Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Bibliából és Szenttöl23/118
  2010-12-30 19:59:34, csütörtök
 
  Üdvözitö Istenünk
jóságában,szeretetében közénk jött békesség.
Üdvözitö Istenünk kinyilvánitotta jóságát és emberszeretetét/vö. Tit 3,4/Legyen hála ezért Istennek,mert általa kiárad a vigasztalás erre a zarándok, számüzött,nyomorúságos földi életünkre.
Az emberi testben való megjelenése elött az ö jósága is rejtve volt, jóllehet ö azelött is jó volt:ugyanis az Úr öröktöl fogva jóságos.De vajon miböl lehetett felismerni ezt a nagy jóságát?Az igéretekböl, amelyeket azonban nem tapasztaltak,ezért kételkedtek is azokban sokan.

Most azonban már hihetnek az emberek akár a saját szemüknek is,mert az Isten bizonyságai valóban igazak/Zsolt 93/2/,5/.Az égen azért vert sátort a napnak/Zsolt 19/8/,6/,hogy még a zavart szemü ember elöl se legyen elrejtve.
Ime,a béke már nemcsak igéret,hanem hozzánk küldött élet,nem halogatott,hanem már megadott,nemcsak jövendölt,hanem már közénk jött béke.Ime,az Atyaisten mintegy az irgalmasságával megtöltött kincses-zsákként küldte a földre; igen úgy ,ahogy mondtam,kincses-zsák,amelyet a szenvedés szakit fel,hogy a benne rejtett váltságdijunk kiömöljön; kincses-zsák, jóllehet kicsi, de telitett.Mivelhogy Fiú adatott nekünk/vö.Iz 8,5/,de benne lakik az Istenség egész teljessége/Kol 2,9/.Mert miután elérkezett az idök teljessége,megjelent az Istenség teljessége is.Testben jött el, hogy a testi embereknek megmutatkozzék,és emberségének megjelenésével felismerjék jóságát is.Ahol ugyanis megnyilvánul az Isten embersége,ott jósága sem maradhat rejtve .Jóságát ugyan mivel bizonyithatta volna jobban ,mint éppen azzal,hogy az én emberi testemet vette magára?Azt mondtam: az én testemet,és nem Ádámét,vagyis nem azt a testet,melyet Ádám a bünbeesés elött birt.
Mi mutatná meg jobban az ö irgalmasságát,mint az,hogy magára vette emberi nyomorúságunkat?Vajon mi bizonyitaná jóságának teljességét,mint az,hogy Isten Igéje érettünk olyan törékennyé lett,mint a fü?Uram,ki az ember, hogy törödöl vele,az emberfia, hogy gondolsz reá?/144/3/,3/Ebböl meg kell értenie az embernek,hogy Isten mennyire törödik vele;tudnia kell ebböl, hogyan gondolkozik róla,és mit érez iránta Isten.Ó, ember, ne azt emlegesd hát, hogy mit kell szenvedned,hanem azt,hogy ö mit szenvedett érted!Amit érted tett és amivé érted lett,ismerd föl, hogy az ö emberszeretetéböl neked megjelent az ö jósága.Minél kisebbé lett az emberségben, annál nagyobbat adott a jóságban; és minél igénytelenebbé vált értem,annál drágább lett nekem. Azt mondja az Apostol :Üdvözitö Istenünk kinyilvánitotta jóságát és emberszeretetét/Tit 3,4/
Milyen különlegesen nagy és nyilvánvaló az Isten jósága és emberszeretete!És milyen nagy jóságról tett bizonyságot Isten, amikor az emberi természetet az istenivel egyesitette!/Clairvauxi Szent Bernát szerzetes /+1153 Franciaország/




 
 
0 komment , kategória:  Clairvaux-i Szt.Bernát  
Online lelkigyakorlatból8/117
  2010-12-28 15:09:33, kedd
 
  Jézus békességet hoz születésének körülményeivel is.
A lelkigyakorlat e pontján engedjük, hogy Jézus megmutassa az Ő születésének körülményeit. Túlmegyünk Máté és Lukács beszámolóinak szavain. Sokkal mélyebbre lépünk be, mint amit elképzelünk, amire emlékezünk egy születés képeiről. Ezen a héten megtapasztaljuk Jézus születésének kegyelmét, hogy megértsük, mindez mit jelent számunkra.
Óhajunk nem szűnik. Fontos megújítanunk azt ezen a héten is: vágyunk megismerni Jézust mindennél jobban. Ahogyan megfigyeljük és megértjük Őt, szeretnénk minél teljesebben és tökéletesebben megszeretni. Ahogyan szeretetünk növekszik iránta, úgy növekedünk mi is a vágyunkban, hogy Vele tartsunk az Ő küldetésén.
Engedjük, hogy hetünk hátterében az Ő születésének képei legyenek. Azok elmondják, ki is Ő. Ahogy már korábban
tapasztaltuk, ez nem intellektuális gyakorlat. Ez közvetlen élmény. Szükséges, hogy ott lépdeljünk a képek között,melyek mutatják a szülők nyugtalanságát, a szegénységet, Jézus nagyon is emberi megszületésének az egyszerű, mégis különleges örömét, a pásztorok látogatásának meglepő voltát, s a veszélyt, mely mindvégig körülvette az életét.
Ezen a héten tudom-e minden aggályomat egybekapcsolni Mária és József aggodalmával? Tudok-e a hét
tapasztalataival Mária vajúdásához és szüléséhez közelebb kerülni, küzdve azzal, hogy átadjam magam, hogy életet adjak másoknak? Felismerem-e azt a szalmaágyat, melybe belefeküdni hívnak? S aztán érzem-e átváltozást, ahogy figyelem Jézust a szalmán a jászolban? Vannak-e szegény, egyszerű, fogyatékos vagy gondokkal küszködő emberek a közelemben, akik arra emlékeztetnek, miért volt annyira örömteli a pásztoroknak az Ő jövetele?
Az e heti segítségek meglehetősen praktikus lehetőségek a kegyelmek megtapasztalására. És kérünk, szánj energiát a kapott kegyelmek megosztására (például e-mailben).
Hadd legyen ma Jézus, aki oly emberien és oly teljesen lett emberré, folyamatos forrása az Ő ismeretében és szeretetében való növekedésnek.

