Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
Időtálló vélemények a médiaman
  2010-12-29 23:59:16, szerda
 
  Időtálló vélemények a médiamanipulácóról

kedd, 2010. december 28.

A sajtón keresztül megvalósuló manipuláció kérdéseit tűzte napirendre a Magyar Rádió volt szerkesztője Trebitsch Péter a Világvevő 2003-ban elhangzott műsorban. Az összeállítás alcímei - Horváth Lajos: Minden érzelemtől és minden szándéktól mentes híradás nem létezik; Bedő Iván: A német sajtóban nemcsak szándékos hamisítványok vannak, hanem sok a pongyolaság; Amar Sinha: A hírszerzésnek dolgozó újságírókkal gyakran terjesztetnek rémhíreket; Kis Csaba: A manipulatív információ mindig is része volt a politikának és bizonyos értelemben az újságírásnak is; Róka Zsuzsa: Manipulálhatóbb a hír, mint sok-sok más áru; Ed Turner: A kormány, a Fehér Ház, a kongresszus, a külügyminisztérium, a Pentagon, az összes szövetségi és állami intézmény naponta próbálja eladni magát; Merth László: A világban mindig mások a hírek, mint a valóság.
(A műsor leírására a Teleschola Online-on bukkantam -

http://www.teleschola.hu/cikk/12/919

- és újbóli közreadására a nyilvánosságról szóló legújabb viták miatt gondoltam. )

# Horváth Lajos: Minden érzelemtől és minden szándéktól mentes híradás nem létezik

Az elmúlt ötven év során rádióamatőr bemondóként egyrészt különleges rádióhallgatási szokások alakultak ki nálam, másrészt mindig figyelemmel kísértem a hírek tartalmi oldalát is. Ezért válhatott érzékelhetővé és világossá számomra az a tendencia, ahogyan a hírek az idők folyamán változtak. Leginkább addig, ameddig kétpólusú volt a világ. Addig én is tettem azt, amit nagyon sokan mások, hogy meghallgattam a BBC híradásait is és meghallgattam a moszkvai rádió híradásait is - gondolván azt, hogy valahol a kettő között ott kell, hogy legyen az igazság. Azt a tapasztalatot már elég korán leszűrhettem magamnak, hogy abszolút objektív, tehát minden érzelemtől és minden szándéktól mentes híradás nem létezik. Vagy ha létezik, akkor az úgy el van rejtve előlem, hogy arra az egyre nem találtam rá...

Számomra is a BBC az alaprádió, hisz ha az egész világon mindenki úgy tudja, hogy a BBC az etalon, akkor miért pont én ne hinném, amikor ugyanolyan agymosott vagyok, mint bárki más... Viszont azt a régi emlékeimből tudom, hogy a BBC is tudott indulatos lenni azokkal szemben, akiket nem szeretett és akkor azokkal annak megfelelően is bánt. Például a 60-as, 70-es években, ha a híradás a Kínai Népköztársaságról szólt, akkor én ezt a szót, hogy ,,Kínai Népköztársaság", a BBC-ben nem hallottam. Helyette azt mondták, a ,,Red China" kormánya, vagyis a vörös Kína kormánya ezt meg azt határozta. Elmondásában és hangzásában ugyan nem volt benne indulat, de akkor a Kínai Népköztársaságnak Vörös Kína volt a neve. Ezzel az is a szándékuk volt, hogy jelezzék: a Kínai Népköztársaság számukra nem létező ország volt abban az időben. Ezzel viszont az én számomra világossá vált, hogy ők ragyogó eszközzel és ragyogó technikával tudnak érzelmeket kelteni az emberekben. De ugyanezt a technikát alkalmazták az akkori Német Demokratikus Köztársaság esetében is, amelyről ugyancsak ezt a nevet nem mondták ki, helyette a ,,pankovi rezsim" kifejezést használták. Mint ismeretes, Pankov, Berlinnek egy kerülete (volt) és az NDK akkori kormánya vagy pártvezetése itt székelt. Ebben tehát így többszörös volt hatáskeltő áttétel, mert Pankov ráadásul egy orosz vagy szovjet tábornok volt... Kiválóan működtek ezek a technikák.

Mindig is nyilvánvaló volt számomra - és a mai napig is maradt -, hogy a hírek abszolút objektívek nem lehetnek. Vagyis annyira objektívek nem lehetnek, hogy a valóságos történésnek tökéletes, hűséges, érzelmileg is történésileg is hűséges verbális modelljét készítsék el és ez legyen a híradás. Ilyen nem létezik. Hiszen amíg a hír elkészül, többfajta szűrőn is átmegy: magának az újságírónak, a tudósítónak a szűrőjén, az állomások szerkesztő-szűrőin és mindenhol picike kis dolgok tapad(hat)nak hozzá. Arról nem is beszélve, hogy a híradás ma már a legglobalizáltabb műfaj lett. Tehát nemcsak - ahogyan a filozófusaink, meg általában a társadalom gondjaival foglalkozó szakemberek állítják -, a világ globalizálódik, ezen belül globalizálódott a hírközlés is. A hírközlés pedig tovább globalizálja a világot. Manapság el nem tudok képzelni a négy-öt hatalmas nagy hírügynökségen és a két-három-négy óriási nagy rádió- televízióállomáson kívül más, alapvető és folytonos, folyamatos hírforrást. Ezek anyagilag képesek a világ bármely pontján tudósítót tartani és a világ bármely eseményéhez 5-10 perc alatt eljutni.

Nem hiszem, hogy ebből valaha is ki lehet törni. Attól tartok, hogy inkább az emberiség tömegfogyasztó tudatát fogják alakítani ehhez a helyzethez és a fogyasztó - mondjuk tíz év múlva - halálosan meglepődne, ha eredeti hangot, vagy leírást kapna valamiről és nem azt, amihez már hozzászoktatták, és ami a tömegtermelés által számára létfontosságú fogyasztási cikké lett...

# Bedő Iván: A német sajtóban nemcsak szándékos hamisítványok vannak, hanem sok a pongyolaság

Az amerikai Ku-Klux-Klan németországi titkos szervezetének tevékenysége. Kábítószer-küldemény Frankfurtból Svájcba. Gyermekek kizsákmányolása indiai szőnyegszövő műhelyekben. A kurd Munkáspárt titkos műhelye, ahol bombát készítenek. Csupa szenzáció, amelyről nyilván nem lehet könnyű tévériportot forgatni. Pedig könnyű volt. A 90-es években Michael Born szabadúszó tévériporter - barátai és ismerősei segítségével - Németországban forgatta a nagy leleplezéseket. A kurd terroristákat albán bevándorlók alakították, a Ku-Klux-Klan csuklyái alatt botcsinálta amatőr színjátszók bújtak meg. Legalább huszonkét ilyen riportot adott el kereskedelmi és közszolgálati tévéknek, és akkori árakon 300.000 márkát keresett. Born időközben szabadult. Csalás miatt ‘96-ban ítélték el négy évre. Mégpedig úgy, hogy nem a tévétársaságok fogtak gyanút, hanem szinte véletlenül bukott le, egy éles szemű tévénéző, egy rendőr révén. Born megint forgat - sőt, már a börtönévek közben is forgatott -, de nemrég egy interjúban azt mondta, hogy hamisítványokat soha többé. Amin viszont a jó útra tért hamisító csodálkozik, az az, hogy a német sajtó keveset tanult az ügyből, a nagy, tisztító vita elmaradt, és a tévékben is, az újságokban is változatlanul sok a megbízhatatlan értesülés, sőt, a hamisított fotó.

De a német sajtóban nemcsak szándékos hamisítványok vannak, hanem sok a pongyolaság, meg előfordul az is, hogy a tényeket igazítják a koncepciókhoz és nem fordítva. A távoli hadszínterek erre kiváló lehetőséget adnak. Anélkül, hogy most a tényeket szeretném tisztázni, felidézhetem például, hogy a német lapokban tavaly ilyenkor utólag vitatkozgattak el azon, hogy kik mészároltak le kiket két évvel korábban, 99-ben a koszovói Racsak falu közelében. Pedig ez fontos esemény volt, az egyik kiváltó oka annak, hogy a közvélemény felháborodása miatt a Nyugat katonailag beavatkozott a szerbek megfékezésére. Egy másik eset: tavaly nyáron hónapokig tartott, amíg tisztázták, hogy a Koszovóban alkalmazott amerikai lövedékeknek nincs radioaktív sugárzásuk. Annak idején többen feltételezték, hogy a híresztelés a szerbektől származott, akik ezzel az egyébként tudományosan is megalapozatlan gyanúval próbálták elbizonytalanítani a közvéleményt a NATO-országokban.

