2010-12-31 05:30:47, péntek
|
|
|
Szép szó az új, mindig van valami illúzió, valami várakozás benne. A régi meg levetett, ócska.
Azért nem semmi év van mögöttünk. A gond csak az, hogy gyorsan száll az idő, az a szárnyas. És nem tudunk megállni, gyönyörködni kissé, egy pohár borral a kandalló mellett elmerengni. Persze kandalló sincsen.
Nézni a virágokat. Deák Ernő kertjéből hoztam egy jelentéktelennek látszó virágot, s elültettem az ablakom alá. S néztem, hogy nyílnak ki rajta a ki sárga virágocskák. Minden este nyílt egy-egy. Csak figyelni kellett, s el lehetett csípni a pillanatot. Hirtelen, egy perc alatt bontotta ki szirmait, s közben kattogó hangot adott.
Azt várom, hogy láthassam az idén is.
Az elmúlt hét, s év utolsó összejövetele tegnap volt a remetei pálinkaházban. A hivatal osztályvezetőivel vacsoráztunk, s kóstolgattuk a különböző nedűket. Jó volt együtt lenni, kedves társaság volt.
Aztán ma autót mosok, benézek még a városba, s idehaza rendezgetem a dolgokat. Hívtak Bárdos Ágiék Szencre, de végül visszamondtam. Zsóka vizsgára készül, s valahogyan nehezére esik általános nyelvészetet németül biflázni. Én amúgy sem szeretem a felfújt év végéket. Az erőszakolt ünneplést, a ricsajt. S lassan az evéstől is ódzkodni kell. Túl sok húst ettünk az elmúlt hetekben. Úgy érzem, híztam is kissé.
Így vágunk neki januárnak.
Amúgy boldogot meg újat meg évet mindenkinek! |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|