|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2010-12-07 22:15:57, kedd
|
| |
| |
A vég kezdete - avagy a Fidesz is elindult az őszödi úton
2010.11.26. 00:55 :: tothh
Az ellendrukkerek már a kétharmados választási győzelem (azaz a ,,szavazófülkés forradalom") óta várják Orbán Viktor őszödi beszédét, amelyen hazugságok beismerését kérték számon. Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének kétségtelenül a hazugságok és trükközések beismerése volt a legnagyobb port felkavaró része, azonban a beszéd lényege nem ez volt, hanem az a rész, melyben beismerte, hogy fogalma sincs, hogy mit fog kezdeni a hazugságok és trükközések által ölébe csöppent hatalommal, milyen lépéseket kíván tenni különböző területeken.
Bár a Fidesz vezérkara ezt nem ismerte be nyilvánosan, a nyugdíjügyben tett lépései tulajdonképpen a koncepció és jövőkép hiányának közvetett beismerését jelentik, és egyben elindíthatják a jelenleg megdönthetetlennek tűnő kormánypártot egy olyan lejtőn, amelyhez hasonlón a gyurcsányi őszödi beszéd kiszivárgását követően a szocialisták indultak el nagy sebességgel.
Természetesen nem azt kívánja jelen cikk állítani, hogy a nyugdíjak államosítása Orbánék azonnali és radikális népszerűségvesztését fogja elhozni, az azonban elég komolyan valószínűsíthető, hogy ez a lépés-sorozat egy olyan intézkedés-csomagot indít el, olyan kényszerpályára viszi a most omnipotensnek tűnő kormányt, amelynek a vége mindenképp negatív következményekkel fog járni számukra. A másik oldal pedig a szavahihetőség megkérdőjeleződésének kezdete. Függetlenül attól, hogy jelen pillanatban a társadalomnak talán jelentős része üdvözli a mostani nyugdíj-lépéseket.
A lakosság többsége azért mért tavasszal súlyos csapást az MSZP-SZDSZ kormányokra, mert jogosan úgy érezte, hogy a kormányok nem képesek megbirkózni az országot érintő problémákkal, partikuláris érdekek mentén kormányoznak, válságról válságra bukdácsolnak, és a saját maguk keltette problémákat se tudják megoldani. Mindeközben, lépéseiket áthatják a rövid távú szavazatszerzés motívumai.
,,Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel, hogy a magabiztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban és menni előre. Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk! Nincsen ennyi kapacitásunk. Azt az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész csapat, és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körülülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel meg szakértőkkel. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van gyerekek!
Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt."
Fenti idézet Gyurcsány Ferenc elhíresült beszédéből származik. Tartalmát tekintve azonban a jelenlegi kormány némely lépésénél is a tájékozódó szeme elé kerülhetnek hasonló szimptómák.
A vízválasztó - a nyugdíjak ügye
Hogy is indult a nyugdíj-ügy?
Először is, a választási kampányban került szóba. Mivel alapvetően döntő hatású a választások végkimenetelére nézvést a téma, külön figyelem fordult felé a tavaszi kampányban. Varga Mihály, a Fidesz alelnöke az állami nyugdíjrendszer egyéni számlás működtetését, közkeletű nevén a ,,svéd modell" bevezetését említette mint lehetséges megoldást, komoly szocialista össztüzet irányítva magára. Az akkori kormányzó párt természetesen nem restellt rögtön rövid távú érdeket figyelembe véve apokalipszist vizionálni a várható kormánypárt egyik prominensének kijelentése nyomán, így a nyugdíjrendszerről való értelmes vita lehetősége le is került a kampány napirendjéről, és a magát ,,polgári" jelzővel illető Fidesz programjában is csak annyi szerepelt, hogy ,,Megvédjük a magán-nyugdíjpénztárakat".
Miről is szól a jelenlegi vita?
A nyugdíj-kérdés alapja kettős. Egyrészt az örökölt viszonyok szabják meg, másrészt pedig az ország demográfiai viszonyai. Az örökölt helyzet az 1997-es változtatásokig az volt, hogy gyakorlatban nem létezett nyugdíjrendszer. Az úgynevezett felosztó-kirovó rendszer működött, amely a lényegét tekintve nem nyugdíj, hanem egy adókból finanszírozott öregségi segély. Azaz, szociális transzfer. A ma nyugdíjasainak nyugdíját a ma aktív dolgozói finanszírozzák. Ez két kérdést is felvet. Egyrészt az elvi kérdést, ami azt mutatja, hogy az állampolgárok itt bizony az államtól, és annak mindenkori irányítójától egyoldalú függőségi helyzetbe kerülnek.
A másik oldala a kérdésnek a már említett demográfia. Ha sok gyermek születik, akkor finanszírozható a rendszer, hiszen biztosított a jövőben megtermelt nyugdíj finanszírozása is. Az természetesen itt is egy ,,problémát" okoz, hogy ha nő a születéskor várható élettartam, azaz nő a nyugdíjasok nyugdíjasként eltöltött éveinek száma. Utóbbi kérdést a klasszikus felosztó-kirovó rendszerekben a nyugdíjkorhatár kitolásával próbálják megoldani - rendszerint jelentős társadalmi ellenállás közepette. Magyarország azonban, sok más európai államhoz hasonlóan egy öregedő társadalommal rendelkezik. A felosztó-kirovó rendszer esetén ketyeg a demográfiai bomba. Az 1950-es évek elején születettek nyugdíjba vonulása mára a közeljövő része. A rendkívül elöregedő magyar társadalomban pedig akut kérdéssé válik az, hogy egyre kevesebben fogják az egyre több nyugdíjas nyugdíját megtermelni. Erre jött létre válaszként a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer, melynek során az állampolgár a járuléka egy részét egyéni számlára helyezi, amellyel a pénztár gazdálkodik, és a nyugdíjba vonuláskor egy biztos jövedelmet jelenthet.