A sorozat szinte történelmi időkbe nyúlik vissza: a 80-as évek elején történt az a sajtótörténeti eset, hogy a ,,Stern" közölte a híres Hitler-naplót, egy Konrad Kujau nevű festő hamisítványát. A hetilap jelentős presztízsveszteséget szenvedett, a hamisító négy és fél év börtönt kapott. Újabbi keletű a Tom Kummer-botrány. Kummer a Süddeutsche Zeitung magazinjának küldött éveken át olyan interjúkat, elsősorban hollywoodi sztárokkal, amelyek nagyszerűen voltak megírva, csak egy bajuk volt: soha nem történtek meg, a szövegeket Kummer maga írta. A napilappal, a Süddeutsche Zeitunggal csak laza kapcsolatban álló heti magazin vezetőit a botrány kipattanása után, 2000 tavaszán lecserélték. A német újságírók között természetesen vannak, akiket aggasztanak ezek a viszonyok. Nagyjából egy évvel ezelőtt - amerikai mintára - megalapították az oknyomozó újságírók hálózatát. Az alapítók egyike az egyik legismertebb tényfeltáró riporter, Hans Leyendecker, a Süddeutsche Zeitung munkatársa. A többé-kevésbé balliberálisként nyilvántartott Süddeutsche a vezető minőségi napilap a konzervatív Frankfurter Allgemeine mellett. Hans Leyendeckert arról kérdeztem, miben látja a felületesség, a tévedések, a ferdítések okát.

- Nagy a konkurenciaharc, ez azt jelenti, hogy mindenki versenyez az exkluzív hírekért. Ez időnként az ellenkezőjére fordul, vagyis éppen az exkluzív információkat nem találják meg, viszont olyan hírek jelennek meg, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, mert mindenki első akar lenni, és olyasmiket hoz le, ami később nem áll meg. De általánosságban is elmondhatom: nem ismerek objektív újságírókat, akik csakis a tiszta igazságnak vannak elkötelezve.

- Azt mondja, hogy nem ismer ilyet? Miért?

- Nem hiszem, hogy egyetlen igazság létezik. De mindenki igyekszik közelebb kerülni az igazsághoz, ha jó szándékú. Csak éppen olyan újságírót, aki semmiféle függőséget sem érzékel, aki csak a tiszta igazságnak van elkötelezve, még nem láttam Németországban. De Amerikában sem.

- Ha ilyen korlátokat lát, akkor mik a lehetőségek, hogyan juthatnak az újságírók a legközelebb az ideális eredményhez?

- A jó újságírókat az egész világon arról lehet felismerni, hogy önmagukban is kételkednek, nem fogadják el egy az egyben a saját munkájuk eredményét sem. Németországban ehhez képest az az eltérés, hogy itt igen erős a véleménykultúra. Sok vezércikk-írónk van, aki egyszerűen azt hiszi, hogy a vezércikke szentírás. Én viszont egyáltalán nem hiszem azt.

- Némi egyoldalúság befolyásolja a Németországról alkotott külföldi képet is. Főleg az amerikai és angol tudósítók foglalkoznak előszeretettel a nácik és a skinheadek ügyeivel és a Németországban élő zsidók sorsával.

- Nem találom bajnak, ha érdekes témának tartják a Németországban élő zsidókat, hiszen a németek által elkövetett bűn annyira egyedülálló volt. Meg tudom érteni, hogy ezzel mindig foglalkoznak. De azért vannak más témák is, amelyekre oda lehet figyelni - mondja Hans Leyendecker, a Süddeutsche Zeitung riportere.
Amiből az is kitalálható, hogy, ha a külföldi újságokat figyeli, a berlini kormány sajtóhivatalának lehetnek gondjai a német országimázzsal. Meg hát vannak adottságok, amelyeken nehéz egyhamar változtatni. Korábban például azt olvastam valahol, hogy Angliában a legismertebb német még manapság is Adolf Hitler. Ebből következik, hogy a Németország-képet hivatalból is alakítják. A kormány sajtóhivatalában külön ügyosztály feladata a külföldre szóló píár. Kiadnak tájékoztató anyagokat is, de a hivatal azt tartja a legfontosabbnak, hogy külföldi véleményformálók jöjjenek el Németországba, és saját szemükkel győződjenek meg arról, hogy hogyan él az ország, ami egyébként nem feltétlenül azonos azzal, hogy mit mondanak a politikusok...

# Amar Sinha: A hírszerzésnek dolgozó újságírókkal gyakran terjesztetnek rémhíreket

Jó-e, ha valamiféle érzelem köti az újságírót cikkének tartalmához, alanyához? Egyáltalán: kizárható-e az ilyesmi? Amar Sinha Magyarországon működő indiai újságírót először arról kérdeztem: honnan informálódik a saját hazájában zajló aktuális eseményekről, de természetesen az is kiderül majd: szerinte a külföldi tudósítók hogyan - és miért úgy - látják, láttatják állomáshelyüket - ahogy...

- Az interneten például sok mindent lehet találni manapság, de a magyar sajtóban is ha valami megjelenik, természetesen azokat is elolvasom. Aztán ott van a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Times, a Newsweek és más angol lapok -, amelyeket ugyancsak el szoktam elolvasni. A BBC World angol nyelvű adására is odafigyelek és azokat az indiai folyóiratokat és napilapokat is átnézem, amikhez könnyen hozzá tudok férni. És így már össze is lehet hasonlítani, hogy ők mit írnak odahaza és rólunk mit írnak mások.

- Amikor az indiai vagy az Indiát érintő híreket, tudósításokat összehasonlítja, mennyire tarja egyformának ezeket?

- Talán azt mondhatnám, hogy háromféle külföldi tudósító van Indiában. Az egyik az, aki szereti Indiát és mindenben pozitívumot lát. Mélyen, belülről ismeri Indiát, tehát tartalmasan tud írni. Ez az egyik típus. Aztán van olyan, aki szereti Indiát, de itt már vége is. Elég felületesen ír, kis időre megy oda és annak alapján olyan dolgokat ír le, ami vagy igaz vagy nem igaz. A harmadik pedig olyan, aki nem is ismeri Indiát és mindig mindenben negatívumot lát...

- Ez - mondjuk így - amolyan ,,Amar-féle" kategorizálás...

- Pontosan. De szerintem minden országban fel lehet három ilyen kategóriát állítani.

- Ön szerint kell, hogy szeresse az újságíró azt a területet, ahol dolgozik?

- Ha egy újságíró egy másik országban van, nem baj, ha szereti azt az országot, mert ha szereti, akkor alaposabban megismeri azt. Ha pedig mélyebben ismeri, akkor több mint valószínű, hogy az írása jobban is tükrözi az ország valóságát. De ha valaki nem ismeri, ha nem szereti, felületesen ír, akkor érthető, hogy olyan lesz az írása, amely könnyen hamis képet mutat. Ugyanakkor - ugye - kényszerhelyzetben is van az újságíró. Mert - valljuk be - ha kizárólag pozitívumot írna egy helyről, mi - mint olvasók - elolvasnánk? Nem. Tehát neki muszáj olyan témákat is keresni, amelyek érdekesek, egy kicsikét eltérőek a mindennapitól. Mostanában Indiáról a külföldi sajtóban nagyon sokszor lehetett olvasni. India pedig már régóta szenvedő alanya a terrorizmusnak, de a világot úgy néz ki, hogy ez nem érdekelte. Mert ezt az ország saját problémájának tekintették. Pedig India mindig is panaszkodott és tiltakozott; próbálta a világ közvéleményét arra ráirányítani, hogy ami zajlik az nem jó. De sem Amerika, sem más, nem volt vevő rá addig, amíg ők saját maguk nem váltak áldozataivá ennek a terrorizmusnak. Akkor ébredt rá a világ, hogy a terrorizmus csakis rossz lehet. Nincs tehát jó terrorizmus, vagy rossz terrorizmus.

