|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2010-12-30 19:50:33, csütörtök
|
| |
| |
Reggelinél leült mellém egy hízásnak indult, csinos, 80 kilós nő. Réka
megette a joghurtos gyümölcskelyhet én pedig 1 szendvicset kávéval.
Néztem mit csinál a hölgy.
Első lépésben két pici fehér lisztes toast, capuccino. Majd feláll újra szedni.
Majd megjön a nagy lisztes omlettel és croissant hozzá. Öblítve gyümölcs
lével. Utána újra zsákmányért megy. 3 db cukros csiga érkezik de megkenve
lekvárral és nutellával és hozzá újabb gyümölcslevek. Eddig bírtam titkon
szemlélni és mentem edzeni.
Csernus Doktor esszéje jutott az eszembe:
A nők többségének a bikiniszezon igazi rémálom, rosszul érzik magukat
fürdő ruhában. Szégyellik a testüket, utálják a hasukat, a combjukat, a
bőrüket, szégyent éreznek amiatt, ahogy kinéznek. Fürdőruha-vásárláskor
pedig elsődleges szempont, hogy az adott darab elfedje a gyűlölt részeket.
Rengetegen kínlódnak emiatt - és itt most nem a testképzavarról van szó.
A bikiniszezon azért szörnyű időszak, mert a nők - és természetesen a
férfiak is ekkor szembesülnek annak a testnek a látványával, amit a ruha
egész évben eltakart. Meglátják magukat a tükörben, és gyűlölik azt, amit
látnak.
Aztán kezdődhet a pusztító önutálat, amivel egyre mélyebbre és mélyebbre
nyomják magukat. Év közben nem jellemző ez a probléma, akkor megy a
kifogás, a zabálás. A tulajdon testtel való szembesülés nyáron csúcsosodik
ki, jön a nagy meglepetés: Úristen, tavaly még nem így néztem ki!
Miről szól ez az egész? Nem másról, mint a felelősségvállalás hiányáról.
Pontosabban: amikor ott lett volna a lehetőség, nem tettem a testemért
semmit, csak zabáltam, kifogásokat gyártottam és megint zabáltam győzött
a lustaság, a tunyaság, a gyávaság és a mellébeszélés. Aztán jön a seb
nyalogatás, a mélységes öngyűlölet. Pedig nem nehéz belátni, ha utálom
magam, attól baromira nem lesz jobb, csak egyre rosszabb és rosszabb és
rosszabb és rosszabb.
Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy változtasson, lehetősége van
másképp élni, gondolkozni, táplálkozni. Sokan azonban magyarázatokat
keresnek, áthárítják a felelősséget, utálnak mindent és mindenkit azért, hogy
olyan testbe kényszerültek, amit teljes erőből utálnak. S miközben ezt teszik,
megfeledkeznek arról, hogy ezen hozzáállásukkal egyúttal gyermeküknek is
példát mutatnak. Egy hazug mintát adnak át. Megtanítják őket szemet hunyni
a fölös kilók felett, ahelyett, hogy arra tanítanák, mit jelent felelősséget vállalni.
Pedig neki is meg kell tanulnia: én vagyok a felelős azért, amit teszek, azért,
ahogy kinézek. Itt az idő, be kell vallani: Oké! Én vagyok a hunyó! Itt az ideje
változtatni Csernus doki. Itt az idő változtatni és nem gyűlölködni! Ha másért
nem, akkor a gyerekeink miatt!
Norbi
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gasztronómia 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-30 18:35:35, csütörtök
|
| |
| |
A 19. század két kisgyermek, Richard és Emmeline egy hajón San Franciscóba tartanak. Velük van Richard apja, Arthur Lestrange. A hajón tűz üt ki, és a kapitány sebtében mentőcsónakba ülteti az utasokat. A nagy kavarodásban Richard és Emmeline egy mogorva, részeges tengerésszel, Paddyvel kerülnek egy csónakba. A ködben és az égő hajóról felszálló füstben a gyerekek csónakja elszakad a többitől, és az utasok a nyílt tengeren maradnak élelem és ivóvíz nélkül. Helyzetük kilátástalannak tűnik, ám reggel Emmeline virágillatra ébred, vagyis szárazföld közelében vannak. Partot érés után elindulnak felfedezni a szigetet, ami lakatlannak tűnik. Egy kicsiny vízesésnél azonban Richard furcsa leletre bukkan: egy rumos hordóra, illetve egy emberi koponyára. Paddy azonnal elviszi onnan a gyerekeket. Hiába másznak fel azonban egy magaslatra, a horizont teljesen üres, nyoma sincs se hajónak, se csónaknak. Emmeline ezalatt az egyik bokorról kis piros bogyókat szedeget, melyeket meg akar enni. Paddy ráparancsol, hogy köpje ki mindet, s a megszeppent gyermek engedelmeskedik. A matróz azt mondja, hogy ezekből a bogyókból nem szabad enni, mert örökre elalszik tőlük az ember. A hajótöröttek ismerkedni kezdenek a sziget növényeivel és állataival, és felkészülnek arra, hogy valamennyi időt el kell itt tölteniük, míg megmentőik rájuk akadnak. Paddy horgászatra és más egyéb férfi munkákra tanítja Richardot. Mindkét gyereket kioktatja, hogy mi a teendő, ha hajó bukkanna fel a láthatáron: azonnal meg kell gyújtani a jelzőtüzet. Egy napon Paddy magányos barangolás közben ijesztő felfedezést tesz egy kis ligetben: friss húst egy nagy sziklára kitéve. Este megígérteti a gyerekekkel, hogy sosem fognak a sziget másik végébe menni. A derék matróz természetesen nem hagyja parlagon heverni a korábban talált rumos hordót, és egy alkalommal különösen alaposan megízleli annak tartalmát. Másnap Richard és Emmeline Paddy keresésére indulnak, és a lagúna túlpartján találják meg. Azt hiszik, csak alszik, ám a matróz meghalt. A két gyerek egyedül maradt a szigeten.
