|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2010-12-28 15:54:04, kedd
|
|
|
Ajtók nyílnak. Ajtók csukódnak.
Valaki jön? Valaki megy?
Nyitjára nem jutok a kódnak.
|
|
|
1 komment
, kategória: Lélekmorzsák 2. |
|
|
|
|
|
2010-12-28 15:44:17, kedd
|
|
|
Turmezei Erzsébet
Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.
Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserű "nem"-el.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.
Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ad és hogyha "nem"-el éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet.
Hiszek a szeretetben.
Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdessék:
Hiszek a szeretetben.
|
|
|
0 komment
, kategória: Ősz 1. |
|
|
|
|
|
2010-12-28 15:43:03, kedd
|
|
|
Ideje, hogy megköszönjem végre,
hogy jóban-rosszban itt voltál velem.
Hogy napsugarat festettél az égre,
őszbehajló borús éjjeleken.
Ideje, hogy megtudja most más is,
Hogy hajótörött vagyok nélküled,
Hogy az élet vihar verte tengerében,
Te vagy a biztos kis sziget!
|
|
|
0 komment
, kategória: Emlékeim 1. |
|
|
|
|
|
2010-12-28 15:41:47, kedd
|
|
|
Vannak dolgok, amelyeket megállítani és
vannak dolgok, melyeket siettetni nem lehet.
Fekete István
|
|
|
0 komment
, kategória: Festmények 3. |
|
|
|
|
|
2010-12-28 15:20:23, kedd
|
|
|
Fitó Ica
Voltam az ígéret,
beteljesült álmod,
voltam a szerelmed,
és hűséges párod.
Voltam büszke asszony,
gyümölcsöt érlelő,
voltam meleg kályha,
ágyadban fészkelő.
Voltam a nagy úton
sorsodban osztozó,
voltam zord időkben
támasz, vigaszt hozó.
Voltam a biztos pont,
kihez visszatérhetsz,
voltam megbocsátód,
amikor eltévedsz.
Voltam hű ápolód
bajban, betegségben,
vagyok sorsod társa
élet-őszülésben.
Voltam fényes sugár
virághozó nyárban,
vagyok bágyadt napfény
őszi hervadásban.
|
|
|
0 komment
, kategória: Tizennyolc éven felül 2. |
|
|
|
|
|
2010-12-28 14:48:45, kedd
|
|
|
Oda van a virágos nyár,
minden levél sárga.
Jajgatva sír a szellő is,
mintha neki fájna
Fel-felzokog úgy kesereg
Ott künn az avarban
Mint mikor az én rózsámnak
Szerelmetes violámnak
Elvesztését sirattam.
Szellő, szellő, síró szellő,
fáj a szívem-lelkem,
Beteg vagyok, meg is halok,
sirassál meg engem.
Vidd magaddal a szívemet
e világon végig,
Mutogasd meg mindenkinek
Milyenek a vérző szívek
Mikor összetépik.
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
2010-12-28 14:37:42, kedd
|
|
|
Vajda János
Vége már a szép napoknak.
A virágok hervadoznak.
Bágyadoz a nap sugara.
Lombjai a rengetegnek
Mélabúsan integetnek;
El kell menni, úgy-e, nemsokára?
Közelebb megyek hozzájuk,
Hallgatom a suttogásuk,
Ha nekem is felelnének.
Ülök a füves bozótba,
Mint ki virraszt, hallgatózva,
Ágya mellett vonagló betegnek.
Az erdőnek érverése,
Hegyi patak csörrenése
Egyre lágyabb, egyre lankad.
Odafönn a gyászfelhőbe
Készül már a szemfedője,
És egyszerre majd eláll, elhallgat.
Elmerengve tépelődöm,
Mi az ember itt e földön,
És a nagy rejtély, a lélek?
E csodás, e képzelhetetlen
Vég nélkül való mindenben
Elenyész-e csak e percnyi élet?
A levegő halkan mozdul,
És a haldokló falombról
Egy levélke hull a földre.
Ez talán az égi válasz,
E halott kép, néma, száraz?
Hátha mégis nézem eltűnődve.
Mintha írva volna rája:
E világ egy játékkártya;
Elkeverik, meg kiosztják.
Porszem, ember, falevél, mind
Megannyi pillangó lény itt.
Újulásban forgó mulandóság.
|
|
|
0 komment
, kategória: Ősz 1. |
|
|
|
|
|
2010-12-28 14:35:09, kedd
|
|
|
Elindultál egykor az úton,
A végét még nem látod.
Minden nap neked ront az élet,
De erős vagy, rohamait állod.
Tudod, hogy majd eljön a vég,
De addig még valamit tenned kell,
Homlokodra nem az idő von ráncot,
Csak mész és soha nem adod fel.
Merész álmaid túlnőttek téged is,
Sötét utcán a mélység nem ijeszt,
Soha nem kaptál semmit senkitől,
Csak amit két kezed markolt, az a tied.
De csak menj tovább, tiéd a jövő!
Döntsd porba az idő kőfalát!
És taposd sarkaddal mélyen a sárba
Az élet mindkét negatív oldalát!
|
|
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
2010-12-28 14:33:00, kedd
|
|
|
Harsányi Lajos Ősz
Az arcod lassan elfakul,
s nem emlékszem szemedre már.
A nagy szerelem haldokol,
s nincs gyűlölet: se tél, se nyár.
Mint harcos, aki leszerel
és ellövi végső nyilát,
úgy nézek már utánad én,
és ködbe borul a világ.
A nap lassan leáldozik.
Fakó lesz minden szent dolog.
S emléked is majd, mint a füst,
maholnap ellobog
|
|
|
0 komment
, kategória: Ősz 1. |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2010. December
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
278 db bejegyzés |
e év: |
3099 db bejegyzés |
Összes: |
34589 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1718
- e Hét: 3674
- e Hónap: 25941
- e Év: 158495
|
|
|