó megrémülne megnyugtathatom: ezt a részt egy kiváló mérnökember segítségével írom. Ebből a zűrzavaros témából kitelne legalább egy tucat összeesküvés elmélet. De mivel ezek az elméletek manapság nem divatosak, csak egy ilyen elméletet tálalok fel, a végén.

Tehát, miért jött mozgásba az iszap?

A Mal Zrt. tulajdonképp az esőistent hibáztatja. Állitásuk szerint az ajkai tározók 149 hektáros területére a katasztrófa
előtti három hónap alatt 584 ezer, hat hónap alatt pedig mintegy 1,5 millió köbméter csapadék hullott. Az egyértelműnek tűnik, hogy az elmúlt időszak heves esőzései megemelték a vízszintet. A Zrt. emiatt vezeték rendszert épített ki a tározó tetején, hogy az összegyűlt vizet leszivattyúzza, és újrahasznosítsa (?).

A következő bekezdések az [Index] közleményein alapulnak.

---------------------------------------------

Az Ajka Tósokberénd városrész külterületén 170 hektáron megépült tározóban 10 zagytározó kazetta van, ezek közül a X-es számúnál történt a gátszakadás. Ez volt az egyedüli "működő" kazetta, ahol lerakás folyt. Csepregi István, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség főigazgatója [az Origonak] azt mondta, "a tározó 2006-ban kiadott és 2011-ig érvényes működési engedélyének megadása óta a hatóságok valószínűleg nem folytattak komolyabb statikai vizsgálatokat a tározónál, ilyeneket legfeljebb a Mal végezhetett." Világos és szakszerű nyilatkozat. Igazán méltó egy főigazgatóhoz...

Mal Zrt. 2009 augusztusában engedélyt kért és természetesen kapott a tározó bővítésére. Közép-dunántúli Környe zetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség [KDTKVF] - vagyis nem a községi jegyző - a bővítést nem minősítette " jelentős változtatásnak". Az engedélyező határozatba beirtak, ill. benne felejtettek egy figyelemre méltó körülményt, miszerint "a gátat annak idején a közeli erőműben termelődő szürkesalakból építették, amely anyag a legkevésbé sem tűnik alkal masnak gátépítésre."

Farkas József a Budapesti Műszaki Egyetem Geotechnikai Tanszékének tanára - előrebocsátva, hogy az ügyben érezhető titkolózás (!!!) miatt biztosat nem tud mondani - azt nyilatkozta, a gátmagasításoknak nem lehetett túl nagy jelentőségük (?). A hasonló katasztrófákat pedig rendszeresen három-négy okra is vissza lehet vezetni. A gát alapanyagaként szolgáló "salakról viszont azt mondta: ha a 'salakot' beépítették a gátba, az 'szörnyű dolog'. Magyar országon van vagy négyezer ilyen-olyan gát, és tudtommal egyiket sem salakból építették".

Lám máris megneveztünk egy bűnöst, a salakot. Van egy másik is. Az 553,7 milliárd értékű projekt kivitelezése során a a vörösiszapnak a 'környezettől való elszigetelésére' nem költöttek egy petákot sem. Inkább , a függőleges 'lezárás' továbbépítésére koncentráltak. A vízszintes szigetelés mellőzését azzal indokolták, hogy a vörösiszap-kazetták alatt 10 méter vastag agyagréteg található, így korábban is jól megvoltak fenékszigetelés nélkül, olvasható a Mal Zrt. 2001-es körlevelében.

Igenám, de az agyag, a katasztrófa fényében, ingyenes és megbízható szigetelő rétegből, esőisten bőlevűsége miatt, olyan banánhéjjá változott, amelyen megcsúszott a X-es iszaptároló szintén elázott sarokfala, és bekövetkezett a "nagy reccs", mert így már nem birt ellenállni a 'víz' (?) nyomásának. A Mal Zrt. hangszerelésében tehát tulajdonképp egy esővíz tároló túltöltődéséről van szó. Hogy aztán 'esőisten siratja e Mexikót', nem tudni. Igy már - már világos képet kaphattunk volna a történtek okát illetően, de megint megszólalt Illés Zoltán környezetvédelmi szakállamtitkár.

Az Index szerint azt mondta "felmerült a gyanú, hogy az ökológiai katasztrófa azért következett be, mert a zagytározóban sokkal több 'iszapot' (?) tároltak, mint amennyit szabad lett volna, illetve a cellák illesztése nem volt szakszerű". Jámbor olvasó! Most rajtad a sor, hogy eldöntsd: víz, vagy iszap? A totózást hagyjuk későbbre, hogy ámuldozhassunk egy újabb alternatíván, amivel szintén Illés Zoltán szórakoztat bennünket azzal, hogy "a buzgárokat is okolta a töltés szakadásért". A fentebb említett dr. Farkas József tette helyre az államtitkár urat. "A buzgárnál főként homokerekben áramlik a víz és ott buzog, mint a bableves - mondta. Mi négy méterre szondáztunk a gát lábánál, de nem találtunk homokot. Talán átszivárgás lehetett, amire az államtitkár úr gondolt." [Index] Ezek a kis szövegmozaikok (remélem) jól érzékeltetik, jó kezekben van a vörösiszap ügy...

---------------------------------------------

Persze nem csupán az Index szaglászott az ügyben, hanem a Heti válasz is! Mi sem természetesebb, minthogy újszerű elmélettel rukkoltak elő. A tározó falai szivárogtak! Az oldalfalakon folyt ki az anyag. Nem is ez volt a baj, hanem, hogy "feltöltötték. Több száz köbméter vizet töltöttek bele, és ez a megengedettnél (?) magasabb (?). Azért, mert a timföld gyárból ki kellett mosni a tartályokat." Bocsánat (!), az értelmetlen szöveg - idézet.