"Minden nyugodt, s ragyogó." A héten a "végtelenség gyermekségbe zárulásának" egy másik jelenetét is alaposan meg fogjuk figyelni, ahogy Gerard Manley Hopkins költő fejezte ki. József és Mária útja Betlehembe egyáltalán nem volt nyugodt és ragyogó. Vagy ragyogó lehetett, de nem nyugodt a fogadóban, ahol nem volt számukra hely. És egyáltalán nem volt semmi ragyogó a szegényes istállóban, ahol hosszú útjuk után végül nyugodt helyet találtak.
Ott vagyunk a férfival, Józseffel, aki nem képes minden szükségeset megszerezni a feleségének. Látjuk őt sürgölődni,
guggolni a meggyújtandó tűz mellett, kitakarítani az istállót. Hallgatjuk a csendes éjt, az állatokat enni és nyugtalanul mocorogni. Halljuk az éjszaka nyugalmát, az idő nyugalmát, annak hangját, hogy az Időtlen Egy ránk szánja az idejét.
Hol állsz, vagy hol ülsz? Ki az, akihez a legközelebb vagy, hogy figyelhesd? Vonz-e ennek a két embernek a jelleme,ahogyan csodálják a harmadik emberkét az etetőben feküdni? Kijjebb akarsz-e menni, vagy közelebb? Mond-e neked Mária valamit szavakkal vagy gesztusokkal?
És a csend most megtörik, ahogy a pásztorok megjönnek. Fényességet láttak, és nyugalmukat megzavarták "Békesség a földön"-t éneklő angyalok. Mondasz-e nekik valamit arról, amit láttál? Ez a csodálat és a tűnődés ideje. Mária csak ül ott, és a szívében forgatja mindezeket. Ő igent mondott mindezen misztériumra, mikor megbízott az ígéretben. Ez az éjszaka is teli van titkokkal. Az összes ilyen kérdés: "Mi ez az egész?", "Hogyan volt lehetséges?" - ott morajlik a lelkében, és te talán ott ülsz mellette, és ízleled a saját "igen"-edet és "legyen meg a Te akaratod"-at.
Ismerjük a történetet jól, de minden egyes évben, valahányszor imádkozzuk, egyre jobban a sajátunkká válik. Isten az,amint folyamatosan mondja nekünk, hogy kik vagyunk mi, és mit gondol rólunk. A nehéz ebben a szemlélődésben pont az ismerősség. Lenyugodván azon a csendes éjen, az imádság újból odavisz minket, abba a ragyogásba, melyet a pásztorok is észleltek: ma született egy gyermek, aki békét hoz az egész világnak. Béke az Isten kegyelmében élőknek.Békesség a jóakaratúaknak. A béke Szent Ignácnál azoké, akik élvezik a képzeletüket.
Ott, a szűzanya és a gyermek körül elfoglaljuk helyünket, majd hátrébb léphetünk egy kicsinykét. Imádkozzunk a saját üres istállónkban, várva a békességre és a fényességre, mely megáld bennünket.
Így vagy a hasonló szavakkal...
Drága Jézus,
azt hiszem, a szalma illata fér hozzám a legközelebb. Látom magam, amint az istállón kívül, a hidegben állok, s nézek befelé egy résen. Kevés a fény, de valahogy mégis látok mindent.
Ez az imádság csodálatos utazás, Uram! S ez az utazás csodálatos imádság. Végignéztem, ahogy József és Mária Betlehembe utazik. Mária sok születést látott már és segített is számtalanszor otthon, de most nem volt vele senki asszony, és egy kicsit félt is. Józsefet sem ismerte még teljesen, mégis szerette őt, és megbízott benne. Mindaz, amit megosztottak egymással az elmúlt hónapokban, ahogyan megbeszélték Mária áldott állapotba kerülését, József
összezavarodását; mindkettejük rendületlen hite, s ahogy József úgy döntött, vele marad - mindez olyan erős köteléket hozott létre kettejük közt, mely sokkal-sokkal mélyebb, mint egy újdonsült házaspár szerelme.

Ekkor érzékelem, József és Mária mennyire elfáradt az utazás fáradalmaitól és a születésed örömétől ez éjszakán.
Ahogy Mária elszenderedik, karjában ringatva téged, még egyszer kinyitja a szemét. Tartanálak, míg ő és József alszik?
El sem hiszem! Leülök a szalmába, ahol nem zavarom őket, s csak tartalak téged a ruhában. Lepillantok rád,beleszagolok puha babanyakadba, megbököm orrommal az orcácskádat, ahogyan a saját gyermekeimmel tettem. Olyan mérhetetlen szeretetet érzek irántad, s azért, amit tettél. Eljöttél a világba így - ilyen elképesztő szegénységbe, egy
dohos istállóba. Azért tetted, hogy velünk légy életünknek a szegény és kevéssé illatos részein is.
Édes Jézusom, segíts, hogy érezzem ezt a csöppnyi-ségedet az egész héten! Add, hogy átérezzem gyámoltalanságodat,és felismerjem a saját gyámoltalanságomat, és lemondjak róla, ahogyan Te tetted. Segíts kicsinynek lennem a világban,


 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Bibliából és lelkésztöl11/116
  2010-12-26 19:30:36, vasárnap
 
  A békességet árasztó keresztény örömröl.
Az öröm, ha keresztény öröm, az önmagukat sanyargatók és az
üldözöttek megtisztult öröme, mely békét és derüt áraszt, hálássá,
gyöngéddé, finomérzésüvé, szelíddé, vidámmá és reménykedôvé tesz;kedvességgel és gyöngédséggel telt, megnyerô és lebilincselô. Ilyenek voltak az Evangélium keresztényei. Mert elnyerték, amit óhajtva kívántak. Fel kívánták áldozni e világ uraságát és minden pompáját Krisztus szerelméért, akit néztek, akit szerettek, akiben hittek,akiben örvendeztek. És amikor kívánságuk beteljesült, nem tehettek mást, mint hogy ,,örültek azon a napon és vigadtak, mert íme jutalmuk nagy volt a mennyekben.'' (Lk 6,23) Boldogok voltak, háromszorosan boldogok, mert éltük napjai bajjal teltek, de vigasztalódtak azután.
Ilyen volt az öröme, mondom, Krisztus elsô tanítványainak, kiknek
megengedtetett, hogy gyalázatot szenvedjenek és bajt türjenek az Ô nevéért; és ilyen szent, nemes kiválóságok voltak ennek az örömnek a gyümölcsei, amint az evangéliumok és az apostoli levelek minden lapja tanúsítja. ,,Dicsekszünk a szorongatásokban, -- mondja Szent Pál, --tudván, hogy a szorongatás türelmet eredményez, a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság meg reményt, a reménység pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk; mert az Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott.'' (Róm 5,3-5)/Boldog John Henry Newman biboros/+1890,Anglia/

 
 
0 komment , kategória:  J.H.Newman  
Költőtől3/115
  2010-12-23 20:24:48, csütörtök
 
  Jézusban békességünk meghirdetéséről
A szűz pihen - alázat minden éke
alkonyi árnyban a kunyhó előtt.
Nem sejti, Isten eljegyezte őt,
de lelke rétjén elömlik a béke.

S lám! ifjú jő most, fénylik öltözéke,
kezében pálmaág; szelíd erők
járják át az édesen reszketőt,
mert az arcról öröm villan feléje.

Üdvözlégy Mária! Így szól a vendég,
s hírül adja, mit rábízott a szent ég:
Az Úr hatalma ölel majd körül.

S néki mellére kulcsolódik karja,
hol titkos mély érzés ébred belül,
és szól: Legyen miként az Úr akarja."

(August Wilhelm von Schlegel: Ave Maria, részlet.
Tótfalusi István fordítása)
Link

Eljött már az ideje annak,
hogy a gyermek megszülessen,
mint az ifjú nászi ágyból
bontakozva megjelenjen.
Menyasszonyát átkarolja,
karjai közt tartsa híven,
ő, kit Mária jászolába
fektetett, a Gyermek Isten.
Istállóban, állatok közt,
szalmaágyon megpihenjen,
emberek éneke szóljon,
angyalok kardala zengjen,
eljegyzésüket megülni,
örömünnep kerekedjen.
Jászolában forgolódik,
sírdogál a Gyermek Isten,
véle ékes a menyasszony,
őt hozta, hogy ünnepeljen.
Mária ámulva nézi,
színét változtatja minden:
Istenben az ember sír fel,
emberben örül az Isten,
ami egynek s másiknak
oly szokatlan, ismeretlen.

(Juan de la Cruz: Kilencedik románc.
Takács Zsuzsa fordítása)
Link
Az első pásztor imádása
Isten óvjon, százszor áldott,
dicsőséges drága gyermek,
mert megváltja nagy kegyelmed
ezt a gyötrelmes világot;
ím e magasztaló szózat
mutassa szeretetét
a nyomorú pásztoroknak.