- De mit gondol, a világ hírolvasói, köztük a magyarok, hogyan tudnak különbséget tenni aközött, hogy mi az ami a valóságtól elrugaszkodott feltételezés és mi az, aminek nagyobb a valóságalapja?

- Biztos, hogy egy-egy ország, egy ember, egy nép, egy etnikum védtelen ezzel szemben - tehát kiszolgáltatottjai a véleményt formáló médiának. Az a kérdése, hogy mit lehet ez ellen csinálni? Senki nem tudja. Az újságírók közül is nagyon sokan vannak, akik a hírszerzésnek, a kormánynak és minisztériumnak dolgoznak. És szándékosan megmondják nekik, hogy mit kell írniuk. Ebben az esetben nem kiszivárogtatásról, hanem kimondottan rémhírterjesztésről van szó. A minisztérium vagy a hírszerzés megadja az újságírónak, hogy ezt vagy azt kell terjeszteni és ő megírja. Csak idővel, tíz, húsz, harminc év múlva fog kiderülni, hogy nem úgy van, ahogy állították annak idején. Egy egyszerű ember, de még egy ország, egy kormány sem tehet semmit. Rá se jön. Sőt, lehet, hogy ötven év múlva már nem is él az az ember, aki elolvasta azokat a bizonyos híreket. És amikor kiderül mondjuk, hogy sok minden nem úgy van, volt, ahogyan azt olvastuk, akkor már úgyis elveszett az aktualitása a dolognak. Tehát ha ezekről meg is jelennek majd a tények, a fél tények vagy a hazugságok, mit segít az? Mit mond az? Vagy mennyire érdekes az?!

# Kis Csaba: A manipulatív információ mindig is része volt a politikának és bizonyos értelemben az újságírásnak is

Egyedülálló karriert futott be az a magyar újságíró, aki kiváló nyelvtudásának, felkészültségének, kapcsolatteremtő képességének, majd - tapasztalatának köszönhetően évtizedeken át adott informatív és elemző beszámolókat a Magyar Távirati Irodának és rajta keresztül nekünk nézőknek, olvasóknak, hallgatóknak. A 2002 szeptemberében elhunyt polihisztor újságíró a Kossuth Rádió Világvevő című műsorának adott utolsó interjújában a sajtómanipulációval kapcsolatos nézeteiről is szólt. Kis Csabával amerikai tapasztalatainak felidézésével kezdte a beszélgetést a riporter Trebitsch Péter.

- Ott még akkor úgy kezdődött a nap a 60-as években, hogy az embernek az ajtaja elé dobták a Washington Postot, a Washington Timest, a New York Timest, a Boston Globe-ot, a Christian Sience Monitort, a Baltimore Sunt és reggel hétkor neki kellett ülni és gyorsan átfutni ezeket. Lassan kitanulja az ember, hogy hol találja meg azokat a híreket egy ilyen újságban, ahol a magyar olvasó számára érdekes információk lehetnek. De függetlenül mindettől, a sajtó csak egy információs forrás. A tudósító számára az én véleményem szerint a személyes kapcsolat a döntő.

- Milyen hosszú időre volt szüksége ahhoz, hogy tudja, hogy ha ezt a lapot veszi a kezébe és ennek az embernek a cikkét olvassa, akkor mennyi ebből a sajátja, mennyi a lapé és mennyi esetleg valami más?

- Természetesen idő kell hozzá, hiszen különböző érdekeket képviselnek. Különböző érdekcsoportok, politikai csoportok állnak a hátuk mögött. Nekem nagyjából egy év kellett, amíg teljesen el tudtam igazodni. De még az első moszkvai periódusban, az 50-es évek végén, a 60-as évek elején is figyelni kellett arra, hogy a különböző lapok bármennyire is központilag irányítottak voltak, azért bizonyos lobbi érdekeket képviselnek. Más volt például a szakszervezeti lap állásfoglalása egy-egy kérdésben, mint az ifjúsági lapé, miközben természetesen nem tértek el a Pravda központi irányvonalától. Mégsem teljesen egyformán reprezentálták az ügyet.

- Tehát ,,szűrővel" olvas utána az ember?

- Feltétlenül. Hadd mondjak egy nagyon komoly példát. Az Egyesült Államok vietnami háborúja kezdetben élvezte a közvélemény támogatását és ezen belül az úgynevezett keleti lobbi csoport támogatását, amely hasznot húzott ebből. Aztán rájött, hogy az ő haszna kevesebb, mint a nyugatiaké, akik a fegyvereket szállítják. Ebben a pillanatban a legbefolyásosabb televízió, a CBS változtatott az álláspontján. Jöttek olyan riportok, amelyek azt mutatták, hogy egy amerikai katonai egység felgyújt egy vietnami falut, vagy lelőnek embereket. Ez egyszerűen a CBS mögött álló keleti gazdasági erők, politikai erők állásfoglalását tükrözte akkor és képes volt arra, hogy a megrázó riportokkal, mert tényleg azok voltak, nagymértékben befolyásolja a közvélemény állásfoglalását. Ami aztán végül a vietnami háború ellen fordult szinte az egész országban.

- A keleti lobbi csoporton pontosan mit kell érteni?

- Ez a régi hagyományos tőke, ilyenek mint Rockefeller, a Vanderbilt és mások. A nyugati és délkeleti: a repülőgépipar, a fegyvergyártás és a többi - már természetesen más érdekeket képvisel. Ezek - a keleti parton - nem húztak akkora hasznot; a vasúti szállítások nem nőttek, a bányák iránti igények nem nőttek, legfeljebb az olajfogyasztás Rockefelleréktől, de összességében nem volt akkora a profit. Ugyanakkor ők tisztában voltak már akkor azzal, hogy abból a háborúból nem lehet győztesen kikerülni.

- Manapság is átláthatók ezek az érdekviszonyok a szakember számára? Tehát a profi újságolvasó számára, aki a külpolitikában járatos kell hogy legyen vagy azért mert diplomata, vagy azért, mert éppen tudósító (volt)?

- Bizonyos gyakorlat után igen. Különösen lapoknál a bizonyos csoportok képviseletében készülő tudósítások nem elfogulatlanok. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen vagy egy olyan orientáltságú lap, rádió, televízió nem feltétlenül ugyanazon elvek szerint szelektál a hírek között és az eseményeknek nem feltétlenül ugyanaz az interpretálása. De hát a politikusok nemcsak tudósítókat, hanem például szóvivőket is felhasználnak. Nagyon emlékezetes történet például, amikor egy kitűnő amerikai újságírót a külügyminisztérium szóvivőjének választott, majd a külügyminisztérium vezetése hamis információkat adott neki és ezeket ő továbbította az újságíróknak. Amikor kiderült, hogy tudatos félrevezetésről van szó, a szóvivő azonnal lemondott az állásáról.

- Mennyire létező manapság az a jelenség, hogy a sajtó által ,,megdolgozzák" a közvéleményt, majd a politika úgy tesz, mintha a közvélemény nyomására lépne?

- Nekem az a benyomásom, hogy például a jelenlegi amerikai kormányzat az iraki események kapcsán, Irak megítélésében nagyon nagy nyomást igyekszik gyakorolni a közvéleményre. Egymást érik a nyilatkozatok és ezek mind egy irányba mutatnak: hogy Irak ellen minél előbb fel kell lépni katonailag.

- A sajtó ezekben az esetekben vajon csak közvetít?

- És kommentál is. Tudniillik ezek a többnyire kormányzati indíttatású állásfoglalások nem egyszerűen csak a saját közvélemény befolyásolását akarják elérni, hanem a nemzetközi közvéleményét is.

- Ebben is van verseny?

- Hát hogyne! Ma az amerikai tömegtájékoztatásnak ilyen az jellegű uralma feltétlenül biztosított a CNN-nel, mert a világon mindenütt nézik és a CNN többnyire az amerikai kormányzat hivatalos álláspontját képviseli.

- Nem érzi, hogy ma már sokkal kifinomultabbak a manipulációs eszközök?