Kiderül viszont az is, hogy nem sokkal a tragédiát megelőzően a cég vezetőinek utasítására magasították a gát falát egy méterrel, de a korábbiaknál gyengébb anyagokból (?). Aztán - ismét deus es machina - erős keleti szél támadt, az iszapos víz hullámzani kezdett, többször is átcsapott a megmagasított gátfalon és szegény gátfal ezt már nem bírta, állítja a Heti válasz szemtanúk vallomásaira hivatkozással.

---------------------------------------------

A Természetvédelmi Világalap WWF is előrukkol valami újdonsággal. Szerintük egy 2010 júniusában készült felvételen jól látható a Kolontári vörös iszap tározó átszakadt 10-es kazettájának egy helyen meggyengült fala . A tározó kazettákat körülvevő 'havária-csatornákban' több helyen látható a kifolyt vörösiszap, ami egyértelműen szivárgásra utal. Ilyen esetben nem csak a csurgalékot kell kezelni, hanem a szivárgást is meg kellett volna szüntetni.

"A tározó gátján kívüli vörös folt arra utal, hogy szivárgás volt." - mondta Figeczky Gábor, a WWF Magyarország megbízott igazgatója Inforádió riporterének."

---------------------------------------------

További variációk ugyanarra a témára.

A Budapesti Műszaki Egyetem tanára Winkler Gusztáv úgy vélekedett [2010. október 08 - MTI], hogy "egy rendkívüli erejű és teljesen váratlan erőhatás okozhatta a Mal Zrt. zagytározójának katasztrófáját, de a problémák már az építésnél kezdődtek, mert a tározó északi fala éppen két különböző szerkezetű talaj találkozásánál áll."


A szakértői véleményekben szerepel, hogy "az 1990 és 1994 között épített négy kilométer hosszú, majd 2001-ben átadott további 3,3 kilométer hosszú X. számú tározót körülvevő résfal beterelte a csapadékvizet a gátfal alá. Az agyagos talaj átázott, a rétegek elcsúsztak egymáson, így talajtörés jött létre. Ez magával rántotta a gátat." [Index]

Az ám a "résfal"! Ezen csúszhat el a Mal Zrt. felelőssége!

A Mal Zrt. jogi képviselője. Ruttner György szakértői jelentésre hivatkozva azt állítja: "a katasztrófa elsőrendű oka az a 'résfal', aminek megépítésére az állam kötelezte a céget még a timföldgyár privatizációja után, szerinte ez okozta, hogy meglazult a gát alatti talaj és átszakadt a tározó. Az ügyvéd azt mondta: az akkori ÁPV Rt. azzal is tisztában volt, hogy eltérő szerkezetű talajra építették meg a tározót." A résfal és a résfal miatti "talajtörés" elméletének azonban több gyönge pontja van. Az egyik, hogy a deciméteres nagyságrendű gát-alakváltozást, azaz süllyedést a műholdas felvételek tudtom mal nem regisztráltak. Az eddigi talajtani vizsgálatok - tudtommal - nem igazolták az az alámosódást, amely a jobboldali képoszlop felső képén ábrázolva van. Kissé előre ugorva álláspontom kifejtésében máris leszögezem a gáttörést előidéző okok közül nem lehet kirekeszteni a legfontosabbat, vagyis azt, hogy a gátat túltöltötték - túlterhelték.
---------------------------------------------

És most következik egy összeesküvés elmélet - figyelemreméltó javaslatokkal.

A tározók összanyag-mennyisége indokolatlanul nagy a gyártáskapacitáshoz képest. Régi ,,bevett" gyakorlat az ilyen tározókban, hogy titokban, jó pénzért, adómentesen más cégek is helyeznek el veszélyes hulladékot. Ezek nagyrésze nehezebb fajsúlyú, lesüllyed ez a lényeg- tűnjön el a fenéken.


Ebben a tározóban [90%-ban] Európai Uniós nagyon veszélyes hulladékokat is elhelyeztek jó pénzért. Mindenki jól jár az illető országoknak nem kell adót fizetni + semlegesíteni sem, euró-milliókért. Elkövették azonban azt a hibát, hogy olyan anyagokat is befogadtak, amik a mélyben nagy nyomás alatt gázkatalizációt indítottak el plusz hőt termeltek. A nehéz fajsúlyú anyagon a gázoknak csak 5%-a tud buborékként áttörni. A többi frontszerűen, sávosan szabadul fel. A felfelé törekvő gáz mozgásba hozza a tározó 'teljes' anyagát a felszínen lassú ártalmatlannak látszó hullámzás indul el. Nem a szél okozza. Készülődik a pokol, azaz egy fizikai - kémiai folyamat. A nyomás alatt levő áramló gáz 2-3 Hz-es hullámokat kelt a tározó aljában, felfelé terjedve 9-12 Hz-re vált. Ez a tökéletes infrahullám sziklafalat is képes szétmorzsolni. Bizonyíték, az erőhatás a tározó legerősebb pontját, az alapot törte el. [Fázisrezonancia + nyomás.] Amikor a törés felér, a felső részt minden jelzés nélkül szétrobbantja, a hullámok teljes energiája kisül. Ez volt a szerencse, így csak a tározó felső 10 %-át dobta le, kb 1.5 mill. tonnát. Ha a felső rész nem engedett volna, akkor az egész tározót szétvágja. Közben a kilökött anyag elvitte az energia nagyrészét és függőlegesen nagymennyiségű gáz távozott, amire a zűrzavarban nem figyeltek. Abban az esetben a teljes iszap mennyiség kitör a három településen senki nem marad életben. Ilyen esetekben a folyadékok/paszták ún. szuper
fázisba mennek át viszkozitásuk a belső szabad energia miatt nagyon lecsökken. Kolontárra az áradat gyorsvonati sebességgel csapott le. Még a talajsúrlódás sem tudta lassítani, saját energiája hajtotta. Gondolják végig, mekkora energia kell ahhoz, hogy 1,5 mill. tonnát ilyen sebességű mozgásra bírjon sima kifolyás nem elég.