Richard a sziget másik részére, egy gyönyörű lagúnához viszi Emmeline-t: ez lesz az új otthonuk. Évek múlnak el, a gyerekek kamasszá serdülnek. Richard ugyan még nem vetkőzte le teljesen gyerekes tulajdonságait, Emmeline viselkedése viszont olykor nagyon is kamaszos. Semmit nem tudnak arról, hogy miféle változásokat okoz a testükben a tizenéves kor, így például Emmeline-nak fogalma sincs arról, hogy egyik mosakodása közben miért válik pirossá körülötte a víz, mitől vérzik az alteste. Richardot azonban nem avatja be a titkaiba, és ezt a fiú rossz néven veszi, de azt hiszi, Emmeline különös viselkedésének oka az, hogy a lány beteg. Hébe-hóba vita támad közöttük, de ezek sose fordulnak komolyra. Egy ízben Emmeline fényes nappal felkeresi a tiltott helyet, ahol azt látja, hogy a hatalmas kőfej irányából kicsiny vérpatak folyik lefelé. Richardnak később azt mondja, hogy szerinte Paddy annak idején hazudott nekik, mert a sziget azon részén nem a mumus lakik, hanem Isten. A fiú nagyon dühös lesz, és megtiltja a lánynak, hogy még egyszer a tiltott helyre menjen. Kapcsolatuk rövidesen válságosra fordul. Egy alkalommal ugyanis Richard éppen felfedezőúton van, mikor hajót pillant meg a távolban. A fiút lázba hozza a látvány, hiszen minden vágya, hogy elkerüljön a szigetről. Boldogan rohan haza Emmeline-hoz, ám ott óriási csalódás éri: a lány is látta ugyan a hajót, mégsem gyújtotta meg a jelzőtüzet. A szigetlakókról mit sem sejtő hajó időközben el is tűnt a horizontról. Richard rendkívül dühös lesz, és maga lát neki, hogy hajót eszkábáljon, amivel elmegy, ám a hevenyészett tákolmány pillanatok alatt szétesik a vízben. Emmeline-t mulattatja Richard próbálkozása, és ettől a fiú még idegesebb lesz. Valamilyen semmiségen összevitatkoznak, Emmeline megdobja Richardot, mire az ingerült fiú arcul üti a lányt, és azt mondja neki, bárcsak meghalna. Aztán kidobálja Emmeline holmijait a kunyhóból, mondván, hogy azt ő építette, s innentől kezdve külön fognak élni.
Emmeline egy napon a vízben egy tüskés halra lép, ami megsebesíti. A lány megbetegszik. Richard megijed, és végső kétségbeesésében elviszi őt a tiltott helyre, Istenhez. Ott azért kezd imádkozni, hogy Emmeline meggyógyuljon. Ez be is következik, és a két fiatal kibékül egymással. Újra az idilli boldogság jegyében telnek a napok, játékos ölelkezéseik egyike pedig szerelmeskedéssel végződik. Hamarosan ez lesz egyik kedvenc foglalatosságuk. Emmeline-nak azonban egy idő után fájdalmat okoz a dolog, ráadásul kezd túl sokat enni. Ha a megnagyobbodott hasára teszi a kezét, mocorgást érez belül. Egyik este különös dobszó hallatszik a sötétben, és Richard egyedül megy el a tiltott helyre, hogy megnézze, mi történik. Rejtekhelyéről egy primitív bennszülött szertartás szemtanúja lesz, ami emberáldozattal végződik. Emmeline még aznap este megszüli közös gyermeküket, akinek a Paddy nevet adják. Fogalmuk sincs, mit kell csinálni az újszülöttel, aki folyton csak sír, és semmit nem hajlandó megenni, amit a szájához tesznek. Végül az anyja a karjaiba veszi a gyereket, aki azonnal szopni kezd. Richard egy ízben elmegy a régi helyükre, és felkeresi az öreg Paddy halálának helyszínét is. A derék matróznak már csak a csontváza maradt meg. A szomorúság azonban hamar elillan, hiszen a kis Paddy szépen fejlődik, növekszik, és egy napon kimondja az apja nevét. Kell-e ennél nagyobb boldogság? A család önfeledten játszadozva hempereg az iszapban, miközben egy hajó látcsövén keresztül valaki őket figyeli. A hajó Richard apjáé, aki még mindig nem mondott le arról, hogy megtalálja az évekkel korábban eltűnt gyerekeket. A sáros fiatalokban azonban nem ismeri fel Richardot és Emmeline-t, akik időközben megpillantják a hajót, de már nem akarnak elmenni a szigetről, ezért nem gyújtják meg a jelzőtüzet. Rövidesen közösen keresik fel régi helyüket, hogy megadják a megkésett végtisztességet az elhunyt Paddynek. Emmeline