Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
Azt kívánom 2011-re, hogy....
  2010-12-31 16:00:10, péntek
 
  2010-ben ezzel a történettel búcsúztatom az óévet.
Szándékosan választottam pont ezt a regényrészletet az újév, vagyis 2011-es évre vonatkozó üzenetem alapjául. Hiszen, ebben a történetben láthatjuk világosan, hogy milyen apróságokkal boldoggá tehetjük- tehetnénk embertársaink, szeretteink életét és ez mennyire jó hatással lehet- lehetne a saját lelkiállapotunkra is.
Fontosak az ünnepnapok, az ünnepi alkalmak magánéletünkben is. Tanuljunk meg végre ünnepelni otthon is, méghozzá ,,felelős felnőttként", hogy gyermekeink előtt követendő példaként járjunk elöl. Fontos a magánéleti boldogság, hiszen, csakis a magánéletében - a környezetével harmonikusan együtt élő emberek tudnak a társadalmi boldogulásban kiegyensúlyozott lelkiállapotban hatni- alkotni- gyarapítani, hogy mindannyiunk szűkebb- tágabb ,,hazája" fényre derüljön! Nagy szüksége lesz családjainknak és a hazánknak a jövőben arra a lelkiállapotra, melyben megvalósíthatjuk a költő szavait:
,,Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"
Szorongó lélekkel, létbizonytalanságban lehetetlenség a kreatív alkotókedv szerinti életvitel! Jó lenne kipróbálni milyen az, amikor az anyagiak hiányát pótoljuk a szeretet gesztusaival! Hiszen, az nem kerül pénzbe, hogy bátorítón megdicsérjük barátunkat, rokonunkat, ismerősünket, ha ő küldi felénk a szeretet gesztusait! Ha nem küldi, akkor kezdjük el mi, hogy legyen neki kitől megtanulni! Bárminek a tudása lehetetlenség tanulás nélkül. Tanuljuk meg végre a szeretet gesztusait, melyekkel meg tudjuk édesíteni a legkeservesebb, legnehezebb életszakaszunkat is.
És azt is jó tudni, hogy a szeretet soha el nem fogy, mert minél többet adunk belőle másoknak annál több lesz belőle nekünk is...Sajnos, azt is meg kellene tanulnunk, hogy fel tudjuk ismerni a Tartuff-i hízelgés mögötti ártó szándékot! Ezzel szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek erre az alapvető hibánkra! Ugyanis, nem osztom azt a szamaritánus nézetet, hogy az ellenségeinket is szeressük! Meg kell tanulnunk egy egészséges önvédelmet, melynek első lépésben a legfontosabb a hízelgő beszéd mögé rejtett és a szeretet gesztusai mögött megbúvó ellenségesség felismerése! Meg kell tanulnunk az ilyen ellenséges szándék leleplezését és a vele szembeni határozott fellépést, ami csak összefogással lehetséges sikeres.
Egy letűnőben lévő történelmi korszakban - mint amilyenben most élünk - csakis ez a szeretetteljes összetartozás segíthet át bennünket, családjainkat és a nemzetünket minden nehézségen és segíthet hozzá egy boldogabb, új REND szerinti társadalmi berendezkedés felépítéséhez.
Ehhez az építkezéshez kívánok mindannyiunknak szeretetteljes boldogulást a 2011-es- és minden további évre!!!

Bp. 2010. december 31.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kölcsey szilveszteri üzenete
  2010-12-31 15:58:30, péntek
 
  Kölcsey Ferenc: Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Cseke, 1831. december 29.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Könyvtárhasználati flow
  2010-12-30 15:34:03, csütörtök
 
  Történeteimet Fehérné Bízó Katalin napközis nevelő történetével kezdem.
Katalin utolsó napközis csoportja 23 fős negyedik osztályos, zömében hátrányos helyzetű tanulókból állt. Az ő csoportjából szinte mindenki létminimumról szóló keresetigazolást hozott a szülők munkahelyéről - ha volt egyáltalán. Ezért sorra látogatta napköziseit "környezettanulmány" címén.

Ezek a környezettanulmányok sok-sok információval szolgáltak. Bizony ugyanazt tapasztalta, ami miatt az ő családja is szenvedett évek óta, hogy Magyarországon először meg kell szülni a gyerekeket, és akkor a kegyes "illetékesek" esetleg "segítenek" a lakáshoz jutásban. (Ez olyan mintha a madarak előbb tojást tojnának és csak később építenék meg a fészkeiket és gyűjtenék össze a kihűlt, tönkrement tojásokat a nagy-nehezen elkészült fészekbe.)
Napközisei olyan hátrányos helyzetű családokban éltek, akik sufni-szerű "kisházakban" laktak, vagy azért mert még nem készült el a saját "nagyházuk", vagy azért, mert a tulajdonos, miután elkészült és beköltözött a "nagyházba" kiadta albérlőknek a megüresedett "kisházat". Mint szakmunkásoknak, keményen, napi 16-20 órát kellett dolgozniuk, hogy fedezni tudják az építkezés költségeit, vagy a bérleti díjat és mellette takarékoskodni az önálló otthon reményében.
Takarékossági okokból lehetőleg mindent önmaguknak, sokszor kontár módon - voltak kénytelenek elvégezni. (Katalin aztán igazán tudhatta, hogy mit jelent az ilyen életmód, hiszen ő is így volt kénytelen élni!)
Nyílvánvaló volt, hogy ezek a gyerekek csak azt kapták az élettől amit az iskola nyújtott. Mit nyújthatott az iskola és az iskolában a pedagógus, pl Bízó Katalin?

Katalin olyan napirendet igyekezett összeállítani napközisei számára, hogy lehetőleg senki ne menjen készületlenül haza. Megpróbálta a legújabb oktatástechnológiákat használni a tanulásirányításban. Péntek délutánonként és a hétvégeken megmutatta nekik - először a szűkebb lakóterületük, kerületük nevezetesebb helyeit; majd a fővárost, mint világvárost. Volt aki - fővárosi létére - még soha nem járt a Gellérthegyen, a Margitszigeten; nem látta hídjainkat (környezetismeret tantárgy keretében) úgy tanult róluk, mint egy idegen!
Télen korcsolyázni tanította őket. Tavasszal - a tantermet otthonosabbá téve - virágot ültettek, saját mini-könyvtárat létesítettek. Fejlesztve a manuális készségüket: sok kézimunka- barkács foglalkozást tartott. Az olvasás leckéket - nagy élvezettel - dramatikus játék formájában vették át, mert Katalin is szerette a színjátszást, a játékos formát mindenben.

Eleinte nehéz volt őket együttműködésre bírni, mert leginkább a "szabad foglalkozást" szerették, de Katalinnak volt egy olyan eszköze amivel kevesek rendelkeznek manapság és ez a szeretet megtartó ereje. Ezzel a szeretettel ment nap, mint nap közéjük. A felfedező izgalmával próbálta kitalálni, hogy melyik gyereknek mi a titka. Titoknak nevezte azokat a képességeket amelyek révén kiteljesedhet az ember személyisége, mint egyéniség. Mindenkiben az egyénit kereste, azt amivel csakis ő, az embergyerek rendelkezik.
Szeretett közöttük lenni, mert tudott gyönyörködni a Teremtő sokféleség kifogyhatatlanságában. Élvezte, hogy nincs két egyforma gyerek, hogy az egyiknek aláll a füle és ettől olyan szeretnivalóan egyedi; a másiknak olyan szőke a haja, mint az aranyló, érett búzakalász; hogy a harmadiknak olyan fekete a haja, mint a "fekete gyémánt"; hogy a negyediknek olyan kék a szeme, mint a búzavirág, vagy olyan zöldes, mint a tiszta hegyipatak az algás köveken; vagy édesen szeplős a kis pofija; vagy olyan a bőre, mint a barna bársony; vagy pici, törékeny; vagy erős dundi; vagy nyakigláb langaléta, vagy... Szóval olyannak szerette amilyennek a Teremtő megtremtette őket.
Úgy érezte, hogy neki csak az a dolga, hogy megtanítsa őket élni- és tanulni tudni; barátságban lenni mindazzal ami az életet szolgálja és felismerni, kizárni minden pusztító (önpusztító) erőt és szándékot...
Meggyőződése volt, hogy korunk embere csak akkor rendelkezhet a felismerés képességével, ha gyermekkorában kielégítheti a megismerési vágyát. Katalin munkája során egyre inkább tapasztalta, hogy mennyire kihalt ez a megismerési vágy az embergyerekből! Mennyire meg kell(lene) dolgozni, küzdeni korunk pedagógusainak azért, hogy - ezt a szunnyadó, ősidőktől fogva emberi törekvést - a megismerés vágyát újraélesszék tanítványaikban!
Előszeretettel vitte tanítványait - előzetes bejelentkezés után - a kerületük könyvtáraiba. Az olvasás, mint a megismerés egyik lehetősége minden olvasni tudó embernek rendelkezésére áll. Az emberiség (a mindenkori alkotók és "krónikások" révén) történelme során már szinte mindent megfogalmazott és valamilyen formában rögzített - kezdve a barlangrajzoktól, a Biblia kanonizált történeteitől, korunk legújabb szépirodalmi alkotásainak témájáig, a természettudományi felfedezések- a technika vívmányainak megfogalmazásáig, leírásáig. A ma embergyerekének nincs más dolga csak meg kell tanulnia, hogy milyen ismeret, információ hol található. Katalin ezeket a "lelőhelyeket" akarta feltárni kis tanítványai és saját három gyereke számára...