Ez az elemzés könnyen cáfolható vagy bizonyítható vegyenek mintát a tározók aljából! Óvatosan! Higany, Bróm, Cián, Furán származékokat fognak találni! Ezek az anyagok timföldgyártás során, ilyen több-milliószoros tömegben, sőt egyáltalán nem keletkeznek.

A tározó statikailag véglegesen meggyengült [a fideszes Illyésnek kivételesen igaza van]. A katalizációs folyamat nem állt le, csak a felső részt lökte le. Várható hideg ősz és a tél némileg hűti a rendszert, energiát von el. Aztán márciustól- májusig a rendszer újra feltankol energiával. Első jele az lesz, hogy újra elindul egy lassú felszíni hul lámzás.

Tanulság magyaroknak. Most láthatták élőben az EU + zsidó gyárosainak környezetvédelmi politikáját: hordjuk szarunkat máshoz. A tározók aljából a talajba diffundált idegmérgek egyszerű melléfúrással könnyedén kimutathatók. A környék víznyerői évek óta szennyezettek ! [LRDTV.HU]

---------------------------------------------

Hát kérem! Ha nekem a hajdúnak is lehet saját véleményem, a harangöntésről, engedelmükkel a következőkre kivánnám felhívni becses figyelmüket.

A baloldali áttekintő légifelvételen jól látszik, hogy a vörösiszap "sűrűjének" jó ha egyhatoda sodródhatott ki. Kérdés, meddig jutott? Kolontárt és főleg a távolabbi Deve csert tehát a tározóból kizúdult "víz" és a híg vörösiszap öntötte el. A tároló anyagainak rétegződését a jobboldali ábra szemlélteti. A kérdések kérdése a folyadékszint és a tároló fala közötti szintkülönbség, de nem amiatt, hogy a "hullámzó víz" átbukott e a gát peremén. Nem bukott át! Ezt a feltételezést minden fénykép cáfolja, ami a törés után a tárolóról készült. A szintkülönbség azért fontos, mert annak utólagos meghatgározása esetén következtetni lehet arra, hogy a tárolót túlterhelték e. Ne feledjük, hogy egyetlen centiméternyi szint-emelkedés sok - sok tonnát jelent egy ilyen hatalmas felületen.

Szerencsére készültek olyan jóminőségű (!) légi felvételek, amelyek a kitörés utáni lesüllyedt iszapszintet mutatják. És mit látunk? Ez a csökkent iszapszint is feltűnően közel van a tároló falainak tetejétől. A tároló tehát "lecsapolt" állapotában is túltöltöttséget mutat!

Ha következő baloldali képet szemügyre vesszük, azon jól kivehető, hogy a csökkent (!) iszapszint is csaknem eléri a falkorona tetejét.
Ugyanez még szemléletesebb a jobboldali képki vágáson. Ha neves szakemberek már eddig is kalkulálgatták, hogy a tározóból hány köbméter anyag távozott, a számítgatást folytassák tovább és határozzák meg, hogy a tároló eredeti szint magassága és a védfal teteje között mennyi volt [lehetett] a szintkülönbség. Ennek alapján meg határozhatóvá válhat a feltöltöttség tonnákban, ill. százalékos mértékben. Aztán utána kell keresni az összes, a tározóra vonatkozó, hatósági engedélyekben, hogy valamiféle terhelési határérték
meg volt e szabva. [Mellesleg szólván a terhelhetőség minden teherhordó berendezésnél meg van határozva és táblán fel van tüntetve. Érdekes lenne, ha egy olyan létesitménynél, amely cca. tíz méterrel magasodik a flóra és a fauna fölé, nem létezne ilyen megkötés.

A teljességhez tartozik, hogy az általam "perdöntőnek" tekintett felvétel azt is igazolja, hogy a túlterhelés következtében fellépő nyomás nem a gátfal felső részét rongálta meg. A gát alsó része (!) omlott be. A kizúduló vörösiszap emiatt egyáltalán nem szennyezte be a gátfal törött felületeinek felső részét. Ezt a kövekező kinagyítás szemlélteti.

Már csa az maradt hátra, hogy a fenti "összeesküvés elmélet" javaslatai közül mit tartok megszív lelendőnek. Ismételek, mert az ismétlés a tudás atyja. Tehát "vegyenek mintát a tározók aljából! Óvatosan! Higany, Bróm, Cián, Furán származékokat fognak találni! Ezek az anyagok timföldgyártás során, ilyen több-milliószoros tömegben, sőt egyáltalán nem keletkeznek." Ha a mintavétel eredményt hoz, tegyenek kéz és lábbilincset mindenkire, akinek ehhez köze lehetett.

Végezetül - ajánlás, nemzetünk gyámolának.

Viktor! Mielőtt szögre akasztanád mérföld, ill. iszapjáró varázscsizmádat és végleg elfelej tenéd Kolontárt iszapostól, gondolj ... No' nem azokra a marhákra, akik rád szavaztak a forradalom idején, hanem a gyermekekre és a kiscicákra, akik nem tehetnek róla, hogy rád vannak utalva.

És, ha nem esik nehezedre, gondolj azokra akik a szenvedéseket okozták. Gondolj arra, milyen mérhetetlen erkölcsi és anyagi kár származik abból ha börtönérett emberek zavartalanul hízlalhatják, sőt forgathatják ebül szerzett milliárdjaikat. Gondolj például az olajosokra, akikkel szemben oly toleráns voltál.

Esetleg szólj Pintérnek, hogy ne csak a Túró Rudit elcsenő diákgyerekeket vágja kóterbe.