- Én azt hiszem, hogy igen, valóban nagyon sokat fejlődtek az elmúlt néhány évtized alatt és ehhez hozzátartozik az új tömegtájékoztatási eszközök belépése is. Ezért én még egyszer azt mondom, hogy a legjobb forrás a tudósító számára az, ha kapcsolatba jut azokkal a körökkel, ahonnan hitelt érdemlő információt tud szerezni.

- És mit tegyen az átlag hírfogyasztó?

- Olvassa azokat a tudósításokat, amelyek ezeknek az elveknek felelnek meg.

- De hol?

- Ez már egy nehezebb kérdés. Miután én több lapot olvasok, nekem könnyebb összehasonlításokat tenni és valamilyen következtetést levonni. De nyilvánvaló, hogy másként fog orientálódni X, Y egyetemi tanár, mint Kovács János földműves. A manipulatív információ mindig is része volt a politikának és bizonyos értelemben az újságírásnak is. Úgyhogy valóban nem irigylem Kovács Jánost, ha neki kell önálló véleményt kialakítania. Szeretnék olyan tömegtájékoztatást látni, amely megfelel azoknak az elveknek, amelyek a többoldalú informálódást segítik. De nekem az a véleményem, hogy ez a világon mindenütt lehetetlen. A sajtót, a rádiót, a televíziót érdekek befolyásolják. A tulajdonosi érdekek, a politikai érdekek, a mögötte álló gazdasági csoportok érdekei. Ez mindig így volt, így lesz és attól tartok, hogy ebben nagyon hosszú ideig nem várható változás...

# Róka Zsuzsa: Manipulálhatóbb a hír, mint sok-sok más áru

Muszáj-e akármit lenyelnünk? A szó legszorosabb - mondjuk nagy komolyan ,,élelmezési értelmében". Nem, nem nyelünk le mindent, főleg a nemzetközi élelmiszerbotrányok és járványok, meg az iparággá vált felvilágosítás nyomán kialakult tudatosság miatt - nem. Akkor miért nem ezzel a kényes igényességgel mérlegeljük azt is, ami a sajtóból az agyunkba áramlik? E kérdés nyers didaktikusságán nem is akart változtatni a francia székhelyéből lassacskán világméretűvé nőtt Reporters sans Frontières, azaz Újságírók Határok Nélkül nevű szervezet. Amely is messze többet tesz annál, hogy egyszerűen a sajtó művelőinek érdekeit védje. Az egyetemes sajtószabadság védelmezője a Reporters sans Frontiéres, amely egyúttal tanulságos példáját nyújtja, milyen esélyekkel működhet egy nemzetközi hatású NGO, - nem kormányzati szerv -, és hogy eközben milyen változásokon megy keresztül.

A sajtó helyzetéről kiadott elemzésük rámutat: kétféle nagy veszedelem szorongatja a sajtó szabadságát. Az egyik a jól ismert, nyílt politikai ráhatás. Diktatúrák, diktátorok, népnyúzók és népboldogítók, aztán meg a maffia, továbbá egyes nemzeti-nemzetiségi szervezetek, ideológiai vagy vallási célok mozgatta fegyveres erők fosztják meg a sajtót szabadságától, ezek csonkítják meg tartalmát éppúgy, mint gyakran művelőit. Párizsban, a Montparnasse nagy könyvesboltjában, a FNAC-ban ki is állították azok portréját, akik a nemzetközi szervezetek megítélése szerint a legtöbbet ártanak a sajtószabadságnak. Ám nem tekintett alá a látogatókra a CNN-vezér Ted Turner, vagy a francia fő tévécsatornát igazgató Patrick Le Lay, sem a nemzeti és nemzetközi sajtóbirodalmak megannyi operatív vezetője. Még kevésbé voltak láthatók az őket és cégeiket mozgató pénzemberek, és a velük működő politikusok.

Pedig ez a szféra a sajtószabadságra leselkedő második nagy veszély - hívja föl a figyelmet a Reporters sans Frontières. Hiszen a hír, az információ tudvalevőleg éppúgy áru, és mindinkább az, mint a világon milliónyi más termék. Vannak persze különlegességei: kényesebb, sérülékenyebb, jól ismerten manipulálhatóbb a hír, mint sok-sok más áru. Ráadásul ez igazán stratégiai termék, továbbá természeténél fogva másként viselkedik annak a kezében, aki nyújtja, és másként azéban, aki fogadja. E közhelyesen lapos igazságok folyománya, hogy a hír mai világunkban olyan gazdasági törvényszerűségeknek van alávetve, amelyek természete jórészt idegen az információ eredeti természetétől. A hír, az info, a tájékoztatás világában talán más szférákénál is inkább zajlik a szervezeti és tőkekoncentráció, az érdekcsoportok vetélkedése, és a nyomában pedig az, hogy az diktál, aki fölülkerekedik. Amit pedig diktál a legjobb áruként, azt az info esetében igazságként, egyetlen igazságként igyekszik eladni.

- Ez tényekre éppúgy igaz - mondja a Reporters sans Frontières-t húsz éve alapító Robert Ménard - , mint arra, milyen műfajok és megközelítések a megengedettek, a kedveltek, melyek a leggyakrabban választott, melyek a választható és melyek a nem választható témák. Amikor a tévét bámuljuk és amikor a tévé visszabámul ránk, vajon a világot magát látjuk-e, vagy azt az olykor csodálatos víziót róla, amelyet befektetők, kormánypolitikusok, gazdasági igazgatók és legvégső soron talán csatorna-vezérigazgatók szögeznek elénk? Miért nem merül föl bennünk, hogy a NATO balkáni bombázásának eppúgy van a hivatalostól, így az általánostól eltérő olvasata, mint annak például, mit mondanak nekünk a kínai Falun Gong mozgalomról, vagy talán szektáról, vagy inkább szubkultúráról, esetleg ellenzéki csoportról. A távolságot legyűrni keveseknek van pénzük, tőlük veszi át tehát - előfőzve, előkészítve - a világ - bármit, vagy csaknem bármit elismerve hitelesnek. Ezért fogyasztjuk szinte mindenhol ugyanazt, némi nemzeti felhangtól, ízektől eltekintve. Ez vitathatatlan tendencia, nem állíthatjuk azonban, hogy ne lehetne szembeszállni vele - jegyzi meg a Reporters sans Frontières vezetője.

- Az Újságírók Határok Nélkül húsz éve még nagyrészt nemzetközi intézmények támogatásából élt. Nem is olyan régen költségvetésünk hatvan százalékát adta össze az Európai Unió, illetve a Strasbourg-i székhelyű Európa tanács. Ma már ez az arány fordított: hatvan százalékot az egyéni, magántámogatóink fizetnek a számlánkra, és mi magunk is próbálunk gazdálkodni. A pénzügyi függetlenség nagyon fontos. A szemléleti nem különben. És azt sem könnyebb kivívni. Nekem sokszor vetik a szememre, hogy militáns és egyoldalú vagyok. Ezzel nem is vitatkozhatom. Van egy világlátásom. Aszerint ítélek, cselekszem. Nem vagyok objektív. Nem is állítom magamról. Azon vagyok, hogy ne sérüljön a jog a szubjektivitásra, és hogy sokféle szubjektivitás létezhessen" - mondta a Világvevőnek Robert Mènard a Reporters sans Frontières szervezet alapítója és vezetője.

# Ed Turner: A CNN újságírója nem állhat fel beszédet mondani egy politikus mellett vagy ellene

Az elméletben hirdetett korrekt újságírás kritériumai a világon mindenütt egyformák - az objektivitást veszélyeztető emberi természet, illetve a többi eszköz és módszer szintúgy. Ez volt az egyik tanulsága korábbi atlantai beszélgetésemnek Ed Turner-rel, az amerikai CNN hírtelevízió egyik alapítójával, néhai hírfőnökével. A neves szakembert először az elvek, vagyis a cél és a gyakorlati újságírás összevetésére kértem.

- A mi felelősségünk és kötelességünk pártatlannak lenni. Az embereknek emberi mivoltukból eredően ugyan majdnem lehetetlen objektívnek maradniuk, hisz az előítéletes gondolkodás ugyanúgy az ,,emberi állat" természetének része. Ennek ellenére úgy érzem, hogy az esetek korrekt, különböző nézőpontok szerinti tálalásával mi lehetőséget adhatunk a hallgatóknak és nézőknek ahhoz, hogy véleményt alkossanak különböző politikai kérdésekben. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a tudósításokkal egyidejűleg fontos, hogy elemzéseket is adjunk és ne vonatkoztassunk el az események történelmi környezetétől. Persze az elemzések és a különböző véleménynyilvánítások között valóban fellelhetők elfogult és kiegyensúlyozott mérlegelések egyaránt.