A másodiké
Isten óvjon, égi magzat,
kit küldött az Atyaisten,
s ki szerető szűzi testben
szerzettél lakást magadnak:
dicsőítjük nagy kegyelmed,
hogy Izrael népe közt
kicsinységünk nem veted meg.

A harmadiké
Isten óvjon, Messiás,
ember, Istenként kit áldunk,
fogadd hálánkat, királyunk,
hogy köztünk vettél lakást,
öltve gyarló földi testet,
melyben keserű halállal
kell majd bűneinkért veszned."

(Gómez Manrique:
A Mi Urunk születésének színjátéka, részlet.
Tótfalusi István fordítása)
Link

Áldott,békés ünnepeket kivánok mindenkinek!

Link

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Online lelkigyakorlatból7/114
  2010-12-21 19:17:21, kedd
 
  Békességet,szeretetet adó Jézusra emlékezés a születését elökészitök életéböl.
Ezen a héten Máté és Lukács evangéliumának első fejezeteit fogjuk használni. Ezekkel akarjuk betölteni egyre növekvő vágyunkat, hogy még jobban megismerjük Jézust, egyre bensőségesebben szerethessük, és egyre szabadabban követhessük Őt.
Ezen a héten Zakariás és Erzsébet, József és Mária arcát kutatjuk, és azt keressük, mit mondanak nekünk barátunkról, Jézusról. Megpróbálunk elfoglalt mindennapi életünk közepette belépni ezekbe a jelenetekbe.
Megpróbáljuk jobban megismerni Jézus jellemét és személyiségét a hit által, amely őt formálta.
Ez a fajta ima igényel némi gyakorlatot, de mindenki képes rá, hiszen egészen természetesen tesszük, ha egy
barátunk szüleivel találkozunk. És ha megtudunk valamit a barátunk családjáról, egyúttal a barátunkról is kiderül valami.
Hogy segítséget kaphass a jelenetek felhasználásához az imában, olvasd el az indító gondolatokat és gyakorlatokat.
Zakariás nem tudta elképzelni, hogyan kerekedhet Isten felül Erzsébet hajlott korán. És megnémult mindaddig, amíg ki nem mondta az újszülött nevét: "Isten hűséges". Az angyal azt adta hírül Máriának: "Istennél semmi sem lehetetlen." Erzsébet azt mondja: "Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!" Mária egész
lénye Isten nagyságáról tanúskodik, és szavai az ősök hitét visszhangozzák.
Amint életünk zsúfolt útjait rójuk, ezek a csodálatos történetek alakítják a hetünket. Lesz olyan pillanatunk,mikor kételkedünk, mint Zakariás, mikor nem tudjuk elképzelni, hogy Isten jelen van, és lesz egy másik Zakariáspillanatunk,mikor azt tudjuk mondani: "Hűséges az Isten!" Lesznek alkalmak, mikor a heti fotó a képernyőnkön a sodródás érzésére emlékeztet minket, mikor azt kérdezzük: "Hogyan történhet mindez?" És lesznek alkalmak, mikor Mária szavait idézi az elménkbe: "Íme, az Úrnak szolgálóleánya! Legyen nekem a te igéd szerint."
Indító gondolatok, gyakorlatok
Mikor Szent Ignác valakit el akart vezetni vágyainak beteljesítéséhez, hogy megismerje, szeresse és kövesse Jézust, azt tanította neki, hogy nagy összpontosítással és szabadsággal elmélkedjen az Evangélium jeleneteiről. A most kezdődő hetekben ezt fogjuk mi is megtanulni, mégpedig zajló életünkhöz alkalmazkodó módon.
Ha csak elolvasunk egy történetet az Evangéliumból, nagyon élénken magunk elé képzelhetjük, de ez nem sokban különbözik attól, mint mikor valaki élethűen ad elő valamit, ami vele történt meg. Már ez is különleges élmény, de van egy még mélyrehatóbb megközelítés, amely azért lehetséges, mert a Szentírás Isten szava. Ezek a történetek élő és hatékony kinyilatkoztatások. Mikor olvassuk őket, valami megmozdul a szívünkben. A kinyilatkoztatás túlmegy a történet szövegén.
Szent Ignác arra bátorít minket, hogy lépjünk be a történetbe. Azt akarja, hogy ne csak halljuk azt, és értsük meg a történteket. Azt akarja, hogy éljük át, és engedjük, hogy a jelentése és a benne rejlő kinyilatkoztatás helyet találjon a szívünkben. Ez nagy összpontosítást és szabadságot igényel, és túlvisz minket az aktuális szöveg részletein, életre kelti a történetet, és hozzám szól, aki hirtelen a jelenet szereplőjévé válok.

Egy jeleneten való elmélkedés a hétköznapokban
Ha szabadok vagyunk és összpontosítunk, lehetséges, hogy egy szentírási történet gyümölcsöző lesz elfoglaltságaim közepette is. Ezen a héten például fölkelhetek, és amíg elkészülök a napra (tusolok, borotválkozom, kisminkelem
magam, felöltözöm), azokon a jeleneteken tűnődhetek, amelyekkel a héten foglalkozunk. Ezen a héten József, Zakariás,Erzsébet és Mária vannak előtérben. Azután eszembe idézem az olvasmányaim legalapvetőbb üzenetét. Ezen a héten ilyesfélék lesznek: a küzdelem, hogy elhiggyük, Istennél semmi sem lehetetlen; annak megélése, hogy bíznom kell Istenben és hűségesnek kell lennem; annak megélése, hogy Isten hűséges. Azután eszembe idézem, hogy mivel
szembesülök a mai nap során. Ha nyitott szívvel nézem, biztosan találok valami hasonlóságot, valami kapcsolatot.
Elképzelhető, hogy küszködöm a házasságommal, és nehezen tudom elhinni, hogy Isten hűsége nagyobb, mint a mi makacsságunk. Ha például így van, akkor a társammal szó szerint körbejárhatjuk Zakariás és Mária történeteit, és néha tényleg megélhetjük, hogy némák vagyunk, amíg ki nem mondjuk: "Isten hűséges", vagy más alkalommal: "szolgád vagyok, Uram". Vagy hallhatjuk, amint Erzsébet azt mondja: "boldog vagy, mert hittél annak beteljesedésében, amit az Úr ígért neked".
Talán csak egy újabb megszokott, zsúfolt napot látok magam előtt, tele olyan stresszhelyzetekkel, melyeket a szokásos módon kezelek - és amelyek néha részei annak a mintázatnak, amelyet a bűnösségem és Isten szeretetének titka alkot.
Ezt felfedezhettem már pár héttel ezelőtt is a lelkigyakorlaton. Ezen a héten nagy kincsre lelhetek, ha a saját életem jeleneteit Erzsébetként élem meg. Képzeljük ezeket a kérdéseket mindennapi útvesztőink hátterébe: "Túl régóta van már ez így, hogy bármi is változzon." "Ki vagyok én, hogy azt képzeljem, valaha is ennél termékenyebb leszek?"
"Ennek a rengeteg mindennek a közepén hogy is képzelhetném, hogy én adok életet a pusztában kiáltó hangnak:>Készítsétek az Úr útját<?"
Talán csak úgy lép be az életembe az Evangélium, hogy minden nap megjegyzek belőle egy sort, és hagyom, hogy a szívembe ivódjon, amint azokban a köztes időkben azt ismételgetem, naponta tucatszor.
Képzeljük el, hogy ha ezen a héten Mária szavait ismételgetnénk: "Teljes szívemmel dicsérem az Urat" vagy "Isten
rátekintett szolgálója alázatosságára".
Végül pedig csodálatos lenne, ha megfontolnád, hogy másokkal is megossz néhány elmélkedést, az általad használt módszereket, a kapott kegyelmeket.