És vigyázz a sameszekre, az államtitkárokra is, ne mondjanak túl gyakran túl nagy marhaságokat. És mindenekfölött arra vigyázz, hogyan vizsgázol azok előtt, akiket megölt, megnyomorított és megszomorított a gyilkos kapitalizmus.

2010.11.28

Sz. Gy.

http://szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Vorosiszap/Tetova%20tapicskolas.htm
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A romániai "forradalom"
  2010-11-28 17:25:58, vasárnap
 
  A romániai "forradalom"

A közvetlen szomszédságunkban közel húsz évvel ezelőtt lezajlott (hol forradalomnak, máskor államcsínynek, esetleg népfelkelésnek vagy simán egy monstre titkosszolgálati műveletnek kikiáltott) események kapcsán a konteók széles köre áll a műértő közönség rendelkezésére. Mai posztunkban összefoglaljuk mindazt, amit az 1989-es romániai politikai fordulatról tudunk; pontosabban: amit tudni vélünk.


Jó szokásunkhoz híven pár mondatban rögzítjük azokat az előzményeket, amelyek ismerete fontos lehet a későbbi összeesküvéselméletek szempontjából. Előre is elnézést kérünk azoktól, akiknek mindez evidenciaként él emlékezetében, de az ő figyelmüket felhívjuk arra a (máskülönben valóban felháborító) tényre, mely szerint bolygónkon bizony élnek húsz-harminc évnél fiatalabb embertársaink is, akik (ha egyáltalán már a világon voltak) nem a tévék vagy rádiók előtt töltötték azokat a napokat.

1989 végét írjuk; az önmagát szocialistának nevező, úgymond népi demokratikus rendszer államainak jelentős részében felütötték fejüket a majdani többpártrendszer és a piacgazdaság első (törékeny) csírái. Alig fél évvel vagyunk a pekingi Tienanmen-téri események után, idehaza több tucat párt készülődik a szabad választásokra, Berlinben javában bontják a falat, Zsivkov Tódort Szófiában fenéken billentik, Gorbacsov ezerrel nyomatja a peresztrojkát és a glasznosztyot, miután az év elején kivonta a szovjet hadsereget Afganisztánból - Bukarest (és Románia) azonban változatlannak (és változtathatatlannak) látszik; a rákosista tempót is megszégyenítő Nicolae Ceauşescu (kommunista pártfőtitkár, államelnök, főparancsnok, meg még a Teremtő tudja micsoda egyszemélyben) feleségével, Elenával közösen vasmarokkal igazgatja a 21 milliós országot, főként a Departamentul Securităţii Statului-nak (Állambiztonsági Főosztálynak, röviden Securitate-nak, még rövidebben - mintegy becézve - Secunak/Szekunak nevezett) titkosszolgálatra támaszkodva.

Novemberben és december első felében szórványos tüntetésekre sor kerül ugyan Románia nagyobb városaiban, de ezeket olyannyira hatékonyan verik le, illetve torolják meg, hogy a diktátor december negyedikén el mer menni Moszkvába (a Varsói Szerződés tagállamai vezetőinek Gorbacsov által összehívott találkozója), majd december 18-án Iránba látogat.

December 16-án Temesváron (látszólag a szocialista rendszer elleni szervezkedés miatt kilakoltatásra és kényszerlakhelyre ítélt Tőkés László református lelkész támogatására) helyi felkelés robban ki, amit a hadsereg és a Securitate vérbe fojt, de a fogkrémet már nem lehet visszanyomni a tubusba.

December 20-án Ceauşescu hazatér Teheránból, szükségállapotot rendel el Temes megye teljes területén (előzőleg bekéri az öt évvel korábbi amritszári eseményekről a feljegyzéseket, mert komolyan fontolgatta, hogy indiai módszerrel izomból megoldja a temesvári problémát és katonai erővel elfoglaltatja a református templom környékét), majd 21-én (érthetetlen elővigyázatlansággal) népgyűlést rendel el Bukarestben, ahol beszédét a tömeg kifütyüli és a szónok kénytelen menekülőre fogni. Egy nappal később a felkelők oldalára átállt hadsereg elfogja a házaspárt, majd egy rögtönítélő törvényszéknek elnevezett testület (bohózatba illő, pernek nevezett eljárás után) mindkettőjüket golyó halálra ítéli, amit malacvágtában december 25-én délután végre is hajtanak, mintegy meglepiként, virtuálisan odahelyezve a két holttestet a román nemzet karácsonyfája alá.

A szórványos lövöldözések az állítólagos szekusok, terroristák, illetve az átállt fegyveres erők között még napokig folytatódtak (főleg a városokban), de a hirtelen, látszólag a semmiből előbukkant, főként egykori másodvonalbéli kommunistákból álló, Nemzeti Megmentési Frontnak (Frontul Salvării Naţionale) nevezett politikai szerveződés ideigenes kormányt alakít és két héten belül a kedélyek is lecsillapodnak; Vízkeresztre az ország 99 százalékán nyugalom honol.

Ennyit előzményi (tényleg nagyon rövid) összefoglalásként, és akkor most lássuk, hogy milyen találgatások folytak (és folynak a mai napig is) az események - vélt? - valódi hátterével kapcsolatban.
1.) A spontán népfelkelés/forradalom opció

Nem szeretném befolyásolni a kedves olvasókat, de feltételezem, hogy ez a verzió (amit máskülönben a hivatalos román álláspont húsz éve rendületlenül ismétel, függetlenül az éppen hatalmon levő pártok színétől) kizárólag arra alkalmas, hogy minden konteó-rajongó ajkára maximum elnéző mosolyokat csaljon. Egy olyan kőkemény diktatúrában, mint a nyolcvanas évek végének Romániája, azt feltételezni, hogy pár tucat (tényleg nem voltak többen...) lelkes demokrata utcai demonstrációja képes gyakorlatilag négy nap alatt ,,lángra lobbantani a forradalom tüzét a szabadságra régóta szomjazó, hősies román nemzet lelkében"... nos, ezt feltételezni minimum felhőtlen idealizmusra és gyógyíthatatlan romantikára enged következtetni, hogy a kifejezetten elmekórtani diagnózistól most eltekintsek. Ne is foglalkozzunk tovább ezzel, inkább haladjunk.
2.) A kommunisták belső puccsa volt

Sima, mezei, párton belüli leszámolásnak indult.