Miért csak akarta? Azért, mert - mint mostanában annyian - állás nélkül maradt.
- Nem baj, legalább lesz időm megírni mindazt, amit hosszú évekig nem mondhattam el senkinek! - Gondolta magában.
Csak akkor döbbent meg amikor egy szép napon kiskamasz fia nem találta meg a családi könyvtárban az iskolai tanulmányaihoz szükséges irodalmi művet.
Sebaj, irány a legközelebbi könyvtár! Kért egy belépési nyilatkozatot, majd hazaszaladt kitölteni. Anyjával aláíratta, majd kérte a személyi igazolványát. Katalin ekkor fölhívta telefonon a könyvtárat és, mint "idegen" érdeklődött, hogy:
-Állás nélküli szülő lehet-e kezese saját gyerekének?
Miután a válasz az volt, hogy: "elég, ha gyermeke valamelyik szülő személyi igazolványát felmutatja", átnézte személyi igazolványát és úgy döntött, hogy nem adja oda.
Először a szégyentől öntötte el a forróság, majd attól, hogy észrevette: lejárt az érvényességi ideje. Elhatározta, hogy a lehető leghamarabb kicserélteti.
Amikor minden szükséges együtt volt hozzá, megjelent az önkormányzati hivatal ügyfélszolgálati irodájának illetékesénél. Az ügyintéző átnézte az okmányokat, s felnézve a papírokból figyelmeztette Katalint, hogy: "Miért nem hosszabbíttatja meg a régit, hiszen az újban már nem szerepel a három gyermeke, meg, hogy férjezett!?".
"Úgysem számít, akkor meg minek?" - gondolta Katalin és némi elégtétellel mondta, hogy:
- "Az sem lesz benne, hogy éppen állás nélküli vagyok!".

Mindez történik Magyarországon honfoglalásunk 1100., az első magyar iskola alapításának 1000. esztendejében és a közkönyvtárak évében!


Pesterzsébet, 1996. augusztus 14.


Bóna Mária Ilona
"történettulajdonos"
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az öröm (flow) működése
  2010-12-30 15:29:05, csütörtök
 
  Csíkszentmihályi Mihály az öröm működéséről

Mitől leszünk boldogok?

Világsiker: Magyar tudós írta le az öröm működését

A magyar származású amerikai pszichológus, Csíkszentmihályi professzor tudományágának szupersztárja. Kötetei milliós példányszámban jelentek meg szinte minden nyelven, amelyen egyáltalán nyomtatnak, Flow (Áramlat) című művét Bill Clinton és Tony Blair is azon könyvek közé sorolta, amelyek a legnagyobb hatással voltak rájuk. Csíkszentmihályi, az úgynevezett pozitív pszichológia legjelentősebb alakja elsősorban a boldogság kutatójaként ismert. Az általa bevezetett fogalom, a "flow" azt az állapotot jelöli, amikor valaki annyira belefeledkezik egy-egy tevékenységbe, hogy az idő múlását sem érzi, mindennapi gondjai háttérbe szorulnak, csak a feladat számít. Legyen szó akár művészet gyakorlásáról, sportról, játékról vagy munkáról: a koncentráció, a kontroll érzése az, amelyet utólag a boldogság, a kiteljesedés, az elégedettség élményeként határozunk meg. Közben ilyesmi eszünkbe sem jut: annál jobban figyelünk arra, amit csinálunk. Ma már szinte hihetetlen: Csíkszentmihályi Mihályt csak hatvanesztendős korában ismerte meg a világ, több évtizedes munkásságát akkor fedezte fel a média. Azóta folyamatosan a csúcson van. BARÁT JÓZSEF interjúja.
- Ön boldog ember hetvenhat évesen?

- Igen. Örülök az ünnepnapoknak, amikor együtt a nagy család, eljönnek az unokák, de érdekesek a hétköznapjaim is. Szeretek tanítani, izgat a kutatás. Öt esztendeje doktori iskolát alapítottam a pozitív pszichológia fejlesztésére, a tanítványaim pedig általában nagy fába vágják a fejszéjüket. Van egy negyvenöt éves diákom, aki sikeres üzleti pálya után kezdte meg a tanulmányait nálam - beleunt a pénzcsinálásba. Mostanában sokat töprengek az ő projektjén: azt a jelenséget kutatja, amelyet pozitív devianciának nevez. Szeretné megérteni, hogy mi mozgatja azokat az embereket, akik szembeszállnak a főnökükkel vagy éppen az uralkodó közhangulattal. Hogyan, miért vette valaki magának a bátorságot, hogy kiálljon a nácizmus ellen a fasiszta Németországban, vagy hogy kihívást intézzen a kommunizmus ellen Kínában? Ennek a diákomnak a szobájában a falon annak a fehér inges diáknak a képe van, aki a Tienanmen téren megállította a tankokat. Ő hogyan szánta el magát erre? Mi mozgatta Raoul Wallenberget, amikor életének kockáztatásával zsidók ezreit mentette meg Budapesten? Mi tehát nem azzal foglalkozunk, hogy a boldogság állapotát elemezgessük. Azokat a lehetőségeket keressük, amelyek az emberek életét kreatívabbá teszik, erősítik a morális tartalmát.

- Interjúiból, visszaemlékezéseiből arra következtetek, hogy több mint két emberöltővel ezelőtt ön egyáltalán nem volt boldog tízéves magyar kisfiú. Lehet, hogy éppen ezért szentelte életét a boldogság kutatásának?

- Tény, egy napon minden elromlott, szétesett körülöttem. Az egyik bátyámat megölték, miután behívták, hogy Budapestet védelmezze a szovjet hadsereg ellen. Technikumba járt, amikor elvitték leventének. Ezeknek a kamaszoknak öreg puskákat nyomtak a kezükbe, és előreküldték őket őrjáratba a tankok ellen. Mind meghaltak valahol a budai hegyek között. A másik bátyámat rabszolgamunkára vitték Oroszországba - többé sohasem hallottunk róla. Mi Fiuméből Olaszországba menekültünk, ahol én persze idegennek, magányosnak éreztem magam. Azt láttam, hogy a felnőttek világa összeomlott, és ők, a nagyok sem tudják, mitévők legyenek. Nem lehet valahogy másképpen élni? - ezt kérdeztem magamtól. Ahogy figyeltem, valami szöget ütött a fejembe: miként lehet, hogy egyesek a nyomorban és megaláztatásban is megőrizték jókedvüket? Elégedettnek, szinte boldognak látszottak. Miként lehet ez? - kérdeztem magamtól. Magányos gyerekként, tizenévesként filozófiát olvastam, művészettel, vallással kezdtem foglalkozni. Valahogy így kezdődött.

- Mi, magyarok hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra. Nem vagyunk jók az egymással való együttműködésben. Miért van ez így? Lehetséges, hogy egyes népek, egyes kultúrák alkalmasabbak a boldogságra, másoknak pedig hiányzik ehhez a kollektív tehetségük?

- Nos, a kutatásaink szerint alapvetően fontos a genetikai örökség, de sokat számít az is, hogy mire tanítanak kisgyermekkorunktól kezdve. Hogy milyen kódolt információt hordoznak a mondókák, mesék, dalok. Nem zárnám ki, hogy a hosszú évszázadok során mi, magyarok valahogy keresztülmentünk egy olyan genetikai szelekción, amely felerősíthette a hajlamot az individualizmusra, a bizalmatlanságra: arra, hogy egyedül is képesnek kell lennünk boldogulni. Lehet, hogy nálunk ez kellett a túléléshez. Az viszont egészen biztos, hogy a magyarok egyik nemzedéke a másik után keserű történelmi tapasztalatokat hagyott gyermekeire, unokáira, és ezek a tapasztalatok befészkelték magukat a kultúra mélyrétegeibe. A játékokba, énekekbe és persze a könyvekbe, filmekbe is. Nálunk sok minden arra tanít, hogy veszélyes a világ, hogy nem szabad könnyen megbízni senkiben. Nem tudom, van-e erről igazán jó kutatás, vannak-e megfelelő, egzakt adatok. Érdemes lenne utánajárni, az biztos.

