|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2010-11-08 21:52:56, hétfő
|
| |
| |
Balczó Zoltán: Ha elfogadja az Országgyűlés az izraeli társulási szerződést, valóra válik Simon Peresz álma - videóval
barikad.hu
2010, november 8 - 20:52
Balczó Zoltán az Izraellel kötött társulási szerződéssel kapcsolatban kifejtette a Jobbik aggályait.
Balczó Zoltán az Izraellel kötött társulási szerződéssel kapcsolatban kifejtette a Jobbik aggályait.
Ezek közül kiemelte, hogy ha elfogadnánk ezt a társulási szerződést,akkor ez nem jelentene mást, mint Izrael gazdaságának integrációját, letelepedés teljes liberalizációját. Hiszen ekkor az izraeli befektetőkre is érvényes lenne az áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlása, a vállalkoztások, letelepedések teljes szabadsága valamint többekk között a közbeszerzési piacok megnyitása.
Balczó idézte Simon Peresz "öszödi beszédét", melyben az izraeli államfő kijelentette, hogy felvásárolják Magyarországot.
http://www.youtube.com/watch?v=mOikaHue4u8&feature=player_embedded |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-08 21:42:12, hétfő
|
| |
| |
Felejtsük el a nyugati jólétet, szegények lettünk?
2010. november 08., hétfő, 15:15
Szerző: hvg.hu
--------------------------------------------------------------------------------
Kinyomtatom • Továbbküldöm • Hozzászólások (#11) • Megosztom
Zsákutcában vagyunk, a kiutat egy második munkaerőpiac, a pénzügyi szektor újraszabályozása, a nem piaci szolgáltatások fejlesztése, a jóléti vívmányok megőrzése és a kiszolgáltatott rétegek meghallgatása, nem mellesleg hiteles médiaábrázolása jelentheti - ez lehet a Hogyan lettünk szegények? konferencia erősen elnagyolt összefoglalása. Ahogy maga a téma is jelzi, sokrétű és sürgető problémát boncolgattak a résztvevők, ahol baloldali radikalizmusról és a nyugat-európai átlagbérek 22 százalékát produkáló magyar jövedelmekről is szó esett. Az élelmiszerfogyasztás csökkent az elmúlt húsz évben - a résztvevők szerint ezt botrányos egy mezőgazdasági országban.
,,A tőke vágtájából a béreknek egyre kevesebb előnye származik" - mondta Artner Annamária közgazdász, s azt is megmagyarázta miért: ,,Most azon a ponton állunk, ahol mindenképpen váltásra lesz szükség. A tőke célja, hogy minél több profitot termeljen, felhalmozza önmagát, s nem azért nem önkorlátozó, mert gonosz, hanem mert ez a természete. A vállalkozások úgy maradnak életben, ha növelik a lekötött tőkére jutó nyereségüket, ha leszorítják az egységnyi költséget, benne a bért"- hangsúlyozta lapunknak, hozzátéve: a megoldást a közösségi termelési formák terjedése jelentheti, amihez hasonlóval a kormányok is próbálkoznak a foglalkoztatási válság megoldása érdekében. Ilyen például a Franciaországban és Németországban már megjelenő ,,második munkaerőpiac" vagy ,,szociális gazdaság", de helyi szinten is vannak kezdeményezések szerte a világon, így Magyarországon is, például kisebb községekben.
,,A nyolcvanas évektől nő az úgynevezett kizsákmányolási ráta"- illusztrálta az USA példáján adatokkal a világszerte jellemző trendet. A hetvenes évek nyugaton tapasztalt jóléti állama már nem jöhet vissza, az egy kivételes periódus volt, mára egyre kevesebb bért osztanak vissza az új értékből (a bér/GDP csökken), nő a fizetetlenül, vagy nagyon olcsón ledolgozott munkaórák és ugyanakkor a munkanélküliek száma is. ,,A gazdasági, politikai vezetők egyelőre nem tudják kezelni ezt a problémát, mert célkitűzéseikből úgy tűnik, nem is értik. Nem lehet tartósan növekedést generálni és növelni a foglalkoztatást, mert a versenyképesség megköveteli a technológia fejlesztését és ezzel a bérarány csökkentését. Ez azonban csak a tőkelogika, a ,,költséggazdálkodás" miatt van így, hiszen anélkül a termelékenység növelése csak a szükséges élőmunkaórák számát csökkentené, vagyis mindenkinek kevesebbet kellene dolgoznia. A tőke saját költségeivel gazdálkodik, nem a rendelkezésre álló teljes társadalmi munkaidővel"- magyarázza arra utalva, hogy a munkaórák számának csökkentése helyet elbocsátások vannak.
Fotó: Végel Dániel
Artner azt mondja: a munkanélküliséggel a legfőbb termelőerő pazarlódik el, hever kihasználatlanul és romlik meg. A szegénység, gyermekeket érő hátrányok, a kilátástalan helyzetből fakadó betegségek, devianciák, a bűnözés a vállalatok számára ,,externália", miközben a munkában maradókra nehezedő nyomás szintén rombolja a munkaképességet. Mindennek költségét az állami újraelosztáson keresztül az egész társadalomnak kell állnia, de a versenyképesség miatt a vállalatok adó- és járulékköltségeit csökkenteni kell. Ez a legtöbb országban nyomás alá helyezi a költségvetést, annak hiánya szükségszerű, orvoslása csak a bajokat tovább fokozó megszorításokkal, a tőke javára történő jövedelemátcsoportosítással - a munkaerő árának leszorításával - lehetséges. "Ennek a circulus vitiosusnak a megállítása történelmi szükségszerűség. Ilyen fordulatokból áll történelem" - mondta a közgazdász a hvg.hu-nak.
Face control
Nem mutatnak a jogaikért harcoló szegényeket, sokkal inkább félelmet keltő riportokat láthatunk, amely a társadalmat arra sarkallja, hogy kontrollt várjon, gyakoroljon - mondta előadásában Anne-Cecile Robert, a Le Monde diplomatique nemzetközi kiadásokért felelős igazgatója francia tanulmányokra hivatkozva. Hozzátette azt is, hogy a kutatások szerint az újságírók többsége a felsőbb társadalmi osztályokból származik, együtt tölti a politikai, gazdasági vezetőkkel a szabadidejét, ellenben egyre kevesebbet van terepen, s ha mégis odamegy, akkor ,,casting-elv" alapján válogat a riportalanyok között, vagyis azokat szólaltatja meg, mutatja be, akik megfelelnek a témával kapcsolatos prekoncepcióinak.
A helyzet szükségszerű megváltoztatásával több előadó is egyetértett. Scheiring Gábor például azt mondta: Kelet-Európa fejlődési zsákutcában van. ,,Függő financializáció a modell neve, amelyet a jelenlegi rendszernek adtam, s amelyben rá vagyunk utalva félperifériás gazdaságként a külföldi pénzekre, amivel ezt a fenntarthatatlan modellt életben tartotjuk"- sommázott az LMP képviselője. A nyugat-európai árakat összevetve a magyarral arra jutott, hogy itthon az élelmiszerek ára eléri a nyugati árak 83 százalékát, ugyanez a helyzet az energiaárakkal, míg a ruhánál ez a szám 95 százalék, a telekommunikációban pedig103 százalék jött ki. ,,Az átlagbérek esetében viszont azt látjuk, hogy a magyar jövedelmek a nyugat-európai átlag csupán 22 százalékát teszik ki"- mondta. A politikus a pénzügyi szektor aránytalan profitjára és felfutására is figyelmeztetett. Folyamatosan csökken a munkabér hányada a teljes megtermelt jövedelmen belül - tette hozzá. A megoldást a pénzügyi szektor újraszabályozásában, a helyi gazdaság erősítésében, a kelet-európai országok összefogásában látja - utóbbi megakadályozhatja a lefelé tartó adóversenyt.
Morva Judit, a közgazdász, a Le Monde diplomatique magyar kiadásának főszerkesztője pedig úgy fogalmazott: a rendszerváltás idején nem tudtuk, milyen rendszer vár ránk, hogyan kellene a megváltozott körülményekhez igazodni. Azt gondoltuk, hogy a piac önszabályozó módon kialakítja majd a leghatékonyabb megoldásokat. Ez igen naiv elképzelés volt, egyáltalán nem vette figyelembe a világgazdaságban uralkodó erőviszonyokat. Hasonlóan téves irány volt az is, hogy úgy gondoltuk, az ipar és a mezőgazdaság helyett minden reményünket a szolgáltatások fejlesztésébe kell helyezni, s ezen belül is a piacorientált területeket támogattuk, mint a pénzügyi szektor, míg az oktatás vagy az egészségügy csupán költségként tűnt fel. Ennek közvetlen következménye a pénzügyi szektor látványos felfutása, s a lakosság hasonlóan látványos elszegényedése. Arról is beszélt, hogy a külkereskedelem - bár rendkívül gyorsan nőtt - szinte semmilyen hatással nincs a magyar GDP-re. ,,Az itt termelő multik behozzák importba, kiviszik exportba a termékeiket, nincs hatással a működésük a mi gazdaságunkra"- mondta. A megoldást többek között abban látja, hogy hangsúlyt fektetünk a nem piaci szolgáltatásokra, megvédve és fejlesztve azt.
A szegénység a létezéshez szükséges eszközök hiányát jelenti - de mely eszközök szükségesek a létezéshez? A szegénységhez hozzátartozik a szegénységtudat, az igazságtalanság-tudat megléte is - ezt már Ana Bazac román filozófus mondta, aki úgy fogalmazott, hogy nem a szegénység, hanem a kapitalizmus ellen kell harcolni. Szenvedélyes előadásában hangsúlyozta: a megoldást nem az egykori jóléti államban kell keresni, mert az tulajdonképpen egy baleset volt a kapitalizmus történetében, hiszen ellentmond a kapitalizmus lényegének, amely a tőke megtartására koncentrál. Szerinte a jelenleginél jóval radikálisabb baloldalra lenne szükség Kelet-közép Európában, mert jelen állás szerint a szociáldemokraták a jobboldalnál is jobboldalibbak, míg utóbbiak kormányon olyan privilégiumokhoz nyúltak hozzá, amely valójában a baloldal feladata lett volna. Minden ország ugyanazt akarja - fejleszteni, fejlődni, versenyeznek egymással, és nem a népek valós igényei alapján termelnek, hanem a profit érdekében - mondta.
Fotó: Túry Gergely
Egy, a konferencián résztvevő, de neve elhallgatását kérő, szomszédos országból érkező szakember lapunknak úgy fogalmazott: ,,Szerintem a szegénység nem gazdasági kérdés elsősorban. A szegénység oka a társadalmi igazságtalanság és az irigység. Nem szabadna folyamatosan hasonlítgatnunk magunkat másokhoz, s nem szabadna, hogy olyan üzletemberek határozzák meg az erről való gondolkodást, akiknek a fogyasztás felpörgetése a céljuk. Vagyis arról kell inkább döntenünk, hogy ki szervezze az életünket - ez lehet a politika felelőssége, ahogy az egyéné is. Nincs erre követendő modell vagy minta. Védeni kell a saját piacot és az egyes intézményeket - mint a bankok - állami kézbe kellene adni"- mondta.
Húsz éven keresztül 16 százalékos munkanélküliség sújtotta az aktív korosztályt, ami 4-5 millió embert jelent ez. Közülük 2 millióan kivándoroltak, a másik 3 millió szezonális módon emigrál Dél- és Nyugat-Európába. Négy millióan élnek a szegénységi küszöb alatt, ez 95 euró havonta - a számok Lengyelországból valók. Monika Karbowska, feminista aktivista, politológus azt mondta:"ezeknek a kiszolgáltatott rétegeknek szóhoz kell jutniuk, ami persze dühkitöréssel is járhat, a feladatunk ennek a kanonizálása lesz".
Fotó: Stiller Ákos
Farkas Péter, közgazdász, az MTA Világgazdasági Kutató Intézet tudományos főmunkatársa pedig magyar adatokkal sokkolt: 430 ezer (egyes becslések szerint a válság kapcsán már 600) gyermeket érint a szegénység, 1,7 millióra becsülhető azoknak a száma, akiknek 90 napon túli tartozása van, s 900 ezren vannak BAR-listán. Gábos András, a gyermekszegénységet európai összehasonlításban vizsgáló szociológus, a TÁRKI munkatársa elmondta: a problémát a teljes népességhez viszonyítva Magyarország az egyik legrosszabb helyen áll.