Amint azt már említettük, a második-harmadik vonal komancsainak (élükön az itt jobbra látható Ion Iliescu későbbi államfővel, egykori megyei főtitkárral, aktuálisan tán valami műszaki könyvkiadó igazgatójával, valamint az alul szemügyre vehető Petre Romannal, akiből miniszterelnök is lesz) elegük lett abból, hogy egyre távolabb kerültek a húsosfazéktól, ráadásul a Ceauşescun szemmel láthatóan egyre jobban elhatalmasodó paranoia és elmeháborodottság miatt egyikük sem lehetett biztos abban, hogy melyik reggel nem fog többé felébredni. A nemzetközi helyzet fokozódása (köszönöm, Virág elvtárs!) meg arrafelé mutatott, hogy ha ők nem lépnek, akkor előbb-utóbb a külföld (a Kelet és/vagy a Nyugat) fogja megelégelni, hogy Bécstől és Athéntől alig 550 kilométerre légvonalban egy kretén Észak-Koreát játszik.
Úgyhogy elébe mentek az eseményeknek: konspirációban, titkos kézfogásokban, felforgatásban, továbbá eszmetársaik likvidálásában a bolsik mindig nagyon pengék voltak; nem jelentett különösebb problémát a Secun és a hadseregen belül lévő szimpatizánsaik mozgósításával országszerte jó kis balhékat szervezni. Tőkés temesvári afférja különösen jól jött Iliescuéknak, arról nem is beszélve, hogy valaki közülük ajánlotta Ceauşescunak, hogy nagygyűlést kéne tartani, mert ott - világszerte elismert szónoki képességeivel - milyen jól lecsillapíthatja a forrongó fővárosiak százezreit...

Ha az az idióta (NC) akár csak alapismeretekkel rendelkezik tömeglélektanból, na meg a valódi helyzetet tükröző jelentéseket kap, azonnal agyon is lövette volna a tanácsost, mert ennél nagyobb marhaságot diktátor nem tehet (lásd még gyülekezési tilalom, mint a szükségállapotok első, elengedhetetlen lépcsője Buenos Airestől Pekingig). Ezzel szemben mit csinál? Elrendeli a bukaresti ,,szocialista öntudatú üzemi munkásság és a haladó értelmiség" összeverbuválását egy helyre, a főváros szívébe... No comment.

A hevenyészett tárgyalást követő kivégzést is azért kellett pikkpakk lebonyolítani, mert a Ceauşescu-pár roppant kellemetlen dolgokat tudott volna mondani, teszem azt a sajtó nyilvánossága előtt az új politikai elitet érintő egyes belső pártharcokról, külföldi számlákról, szívességekről, házastársi hűtlenségről, homoszexualitásról, pedofíliáról, gazdasági bűncselekményekről, emberölésekről, pénzmosásokról, Securitate-tagságról, KGB-múltról; Ceauşescu mindig szeretett mindent tudni az őt körülvevő elvtársakról (amivel mellesleg nem képez kivételt a politikusok között), amiben egy egész, elkülönített Securitate-részleg állt személyes rendelkezésére, a Centrul de Informare şi Documentare (Tájékoztatási és Dokumentációs Központ) szervezeti keretein belül.
3.) Az amerikaiak és a szovjetek által koordinált államcsíny volt

December másodikán és harmadikán (tehát a temesvári események előtt alig két héttel!) Máltán csúcstalálkozóra kerül sor Mihail Gorbacsov és idősebb George Bush között. A sok más egyéb mellett szó esik Romániáról is. Mindkét nagy ember egyetért abban, hogy Ceauşescut nem szabad tovább hagyni garázdálkodni, mert az egy dolog, hogy Castro Kubája vagy a Kim család Észak-Koreája dacol a nemzetközi trenddel és a jóízléssel, de (az akkor még létező) Szovjetunió határainál, végül is Európában nem megengedhető, hogy egy elmebeteg ezt művelje egy egész országgal.

Lepacsizták, hogy adnak még egy esélyt Nicolaenak, de ha nem érti meg az idők szavát, fenéken kell billenteni. A csúcstalálkozó után, december negyedikén (a többi bolsi vezetővel együtt) Moszkvába kéretik, ahol Gorbacsov négyszemközt is próbál vele szót érteni és kitapogatni, hogy mik a tervei. Ceauşescu reakcióiból egyértelművé válik, hogy sem a józan észre, sem a belengetett külföldi nyugdíjas évekre nem vevő, sőt: megfenyegeti Gorbacsovot, hogy vannak neki még barátai a nagyvilágban: ott van az Iráni Iszlám Köztársaság, a KNDK, egyes arab államok, a még mindig diákvérszagú Peking, Líbia, s mindezek kapva kapnának az alkalmon, hogy egy kis borsot törjenek Moszkva és Washington orra alá, különös tekintettel az akkor már eléggé előrehaladott állapotban lévő román nukleáris kutatások eredményeire.