Az 1998 óta működő magán-nyugdíjpénztári rendszernek voltak súlyos hiányosságai és működési gondjai. Ilyen volt az állami rendszerben - a jelenlegi nyugdíjasok és a költségvetés kárára - keletkező hiány. És ilyen volt a kockázat, illetve a magas működési költségek is a magánnyugdíjpénztár részéről. Egy pozitív eleme azonban tagadhatatlanul volt: Az egyéni számlavezetés, és az előtakarékosság.
A jelen írásnak nem célja sem a nyugdíjrendszer mélyreható elemzése, pláne nem annak megoldása, a fenti rész azonban annak illusztrálására mindenképp hasznos lehet, hogy az egyes megoldási módok mögött milyen alapelvek húzódnak meg.
Matolcsy György bejelentése nyomán körvonalazódni látszik az új kormány ,,nyugdíjreformja" . (Utóbbi kijelentés egészen konkrétan a miniszterelnök szájából hangzott el a költségvetési vita expozéja során.) Ez a ,,nyugdíjreform" tulajdonképpen nem más, mint visszatérni a tisztán állami felosztó-kirovó rendszerre, azaz az öregségi segélyre, kiiktatván az öngondoskodás elvét, visszahozván az egyoldalú államtól való függést.
Ez az ügy akár a kormány állatorvosi lova is lehetne. Az egészet áthatja a kapkodás, illetve ad hoc jellegű lépések sorozata. Hiszen eleinte csak a magán-nyugdíjpénztári befizetések elszámolási módjának megváltoztatásáról volt szó, azt követően egy ideiglenes kifizetés-felfüggesztésről, amit a szabad állami rendszerbe való visszalépés ígérete követett, majd végül betetőzte az egészet a második pillér teljes szétrombolása. Ez aggályos a jogbiztonság (hiánya) miatt is egyrészről, másrészről a kormányzati szándékok átgondoltságáról fest meglehetősen sötét képet, fellibbentve a fátylat a kormány gazdaságpolitikai ,,elképzeléseiről"
Mit is akar az új gazdaságpolitika?
Az teljes mértékben nyilvánvaló, hogy az új kormány nehéz gazdasági helyzetet örökölt. Ezt teljes mértékben a nyolc éves MSZP-SZDSZ kormányzásnak köszönhette, annyi korrekcióval, hogy a Bajnai-kormány csomagja az államcsőd széléről rántotta vissza az országot. Várható volt tehát, hogy a második Orbán-kormány tevékenysége nem lesz fáklyásmenet, azonban abban is bízhatott a választópolgár, hogy kellő támogatottsággal a háta mögött mer olyan politikát folytatni az új kormány, amely megalapozza az ország hosszú távú fejlődését, ahelyett, hogy elődeihez hasonlóan a rövid távú és szavazatszerző érdekeknek rendelje alá a politikát. Az első jelek biztatóak voltak, a 29 pontos első akcióterv kifejezetten előremutató lépéseket tartalmazott.
A második akcióterv mellett már több kérdőjel halmozódott fel, azonban a kényszerhelyzet és a növekedés-párti gazdasági tervek még elnyomták a kétkedő hangokat. Az idei költségvetés is nehezen volt tartható, azonban a jövőre tekintettel mindenképp kellett valamit lépni. Az is könnyen megérthető, hogy a lakosság és a vállalkozások további megszorítása már sehova nem vezetett volna, hiszen ez a gazdaság padlóról való felállítását akadályozta volna, azaz különösebb értelme nem is lett volna. Így merült föl a válságadók kérdése, eleinte hangsúlyozottan egy ideiglenes, 2013-ig tartó periódusra. Ennek az ideiglenes sarcnak két értelme lehetett. Az egyik az, hogy 2013-ig tart Magyarország számára a 2008 őszén fölvett IMF hitel törlesztése. Ez a törlesztő összeg például a következő évi költségvetésben egy ezermilliárdos nagyságrendű kiadásként jelentkezik, amit valamiből fedezni kell.
A problémák ott kezdődtek, hogy felmerült a válságadók ezen időtávon túl való fenntartása is. Ebben az esetben viszont már tényleges veszélyként merülhet föl a fogyasztókra, azaz végső soron megint csak a lakosságra, valamint a vállalkozásokra való áthárítás lehetősége. Ez pedig, nyilvánvalóan a gazdaság normális működtetésének elvével szembe megy.
Az IMF hitel törlesztése mint indok mellett a másik magyarázata az ideiglenesnek tekinthető lépéseknek az, hogy a következő években a rendkívüli támogatottsággal rendelkező kormány olyan kiadási szerkezet-átalakításokba fog belekezdeni, amelyek egyrészt megtakarításokat fognak eredményezni, másrészt pedig a gazdasági növekedés számára is ösztönzően hathatnak. A Miniszterelnök Úr a költségvetési expozéjában rengeteg reformot vizionált, úgy mint oktatási, egészségügyi, nyugdíjügyi, és közlekedési reformokat. Ebből egyelőre a nyugdíjügyi látható, azonban, ha a többi is hasonló filozófiát követne, akkor akár ezeket el is lehetne hagyni, az ország talán jobban járna nélkülük... A valóságot tekintve az egészségügyi büdzsé bevallottan a túlélésre rendezkedik be, az oktatási változtatások - bár oktatási szempontból rengeteg előremutató elemet tartalmaznak - a finanszírozási oldalon nem nagyon látható hatással bírnak, a közlekedést pedig az egyik legnagyobb pénznyelő, a MÁV konszolidálása és gyökeres átalakítása nélkül nem is érdemes nagyon változtatgatni.
