Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/199 oldal   Bejegyzések száma: 1989 
x
  2010-12-31 18:52:00, péntek
 
  Hugo, Victor: Egy flamand ablak üvegére (Ecrit sur la vitre d'une fenêtre flamande Magyar nyelven)

Ecrit sur la vitre d'une fenêtre flamande (Francia)


J'aime le carillon dans tes cités antiques,

Ô vieux pays gardien de tes moeurs domestiques,

Noble Flandre, où le Nord se réchauffe engourdi

Au soleil de Castille et s'accouple au Midi !

Le carillon, c'est l'heure inattendue et folle,

Que l'oeil croit voir, vêtue en danseuse espagnole,

Apparaître soudain par le trou vif et clair

Que ferait en s'ouvrant une porte de l'air.

Elle vient, secouant sur les toits léthargiques

Son tablier d'argent plein de notes magiques,

Réveillant sans pitié les dormeurs ennuyeux,

Sautant à petits pas comme un oiseau joyeux,

Vibrant, ainsi qu'un dard qui tremble dans la cible ;

Par un frêle escalier de cristal invisible,

Effarée et dansante, elle descend des cieux ;

Et l'esprit, ce veilleur fait d'oreilles et d'yeux,

Tandis qu'elle va, vient, monte et descend encore,

Entend de marche en marche errer son pied sonore !





Egy flamand ablak üvegére (Magyar)




Szeretem én a friss harangjátékot ódon

falad közt, Flandria, ki ős családi módon

őrzöd szokásaid, s kasztíliai fényt

hintesz északra is, a dél testvéreként!

Szól a harangzene, és e váratlan órán

már szinte látni is, mint táncoló, spanyol lány

kiperdül hirtelen az ég fényes-vidám

résén, mintegy a lég megnyíló ajtaján.

Jön és a gubbadó házfedelek fölébe

száz bűvös hangjegyet ráz-ráz ezüst köténye;

fölver könyörtelen álomszuszékokat,

kis billegő madár-ugrásokkal szalad,

rezegve, mint a nyíl, ha céltáblába csattan;

s lefut, bolond vadóc, törékeny, láthatatlan

nagy kristálylépcsején, belezendül az ég;

a virrasztó figyel, tátja szemét-fülét,

s némán hallgatja, míg ő jön-megy, fönt s alant száll,

csengő léptét, amint fokról fokra szaladgál!

Nemes Nagy Ágnes
 
 
2 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
Zábrák Dénes
  2010-12-31 14:02:24, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-04-29 13:53:30


ELJŐ AZ ÚR
Szerző: Zábrák Dénes

A pálmafáknak lombja ráhajolt
Az útra, melyen a Mester haladt.
Odafent madarak kórusa dalolt
És népek szava zengett itt alant:
“Hozsánna! Jő az öröklét Királya,
Hozsánna, jő a népek Messiása,
Hozsánna, - Jő az Úr!”

De csalfa népnek csalfa indulatja
Egy hét után már életére tört,
Egy hét sem telt el és durván megtagadta.
Kereszten halt a kínnal meggyötört.
“Bocsáss meg nekik” - így suttogott ajka.
“Bocsáss meg - hisz ezért jöttem e világba!”

... Így halt értünk az Úr.

... Felleg borult az egek kárpitjára
S zokogva sírt a teremtett világ...
- De győztesen felkelt a nap sugára
És beragyogta a bús éjszakát.
... “Halleluja! - mert mi is győztünk Véled,
Feltámadott az Úr!”

Feltámadott és elhagyá a földet.
De ígérete biztat szüntelen:
Ha elkészíti nékünk a lakhelyet,
Eljő értünk és magával viszen.
Szálljon az ének Hozzá mennybe fel:
Jövel Urunk! Már várunk, óh, jövel!

Dicsőség mennyben s béke itt alant,
Szóljon az ének és zengjen a lant,
A hárfák hangja, orgonák zenéje
Szálljon esdeklőn fel a magas égbe:
“Jövel Urunk, mert sóvárog a szívünk,
Jövel, mert várunk rendületlenül.
Jövel, gyógyítsd meg sok-sok szenvedésünk!
Mellyel a bűnnek Démona gyötör.”
Mert Ő hall minket, - hisz Lelke itt van velünk
S eljön hamar! Az idő már kevés.
... Ezért hirdeti világszerte nékünk:
“Ébredjetek, míg lehet ébredés!”