Gorbacsov hümmög egyet, majd miután Nicolae felül az elnöki különgépre és visszatér Romániába, már veszi is a telefont és egy hosszú, kimerítő beszélgetést folytat amerikai kollégájával... Mindkét nagyhatalomnak megvoltak a maga emberei Bukarestben, akik a megfelelő pozíciókban (és a szükséges logisztikai és kommunikációs támogatással a hátuk mögött) megtették a szükséges intézkedéseket a ,,spontán népi megmozdulások" kirobbantására.
4.) A magyar titkosszolgálat kezdeményezte az egészet

Az, hogy a román politikai vezetés és a hivatalos, ceauşescui irány már a kádári magyar titkosszolgálat orrát is rettenetesen birizálta, nyílt titok. A proletár internacionalizmuson már rég túllépett magyar gumitalpú derékhad a nyolcvanas évek közepétől kezdve folyamatosan adagolta a fincsi, bennfentes romániai információkat a magyar politikai elitnek, amire a teljesen nyílt (és a külföldről is tökéletesen érzékelhető) olyan események is rájátszottak, mint a ,,szisztematizálásnak" és ,,településrendezésnek" becézett falurombolás, a Kárpátokon kívüliek tömeges betelepítése Erdélybe és a Partiumba, a román sajtóból ömlő, és nem is annyira rejtett magyarellenesség, satöbbi.

Végül 1989 nyarán az MSZMP illetékesei felvették a kapcsolatot Moszkvával (mert azért annyira nem voltak tökösek, hogy a Nagy Testvér véleményének kikérése nélkül bele mertek volna kezdeni egy ekkora játszmába), s miután Gorbacsov egy olyan kétértelmű választ adott, amelyet Budapesten ,,bátorító jelenlétnek" értelmeztek, belevágtak a tervezésbe. Az akkor még létező III/I (polgári hírszerzés) és a III/IV (katonai elhárítók) kapta a feladatot, amelynek kidolgozásához a III/II (kémelhárítás), sőt, egyes taktikai elemekkel és tanácsokkal az ezerszer elátkozott III/III (belső elhárítás) is hozzájárult.

Decemberben még megvárták a moszkvai VSZ-csúcs eredményeit (lásd 3. pont), majd december tizedikétől rácuppantak a Tőkés-vonalra (az egykori belső elhárítás egyházi vonalon mozgó emberei derekasat alakítottak), illetve mozgósították az egész romániai rezidentúrát. A Magyar Néphadsereg és a Román Hadsereg közötti, meglepően normális viszonynak komoly szerepe volt az egész lebonyolításában, na meg annak a ténynek is rengeteg köszönhető, hogy jelentős (valutában kifizetett) összegek landoltak román főtiszti és tábornoki zsebekben, és az átvételi elismervény aláírásához sem mindig ragaszkodtak a készpénzt vagy számlaegyenleget tartalmazó borítékokat átnyújtók...

És nemcsak a lóvé volt ám a mozgatórugó, hanem a legendás magyar vendégszeretet is: több tucatnyi magasrangú (civil és egyenruhás) román illetékes családját helyezték biztonságba Magyarországon (majd magyar közbenjárásra Nyugat-Európában) már december elején, felkészülve arra, hogy ha Romániában mégiscsak valami fekália kerülne a ventilátorba és a családfőt felnégyelve kiszögezik valamelyik bukaresti városkapura, legalább a hozzátartozók ússzák meg élve az egészet. Több magyar határőr találkozhatott akkoriban olyan négy-hat-nyolc fős családokkal, akik rendőri felvezetéssel léptek ki Hegyeshalomnál vagy Ferihegyen, valamennyien magyar útlevéllel rendelkeztek, de a bólogatáson és a szemmel látható kétszázas vérnyomáson kívül nem tudtak semmi mást produkálni, egymás között viszont románul pusmogtak.

A decemberi művelet során bizony gyakran alkalmazták azt a módszert, amit a szakirodalom ,,idegen zászló alatti tevékenységnek" nevez. Ez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy a román döntéshozó megkörnyékezésekor (teszem azt) a piréz hírszerző nem azt mondta, hogy én kérem a piréz fővárosból jöttem és román barátom, fogadd el tőlem ezt a szimbolikus borítékot, cserébe ezért meg ezért az információért, hanem bociszemmel (köszi, JoeP!) azt állította, hogy ő bizony valamelyik nyugatnémet, francia vagy brit szolgálat embere (elvégre mégiscsak másként hangzik egy MI-6 vagy egy BND, mint az, hogy a Piréz Hírszerzés...)

Persze nehéz elképzelni, hogy akkoriban egy ilyen előtt Budapest akarom mondani a piréz főváros ne egyeztetett volna (legalább informálisan) Berlinnel, Párizzsal vagy Londonnal - a cél elvileg közös volt, ugye. A NATO-tagság pedig csak a nagyon hülyék szerint nem került előzetesen semmibe. De ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, úgyhogy lapozzunk.

Látjuk tehát, hogy az egész balhé egy nemzetközi titkosszolgálati okosság volt, amelyben (micsoda büszkeség öntheti el mindannyiunk szívét!) a magyarok játszották a főszerepet, hiszen mi ismertük a legjobban a terepet és nekünk volt a legjobb hálózatunk odaát. Csakhogy ezekkel a babérokkal nem nagyon lehet villogni, na meg memoárkötetben sem tanácsos szerepeltetni a történéseket.

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mi itt csak az utca hangját tolmácsoljuk, az egykori híreszteléseket vetjük monitorra, úgyhogy ne tessenek bántani a posztírót, még akkor sem, ha véletlenül beletenyerelne egy-két, azóta is 90 évre titkosított információba! Köszi, a többszáz olvasó nevében is!

Na meg fiúk, csak nem csináltok magatokból hülyét azzal, hogy megzaklatjátok a bloggert..?!