és a gyerek a csónakban maradnak. A lány elbóbiskol, a játszadozó kisfiú pedig véletlenül a vízbe löki az egyik evezőlapátot. A csónak kisodródik a nyílt vízre. Emmeline Richard után kiált, aki azonnal a vízbe veti magát. Nem tudja azonban visszaszerezni az evezőlapátot, mert feltűnik egy cápa. Emmeline csak a másik evezőlapáttal tudja távol tartani a veszélyes állatot, míg Richard bemászik a csónakba. Evezők nélkül azonban tehetetlenek, és a csónak az áramlatok hatására eltávolodik a szigettől. Ismét élelem és ivóvíz nélkül sodródnak a nyílt tengeren, mint egykoron gyermekkorukban, és a helyzetük most is kilátástalan. Egy óvatlan pillanatban Paddy néhány szemet elfogyaszt a piros álombogyókból. Nincs mit tenni, hiszen le is nyelte őket. A szülők ezért megfelezik a maradékot, hogy együtt haljanak meg. Mindnyájan mély álomba merülnek. Ezalatt feltűnik Richard apjának a hajója. A matrózok megtalálják a csónakot, és azt mondják az édesapának, hogy az utasok még élnek, csupán mélyen alszanak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-30 18:14:11, csütörtök
|
| |
| |
Mikor szeretnél összegömbölyödni egy kis szeretetcsomóvá
és befészkelni magad valaki karjába. Mikor csak adni szeretnél
azzal, hogy létezel, ott a karjaiban, a lelkében. Mikor behunyja
szemét és csak a fényt érzi a szívedből. Mikor megszünteted a
fájdalmát, a lelke sóvárgását. Mikor csak a szoros pillanat létezik
a két szeretet fény között. Mikor minden érzés áldás és fény mi
megjelenik benne. Mikor kikapcsol az elme és csak a varázs
marad, ami a szeretet varázsa bennetek.
Cser Melinda
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-Rajz 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-30 16:51:31, csütörtök
|
| |
| |
Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Puját asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ünnepek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-30 16:27:17, csütörtök
|
| |
| |
A múltunk már a múlt,
Jelen van még a jelen,
A jövőnket olvassák,
Ha nyújtom a kezem.
De én lazán átverem
A jósokat,
Hisz tenyerembe
Magam vésem
A sorsomat.
(Baranyi Ferenc)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ezoteria |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-30 16:18:02, csütörtök
|
| |
| |
Ne légy türelmetlen. Ha már elviselhetetlenül összegubancolódnak
a szálak a kezeink között, és megpróbáljuk valahogy kibogozni a
csomót, az semmiképp sem segít, ha reménytelennek érezve,
türelmetlenül kapkodva ráncigáljuk őket. Rá kell szánni az időt,
lassan, egyenként kell kibontani azokat a szálakat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-30 16:10:52, csütörtök
|
| |
| |
Számítógép előtt
egyre többen ülnek,
így, sok rosszban, s kevés
jóban részesülnek.
Gyermeknek, felnőttnek,
képernyőn a szeme,
- múljon drága idő -,
ez Sátán módszere.
Elvonni az embert
testvértől, hitvestől,
ámde legfőképpen
Atyánktól, Istentől!
Lehet az internet,
életúton áldás,
de ne legyen soha,
internet imádás!
Internetezőknek
írom szeretettel:
elszámolnak egy nap,
drága idejükkel!
Fogadják be Jézust,
Ő a leghűbb Barát,
tárják ki előtte,
szívük kis ajtaját.
Csak Ő adhat békét,
békétlenség helyett,
önző szív helyébe,
érező hús szívet.
Ha szívükbe hívnák
Jézust, Isten Fiát,
akkor bánatuk is
örömre válna át.
És nem menne senki
Birokra, sem ölre,
béke és szeretet,
szállna le a földre!
Szerző:Pecznyík Pál
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-30 16:06:45, csütörtök
|
| |
| |
Varázsereje volt a zenének.
Mindent kitágított és színpompássá tett,
mintha az élet sötét árja zúgna benne,
nem volt többé sem teher, sem határ,
nem volt egyéb, csak fény, dallam és
szerelem.
Erich Maria Remarque
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2010. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
278 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 413
- e Hét: 7289
- e Hónap: 16673
- e Év: 149227
|
|
|
Offline