... Vörös fénnyel száll le a Nap az égen:
“Vihar lesz” - mondják öreg pásztorok.
Korunk ezernyi gyászos fellegében
Hírt küldenek közelgő viharok.
Készüljetek az utolsó viharra,
Mely forgószélként söpri el a mát!
... A bűn és szennynek füstölgő romjára
Felépítjük az öröklét honát!

Eljut minden emberhez a földön kéklő ég alatt,
Mint földreszállott égi gondolat:
“Ébredjetek, az idő oly kevés!
Ébredjetek, míg lehet ébredés!
... Időnk rohan ... Már üt a végső óra ...
Egy ... kettő ... három ... négy ... Óh föld lakója
Borulj elé, mert jön, jön már a Mester!
Köszöntsük harsogó öröménekkel,
Hozsánna! Jő a mindenség Ura!
Hozsánna! Jő az Üdvösség Királya!
Hozsánna! Zengjen ezer hárfa hangja!
Hozsánna! Jő az Úr!

 
 
6 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
x
  2010-12-31 08:23:24, péntek
 
 
Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ..2011-04-05 07:53:59

Garay János
ŐZIKE.

Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve találtam az éren;
Még most is örűlök a mint felém
Simúla szegényke szelíden.

Ő volt örömöm nekem egyedül,
Csak ő maga kedves előttem,
És síma nyakára szerelmemül
Egy kék szalagot kötöttem.

Mezőre legelni kivittem őt,
Itatni kivittem az érre,
S az ér is örült, ha ivá vizét,
A rét csalogatta füvére.

,Halld, ifjú, birtokos úr vagyok!\'
S kincsével az úr kinálgat.
«Nem, kincses ur, arra nem áhitok:
Kincs nékem e kellemes állat.»

Drágán aranyozva, de gőggel is,
A czifra királyfi belépett:
,Halld, pénzt is adok, fiu, földet is!\'
«Hagyd nékem az őzfit, a szépet.»

Utána kökényszemü lány jöve,
Vigadni, mulatni az érre,
,Mily kellemes állat ez őzike!\'
S leszögzi szemét a mezőre.

«Vidd, angyal, oh vidd el az őzikét;
Nem kérve is a te sajátod!»
S a lány oda nyújtja piczin kezét:
,Örökre, örökre barátod!\'

 
 
0 komment , kategória:  Garay János 1.  
x
  2010-12-31 08:19:24, péntek
 
  A ,,krymi képekből" II.
szerző: Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj, fordító: Szabó Endre

Milyen szépek vagytok is ti,
Délvidéki éjjelek,
Tenger kékje, borostyánok,
Rózsák, sziklák, ligetek!

Jól is élnék itt, de sérti
Kedvem egynémely dolog:
A százlábú, skorpió - s a
Tarka, furcsa angolok.

 
 
0 komment , kategória:  Alekszej K Tolsztoj 1.  
Győrffy Attila:
  2010-12-31 05:11:55, péntek
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ....2011-01-02 02:58:29


Győrffy Attila: Hajnal-napra (vers)


Szerettem volna nagyon messzire menni, el,
soha többé nem fordulni hátra, soha már,
és szabaddá válni megint, akár a madár,
nem törődni vándorutakon már senkivel.

Szerettem volna távoli lenni és tőled
észrevétlen, nyomtalanul elmenni, vakon,
s a hazafelé vezető halott utakon
nem hallani vágyni többé meg soha szíved.

De lám, csupán az árva holtak a hűtlenek,
elhagynak, el, könnyű mosollyal halk ajkukon,
és csillagokba vesző árnyuk, drága húgom,
olykor hűlt szerelmeinken át-áttetszenek.

Hiába vágytam tőled örök szabadulást,
te erősebb vagy, mint a halál és az élet,
és fegyvertelen és áldott-vad szelídséged
csalt szeretők emlékét őrzi és a magányt.

Szerettem volna nélküled, csupán egyedül
játszani, várni és mímelni boldogságot,
s hogy ne tudd soha, örökös lesz a hiányod,
s hogy mellettem maradtál egyes-egy-egyedül,

de hulló csillagok alatt vitt halott utam,
vakon elvakítottak alkonytól hajnalig,
és vak lépteimtől sebzett virágait
mely rét őrzi ősztől tavaszig hontalan?