5.) A zsidók voltak

Mindennek a hátterében természetesen a Moszad állt. Igaz ugyan, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek nagy kivándorlási hulláma után alig maradt zsidó Romániában (érdekesség: a romániai főrabbiról, dr. Moses Rosenről utólag kiderült, hogy nyugállományú Securitate-ezredesi rendfokozattal rendelkezett), de az a kevés, akik mégsem alijáztak, komoly befolyással rendelkeztek, na meg az USA mindig is támogatta Tel Aviv Jeruzsálem elképzeléseit. A moszadosok mozgósítottak mindenkit, akit tudtak (az idegen zászlós megközelítés hatvan éve az Intézet kedvenc fogásai közé tartozik, úgyhogy használták is gazdagon), tehát az utcai hangadók és koordinátorok, valamint a hadsereg és a biztonsági szolgálatok tagjai között bizony elég sokan voltak, akik (igaz, gyakran kerülő úton) a Moszadtól kapták a fizetésüket, na meg a célprémiumot.

A kivitelezés ezen forgatókönyv szerint is nagyjából megegyezik a többivel, nem is taglalom külön.
6.) A Securitate tervelte ki és bonyolította le

Igaz ugyan, hogy a román titkosszolgálat a Ceauşescu-rendszer legfontosabb támasza volt, és az is, hogy tagjai a kivételezettek közé tartoztak, de mindennek van egy határa. A Secu nemcsak vérivó szörnyetegek gyűjtőhelye volt ám, hanem ide (főleg a külföldi hírszerzési részlegéhez, a Centrul de Informaţii Externe-hez, hadrendi számán az UM 0544-es egységhez) csoportosultak azok a tisztek, akik nyelveket beszéltek, képzettek voltak, s akiknek mindezekért totális rálátásuk volt a nemzetközi állapotokra, ily módon összehasonlítási alappal is rendelkezve.

Nos, 1989-re ők már tökéletesen látták, hogy a szocialista rendszernek (legalábbis Európában) harangoztak. Mivel akadtak köztük hazafiak is, nyilvánvaló volt számukra, hogy minél tovább uralkodik a Ceauşescu-házaspár, annál tragikusabb helyzetbe kerül az ország és a nemzet, és a diktátor-páros által okozott (gazdasági és erkölcsi) károk egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek.

Jó pár szekus okostojás összedugta hát a fejét és nagyon alaposan, körültekintően kitervelték hát a forradalmat; még olyan apróságokra (?) is odafigyeltek, hogy a középtávú meteorológiai előrejelzések szerint december második felében a sok évtizedes átlaghőmérsékletet meghaladó fokok lesznek egész Romániában; márpedig az emberek egy mínusz 15-20 fokos hidegben nem szívesen üvöltöznek az utcán, forradalom ide vagy oda. És bizony 1989 decemberének közepétől egészen Karácsonyig a nappali hőmérséklet gyakran elérte a plusz 10-14 fokot, Temesváron éppúgy, mint Bukarestben vagy más nagyvárosokban...

Az ügynökeik, informátoraik új feladatokat kaptak (persze odafigyeltek, hogy senki ne tudjon többet, mint amennyire feltétlenül szüksége volt a feladat végrehajtásához). Még arról is gondoskodtak, hogy a népnyelv által már az első percektől ,,terroristának" nevezett, feketeruhás alakok mindig ott bukkanjanak fel és lőjenek egyet-kettőt a tömegbe, ahol a kedélyeket tovább kellett borzolni. Ezek a feketeruhások máskülönben nagyrészt a Romániában vendégszereplő külföldi (főleg arab országokból érkezett) fegyveresek voltak, akiknek egy csoportja nettó terrorista volt (köztudott Ceauşescu vonzódása például az Arafat-féle PFSZ-hez), akiket különféle legendákkal (,,ez csak egy életszerű kiképzés", esetleg ,,ezek tényleg felkelők, elvtársak, és mi most a segítségeteket kérjük!", stb.) arra késztettek, hogy tényleg lövöldözzenek a tüntetőkbe.

Pár, kevésbé jól képzett, másodosztályú ,,terroristát" a felkelők el is kaptak, meg is lincseltek azon melegében, és bizony tucatnyi tanú van, akik szent esküvéssel állították, hogy az elfogott feketeruhások egyáltalán nem románul könyörögtek az életükért, hanem valami furcsa, leginkább arabnak tűnő torokhangokon. Mások meg arab feliratot ábrázoló nyak-, illetve karláncokat is felfedezni véltek a szekusoknak tekintett merénylőkön, noha a hivatalos magyarázatok (főleg eleinte) a Securitate terrorelhárító különítményének, az USLA-nak (Unitatea Specială de Luptă Antiteroristă, hadrendi száma különösen kedves: UM 0666) a felelősségét hangoztatták (amit az egykori USLA-tagok torkukszakadtából tagadnak a mai napig - mondjuk ezt nem csodálom). A tényekhez hozzátartozik, hogy mintegy nyolc-tíz igazi USLA-st is meglincseltek csak azért, mert szomszédok, ismerősök felismerték őket az utcán, és tudták, hol dolgoznak...

Komoly szerep hárult a D (mint dezinformáció) Osztály kipróbált munkatársaira, akik hatalmas rutinnal mindig ott jelentek meg, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk és azokat a híreket dobták be a köztudatba, amelyek a háttérben álló összeesküvőknek a legnagyobb hasznot hajtották. Azt pedig mindenki tudja, hogy egy forrongó, az ideje nagy részét az utcán töltő, hatalmas hevület által vezérelt tömeg olyan kiváló táptalaja a (rém)híreknek, mint a langyos húsleves-kivonat a baktériumoknak. A dezinformációkat (vagy ha arra volt szükség: az információkat) egyfelől az utcán, másfelől (beépített embereik segítségével) a televízión és a rádión keresztül szórták, ismétlem: roppant professzionális módon.
7.) Nicolae Ceauşescu (és klikkje) önpuccsa volt

A román diktátor sötét volt ugyan, mint a Mariana-árok egy csillagtalan éjszakán, de elementáris, már-már genetikailag kódolt ravaszságát még halálos ellenségei is elismerték. Amikor Moszkvából visszajőve leült és kedvenc ételével-italával (friss orda, paradicsom, hagyma, kenyér és - előrehaladott cukorbetegsége ellenére - Cotnari-i félédes fehérbor) körülbástyázva magát elkezdte összerakosgatni a nagy, stratégiai kirakósjáték darabkáit, veszélyérzete őrülten csörömpölni kezdett: rájött, hogy nagyon gyorsan le kell lépnie.