- Tudjuk, hogy időnként gazdag emberek is pocsékul érzik magukat. Éppen az ön kutatásai erősítették meg, hogy a nagy lottónyeremény is csak rövid távú örömöt hoz. A nyertesek néhány hónap után úgy folytatják, ahogyan korábban éltek, sokan még szomorúbban. És igaz fordítva is: vannak, akik derűsek a bajban, a legnagyobb szegénységben. Ez azt jelenti, hogy egyesek boldognak születnek, mások boldogtalannak, és ezen nem is lehet változtatni?

- Ebben van valami. A kutatásaink szerint a boldogság receptúrájában ötven százalék körüli a genetikai örökség aránya. Tíz-tizenöt százalék a környezet szerepe, ennyit számít, hogy mennyire kellemes körülöttünk a világ. A maradék harmincöt-negyven százalék viszont tényleg attól függ: ki-ki hogyan szervezi saját életét. Milyen szokásokat követ, milyen esélyeket teremt saját maga számára. Persze mindez csak megközelítő modell, az ilyesmit nem lehet patikamérlegen adagolni. De látni kell: felelősek vagyunk azért, hogy miként alakítjuk saját életünket, hogy kihasználjuk-e lehetőségeinket. Tudunk-e örülni annak, aminek lehet, képesek vagyunk-e általa kiteljesedni.

- Az ön elmélete szerint a boldogság az áramlat, a "flow". Olyan állapot, amikor az ember teljesen elmélyül a tevékenységében. Ilyenkor úgy érezzük, mintha a mindennapi problémák megszűnnének, a gondjaink háttérbe szorulnának. Nyilván ismeri Hawthorne híres aforizmáját: "A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, leszállhat ránk." Ön valószínűleg nem ért egyet vele, hiszen az áramlat aktivitást kíván. Megköveteli, hogy tökéletesen próbáljunk csinálni valamit. Csendben üldögélni nem elég.

- Hát azért kergetni sem lehet. Sem siettetni, sem elszántan törekedni rá. Ráadásul az, akit az áramlat a hatalmába kerít, nincs is saját boldogságának tudatában. Nem is veszi észre. Ha azon morfondírozna: én most boldog akarok lenni, hopp, egy pillanatra már boldog is voltam, akkor szerte is foszlana ez az érzés. A boldogságra tehát csak utólag döbbenhetünk rá, amikor már abbahagytuk a dolgot: mennyire jó is volt elmerülni benne, mennyire teljesnek éreztem az életet. Megpróbálom újra!

- Lehet-e tanítani a boldogságot, lehet-e tanítani az áramlatot?

- Talán nem is kell, hiszen ragályos. Ha például a tanárt igazán magával ragadja tárgyának szépsége, akkor a tárgyat a diákok is érdekesnek fogják tartani. Az oktató lelkesedése éppúgy fertőző, mint esetleges unalma. Az egyik végzett diákomnak egyetemi tanári állást ajánlottak Rijádban, Szaúd-Arábiában. Ő levélben megkérdezte, hogy mit várnak tőle, milyen legyen az előadások és a konzultációk, gyakorlatok aránya. Azt válaszolták: ezt szabadon eldöntheti. Ha akarja, egyszerűen üljön le szemben a diákjaival, és magában olvassa kedvenc szövegeit. Nem kell szólnia egy szót sem: ők át fogják érezni az elragadtatást, és maguk is hasonlóra vágynak majd. Nos, nem tudom, ez a módszer tényleg működik-e. Nyugati diákok között aligha. De az tény, hogy ha az ember látja a másik lelkesedését, szenvedélyét, akkor maga is kíváncsi lesz: hátha neki is juthat ebből az örömből.

- Mostanában jelent meg a könyve tehetséges gyerekekről. Mondja: ha valaki gyermekkorában nem élheti át az "áramlat" élményét, átélheti-e felnőttként?

- A gyermekek döntő többsége magától is rátalál a tevékenységgel való azonosulás örömére, miközben megtanul járni, szaladni, beszélni, ahogy a kézügyessége fejlődik. Úgy gondolom, ez a képesség velünk születik, de az önfeledtség élményét az óvoda, az iskola általában kiöli a gyerekekből. Többé nem foglalkozhatnak azzal, ami felkelti az érdeklődésüket, hanem előírják nekik, hogy mit kell tenniük. A testüket az életkoruktól idegen passzivitásra kárhoztatják. Ez nagy baj. Vannak oktatási rendszerek, például a finn, ahol egy-egy óra után jól kimozoghatják magukat a gyerekek, a passzív figyelemből aktivitásra válthatnak. De sajnos világszerte az a jellemzőbb, hogy a gyerekek többségéből éppen az iskola öli ki az egészséges érdeklődést.

- Nem hiszem, hogy követi a magyar belpolitikát: nálunk most nagyszabású őrségváltás zajlik alapvetően pártpolitikai okokból, de nagyon erős generációs színezettel. Ötvenen túli emberek tízezrei vesztik el manapság azt a munkát, amely életük legfőbb ügye volt. Vajon ők visszaszerezhetik-e valahogy a feladat, a kompetencia örömét?

- Nehéz volna ezt megmondani egy másik kontinensről. Arra azonban mindenütt érdemes felfigyelni, hogy Amerikában most nagyon aktív egy csoport, amely az úgynevezett "ráadáskarrier" felépítését népszerűsíti. Támogatja azokat, akik korábbi pályájukról visszavonulva, felnőttkoruk második szakaszában új értelmet keresnek életüknek: fontos közösségi feladatokat ellátó vállalkozások munkatársai lehetnek. Energiáikat, tudásukat arra használják, hogy megkönnyítsék mások életét, és közben némi pluszpénzt is keressenek. Kórházakban, iskolákban, a szociális ellátásban, a környezetvédelemben. Ez nagyszabású mozgalommá vált, amelyben már milliók vesznek részt. Ismert például Philadelphia volt polgármesterének története, aki visszavonulása előtt igazán nagy hatalmú ember volt. Nyugdíjasként egyszerű megoldással állt elő egy olyan problémára, amely még aktív korában ütött szöget a fejébe. Csak Philadelphiában ezrével vannak gyerekek, akiknek szülei börtönbe kerültek. Hogyan lehet megakadályozni azt, hogy ezek a gyerekek maguk is bűnözőkké váljanak? A volt polgármester olyan nevelőszülői hálózatot hozott létre, amely vállalta időleges örökbefogadásukat azzal, hogy a szülők kiszabadulása után visszamehetnek hozzájuk. Addigra viszont olyan élményeket szerezhetnek, olyan szeretetteli légkörben élhetnek, amely új irányban indíthatja el őket. Ez a hálózat már az egész Egyesült Államokban sikeresen működik.

- Ez az interjú lapunk karácsonyi számában jelenik meg. Nincs még egy olyan napja az évnek, amelyet olyan gyakran hoznak összefüggésbe a boldogsággal, mint ez az ünnep. Ilyenkor szinte kötelező a boldogság. Mit kezdhet a karácsonnyal az, akinek nem is olyan kézenfekvő, hogy kikkel és minek örülhetne?

- Nem véletlenül mutatják azt a statisztikák, hogy karácsonykor ijesztően magasra szökik az öngyilkosságok és az ideg-összeroppanások száma. Sokan ilyenkor úgy érzik: lám, az emberek többsége boldog, ők pedig már örökre kimaradnak ebből az érzésből. Úgy gondolják, hogy kudarcot vallottak, életük értéktelenné vált. Szóval, a karácsony sokak számára az év legboldogtalanabb napja. Mindenkire érvényes receptek persze nincsenek. Sokak számára biztosan megoldás lehet, hogy helyi közösségekben, kórházakban, öregek otthonában, hajléktalanszállókon olyanoknak segítsenek, akik még náluk is nehezebb helyzetben vannak. Másoknak ünnepi időben lelki erőt adhat, ha elhatározzák: kifejezik hálájukat, nagyrabecsülésüket valakinek, aki ezt megérdemli, akinek valamiért köszönettel tartoznak. Ez annak is nagyon jólesik, aki az elismerést kapja, de paradox módon talán még több erőt, jóérzést adhat annak, aki az üzenetet küldi. Abból semmi jó sem sülhet ki, ha csak üldögélünk azon spekulálva: biztos, hogy a szomszédok sokkal jobban érzik magukat, mint mi. Mert volt pénzük görögországi utazásra, vagy mert a nagy család együtt gesztenyés pulykát lakomázik, miközben nálunk csak rántott ponty van, és a gyerekeinknek sem tudtunk elég drága ajándékot venni. Ha valaki a lapos pénztárcáját méregeti karácsonykor, abból nem ünnep lesz, hanem katasztrófa. Ez nem az az idő, amikor arra kell gondolni, hogy mi hiányzik: azt kell felmérni, hogy mi az a jó, ami megvan.

- Ön arról ismert, hogy szinte csak olyasmit állít, amit egzakt adatokkal tud bizonyítani. Ne mondja, hogy volt ünnepkutatása is!