Szerettem volna menekülni tőled, s hozzád
vágytam egyedül, elvadult szívvel, és soha
nem vágytam úgy űzött asszonyi mosolyodra,
mint mikor arcul csapott gyáván a vert halál.

Szerettem volna nagyon messzire menni rég
s hozzád érkezni vissza mindörökké talán,
jól tudva, hogy nem fog rajtad többé a halál,
sem a végtelennel cinkos őrült feledés.
 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
baltasar del alcázar
  2010-12-30 22:43:34, csütörtök
 
  Gizella Lapu (#6) ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-01-02 02:23:27


baltasar del alcázar: vidám vacsora
Itt Jaénban, ahol élek,
lakik don Lope Sosa,
szép Inésem, róla szól a
víg történet, mit mesélek.

Volt ennek a jó lovagnak
egy portugál inasa...
node itt a vacsora,
ám együnk, ha enni adnak.

Már terítve asztalunk,
együtt van a finom étel
csésze, bor kiséretével,
mindjárt nekifoghatunk.

Szegd meg a cipót. Helyes.
A saláta égi manna,
s a pástétom meg a hagyma
szaga mely igéretes!

Új borocska? Jó a kezdet,
adj rá áldást, drága donna,
ájtatos vagyok, boromra
mindig vetek én keresztet.

Jó a kóstoló, ne röstelld,
add a tömlőt, hogyha mondom,
cseppjét megvenném forinton
ilyen pompás kis vörösnek.

Mely kocsmából fuvarozzák?
Innét csak, a sarkiból?
Hó, de olcsó ez a bor:
tizenhat egy pint, potomság.

Uramisten, bánya ez:
kincses alcocéri kocsma:
nagy vigasz, ha jó borocska
ily közelben csergedez.

Új találmány-e a csárda?
Istenuccse, nem tudom:
de nagy bölcs volt, mondhatom,
ki a kocsmát feltalálta.

Mert ha szomjasan betérek,
s új bort vágyom szerfölött,
mérik, adják, hörpölök,
pénzt dobok, s vigan kilépek.

Ezt nem kell dicsérni többé,
hisz dicséri önmagát:
nem lelek, csak egy hibát:
elfogy, ez se tart örökké.

Nincs pástétom, nincs saláta,
nincs, mivel bendőm betöltsem?
Véreshurka! Drága hölgyem,
szép nemednek szép virága!

Jaj, de pozsgás, jaj, de gazdag,
sistereg még, nosza oszd ki!
Nem kell annyit sokadozni,
itt van, hogy beléharapjak.

Rajta, be: de jobb, ha lappad,
cseppet szűk az útja-torka.
Hé! vizet ne tölts a borba,
megzavarhat, árt a hasnak.

Harmadévit, most, no tölts!
Így nő étvágyad, virágom:
Isten áldjon, hogy tanácsom
megfogadtad, drága bölcs.

Mondd, e módfölött jeles
véreshurkát nem imádod?
Csíp a rusnya, csíp az átok!
Merthogy dosztig fűszeres.

A fenyőmag szinte herseg!
Udvaronci íz, Inés,
s ez sütötte, ez a kéz:
disznóhizlalásra termett.

Hogyha látja, úgylehet,
a király is megehül,
mert e disznó remekül
tölti az üres belet.

Szívem mindjárt megszakad
a gyönyörtől. Nem tudom,
hogy vagy. Ám azt gondolom,
jól érzed te is magad.

Én már állnék fejtetőre,
ám veled van bölcs beszédem:
hány gyertyát tettél elébem?
Egyet? S kettő lett belőle?

Tudom én, hogy mi a nyitja,
hitvány kérdés, le veled!
Ha sötéten vedelek,
az a gyertyát szaporítja.

Ónkupát most: nyakra-főre
hörpöljünk, ki belekóstol,
annak semmi a vörösbor,
ehhez képest gyatra lőre.

Jaj, de síma! jaj, de édes!
Asszú illat, ó nedű!
Színe, íze nagyszerű,
s mennyi tisztasággal ékes!

Most a sajtot várja szám,
jön a gömböc is gurulva,
mindakettő újra s újra
csészét, ónkupát kiván.