. Szent Ignác úgy tartotta, hogy minden emberi képesség olyan erőforrás, amely által Isten a közelünkbe juthat.
Így hát ezen a héten munkába fogjuk ezt az adottságunkat, hogy megnyíljunk az alázat, bizalom, és nyitottság kegyelmeinek. Figyelj, hol állsz, mikor Máriát meglátogatja az angyal. Tudatosítsd, hogy a képzeletedben mit mond neki, és mit gondol Mária. Mit mondasz, és mit teszel, mikor Erzsébet házába kíséred Máriát? Mit tesz József, miután felébred az álomból, amely megérteti vele, hogy feleségül kell vennie jegyesét, holott nem tőle való gyermeket hordoz?
Ezután Szent Ignác arra kér minket, hogy vonatkoztassuk ezt magunkra, és ebből nyerjünk kegyelmet. Talán távolról
nézzük Máriát. Ez jó. Most imádkozzunk ezzel a távolságérzéssel. Talán abból származik, hogy nem akarom, hogy közöm legyen a titkokhoz, és azt sem, hogy bíznom kelljen. Ekkor az igazság tudatában imádkozunk, amelynek valósága új és drámai módon nyilvánult meg. Szent Ignác számára a Jézushoz és barátaihoz való közeledés egy módja a magunk felé közeledésnek. Ez semmi esetre sem nárcisztikus vagy befelé forduló gondolat. Minél közelebb kerülök magamhoz és a valódi igazságaimhoz, annál bensőségesebben lesz velem Jézus.
Az Isten Igazsága, aki testté lett, belép
ennek a három embernek az életébe, és feltölti őket bizalommal, feltölti őket a titokkal, amellyel átadhatjuk magunk a
meglepetésnek és kalandoknak. Ez egy ijesztő, de mégis vigasztaló hét nekünk, ha figyeljük az emberi küzdelmeket,
amelyekkel Istent próbáljuk beengedni személyes életünkbe. Imádkozzunk azért is, hogy megkapjuk Isten töltésének nagyságát.
Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Jézus,
köszönöm, hogy újra megmutattad nekem a családi fényképalbumot. Kicsit más így imádkozni, és érzem, hogy tudatában vagyok saját magamnak. Légy velem mindebben. Hadd érezzem, hogy közelebb visz hozzád.
Elképzelem, hogy Zakariás és Erzsébet sokáig próbálkoznak a gyermekvállalással és végül feladják. Milyen nehéz lehetett ez nekik! Vajon összekapaszkodtak és egymást segítették a fájdalomban? Hogyan kezelték ezt a házasságukban? Azután évekkel később megjelenik egy angyal, és azt mondja nekik, hogy gyermekük lesz.
Azután Máriára és Józsefre nézek. Mária annyira fiatal volt. Látom, ahogy nevet a konyhában, megkavarja a tűzhelyen a levest, és történetekkel szórakoztatja a barátnőit. Innen kaptad a történetmondás tehetségét - édesanyádtól?
Azután látom ezt az életvidám, magával ragadó kacajú nőt az üres konyhában állni, mikor megjelenik az angyal. "Ő lesz Isten anyja?" Meglepődve szemlélem a küzdelmét. Tudja, hogy ez fenekestül felforgatja az életét! Tényleg ennyire meg akar bonyolítani magának mindent? Egyszerű életet akarna: főzni a barátainak, hozzámenni Józsefhez, és minden héten imádkozni a zsinagógában. Persze, érted akar élni, Istenem, de muszáj ennek ilyen nehéznek lenni?
Sose jutott eszembe, hogy ezzel Máriának problémája lehetett. Azt gondoltam, csak felvette a szentek mosolyát és már kész is volt a döntés. De most látom, ahogy félelmeivel küzd, és Istenhez imádkozik, mint mindig, ha fél. És a félelmei elpárolognak. Természetesen, ha Isten ezt szánja neki, akkor ő megteszi. És ott van még mindig a konyhában,ahol a leves még mindig a tűzhelyen gőzölög. Nyugodtan az angyal szemébe néz, és azt mondja: "Igen."
Csodálkozom ennek a hozzád szóló imának az erején, Jézus. Figyelem, ahogy édesanyád valódi személlyé válik előttem. Figyelem, ahogy igent mond. Azután pedig érzem, hogy tudatára ébredek a saját imáimnak. Talán
elszalad velem a képzeletem. Ilyenkor ugyanazt teszem, mint Mária. Mivel félek, Istenhez imádkozom. És lassan eltűnik a félelem.
Nem biztos, hogy korábban igazi, élő emberként tekintettem édesanyádra, Jézus. Látom, ahogy igent mond, s arról az igenről gondolkozom, amely az én életem része. Jobban meg akarlak ismerni és a Te életed szerint formálni a sajátomat. Nyitott akarok lenni az üzenetekre, amiket küldesz, még akkor is, ha a küldötteidnek nincs szárnyuk és
glóriájuk, hanem olyan emberek, akiket mindennap látok. Édes Jézus, segíts, hogy felismerjem a küldöttet. Segíts, hogy meghallgassam az üzenetet. És legfőképp, segíts, hogy igent mondjak.



 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból6/113
  2010-12-19 16:03:33, vasárnap
 
  Békességet ,szeretetet adó Jézusra emlékezés elödei életéböl.
Az egyik olyan valóság, amelynek fontosságára az utóbbi évtizedekben érzékenyebbek lettünk, a hátterünk, aki vagyunk.
Számos tényező játszik közre a formálódásunkban, de az őseink hatása igen fontos. Ezen a héten Jézus őseivel lépünk kapcsolatba.
Ez nem intellektuális gyakorlat. Nem kell bibliatudósnak lennünk hozzá, ez az egész tényleg egészen egyszerű. A vágyunk egyértelmű. Jézus szeret bennünket. Teljesebben meg akarjuk ismerni Őt. Jó pár hetet el fogunk tölteni a következőkben az evangéliumokkal, hogy földi tettei által közelebb kerüljünk Jézushoz. Ez a hét egyfajta kóstolót fog adni abból, hogy ki is Ő, és milyen kontextusban jött el.
A hét folyamán - mindabban a háttér-időnkben, amit csak találunk - próbálunk abban a tudatban maradni, hogy Jézus elődei zsidók voltak. Ahogyan magára gondolt, ahogyan Istenre, a képek, amelyek kitöltötték a tudatát, a kultúra, amely
az önazonosságát adta, mind-mind át volt itatva a héber hagyománnyal.
Jézus egész valóság-értelmezése abban gyökerezett, hogy Isten elhívta Ábrámot a szülőföldjéről, és új hazát ígért neki.
Jézusnak az Istenbe vetett bizalma annak az emlékezetén alapult, hogy Isten hű maradt ígéretről ígéretre. Sárai kora nem volt akadály. A fáraó hadserege mit sem számított. A templomot lerombolhatták, de Isten újra felépítette. Ha valóban ismerni akarom Jézust, akkor valóban ismernem kell azt a hit-hagyományt, amely ekkora bizonyosságot adott neki a küldetésében.
Fontosabb csak azokra a dolgokra gondolnunk, amelyeket máris tudunk e zsidó hagyományról, mint még többet kutatnunk. Olvasgasd az Ószövetség történeteit, hátha segítenek felidézni és kiszínezni az emlékeidet.
Ezen a héten, mondjuk egyszer, amikor sétálok vagy vezetek valahová, talán frusztráltan vagy mérgesen vagy
magányosan, esetleg odafordulhatok Jézushoz, és megkérdezhetem: "Hogyan készített föl a háttered az ilyen helyzetekre, Jézus?" A válaszok a hét kegyelmei, kötődése lesznek. E belső párbeszéd Jézus története és a saját történetem között segíteni fog megismernünk és jobban megszeretnünk Őt, és szorosabban lennünk vele a küldetésében.