- Pedig így van. Kollégáim találomra kiválasztott emberekkel megállapodtak abban, hogy - amint egyébként is szándékukban állt - karácsonyra értékes ajándékokkal lepik meg családtagjaikat. Utána pedig beszámolnak a hatásról. Szintén találomra kiválasztott emberek másik csoportja arra vállalkozott, hogy a szokásos ajándékozási ceremónia helyett egyebet javasolnak szeretteiknek: ki-ki mondja el, mi az, amit a másikban értékel. Köszönjék meg a tőlük kapott gesztusokat, mindazt, amiben segítettek nekik. Januárban és februárban a munkatársaim egyértelmű visszajelzést mértek: arra a következtetésre jutottak, hogy sokkal maradandóbb élményt, nagyobb örömöt szerzett a köszönetnyilvánítás, mint a drága ajándékok. Mindebben persze semmi új nincs. Az emberek ősi idők óta tudják mindezt, csak mi feledkeztünk bele annyira az anyagi javakért folytatott hajszába, a technológiai fejlődés követésébe mindenáron, hogy egymásnak éppen a legfontosabb szavakat nem mondjuk ki.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egyre hidegebb telek jönnek
  2010-12-29 14:10:01, szerda
 
  Nem erre számítottunk, amikor azt mondták a tudósok, hogy általános felmelegedés kezdődik. Mióta ezt állították, egyre hidegebb telek köszöntenek ránk. De a tudósok ennek is megadják a magyarázatát.

A németországi Potsdamban működő klímakutató intézet szakembere szerint a hideg telek hátterében a sarki jégtakaró olvadása húzódik meg. A felmelegedés miatt a jég vastagsága 20 százalékkal csökkent az utóbbi három évtizedben, az évszázad végéig pedig teljesen el is tűnhet. A napsugarakat így egyre kisebb mértékben veri vissza a jég, ezáltal nagyobb mértékben melegítik a bolygó felszínét a sarkvidéken. A fogyatkozó jég miatt felborul a tengernyomás rendszere. Végül egy olyan magas nyomású rendszer alakul ki, amely jelentős mértékben Európa felé tolja a sarkvidéki hideg téli levegőt. Ezek az anomáliák megháromszorozhatják az extrém hideg telek esélyét Európában és Észak-Ázsiában.

A fizikusok szerint viszont más magyarázatok is lehetnek a dermesztő telekre, mégpedig a Nap aktivitásának csökkenése, valamint a Golf-áramlat változása.

www.juicelap.hu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elárul a szagod!
  2010-12-29 14:06:42, szerda
 
  Vigyázz, mert elárul a szagod!

Az ember igen is a természet része - még ha ezt néha el is felejtjük. Erre enged következtetni az a legutóbbi felfedezés, amelyet német kutatók tettek. Azt tudjuk, hogy az állatok a szagok alapján tájékozódnak. De hogy mi, emberek is szaglással érzékelnénk a félelemet?

Nevezetesen: az ember - ugyanúgy, mint az állatok - szaglással érzékeli mások félelmét. A kutatók egyetemistákon végeztek kísérletet izzadságmintájuk alapján. Vizsgahelyzetben, illetve sportolás közben figyelték meg őket. A mintákat megszagoltatták a társaikkal és mérték az agyi aktivitásukat közben. S míg a sportolás közben keletkezett szag semmilyen agyi aktivitást nem gerjesztett, addig a vizsgázás közben keletkezett nagyon is. Méghozzá a vészhelyzetekre reagáló agyterületet aktivizálta a szagoló fiataloknál.

A félelmet jelző molekulákat vegyileg nem azonosították még be, így az sem derülhetett ki, hogy milyen távolságból érzékelhetők mások számára ezek a jelek. Az viszont kiderült, hogy hiába zuhanyoznak le a félő emberek, attól még nem szűnik meg a folyamatosan jelen levő különös szaguk!


www.juicelap.hu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Érintés hatalma magán-aranykor
  2010-12-28 12:26:25, kedd
 
  Az utódokról való gondoskodás (képtelensége) az agyoncivilizált társadalmak problémája. Ezzel kapcsolatban végzett kegyetlen kísérletről készült egy film. Évekkel ezelőtt, még a (Spektrumon?, vagy a National Geografikon?) a tévében, sorozatban adták.
A film címe: Az érintés hatalma. (Ha ismeri, akkor nagyon érdekel a véleménye róla!)
Ebben, megrendítő képsorokat lehetett látni, amint különböző fokozatokban elkülönítették az újszülött majmokat az anyjuktól.


Példa 1.: Egy üvegfallal körülhatárolt szobában látható volt, amint egy nőstény majom szoptatja újszülött kicsinyét. A látvány idilli EGYÜTTLÉTET mutatott. Pár nap múlva egy üveg közfalat tettek az anya és kicsinye közé. A kicsi rátapadt az üvegfalra és sírt, visított, miközben véresre karmolta a rideg üveget, hogy átjuthasson rajta az anyjához. Az anya, tehetetlen dühében, véresre verte a fejét az üvegfalban. Nyilvánvaló volt, hogy inkább elpusztulnának, minthogy ,,lemondanának" egymásról!
Egy idő után a kicsit kivették és egy emberre bízták, aki megpróbálta cumisüvegből táplálni. Nehezen akarta a cumisüvegből az ételt elfogadni. Majd amikor mégis sikerült megetetni, úgy kapaszkodott a kölyök ebbe a gondozóba, hogy inkább hagyta, hogy eltörjék a kis mancsát, de nem hagyta lefejteni magát róla.


Példa 2.:
Egy másik, az anyjától erőszakkal elszakított kismajmot betették egy pihe-puha anyaggal bélelt, speciális inkubátorba. Még egy kis plüssmajmot is kapott. Ebbe a plüssfigurába kapaszkodva nőtt föl aztán, és csak úgy volt hajlandó a résen bedugott cumiból enni, ha ezt a plüssmajmot ölelgethette közben. Amikor kivették az inkubátorból, ugyanúgy sírt, visított utána, mint az előbbi példa kismajma az élő anyja után! És, nem volt hajlandó enni sem, míg vissza nem kapta a plüss ,,pótmamáját".


Példa 3.:
Ez utóbbi kismajmot, amikor már nem szorult a cumisüveges táplálásra, visszatették az üvegszobába: abszolút rideg körülmények közé. Mélységes depresszióban élte meg az ivarérett kort. Ekkor kivitték a szabadba és összeeresztették hasonló korú fajtársaival. Örökké verekedés, visítás és anarchia keletkezett körülötte. Képtelen volt a kommunikációra, kapcsolatteremtésre. A közeledő hímeket egyenesen megverte! Majd, amikor mesterségesen megtermékenyítették, és hosszas vajúdással megellette kicsinyét, szörnyű látványban volt részünk! Földhöz vagdosta a visítozó kicsit és nem volt hajlandó gondozni, táplálni... Talán, mert nem tudta hogy hogyan kell? (Egyébként ugyanezt a jelenséget figyelhettem meg akkor, amikor kisebbik fiamnak két aranyos pintyőkét - hímet és tojót - vettem ajándékba. Valószínű, hogy már ezek a kismadarak is keltetőben keltek ki és nőttek föl egy ketrecben...)


Példa 4.:
A majmok után embereket figyeltek meg, hogy mennyire fontos számunkra is a testi közelség, az ÉRINTÉS egészen a párválasztástól, a gyermekszülésig és gondozásig.
De, megfigyelték az ,,érintés hatalmát", annak pozitív hatását a mindennapi életünkben.
Titkos kamerával megfigyeltek egy pénztárosnőt és a vásárlókat. Előfordult, hogy amikor a blokkot, vagy a visszajáró pénzt átadta a pénztáros a vevőnek, megérintették egymást. Ilyenkor, - nemre és korra való tekintet nélkül - kivétel nélkül, mosolyogva távozott a pénztártól az illető!


Példa 5.:
Olaszországban, egy szegény halászfalu lakosságát és a falu kastélyában berendezett állami gondozott gyermekeket megfigyelték és a kapott adatokat összehasonlították. Megdöbbenő eredményre jutottak. (Megírtam a díjnyertes szociográfiámban, 1996-ban, és azt hiszem az életrajzi regényembe is belevettem.) A minden földi jóval ellátott és fölszerelt árvaház-kastélyban élő gyerekek tanulási eredményi átlaga jóval alatta maradt a szegényes halászfalu gyermekeié alatt. De még az egészségi állapotuk is sokkal rosszabb volt. Sokkal gyakoribb volt a megbetegedések és az elhalálozási számuk is!
Azt hiszem ezek a kis felsorolások is önmagukért beszélnek!
Mint, minden utódnak, így az embernek kiváltképpen szüksége van a szülői gondoskodásra! Amit teljesen nem pótolhat sem nevelőnő, semmilyen szakember, sem a tárgyak és játékok arzenálja!
Ráadásul, az embergyerek olyan tehetetlen lényként születik a világra, hogy legalább egy évre van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán lábra tudjon állni! Ezért is van szüksége az embergyereknek még évekig a teljes (testi-lelki) odafordulásra! Ehhez, azonban JELENLÉT KELL! Hogyan, ha az anyákat tömegesen ,,beterelték" a gyárakba és kicsinyeiket kénytelenek voltak bölcsődébe vinni.