Hazánkban elsősorban a munkanélküliség jelenti a fő kihívást, a szegénység többnyire a 2 szülős, de munkanélküli, többgyermekes családokat sújtja. Ugyanakkor hazánkra az is igaz, hogy a jóléti intézkedések célzottan fókuszálnak erre a veszélyeztetett csoportokra. Ami hatással van a gyermekszegénységre: az a szülők humán tőkéje, iskolázottság, munkaerőpiaci helyzetük, a háztartástípus (egyszülős, illetve sok gyerekes), a település és régió, ahol élnek, s az etnikai hovatartozás - ráadásul ezek sokszor halmozódnak. Míg a városban a lakhatás elvesztése jelenti az egyik legnagyobb veszélyt, addig a falvakban a szolgáltatások kikapcsolása fenyegeti a szegényeket - árnyalta a magyar képet Kalmár Szilárd, hajléktalanokkal dolgozó szociális munkás.
http://hvg.hu/itthon/20101108_szegenyseg |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-08 20:59:52, hétfő
|
| |
| |
Vona Gábor: Izrael egy agresszor állam - videóval
2010. november 8. 22:39:17
Vona Gábor, a Jobbik elnöke az izraeli társulási szerződéssel kapcsolatban kijelentette, hogy ez a szerződés olyan elemeket tartalmaz, melyeket izrael az Európai Uniós csatlakozáskor is megkapna. Azt gondolja, hogy jó érzésű magyar emberként ezt nem lehet megszavazni. Olyan országról van szó, mely szerinte a nemzetközi stabilitásnak, a békének leginkább akadályozója. Izrael az az ország, melynek nem kell betartania az ENSZ szabályait. Magyarország szempontjából többek között még mindig nem tudjuk, hogy mit kerestek hazánk légterében a kémrepülőgépek.
http://www.nemenyi.net/default.asp?SID=1&AID=0&Direkt=73202 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-08 20:50:03, hétfő
|
| |
| |
Tiltott önkényuralmi jelképpel parádézhattak a prolik
2010. november 8. 15:14:51
Amíg a putyini Oroszországban sem ünneplik már meg a szabadkőműves világhatalom által kirobbantott, a szifiliszes alkoholista félzsidó Lenin által vezetett "nagy októberi szocialista forradalom" ünnepét, addig Magyarországon az egykori szovjetek által megszállt és tönkretett országban nyugodtan megteheti pár eszement proli rendőri segédlettel úgy, hogy még a sok vitát kavart és a szoborparkban elhelyezendő, nem pedig a magyarság szakrális terét csúfító obeliszk közvetlen közelébe is juthat a kordonok erre az alkalomra történő elbontása során. (Fotó: Staryl - Hunhír.info)
A magyarországi helyzetet jól jellemzi, ha ránéznek olvasóink hírképünkre, hogy kik azok, akik a mai napig ünnepként és dicsőséges napként élik meg azt az eseményt, amellyel Oroszország és rajta keresztül a világ elindult a totális szellemi-erkölcsi züllés, az embermilliók kiirtása, illetve a totális titkos külső hatásra megvalósítandó vérdiktatúrák megteremtésére.
Ezek a szerencsétlenek még mindig elhiszik, hogy a nagy októberi szocialista forradalomnak nevezett, és többek között Magyarországra is átterjedő terror- és patkányköztársaságok a világ proletárjainak, s nem pedig a világ titkos urainak az érdekeit szolgálták minden országban felhasználva a lázongó, elégedetlenkedő nincsteleneket.
Nem elhanyagolható tény viszont, hogy az egy, meghatározó körhöz tartozók vezetésével olyan szintre tudták lealjasítani a nincstelenek egy részét, ami állati ösztönöket hozott ki belőlük, és ezek hatására cselekedtek saját honfitársaik ellen. A bolsevizmus - mint tudjuk - a XX. század emberpusztító világának volt a legtotálisabb jellemzője, s azok, akik az egész világot uralják, ennek a gyűlöletideológiának a segítségével hajtották rabságba a világ azon népeit, ahol a szemlélet képviselői megszerezhették a hatalmat.
Ha a magyar viszonyokat nézzük, elég arra gondolni, hogy Lenin és emberiségellenes bűnbandájának legfőbb követői és ideológiai, politikai népszerűsítői, kiszolgálói a hazai zsidóság azon egyes elvetemült tagjai voltak, akik megvalósították a magyarság számár
Forrás HH
http://www.nemenyi.net/default.asp?Location=_arc&SID=1&AID=11&Direkt= 73192&offsetlo=0
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-08 20:11:17, hétfő
|
| |
| |
Ahányszor feláll egy miniszter, egy államtitkár, netán helyettese a parlamentben, mind úgy kezdi a mondandóját:
a Nemzeti Összefogás Kormánya... ezt,meg ezt az intézkedést hozta.
Ez az egész már olyan gyomorforgató, mint amikor Torgyán elkezdte: a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (?)...... .......vagy Ocsmány mindig a harmadik köztársaságot emlegette.
Ez a kormánynév be van jegyezve valahol, hogy így nevezhetik magukat??? Ez legalább akkora hazugság, mint az Mszp szociáldemokrata volta, vagy Gyurt-sány Demokratikus Chartája.
Ez biz agymosás, tudatmódosítás.
Az is felháborító, amikor 20 majom november 7.-i felvonulását mutatják a tv híradókban, miközben a Jobbikról egy szó sem esik soha. Vagy Szili a Hírtv-ben,meg a tanácsadója az Echoban. Ezeknek a félszázalékos pártoknak a véleménye fontos?? No ezért nem nézek már híradókat sem!! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-08 19:37:49, hétfő
|
| |
| |
Major Tibor: A nemzet szolgálatában a vértanúságig
Az első világháború után a több ezer éves kárpáti magyar lét keretei összetörtek. A nyugat-európai nagyhatalmak vetélkedéséből pedig új kontinentális hatalompolitikai helyzet keletkezett. Ez az átrendeződés a kárpáti magyar élettérben teljesen új és történelem nélküli államcsoportokat létesített és az előmozdító elvek helyettesítésére - mint a történelem folyamán annyiszor - megint bevetette a nemzetiségi sérelmek viszálykodást támasztó kérdését. A nemzetiségi viszálykodásban aztán megdőlt a kárpát-dunai népeket védtartó Haza, amely a történelem folyamán mindenkor egész Közép-Európára a biztonság és szilárdság tényezője volt. Összeomlott a magyar történelmi egzisztencia is és az érintett népek a nemzetlét színvonala alá zuhantak.
A kérdés-komplexum szorító hatása alatt magyarságunkban előbb zsidó hatásra és túlnyomóan zsidó hozzájárulással proletár forradalmi nemzedék, s azt követően polgári reformnemzedék támadt. Mindkettő az átmentés elve alapján az osztálykérdések megoldásán erőlködött. A különböző elgondolásokból és számításokból politikai oldalak születtek, értékek cserélődtek, fogalmak átértelmeződtek s népünk irtózatos vajúdásban átadta magát jövendő megszületésének...
Az első judeo-bolsevizmus viharát, a megcsonkítást és gazdasági csődöt megért, átszenvedett ország önkéntelenül rádöbbent, hogy az addigi szociális és politikai, nemzeti és keresztényi életgyakorlat az ország biztos pusztulását s végleges felszámolását jelenti. Keresni kell olyan életformát, amely vissza vezeti a magyarságot a pusztulás útjáról, ahová a 400 éves Habsburg-uralom lökte, a szentlászlói, könyveskálmáni, nagylajosi, mátyási fejlődést jelentő korok országútjára.
Ez a magyar politikai áramlat az őskereszténység krisztusi szocializmusát, az ősmagyar életformákat az ősi magyar élettért jelentő és biztosító történelmi határokat kívánta megvalósítani, illetve régi piedesztáljára vissza helyezni. Az Isten, Haza és Család hármasságának szolgálatát.
Az ország egyöntetű kívánságát - a gazdasági, szociális, kulturális és társadalmi reorganizációt - a pártok egész serege, a mozgalmak és szervezetek légiója kereste; valljuk be: eredménytelenül. Eredménytelenül, mert a mohácsi vészt követő korszakokban az országnak csak a szabadságáért vívott ellenálláshoz, ellenzékiességhez volt gyakorlata; önmagából ilyen egészséges és mindent átfogó programot nem tudott hosszú éveken át kitermelni és a kezdetben hatalmas tömegekkel indult mozgalmak, politikai szervezetek egymásután fakultak bele a névtelenségbe. A sikertelenségnek külpolitikai háttere is van, mert Csonkamagyarországot áttörhetetlennek látszó ellenséges gyűrű vette körül, amely azonnal észrevette a magyar lélek e megújulásának veszélyét, és mind külső, mind belső fizetett ügynökein keresztül igyekezett a legsúlyosabb válságokat kirobbantani...
A válságok kirobbantása mögött ott állt a zsidó-szabadkőműves sajtó, amely már az első világháború alatt és azt követve gyűlölködő hangú rágalomhadjáratot folytatott Magyarország ellen. Messzemenő céljukat, bosszúra való felkészültségüket, egész erkölcsi és hitbeli felfogásukat mi sem ismerteti meg jobban, mint az alább közölt kommunista zsidó szózat, amelyet Magyarországon az 1919-es diktatúra alatt héber nyelven adtak ki, s amelyet a "Zsidó szentegylet" látott el aláírással:
"... Hatezeréves vándorlásainknak úgy látszik ismét fordulópontjára érkeztünk. A magyar faj nem látta, hogy mi egészen másfajta emberek vagyunk. Mi vagyunk az Isten kiválasztott népe, akinek Jehova kegyelméből megadatott a kiváltság, hogy sohase kellett orcánk verejtékével a mindennapi kenyerünket megkeresni. A programot - hála Jehovának - kiparíroztuk a kommunizmussal és ügyesen félrevezetett munkásokkal. Láthattátok mint jöttek elő: Kun Béla, Szamuelly és társai az erős keresztény magyarok kiirtására és lehető kipusztítására, vagyonukból való kifosztására. Nem bántottak ők egy zsidót sem. A zsidóságot mind személyében, vagyonában megkímélték. Templomaikat és hitüket nem bántották.
A fő, hogy mi tudjuk, hogy zsidók vagyunk és itt Magyarországon akarunk boldogulást szerezni. Ha kell, legyünk alázatosak. Ha kell, keresztelkedjünk ki! Hangoztassuk mindenkor, hogy csak szerény, egyszerű kereskedők akarunk lenni! Valljuk magunkat szintén magyaroknak! Magyarosítsuk neveinket, mert ez a legjobb módszer, ezzel lehet a magyar fajta ostobaságát legjobban kihasználni. Minden vezető állást zsidó töltsön be! Sajtónkkal, pénzzel, a szabadkőműves páholyokkal, semmitől vissza nem riadó agitációs eszközökkel, a Galilei-körök és más egyesületek, különféle szakszervezetek révén ha most sikerül elaltatni ébredő magyarjainkat, úgy a paraszt nekünk dolgozik, a magyar urak a mi szolgáink, asszonyaik a mi szeretőink lesznek. Tehát most legyetek résen és ne sajnáljatok semmi áldozatot! Agitáljatok teljes erővel! Tudjátok, hogy a Talmud szerint a gójt megcsalni és felhasználni nem bűn, sőt ellenkezőleg: erény! Ha pedig Jehova úgy akarná, hogy ismét vándorútra keljünk, itt az ideje, hogy bosszúnkat a keresztényeken kitöltvén, romhalmazt és vértengert hagyjunk magunk után..."
E terv mögött állt az egész hazai zsidó nagykapitalizmus, a kirakat keresztények és reklámmagyarok díszes csoportjával. A kormányzat - az ellenzék, a kül- és belpolitika nyomására és a belső ideológiai struktúra hiányában bevezette a látszat-szocializmus, látszat-nemzeti érzés, s látszat közösségi szellem és a látszat-kereszténység szövedékéből álló olyan állami életet, amelyet az államfőről Horthy-korszaknak szokás nevezni. A keresztény-kurzus, a fajvédő mozgalom, a keresztény-szocializmus, a szociáldemokrácia belerohadtak, belevesztek a korrupció, az elvtelenség mocsarába.
A polgári társadalom gyengéinek gyors kiütközésével támadt krízisben elsősorban a kenyér került válságba, a milliók kenyere. Ez a kenyérválság a magyar polgári rendszer agonizálásában a ma már történelmivé távolodott különféle osztálykérdések révén nyilatkozott meg:
1. A parasztkérdés, azaz a föld és a népi hagyomány - kultúra kérdése.
1. A munkáskérdés, azaz a gépműipari civilizáció és a szabad társadalom kérdése.
3. Az értelmiségi kérdés, azaz a természetes népi kiválóságok és az elhivatottságon nyugvó vezetés kérdése.
Külön élet- és kenyérkérdést jelentett a zsidókérdés, azaz a magyar keresztény személyi kultúra és civilizáció, valamint a plutokrata és marxista materializmus összeegyezhetetlenségének kérdése.
A nép az alakuló és megszűnő pártok között tízezerszámra vándorolt: az egyikből ki, a másikba be. Legtöbbször anélkül, hogy tudták volna, miért! Mentek, mert a szörnyű gazdasági, kulturális, szociális, keresztényi és társadalmi csőd elől keresték elsősorban a saját egyéni szemszögükből megoldást jelentő kiutat. A tömegek fajvédők lettek, anélkül, hogy 90%-bán átizzottak volna a fajvédelem gondolatától. Keresztényszocialisták lettek, mert keresték az Istent és úgy érezték, hogy azt egyházi színezettel áthúzott politikai vállalkozásban valahol megtalálják, anélkül azonban, hogy maguk lélekben keresztényibbek lettek volna, vagy azokká válni szándékukban is lett volna.
A magyar munkásság hajlott a szociáldemokrácia felé, mert ott ígértek a számára többet, ott látta nyomorúságos élete valamilyen megoldását, anélkül, hogy a szociáldemokrácia marxi tételeivel nagyobb mértékben tisztában lett volna. Minden pártban volt mintegy 5-10%, amely ideológiailag képzett, nézeteiben nemcsak érzelmileg, de tudatosan meggyökerezett volt.