- Van-e - itt a CNN-nél - valamilyen különleges, a munkatársaikra, a munka menetére vonatkozó rendelkezésük?

- Igen, hogy legyenek korrektek. És ez a mi felelősségünk. Nem a törvény szava, nem a kormány előírása vagy más hivatalnokoké. A miénk. Ugyanis a piac dönti el ki a jobb és ha mi rosszul végezzük a munkánkat, az emberek nem bennünket fognak nézni, hanem inkább valamelyik versenytársunkat a sok közül. Nekünk tehát megbízhatónak kell lennünk. A közönségnek tudnia kell, hogy azt az igazságot juttatjuk el hozzá, amelyről a leginkább meg vagyunk győződve, hogy az. Mert ugye nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy az olyanok, mint például ön vagy én is, akik a napi vagy az óráról-órára történő újságírásban dolgoznak, sokszor maguk sem tudják mi a pontos igazság. Nem egyszer nekünk kell kideríteni, máskor meg akár egy évet is kell várni a teljes igazságra. De a nézőnek tudniuk kell azt, hogy mi mindent megteszünk ennek kiderítésére.

- De az újságírók, a riporterek például önöknél lehetnek párttagok?

- Egy újságíró ebben az országban lehet republikánus vagy demokrata. Ez ugye a két legnagyobb párt. De nem lehet, sőt abszolút tilos, hogy aktív résztvevője legyen a politikai életnek. Az újságíró nem mehet politikai gyűlésre, a CNN újságírója nem mehet tüntetni, transzparenssel felvonulni. Az újságíró nem állhat fel beszédet mondani egy politikus mellett vagy ellene, ő kizárólag megfigyelő lehet. Ellenkező esetben kiadnánk az útját.

- Előfordult-e már valaha, hogy a kormány megpróbálta befolyásolni önöket?

- Hogyne, mindennap! A kormány, a Fehér Ház, a kongresszus, a külügyminisztérium, a Pentagon, az összes szövetségi és állami intézmény próbálja eladni a nézeteit, ami persze nem jelenti azt, hogy nekünk ezeket el kell fogadnunk fenntartás és alapos körültekintés nélkül. Van nekünk egy régi mondásunk, amely így hangzik: ha az édesanyád azt mondja szeret téged, azért ellenőrizd le. Vagyis: ne fogadd el senki igazságát, eredj és ellenőrizd!

- Még csak két napja vagyok itt a CNN-nél és máris sokat hallottam azt, hogy ,,mi vagyunk a legjobbak, a leggyorsabbak és a legjobb újságírók nekünk dolgoznak". De ugyanezt hallottam más hasonló cégeknél is...

- Egy jó társaságnál az emberek természetesen büszkék. Én nem mondhatom, hogy mi vagyunk a legjobbak, de megpróbálunk azok lenni. Az embereknek itt hinniük kell abban, amit csinálnak és persze magukban is. Ez az, amit mi szeretnénk és amit ön tapasztalt, az ennek a szándéknak a tükröződése. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a konkurencia az Egyesült Államokban ezen a területen nagyon jó. Ettől függetlenül azt is megállapíthatom, hogy mi is igazán jók vagyunk és nagyon gyorsak. De hát ez a dolgunk és ez az, amit a megélhetésünkért tennünk kell.

# Merth László: A világban mindig mások a hírek, mint a valóság

Mit gondol a manipulációról, a sajtó eszközével történő befolyásolási kísérletekről a társadalomkutató? Mit tapasztal és mire következet a médiában látottakból, halottakból Merth László szociológus, aki ,,kiváltságosként" már elég régen találkozott az ,,alkalmazott manipuláció" fogalmával.

- Az 1980-as évek elején, amikor a szociológiai kurzust végeztem, jöttek hozzánk amerikai professzorok, lengyel szociológusok az akkori Szolidarításnak a köreiből és a magyar professzorok is, akik Nyugaton iskolázták magukat, beszéltek nekünk a manipulációról, a demagógiáról, a demagógia gyártásáról, a politikacsinálásról. Akkor még nem gondoltuk mi, ifjú szociológusok, hogy itt is majd politikai pártok fognak küzdeni, itt is ideológiák fognak összecsapni, demagógiák fognak megküzdeni egymással és tömegeket kell majd befolyásolni bizonyos nézetek mellett való kiállásra, a voksok leadására.

- Megfogalmazódott már önben, hogy ez a fajta manipuláció átszűrődik a tényszerű tájékoztatásnak a legalapvetőbb műfajába - a hírbe is?

- Természetesen, hiszen soha nem a hír a fontos... vagy az a kommentár, az a kinyilatkoztatás, elemzés, amit az a bizonyos médium vagy személyiség tesz. Annak mindig van egy hátsó szándéka. Egy globális világban befolyási övezetek küzdenek meg egymással és a világban mindig mások a hírek, mint a valóság. Számos példát tudnék fölhozni az utazásaimból, amikor félelemmel teli szívvel léptem egy-egy ország területére és amikor elmentem a ,,terroristák" közé, a zuluk földjére, a zsidók és arabok egymást szapulta világába, akkor azt tapasztaltam, hogy sem tamil problémát nem érzékelek, sem zulu problémát nem érzékelek, sem fekete-fehér problémát, sem zsidó-arab problémát nem érzékelek. Emberek vannak, akik élnek, gyereket nemzenek; iskolába járnak, sütnek-főznek és nagyon örülnek, hogyha elmondhatják a véleményüket egy idegennek és megkínálhatják azzal az étellel az idegent, amit ők készítettek. És szó sincs arról, amit sugall a politika, sugall a sajtó. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberek élik a mindennapi életüket és a hatalmak megpróbálnak a fejük fölött, a saját érdekeik szerint táplálni a hírpiacot és a médiumokat. És ezek a médiumok pedig attól függően, hogy ki a gazda, próbálják azokat a tömegeket befolyásolni, akiket el tudnak érni, akikre hatást tudnak gyakorolni.

- Elég szűknek hat az a kör, amelyik igazából meg tudja fogalmazni az ,,alapanyagokat"...

- Ez ugyanolyan dolog, hogy az egész világon lehet Coca-Colát kapni, vagy hamburgert kapni. Ezek a multinacionális cégek ott vannak a világ minden pontján. Nyilvánvalóan egy CNN egészen biztos, hogy hírforrás a világ minden újságja, televíziótársasága számára. Ahogyan a jelentősebb, nagyobb monopóliumra szert tett maroknyi hírcsináló, vagy hírgyűjtő cég meghatározza az egész világ hírgazdálkodását.

- De mi van a végén, vagy éppen az elején? Tehát mi a céljuk?

- A hatalom kérdése, amiről itt mindig szó van. A hatalomnak a strukturális és funkcionális elemeit kell birtokolni. A globális világ arról szól, hogy az energiaforrásokkal hogyan tudunk rendelkezni; arról szól, hogy a termékeinket hol tudjuk eladni. Nyilvánvalóan hogyha nekem van egy gazdaságom és annak a termékeit el kívánom adni és ehhez a forrásokat meg kívánom szerezni, akkor nekem befolyási övezetek kellenek. Tehát olyan helyzetet kell teremtenem a médiapiacon, hogy ez a médiaegyüttes, amit én a befolyásom alatt tartok, az abban az övezetben, ahol ő befolyással bír, az én érdekeimet, az én hatalmi pozíciómat jelenítse meg annak érdekében, hogy én még erősebb legyek, még gazdagabb legyek és még többet tudjak birtokolni azokból a javakból, amiknek az elosztása az egyes országok, demokráciák feladata kell, vagy kellene, hogy legyen...

- Kérdés, vajon mit gondol erről az átlag újságolvasó vagy rádióhallgató, tévénéző, mennyire lehet tisztában ezzel, illetve ha tudja is, hogy milyen érdekek vagy folyamatok munkálhatnak a háttérben, érdemes-e kezébe vennie az újságot, leülni egy-egy híradó mellé.