Mesélték óvónők és volt dadusok, hogy az ötvenes években négy- öt hónapos csecsemőket bilire ültettek etetés után és kikötözték őket valamilyen szilárd tárgyhoz. (Az összes szakirodalomban arról lehet olvasni, hogy addig nem szabad ültetni a csecsemőket, míg maguktól fel nem ülnek! A felülésre kb. kilenc hónapos korában képes egy átlag csecsemő!)
Hogy mekkora kárt okoztak ennek a generációnak a lelki fejlődésében, megláthatjuk a halálozási arányukban. Velük népesül be a hajléktalanszálló és a nagyvárosok körüli erdő, utca, tér és aluljáró! Ők azok az ,,anarachisták", akik annyira nem képesek a társasélet-, a békés egymásmellett-élés módjainak elsajátítására, hogy kiközösülnek mindenhonnan. Pedig, bennük is megtalálható a szeretet, gondoskodás utáni hiábavaló vágyakozás! Erről szól a ,,Fedél nélkül" című újság legtöbb írása! Ezeknek az embereknek az a tragédiájuk, hogy - lélekben - gyermekek maradnak örökre. Akit megfosztottak a gyermekkortól, az addig nem tud továbblépni a személyiségfejlődésben, míg át nem éli azt... (Alkoholisták lélektanáról olvastam ezt valahol. Talán, Buda Bélától?)


Nyilvánvalónak tűnik, hogy sem a katonai diktatúrákban, sem a politikai diktatúrákban nem tudták megoldani az utódokról való gondoskodás problémáját.
De, a fogyasztói (kapitalista) társadalmak szüleiktől elidegenített, úgynevezett ,,jó iskolákban" nevelt, sikerorientált, infantilis ,,aranyifjai" is pótcselekvésekkel, pótszerekkel (szexuális szabadosság, drogok fogyasztása) próbálják meg tompítani a szülői jelenlét- szeretet- és lelkiélet hiánya miatt kialakult iszonyatos hiányérzetet! A fogyasztói társadalomra jellemző még: a sok, utcán felnőtt, senkinek sem kellő, ,,semmirekellő", elembertelenedett, koravén fiatalja is. Ők ugyanúgy pótcselekvésekkel és pótszerekkel próbálják ,,betömni" a bennük tátongó lelki űrt és ordító hiányérzetet!!!

Nekünk, a rendszerváltozáskor már minden társadalmi formulára vonatkozóan voltak ismereteink! Tehát: annyira kézenfekvő lett volna, hogy úgy rendezzük be társadalmunkat, hogy az kedvező legyen az utódokról való gondoskodásnak!

Nem tudtunk élni a lehetőséggel!

Pedig, mi már azt is tudjuk, hogy kizárólag azok a fajok lesznek a túlélők, amelyek megtalálják a legoptimálisabb módját az utódgondozásnak!

Mindenképpen olyan ország-vezetésre lett volna szükség, amelyik segített volna visszatalálni Istenhez! Hiszen ,,Tőle származik minden földi javunk", az ,,anyaméh gyümölcse", pedig ,, jutalom"! Majd, ha ezt a ,,JUTALMAT" megtanulja a ,,helyén kezelni" és értékelni, akkor fog bekövetkezni az emberiség aranykora.

Addig is, nekünk magunknak kellene a saját korunkban megvalósítani, megélni a saját aranykorunkat. (Kapiller Ferenc: Megélt aranykor Salföldi beszélgetések Somogyi Győző festőművésszel.)

Budapest, 2005. október 10.

Bóna Mária Ilona

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hágai feljelentés angolul
  2010-12-27 13:28:21, hétfő
 
 
International Court of Justice Árpád Kásler
Peace Palace president
2517Kj The Hague Representative of Labour
The Netherlands Organization of Bank Debtors
mail@icj-cij.org 69 Fehér-Kőrös u. , Gyula
Hungary H-5711
email:kaslerarpad@yahoo.com



Date: Gyula, 2 March 2010


Honourable International Court of Justice,

I the undersigned Árpád Kásler (date of birth: 1 July 1972, place of birth: Déva, mother's maiden name: Emilia Lukács, citizenship: Hungarian, personal identity number: 1720701 0231) as the representative of Labour Organization of Bank Debtors registered under No. 2817 by the Court of Justice of Békés County go to the Honourable International Court of Justice in Hague on behalf of the plaintiff with the following claim:


I. In the course of the past twenty years, Hungary has been harried and colonialized by the persons possessing themselves of the governance calling themselves ,,Hungarian Government and Parliament". Therefore hereby I am lodging a complaint against them owing to their capital treason, exercising their power without any authorization, the institutionalized abstraction and expropriation of coffers as well as owing to the continuous committal of antipopular actions in confraternity of crime.

Reasons for judgement

(The following points can be read under the title: “Hungary hasn't got an authoritative constitution" on the following website: http://nkp.hu )

1./ Hungary lost its independence on 19 March 1944 when the German army marched to the territory of Hungary. After the Second World Was had come to the end, the Soviet Army occupied our country and this Army stayed in Hungary up to 30 June 1991.

The predecessor of the present “provisional" Constitution of Hungary was introduced in 1949. In spring of 1947, the dictatorship of the proletariat as well as the creation of the empire of working class with the peasantry in addition the building of socialism were indicated by the Hungarian Independent People's Front as their purposes. Merely the Hungarian candidates lackeying the Soviet Union were allowed to take part in the elections in 1947. As a consequence of the changes taken place in the power during the Soviet occupation, the political system and government underwent an entire transformation in 1949. This situation manifested itself in the Law No. XX of 1949 (in the Constitution) as well that was compiled by taken the Buharin Constitution as a basis by the background-support of the Soviet Army being stationed at Hungary “temporarily".

2./ After a dictatorship lasting for 40 years, the results of negotiations carried on between the National Round Table established by the new Parties being almost void of members and the Hungarian Socialist Workers' Party were ratified by the Parliament of the Bolshevik nomenclature in the month following the agreement signed on 18 September 1989 in Hungary led by János Kádár. The majority of agreements were approved in an unchanged form. To pinnacle this process, the Hungarian Republic was proclaimed on 23 October 1989 from the balcony of the Houses of Parliament by Mátyás Szűrös.

The secretary general of the Communist Party of Soviet Union Mihail Gorbacsov proclaimed the “perestroika" resulting in the disintegration of the Soviet Union, the Warsaw Treaty as well as of the Council of Mutual Economic Assistance. As a result, it became possible for the independent nation-states to reconstitute their constitutional system but it didn't happen in Hungary! Hungary is the only country among the ex-socialist countries where a Constitution exists that was compiled during a military occupation. In 1989, the earlier system was changed only in political sense but not in constitutional sense.

3./ Pursuant to the Hungarian conception, the Constitution is not dictated at will by the actual political power. The constitutional legitimacy of power does not rely upon a legality having a majority principle but it aims at meeting the eternal cultural, constitutional human truth and constitutional values.

4./ The Holy Crown was delivered to Hungary in 1978 and this action has brought up the possibility and responsibility of the re-evaluation and handling of the Hungarian historical public rights in accordance with the legal forms and values valid in Western Europe. It is an elementary pretension that the Holy Crown of Hungary shall recognize as an eternal subject of law as a special personality of the state representing the completeness of chief power and suitable for creating and maintaining the social peace and equilibrium.

5./ Pursuant to the “Constitution", the earlier representatives of the communist power excluded the people of Hungary from the system of government. The oligarchy obtaining the power after 1945, legalized itself even in 1989. It means that the criminal acts and other non-legal actions committed by the communist power became forfeited so the indebtedness of the state or the nationalisation and later the spontaneous privatization became legal and undisputable in legal sense. The change of political system did not start with a constitutionally “clean sheet". As they wanted to make the past system legal afterwards, they did not give the constitutional possibility to the community for improving or changing some matters in order of the persistence. Though the present system disapproves the old system verbally, it undertakes a legal continuity with it by its actions.

It is requested that the deforciants of rights and power without authorization are arraigned at the International Court of Justice in Hague.


II. Hereby I am lodging a complaint against the representatives signing the Lisbon Treaty from the part of Hungary; the aforementioned representatives didn't have the
legitimacy necessary for signing any international treaties therefore they are treasonists.