Természetesen, felmerül, hogy mindennek az alapja a közigazgatás átalakítása lehetne. A közigazgatás szerkezetének egészének átalakításáról, valamint a közigazgatás feladatai delegálásának megváltoztatásáról volt szó, a hatékonyság javítása érdekében. Bár nem mondták ki, de alapvetően a szétszabdalt és erőtlen önkormányzati rendszer rovására az állam, illetve a középszint javára történne (vagy csak történt volna?) átalakítás. Ennek az alapzatára kerültek volna a fentebb említett ágazatok felépítményei is, előbbi logikája alapján.
A közigazgatási átalakításról azonban az utóbbi időben nem nagyon beszélnek. Ennek két oka lehet, és mind a kettő meglehetősen sötét képet vetít előre. Az egyik ok, hogy nem is tudják, hogy konkrétan mit akarnak ez ügyben tenni. Ezt nem kell magyarázni. A másik lehetséges ok, pedig az, hogy a pártelnök-kormányfő a saját csapdájába lépett bele. Az egyik korábbi elemzésben szerepelt a Fideszben nagyra nőtt önkormányzati lobbi ereje, amely bizony hatással lehet erre a dologra is, abban a formában, hogy a frakcióban nagy súllyal rendelkező önkormányzati tisztviselők nem-szavazata miatti félelemben a kormány nem merné az önkormányzatok szerepét csökkentő javaslatokat benyújtani.
Jelen pillanatban úgy tűnik tehát, hogy a Fidesz-kormány megrekedt az átalakítások retorikai síkján, a lényegi kérdésekben semmittevésre kárhoztatva saját magát. Ennek pedig már középtávon is beláthatatlan következményei lehetnek. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy soha vissza nem térő esélyt kapott a Fidesz a kétharmados felhatalmazással. Ha valamikor előtérbe lehetne helyezni a hosszú távú célokat a rövid távú eredményekkel szemben, az most lehetne. Most, a kétharmados ciklus elején. Akkor, amikor az ellenzék szétszabdalt, ráadásul pártjai önmagukban is rengeteg ellentét által szétfeszítettek. Amikor nincs lényegi ellenfél, ráadásul választási jellegű megmérettetés is csak három és fél év múlva lesz. Így nincs mitől félnie a kétharmados kormánynak. Mégsem cselekednek, hanem úgy tűnik, elődeik politikáját folytatják tovább. A rövid távú előnyök és ad hoc politizálás hagyományát. Ez az elmúlt nyolc évben a csőd szélére juttatta az országot, mindemellett pedig a fejlődési potenciált is aláásta erre az időre.
1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. (A mai MSZP tulajdonképpeni jogelődje.) Kissé kísérteties, hogy a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium pontosan 92 évvel később tett öles lépteket a fenti hagyomány folytatásának irányába. A lépés, és annak környezete ugyanis nemcsak a Fidesz által előszeretettel hangsúlyozott polgári értékekkel megy szembe, hanem nagyjából a józan ésszel és a fenntartható rendszerek létrehozásának igényével szemben is.
Ki húzza meg a vészféket?
A helyzet mostanra annyiban világossá vált, hogy a jelenlegi kormánypolitika a józan ész szempontjából nem tartható fenn sokáig. (Holott pont az új kormány hivatkozott a józan ész uralmának visszatérésére.) Ha pedig nem tartható fenn sokáig, akkor valamit ezzel szemben fel kell állítani mint alternatívát.
Látszólag a Fidesz, és személyesen Orbán Viktor tehetségesen hazardírozik. Abban a hiszemben feszíti szét a jogállamiság, és a gazdasági törvényszerűségek alapján fennálló határokat, hogy ezeket büntetlenül megteheti. Ez formailag most így is van. A novemberi közvélemény-kutatási adatok visszaigazolni látszották a kormány politikáját. A Fidesz továbbra is toronymagasan vezet, az ,,emberek" bizalma töretlen, az ellenzék romokban hever. Nem lát tehát maga előtt akadályt a kormánypárt, amely miatt félnie kéne.
Nem is a jelenlegi ellenzéki pártok azok, amelyekbe beletörhet Orbán kétharmados bicskája. A Jobbik és az LMP - bár megpróbálnak konstruktív és szakmai alapú politikát folytatni - egyelőre nem tűnnek vezető alternatívának. Ha az erősödésük valószínűsíthető is, az első számú kihívó pozíciója nem tűnik számukra realitásnak.
Marad az MSZP. Az az MSZP, mely ellenzékben mindig hirtelen a jogállam kérlelhetetlen őrének helyzetében találja magát, hatékonyan elfeledve, hogy pontosan a kormányzati tevékenysége indította meg a jogállamba vetett hit megrendülését az országban. Az MSZP mai politikai elitje, főként az a csapat, amely jelenleg is az országgyűlési frakcióban ül, az első számú felelőse az ország jelenlegi állapotának. Élén az épp a jogállam legfőbb őrének posztján tetszelgő Gyurcsány Ferenccel. Azzal, aki fentebb idézett beszédében maga is bevallotta, hogy alapvetően a rövid távú érdekek vezérelte kormányzást folytatott, kormányzásának ,,eredményeként" pedig egyértelműen kimutatható volt az MSZP-törzsbázis részérdekének a követése a hosszú távú fejlődés előtérbe helyezésével szemben.