A magyarság az a része tehát, amely nemcsak érzelmében, hanem képzettségében is egy új világ vezetőjévé és harcosává válhatott volna, megoszlott nyolc-tíz szervezet, párt és mozgalom között. A tudása, képzettsége az egymás legyűrését célzó politikai és hatalmi harcokban őrlődött fel. Az egymás ellen folytatott harcban, a vezetőkben megélt csalódásokban még e tudatosan keresztény, nacionalista és szociális réteg is felőrlődött a harmincas évek elejéig. A tömegeket elnyelte a bethleni-politika útvesztője és az idealisták mindegyik politikai vonalon - a szociáldemokráciát is beleértve - szétporlódtak az állami gépezet szoldateszka és a politikai rendőrség gépezetének csapásai alatt.
Az egész nemzeti, szociális és közösségi gondolat haláltusáját élte, ami kor az olasz fasizmus egyre nyilvánvalóbbá váló eredményei és a németországi "Völkische Bewegung" döntő sikere megváltoztatták az örök történelmi ráhatások törvénye értelmében a magyarországi belső helyzetet is. A kiábrándult és csalódott magyar tömeg - hangsúlyozzuk az egész Európa -mint valami csodabalzsamot és isteni gyógyírt szemlélte a fasizmus és a nemzeti szocializmus e két új politikai és gazdasági rendszer egyre gyorsulóbb előretörését és egyedülálló gazdasági sikereit.
Új életlehetőséget kapott a nemzeti és szocialista gondolat. Egymás után alakultak a különböző kísérletek, amelyek legnagyobb része puszta lemásolása volt - részben vagy egészben a magyar viszonyok minden figyelembe vétele nélkül! - a külföldön olyan nagy sikereket elért elgondolásoknak! Az országban pedig megkezdődött a politikai búcsújárás: egyik csodatevőnek vélt szenttől a másikig. Nem történt csoda! Nem történhetett, mert a vezetőség vagy a politikai program nem nőtt fel a Nemzet lelkéig.
Az új vihar előszele fújt már, amikor a magyar lélek megérett a látásra, hogy jönni kell valakinek, aki summázni képes a bajok sokféleségét és gyökerében oldja meg a magyar életkérdést. Akkor tűnt fel a magyar glóbuszon a magyar válság férfia: SZÁLASI FERENC.
Ma már történelmi távlatból ítélhetünk - a nyilaskeresztes, az úgynevezett Szálasi-féle mozgalom hozott új színt a politikai életbe. Minden ki gúnyolt és sokszor erőltetettnek látszó "magyarkodás" ellenére a tömegek valami olyat éreztek meg e mozgalomban, ami újat hoz és tartalmat jelent; ami gazdasági, szociális, kulturális és nemzeti célokkal rendelkezik. Ahol legalább a mozgalom vezetősége, de Szálasi Ferenc föltétlen éli is a maga által hirdetett törvényeket. Számtalan kísérletezés után a Hungarista Mozgalom jelentkezett a politika porondján új elképzelésekkel - amelyek sok tekintetben gyökeres újítást jelentettek volna az ország életében!
ÚT ÉS CÉL
Szálasi Ferenc nem tartozott a szembenálló politikai oldalak egyikéhez sem. Nem látott tennivalót sem a polgári, sem a kiselejteződött polgári, azaz proletár-fronton. A különvett programkérdésekből induló kísérleteket már eleve értelmetlennek tartotta. Világos volt előtte, hogy a felvetődött problémák egy sorvadó sajátos életforma gyógyíthatatlan kelevényei, szimptómák a degenerálódott és belső bomlásban lévő magyar polgári rend testén, amelynek vérkeringésébe két burjánzó góc: a nemzetiségi státus és a proletariátus ontja a falósejteket. Felismerte az egy-gyökerű és feloszthatatlan életkórt, melyet a polgári világ soha nem fog kiheverni, s hogy ebben a kórban van a történelem halálos Ítélete a polgári embertípus felett, tekintet nélkül arra, hogy a tőkés, vagy a proletár-státusban van-e a korválság idején. Mert ami a marxizmust illeti, az nemcsak, hogy nem teremtett új embertípust, de porciós életrendjével és garasos materializmusával még fokozottabb mértékben fejlesztette ki a minden haladást eleve meghiúsító, tehát káros kispolgári tulajdonságokat. A szellemtelen és folyton a más falatját leső marxista ugyanis semmiben sem különböztethető meg a csámcsogó nyárspolgártól.
Szálasi Ferenc nem tartott eszmeközösséget a Szegedi Gondolattal sem, mert nem a polgári rendszer megreformálását és az osztálykérdések megoldását tűzte ki célul, hanem a polgári állami és társadalmi rendszer teljes felszámolását, hogy ezzel elejét vehesse egyszer s minden korra ily kérdések keletkezésének. Az öntudatos alkotás eszméje világította meg útját és a tervszerű lebontásban és a tervszerű újjáépítésben látta a megoldást.
Az első világháború után magára maradt magyarságban a biztonságos lét, azaz a nemzeti jövendő szorongó kérdéssé lett és a vajúdásban megint felszínre került a feledésbe ment magyar térrendező elv és birodalmi gondolat. Szálasi Ferenc maga kivételes történelmi alkalmat látott a Monarchia romjai alól kikerült független és nemzeti Magyarországban ahhoz, hogy belőle az új létszerveződés megindulhasson, azaz új kárpát-dunai Magyar Birodalom ismét kibontakozzon. Parancsoló szükségnek érezte élni az alkalommal, hogy a magyar sors megint egyenesbe kerülhessen. Követelte, hogy nemzetpolitikánk álljon vissza az európai magyar lét kipróbált és bevált irányvonalára, melyet a Honegyesítés óta az Árpádok határoztak meg, és amelyen félévezredes dicsőséges történelmünk haladt.
A kárpát-dunai népek civilizációjának továbbépítését újra a magyar nemzetelvűségen kívánta folytatni és a térség történelmébe - bár modern formában -, de ott akart bekapcsolódni, ahol a nagy nemzettragédia, a mohácsi vész miatt megtörött és eltérült. Ez a gondolat tehát nyilvánvalóan és már eleve elvetett mindenféle járszalagpolitikát s a térség létegységét az érdekelt ott lakó népek életrevalóságából tervezte.
Építőtervének alapgondolata - eltérően a polgári doktrínától - az, hogy a történelmi egzisztencia formája nem a társadalom, hanem a megtelepedett kultúrnépek szervezett közössége, azaz a Nemzet. E gondolat szerint a nemzet az a közösségi forma, melyben kultúrnépek a lét fokára emelkednek, de a gondolat egyben azt is magába foglalja, hogy a nemzet népekből kell, hogy szerveződjék, s nem egyénekből, mint a polgári társadalomban. Bár a népi élet folytonos változásokkal jár, s a létszervezet, vagy is a történelmi egzisztencia összetételét és terjedelmét mindig a korviszonyok szabják meg, a nemzetelvűség mozdíthatatlan, örök sarkpont marad. Amíg tehát egy nép meg nem érti a nemzetelvűséget, a lét fokára nem juthat, s ha megtagadná azt, átadná magát az enyészetnek.
Szálasi Ferenc felfogásában nincs nemzetiségi státusz, ellenben vannak nemzetalkotó kultúrnépek, melyek mint "testvérnépek" élnek egymással a nemzetszervezetben. Ugyancsak eltérően a polgári felfogástól, Szálasi Ferenc nem fogadta el élő civilizációs formának a merőben doktriner társadalmat. Szerinte a doktriner társadalom üres és holt keretek rendszere, amelybe életet vinni, fejlődést várni nem lehet, mert minden pusztán tudományos felépítésű társadalom végzete a méhkas-szerű megmerevedés. Az élő társadalom elengedhetetlen alapfeltétele a megtelepedett, kultúra-termő és homogén vérségi nép, amelynek szervezett tagozódásából és alkotó munkájából tartható csak fenn a kereszténység nagy műve a civilizáció.
Nyilvánvaló, hogy Szálasi Ferenc társadalmi tervezetében eleve nincs proletariátus, és lángelme magabiztosságával fordul a hívő koreszme felé, s a javak és jogok élvezőinek gyengéire való tekintet nélkül hirdette, hogy az újraszerveződésnek népközösségi és társadalmi téren egyaránt egyetlen útja van, s ez az út a szocializmus. Rendkívüli valóságérzéke diktálta így, de tudatában volt annak is, hogy egy időálló szerveződésnek a közös, de mégis csak negatív válság mellett, vonzó és pozitív célkitűzéseinek is kell lennie! Az élet- és sorsközösségbe települt nemzetalkotó Kárpát-Duna-táji népek elé azért tűzte kiegészítésül a modern társközösség meg valósításának célját. Szálasi Ferenc a valóságalapokon nyugvó ideológiájához híven a magyar probléma felfogásában és elnevezésében a merőben Kárpát-Dunatáji gyökerű, nagy magyar és európai keresztény PROHÁSZKA OTTOKÁR szellemiségéhez igazodott, így született meg a politikai HUNGARIZMUS!
A politikai Hungarizmus, az ÚT és CÉL hitvallása: a nemzetépítő munkásság, a nemzetvezető értelmiség, a nemzetvédő katonaság, s nemzet tartó parasztság és a nemzetmegtartó családanyák hivatásrendjei - a HUNGARIZMUS első országépítési tervei - Szálasi mozgalma felé vezette a ki utat kereső népi tömegeket. A mozgalom keretei szemlátomást nőnek, ami kor pedig a Hungarista Mozgalom parlamenti képviseletet kap, mozgásba indul a Horthy-rendszer állami gépezete, a politikai rendőrség, a sajtó és végül a bíróságok, hogy megfojtsák a Hungarista Mozgalmat. Szálasi Ferencet a kommunizmus legnagyobb politikai ellenfelét börtönbe zárják, híveit pedig internálótáborokba. Nem volt példa a magyar történelemben az 1849-es tragédiát követő gyászos emlékű Bach-korszak óta, hogy nemzethű, kifogástalan magánéletű magyar állampolgárokat előzetes vizsgálóbírói ítélet nélkül, merőben politikai okokból fosztották volna meg szabadságától. A Horthy-rendszer nemzetpolitikai ténykedéséhez tartozott az úgynevezett M.E. 3400-as rendelet, amellyel az ellenforradalmi burzsoá politika az ország legértelmesebb rétegét, a közszolgálati alkalmazottakat tiltotta ki a Hungarista Mozgalomból...
Az a történelmi magyar félegzisztencia, melyet az 1867-es kiegyezés hozott létre, a trianoni békediktátumban megszűnt. A magyar lét helyén keletkezett űrt az utódállamok az önérdekű térpolitika hiányában soha betölteni nem tudták, mint ahogyan a jövőben sem lesznek képesek azt teljesíteni. Napjaink történelem-kihívó pillanatai most is ékes példákkal szolgáltak alkalmatlanságuk bizonyításához. A magyar szerveződésre kínálkozó, de a polgári rendszer által elmulasztott történelmi alkalom azonban nem kevésbé marasztalja el a magyar sors formálóit sem. Külön nemzeti balsorsunk, hogy Szálasi Ferenc erőfeszítéseiben kizárólag belső akadályok folytán csak a tények lerögzítéséig, s a végzet ítéletének előrevetítéséig jutott, és a koreszmeként jelentkező szocializmus mozdíthatatlant nem ismerő erőit a polgári reakció ellenállásából térségépítő politikájában föl nem használhatta.
A trianoni katasztrófa ugyanis csak a kereteket rombolta szét, de népünk természetes helyzetén és szerepén nem változtatott. A megmaradt magyarság magáramaradottságában is, mint puszta népi szubsztancia, a legjelentősebb erőtényezője maradt a Kárpát-Dunatáj etnikai mozaikjának. A magyarság civilizációs öröksége és politikai iskolázottsága olyan előnyt jelentettek számára, amelyet az újsütetű utódállamok együttes hatalmi erői sem bírtak kiegyenlíteni. Ha a nyugati hatalmak nem garantálták volna a trianoni békét, a magyarság önerejéből, de még a fegyver eszközeivel is megszabadíthatta volna magát a békediktátum béklyóitól.
Ezt a tetemes erőtartalékot azonban az egymást váltó marxista-proletár és reakciós-reform-burzsoá, más szóval a forradalmi és ellenforradalmi demokráciák fantasztikusan rövidlátó politikája eltékozolta. Azonos és végzetes hibalépése volt a két ellentétes politikai irányzatnak, hogy a közép-kelet európai keresztény civilizációt mesterséges részekre bontottan, sőt elszigetelten is életképesnek tartották s e felfogással párhuzamban a magyar elvet, mint a Kárpát-Dunatáj évezredes rendező elvét feladták. Az ellenforradalmi politika még érzett valami felelősséget a magyar történelmi egzisztencia újbóli megalapozásával szemben. A proletár-politika, a judeó-bolsevizmus, akárcsak napjainkban a kormányt irányító judeó-nácizmus fejlődésnek nyilvánította és nyilvánítja a Kárpát-Dunatáji magyar létszervezet felbomlását, s végleg megnyugodott a magyarság elhanyatló életirányzatában és népközi eljelentéktelenítésében.