Drága Jézus,
micsoda más hét! Sosem gondoltam úgy az Ószövetségre, mint a Te családod történetére, de hát éppen az előtted járó
emberek története az, ami annyira erősen hatott Rád. Mikor elkezdtem ezt a lelkigyakorlatot, megmutattam Neked az én életem fényképalbumát, a csúcs- és a mélypontokat, és azt láttam, hogy mindig ott voltál velem. Most, hogy valamivel közelebb érzem magam Hozzád, szeretném látni a Te történelmed, a Te történeteid. Szeretlek, és szeretném hallani mindazt, ami formált.
Olyan sok elvárás van ezekben a történetekben. Annyi módon várt Rád a néped, türelmesen vagy türelmetlenül, a
századok során. Nehéz volt számodra annyira másnak lenni, mint elképzelték? Tudom, mennyire emberi dolog, hogy tetszeni vágyunk másoknak. Küzdöttél azzal, ami voltál, és amit tanítani akartál nekik?
Ó Jézus. Annyira köszönöm, hogy szeretsz mindannyiunkat, szeretsz engem, hogy ezt a földi életet választottad. Csak elképzelni tudom a gyötrelmedet, hogy valóban eljuttasd az üzeneted azokhoz az emberekhez, akik talán csalódottak voltak. Miféle király voltál? Nem olyan voltál, mint akit vártak. De maradtál, és hű maradtál az üzenetedhez.
Köszönöm, hogy megosztod a történeteid, a családod. Kérlek, maradj velem ezen a héten, míg magamban hordozom a történeted, azokat a csodás és eleven ószövetségi históriákat. Maradj velem, ahogyan azt szemlélem, hogy ezek valóban annak a Terád várakozás történetei, a várakozáséi, hogy Te beteljesítsd az ígéretet. Drága barátom, köszönöm, hogy velem maradsz, akkor is, ha kiábrándítalak, amikor egyáltalán nem vagyok az, akinek teremtettem. Köszönöm a mélységes hűséged és szereteted irántam.

Link
 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Lelkésztöl10/J.H.Newman/112
  2010-12-16 15:27:49, csütörtök
 
  Az emlékekben Isten jelenléte felidézéséböl eredö békesség.
Tekintsen vissza valaki, aki bízik abban, hogy egészében Istennek tetszôen él, elmúlt életére és meg fogja állapítani, hogy mennyire döntôek voltak pillanatok és cselekedetek, amelyek annak idején teljesen közömböseknek látszottak ... Az Isten keze mindig övéi fölött van s általuk nem ismert úton vezeti ôket elôre. A legtöbb, amit tehetnek: a hit, hogy amit nem láthatnak meg most, meglátják azután és hogy híven együttmüködjenek Istennel a cél felé.
... Érzünk a maga idején, utána tudatosítunk és gondolkodunk. Ez
teszi kellemessé és édessé a rég elmúlt napokra való visszaemlékezést és ez érzékenyít el. A leghétköznapibb évek, amikor látszólagosan semmiért éltünk, éppen szabályos és nyugodt folyásuk következtében ragyogóvá válnak elôttünk. Ami akkor egyhangúság volt, az most rendületlenség; ami akkor unalom, az most enyhítô nyugalom; ami akkor haszontalannak látszott, az most önmagáért nagyrabecsült; ami csak egyhangúság volt, az most békesség. Minden kellemes és vigasztaló és mindenre meghatódottan gondolunk vissza. Sôt, ami az elsô pillanatra
csodálatos, még a szomorú idôk is megenyhülnek és megvilágosodnak utólag.
Miért ne lenne így azóta; hogy Urunk sokkal inkább jelen van,
bár látszólag vigasztalanságban és árvaságban hagyta övéit? Krisztus keresztjének a szívbe ültetése kemény megpróbáltatás, de az erôs gyökerü fa felnô a magasba, szép ágakat hajt, bôséges a gyümölcse s öröm ránézni. ...
... Az emberek gyakran visszatekintenek gyermekkorukra, ha valamely esemény élénken emlékezetükbe idézi. E régi idôk valamilyen maradványa vagy emléke, valamilyen vidék, könyv, szó, illat vagy hang visszaidézi emlékezetükbe iskolás idejük elsô éveit és meglátják akkor, amit nem tudtak felismerni egykor, hogy az Isten jelen volt velük s nyugodalmat adott nekik. Sôt talán még ekkor sem tudják pontosan megállapítani, mi volt az, ami azt az idôt oly ragyogóvá és széppé tette.
Elérzékenyülten, meghatódottan gondolnak ezekre az elsô évekre, de maguk sem tudják, miért. Azt gondolják, hogy maguk ezek az évek azok,ami után sóvárognak, pedig az Isten jelenléte az, ami vonzza ôket, mert most látják, hogy akkor fölöttük volt. Azt gondolják, hogy visszasírják a múltat, pedig csak a jövendô után sóvárognak. Nem gyermekek szeretnének újból lenni, hanem angyalok kívánnak lenni és látni szeretnék az Istent. Halhatatlan lények óhajtanak lenni, szeretnének hervadhatatlan koszorúval, fehérbe öltözötten, pálmával a kezükben trónusa elôtt lenni.
/Boldog John Henry Newman biboros/+1890,Anglia/



Link
 
 
0 komment , kategória:  J.H.Newman  
Online lelkigyakorlatból5/111
  2010-12-12 15:01:22, vasárnap
 
  A békesség ,szeretet müveire hivó Jézussal barátságunk mélyitése.
Már válaszoltunk annak a Valakinek hívására, akiről biztosan tudjuk, szeret minket: válaszoltunk Jézus Krisztus hívására. Valamilyen szinten azt is kifejeztük, vágyunk rá, hogy együtt legyünk Vele Atyjától kapott küldetésében. Most a szeretetben, az Ő szeretetében és a Vele való barátságban szeretnénk egyre növekedni, és nem félünk attól, hogy teljesen átadjuk magunkat e szándéknak.

Ezen a héten (és az elkövetkezőkben) egyetlen célunk minél jobban megismerni Jézust, és annyi mindent megtudni Róla, amennyit csak lehet. Azonban természetesen nem szellemi ismeretről van szó. Sokkal inkább olyasféle felfedezésről, amely mélyebb érzések, mélyebb vágyak felé vezet bennünket, és arra mutat, hogy igen, szeretnénk Vele lenni az Általa vállalt szolgálatban.Arra, hogy minél közelebbről és jobban megismerem Őt, hogy ezáltal Iránta érzett szeretetem is mélyebbé váljon, s így képessé váljak az Ő egyre bátrabb követésére.
A lelkigyakorlat első napjaiban magunkra figyeltünk, mikor életünk fényképalbumát lapoztuk át néhány képzelőerőn alapuló gyakorlat segítségével. Most Jézust kérjük, mutassa meg nekünk az Ő albumát, hiszen az a vágy vezérel minket,hogy minél többet megtudjunk Róla. Azt kérjük,mindent mutasson meg magáról, ossza meg velünk történetét - mert akivel időt töltünk, akit jól ismerünk, azt tudjuk igazán szeretni is. Most pedig nem másról van szó, mint arról, aki arra
hívott minket, vegyünk részt vele az Ő küldetésében, itt a földön.
Ezen a héten legeslegelölről indulunk. Elképzeljük, ahogy a Szentháromságban egy Isten végignézve az emberiség
történelmén végtelen irgalmából elküldte hozzánk Jézust, hogy megmentsen bennünket. A Bosznia-hercegovinai
Szarajevót ábrázoló kép segíthet, hogy megérthessük, hogyan is váltotta ki az emberiség története az Atya könyörülő
irgalmát. Már tudjuk, üdvtörténetünk nem más, mint az Isten irántunk megnyilvánuló szeretete - az előkészület, az ígéretek, a várakozás és végül Krisztus születése, élete, halála és feltámadása értünk.
Merjünk segítséggel élni ezekben a napokban, hogy beléphessünk Isten megtestesülésének titkába, hogy megsejthessük,miért is választotta az Úr a mi megváltásunkat. Már megvizsgáltuk nem csak a világban, de a bennünk rejtőzködő bűnt és lázadást is. Most láthatjuk az Atya válaszát minderre: Jézus Krisztust küldte közénk szolgálni! Újra mondjuk: bátran engedjük át magunkat vágynak, hogy akarjuk Jézus Krisztust minél jobban megismerni, tudni, honnan jött, akarjuk Őt minél jobban szeretni, és igen, szeretnénk Vele eggyé válni az Ő értünk vállalt missziójában. Azonban ne feledjük, Ő
az, aki minderre meghív bennünket!