Természetesen előfordulhat az is, hogy az MSZP-t, és Gyurcsány Ferencet egy idő után pontosan az Orbán-Matolcsy csapat hasonló intézkedései hozhatják ki a politikai elszigeteltségből, és a dezintegráció fenyegette állapotból. Az pedig, a legsúlyosabb eset lehetne, ha az Orbán-kormány rövidtávú és kapkodó lépései következtében a korábban nyolc éven át hasonló politikát folytató csapatot emelné piedesztálra. Az az egyenes és kikövezett út lehetne Magyarország csődjéhez.
A megoldásnak tehát jobboldalról kell jönnie. Orbán Viktor - egyébként jó politikai éleslátással - úgy fogalmazta meg a Fidesz ilyen nagy arányú győzelmét, hogy a középosztály szövetségre lépett a nehezebb helyzetben levő rétegekkel. Ebben értelemszerűen benne foglaltatik az is, hogy a magát polgári pártként aposztrofáló Fidesz kiterjesztette szavazóbázisát a szegényebbekre is. Az alapkoncepció szerint tehát a kitartó mag-szavazótáborát bővítette ki olyanokkal, akik korábban másokra adták voksukat. A szavazói viselkedés vizsgálata alapján pedig nyilvánvalóan utóbbi csoportok a legillékonyabbak, azaz az ő megtartásuk érdekében kell nagyobb erőfeszítéseket tenni a kormányzó erőknek.
Így tehát ördögien racionálisnak is minősíthető az, hogy Orbán és kormánya a párt plebejus élét kívánta kidomborítani, azt kalkulálván, hogy ezzel megnyerhető számára tartósan ez a réteg, a polgári értékeket előtérbe helyező konzervatív szavazók pedig ,,amúgy is" kitartanak. Ez a számítás egyelőre beigazolódni látszik, hiszen az összes mérés szerint töretlen a Fidesz és a kormány népszerűsége.
A populista, plebejus politikával - amelybe tökéletesen beleillik a mostani nyugdíjas hercehurca is - magához tudja kötni a politikával napi szinten nem foglalkozó szélesebb tömegeket, alternatíva híján pedig korábbi hívei is mellette vannak.
Még egy darabig.
Sokáig ugyanis nem tarthat ki egy markáns polgári értékeket valló réteg egy az ezekkel az értékekkel szembemenő kormány mellett. Ez a réteg pontosan amiatt tartott ki a Fidesz mellett, mert benne látták a garanciáját a polgári értékek megvalósulásának, szemben az ezeket elutasító balliberális kormányok, valamint a túlzottan radikálisnak tűnő Jobbik, illetve az új SZDSZ-ként is aposztrofált LMP-vel szemben. Ellenzéki létben könnyű az összezárás. Ilyenkor a támogató rétegek - élükön a konzervatív értelmiséggel - hajlamosak elnézőek lenni a párttal szemben, elfogadva, hogy végtére is a ,,jó ügy", azaz a kormányra kerülés érdekében tesznek kevésbé szimpatikus lépéseket. Annak érdekében, hogy kormányon végre a polgári konzervatív értékeket preferálják.
Kormányon azonban nem létezik ez a kegyelmi állapot. Főként nem olyankor, amikor semmiféle ellenfél sem jelenik meg a láthatáron. Kétharmados kormányzás esetén irracionális a félelem a posztkommunisták visszatérésétől is.
A második Orbán-kormány pedig - kár szépíteni - eddigi politikája folytán inkább a klasszikus polgári konzervatív értékekkel szembemenő politikát folytatott, semmint azoknak megfelelőt. Csak címszavakban említve:
A szavazófülkés forradalom permanens emlegetése. (Bár ezt még lehetett Antall József elhíresült mondatára adott válaszként értelmezni, azaz, hogy végre ignorálni lehet a posztkommunista erőket.) A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának kötelező kifüggesztése vagy mosolyra fakasztott, vagy pedig egyenesen felháborodásra adott okot.
Az elvekhez konzekvensen ragaszkodó, és ezek alapján a Gyurcsány-korszakkal markánsan szembehelyezkedő Sólyom László helyett az előző rendszerben komoly előnyöket élvező, politikában súlytalan, és az intézmény tekintélyét végső soron aláásó államfő megválasztása.
Súlyos határpontként az Alkotmánybíróság jogkörének reaktív és ad hoc módon történő korlátozása, mely mindemellett jelentős verbális arroganciával párosult.
Végül pedig a sok problémával küzdő, azonban végső soron az öngondoskodás polgári ethoszát magában hordó magán-nyugdíjpénztárak felszámolása a korábbi, kommunisták által bevezetett rendszerhez való visszatéréssel.
Ezek olyan kérdések, melyekkel kapcsolatban a Fidesz korábban - morálisan abszolút igazolhatóan - elvi álláspontot foglalt el, az elvek bizonyos kérdésekben való mindenek fölött állóságát hangoztatva. Ezzel is erősítve a mögötte álló polgári konzervatív támogatókat.