Hat évtizeddel ezelőtt Szálasi Ferenc azzal akart véget vetni a létrombolásnak, hogy a törvényt, amely szerint kisebb erők csak szervezetben állhatnak meg a nagyok között, alkalmazta a Kárpát-Dunatáji népek életére. A HUNGARIZMUS révén igyekezett megértetni a kikerülhetetlen sorsközösségben élő kis népekkel azt, hogy a térség évszázadokkal ezelőtt elvesztett szabadsága csak a megszerveződésben éledhet ismét valósággá és az érdekelt népek közös kincsévé.
E nemzetbeszerveződésnek azonban már puszta tervezetében zavaró momentumot idézett elő a világzsidóság magyarországi részének beilleszthetetlensége. Ennek ellenére Szálasi Ferenc mégsem volt antiszemita. A dolgok mélyére világító szellemisége korán észrevette, hogy az antiszemitizmus zsidó eredetű és csak a zsidóság érdekeit szolgáló, judaista eszme, amelyet a világzsidóság vezetői tervszerűen élesztenek a veszedelemérzet ébrentartására és ezzel a világzsidóság összetartozandósági érzetének megerősítésére.
Világos volt előtte, hogy egy kultúrnép lelkiségének épségben tartásához politikai program sem nem megfelelő út, sem nem megfelelő eszköz! Minden kultúralkattal bíró népi lelkiségnek ugyanis beláthatatlan mélységbe nyúló gyökerei vannak, és ezek a gyökerek nem a felszínes társadalmi meg egyezésekből veszik tápláló erőiket, hanem az őstapasztalatokból leszűrt hagyományokból. Ha egy népet lelkiségében hagyományai meg nem tartanak, szétesettségét politikai összedrótozással megszüntetni semmiképpen nem lehet. A modern társadalmakban a néplelkiséget megtartó hagyományok természetes hordozói a parasztok. Az a közösség tehát, mely nem parasztságra épül, népi jellegét és kultúralkatát elveszti, más szóval kultúrformái cseppfolyós állapotba jutnak.
A HUNGARIZMUS nemzetszervező és országépítő tervében csak azok a Kárpát-Dunatáji megtelepült népeket vették számításba, amelyeknek lelkiségét a paraszti népkultúra és a keresztény személyi kultúra alakította ki. Ez a terv a világzsidóság térbeli részét figyelmen kívül hagyta, mint idegen és beilleszthetetlen népiség-testet, de nem üldözte, más idegen elemektől meg nem különböztette és azon szabadságjogokat, amelyeket a modern államélet az idegenek számára nyújt, a világzsidóság magyarországi részének is meghagyta. A Hungarizmus mint népközi rendező elv és egyben népközösségi életlehetőség alkotó eszméje merőben más eszme, mint a német nemzetiszocializmus. Szálasi Ferenc így mondta: "Nacionalista és szocialista vagyok!" Ideológiája, a hungarizmus is a nacionalista és szocialista népközösség ideológiája és nem a nacionálszocialista társadalomé, vagy különértékű népé!
A hungarista ideológia, ahogy a világzsidóság Magyarországon tartózkodó részét nem illesztette építő-tervébe, éppen úgy a német "Herrenvolk" elmélettel kreált világnémetséghez csatlakozó hazai németjeinket is kihagyta számításaiból. A német világtest gondolatában Szálasi Ferenc negatív-judaizmust látott és e felfogásának tanításai során több ízben is kifejezést adott.
Szálasi Ferenc németbarát volt, de nem ideológiai, hanem politikai okokból. Az a közvetlen ok, az a végveszedelem, amelyet a judeo-bolsevista marxi-proletár szovjet állami és társadalmi rendszer és annak katonai ereje jelentett a közép-keleteurópai keresztény, s abban a Kárpát-Dunatáji magyar civilizációval kapcsolatban. De voltak időket áthidaló térpolitikai megfon tolások is, amelyeket mellőzni sohasem lehet. Szálasi Ferenc nem tévesztet te szem elől, hogy a magyarság közép-keleteurópai nép, amelynek a térbe települt társnépek között térdiktálta, sajátos létformáló hivatása van. Ahhoz pedig, hogy ez a térdiktálta hivatás teljesíthető legyen, erős Német Birodalomra van szükség. Minél erősebb A Német Birodalom, minél inkább vezető hatalma Európának, annál jobban épül bele a magyar térség Európa testébe és annál inkább tényezője lehet az Európa-rendező politikának.
Ebben a rendező politikában a közép-keleteurópai térség népeinek, köztük a magyar népnek főfeladata Közép-Európa és Kelet-Európa áthidalása és ezúton az európai civilizáció kiterjesztése a teljes földrajzi Európára. A Kárpát-Dunatájon e hivatás teljesítésében, képességgel létformálásra kötelező nép a magyar. A magyar híd azonban csak akkor állhat meg, ha Közép-és Kelet-Európa nagy hídfői, a német és orosz birodalmak egyensúlyban vannak és szilárdan állanak.
Végül, de nem utolsósorban szükséges előfeltétel az erős Német Birodalom a Kárpát-Dunatáji nemzetszerveződés és nemzetmegtartás folyamatához. Közép-Kelet-Európa népiségei között legkevésbé számottevő a német elem. Az erős Német Birodalom viszonylagos veszélye tehát a legsarkalóbb negatívum az ott élő, különböző nyelvű népek független szerveződésére. A magyar térség szláv kultúrájú népeit csak a német veszedelem döbbentheti rá a helyi hivatására és a helyi hivatás teljesítésével végzendő Európa-integrálására.
Az összefogás és a nemzetbeszerveződés kikristályosító folyamata a vázolt német erők nélkül meg sem indulhat, mert az ellentétes hatású orosz veszedelem, mely a szláv kultúrájú népekre irányuló vonzó hatásával és európaiatlanságával a kárpáti magyar térség keresztény civilizációjára - napjainkban véres népirtásba torkollva - mindig nemzeti veszedelmet jelentett. Szálasi Ferenc nem tévesztette szem elől azt sem, hogy a Hungarizmusnak elsősorban a nemzetiszocialista népi közösségekkel kell viszonyát szabályoznia, a Nemzet erkölcsi, szellemi és anyagi érdekeinek egymás-tói elválaszthatatlan gyakorlati valóságában, meg hirdetve a zsidó érdekeltségek eszközévé lett gazdaságpolitika helyett: a nemzetek keresztény fejlődésközösségének elvét, a konnacionalizmust és annak gyakorlatát a konnacionálét.
A NÉP VEZÉRE
Ezek volnának azok a hungarista megfontolások, amelyek időtlen irányelvekben formálták és formálják a Kárpát-Dunatáji magyar létet. Szálasi Ferenc ezen a történelmi irányvonalon haladt egész politikai pályafutásában - a vértanúságig. Átmeneti opportunitások - bármily kedvezők voltak is azok - sohasem bírták rá a kitérésre. Az eddig elmondottakból világosan látszik, hogy Szálasi Ferenc személye egyedülálló jelenség volt a modern kor Nemzeti Magyarországának politikai fórumán. Célkitűzéseivel egyedül ő világította meg a magyar jövendő távlatait és úttörő erőfeszítéseivel annak irányát is ő határozta meg. Látnok volt, aki népét fölkeltette, hogy a közelgő élet-halál veszedelem ébren találja.
Tudta, hogy magában van, azért a vele szemben megnyilatkozó értetlenséget természetesnek vette. A személyét érintő rosszhiszemű megnyilatkozásokat sohasem méltatta figyelemre s azokat nemcsak válasz nélkül hagyta, de barátainak is megtiltotta, hogy azokra reagáljanak.
Szálast Ferenc amikor nagy célkitűzéseinek útjára lépett, nem munkatársak után kutatott, hanem sorstársak után. E sorstársak mindvégig szilárd hűséggel vették körül, sokan osztozva az ő mártíromságában. A Nagyságos Fejedelem azzal vált igazán naggyá és halhatatlanná, hogy azért a szent eszméért, amelyet hirdetett, megtudta hozni a maga személyes áldozatát is. Hatalmas vagyont, családi boldogságot, szabadságot, és végül életét adta érte. Kortársainak hitványai őt is szidták, gyűlölték, de ez az ő nagyságából és halhatatlanságából semmit sem vont le. Szálasi Ferenc hungarista hitvallása meghirdette az egyetlen kibontakozás lehetőséget. Dolgozott, harcolt, gúnyt szenvedett, börtönt viselt érte, mert szándéka tiszta és becsületes volt. Hazája és fajtája iránti olthatatlan szeretet vezette útját a megjelölt cél felé, amely cél a Kárpátok koszorúzta Nagymagyarország és vonakodás nélkül vértanúhalálával hitet tett a CÉL szentsége mellett.
1943 küszöbén mondotta: "Olyan támadás indult ellenünk, amilyenhez foghatót hevességében és mértékében eddig egyetlen mozgalom nem szenvedett el egész Európában. A plutokrata-szabadkőműves-zsidó-marxista-álnemzeti-szocialista egységarcvonal együttesen indította el, hogy tönkretegyen bennünket, kiirtson Nemzetünk testéből. Minden támadásuk szétzúzódott makacs elszántságunkon, a Hungarizmus diadalmas igazságain, párttagjaink hűségén, de elsősorban Nemzetünk érett tisztánlátásán."
E sorok írója a Kortanú tanítványaként Szálasi Ferencben nem demokratát, nem demagógot, nem is politikai karrieristát, hanem népvezért lát. A kisemberek világának reményét, a válságot megoldani tudó Valakit. Mindenütt, ahol a magyar rögön gond és baj vert gyökeret, a lelkek mélyén egy volt a remény üzenete: "Jön Szálasi!" Neve szimbolikus faltörő kossá lett az idők múlásával és ma is, ha az igazság hátrányt szenved a magyar kicsinyek életében, a lázadás az ő nevével tör ki az ajkakon. Természetes, élete véget érhetett, vezérlő szelleme azonban az idők fölé emelkedett, hogy a nagy magyar úttörők sorában foglaljon helyet.
Szálasi Ferenc történelmileg túlhaladottnak vette a polgári állami és társadalmi kereteket. Célkitűzéseit azok mellőzésével akarta elérni. Népi és népközi mozgalmakat kívánt indítani és a felsorakozott népiségi erők élén az államfő hozzájárulásával, tehát alkotmányosan tervezte a hatalmat átvenni.
Elindulásul 1935-ben a budai várban, néhány hasonló hiányérzetekkel bíró tiszttársával életszövetséget kötött. Rövidesen azonban, közvetlen tiszttársai meggyőzték arról, hogy egy polgári berendezésű állami és társadalmi rendben a parlamenti küzdelem mellőzésével politikai eredményeket nem lehet elérni és azért beleegyezett a pártalapításba. Első pártját A Nemzet Akaratának Pártja névvel jelölte meg, s abba a párt nevének megfelelően a magyar nép azon fiait kívánta tömöríteni, akik a nemzetbe-szerveződés parancsoló szükségét felismerték. "
A nemzeti kibontakozás folyamata azonban soha meg nem indulhatott, mert az európai keresztény civilizáció válsága az átmentés felszínes napi politikáját elébenyomta minden tervező és alkotó politikának. A válságos helyzetben Szálasi Ferenc pártja elsősorban a fennálló politikai rendszer elégedetlen elemeinek gyülekezőhelye lett. A bomlási folyamat, amely a magyar polgári társadalmat is elérte, a párt életében tömeges beáramlásokban nyilvánult meg. A földönfutó parasztokkal, napi bizonytalanságban sínylődő munkásokkal, állástalan diplomásokkal, tönkrement kispolgárokkal, szám fölötti közalkalmazottakkal, fiatal katonatisztekkel, mellőzött tábornokokkal, csődbejutott keresztény nagyvállalkozókkal és földbirtokosokkal, fantasztákkal, rajongókkal. Az uralkodó rendszer sorozatos pártbetiltásokkal védekezett, anélkül, hogy a válság enyhítésére lényeges lépést tett volna. Így a párt mindig nagyobb jelentőséget nyert és harmadszor újra szerveződvén, a Nyilaskeresztes Pártban a parlament legnagyobb ellenzéki pártja és országos párt lett. A pozitív Hungarizmus a közelgő katasztrófa árnyékában már csak jövőbe helyezett ígéretet jelentett, mely nek egyetlen záloga Szálasi Ferenc általános nemzeti bizalommal övezett személye volt.
Ez a polgári módszerrel vívott harc azonban sohasem bírhatta Szálasi Ferencet arra, hogy eredeti tervétől teljesen elálljon. Mozgalma növekedésével - amely végül is több mint másfél millió számbavett tagot sorakoztatott a Hungarizmus zászlaja alá - több ízben kért meghallgatást a kormányzónál, hogy a magyarság életakaratát közvetlenül tolmácsolja, hogy a hungarista nemzet szervezéséhez a kormányzó egyetértését és hozzájárulását megnyerhesse és hogy a hatalmat a rendkívüli viszonyoknak megfelelően, de alkotmányosan átvehesse. A kormányzó, aki képességbeli középszerűség prototípusa volt, teljesen érthetetlenül állt Szálasi Ferencnek e politikai lépései előtt.