- Az átlagember a nagyvilág híreivel igazából nem tud mit kezdeni, hiszen a messziről jött ember azt mond amit akar. A távoli világban történő eseményeket nincs módunkban ellenőrizni, ezért nem tudjuk eldönteni, hogy mi is az igazság. Tehát ha kiszolgáltatom magamat csak a hírforrásoknak, csak a médiumoknak, akkor rosszul járok, mert nem ismerem meg a valóságot.

http://hungary.indymedia.org/node/18032
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egyszemélyes bizottság
  2010-12-29 23:07:45, szerda
 
  Egyszemélyes bizottság

2010.12.28. 14:27



index.hu/gazdasag/magyar/2010/12/28/a_fidesz_az_allamadossag_feleloseit_keresi/

Szijjártó Péter kezdeményezi, hogy álljon fel egy bizottság, és deríjje ki, hogy miképpen lett nekünk ilyen sok államadósságunk.

Na.

Előszöris, én a bizottsági tagok tiszteletdíjának ötven százalékát egy összegben, előre kérem egy Guernsey-n működő cég számlájára, dollárban.

Cserébe elmondom, hogy az államadósság növekedésének okát a tárgyévi költségvetési törvényekben kell keresni, továbbá a zárszámadásban. Ha megakadnának, akkor az ezzel hivatásszerűen foglalkozó két szerv, az Államadósságkezelő Központ és az Állami Szávevőszék örömmel áll rendelkezésükre.

A felelősöket nem kell keresni, megvannak, a Magyar Közlöny közölte a nevüket "parlamenti képviselők" és "a kormány tagjai" címszavak alatt.

Ezeket a felelősöket a nép, az istenadta nép már felderítette és 2010 áprilisában a hatalom gyakorlásának a közeléből büntetésként legalább négy évre elzavarta.

A fentiekről nagyon szép, legalább három oldalas tanulmányt tudok írni. A többi mehet lélegeztetőgépre.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
5 tipp, mit tegyünk a kötelező
  2010-12-29 21:46:16, szerda
 
  5 tipp, mit tegyünk a kötelező magánnyugdíj-pénztárban lévő megtakarításunkkal?

1. Nyomtassuk ki az utolsó egyenleget, keretezzük be és emlékezzünk rá!
2. Vegyük fel a lengyel állampolgárságot, kérjük át a számlánkat, ott még pár évig királyok lehetünk.
3. Küldjük el a kivonatot Selmeczi Gabriellának és kérdezzünk rá, hogy ennyiért megéri-e?
4. Hagyjuk bent egy évig és a pénztár magától is lenullázza, ami az addigiból megmaradt.
5. Szenvedjünk maradandó egészségkárosodást és kérjük a rokkantosításunkat.

10 dolog amit a kormány tenni fog a magánnyugdíj pénzekkel.
1. Megveszi az összes Tesco-t meg Auchan-t, most úgyis olcsón lesznek eladók.
2. Kósa Lajos számára megfinanszíroz egy OKJ-s gazdaságpolitikusi tanfolyamot.
3. Ha Kósa mégse megy el, akkor vesz svájci frankot.
4. Olcsóbb magánnyugdíjasokat vásárol Kínából.
5. Létrehozza a világ első állami magánnyugdíjpénztárát, amit Bakondi György felügyel, majd letartóztatnak valakit.
6. Módosítják az Alkotmányt, így minden 4 életben töltött év csak 2 évnek fog számítani a jövőben.
7. Matolcsi György felteszi a 24-esre Monte Carloban.
8. Félreteszi egy Gyurcsány-letartóztatási bankettre.
9. Megveszi a Chelsea-t a Videotonnak.
10. Keres egy olyan excel rovatot a költségvetésben, ahova befér ez az összeg, és beírja.

10 alternatív javaslat a nyugdíjrendszer reformjára.
1. Nyugdíjasok bárhol játszhatnak Texas hold'em pokert.
2. A születéskor várható élettartam drasztikus csökkentése.
3. Felosztó-kirovó rendszer helyett sorsolásos - aki nyer, az nyugdíjas lesz, aki nem, az dolgozik tovább.
4. Egyéni nyugdíjszámla - mindenki annyit fizet be, amennyit akar, a kormány meg kap hozzá egy PIN kódot.
5. Testvérnyugdíjas program - mindenkinek kisorsolnak egy testvérnyugdíjast, akit el kell tartania, ezzel párhuzamosan a nyugdíjjárulék megszűnik. Akinek nem jut testvérdolgozó, az így járt.
6. GDP rulett - a kormány minden évben egy szektortól vagy egy nagyobb cégtől elvesz annyit, amennyi a nyugdíjra kell. Ehhez szerencsekereket használ Alkotmánybírók jelenlétében.

7. Nyugdíjszerző háborúk indítása szomszédos országokba, amelyekre nem annyira figyel a nemzetközi közvélemény.
8. 13. havi munka bevezetése - ennek bevételét a Nyugdíjasmentő Alapnak ajánlják fel.
9. Nyugdíjasok havi egy ingyen beszédet kapnak DVD-n, nyugdíjat pedig majd később.
10. A nyugdíjasok megkapják a BKV-t, mint kisrészvényesek.

Az 5 legrosszabb mondat, amit a nyugdíjas postástól hallhatunk 20 év múlva
1. Csókolom Marika néni, akkor 12 hónap múlva jövök.
2. Tessék megnyugodni, ez a pénz jó helyen van az államnál.
3. Az öngondoskodás jegyében ide tetszene tudni adni a nyugdíja 90 százalékát, hogy utána kihozhassam?
4. Ne tessék aggódni, a Gitta néni a 3/d-ből sokkal rosszabbul járt, tőle minden hó végén elviszek 980 forintot a diákhitelére.
5. 82 évesen már nem szedem olyan gyorsan a lépcsőket, de már csak 6 évem van hátra a nyugdíjig.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Noé ma
  2010-12-29 21:24:47, szerda
 
  Noé ma

Így szólt az Úr Noéhoz:

- Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit, és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!

Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.

Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, a bárka meg sehol.

- De Noé, hol a bárka? - kérdezte az Úr felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:

1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.

2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.

3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.

4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.

5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.

6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.

7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová. Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.

Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség - mondta az Úr - megteszi helyettem az államigazgatás.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megszűnik harmincöt alapítvány
  2010-12-29 21:10:26, szerda
 
  Megszűnik harmincöt alapítvány Bővebben a mai Magyar Hírlapban

A kormány még július végén határozott úgy, hogy felülvizsgálják a kormány által létrehozott alapítványokhoz és közalapítványokhoz rendelt feladatok ellátásának hatékonyságát.

Nonprofit társaságok, központi költségvetési szervek létesülnek a kuratóriumok bázisain j 14. oldal
Nonprofit gazdasági társaságok és központi költségvetési szervek veszik át annak a harmincöt, a kormány által létrehozott alapítványnak és közalapítványnak a feladatait, amelyek megszüntetését a legújabb Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat tűzi ki célul. A Magyar Mozgókép Közalapítványnál - néhány más alapítvánnyal együtt - soron kívüli ellenőrzést végez a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal.


http://www.magyarhirlap.hu/kultura/megszunik_harmincot_alapitvany.html

http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=16221


CSALÁDI HÁLÓZAT

A régi időkből itt felejtett pártkáder nem maradt tétlen: 2003 elején a Magyar Rendészeti Sportszövetség által létrehozott Nemzedékek Biztonságáért Alapítvány (NBA) elnöke lett. De nem ám holmi jelentéktelen szervezetecske élén találta magát; ezt jelzi, hogy amikor Lamperth Mónika belügyminiszter 2004-ben fizetésemelést kapott, a többletösszeg egy részét az NBA-nak utalta át. Császár Józsefné azóta is szervezi

Császárné mellett egész családi hálózat áll. Lánya, Császár Judit a - minap átszervezett BM Központi Kórházhoz tartozó - Hévízi Rehabilitációs Intézet igazgatója, s annak az Arno Kft.-nek a tulajdonosa, amely a nemzetbiztonságiakkal kokettáló Egymásért Egy-másért Alapítvány fő kedvezményezettje volt.