Az említettek mind olyan problémakörök, amelyek elképzelhető, hogy a társadalom széles rétegei ingerküszöbét elsőre nem lépik át. Azokét viszont radikálisan, akik elvi alapon támogatták a Fideszt mint per definitionem Polgári Pártot.
A fenti jelentős kérdésekben való pálfordulás mellett folyamatosan jelen van egy meglehetősen egysíkú és a polgárokat alapvetően lenéző retorika. A nem túl bonyolult képlet két részből áll. Az egyik az elmúlt nyolc év emlegetése. Ezeknek az érveknek van valóságalapjuk, azonban kétharmados felhatalmazással nem biztos, hogy erre való hivatkozással kellene mindent megmagyarázni.
A másik, még idegesítőbb érvelés, az, hogy ,,az emberek erre szavaztak". Ez még az előzőnél is gyengébb lábakon áll, sőt, akár az is levonható konzekvenciaként, hogy pontosan ezen mentalitás ellen történt a szavazás. Gyurcsány Ferenc és támogatói folyamatosan azt hangoztatták 2006 és 2010 között, hogy a parlamenti ciklus négy évig tart, erre az időre szól a kormánynak a felhatalmazása, a közhangulat változásai nem érdekesek, és Gyurcsány minden újabb ötletének keresztül kell mennie. Fenti - főként Lázár János és Szijjártó Péter által előszeretettel alkalmazott - retorikai fordulat kísértetiesen emlékeztet erre. ,,Az emberek erre szavaztak" - de mire is? Ezek szerint, mint Gyurcsányék esetében mindenre, amit épp kigondolnak? Nem épp a legbizalomgerjesztőbb analógia.
Az elmúlt hetekben - főként az alkotmányjogi barkácsolás hatására - jelentős mozgás figyelhető meg a jobboldali értelmiségen belül. Sorra hallatják hangjukat ugyanis főként a jobboldalhoz kötődő mértékadó személyiségek, nemtetszésüket kifejezve a Nemzeti Együttműködés Kormányának tevékenysége ellen. Hasonló hangok jelentek meg a jobboldalhoz kötődő polgári értékeket valló médiumokban is. Ez a törekvés akár a jobboldali Alkotmánypárt csírája is lehet. (A jobboldali Alkotmánypárt koncepciójáról a következő írás fog részletesen szólni.) Ez nem feltétlenül a szó szoros értelmében felépülő politikai pártot kell, hogy jelentsen, azt viszont igen, hogy létezik a társadalomnak, illetve főként az értelmiségnek egy jelentős, jól körülhatárolható csoportja, amely markánsan konzervatív attitűdökkel rendelkezik, és ebből az irányból lassan elfogadhatatlan lesz számára a jelenlegi kormányzati politika, de pontosan emiatt az alap-attitűd miatt a jelenlegi parlamenti alternatívák sem jelentenek számára járható utat. Ennek a megszerveződésére még egyelőre várni kell, de a határok már látszanak.
Egy ilyen erő természetesen nem tömegpárt kell, hogy legyen, természetéből fakadóan nem is tud az lenni, azonban valamiféle politikai menedéket nyújthat azoknak, akik ebből az orientációból kiindulva támogatták eddig a Fideszt.
Utóbbi párt pedig, ha folytatja eddigi markáns politikáját, nyugodtan elhagyhatja nevéből a ,,polgári" jelzőt, és folytathatja útját öles léptekkel az őszödi úton. Ennek a ,,második" őszödnek azonban az ország lesz a kárvallottja...
http://polizis.blog.hu/2010/11/26/a_veg_kezdete_avagy_a_fidesz_is_elindult_az_osz odi_uton#more2473892
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-07 21:35:50, kedd
|
| |
| |
[origo]
Hódítók a hatalom árnyékában - a politikához kötődő Közgép felemelkedése
2010. december 7., kedd, 7:02
A mostani kormányoldalhoz kötődő emberek állították pályára, a szocialisták kormányzása alatt tört fel, és most kezd igazán megkerülhetetlen szereplővé válni. A tulajdonosait gondosan rejtegető Közgép nevű építőipari cég több embere is állami tisztségekben kötött ki az utóbbi hónapokban, és látványos erősítéssel készül arra, hogy folytassa terjeszkedését. Az [origo] utánajárt a politikai kapcsolatai miatt elhíresült, a Margit híd felújítását is levezénylő titokzatos cég történetének.
Látványos megerősödés politikai kapcsolatokkal
Befolyásos üzletemberek jöttek össze idén márciusban egyik délelőtt a Westend bevásárlóközponthoz tartozó Hilton szállodában. A bálterembe volt meghirdetve fél 11-re egy nyilvános rendezvény, és mindannyian felkérést kaptak a szereplésre. A kezdés előtt a munkatársaik feltűzték a zakójuk gallérjára a közelgő nemzeti ünnepre utaló kokárdákat, a várakozás alatt pedig nevetgélve beszélgettek, kávézgattak az előtérben. Ott volt Demján Sándor, az ország egyik leggazdagabb embere, Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója, Wolf László, az OTP vezérigazgató-helyettese és Járai Zsigmond korábbi jegybankelnök, a CIG Pannónia Életbiztosító egyik alapítója.