Egyre inkább érezzük a vonzalmat, amely az erősödő kapcsolódáson alapul. Szép fokozatosan megtapasztalhatjuk, ahogyan egyre nő bennünk a vágy Krisztussal lenni -
kérdezni szeretnénk tőle, kedves szavakat mondani neki, és mindent megteszünk, hogy minél több időt tudjuk Vele tölteni!
Mindez gyakorlati segítség, hiszen nem csak szellemi feladat arra kérni a Fiút, mutassa meg nekünk fényképalbumát.
Szív-ügy is ez. A lelkigyakorlat mostani hetére nagyon szorosan kötődünk Jézushoz. Most nem is vágyunk másra, mint kapcsolatunk valódi elmélyülésére!
Jézus Krisztus albumának első lapjai a kezdetekig vezetnek vissza bennünket: a Szentháromság egységét ábrázolják,
ahogyan az egész emberiség történelmét szemléli, és nem érez mást, mint megindító, szívmelengető irgalmat.
Jelentős tapasztalat lehet számunkra, ha megpróbáljuk elképzelni az Atya végtelen kegyelmét, amellyel elküldte a Fiút világunkba, az életünkbe. Ne szaladjunk tovább! Időzzünk el ennél a gondolatnál, érzésnél. Minél inkább úgy látjuk Szarajevót a képen, mint a helyet, ahova Isten irgalma Krisztusban ér el, úgy világosodik meg számunkra egyre jobban,kicsoda is pontosan Jézus Krisztus. Ő értünk, hozzánk jött, elménkkel ezt alig foghatjuk fel! Teljesen a részemmé vált!
Soha, életem egyetlen pillanatában sem vagyok többé egyedül!
Ezen a héten feltétlen gyakoroljuk ezeket a szavakat:"Uram, segíts, hogy minél teljesebben megismerjelek, hogy így minél jobban szeresselek, és minél teljesebben lehessek a Tiéd."De az is lehet, inkább dalra fakadnál: "Ó, Uram,
három dologért imádkozom Hozzád: hadd lássalak tisztábban, szeresselek jobban és kövesselek minél szorosabban - napról napra!(Godspell, Szt. Ignác éneke, adaptáció)

Tudnunk kell, hogy amikor az ignáci lelkigyakorlatok során Krisztus életéről elmélkedünk, valójában nem ösztönöz bennünket másra az Úr, mint hogy lássuk és értsük, hogyan akar Ő a mi saját történetünkbe beosonni: egy Istenember apró gesztusain, mozdulatain,rezdülésein keresztül!
Teremtőnk számos próbálkozást tett, hogy elnyerje érdeklődésünket, figyelmünket. Apró kis üzenetek által zajlott ez az udvarlás az emberiség nagy családjának évszázadokon, sőt évezredeken át. A hívás intenzitása azonban egyre csak nőtt,végül az Úr Jézus eljövetelében csúcsosodott ki. Mivel a gyanakvás távolságot szül, bizalmatlan lelkünknek végig kell néznie az Ő gesztusainak szívünk előtt lejátszódó drámáját. Tudjuk, az előítéletek mellőzéshez, lenézéshez vezetnek,ezért meg kell engedjük Jézusnak, hogy meggyőzze elménket és értelmünket, hogy az ő követői között, az ő csapatában van a mi helyünk is, sehol máshol!
Így vagy hasonló szavakkal...
Uram,milyen lehet számodra végignézni az Általad alkotott világon? Látod a szépséget, a természetet, egymásért dolgozó,egymásra figyelő embereket, világra jövő gyermekeket. De van másik oldala is az érmének. El sem tudom képzelni azt a sok gonoszságot, amit Te észreveszel. Éhező apróságok, akik anyjuk karján halnak meg, fegyverek, melyek sokkal fontosabbá válnak, mint azok az emberek, akiket védeni hivatottak, fáradt és magányos arcok, akik az utcákat róják,akiknek nem csak hogy otthonuk nincs, de még méltóságuk és tiszteletük se.
Meleg és biztonságos otthonomból vizsgálom az ezen a héten bemutatott képet. Részletesen megfigyelem a lebombázott falut, az egyre növekvő füstöt, az aprócska virágokat, amelyek véletlenül a fán maradtak. Hiszen ezekből a házakból is emberek indultak munkába minden reggel. Esküvőkről, családi ünnepekről, könyvekről, szomszédoktól kölcsönkért lisztről beszélgettek. Most mindez nem más, csak füst.
Hogyan is nézhetsz egy olyan világra, ahol elpusztítjuk Tőled kapott otthonainkat, ihatatlanságig szennyezzük vizeinket, és értékesebbnek tartjuk pénzünket egymás életénél? Biztosan nagyon szomorú vagy. Teremtményeid megfeledkeztek Rólad.
De a szeretet megmagyarázhatatlan csodája révén Te minderre válaszul még közelebb férkőzöl hozzánk: Önmagadat szeretnéd adni az Általad alkotott világnak. A lehető legszokatlanabb módon fejezed ki irántunk érzett szeretetedet:egyikünkké váltál; ember lettél! Hogyan is szerethetsz bennünket ennyire? Hiszen tudod, hogy ez Neked is szenvedést,harcot, és végül halált jelent?
Uram, taníts engem jobban szeretni! Könyörgök, hagyd, hogy lássam, hogyan élted földi életed! Jobban akarlak
ismerni, sőt Veled akarok élni ebben a világban!IGEN-t szeretnék mondani meghívásodra. Engedd, hogy a barátod
legyek, amíg itt a Földön közöttünk jársz! Tanulni szeretnék Tőled, beszélgetni szeretnék Veled! Kérlek segíts, hogy életem a Tiédről mintázzam!
Mérhetetlen módon tisztelem azt a szeretetet, amellyel bennünket, teremtményeket szeretsz. Nem tudom kifejezni, amit mindez kivált belőlem, hiszen egy egyszerű "köszönöm" oly kevésnek tűnik. Uram fogd a kezem! Beszélj hozzám!
Mutasd meg életed albumát! Segíts nekem életem minden egyes napján igent mondanom a Te szavadra!