(Az Arno és a Nemzedékek Biztonságáért Alapítvány 2005-2007-ben 14 millió forintot kapott a vámcsalásra szakosodott szervezettől.) Császárné unokája, Párvy Patrícia a Nemzedékek Biztonságáért Alapítvány munkatársa, illetve a Budapesti Rendészeti Sportegyesület fitballoktatója. A hölgy apja, Párvy Tivadar az MTI médiafigyelő osztályának vezetője - ám életrajzának ennél beszédesebb eleme, hogy 1990-ben a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője volt.

http://www.fw.hu/remekm/forum/index.php?f=2&t=766&m=511

A KORRUPCIÓ MELEGÁGYA
(anno..2003.. etc
Nemzedékek Biztonságáért Alapítvány 2005-2007-ben 14 millió forintot kapott ..

http://www.fw.hu/remekm/forum/index.php?f=2&t=766&m=511

Az alapítvány rendezvényeinek visszatérő vendége az Ayala művésznéven ismert Illés István rendőr őrnagy - civilben Császár Judit egykori párja. A közönség szívét paródiákkal, dalokkal meghódító előadó pályáját a hetvenes években a Belügyminisztérium tanintézeténél kezdte, vezette a tárca könyvkiadóját, majd évekre visszafogta rendőri karrierjét, hogy a közelmúlttól a Budapesti Rendőr-főkapitányság Balesetmegelőzési Osztályán tevékenykedjék.

Emellett baleset-megelőzés tárgykörében tréfás osztályfőnöki órákat tart az arra kíváncsiaknak, és Humorral a drog ellen című műsorával vesz részt a kábítószer elleni küzdelemben.

Császárnéék az elmúlt hetekben újabb anyagi erősítést kaptak. Májusban megszűnt az Orbán-kormány által 2001-ben egymilliárd forinttal létrehozott Biztonságos Magyarországért Közalapítvány (BMK), s a szervezet ingó vagyona most a Nemzedékek Biztonságáért Alapítványra szállt. A közalapítvány annak idején többek közt azért jött létre, hogy gátat vessen a belügyben elharapózó korrupciónak. Miután egyértelművé vált, hogy egyes körök az egyenruhások szponzorálásával vesztegetik meg a bűnüldözőket, döntés született: a rendészeti szervek csak olyan közalapítványon keresztül juthatnak támogatáshoz, mely nem áll kapcsolatban az érintett szervekkel és az adományozóval.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
nagy örömmel jelenthetem be
  2010-12-29 20:51:55, szerda
 
 
Barátaim, nagy örömmel jelenthetem be, hogy hazánk utolérhetetlen demokratikus eszményképet állított az emberiség kevésbé szerencsés nemzetei elé!
Igen, igen, valóban a bírósági szökésekről beszélek! Közeleg az idő, amikor alkotmányos jog lesz nálunk a szökés! a Btk.-ba is be kell iktatni a jogorvoslatok közé: aki vitatja az ítélet jogosságát, megillesse a szökéshez való jog!

Igazából persze nem is szökés ez, mondja a rádióban az illetékes egyetemi tanár. Ugyanis ezek a pajkos szökevények még nincsenek jogerősen elítélve, ergo, nem megszöktek, hanem egyszerűen csak megunták a tárgyalást és elmentek onnét.
Na most, nem vagyok otthonszülés-párti, de az ötvenkilós gizda Gerébet talpig nehéz vasban kísérte egy sereg perzekútor a Tekintetes Törvényszék elé, tisztes maffiózók, adócsalók, sikkasztók, drogbárók meg egyenesen a pedikűröstől vagy a fodrásztól mennek taxival a tárgyalásra, amit finnyáskodva bármikor ott is hagyhatnak, hisz a tárgyalás nélkülük is megtartható.

http://index.hu/belfold/2010/12/27/politkusokra_vallana_foldesi-nagy_laszlo/

"Én személy szerint tudok néhány olyan magas beosztású emberről, akiket kellemetlenül érinthetne ügyfelem azon vallomása, amelyet a titoktartási kötelezettsége alól való feloldása után tett volna. Nem tudni miért, hiába kérvényeztük, a bíró még csak kísérletet sem tett arra, hogy az NBH a teljes felderítés érdekében feloldja a titoktartást - nyilatkozta a lapnak Földesi-Szabó László ügyvédje, Berényi András.

Csak én érzem úgy, hogy az államtitok már régen nem annyira a magyar állam biztonságát, mint inkább, a banktitokhoz hasonlóan, a bűncslekményeket elkövető politikusokat-rendőröket-titokszolgákat védi?

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szegény kicsi rabló, megsérült
  2010-12-29 19:52:26, szerda
 
  Szegény kicsi rabló, megsérült, gyorsan a segílyt neki!

2010. december 29. 16:12
Hunhír.info

Két szolárium-barna férfi ellopta Zalaegerszegen egy külföldi nő táskáját, amelyben közel félmillió forint volt. A sértett az egyik támadóval dulakodni kezdett, a nő könnyebben, a férfi súlyosan megsérült.

A saját háza előtt támadtak rá egy nőre Zalaegerszegen kedden este. A két férfi ellopta az asszony táskáját, amelyben 450 ezer forint készpénz, két mobiltelefon, egy útlevél és egy lakáskulcs volt. Az egyik férfi elfutott a táskával, a másik férfival azonban a nő dulakodni kezdett. Eközben mindketten leestek a ház lépcsőjéről. A férfi súlyosan, a nő könnyebben megsérült. A rendőrök a kórházba vitték ahelyett, hogy... Csak gondolják, ne írják. Tudják, médiatörvény...

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=36288
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A médiatörvény Kelet-Európa el
  2010-12-29 19:40:18, szerda
 
 

Steve Marriott: A médiatörvény Kelet-Európa elveszett szellemi frigyládája




Steve Marriott - USA - Hunhír.info

Kedves honfitársaim! Örömmel értesítelek benneteket, hogy a Hunhír.info amerikai szerkesztőivel történt egyeztetésem után immár a stáb teljes jogú tagja lehetek. Így az olvasói levél műfaja helyett már konkrét cikkekkel kívánom szolgálni az őshazát, és a világban szétszóródott magyar testvéreinket. Bizonyára tudjátok, hogy amerikai újságok is foglalkoznak a magyarországi médiatörvénnyel, noha ez annyira érdekli egy átlag amerikait, mint mondjuk egy gyulai kolbászos zsömle. Az amerikai zsidóság egyes, még egymással is szemben álló csoportjai közül most azoknak az erőknek a lapjai támadják az Orbán-kormányt, illetve a médiatörvényét, amelyek azt szeretnék, hogy Magyarországon is tabunak számítsanak bizonyos kérdések, és megszűnjenek azok a hangok, amelyek az ő célkitűzéseiket, propagandagyáruk termékeit támadják. Ismételten csak megerősíteni tudom, hogy az egész hadművelet egy Patyomkin akció, amely a magyarországi szélsőjobb ellen irányul, felsőbb megrendelésre. Erre viszont nem az amerikai lapok, hanem a németországi zsidóság egy csoportjának újságja, a Frankfurter Allgemeine Zeitung Magyarországról elszármazott, cionista- zsidó származású szerzője Georg Paul Hefty adja meg a választ.

Hefty nem bírt a benne mozgolódó méreggel és agresszióval, kimondta azt, amit eddig is mindenki tudott, de a németek és az amerikaiak is szemérmesen elhallgatták.

Tény, hogy a háborús vesztes Németországban a győztesek és a holokauszt túlélői iszonyú propagandakampányba kezdek, hogy átneveljék a Führer bűvöletében tovább élő német lakosságot. A bűntudat, a kollektív bűnösségük elfogadása, a kötelező vezeklés csak úgy következhetett be, főleg az amerikai zónában, hogy a kiéheztetett és kivéreztetett népnek megadták azt, amit egy háború alatt többé kevésbe nélkülöztek. Az anyagi biztonságot, a gyarapodás, a fejlődés lehetőségét, de így hatalmas árkot húzva az akkor kettéosztott Németország két megszállási zónája között.