Reasons for judgement

1./ In spring of 2006, there were elections in Hungary. Before the elections, the freemen were not informed about the real situation therefore they were unable to decide in accordance with the reality; the government kept back the state of budget by referring to the fact that the results of election could be influenced by publishing the real data. The inhabitants were informed about the painful data only after the election resulting in victory for the government. (The manipulation by misrepresentation during the elections is determined as a criminal act by point e) of section No. 211 of Criminal Code. Prime Minister Ferenc Gyurcsány as well as the Chancellor of the Exchequer János Veres often announced in the media before the elections that they would not inform the inhabitants about the state of budget as well as about the situation of unemployment therefore they committed the criminal act of gerrymander and the criminal act of manipulating the elections by misrepresentation.)

The FIDESZ - i.e. the Party in Opposition which lost the election - initiated an action owing to the gerrymander but it didn't conduce to a result.

2./ On 17 September 2006, the speech having told by the prime minister Ferenc Gyurcsány in Balatonöszöd one month after the elections was published in the press (Appendix No. 1). In his speech, Ferenc Gyurcsány told that he had told lies, he had tried to suggest that the ministry led by him administered and by using a lot of different tricks, had tried to suggest that the country was stabile. The left-liberal political party kept the power in Hungary such a way that they used means that do not conform to the European norms. The publication of the speech resulted in disorders in the capital. The remonstrances were smashed by the police by a brutal aggression - this aggression could be seen by the leaders of EU member-states as well because - owing to the high risk - the foreign delegations left untimely the gala organized in October 2006 for celebrating the anniversary of 1956. (In spite of this fact, the leaders of these member-states accepted the aforementioned Hungarian leaders obtaining the power by tricks and aggression as negotiating partners; this fact poses the question of responsibility of the administration affairs of EU as well as the responsibility of the leaders of the other member-states).

3./ The Lisbon Treaty was practically accepted and approved by the representatives of Hungarian Parliament by common consent - without referendum - before reading the authentic translation. The FIDESZ raising an objection to the gerrymander unsuccessfully now would have had the opportunity for voting by “not" to the Treaty signed by the prime minister and the foreign minister keeping their power by lying and for enforcing the respecting of the European norms in Hungary but they missed this opportunity; they signed the Treaty eliminating practically the sovereign Hungary without reading it. (Hereby I would like to note that in our country, the body of representatives of self governments are obliged to announce a referendum for the questions concerning the autonomy of their settlement).

The Honourable Court of Justice is kindly requested to state that the Lisbon Treaty is invalid from the point of view of the Republic of Hungary.

In the last historical period, Hungary attained to the confine of its existence. Nowadays our country has become a truncated, unpeeled nation and has nothing for it but to compete for the
remaining possessions with such countries that could start from a more favourable situation




historically and that don't have any sportsmanship i.e. they try to take all the trophies from the Para-Olympic Games as healthy nations.


Pursuant to the norms of the international law, the citizens of Hungary have the right to intromit in the direction of their own destiny but the present illegitimate “Constitution" created by the persons taking part in the sacking of our country does not give any possibility for it.

The Hungarian Nation has already attempted to use all the peaceful means in order to improve its destiny. These attempts were of no avail. We live in the middle of Europe as an unpeeled nation occupied by foreign empires in addition the population of the Hungarian Nation decreases apace.

Referring to the aforementioned facts, the Honourable Court of Justice is kindly requested to express the autonomy of our nation in order that we can use this right before disappearing in the sink of history.




Yours faithfully,

Árpád Kásler
President of the Labour
Organization of Bank
Debtors


Signed by:

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hágai feljelentés magyarul
  2010-12-27 13:21:53, hétfő
 
  International Court of Justice Banki Adósok Érdekvédelmi
Peace Palace Szervezetének
2517Kj The Hague Képviseletében
The Netherlands Kásler Árpád (elnök)
mail@icj-cij.org 5711 Gyula, Fehér-Körös u. 69
Magyarország
email:kaslerarpad@yahoo.com






Tisztelt Hágai Nemzetközi Bíróság!

Alúlírott, Kásler Árpád (született 1972. év júliús hó 1. napján, Déván, a.n. Lukács Emília, magyar állampolgár, személyi azonósító jel 1720701 0231) A Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének képviselőjeként,amely társadalmi szervezetet a Békés Megyei Bíróság a 2817. szám alatt nyilvántartásba vett.

A Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete mint felperes megbízásából az alábbiak tárgyában és az alábbi keresettel fordulok a Tisztelt Hágai Nemzetközi Bírósághoz.


I. A magukat ,,Magyar Kormánynak és Parlamentnek" nevező hatalombitorlók az elmúlt húsz esztendőben Magyarországot kifosztották és gyarmati sorba süllyesztették. Ezért hazaárulásuk, felhatalmazás nélküli hatalomgyakorlásuk, a közvagyon intézményesített eltulajdonítása és átjátszása, valamint népellenes cselekmények bűnszervezetben történő sorozatos elkövetése miatt ellenük feljelentéssel élek.

Indokolás:

(Alábbiak http://nkp.hu Internetoldalon ,,Magyarországnak nincs hatályos Alkotmánya" cím alatt olvashatók)

1./ Magyarország 1944. március 19-én a német csapatok bevonulásával elveszítette függetlenségét. A II. világháború befejezését követően az ország szovjet megszállás alá került, és ott is maradt 1991. június 30-ig.

Magyarország jelenlegi ,,ideiglenes" Alkotmányának elődje 1949-ben került bevezetésre. 1947 tavaszán a Magyar Függetlenségi Népfront tömörülés céljaként a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt hatalom megteremtését és a szocializmus építését jelölte meg. Az 1947-es választásokon csak a Szovjetunió magyarországi kiszolgálóinak jelöltjei indulhattak. A szovjet megszállás alatt bekövetkezett hatalmi változások 1949-re elvezettek a politikai és kormányzati rendszer teljes átalakításához. Ez fejeződött ki az 1949. évi XX.tv.-ben (Alkotmányban) is, amely az 1936. évi buharini alkotmány mintájára készült a Magyarországon ,,ideiglenesen" állomásozó szovjet csapatok háttértámogatásával.

2./ Negyven év diktatúra után a még kádári Magyarországon, az 1989. szeptember 18-án aláírt megállapodást követő hónapban a bolsevik nómenklatúra Országgyűlése feszített munkával törvénybe iktatta a frissen alakult, tagságot szinte teljesen nélkülöző pártok által kialakított Nemzeti Kerekasztal és az Magyar Szocialista Munkáspárt között folytatott tárgyalások eredményeit. A megállapodások többségét változatlan formában fogadták el. A folyamat megkoronázásaként 1989. október 23-án Szűrös Mátyás az Országház erkélyéről kikiáltotta a Magyar Köztársaságot.

Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió kommunista pártjának főtitkára, ,,peresztrojkát" hirdetett, mely a Szovjetunió, a Varsói Szerződés és a KGST széthullását eredményezte. A felszabaduló nemzetállamok előtt megnyílt az út, az alkotmányos rendjük helyreállítására, de Magyarországon nem ez történt! Hazánk az egyetlen a volt szocialista országok közül, ahol olyan alkotmány van hatályban, amely katonai megszállás alatt jött létre. 1989-ben csak politikai értelemben szakítottunk a korábbi rendszerrel, alkotmányos szempontból nem!

3./ A magyar gondolkodás szerint az Alkotmányt nem az aktuális hatalom diktálja tetszése szerint. A hatalom alkotmányos legitimációja nem valamely pillanatnyilag kialakult, többségi elvű legalitásra támaszkodik, hanem a kulturális, identitásbeli örök emberi alkotmányos igazságoknak, alkotmányos értékeknek való megfelelést, megfelelési törekvését jelenti!

4./ A Szent Korona 1978-as hazaszállítása felveti a magyar történelmi közjog újraértékelésének, a nyugat-európai jogi formákkal és értékekkel együttes, méltó kezelésének nemcsak lehetőségét de kötelességét is! Elemi igényű követelmény azt, hogy Magyarország Szent Koronája - a főhatalom teljességét jelentő és jelképező, a társadalmi béke és egyensúly létrehozására és megtartására alkalmas különleges államszemélyiségként - megkapja soha meg nem szűnt jogalanyiságának elismerését!

5./ A kommunista hatalom korábbi képviselői ,,Alkotmányuk" alapján kizárták Magyarország népét a kormányzásból. Az az oligarchia, amely 1945 után megszerezte a hatalmat, 1989-ben is törvényesítette magát. Ez azt is jelenti, hogy a kommunista hatalom által elkövetett bűncselekmények és más jogszerűtlenségek is elévültek, de így az állam eladósítása vagy az államosítás, majd a spontán privatizáció is törvényessé vált és jogilag vitathatatlanná tették. A rendszerváltáskor elmaradt az alkotmányos tiszta lappal kezdés. Miután a múlt rendszert utólag törvényessé kívánták tenni, a közösség nem kapott alkotmányos lehetőséget, hogy a múlt egyes dolgain javítson, változtasson megmaradása érdekében. A mai rendszer szóban ugyan elítéli a régi rendszert, tetteivel mégis jogfolytonosságot vállal vele.