Horthy Miklós kormányzó, az egykori antibolsevista harcos erkölcsi csődjét, a hiúságában vérig sértett, kémkedésben és hazaárulásban leleplezett fia letartóztatását - egykori múltját és elveit sáros lábbal megtaposva - úgy akarta megtorolni, hogy leteszi a fegyvert azelőtt a bolsevista horda előtt, amely ellen folytatott küzdelme erkölcsi tőkéjéből kamatoztatta 25 éves országlását. 1944 október 15-én olyan óriási jobboldali egység kovácsolódott Magyarországon Szálast Ferenc személye körül, amilyenre Kossuth óta nem volt példa a magyar történelemben. A Nyilaskeresztes Párt -Hungarista Mozgalom és a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége órák alatt átvette a hatalmat; a Horthy-féle árulás után két órával a magyar honvédség elit hadosztályai, a csendőrség, a rendőrség, a közigazgatási hatóságok egy emberként fordultak a kormányzó nemzetárulásával szembe.
1944-ben, azaz akkor amikor a kormányzó az átállást végre akarta hajtani, Hitler Adolf pángermán álmait márt régen meghaladta az idő, a hitleri világuralmi tervekről ebben az időben már csak a tenyésztett hazudók propagandázhattak. Ekkor már egyedül a német véderő hadseregei harcoltak a bolsevizmus ellen; csak Németország és szövetségesei folytattak harcot Európa puszta létéért. A németség ekkor már nem önmagáért, de Európáért harcolt, tekintet nélkül arra, hogy e harc ilyenirányú indító okával és céljával tisztában voltak-e.
1944-ben már csak arról volt szó, hogy a Szovjetunió birtokába tudja-e venni Európa teljes leigázásához szükséges stratégiai pozíciókat. E stratégiai pontok elvesztésének megakadályozása mind a németek, mind a maradék Európa érdeke volt... Az angol, francia, német és szovjet forrásmunkák szerint Berlin ostroma megkezdésekor Hitler Adolf feloszlatta a West-frontot és az Elbánál álló erőket is a szovjet ellen Berlinhez vezényelte. Utolsó kiáltványának utolsó mondata is így hangzik: "...und Európa wird niemals russisch!"
1944 október 15-én az egész magyarság egy emberként lélegzett fel, amikor beolvasták a rádióban Szálasi Ferenc hadparancsát, amelyben a harc továbbfolytatására hívta fel a Nemzetet. A magyar élniakarás, hazaszeretet és szabadságszeretet örökre felejthetetlen pillanata marad ez, amikor a Nemzet szíve annyira együtt dobogott, ahogy Kossuth óta nem! Amikor két nappal később a Nemzet a sajtó útján értesült, hogy Szálasi Ferenc nem egyetlen politikai pártra, de a Nemzet egész keresztény nacionalista rétegére támaszkodva koalíciós kormánnyal kívánja tovább folytatni a harcot, a Nemzet elszántsága csak fokozódott. Ez volt az első a magyar történelemben, hogy egy adott helyzetben a hatalomra került párt vezetője önként meg osztotta a hatalmat egykori ellenfeleivel és ezek az egykori ellenfelek mindent feledve vették fel az együttes harcot a betolakodott ellenséggel szemben. A magyarság politikai érettségének olyan vizsgáját tette le ezekben a napokban - bár lehettek e napoknak szomorú pillanatai, nem kívánatos és a helyzet rendkívüliségéből adódó kilengései -, amilyennel egyetlen más nemzet sem dicsekedhet. E férfiak nemcsak Hazánk, de Európa megmentői is voltak.
A szemtanú életének akadnak csodálatos szép élményei, de talán a legszebb, amit látott, amikor egy megbeszélésen egymással elmerült beszélgetésben látta azt a három magyar államférfit, akik egykor szemben állottak egymással. Örökre feledhetetlen marad előtte: Amikor a súlyosan beteg, mindig lágyan mosolygó Bárdossy László jobb kezével Imrédy Béla karját, másik kezével Szálasi Ferenc jobbját szorítva a végzet biztos tudatában magyarázta, hogy "nem tehettünk másképpen!"
Soha nem felejti el a kortanú, hogy amikor külön-külön folytatott beszélgetések során egyik sem önmagát, hanem a másik kettőt féltette. Soha nem felejti el, amikor az az Imrédy Béla, aki a Nyilaskeresztes Párt elleni törvényt és rendeleteket megalkotta, október 15-e jelentőségét magyarázza egy behavazott erdei úton, amíg fejünk felett "Liberátorok" húztak éjszakai bombázásra. De felejthetetlen marad az a pillanat is, amikor a szombathelyi városháza melletti utcában búcsúzáskor az autójából kiszállott Bárdossy László ezzel nyújtott kezet: "Valamennyiünket kivégeznek!" És aki végig hallgatta Szálasi Ferenc bűnperének tárgyalását, maga tudja, hogy egy szóval nem mentette a saját maga életét, de mindenki mást igyekezett mentesíteni a négyezeréves bosszú véreskezű sakálainak karmai elől, ahogy a kis ausztriai tó partján mondotta: "Minden felelősséget hárítsatok rám!"
1944 október 15-én megkezdődik a Nemzet élet-halálharca, majd Budapest 104 napos heroikus védelme. A magyar katonai történelem ragyogóbbnál ragyogóbb védelmi harcokat ismer, főleg a török ellen folyt 150 éves háború korából; azonban Budapest 104 napos védelme - amely akkor kezdődött 1944 november 1-ről 2-ára virradó éjszaka, amikor először futott be egy szovjet páncélos ék a Soroksári útra - a magyar történelemírás aranylapjaira tartozó küzdelmek közül is messze kiemelkedik. Budapest védői életüket áldozták a Haza oltárán, hogy a magyar katonai becsületet, a magyar nő tisztességét, a közel kétmillió menekült futásának biztonságát fedezzék és mindezen felül Európa legnagyobb részét megmentsék a szovjet hordáktól.
A Magyarország elleni gyűlölködés lángjai a történelem folyamán soha sem lobogtak olyan izzóan, oly szenvedélyesen, mint a második világháború után. 1945 április 4-én Magyarországon a bestiális terrorizmus és legalja politikai csőcselék-karrierizmus került hatalomra, amely a hazaárulást tette meg jutalmazandó eszménynek és a Haza iránti hűséget kiölni, az antibolsevistákat pedig megölni igyekezett. A vádak, amelyeket az ótestamentumi bosszú hevében kovácsoltak ellene, sohasem voltak annyira igazságtalanok, mint aminőkkel második világháborús szerepét illették. Ebben a négy ezeréves bosszútól fűtött atmoszférában sem az objektivitás, sem az igazságra alapozott jogos önvédelemre nem nyithatta szólásra ajkait. A Hazájáért mártírhalált halt vitéz Endre László, aki zsebretett kézzel az "Ébredj magyar"-t fütyülve ment az akasztófa alá, írja 1946 március 21-én keltezett búcsúlevelében az alábbi megrázó sorokat:
"...Cion bölcseinek jegyzőkönyvei valóban igazak. Az ő kezükben van valóban a világuralom megvalósulása és elpusztít az útjából mindent, ami az új világállam felépítésében nekik akadályt jelent. Ami tehát most folyik az nem igazságszolgáltatás, hanem preventio és megtorlás egyben. Elpusztítása nemcsak azoknak, akik valamit csináltak, hanem azoknak, akik valamit csinálhatnának vagy csinálhattak volna. Megerősít abban a feltevésemben és meggyőződésemben, hogy helyes úton jártam, hogy igazat hirdettem, s hogy mindaz a sok gáncs és lekicsinylés, amely rémlátásnak igyekezett feltüntetni megállapításaimat, hiábavaló és értelmetlen volt... Jobban örültem volna, ha nekik van igazuk..."
A történelemben annyi szemetet és rágalmat még egyetlen politikai mozgalomra és vezetőire nem hordtak a gyűlölettől üvöltő ellenségei össze, mint a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalomra és annak vezetőjére, Szálasi Ferencre.
1945 elején Csia Sándor a kormányzótanács tagja és báró Kemény Gábor külügyminiszter hozzájárulásával emlékiratot nyújtottak be a német külügyminiszter és Himmler Heinrich megkerülésével magához Hitler Adolf birodalmi vezér és kancellárhoz, amelyben a magyar kormány nevében tiltakoztak a Magyarországból 1944 október 15. előtt a németek által elhurcolt, illetve azóta letartóztatott és fogságban tartott magyar politikai személyek további fogvatartása ellen. Ünnepélyesen kijelentvén a magyar királyi kormány abbeli felfogását, hogy minden politikai letartóztatás és fogvatartás a magyar nemzet belügyeibe való beavatkozás, amit a kormány tudomásul venni és eltűrni nem hajlandó.
A tiltakozás gyakorlati eredménye az elhurcoltak életben maradása volt, mert Auschwitz és Mathausen magyar foglyai az amerikai bevonulás után hazatérhettek. Haza is siettek és közülük kerültek ki a népbírósági tárgyalássorozatok tanúi, akik Csia Sándort és báró Kemény Gábort is kivégeztették.
Pusztulnia kellett mindenkinek, aki csak a legszelídebb és legártatlanabb kritikát is megkockáztatta, akár húsz évvel előbb, az országot meg hódítani akaró judeo-bolsevizmus és képviselői ellen. Hogy ennek a nemzet gyilkolásnak törvényes formát is adjanak, kitalálták a népbíróságokat, életre hívták a népügyészségnek elnevezett AVO-s végrehajtó irodákat. Beteges agyú vagy bosszúért lihegő szadistákat ültettek a bírói székekbe, kiválogatták a jellemtelen karrier-vadászokat, hogy az "államügyészi" szerepet megjátszassák velük. A magyar történelem legszomorúbb évei közé tartoznak, amikor ezek az emberi sakálok uralták a bírói pulpitust és irtották judeo-bolsevista országhódításukban a magyarság színe-javát.
A bosszúállás dühe Szálasi Ferenc személyére összpontosult. Ha a zsidóság "üldözésével" és a "tömeggyilkosságokkal" kapcsolatos vádak igazak lettek volna, akkor Budapest háromszázezer zsidajából egyetlenegy sem maradt volna hírmondónak. Amikor Winckelmann SS-parancsnok a budapesti zsidóság Németországba történő kitelepítését kívánta, akkor Szálasi Ferenc a zsidóság kitelepítését a leghatározottabban visszautasította: "Nem vagyok antiszemita. Soha nem is voltam az. Aszemita vagyok. A zsidó éppen olyan ember, mint mi vagyunk; brutális erőszakkal nem lehet a kérdést megoldani.
Az egyetlen helyes megoldást a cionizmus képviseli. Egyébként is a kérdés jelenleg nem aktuális, de háború után mindenesetre meg kell oldanunk. Nem tömegsírokkal, hanem Európához méltó megoldással. Legutóbb illetékes német körök a magyarországi zsidóság kiszállítását kívánták. Ezt határozottan megtagadtam, mert tudom milyen sors vár a mai körülmények között a deportáltakra. Tekintve azon ban, hogy a magyarországi zsidóság ezt a háborút nem tekinti saját háborújának - mi pedig annak tekintjük - kénytelen vagyunk addig őket biztonságos elkülönítésben tartani. Hallottam, hogy különböző helyeken sajnálatos atrocitások történtek. Én magam - és kormányom - mindent elkövetek, hogy ezek a jövőben megszűnjenek" - mondotta Szálasi Ferenc 1944 november elején az összes budapesti lapok képviselete előtt.
Akármilyen nehéz és tragikus volt a Horthy-kormányhatározat által gettózott budapesti zsidóság helyzete, a Szálasi-kormány elsősorban országvédelmi feladatokat teljesített. A Nemzetvezető kemény kiállása és biztonsági intézkedései védelmet jelentettek a gettózott budapesti zsidóság számára. Lévai Jenőnek a világzsidóság magyarországi szakértőjének személyi biztonsága forgott veszélyben, amikor a Jeruzsálemi egyetemen az igazság fényében kívánta elmondani a budapesti gettó megmenekülésének történetét.
Frederick Werber és Thurston Clarké: LOST HERO ("Elveszett hős") című könyvében, amelyet Frederick Werber nagyapjának A.I. Jacobson rabbinak ajánlja - írta a következőket: "Eichmann decemberben akarta befejezni 175.000 magyarországi, főleg budapesti zsidó Németországba szállítását, de ezt Szálasi decemberi parancsa megállította. A parancs szerint a gyalogmeneteket megszüntették és csak "munkaképes férfiakat kölcsönöztek volna ki a németeknek", de erre sem került sor. Veesenmayer jelentette Berlinnek, hogy Szálasi parancsa gyakorlatilag a zsidó deportálások teljes megállítását jelenti."
Mindez teljes elismerése egy zsidó rabbi unokája által annak, hogy a 600.000 magyarországi zsidóból a hungarista hatalom időszaka alatt (1944 október 15 - 1945 április 4) még 50.000 magyar zsidó sem került Németországba szállításra és ez alatt az időszak alatt a magyarországi zsidóság vesztesége nem haladta meg a 2000 személyt. (McCartney angol történész adatai szerint.)
Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!