Volt egy ötödik meghívott is, aki a nyilvánosság előtt eddig nem jelent meg ilyen ismert és gyakran szereplő üzletemberek körében. A magas, tüskehajú férfi mosolyogva, zsebre dugott kézzel állt a többiek mellett, és már öltözékével is utalt annak a rendezvénynek a témájára, amelyre összegyűltek. Sötét öltönyéhez és fehér ingéhez egy olyan nyakkendőt választott, amelyen két versenyló volt látható. A Hiltonban tartott rendezvény egy sajtótájékoztató volt, amelyen bejelentették, magyarországi vállalatok állnak össze azért, hogy biztos hazai anyagi hátteret biztosítsanak Overdose-nak, a világhírű magyar versenylónak.
A lovas nyakkendőt viselő középkorú férfi Németh Miklós, a Közgép Építő- és Fémszerkezetgyártó Zrt. elnök-vezérigazgatója volt. A vállalat még néhány évvel ezelőtt is gyakorlatilag ismeretlen volt az építőipari szakmán kívül, de az overdose-os összefogás is jelezte, hogy mostanra komoly szereplővé vált egy olyan ágazatban, amely legalább egy évtizede meghatározó a nemzetgazdaság szempontjából. A cég az elmúlt három évben sorozatosan megduplázta a bevételeit, és tavaly már mintegy 40 milliárd forintos forgalmat bonyolított le. Mindezt ráadásul úgy sikerült elérnie, hogy az egész építőipar súlyos válságot élt át, a gazdasági visszaesés által alaposan megviselt ágazat több szereplője a csőd szélére került, vagy jelentős átalakításokra kényszerült.
A Közgép ebben a nehéz környezetben is egyre értékesebb állami megbízásokat tudott szerezni, miközben - elsősorban néhány egykori tisztviselőjének vélt vagy valós kapcsolatai miatt - egyre elválaszthatatlanabbul ráragadt az a jellemzés, hogy közel áll a jelenlegi kormányoldalhoz. Az [origo] arra volt kíváncsi, hogy mi áll a látványos üzleti felívelés mögött, hogy a cég politikai kötődése valóban létezik-e, és ha igen, akkor mi a háttere. A kérdések megválaszolásához áttekintettük a céggel kapcsolatos nyilvános dokumentumokat és beszélgetéseket folytattunk több mint tucatnyi olyan emberrel, akiknek rálátásuk van a Közgép történetére. Többen közülük kikötötték, hogy csak akkor beszélnek a szerintük érzékeny témáról, ha nem közöljük a nevüket. Megkerestük a vállalat menedzsmentjét is, amely a személyes interjúra nem tudott időt szakítani, az írásban feltett kérdéseinkre pedig nem érkezett válasz.
"Igazi szocialista nagyvállalat volt"
A jelenleg az egyik legerősebb építőipari vállalkozásként számon tartott Közgép hosszú utat tett meg a rendszerváltást követő évek óta. Akkor még Közúti Gépellátó Vállalatnak hívták, és közel állt ahhoz, hogy tönkremenjen. Egyik korábbi tisztviselője szerint "igazi szocialista nagyvállalat volt", amely nem működött ugyan hatékonyan, de komoly múlttal rendelkezett. Honlapja szerint a cég elődjét még 1921-ben alapították, feladata "útépítő és fenntartó eszközök javítási munkáinak elvégzése volt". Az acélszerkezetek építésére specializálódott vállalat később is részese volt a nagy infrastrukturális beruházásoknak - például a hídépítéseknek -, a kilencvenes évek elején azonban épp ezekből volt hiány.
Forrás: MTI/Mező Sándor
A Közgép elődje is részt vett egy nyíregyházi toronyépítésben 1968-ban
"Az acélszerkezetes munka nem volt túl menő ágazat akkoriban. Nem volt autópálya-építés, a gazdaságnak az a szegmense a padlón volt" - magyarázta a cég egyik tisztviselője. Ebben a nehéz időszakban is akadtak azonban olyan munkák, amelyekkel meg tudta mutatni magát a vállalat. 1995-ben például a Közgép volt a felelőse annak a látványos munkálatnak, amikor a pécsi tévétorony antennájának egyik elemét egy helikopterrel emelték a helyére. "Nagyon büszkék voltak erre a cégnél" - idézte fel a Közgép egyik akkori tisztviselője, megjegyezve, hogy a tévétornyos munka fotói kikerültek a falra is a cég soroksári központjában.
A nehéz helyzetben lévő, jelentős adósságokat is felhalmozó cég végül úgy tudott talpon maradni, hogy az Állami Vagyonügynökség megállapodott a hitelezőként a vállalattal szoros kapcsolatban álló Inter-Európa Bankkal, amely a tartozás fejében részvényekhez jutott, és így tulajdonossá vált. Az ügylet azonban csak átmeneti megoldást jelentett, mivel a pénzintézet nem számolt hosszú távon a Közgéppel. "A bank nem klasszikus pénzügyi befektetőként járt el, hanem a hitelmentés érdekében szállt be a cégbe" - magyarázta a pénzintézet egyik korábbi munkatársa, hozzátéve, hogy az Inter-Európa úgy számolt, ha "viszonylag normális kondíciókkal el lehet adni a Közgépet, akkor megválik tőle".