 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Bibliából és Szenttől22/110
  2010-12-09 18:42:09, csütörtök
 
  A megörvendeztetö evangélium,mellyel a békés lélek telitödik, tovább árad.
Vannak folyók,amelyek annak szivéböl fakadnak,aki Krisztustól kapott italt,és Isten Szentlelkének a forrásából meritett.Ezek a folyóvizek, amikor a léleknek juttatott kegyelemtöl kiáradnak, harsogva zúgnak.
Van olyan folyó is,amely hegyi patakként zúdúl rá megszenteltjeire, van olyan zúgó áradat is,amely megörvendezteti a békés és nyugodt lelket.Mindaz,aki ennek a folyónak teljességéböl meritett,fölemeli szavát,mint János evangélista,mint Péter és Pál,és miként az apostolok hangos szóval elterjesztették az egész földkerekség határáig az evangélium örömhirének üzenetét,úgy ez is hirdetni kezdi az Úr Jézus evangéliumát.
Vedd tehát Krisztustól te is azt a megbizást,hogy terjedjen a te szavad is,gyüjtsd össze Krisztus vizét,amely dicséri az Urat,és gyüjtsd össze sok helyröl azt a vizet is,amelyet prófétai felhök árasztanak.
Mindenki,aki vizet gyüjt a hegyekböl,és azt magához vonzza, avagy merit e forrásokból,az maga is esöt kezd permetezni, miként a felhök.Töltsd el hát lelked mélyét,hogy nedves legyen földed,és nyerjen vizet saját forrásodból is.
Aki igy sokat olvas és meg is érti azt,az megtelik,és aki telve van, az másokat is öntöz.Ezért mondja a Szentirás:"Ha telve vannak a felhök,esöt hullatnak/Préd 11,3/Szent Ambrus püspök/+397 Miláno/

Szent Ambrus (340-397) milánói püspök, latin nyelvű egyházi író, költő. Még nem volt megkeresztelve, amikor kissé szokatlan módon püspökké választották: egy püspökválasztás során a város katolikusai és ariánusai között zavargások támadtak, és ő Milano prefektusaként a rend fenntartása érdekében vonult a helyszínre. Ekkor a nép, egy gyermek bekiabálására közfelkiáltással hirtelen püspökké választotta, s az akkor még meg sem keresztelt harminchárom éves ifjú azonnal felvette a keresztséget, majd pappá, s egy héttel később püspökké szentelték.
Kiváló egyházi szónok vált belőle, aki a felebaráti szeretetet hirdette, beszédeit tömegek hallgatták, szónoklatainak hatása alatt tért meg, keresztelkedett meg és kezdett új életet Szent Ágoston. Himnuszaiban a mélységes hit egyszerű kifejezési módban jelenik meg, költészete új műfajt teremtő és messzire ható volt.

 
 
0 komment , kategória:  Szent Ambrus  
Online lelkigyakorlatból4/109
  2010-12-05 15:26:55, vasárnap
 
  A békesség ,szeretet müveire hivó Jézusnak adott válaszunkról.
A szeretet meghívása - Válaszunk
Kalauz: Teljesen átadni önmagunk
Ezen a héten a Szeretet meghívásának válaszára figyelünk. A múlt hét gyakorlatán keresztül tudjuk, hogy a válaszunk
mélysége függ a szeretetünk mélységétől az iránt az ember iránt, aki a meghívást kezdeményezi. Amikor a szeretett
személy igényli válaszunkat, mi igent mondunk. Még akkor is, amikor tudjuk, hogy a személyes ára nagy lesz,
válaszolunk, mert a szeretet mindig összetartozáshoz vezet. Szeretnénk azzal az eggyel lenni, akit szeretünk.
Ezen a héten hagyjuk a szívünket, hogy válaszoljon Jézus hívására. Láthatjuk a hívását a múlt hét kalauzából: a
meghívást arra, hogy csatlakozzunk hozzá, ahogyan az Ő uralma eljön. A hívás mindannyiunk számára különböző.
Mindannyiunknak különböző ajándékai, talentumai vannak. Mindannyiunk szívében különböző kegyelmek vannak helyezve. Egyedi krízisek és szenvedések tapasztalata alakítanak minket, hogy általuk képesek legyünk könyörületesek
lenni és másokkal együtt szenvedni. A meghívásnak különböző formái lehetnek a korunk, a tapasztalataink, a másokra
hatni tudásunk szerint. Szeretnénk úgy meghallani ezt a hívást, ahogyan személyesen nekünk szól. Azonban akárhogyan is, a meghívás és a lehetőség, hogy válaszoljunk - mindannyiunk számára ugyanaz. Természetesen mindannyian
igennel válaszolunk Nincs valódi boldogság az életben, amely ne foglalná magában Jézus követését.
A kérdés erre a hétre a válasz mélysége - mennyire teljesen válaszolunk.
Tehát, egyrészt adhatunk egyfajta nyitott választ, amellyel teljesen átadjuk magunkat mindannak, amit Jézus követése jelenthet. De az elmúlt hetekben Jézus szeretetének megtapasztalt kegyelmei megmozdíthattak bennünket akár annyira is, hogy a vágyunk valódi cselekvés legyen mindaz ellen, ami evilági, hiábavaló vagy önző bennünk.
Meglehet, hogy annyira vágyunk arra, hogy Jézussal legyünk - rendkívüliek, jelek legyünk másoknak - hogy a válaszunkban semmiféle fenntartást nem állítunk önmagunk felajánlása elé. Kifejezhetjük nem csupán a szándékunkat,hogy Jézussal legyünk szegénységében és abban, ahogyan magára vette emberi voltunkat; hanem azt a valódi
vágyunkat is, hogy önmagunkat éppúgy átadjuk, ahogyan ő, ha Urunk erre választana ki bennünket.

Engedd, hogy a válaszaid szavai, kifejezései áradjanak e héten. Van még jó sok hét hátra, hogy növekedhessünk a szeretet-követés óhajában, és fölfedezzük az odaadás mélységét. Ezen a héten egyszerűen csak
rátekintünk arra, ahogyan válaszolunk az odaadás kegyelmére.