Ötven esztendő távlatából a magyar vértanúkra emlékezve e napokban talán még jobban mint máskor ott látjuk lelki szemeink előtt a kivégző osztaggal szemben bátran és megrendülés nélkül álló, a halál szemébe megvetéssel néző Bárdossy Lászlót, aki közéleti pályafutása alatt, mind külügyminiszter, mind miniszterelnök mindenkor a bolsevizmus ellenfele volt. "Háborús bűnügyének" tárgyalásán nyugodt és fölényes érvelésével még hóhér bíráit is állandóan megzavarta. Az ordítozó, üvöltő zsidó tömegek közepette is megmaradt halkszavú úriembernek. Egy szóval sem hibáztatta Horthy Miklóst, a nürnbergi háborús perek leggerinctelenebb szereplőjét, aki pedig valójában mindazokat a lépéseit nemcsak jóváhagyta, hanem elrendelte, amelyek miatt kivégezték. Úgy halt meg ahogy élt: magyar úrként! Utolsó szavai: "Isten, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditák tól!" - az egész világsajtót bejárta.
Magunk előtt látjuk Imrédy Béla sovány arcát, amelyből kivégzése napján már csak a szeme lángolt. Vitéz Imrédy Béla a politikai élet egyik legmarkánsabb alakja, aki megkísérelte a nyugati szövetségesekkel való együttműködést és megértetni a Nyugattal Magyarország fontosságát. A magyarajkú zsidóság, amely ma siratófallá szeretné az országot változtatni, soha nem bocsátotta meg Imrédy Bélának a magyar pénzügyi élet egyik legnagyobb szakemberének a magyar gazdasági élet védelmére kiadott egyik törvényét. Az "üldözöttek" bosszúja nem bocsátotta meg Imrédy Bélának a KABSZ megalakítását és e harcos nemzetvédelmi szervezet 1944 október 15-i helytállását.
És mindörökre előttünk marad az a kép, amint az akasztófa előtt, a nyakán a hóhér kötelével megcsókolja a keresztet: Szálasi Ferenc, akinek géniuszát lélekharang szava hívja rejtekéből egy görnyedve tobzódó világ ban. Szálasi Ferenc nemzeti mártíromsága a Magyar Pantheon ügye. A szocialista-vértanú Szálasi: az emberiségé.
Március 12-én volt ötven esztendeje, hogy a judeo-bolsevista terror Szálasi Ferencet, Magyarország nemzetvezetőjét és Gera József, Beregffy Károly és Vajna Gábor minisztertársát kivégeztette. Ötven esztendő óta a gyűlölet, rágalom és mocskolódás olyan vad viharja tombol személyük és a Hungarista Mozgalom körül, amilyen gyűlöletre és aljasságra, vérbosszúra és rituális gyilkosságra csak az ószövetségben van példa. Egy belga zsidó újságíró - aki zsidó voltát beszámolójában erőteljesen és büszkén ki is hangsúlyozza - leírta viselkedésüket e magyar mártíroknak a kivégzésük alkalmával. Megírja Szálasi Ferenc és három társa büszke magatartását és óriási lelki erejét. S aztán így folytatja beszámolóját:
"És akkor vezetik ki magát Szálasit. Nem mondhatnám, hogy bátor, nem mondhatnám, hogy fél, egyszerűen nem érdekli, hogy mi történik körülötte. Hang nélkül tiszteleg a már kivégzettek előtt és úgy lép az akasztófa alá, mintha valami szertartáson lenne!"
Elmondja még cikke végén a zsidó újságíró és fotóriporter azt is, hogy közel egy évig nem tudott fényképezőgépet a kezébe venni, mert állandóan Szálasi Ferenc messzeségbe néző "tiszta szemét" látta maga előtt. S mindezt a tanúságtételt nem valami magyar, nem valami volt híve, hanem kifejezetten bosszútól lihegő zsidó újságíró írja, aki maga is elismeri, hogy "kéjelegni mentem Budapestre!"
Az új vihar előszele fújt már akkor, mikor a magyar lélek megérett a látásra, hogy jönni kell valakinek, ki gyökerében oldja meg a magyar élet kérdést. Akkor tűnt fel a magyar glóbuszon a Magyar Válság Férfia: Szálasi Ferenc, aki felmérhetetlen személyi varázsával milliókat tudott mozgatni és száz és százezrek lelkébe oltotta a Nemzet szolgálatában a legnagyobb bátorságot, a halállal nyugodtan szembenéző férfi erejét. Az ő intelme folytán tudja ma minden művelt és gondolkodó magyar fő a Kárpát-Dunatáj meg másíthatatlan törvényét, vagyis azt, hogyha népünk ősei példáján nem teljesíti a térség sugalmazta feladatokat, akkor ezt a mellőzhetetlen szerepet egy életrevalóbb ott lakó nép fogja átvenni, s a magyar nép a lét színvonala alá süllyed!
Örök a HUNGARIZMUS meghatározása: "Harc a magyar birodalmi gondolatért, mindenkor a kornak megfelelő eszközök segítségével!"
Forrásmunkák: Szálasi Ferenc: Út és Cél A kortanú: A Válság Férfia Fiala Ferenc: Zavaros évek Málnási Ödön: A Magyar Nemzet őszinte története
Major Tibor - Szittyakürt, 1996 március-április hó
http://jovonk.info/2010/11/05/major-tibor-nemzet-szolgalataban-vertanusagig |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-08 19:35:40, hétfő
|
| |
| |
Hetvenkét éve történt a Kristályéjszaka
1938. november 10-re virradó éjszaka Németország szerte fellobbantak a megtisztulás lángjai. Németországot megvilágította a tűz, mely elpusztította a Németország létére törők jelképeit.
A tűzvihar a párizsi követségi titkár, Ernst vom Rath meggyilkolása után söpört végig a birodalmon, akit a 17 éves zsidó Herschel Grynspan orvul meggyilkolt.
Zsinagógákat, kuplerájokat, zsidó könyvtárakat és üzleteket, bolsevista és cionista szervezetek irodáit gyújtotta fel a népharag, mely megelégelte azt a mételyt, melybe a cionisták taszították a birodalmat.
Egész Németországban égtek a zsinagógák és a zsidó könyvtárak. A zsidó boltok kirakatainak milliónyi részre törő üvegtáblái kristályként ragyogtak a sötét éjszakában. 1938. november 9-e éjjelén a fény diadalmaskodott a sötétség felett!
Német Történeti Múzeum adatai szerint a kristályéjszaka "hivatalos" mérlege 91 halott, 267 lerombolt, felégetett zsinagóga vagy zsidó könyvtár és 7.500 feldúlt zsidó üzlet vagy iroda.
A zsidó történészek szerint több mint 1.300 ember halt meg és 1.400 zsinagógát pusztítottak el vagy rongáltak meg súlyosan. Az adatok számunkra lényegtelenek, ahogy a Német nép számára is lényegtelen volt. A Német nép szíve egyként dobbant. Az esemény üzenete röviden annyi volt, hogy: Van még remény!
A kormány a pogromot "a német nép jogos és érthető felháborodásának" nyilvánította.
Az akciósorozatot a betört kirakatüvegek alapján "birodalmi kristályéjszakának" (Reichskristallnacht) nevezték el.
Sólyom Gábor - Jövőnk.info
http://jovonk.info/2010/11/07/hetvenket-eve-tortent-kristalyejszaka |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-08 19:33:36, hétfő
|
| |
| |
Legnagyobb anticionista politikusunkra emlékezünk
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
zsidobeke.jpg1842. november 7-én született eddigi legnagyobb anticionista politikusunk, Istóczy Győző bíró, országgyűlési képviselő a Vas vármegyei Táplánszentkereszten, római katolikus nemesek gyermekeként. A középiskolai tanulmányait Szombathelyen végző, a jogot Budapesten és Bécsben hallgató, rendkívüli nyelvérzékkel megáldott (héberül is értő) fiatalember egyetemei évei befejeztével közszolgálatba lépett: 1868-ban már törvényszéki bíró, 1872-ben a vasvári járás szolgabírája. 1870 perdöntő évvé vált életében.
Törvényszéki bíróként a baltavári uradalom árverését vezette, amikor is egy megyebeli dúsgazdag zsidó család képviselője hamis név benyújtásával próbálta félrevezetni, hogy az árverést érvénytelenítse, és így áron alul juthasson a birtokhoz. Miután nem tudták lefizetni, hamis tanúvallomások alapján még ők indítottak ellene pert, hatvanezer forint kártérítésre követelve, ugyanakkor a vármegyei alsóbb bíróságok nem mertek mellette kiállni. Végül a Kúria sietett segítségére, ugyanis ez az összeg egy életre tönkretette volna. Felismerte tehát, hogy igenis vannak társadalmunk szövetét átszövő rejtett fonalak: ,,Egy titokzatos világ tárult fel előttem, amely zsidóknak a védtelen nem zsidó lakosság ellen folytatott kegyetlen aknaharcát egész rideg valóságában s óriási dimenzióiban tüntette fel a szemem előtt, amely aknaharcban a nem zsidó lakosságnak múlhatatlanul előpusztulnia kellett."
Ettől a pillanattól az addig az antiszemitizmust hírből sem ismerő fiatal bíró életcéljának tekintette hatalmuk leleplezését. Deák-párti programmal országgyűlési képviselő lett. Első beszédét 1875-április 8-án tartotta, melyben megállapította, hogy ők társadalmunk ,,legintoleránsabb elemei": ,,A gazdasági téren kívül a judaizmusnak eddig leginkább a zsurnalisztikai tért sikerült hatalmába kerítni, úgyannyira, hogy - csak monarchiánkról beszélve - a Lajtán túli lapok legtöbbje, de a mienknek is legnagyobb része a zsidóság kezében van, vagy legalább mögöttük ott áll ezen kasztnak egy-egy őrszemet képző delegátusa." A zsidóság, folytatta, ,,egy nemzetközi fővezénylet alatt álló, állami és nemzetiségi érdekeken felülemelkedő kozmopolitikus organizmust képez, amely, mint nálunk az ötvenes évek alatt is eléggé tanúsította, a nemzeti ügyhöz csak addig szokta mutatni ragaszkodását, míg a fönnforgó vagy kilátásban lévő politikai viszonyok annak az uralmat vagy az uralom kilátásait biztosítják, s így azt saját kaszt-céljai elérésére eszközül fölhasználhatja."
1878. június 24-én határozottan felvetette Palesztinába való hazatelepítésük szükségességét. Tekintettel a tiszaeszlári bűnper alatt tanúsított bűnpalástoló magatartásukra és az azt követő országos zendülésekre, valamint képviselőtársai közönyére felvetései iránt, 1883-ban megalapította az Országgyűlési Antiszemita Pártot (17 képviselővel), majd 1880-ban a ,,12 Röpirat" című folyóiratot, amely 1892-ben bekövetkezett megszűnéséig a magyar nemzetpolitika legfontosabb fórumává vált. Pártját azonban tíz év alatt felőrölték a belharcok, személyeskedések, így visszavonult a közélettől családja körébe, csupán a ,,Jogi és Közgazdasági Útmutató" című szakközlönyt szerkesztve. 1909-ben tett még egy utolsó kísérletet pártja feltámasztására, de eredménytelenül. Számkivetve, könyvei terjesztésével keresve kenyerét hunyt el 1915. január 7-én.
Felismerései korántsem voltak újak, hiszen Thököly Imre 1679-ben már felsorolta nemzetünk,,száz sérelmi pont"-ját, melyek közül a 33. ,,a zsidóknak a magyaroknál többre becsülése", az 57. pedig ,,a zsidóknak audienciára hamarább bocsátása, mint a magyaroknak", vagy Gróf Széchenyi István 1844. október 1-én a Felsőtáblán kijelentette: ,,Az angol nemzet egyenjogusíthatta a zsidó fajt. Mert ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak a vize nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves és azt nem eheti meg az ember. Más példát is hozok fel. Ha egy bárkában ülök és abban van a gyermekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejő a víz s előttem apodictice [kétségtelenül - Ifj. T. L.]áll, hogy de két gyermeket benn nem tarthatom,: ha a magamét lököm ki és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni. De bíz én inkább a magam gyermekét tartom meg, és a másikat kilököm."
Életében politikai életünk ,,fenegyereke"-ként könyvelték el (akárcsak képviselőtársai közül gróf Zelenski Róbertet), egy kézlegyintéssel vagy gúnyos ajkbiggyesztéssel napirendre térve nyilatkozatai, írásai felett. Gondolkodását csak az 1920 után létrejött radikális nemzeti pártok és mozgalmak vallották magukénak. Életének legjobb ismerői közül Bosnyák Zoltán nem véletlenül írhatta: ,,Nyugodtan pihenhet sírjában, mert a kiegyezés utáni idők közéleti szereplői között kevesen voltak, akik több önzetlenséggel, mélyebb lelkiismeretességgel teljesítették kötelességüket nemzetükkel szemben. Nyugodtan pihenhet azért is, mert ha sírja körül nincs is hivatalos dísz és pompa, körülveszi azt övéinek szeretete és a névtelen magyarok százezreinek, a magyar társadalom nemesebben érző, jobbik részének soha el nem múló mélységes hálája és kegyelete." Ellentáborbeli képviselőtársa, Szatmári (Gottlieb) Mór pedig úgy vallott róla, hogy pártja soraiból ,,árbocként magaslott ki", ugyanis ,,ő volt köztük talán az egyetlen, akit őszinte meggyőződés vezetett, és ő igazán korrekt becsületes ember volt. Pártja nem tudott hozzá felemelkedni."
Reá való emlékezésünket most egy páratlan kordokumentummal tesszük teljesebbé, amely Oláh György Egyedül Vagyunk című lapjában jelent meg (K. J. szignóval) 1943-ban.