Kérem a jog és hatalom felhatalmazás nélküli bitorlóinak a Hágai Nemzetközi Bíróság elé állítását!


II. A Lisszaboni szerződést magyar részről aláírók ellen - akik minden fél által tudottan nem rendelkeztek nemzetközi szerződés aláírásához szükséges legitimációval - hazaárulásuk miatt feljelentéssel élek!

Indokolás:

1./ 2006 tavaszán Magyarországon országgyűlési képviselő választások zajlottak. A választások előtt a választópolgárok nem kapták meg a döntéshez szükséges információkat, a kormány arra való hivatkozással, hogy az alkalmas lenne az eredmények befolyásolására, elhallgatta a költségvetés állapotát, csak a számukra győzelmet hozó voksolás után ismerhette meg a lakosság a lehangoló adatokat. (A Btk 211. szakaszának e) pontja bűncselekményként határozza meg a választás során megtévesztéssel történő befolyásolást! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, és Veres János pénzügyminiszter, a választások előtt több médiában is kijelentették, hogy nem hozzák nyilvánosságra a költségvetés állapotát és a munkanélküli helyzet alakulását, ezzel a választási csalás és a választás megtévesztéssel történő befolyásolásának bűntettét követték el!)

A választásokon vesztes ellenzéki párt, a Fidesz a választási csalás miatt eljárást kezdeményezett, amely nem vezetett eredményre.

2./ 2006. szeptember 17-én a sajtóban napvilágot látott Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a választások után egy hónappal elhangzott balatonöszödi beszéde (1.sz. melléklet), melyből kiderül, hogy hazugságok sorával hitette el a lakossággal, hogy az általa vezetett kabinet kormányoz, trükkök százaival keltette az ország stabilitásának látszatát. Magyarországon nem az európai mércének megfelelő eljárással maradt hatalmon a balliberális oldal, ami napvilágra kerülése után zavargásokat eredményezett a fővárosban. A tiltakozásokat brutális rendőri erőszakkal verték szét, aminek az EU tagállamok vezetői is tanúi lehettek, hiszen az 1956-os események évfordulójára 2006 októberében rendezett ünnepségsorozatról a külföldi delegációk a kialakult magas biztonsági kockázatra tekintettel idő előtt távoztak. (Egy év elteltével ezen államok vezetői mégis elfogadták a csalással és erőszakkal hatalomban maradtakat tárgyaló félként, ami felveti az uniós adminisztráció és a többi tagállam vezetőinek felelősségének kérdését is.)

3./ A Lisszaboni szerződést a magyar parlament képviselői - népszavazás nélkül - gyakorlatilag egyhangúlag elfogadták még az előtt, hogy a hiteles fordítást elolvashatták volna. A választási csalás miatt sikertelenül tiltakozó Fidesznek most lehetőségében állt volna, hogy a hazugsággal hatalmon maradt miniszterelnök és külügyminisztere által aláírt szerződésre nemmel szavaz, és akár brüsszeli segítséggel kikényszeríti az európai normák magyarországi tiszteletben tartását, de nem éltek ezzel a lehetőséggel, inkább olvasatlanul ők is aláírták a szuverén Magyarországot gyakorlatilag megszüntető szerződést. (Megjegyzem, hogy hazánkban az önkormányzati képviselő testületek településük önrendelkezési jogát érintő kérdésekben népszavazást kötelesek kiírni.)


Kérjük a Tisztelt Bíróságot, állapítsa meg, hogy a Magyar Köztársaság szempontjából a Lisszaboni Szerződés érvénytelen!

Magyarország az elmúlt történelmi időszakban létezésének határmezsgyéjére került. Mára egy megcsonkolt, kifosztott nemzetté vált, amely maradék javaiért olyanokkal kénytelen versenyezni, akik történelmileg szerencsésebb helyzetből indulhattak, és akikben nincs annyi sportszerűség sem, hogy egészségesként ne a paraolimpiai játékokról vigyék el az összes trófeát.

Magyarország polgárainak a nemzetközi jogi normák szerint is joguk van saját sorsuk irányításába való beleszólásra, melyre a jelenlegi illegitim, az ország kifosztásában résztvevők által kreált ,,Alkotmány" nem nyújt lehetőséget.

A Magyar Nemzet sorsa jobbra fordítása érdekében már minden békés eszközzel megpróbálkozott. Eredményt próbálkozásaink nem hoztak. Kifosztva, idegen hatalmak által megszállva, rohamosan fogyva élünk Európa közepén.

Ezért kérjük a Tisztelt Bíróságot, mondja ki nemzetünk önrendelkezéshez való jogát, hogy azzal élhessünk, mielőtt eltűnnénk a történelem süllyesztőjében.


Kelt: Gyula, 2010 március 02.-án


Tisztelettel: Kasler Árpád BAÉSZ elnöke



1. számú melléklet

Gyurcsány Ferenc teljes balatonőszödi beszédének írott változata
2006. május 26-án hangzott el Őszödön

,,Az, amit el tudtam nektek mondani, itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk, az természetesen nem képes magában foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni, és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen. Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel, hogy a magabiztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban és menni előre. Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk! Nincsen ennyi kapacitásunk. Azt az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész csapat, és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körülülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel meg szakértőkkel. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van gyerekek!
Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmapolitikai egységet, mint soha az elmúlt években. Vagy talán sose. Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka, hagy maga után kívánnivalót. Igen, igazatok van. Pontosan tudjuk mi azt, hogy rengeteg kockázattal nézünk szembe. Amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert az Alkotmánybíróság visszaküldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött, mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebbe a fázisban még, 5-6-7 ember reggeltől éjszakáig, a szó legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen.
Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt a kollegákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk előre! Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?
Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan felépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobbra a tempót. Ez a helyzet. Közben meg kell állapodni még a szabaddemokratákkal, meg még miniszteri problémák, meg ismeritek. Nézzétek, a dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt tesza-toszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kibaszott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni. Azt tudom nektek mondani, nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek. Nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen. Hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek én még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk, és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva.
Ezért annak az előrebocsátásával, amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben, Kornaitól Bokrosig, Békéstől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végig beszéltük, végig szenvedtük, végig üvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozom. Hű, a hétszázát neki! És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak. Vessünk ki ingatlanadót mindenkire! Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami ötmillió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem százmilliót. Ötöt. És egyébként még odaadjuk az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, az az ő bevételük. Az egész sztorinak az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint.
Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy Ferikém, olvasom a Sarközy tanulmányban, hogy ha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó isten! Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fent lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Vagy elküldi a papírját, amelyen kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon, és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkban, akkor úgy már nincsen megoldásunk. Általában sok jó ötlet van egészen addig, amíg nem kell számolni. Amikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens, mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a maradék konzisztensebb legyen, és máris éppen csak harmadannyi pénz van, mint amennyit össze kell szedni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje. Gyerekek, nem vagyunk tökéletesek! Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben, hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni.
Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor se. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között, muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatokról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás, nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. És akarok most egyetlen egyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom én elmondani nektek.
Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát, nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Nem a történelem könyveknek, arra szarok, egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e. Hogy én személy szerint egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a kurva rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útköltség elszámolásunk, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot! Csak azért! Egzisztenciát lehet még találni sokat.
Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom, ne vágjátok mindig a képembe! De csak ezért érdemes! Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni! Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell csinálni! Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogy ha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni, és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlen egy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, amely eddig volt, mert minden más sérti valakinek az érdekét, ahhoz másik madame kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni. Egyáltalán nem. Én nem fogok naponta felállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. Volt ilyen miniszterelnök-elődöm is, aki állandóan elmondta, hogy én nem ilyen pasi vagyok. Amíg van benne erő, és megyünk előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másért.
Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén felülemelkedni és megkötni új védeket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy a francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt elég miniszterelnökünk, ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgy is maradni szoktunk. Lehet, és azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt. Egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort, aludjon egy-két éjszakát és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja mondani, amit az elmúlt években mindig mondott, és nem jut el odáig, hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást kell mondani, mint amit mondtam öt éven keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind a 190 ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem először. Csinálják!
Máskor meg azt, másik engedje el, hogy hadd csinálhassa. Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. És ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer. Be kell valljam. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk befolyásolni, hogy mi történik, vagy rá fog omlani, a francba. A megoldás biztosan nem tökéletes, igazatok van. Biztosan nem. Csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, akivel el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel, és nálunk, akik ezt egy páran a tetején csinálják a Bélától a Veres Janiig, Kiss Pétertől az Ildikóig, Szekeres Imrétől a Hillerig, meg mondjuk velem, nagyjából elhisszük, hogy körülbelül jó. Mert ezeknek el kell hinni. Egyedül külön-külön tudunk mást is, csak nem külön-külön vagyunk, hanem ott ülünk tizenegy néhányan az asztal körül és el kell fogadni. Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni.
Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek. Igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak akkor lehet végigcsinálni, ha a lényegben hisznek és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat, önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni. Nem szabad. Semmihez nem ragaszkodunk, úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egyvalami a fejemben, hogy annak kell lenni az egészségügyben, annak kell lenni, az izé. Dehogy! Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediálom. Nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennük Nem diktálom, nem igaz. Ha diktálom, akkor, amikor le akarnak lassulni, és nem akarnak megállapodni. Hogy gyerünk a hétszázát, előre! Ezt tartom a dolgomnak. És amiben megállapodtunk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy A-Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra, és azt mondom, hogy ki fogom belőletek verni. Francot! Van A-Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön meg a régi igazságaikon. Arra van! Aztán, amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben. Egyáltalán nincsen. Nagy dolgot kaptam ettől, amit a másfél évben csinálhattam. Azt a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni, Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával?
Vagy C változat, nem történik semmi, el lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. Persze, hogy az oktatásban borzasztóan nehéz bármihez hozzányúlni, de igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikőtök mondta - az Arató Gergely -, az mégiscsak a legnagyobb igazságtalanság kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán még szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma! Ez a nagy gond! És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatást kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek! Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy ki kell fizetni 3 százalékonként. Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen! Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként, ha hét százalék, akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást, ez az igazi botrány! Az az igazi botrány, ahogy a Laci beszél az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem! És mióta az anyámnak, ismerik a nevét, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt, megjavult az egészségügyi rendszer fiam? Mondom, egy lószart mama! Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet! Ez botrány! Ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi, az nem botrány, az kényelmetlen politikailag. Meg kifizetni. Meg politikailag lehet súlyos következménye, de őszintén szólva, ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől. De hölgyeim, és uraim! Ez egy pár száz embernek meg a családjának, meg az ismerőseinek a problémája, a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni, mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni! Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani.
És egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, ha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. Francba is, mibe is akkor? El kell indulni, tudni kell, hogy mit akarunk csinálni! Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron gyerekek. Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, hogy ha nem az egymás közötti faszkodást miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket, és nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a támogatásunkat, aztán majd visszaszerezzük. Mert megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. Hogy nem lett mindenkinek jobb, igazuk van. De neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester meg hány helyettese lesz. Fontos az is persze, tudom én. Nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyében, és mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk. Mi! És az ország azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk. Szóval, azt tudom nektek mondani, hogy álljunk neki, csináljuk meg, sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát. Sem így, sem így, tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni és elmagyarázzátok, hogy reform igen, de, ahhoz én nem kellek, ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról. Gyerekek, kell még valamit mondanom Ildikó?"