Indító gondolatok, gyakorlatok
Másnak segíteni, hogy válaszolni tudjon a szeretetre való személyes meghívásra: kicsit olyan, mint segíteni valakinek ajándékot választania egy születésnapra vagy évfordulóra valakinek, akit szeret. A kérdések ezek lehetnek: Mennyire állsz közel ehhez az emberhez? Mit akarsz mondani az ajándékoddal? Mennyit akarsz rákölteni? A lelkigyakorlatnak ezen a pontján a kérdés az lehet: Milyen mélyen lettem megérintve Isten szeretete és kegyelme által? Mennyire vagyok hálás? Milyen mélyen tapasztaltam meg Jézus hívását? Milyen válasz formálódik a szívemben?
Az első tanács erre a hétre, hogy kezdd a legegyszerűbb válasszal. Csak mondj igent. Gyakorold hangosan kimondani. Mit érzel, amikor különbözőképpen mondod ki? Más-más fokú meggyőződéssel?
A következő feladat az lehet, hogy specifikusak legyünk az igenünkben. Mondhatom, hogy igen, és érthetem
alatta azt, hogy elkísérem Jézust Istentől kapott hivatásában azáltal, hogy hűséges leszek, akármi kerül is az utamba a mai napon.
Érezhetem, hogy van egy különleges hűség-féleség, amely Jézus nekem szánt meghívásába burkolózik be.
Szóval, így az igenemet még határozottabban kimondhatom: "Igen, veled leszek a házastársamhoz való költséges
hűségben" (vagy a gyermekeim szeretetében, elfogadván a munkám kihívásaiban adódó nehézségeket, megbocsájtván a rokonomnak vagy szomszédomnak, vagy abban, hogy teszek valamlyik önvédő, rossz szokásom ellen).
Érezhetem, ahogy a meghívás eléri azokat a területeket, ahol meghallottam a hívást, de nem válaszoltam.
Kimondhatom igen válaszomat még inkább nyitottan. "Igen, veled akarok lenni abban, ahogy szeretsz, és még teljesebben inkább megnyitom szívemet mások szükségletei iránt, főleg a szegények felé" (vagy időt teremtek, hogy még inkább bevonódjam; vagy válaszoljak a meghívásra, hogy szolgáljak a templomomban; vagy megírjam azt a
levelet a politikai képviselőmnek).
Lehet, hogy olyasféle szándék növekedik a szívemben, hogy növekvő szeretettel válaszolhassak Jézus szeretetére, hogy hatásosabban kifejezzem az igenemet. Talán szeretnék kipróbálni szavakat és kifejezéseket, amelyek személyesek és szeretők és teli vannak gyengédséggel, mélyen a belsőmből. Megpróbálhatom kifejezni a szándékom,hogy olyan közel legyek Jézushoz, hogy ugyanazt a sebezhetőséget tapasztaljam, amit Ő tapasztalt és tapasztal ma is.
Ahogy a szerelmesek, szeretném a szívemet az övébe helyezni. Gyakorolhatom, hogy hangosan kimondom, kiírom a növekvő szándékom, hogy megismerjem és magamra vehessem ugyanazokat a küzdelmeket és szenvedéseket és szegénységet, amelyek betöltik annak az Egynek a szívét, akit szeretek. Ezután az igenem és a meghitt összetartozásért,együttlétért való vágyam találkozik.
Az előttünk álló hetekben elfogadjuk a vágyunkat, hogy növekedjünk Jézus ismeretében, a Vele való meghitt
kapcsolatban, s az egységben a Vele végzett szolgálatban.
Ahogy minden héten is tesszük, engedjük, hogy a kegyelmek, amelyeket kérünk, a háttérré legyenek attól a pillanattól, amikor felébredek, azokon a közbeeső időkön keresztül addig, amíg lefekvéshez készülődöm.
Gyakorolhatom, hogy lassú mély levegőt veszek, ahogy egyik dologtól a másik felé haladok, ahogy fölveszem a
telefont, ahogy beszállok az autóba, ahogy bármit is csinálok. Az a mély lélegzet lehet egy lassú, mély igen.
Gyakoroljam, hogy a válaszom a mindennapi életem hátterét betöltse, és megtapasztaljam ennek a növekvő szeretetkapcsolatnak a hatalmát.

Útravaló
A sok meghíváson feltüntetett RSVP (répondez s'il vous plaît, a. m. 'kérjük, válaszoljon') arra utal, hogy visszajelzést
várnak. Amikor ilyen meghívást kapunk, elkezdünk gondolkodni azon, vajon alkalmas-e az idő, hogy részt vegyünk,
vajon részt akarunk-e egyáltalán venni - és néhányunknak nem kérdés, hogy természetesen semmiért ki nem hagynánk.
'Válaszolj, ha megkérhetlek', ez benne foglaltatik abban a sok-sok ajándékban és közbelépésben, amely által Isten hív bennünket. A válasz más, mint a reakció. A válasz fontolgatás eredménye, mérlegelésé, kiértékelésé, hogy mit is kértek, mit jelent ez nekünk, és mennyibe is fog kerülni. A reakció impulzívabb, azonnalibb.
Évente egyszer a katolikus Egyház megünnepli Krisztusnak, a királynak az ünnepét. Szolga királyként és
megidéző királyként jön, meghívván mindannyiunkat, hogy kövessük azok szolgálatában, akiket úgy nevez, "az egész
világ". Szent Ignác mindannyiunkat arra invitál, hogy gondoljuk át mindazt a sok módot az életünkben, amely által arra
hívatunk, hogy még mélyebben lépjünk Krisztus királyságába. Megteremtvén bennünket, Isten különböző ajándékokkal
és talentumokkal ruházott fel bennünket. A király felhívása a Lelkigyakorlatokban az, hogy éppen ezek által az ajándékok által válaszoljunk Neki. Krisztus azt mondta a halászoknak, hogy emberhalászok legyenek - minket is egyedülálló és különböző emberekként kér. "Arra hívlak, hogy ezt tedd, mert megajándékoztalak ezzel és ezzel."
Krisztus hívása ekkor a megerősítése és megáldása annak az ajándéknak, aki vagyunk.
A héten imádkozhatunk e népdallal is: "Kövess engem." "Bárhova megyek, bármit teszek, bárkit is ismerek,...Vedd a kezem és mondd, hogy követsz engem."
Jézus arra kér, hogy kövessük őt, de Ő velünk lesz és működik általunk, és semmi olyat nem kér tőlünk, amit magától ne kért volna. Meghív a győzelmébe, de ennek a győzelemnek a saját, igaz emberi erőfeszítéseibe is.
Mi arra vagyunk meghívva, hogy megfontoljuk, mérlegeljük, reflektáljunk az árra - hogy mi vár ránk benne -
s hogy meghalljuk a szelíd hívást, hogy használjuk azt a személyiséget és azokat az ajándékokat, amelyeket nekünk adott.
Ne feledd, sosem tudunk teljesen, végérvényesen átadni mindent az életünkből és a személyünkből Istennek.
Péter, az első nagy halász mindent otthagyott, hogy követhesse Jézust, és a következő három évet azzal töltötte, hogy
visszavegye azt apránként. Időnként szeretnénk mindent az ő lábnyomába helyezni. Ő mindent elvesz, bármily kicsi is
az, szívünkből, ajándékainkból és az életünkből, amit valaha felajánlottunk neki.
Így vagy hasonló szavakkal...

Drága Uram,
érzem mélyen a hívásod. Csöndben ülök vele, és felismerem a vágyat valami megválaszolhatatlanra az életemben, és
felismerem, hogy a te szelíd meghívásod a válasz.
Tudom. Érzem, hogy hívsz engem, meghívsz engem és felajánlod, hogy betöltöd azt üres vágyódásom, amit oly gyakran próbálok nem tudomásul venni. Az ürességet, amely oly mélyen lapul bennem, ahol te vagy, szerető Isten,ahol hozzád tartozom. Hogyan lehet, hogy a meghívás, amely Tőled jön, ennyire személyesen és tisztán, érthetően
nekem szól? Természetesen a válaszom igen. Hogyan lehetne más, az életemben megmutatott hűséged és szereteted
után?
Nem tudom, hogy ez az igenem hova vezet majd. A te meghívásod szelíd, nem az a félelemmel teli, amin én nyugtalankodtam. Te valamiképpen azt kéred, hogy helyezzem át a hangsúlyt a életemben, és abban, hogy megteszem,legyek még inkább önmagam, mint amennyire most vagyok. Kicsit félek, amikor arra gondolok, merre visz ez engem,
és hogyan változhat meg ezáltal az életem. De valahogy mégis tudom, hogy amikor válaszolok, még inkább azzá válok,
akinek teremtettél. Még inkább a valódi, hiteles valóm leszek.
Kezdem megérteni, Uram, hogy nem az igenem eredménye a fontos. Hanem az igenem. A mély vágy, szándék,hogy Veled legyek, kövesselek és szolgáljalak úgy, ahogy Te megjelensz nekem.
Vágyom az igaz szándékra, hogy teljesen Neked és az igenemnek adjam magam. Segíts, Uram, ne tántorodjak
meg igenemben, ne tartsam magam tőle vissza. Hadd kapaszkodjam a kezedbe, és ne a félelmeimbe.
"Mindenért, ami van, köszönet és hála. Mindenre, ami lesz, Igen."
Igen, Uram. Itt vagyok, igen.

 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2010.11 2010. December 2011.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 11 db bejegyzés
e év: 118 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 175
  • e Hét: 777
  • e Hónap: 3941
  • e Év: 45359
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.