Mivel tényleg érvényes meghívása volt több testvéri államfőtől (már említettük, de nem árt elismételni: Kuba, Irán, Észak-Korea, Líbia, meg még pár afrikai zsebdiktatúra), a legnagyobb probléma az volt: hogyan lehetne úgy elvarrni a szálakat Romániában, hogy utólag aztán lehetőleg ne keresse senki; sem őt, sem a 4-8 milliárd dollárra becsült magánvagyont, amely svájci, luxemburgi és karibi számlákon pihent.

Az ötletet a temesvári, Tőkés-féle balhé adta (amit - ha a hatalom akkor úgy dönt - körülbelül 48 óra alatt úgy le lehetett volna törni, hogy nyoma se nagyon marad). Taktikai-diverziós szakértőivel kidolgoztatta a ,,román forradalom" forgatókönyvét, beleértve a látványos, ugyanakkor nevetséges vád alá helyezést, a tárgyalást, valamint a kivégzés jelenetét is. A valóságban persze senkit nem végeztek ki, a sorkatonáknak álcázott kivégzőosztag a Securitate személyes testőrségi zászlóaljából verbuválódott. Mindenesetre tény, hogy az akkor a színjátékban részt vettek 80 százaléka két éven belül (ilyen-olyan okok miatt) elhalálozott: volt, aki autóbalesetben, mások hirtelen támadt rákban, volt olyan, aki öngyilkos lett, és vagy ketten nyom nélkül eltűntek.

Egyes hírek szerint alteregókat lőttek agyon, s az ő testüket tartalmazza az a két koporsó, amely fölött napjainkban már a Ceauşescu név olvasható a bukaresti Ghencea temetőben. A valódi házaspár pedig (kihasználva a decemberi zűrzavart) különgéppel elhagyta az országot, s (ha ugyan még életben vannak, elvégre Nicolae 1918-as, míg Elena 1916-os születésű) azóta is majszolják a bukott diktátorok (nem mindig kesernyés) kenyerét.

Kevesen tudják, de egy brit riporter, aki végigfotózta a decemberi eseményeket, azt állította (ráadásul eléggé nagy hangon, a szerencsétlen flótás...), hogy komoly pénzért sikerült megszereznie a házaspár perének és kivégzésének valódi felvételét (merthogy amit bemutattak a közvéleménynek, erősen cenzúrázott és megvágott példány volt). Ez a pasi december 28-án felült egy Bukarest-Belgrád viszonylatban repülő kisgépre, bőröndjében több ezer fotónegatív és (többek között) az említett filmfelvétel. A szerb fővárosban már várták (volna) a reptéren a brit nagykövetség munkatársai - vélelmezem, hogy a kulturális attasé, ki más...

A gépet azonban (amelyen rajta kívül csak a személyzet utazott) még román légtérben egy vállról indítható rakétával lelőtték. Nem volt túlélő, a fotók és a film megsemmisültek a tűzben, másolatról nem tudni.

Nos, ennyit erről és mostanra. Értékeljétek, hogy nem bontottam két részre a posztot (az az igazság, hogy nem mertem), és felhívásunk a régi: osszátok meg velünk élményeiteket, véleményeteket a kommentekben.

Update: Mindenkinek, akit az átlagosnál jobban érdekel a romániai "forradalom" háttere, ajánlom a következő könyvet:

Mandics György: A manipulált forradalom (második, átdolgozott kiadás) - Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2009., 663 pp., ISBN 978-973-7648-23-5.

A könyv gyakorlatilag egy regény, amely (körülbelül) 45 %-ban a (temesvári) szerző saját élményeit, 35%-ban történelmileg ellenőrzött tényeket, valamint úgy 20%-ban a belső összeesküvés-konteó alverzióit tartalmazza, felfűzve egy (már-már aggasztóan precíz és logikus) fonalra.


http://konteo.blog.hu/2009/06/08/a_romaniai_forradalom
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
internálótábort épít Izrael
  2010-11-28 17:19:15, vasárnap
 
  2010-11-28. 17:01
Akiknek mindent szabad: internálótábort épít Izrael

Izrael egy nagy befogadóképességű internáló központot létesít egyiptomi határának közelében a főleg Afrikából érkező illegális bevándorlók ezreinek fogadására - döntött vasárnapi ülésén a kormány.
"Az (illegális bevándorlók) növekvő hulláma már az izraeli foglalkoztatást fenyegeti. Megváltoztatja az állam (zsidó) jellegét, ezért meg kell állítanunk" - közölte Benjámin Netanjahu kormányfő, hozzátéve, hogy a fogadóközpontot az illegális munkavállalók, nem pedig a menekültek számára állítják fel.

(MTI)


http://kuruc.info/r/4/70125/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Jó-e a Parlamentális demokráci
  2010-11-28 16:53:05, vasárnap
 
  Jó-e a Parlamentális demokrácia...?

A parlamentális demokráciának következménye,a rendszerváltás óta Hazánkat csődbe vitték eladósították,idegen hatalmaknak kiszolgálták..

Mussolini szer...tovább &#187;int a demokrácia, - ezáltal

bármilyen választás és szavazás - igazi buktatója

az, hogy a többség akarata és NÍVÓJA érvényesül.

Lefordítva magyarra!

A többség színvonala pedig valahol a valóságsók
(Győzike-só)
és a plázák között helyezkedik el..
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
2010.10 2010. November 2010.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 541 db bejegyzés
e év: 3186 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 388
  • e Hét: 2648
  • e Hónap: 19441
  • e Év: 152358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.