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Áldott Karácsonyt!
  2010-12-24 18:10:33, péntek
 
  Egyházi ünnepeink
a népi hagyományok tükrében

.
A karácsony

Az egyik, népi hagyományainkban leggazdagabb ünnepkör karácsony: dec. 25-26. Az egyház ezeknek a szokásoknak egynémelyikét egyenesen megszentelte és a vallás ünnepei közé beiktatta, másokat hallgatólagosan elnézett, ismerve fontos funkciójukat a nép életében.
Az óegyház döntése óta a karácsony hangulatban, jelképekben, népszokásokban, egyént, családot, társadalmat átjáró ihletésben egyre gazdagodott.

A jelképek élén a betlehemi csillagot kell mondanunk, amely ott ragyog, hívogat és utat mutat a magyar református templomtornyokon.
Az alma, amely az ókori szimbolikában Isten hozzánk hajló szerelmének, magának a Kisdednek a jelképe. Bizonyságul szóljon a népi versike:
"A kis Jézus arany alma,
Boldogságos Szűz az Anyja."
A dió is ősi Krisztus-jelkép: a Megváltó anyja méhében, majd a sziklasírban rejtőzött, hogy utána az embereknek karácsonyi üdvössége, majd húsvéti eledele és öröme lehessen.
A legelterjedtebb karácsonyi jelkép a karácsonyfa. (Mai formájában német-protestáns eredetű.)
A karácsonyfa, Krisztus Urunkat jelképezi:
- gyertyái arra emlékeztetnek, hogy a halál árnyékának völgyében fény ragyogott fel jövetelével;
- édességei arra, hogy elhozta számunkra a bűnbocsánatot;
- örökzöld levelei, pedig arra, hogy örök életet ajándékoz.
A magyar karácsony hangulatához hozzátartozik, hogy a karácsonyfán legyen szaloncukor, és karácsonykor legyen hó, legyen ,,fehér" a karácsony.
A már említett karácsonyi szokásokon kívül még számosat lejegyeztek jeles folkloristáink.
Például Bálint Sándor (1904-80), aki egy életen át kutatta a keresztyén ünnepek néprajzát. Szerinte ez a gondolat, hogy: "az élet forrása megnyílt ez éjjel", a karácsony lényegére utaló hasonlat.
Ez a forrás nem más, mint a kútból, forrásból karácsony éjjelén frissen merített víz.
Ehhez kapcsolódó népszokás legősibb formáit találhatjuk például, a Bereg megyei Fornoson, ahol a falun kívüli kúthoz mentek a fonóban gyülekező leányok és legények éjféltájban. Fenyőkoszorúkkal díszítették a kutat. Aki éjfél után elsőnek oldotta föl a guzsvesszőt, az merítette azt az aranyvizet, "amelyben Jézus fürdött".
Tornyospálcán, karácsony éjfelén viszik az eladó lányok a jó kútról az aranyvizet, hogy reggel abban mosdván, szépek legyenek.
Kissárréten azt tartják, hogy éjjel 11 és 1 óra között aranyos víz folyik a Kőrösön. Ha ebből iszik a jószág, "nem áll beléjük nyavalya".
Az őrségi Kercavidék reformátusai is fenyőágakkal díszítik a kutat, s karácsony és újév reggelén olyan vizet isznak, amelyet éjfélkor merítettek.

Úgyszintén ősi szokás szalmát helyezni az asztal alá. Ez a betlehemi istálló idézése, noha a kutatók szerint ősi pogány vegetációs vonatkozása van.

Karácsony másodnapján, Szent István (dec. 26.) napjához kapcsolódik az egyik legnagyobb múltú magyar szokás, a regelés, regölés. A nyelvtudomány megállapítása szerint a regek a középkorban királyi, főúri mulatságok lehettek, melyeken a regősök mulattatták uraikat.
A szó maga összefügg a sámán révülését jelentő szóval, így feltételezhetően, legalábbis részben a honfoglalás előtti időkig követhető, míg másik oldalról a különféle európai alakoskodó játékokkal tart kapcsolatot.
A regölés szokását a Dunántúlon, főleg annak nyugati felében, továbbá Székelyföld egyes részein a múlt században még csaknem kétszáz községben ismerték.
Gyerekek, fiatal legények főleg állatbőrbe öltözve járták a falut. Félelmetesen hangzó láncos botjukat rázták, s köcsögdudájukkal nagy zajt csaptak és házról házra járva ilyen szöveggel köszöntöttek:
"Megjöttünk Szent István szolgái,
hideg, havas országból,
elfagyott kinek a füle,
kinek a lába,
a kendtek adományából
akarjuk meggyógyítani.
Mondjuk-e, vagy nyomjuk?"
Ha a ,,mondásra" engedélyt kaptak a ház gazdájától, akkor kezdenek bele az énekbe:
"Itt is keletkezik,
Egy csodató,
Aztat körülveszik
csodatevő szarvasok.
Ezer ága boga,
Ezer misegyertya
Gyulladva gyulladjék,
Altatva aludjék
Az új esztendőben!
Adjon az Isten ennek a gazdának
Egy hold földön száz mérő buzát!
Régi rejtem, régi rejtem
Sej, regü rejtem!...! (Nyögér, Vas m.)
A második részben a legények és leányok kerülnek sorra, akiket összepárosítanak: összeregölnek. Akikre így sor kerül, azokról azt tartják, hogy a következő farsang után összeházasodnak.
Az aprószentek-napi (dec. 28.) korbácsolás a régi egyházi eredetű szokások közé tartozik, egészen az ókorig követhetjük nyomát. Ilyenkor a gyerekeket megvesszőzték, annak emlékére, hogy Heródes király a kisdedeket megölette.
Egy XVIII. századi feljegyzés írja Erdélyből: "Ezen a napon gyermekecskéket jó reggel vesszővel megütögetik az Atyák vagy mások, annak emlékezetére, hogy gyermekek szenvedtek a Krisztusért..."
(A régi magyarok az újévet kiskarácsonynak nevezték. Az óegyház a karácsony nyolcadába emléknapokat iktatott: dec. 26. István diakónus emlékezete, harmadnapra János evangélista emléknapját, negyednapra az Aprószentek ünnepét.)

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
2010.11 2010. December 2011.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 41 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 174
  • e Hét: 333
  • e Hónap: 2578
  • e Év: 34308
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.