Új emberek politikai kapcsolatokkal
Ez az alkalom 1998-ban érkezett el, amikor a bank a vele üzleti kapcsolatban álló Axon-cégcsoport két tagjának eladta a vállalatot. A lízingügyletekkel és egyéb pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó szolnoki központú cégcsoport egyik alapító-tulajdonosa, Kun Zoltán hetedrendű vádlott volt a Várhegyi Attila egykori fideszes szolnoki polgármester ellen hűtlen kezelés vádjával indított perben (az üzletembert végül felmentette a bíróság). Az Axon egyik tisztviselője, Baji Csaba pedig az egyik legfontosabb állami cég, a Paksi Atomerőmű vezetője lett az első Orbán-kormány idején. Ezen körülmények alapján az a kép alakult az Axonról, hogy a Fidesszel jó kapcsolatokat ápoló cégről van szó, és erre némileg ráerősített a Közgépben való tulajdonszerzés is. Az új tulajdonos megjelenését ugyanis személyi változások követték az építőipari vállalatnál, a felügyelőbizottság tagja lett többek között Wermer András, a Fidesz akkori kampánytanácsadója is. Igaz, az idén elhunyt Wermer nem sok időt töltött ebben a testületben: 1998 augusztusában lett tagja az fb-nek, és a következő év áprilisában már távozott is.
Nem egyértelmű, hogy az Axonnak milyen tervei voltak ebben az időben, és hogy komolyabb, hosszú távú szándékaik voltak-e a kilencvenes évek végére már valamennyire stabilizálódott, de továbbra is gyenge lábakon álló vállalattal. A Közgép egyik akkori tisztviselője szerint az új tulajdonosok "úgy voltak vele, hogy rájuk szakadt" a cég, egy, az adásvétel részleteit ismerő forrás pedig úgy fogalmazott, hogy az Axon számára ez valószínűleg "majd jó lesz valamire" típusú üzlet volt. Abban az időben ugyanakkor arra is lehetett számítani, hogy miután a kilencvenes évek második felében rendeződtek az állami pénzügyek és a gazdaság is erőre kapott, így nagyobb infrastrukturális beruházások kezdődnek, ami jól jött volna a Közgépnek is. "Az utak és hidak állapota miatt egyértelmű volt, hogy előtérbe kerülnek ezek a fejlesztések, függetlenül attól, milyen kormány kerül hatalomra" - magyarázta a Közgép egyik korábbi tisztviselője, aki szerint emiatt mindenképp érdemes volt építőipari cégbe fektetni 1998 környékén.
A Közgépben épp néhány héttel az előtt szerzett tulajdont az Axon-csoport, hogy a Fidesz némi meglepetésre megnyerte a parlamenti választásokat. A politikai kötődésre utaló jelek ellenére nem indult meg a vállalat látványos fejlődése ezekben az években sem. A cég egyik tisztviselője szerint a Közgép akkoriban "még nem volt olyan fejlett, és nem fedett le olyan széles spektrumot", ami lehetővé tette volna, hogy meghatározó szereplővé váljon az építőiparban. "Az 1998 és 2002 közötti időszakban a cég nem nagyon vett részt az akkori nagy munkákban. A politikai szelet nem érezte meg úgy, ahogy például a Vegyépszer" - fogalmazott a cég egyik akkori tisztviselője az Orbán-kormány alatt megindult nagy útépítési programokkal megbízott vállalkozásra utalva.
"Ne lobbizzon, és ne kavarjon"
A kormány versenyeztetés nélkül választotta ki a Vegyépszert és a vele együttműködő Betonút nevű céget a nagyszabású fejlesztések kivitelezésére. Ezt az eljárást rengeteg kritika érte az akkori ellenzék részéről, a kormány nem titkolt célja azonban az volt a verseny mellőzésével, hogy magyar tulajdonú vállalatokat hozzon helyzetbe a külföldi építőipari cégekkel szemben, amelyek egy nyílt pályázaton vélhetően jó eséllyel indulhattak volna biztos anyagi hátterük és külföldi referenciáik miatt. Az ellenzék ezt az érvet nem fogadta el, és a Vegyépszert "az Orbán-kormány házi autópálya-építő cégének" nevezték, majd a vállalat a 2002-es szocialista választási győzelem után indult vizsgálódási láz egyik célpontjává is vált.
Emiatt egy darabig úgy tűnt, hogy a Vegyépszer ki fog szorulni a további nagy állami beruházásokból, de végül nem így lett. Ebben vélhetően szerepet játszott az is, hogy a jobboldali szimpátiáját soha nem titkoló tulajdonos, Nagy Elek a háttérbe vonult. Az akkori kormányzat egyik magas rangú tisztviselője szerint részükről is azt tanácsolták a Vegyépszernek, hogy jobban járnak, ha Nagy nem exponálja magát. A tanács úgy szólt, hogy "Elek ne ártsa bele magát semmibe, ne lobbizzon, és ne kavarjon" - fogalmazott az egykori döntéshozó. Így ebben az időszakban már egyértelműen a cég vezérigazgatójává 2001-ben kinevezett Tímár Gyula képviselte a céget, akit ismerői profi és kiváló kapcsolatteremtő képességekkel rendelkező menedzserként jellemeznek. "Nagyon higgadt, nagyon nyugodt, strukturáltan gondolkodó pali" - jellemezte egy forrás, aki a Medgyessy-kormány idején töltött be magas állami tisztséget, és többször tárgyalt az idős, 1940-es születésű üzletemberrel.