EGY RÁKOSSZENTMIHÁLYI VILLA HÁROM NÓLAKÓJA EMLÉKEZIK A MAGYAR FAJVÉDELEM LEGNAGYOBB ÚTTÖRŐJÉRŐL
»Istóczy Győző, a magyar fajvédelem és antiszemitizmus múlt [XIX. - Ifj. T. L.] századi úttörőjének, a korát fél századdal megelőző nagy magyar elmének három leánya ma is él. Rákosszentmihályon laknak, a világtól visszavonultan, szerény anyagi viszonyok között. Saját szorgalmukból, saját erejükből felépített villácskájukban. Édesapjuktól a híres néven kívül egyebet nem örököltek. Bizony, ez is inkább terhükre, kárukra volt a liberalizmus korszakában. Hiszen a zsidóság az olyan igazán nagy és komoly ellenfelekkel szemben, mint Istóczy, soha nem tud megbocsátani vagy feledni. A három nővér, a sok megpróbáltatás után, nem szívesen fogad látogatókat, Bosnyák Zoltánon, a kitűnő tudóson kívül, soha újságíróknak nem beszéltek még édesapjukról. A legidősebb nővér, özvegy Brády Lajosné maga nyitja ki nekünk a vasrácsos kiskaput, riadtan tekint ránk szikár, csontos arcával. Ahogy belépünk a szobába, és helyet foglalunk az asztal mellett, öreges, de ma is méltóságteljes tartásából azonnal megérezzük az egykori nagyasszonyt. Hunyad megye egyik leggazdagabb nagybirtokosának özvegye. Férje az összeomláskor meghalt, birtokát elvették. Ide menekült. Vele jött húga, Hegyi Sándorné, aki ugyancsak Hunyad megyében Brádon volt tanítónő, magukhoz vették harmadik nővérüket, Istóczy Herminát, s itt telepedtek meg. Hegyi Sándorné állást kapott az egyik állami iskolában. Istóczy Hermina betegen fekszik a másik szobában, vele nem találkoztunk.
Körülnézek a szerény, polgári kényelemmel berendezett fogadószobában; az az első érzésem, hogy itt még Istóczy Győző utolsó éveinek elhagyatottsága, nagy-nagy magányossága kísért. Nézem a falakat, a híres apa emlékét keresem.
Édesapánk nem itt lakott - mondja Brády Lajosné -, bent élt Pesten, előbb a Gyöngytyúk-utcában, a mai Gyulai Pál utcában, aztán a Rökk Szilárd-utcában, a Feszty-házban laktunk; később pedig a tisztviselőtelepen, a Szabóky-utcában. Alig maradt valami emlék édesapánkról, azt a keveset is elajándékoztuk már jóformán mind. Amikor meghalt, mi Erdélyben éltünk, a háztartás feloszlott, hatalmas könyvtárát széthurcolták, azt sem tudjuk, ki vette meg a könyveket.
MIKOR AZ ISTÓCZY-NEVET IS SZÉGYELLNI KELLETT
Igazán nem gondoltuk - vág közbe Hegyi Sándorné -, hogy édesapát valaha felfedezik. Pedig hányszor mondta nekünk: ,,Majd a halálom után tudjátok meg, hogy ki voltam". Mi, gyermekek, persze csak azt éreztük, hogy mennyi hátrány származik politikai kiállásaiból nemcsak rá, hanem a családjára és ránk, gyermekeire. Úgy éreztük, a mi jövőnk is áldozatul esik az ô antiszemita magatartásának. Én például, amikor a tanítóképzőt elvégeztem, beadtam kérvényemet a fővároshoz. Az ismerős bizottsági tagok azt kérték, változtassam meg a nevemet. Vegyek fel Kovács, Nagy, Lakatos, vagy bármilyen más nevet, mert az Istóczy névvel a magyar fővárosban nem lehetek tanítónő. Édesapámat, szegényt bántotta nagyon a dolog, de azt mondta, hogy ô nem áll az utamba, döntsek a nevem megváltoztatása felől magam. S én ősi családi nevünk mellett döntöttem. Lementem Brádra, s ott tanítottam az összeomlásig.
Az Istóczy család eredetéről beszélgettünk. Vas megye egyik legősibb magyar családja
az övék. Dömötöriben volt az ősi birtokuk. Ezt édesapánk öccse, Sándor örökölte - magyarázza Brádyné. - Édesapám már gyermekkorában közéleti pályára készült.
Nagyon érdekelte a jog, a szépirodalom, történelem, s persze a politika is. Először
a megyénél szolgált, aztán a bírósághoz ment, s hamarosan törvényszéki bírónak
nevezték ki.
HOGYAN LETT ANTISZEMITA?
Már akkor foglalkozott a zsidókérdéssel?
Többször elmesélte nekünk, hogy fiatal korában, pályája kezdetén ô is a liberális fölfogást vallotta. Egy birtokper tárgyalásán azonban a zsidó ügyfelek meg akarták vesztegetni. Nagy összegeket kínáltak fel neki, ha javukra dönt. Apa fölháborodva utasította vissza az ajánlatot. S erre a zsidók valóságos hajszát indítottak ellene, megrágalmazták, hogy pénzt fogadott el tőlük, sőt odáig merészkedtek, hogy azzal vádolták, ô tette meg az aljas ajánlatot, hogy pénzért elintézi ügyüket. Hosszú évek teltek el, amíg végleg kiderült édesapa igazsága. Olyan mély nyomot hagyott benne ez a kellemetlen élmény, hogy nem is maradt tovább a hivatalában. Akkor kezdett foglalkozni a zsidókérdéssel mélyebben. Deák Ferenc biztatására képviselőnek lépett föl.
Jó viszonyban volt Deák Ferenccel?
Deák nagyra becsülte apát, nemcsak a közös párt fűzte össze őket, hanem a jó baráti viszony is. Deák egyengette útját Pesten, bemutatta később Erzsébet királynénak is. A parlament múzeumában van egy fénykép, amely együtt ábrázolja apát Deákkal. Még az ô pártjához tartozott, amikor 1875 áprilisában elmondotta első híres zsidóellenes beszédjét a parlamentben. ,,Nagy nap volt az, gyermekek - mesélte később nekünk, mikor nagyobbak voltunk. - Sokáig készülődtem rá, tudtam, hogy evvel a beszéddel örökre magamra
haragítom a liberális világot. Tudtam, hogy megpecsételem életem végéig a sorsomat.
De egyszer valakinek szembe kellett szállnia a galíciai áradattal."
S milyen hatása volt a beszédnek?
Ahogy apa mesélte, sokan felfigyeltek rá; akkor már mindenki érezte, hogy a galíciai ár birtokba akarja venni az országot. Északkeletről egyre többen jöttek hozzánk, s magyar tömegek kivándorlása is elkezdődött, de senki sem mert még olyan nyíltan beszélni a veszedelemről, mint apa. Pár év múlva minden pártban voltak hívei. Akkor ô is kilépett a Deákpártból, és a nyolcvanas évek elején megalapította az antiszemita-pártot. Ez volt a világ első ilyen természetű pártja. A többi országokban csak ezután kezdődtek az antiszemita mozgalmak.
AZ ÜNNEPLÉSEK DELELŐJÉN
Mikor volt a legnépszerűbb Istóczy Győző?
Talán a párt megalakulásakor. A tiszaeszlári pör idején a zsidóellenes hangulat szétáradt az egész országban, sok képviselő melléje állott. Még olyanok is helyeselték mozgalmát, akik azelőtt csak félvállról, tréfálkozva beszéltek az egész vállalkozásról. A 12 röpirat című folyóiratnak akkor volt a legtöbb előfizetője. Ausztriában, Franciaországban, Németországban, még Amerikában is kezdődtek akkor a zsidóellenes mozgalmak. Ezekkel mind összeköttetésbe jutott. A berlini antiszemita liga vezetői elismerésük kifejezéséül díszes söröskancsóval ajándékozták meg apát. A francia antiszemita-mozgalom vezére, Edouard Drumont világhírű művének, a La Francé Juive-nek [utalás ,,Az elzsidósodott Franciaország" című könyvére - Ifj. T. L.] dedikált példányát küldte el neki a fényképével.
Hegyi Sándorné most hirtelen kimegy a szobából, s néhány perc múlva két fényképpel jön vissza. Az egyik Drumont-ot ábrázolja, a megfakult kép jobb felső sarkában jellegzetes betűkkel: ,,A Victor Istóczy le ciurage ux champion de la lutte antisemitique-témoignage de cordiale sympathie". A másik képen, fák közt, hatalmas épület látszik, a kép jobb alsó sarkában tintával írva ez áll: St. Bonaventures Seminary v. Colliges Allegany, Cattarauyus
Co. N. I. Compliments of Prof A. N. Ez az amerikai tudományos collégium 1890- ben tiszteletbeli tagjává választotta Istóczy Győzőt. Néhány évvel előbb, 1882 nyarán tartották Európa antiszemita mozgalmainak vezető férfiai az első nemzetközi kongresszust Drezdában. Erről Brády Lajosné a következő részleteket meséli nekünk:
A magyar küldöttséget apa vezette Ónody Gézával, a másik nagy antiszemita vezérrel. Pozsonyban, ahol Simonyi Iván képviselő csatlakozott hozzájuk, nagy tömeg ünnepelte őket az állomáson. Drezdában ünnepélyes fogadtatásban volt részük. Az egyik drezdai étteremben, ahol a tanácskozásokat tartották, Ferenc József magyar és Albert szász király képei meg Vilmos császár mellszobra mellett ott állt a falon Solymosi Eszter életnagyságú képe. Ábrányi Lajos festette meg erre az alkalomra. A magyar küldöttséget mindenütt nagy tisztelettel vették körül. A kongresszus alelnöke Simonyi Iván lett. Apa többször felszólalt, ô szerkesztette és fogalmazta meg azt a kiáltványt, amit aztán a kongresszus nagy lelkesedéssel elfogadott azzal, hogy megküldik a világ minden kormányának és napilapjának. A kongresszus utolsó napján, az ünnepélyes záróülésen Ónody Géza volt a főelőadó, és a kilencszáz főnyi tömeg kívánságára a végén apának is fel kellett szólalnia. Külföldi barátai biztatták és tartották édesapámban a lelket akkor is, amikor itthon már megszűnt a mozgalom.
A ZSIDÓSÁG LEGYŐZI ISTÓCZYT
Mi okozta a párt bukását?
Az, hogy a zsidók már akkor erősebbek voltak. Az antiszemita képviselőknek nem volt pénzük, nem bírták a választási költségeket, nem voltak újságjaik. A sajtó pedig akkor már teljesen zsidó irányítás alatt állott, a többi párt is összefogott ellenük. 1884-ben tizenhét
antiszemita képviselő került be a parlamentbe, a következő ciklusban már csak ketten maradtak. De apa mindig kitartott meggyőződése mellett. Valósággal megszállottja volt ennek az eszmének, másképp nem költötte volna rá minden vagyonát.
Mennél jobban elmerülünk a beszélgetésben, annál érdekesebb színekben bontakozik ki elénk ennek a korát messze-messze megelőző különös, érdekes nagy magyar tehetségnek az alakja.
Nemcsak a zsidókérdéssel foglalkozott - magyarázták. - Ô javasolta először nálunk a vasutak államosítását, amit húsz év múlva azután Baross Gábor valósított meg. Sokat harcolt a börze ellen, meg akarta adóztatni az ingótőkéket. Kisbirtokvédelmet, nagyszabású telepítést követelt, fölkarolta a szövetkezeti gondolatot, nagyszabású törvényjavaslatot dolgozott ki ezekről, de a megvalósítást éppen úgy nem érhette el, ahogy az antiszemitizmus győzelmét sem.
Meddig volt képviselő?
Huszonnégy esztendeig. A Vas megyei rumi kerületet képviselte egészen a milleniumig. Sokszor lejárt választói közé, személyesen intézte ügyes-bajos dolgaikat, nagyon szerették a kisemberek, mert nagyon jó ember volt. Amikor Pesten ügyvédi irodát nyitott, a szegényeknek mindig ingyen képviselte az érdekeiket. Különösen azoknak, akiknek a zsidókkal volt peres ügye. Azoktól még bélyegköltséget sem fogadott el soha. Ráfizetett az ügyvédi irodára, úgyhogy később fel is oszlatta.
EGY KOPOTT KÍSÉRTET UTAZGAT - SAJÁT KÖNYVEIT ÁRUSÍTJA
S azután mivel foglalkozott?
Nagyon szűkös viszonyok között volt aztán. Csak tanulmányainak élt. De élete utolsó napjaiig tanult. Tanult, szüntelenül. Különösen a nyelveket szerette, öreg korában már tíz európai nyelvet beszélt. Utoljára, amikor mi, ketten nővéremmel Erdélybe kerültünk, belefogott a román nyelv tanulásába is. Azt mondta, azért, hogyha minket meglátogat, tudjon beszélni
a román nyelvű falusiakkal. Szépirodalommal is foglalkozott, elbeszéléseket, tárcákat írt különböző napilapokba. Még utolsó éveiben is többször próbálkozott új párt alakításával, de már teljesen süket fülekre talált. Mindenki magára hagyta, legjobb barátai is elpártoltak tőle. Könyveit bojkottálták. Végül maga volt kénytelen egy-egy munkájára előfizetőket gyűjteni.