Szép Inés, figyelj a sajtra,
a pintóit lepipálja,
s az olajbogyó a tálba
úgy evezget, mint a sajka.

Tedd most, amit tenni szoktál:
adj tömlőből, gondosan,
hat kis kortyot: vége van:
ülünk üres abroszoknál.

Hogyha gyomrunk így bevette
ezt a finom estebédet,
gondolom, most visszatérek
az iménti jó esetre.

Tudd meg hát, Inés hugom,
hogy a portugál beteg lett...
üt az óra tizenegyet:
alszom, holnap folytatom.

/Ford.: Nemes Nagy Ágnes/


 
 
2 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
B János
  2010-12-30 22:42:11, csütörtök
 
  Barcs János: Dankasirályok röptetik (vers)



- Turcsány Péter költő barátomnak -



Súlyos angyalszárnyak lebegéses hullámzása közelében
láttató spirálos érzés kavarog köröttünk az égen
Életcsillagod oly régóta kísérgeti tiszta világodat
mert nem téveszthet meg téged soha szelíd szók zenéje
hisz új tavasz s nyár megismerhetetlen bűvölete közeleg
s egyszerre kifosztogatja az osonó tolvajok lépteit...
Lám: most azt üzenem Neked a szigeti ősi földről -:
Szigethalomról - végre csöndesedjenek egy kissé
a megszédített bolyongultak tamburaszós gitárszólós
csapdák mélyre csüngő fényességének ide-oda hernyózó
sáros lövészárkaiban amit nem Attila ásatott nekünk...
Vesd oda hátad a testvédő partoknak mert megreccsennek
az árbocrudak viharokban elvásott elkoptatott kötelékei:
A sikoltás haldoklik ebben a tört perc-pillanatban...
Látod; kövér dankasirályok röptetik a tépett vitorlát -
vad tövis-gond szaggatja egyre a lenge szemfedőket:
Pomázon, Miskolcon, Barcson s itt a szigeten izzó szél
segíti útját föl a partokra kapaszkodni: S készülődhet
a hitetlenek serege! Megnyugtatlak most és ennek
tudatában üzenem NEKED, innen ebből a sziget-világból
a csodálatosan tiszta Pomáz-i paradicsomi édenedbe ahol
lassan kitavaszodik és friss fény mazurkázik köröttünk
teraszos mosollyal - biztatva ,,lelakatolt" ajkunkat...



Lám: ugye, lassan csak kisüt az új Nap s fölragyognak
a pomázi kertek alatt a lassan készülődő horpadt-hátú
ellopott domboldalak szép ős vonulatai: De ne feledjük...
Készülődnek a szívek s éber lélekkel figyelhetünk: mert
új névsorolvasás-perce - óra-pillanata oson körénk a
lelkek közötti ránk kényszerített mocsárban ahol kiválasztott
varázsló üzeni, hogy a ,,kő marad" és ha lassan is,
de a lándzsák megpihenhetnek mert égen földön ha nem
is dübörögve de éledezik az elszakíthatatlan győzelem!!!



(Szigethalom, 2009. március 15.)

 
 
0 komment , kategória:  Barcs János 1.  
x
  2010-12-30 22:41:51, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... 2011-01-30 07:43:59

kováts lászló: mese
Mesét mondok. egykor...régen
Holdsugáros nyári éjen,
Amikor a lomb se rezzen:
Künn jártam a természetben.
Elnéztem a fényes eget:
Tőlem milyen messze lehet.
S im...távolról halkan, szépen
Dalszó szállott át a légen.
Hallgattam a pásztorsipot,
És nem tudtam mért zokogott:
Miért sirt úgy a nótája:
"Fekete szem éjszakája".

Multak évek...lassan, szépen.
Felhők szállnak őszi légen.
Hullanak az akáclombok,
S én alattuk elbolyongok.
De hallga csak! Búsan...lágyan
Dal sir fel az éjszakában.
Oly ismerős, mintha...mintha
Hallottam vón álmaimba\'.
Megremeg rá minden tagom,
Értem a dalt...s mig hallgatom,
Fölzokog a szivem rája:
"Fekete szem éjszakája".