Hefty itt rántotta le a leplet a szellemi, ideológia frigyládáról, amikor zsidóként, és nem természetesen nem amerikaiként jellemezte a helyzetet... Mint a lapban talán elsőként bevallotta hosszú évtizedek után, a német sajtó irányulását, szerkezetét a megszálló hatalmak alakították ki a II. világháború után, s az 1945 és 1990 közötti fejlődés az anyagi jólétnek alárendelt befogott szájat jelentette. A németeknek nyilvános bűnbánatot kellett tartaniuk a zsidó holokausztnak nevezett történések miatt, és minden szinte meg kellett tagadniuk ezt az időszakot. A korábbi események csak mint negatív példák, önmaguk által elismert történelmi bűnök jelenhettek meg a közvélemény előtt.

Hefty ezzel szemben azt veti az idő szemére, hogy a kommunista megszállás alatti országokban nem fejlődött ki olyan, már-már a vallási magaslatokba törő holokauszt kultusz, mint a győztesek uralta területeken. Ezért okolja a jelenlegi magyarországi médiahelyzetért gyakorlatilag a Kádár-érát. Noha az eredeti cikk, és a magyarországi Népszabadság fordítása között van pár tartalmi, stilisztikai eltérés, azért idézem a Népszabadságot, mert az több magyarországi honfitársamhoz eljut. A kutya meg ezekben a sorokban van elásva.

"A magyar és más közép- és kelet-európai országok sajtótörténetéből hiányzik az a 45 év, amely Németországban és Nyugat-Európában a médiában dolgozók tudatát formálta, és amelyet szakmai hagyományként adtak tovább. Magyarországon még a rendszerváltás előtt a Magyar Nemzet című napilap - a reformkommunista Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront elnökének védnöksége alatt - a sajtószabadság új mércéjét állította fel. De Budapest utcáin ugyanabban az időben pornográf újságok is megjelentek. A magyar kormány szemlátomást nem volt képes a sajtószabadosság kinövéseit megnyesegetni, s a nagyvonalú, de mégis szigorú ifjúságvédelem magától értetődő nyugati mintái Magyarországon csak nehezen alakultak ki.

Az Antall József miniszterelnöksége kezdetén megkötött MDF-SZDSZ paktum kétharmados korlátot szabott a médiatörvénynek, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette egy ésszerű jogszabály elfogadását. A magyar médiapolitika attól kezdve tartós pártpolitikai csatározások küzdőtere lett, függetlenül attól, hogy éppen melyik párt vagy koalíció irányította az országot. Egyik fél sem akart belenyugodni tehetetlenségébe, viszont az ellenfél bármilyen beavatkozási kísérletet hatalommal való visszaélésként bélyegezte meg. Ez minduntalan veszélybe sodorta Magyarország tekintélyét külföldön, és viszályokhoz vezetett a társadalmon belül.

Hefty szerint nem a törvények, hanem a törvényi vákuum a bírálat és a rossz hírnév forrása. A Magyar Gárda éppen a megfelelő előírások hiánya miatt volt képes hatalmi tényezőként tetszelegni, és az államfő hivatalának ajtaja előtt "esküt" tenni, ami indokolt és jogos haragot keltett az európai közvéleményben. Minthogy a véleményszabadságot oly nagyra értékelték, a holokauszt tagadását sem lehetett büntetni, ami elsősorban Németországban váltott ki értetlenséget. A szerző megemlítette az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imrét és a magyar származású, Bécsben élő közírót, Paul Lendvait, akik éppen a szélsőjobboldali propaganda miatt aggódtak korábban."

Teljesen egyértelmű a magyarázat. A magyar kormány az európai kötelező elvárásoknak megfelelően megalkotta a médiatörvényét, hogy a kertészek, lendvaik és hazai követőik, mint a holokauszttal rokon lelkek bármit mondhassanak, de a más hangok eltűnjenek. Az európai tiltakozás csak egy bohózat, és aki olvasni tud a fenti sorok között, az egyből meg is érti.

HunHír.info
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Orbán-kormány: szemfényvesztés
  2010-12-29 19:35:33, szerda
 
  Orbán-kormány: szemfényvesztés, nem érdemi előremutatás!

barikad.hu
2010, december 29 - 17:08

A zalaegerszegi Jobbik sajttájékoztatója:

Pete Róbert elnök:

A jelenlegi kormányzó pártok a lakosság 1/3-ának támogatásával alakítottak kormányt 2010 tavaszán.

A magyarság többsége nagy várakozással, bizalommal tekintett a kilátásba helyezett ,,nagy különbség, nagy változás" eljöveteléhez.

Néhány előremutató törvény után rá kellett ébredni, hogy a döntő gazdasági kérdésekben inkább szemfényvesztést tapasztalhattunk, mintsem érdemi előremutatás.



A kormány nem tudta megoldani, hogy a bankok, s a multinacionális szektor ne hárítsa át a rájuk kivetett különadót a lakosságra. A magyar embereket továbbra sem védi meg az állam az erőfölényben lévő multikkal szemben.

Az adóváltozások során rosszul járnak a kis keresetű munkásemberek, s a magyar kisvállalkozók. Számukra egyértelműen adóemelkedést hozott a Nagy Áprilisi Forradalom.

A deviza hitelesek megmentésből se lett semmi, sőt, a forint iszonyatos gyengülése miatt tovább súlyosbodott helyzetük.

Döbbenettel tapasztaltuk, hogy a beígért nagy elszámoltatás elmaradt. A mai napig politikai foglyok vannak Magyarországon, miközben a hazánkat tönkretevő egykori miniszterelnök már nyíltan fenyegetőzik.



2010 végére egyértelmű lett, hogy Zalaegerszegen csak a Jobbik az egyetlen valódi ellenzéki erő, hisz megőrizte teljes függetlenségét, nem kötelezte el magát semmiféle közös nyilatkozattal egyetlen politikai erő mellett sem.



Balogh Ákos, a pénzügyi bizottság, Jobbik által delegált külsős tagja:

A bizottsági, közgyűlési munka során szembesülnünk kellett városunk nehéz helyzetével, hiszen közel 600 millió Ft-os működési hiánnyal kell számolni a 2011-es évben.

A Jobbik ebben a helyzetben nagyon meggondolná, hogy város vezetése kikkel létesít üzleti kapcsolatot, s milyen feltételekkel. A Jobbik által irányított város csak olyan üzleti vállalkozásban való részvételt támogatna, melynek biztos piaca van Zalaegerszegen. Ilyen lehet például az energetikai önfenntartás felé mutató iparágak.

Döbbenetes számunkra, hogy ma már 150 millió Ft a város kintlévősége az olyan egyének miatt, akik nem fizetnek lakbért, rezsit, miközben önkormányzati bérlakásokban élnek. Egy, a Jobbik által vezetett önkormányzat ilyen helyzet kialakulását soha nem engedte volna meg. Szigorú feltételekhez kötné az önkormányzati lakások kiutalását. A lakás költségeinek fizetését közmunkaprogrammal, s munkahelyteremtéssel biztosítaná a bérlők számára, s amennyiben a fizetési képességét önhibájából elveszíti, elveszíti a lakás használati jogát is. Gondoljuk el! Ez a 150 millió Ft a negyede a tervezett működési hiánynak! Nagyon el kellene gondolkodni, hogy ki a felelőse annak, hogy ez az áldatlan helyzet előállt. Kik utalták ki azokat a lakásokat, s milyen feltételekkel.

barikad.hu

http://barikad.hu/orb%C3%A1n-korm%C3%A1ny_szemf%C3%A9nyveszt%C3%A9s_nem_%C3%A9rde mi_el%C5%91remutat%C3%A1s-20101229
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Terápia 2010
  2010-12-29 17:51:51, szerda
 
  Terápia 2010

A medve sarokba szorítja az orvost és így szól hozzá: "Figyelj orvos, most megeszlek...á, nem is, inkább dobj egyet a dobókockámmal!"
Mire az orvos: "És mi lesz, ha egyest dobok?"
"Akkor megeszlek."
"S ha kettest vagy hármast, esetleg négyest?"
"Akkor is megeszlek és ugyanez a sors vár rád, ha 5-öst dobsz."
"És ha hatost?" - kérdi reménykedve az orvos.
"Akkor dobhatsz még egyet!" -mondja a medve.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
2010.11 2010. December 2011.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 736 db bejegyzés
e év: 3186 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 110
  • e Hét: 1768
  • e Hónap: 18561
  • e Év: 151478
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.