Az utolsó tizenöt esztendőben úgyszólván szünet nélkül vonaton ült, járta az országot, Pozsonytól Brassóig, Árvától Orsováig utazgatott, és árulta, terjesztette kiadványait. Ekkor már úgyszólván csak ebből élt, de így teljesen elszegényedve is mindig hitt abban, hogy gondolatai egyszer mégis megvalósulnak.
Egy nagy emberi tragédia árnyéka ül ezeken az egyszerű mondatokon. Szinte magunk előtt látjuk a büszke öreg magyar urat, mint könyvügynököt.
A haláláról beszélünk ezután.
Nem volt sokáig beteg, állítólag rákban halt meg 1915-ben, legalábbis az orvos azt mondta. A Kerepesi-úti temetőben, a családi sírboltban nyugszik. A temetési szertartást Hock János plébános végezte. A családon kívül más alig volt ott. Talán jobb is volt apának, hogy nem élt tovább, a Károlyi-forradalom alatt felzendült ghettó őt sem hagyta volna életben.
Meghatottan veszek búcsút az Istóczy-nővérektől. Azóta is szüntelen kísért a nagy úttörő markáns, apostoli alakja, fülembe csengenek Bosnyák Zoltán szavai: ,,Övé volt a magvetők minden küzdelme és megpróbáltatása, övé a magvetők minden dicsősége is."«
HunHír.Hu
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=34892 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-08 19:16:36, hétfő
|
| |
| |
2010-11-08. 15:23
A zsidók szerepe az oroszországi bolsevik "forradalomban"
A zsidóknak az 1917-es bolsevik forradalomban (vagy puccsban?) játszott szerepével foglalkozni természetesen ,,politikailag nem korrekt", mivel ha valaki ilyesmire vetemedik, akkor az illető ,,gyűlöletet kelt". Ezért a témát szóba hozni sem szabad. Megesik azonban, hogy mondjuk egy okosabb és bátrabb diák tanárának szegezi a borzalmas kérdést: miért volt oly sok zsidó a bolsevik vezetők között?
Ilyen rettenetes fejleményekre nézve is megvannak azonban a politikailag korrekt viselkedés íratlan szabályai:
1. Ha a diákság nagy részét a téma nem érdekli, vagy nem túlságosan tájékozottak, akkor azt kell mondani, hogy csak véletlenül volt annyi zsidó a kommunista vezetők közt, és aki ilyen kérdéseken elmélkedik, az gyűlöletkeltő és antiszemita.
2. Értelmesebb és érdeklődőbb tanulóknak azt kell válaszolni, hogy igen, valóban sok zsidót találunk a bolsevik pártok irányítói között, de azért, mert a zsidókat korábban elnyomták és háttérbe szorították, az internacionalista szocialista mozgalmak pedig lehetőséget adtak nekik a szerepelésre, és egyébként is nagyobb részük értelmiségi pályán tevékenykedik, ezért a politikusok között mindig is sokan voltak. De mivel a nemzeti pártok antiszemiták, ezért érthető módon a nemzetközi jellegű szervezetekben ténykednek. Mindemellett pedig hangsúlyozni kell, hogy a bolsevik mozgalmakban tevékenykedő zsidók zsidósága semmiféle szerepet nem játszott tetteikben, ők ugyanis kommunistának tekintették magukat.
A ,,komolyabb" történészek természetesen a 2. pont alatt ismertetett álláspontot képviselik, ha a kérdés valahol szóba kerül. (De persze törekedni kell mindenkinek arra, hogy ne kerüljön szóba.) Létezik azonban egy harmadik vélemény is: a zsidók valójában maguk tervezték meg jó előre, és egy meghatározott terv szerint végre is hajtották a ,,bolseviknek" elkeresztelt forradalmat a saját oroszországi, illetve később az egész világra kiterjedő uralmuk megvalósítása céljából. Mármost hogy ez utóbbi feltételezés igaz-e, nem könnyű megmondani. Mindenesetre amíg börtönbüntetés terhe mellett kötelező hinni abban, hogy a nácik ,,előre elhatározták, és egy meghatározott terv szerint el is kezdték végrehajtani a zsidók kiirtását", addig szigorúan tilos azt a véleményt képviselni, mely szerint a zsidóság bizonyos körei előre elhatározták, és egy meghatározott terv szerint végre is hajtották a bolsevik hatalomátvételt. (A különbség az, hogy egyelőre azt, aki ez utóbbi álláspontot hangoztatja, nem csukják börtönbe.)
Következzen két dokumentum, egy újságcikk, valamint Winston Churchill véleménye a zsidóknak az orosz forradalomban játszott szerepével kapcsolatban. Természetesen számos más forrás, esszé és könyv is létezik, amely ezzel a tiltott témával foglalkozik. Hogy azután az alábbiakban olvasható dokumentum-, újságcikk-, és interjúrészlet alapján kijelenthető-e, hogy a ,,zsidók csinálták az orosz forradalmat", döntse el a kedves olvasó. Az áttekintés végén idézem Sever Plocker izraeli újságírónak a témával kapcsolatban kifejtett meglepően őszinte gondolatait.
Egy amerikai felderítő tiszt jelentése a bolsevik forradalomról
Az Egyesült Államok haderőinek felderítő tisztje, Montgomery Schuyler 1919 márciusában és júniusában két jelentést is küldött Washingtonba a zsidóknak az orosz forradalomban játszott szerepéről. Mindkét dokumentum 1957 szeptemberében került nyilvánosságra, és ma is megtekinthetők az USA Nemzeti Levéltárában.
Az 1919. március 1-jei keltezésű, Omszkban született jelentésben az alábbiak olvashatók:
Aligha okos dolog az Egyesült Államokban fennhangon mondogatni, mindamellett a bolsevik mozgalom a kezdetektől fogva, de napjainkban is orosz zsidók ellenőrzése és irányítása alatt áll...
A második dokumentum Vlagyivosztokban keletkezett 1919. június 9-én. Az amerikai felderítő tiszt a következőket írta:
A 384 komisszár között van 2 néger, 13 orosz, 15 kínai, 22 örmény, és több mint 300 zsidó. Ez utóbbiak közül 264-en az Egyesült Államokból érkeztek Oroszországba a cári kormányzat bukása után.
Íme Montgomery Schuyler két jelentése:
A zsidók üdvözlik a bolsevik forradalmat
A The American Hebrew című lap 1920. szeptember 10-i számában az alábbiakat olvashatjuk:
A bolsevik forradalom Oroszországban a zsidó elme, a zsidó elégedetlenség, a zsidó tervezés eredménye, melyek nyomán egy új rend jön létre a világban. Ami a zsidó ész, leleményesség, előrelátás és a fennálló rendszerrel való elégedetlenség nyomán ilyen lenyűgöző módon végbement Oroszországban, másutt is be fog következni a zsidóság mentális és fizikai erejének köszönhetően.
Churchill is kimondta
És most következzen Csintalan Sándor elvtárs kedvenc politikusának, Winston Churchillnek a véleménye a zsidóknak az orosz forradalomban játszott szerepéről:
Winston Churchill is antiszemita lehetett életének egy korábbi szakaszában. 1920. február 8-án ugyanis egy interjúban a következő gyűlöletkeltésre alkalmas kijelentéseket tette a londoni Sunday Illustrated Herald című lapnak nyilatkozva:
Adam (Spartacus) Weishaupttól Karl Marxig, Trockíjtól Bela Kunig, Rosa Luxemburgtól és Emma Goldmannig nyomon követhető egy világméretű összeesküvés, melynek célja a civilizáció aláásása és a társadalom újjászervezése a rosszindulat, az irigység, az erőszak ösztöneire, és a megvalósíthatatlan egyenlőség álmára építve.
(...)
Semmi szükség arra, hogy eltúlozzuk a nemzetközi és túlnyomórészt ateista zsidóságnak a bolsevik mozgalomban és az orosz forradalomban játszott szerepét. Ez a szerep ugyanis igen jelentős: alighanem minden más tényezőnél fontosabb. A vezető személyiségek többsége zsidó, habár figyelemre méltó, hogy maga Lenin nem az. (Valójában az anyai nagyapja volt zsidó származású - P.O.) Következésképpen az elvi iránymutatás és az események mögötti hajtóerő a zsidó vezetőktől származik.
R. J. Rummel, a Hawai Egyetem professzora 61,9 millió főre teszi a Szovjetunióban 1917 és 1987 között legyilkolt emberek számát. Alekszander Szolzsnyicin úgy vélekedett, hogy 1917 és 1957 között 66 millióan estek áldozatul a kommunista terrornak a Szovjetunióban. Richard Pipes amerikai történész számításai szerint az orosz forradalom (1917 és 1922 között) idején 23 millió ember vesztette életét a harci cselekmények, a terror, az éhínség, a járványok következtében. Niall Ferguson nemrég megjelent A világ háborúja című könyvében világosan kimondta: az emberiség történetében egyetlen más forradalom sem akadt, mely ekkora számban ,,falta volna fel a gyermekeit". Dr. Igal Halfin, a Tel-Avivi Egyetem történésze a sztálini megtorlásról írott könyvében azt hangoztatta, hogy a szovjet kommunista terror példátlan abban a tekintetben, hogy saját népe ellen irányult.
Egy izraeli újságíró is elismeri
Sever Plocker, egy őszinte és becsületes izraeli újságíró egy rövid cikkében maga is elismeri: a bolsevik terror legborzasztóbb időszakában számos zsidó töltött be vezető pozíciót a kommunista rendszerben. Mint rámutatott, 1934-ben a szovjet belbiztonsági szolgálatok irányítóinak nem kevesebb, mint 38.5%-a zsidó származású volt. Igaz, számosan közülük végül maguk is a sztálini terror áldozataivá váltak.
Sever Plocker a következőt írta a zsidóknak a bolsevik rendszerben betöltött szerepével kapcsolatban: ,,Azok a zsidók, akik aktív szerepet játszottak a kommunista terrorgépezet működtetésében (akár a Szovjetunióban, akár máshol), vagy akik maguk irányították a megtorlásokat, nyilvánvalóan nem mint zsidók cselekedtek, hanem mint sztálinisták, kommunisták, illetve mint ,,szovjet vezetők". Így azután mondhatnánk azt, hogy a származásuk egyáltalán semmiféle szerepet sem játszott cselekedeteikben. Tetessük magunkat vaknak és süketnek. Mi közünk is lenne hozzájuk? Én azonban másképpen vélekedem. Elfogadhatatlannak tartom, hogy miközben feltétlenül elismerjük a zsidó nép tagjának azokat, akik nagy, nemes tetteket hajtanak végre, de nem tartjuk a zsidósághoz tartozónak a gaztettek elkövetőit."
,,Hiába tagadjuk, akkor sem tudjuk elfelejtetni bizonyos ,,hóhérok" zsidó származását, akik a kezdetektől fogva önként, sőt lelkesen vettek részt a vörös terrorgépezet irányításában és működtetésében. Egyébként is, ha mi igyekszünk is nem tudomást venni róluk, mások mindig emlékeztetni fognak az ő hovatartozásukra" - írta Sever Plocker izraeli újságíró.
Perge Ottó - Kuruc.info
http://kuruc.info/r/6/69178/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-08 19:05:15, hétfő
|
| |
| |
Nem az a cél, hogy a megélhetésiek szüljék tele az országot!
2010. november 08. 08:39
Hunhír.info
A szakemberek valamivel több gyermek születését várják a következő két évben, mint idén. Úgy vélik, ha a legszegényebbek gyermekvállalási kedvét nem fogják nagyon vissza, akkor 2012-re nőhet a születések száma. De pont ez a kérdés az, amit rendezni kel úgy, hogy ne a "legszegényebbek" szüljék tele az országot -megélhetési céllal.
Leginkább a jól kereső, kétgyerekes párokat ösztönözheti a gyerekek után járó adókedvezmény a harmadik utód vállalására, a szegények gyermekvállalása csökkenhet, az alsó középosztály termékenysége sem fog nőni - írja a Népszabadság.
Kapitány Balázs demográfus szerint a jól kereső, kétgyerekes párok egy része szeretne még egy gyereket, de tartanak életszínvonaluk csökkenésétől. Nekik segíthetnek az adókedvezmények. Ha a családi pótlék inflációkövető emelése nem történik meg, az a szegényebbek gyerekvállalására negatívan hat, és valószínű, hogy az alsó középosztály gyerekvállalása sem fog emelkedni - tette hozzá. A szakember összességében azonban úgy véli, ha a legszegényebbek gyermekvállalási kedvét nem fogják nagyon vissza, akkor 2012-re nőhet a születések száma.
Hunhír.info kommentár:
Lehet, hogy kapitánynak az lenne a kedvező állapot, ha a cigány gyerekek száma nőne a magyarok rovására, de amíg a kisebbségtöbbségének a viszonya a társadalomhoz olyan, mint jelenleg, s rengeteg közülük a megélhetési szülő, addig ezt a vonalat nem erősíteni, hanem visszaszorítani kell. A családi pótlék pár ezer forintos emelése, vagy csökkentése nem befolyásolja az alsó középosztály gyerekvállalását. Őket kell segíteni a legjobban.
http://hunhir.info/?pid=hirek&id=34907
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2010. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
541 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 310
- e Hét: 649
- e Hónap: 4394
- e Év: 157890
|
|
|
Offline