 
 
0 komment , kategória:  Kováts László 1.  
x
  2010-12-30 22:39:47, csütörtök
 
  Novák Valentin: Mindent kitárok (vers)


Ráközelítek a pontokra, célkeresztem: a kém-űrszonda.
A város, a krajon, a háztömb... Férfifej, az a burnusz-célgömb.
Agyában akad a transzmitter, de Korántsem lézengő ritter!
Táskában fundamenta-lista, az örök bolygó-terrorista...
Likvidálok, nosza, ma likvidálok!

Fixálom ott a másikat, ki homokozó viharban csihad...
Génjében tekereg a hibakód, csökkentett még a vezérmód.
Amott strihel egy export-elme, majd atomot teremt őkelme...
Baksissal elédesgeti az olaj-rezsim, ellen-állami ...
Likvidálok, nosza, ma likvidálok!

Pixeles az a terület, bújhat ott valami vegy-hivatal.
Kell még több nézet, vetület, frissült pásztán múlik a diadal.
Világ-voajőrök tetemre gyűljetek, kitárom ballonom,
'exhibícióm' nektek szegezni vegyi fegyverem, lúgmagom!
Mindent kitárok, ma mindent kitárok!

 
 
0 komment , kategória:  Novák Valentin 1.  
k jenő
  2010-12-30 22:39:26, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...........2011- 01-03 09:20:54
kiss jenő: vackorfa
Erdélyi vackorfa, szegény fa, fanyar fa,
ki állított ide az őszi avarba?
Vadas erdőszélre a szélbe ki tett?
Árva vagy, olyan, kit érdemes szeretni -
Látod, én szerettem mindig a magányost,
hajh, de százszor inkább fájóbb a magány most,
hajh, szigorú végzet ma egyedül állni,
ki magára maradt, azt éri akármi.

Szememet érc-delej ágaidra vonzza:
leveleid reze, kérged sima bronza,
ma még a tiéd, mind, de ha majd letörnek,
mit tehetsz? - eladod a rézműves ősznek!
S akkor ki mondja majd rá, hogy csoda-lomb ez?
Ó, fám, egyszer minden kincsből lomha lom lesz,
s bár itt-ott marad rubin levél elégszer,
az csak olyan, mint halott kezén az ékszer.

Magányos fa! ne nézz körül, minden más itt,
lábad alól egyre szalad ki a pázsit,
mint szép szőnyeg, mit az Idő húz orozva,
hogy tavaszra rendbe tegye, kiporozza -
Ó, egyszer csak arra ébredsz, hogy a földön
állasz, mely nyirokkal nedves, mint a börtön,
földön, melyet az ég esőfonalakra
kötve próbál felrántani a magasba.

Árnyékodat nem teríted gyepre többet,
magadra öltöd, mint kopott gyenge köpenyt,
s míg az időjárás egyre hidegebbre
fordul, csak állsz árnyékodban dideregve.
Szél ver, de te csak állsz, erdélyi vackorfa!
fél lábon állsz, mint nyűtt, szárny szegett gólya,
mely hallja társait éjben tovahúzni -
s átszólsz az erdőnek: csak mi maradunk, mi!

Maradunk! - Ó, mily zord, fojtó keserűség
ez a télre váró, bús erdélyi hűség!
Mily kénytelen erény! - (de mégis erény ez) -
Állsz, de szíved bolond döbbenetet érez.
A réteken mind több tócsa gyűl: a köd, mint
fagyos tej, amelyet az éj ki-kilöccsint,
az éj, e mord, öregedő tejesember -
Jaj, november! - borzongsz össze. - Jaj, november.

Erdélyi vackorfa, szegény fa, fanyar fa,
mért vegyül könny el-elakadó szavamba?
Mért siratlak hős fa, bősz szelekben ingó?
Hiszen azt kellene mondanom, hogy így jó!
Bölcsesség a legjobb vigaszunk a bajban,
minden télben titkon a jövő tavasz van,
ó, te télbe csukló, dér verte, havas fám!
meg kell halnod előbb, hogy feltámadhassál!




 
 
0 komment , kategória:  Kiss Jenő 1.  
     1/199 oldal   Bejegyzések száma: 1989 
2010.11 2010. December 2011.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1989 db bejegyzés
e év: 23370 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2594
  • e Hét: 12923
  • e Hónap: 107789
  • e Év: 1945188
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.