Mindenki utat épített
Tímár azt állítja, hogy hozzá nem jutott el semmilyen, Nagy Elek háttérbe vonulására vonatkozó tanács, de azt megerősítette, hogy a cég irányítása alapvetően az ő feladata volt. "Nagy Elekkel megállapodtunk abban, hogy mivel neki sok egyéb elfoglaltsága van, ezért én foglalkozom a Vegyépszerrel" - mondta, hozzátéve, hogy ennek ellenére 2002 előtt és után is voltak olyan tárgyalások, amelyeken Nagy is részt vett. Tímár szerint a kormányváltást követően megindult rengeteg vizsgálat jelentősen megnehezítette ugyan a munkájukat (az egykori vezérigazgató szerint volt olyan nap, hogy 150-en regisztrálták magukat a cég recepcióján különböző ellenőrző szervektől), de a Vegyépszer továbbra is sorra nyerte el az akkor már nyílt pályázaton meghirdetett munkákat. Egy akkori, autópálya-építéssel foglalkozó magas rangú tisztviselő szerint nem is engedhették volna meg maguknak, hogy kizárják a Vegyépszert, mert a Medgyessy-kormány által elindított nagyszabású építkezésnél minden hozzáértő cégre szükség volt. "Kellett a Vegyépszer kapacitása is. Aki utat tudott építeni és élt, mozgott, az részt vett az autópálya-építésben" - fogalmazott a forrás.
Forrás: MTI/Kovács Tamás
Kormányokon átívelő fejlődés - Tímár Gyula és Gyurcsány Ferenc az M6-os építkezésén 2006-ban
A Vegyépszer tehát sikerrel vette a kormányváltás által jelentett akadályt, a tulajdonosnak, Nagy Eleknek azonban abban az időben állítólag megromlott a kapcsolata a jobboldalhoz kötődő gazdasági háttéremberekkel. Erről az állítólagos törésről befolyásos pozíciót betöltő építőipari források beszéltek az [origo]-nak, a történet szereplőinek a nyilvánosságtól való tartózkodása miatt azonban az állítások igazságtartalma nem ellenőrizhető. A háttér konkrét ismerete nélkül is nyomon lehet követni azt, hogy a Vegyépszerrel szembeni baloldali támadások lecsillapodtak, és évekkel később legfeljebb olyan kritikák érték a vállalatot, hogy színezettől függetlenül jó viszonyt ápol a különböző kormányokkal.
A vérfrissítés
A 2000-es évtized közepén így továbbra is ez a cég volt az egyik legerősebb építőipari vállalkozás Magyarországon, miközben a Közgép még mindig nem tudott kitörni arról a szintről, ahova az ezredforduló idején elért. Éves forgalma egy-két milliárd forint körül mozgott, és csak alvállalkozóként vett részt a nagyobb munkákban, például azokban a hídépítésekben, amelyek a Vegyépszer irányításával zajlottak. A cégen belül azonban megindult a mozgolódás, aminek egyik első jele az volt, hogy 2004-ben frissült az igazgatósága, ekkor került be a testületbe a jelenlegi vezérigazgató, Németh Miklós.
Az ismerői által agilis, kemény és aktív vezetőként jellemzett Németh pénzügyi vonalról érkezett, a kilencvenes évek második felében több vállalkozás könyvvizsgálójaként dolgozott az Opten cégnyilvántartás szerint, 2001-ben pedig ő lett a Dunaferr gazdálkodási vezérigazgató-helyettese. Ez egy forró időszak volt az akkor még állami tulajdonban lévő vállalatnál, az Orbán-kormány ugyanis már 1998-as hivatalba lépése óta nagy nyomás alatt tartotta a szerinte előnytelen szerződés révén pozícióba került menedzsmentet. Végül három év kemény harc után sikerült elérnie a kormánynak a vezetőség távozását, és ezt követően került pozícióba többek között Németh is.
A menedzsmentváltás körül heves politikai vita zajlott, így a 2001-ben kinevezett vezetők megbízatása nem túl nagy meglepetésre véget is ért közvetlenül a 2002-es választások után. "Németh számított rá, hogy távoznia kell, nem volt semmi vita" - idézte fel a Dunaferr 2002 nyarán hivatalba lépett vezetőségének egyik tagja, hozzátéve, hogy csak felületesen tudta megismerni a korábbi vezérigazgató-helyettes munkáját, de annak alapján nagyon felkészültnek tartja. "Nem egy díszpintynek volt odatéve, hanem ténylegesen ő vezette a gazdasági részét a cégnek" - fogalmazott a Dunaferr egykori magas beosztású tisztviselője.
Németh 2004-es érkezésével egy időben elkezdődött a Közgép megerősítése is. Már abban az évben 260 milliós alaptőke-emelést hajtottak végre a tulajdonosok, amivel duplájára emelték a vállalat jegyzett tőkéjét, illetve megkezdődött egy új stratégia kialakítása és végrehajtása is. "Németh Miklós idejében jöttek olyan tervek, hogy ne csak egy dologgal foglalkozzon a cég" - magyarázta a Közgép egyik tisztviselője, aki szerint ez a váltás azt jelentette, hogy a korábban elsősorban acélszerkezetek építésével foglalkozó vállalat elkezdett terjeszkedni például az útépítések, a környezetvédelmi beruházások és csatornázási munkák irányába. A kezdeti időszakban ez is leginkább alvállalkozói bedolgozást jelentett ugyan, 2006-ban azonban már megmutatta magát a cég egy országos jelentőségű ügyben is.
"Kiderült, hogy nagy itt a kakaó"
Annak az évnek az elején vált egyértelművé, hogy csőd közeli helyzetbe került az egyik nagy múltú magyar ipari vállalat, a Transelektro-csoport, és gyors szervezkedés indult a megmentésére a választási kampány előtt álló kormány, a céget finanszírozó bankok és néhány lehetséges vevő részvételével. "Szinte a semmiből csapódott be, egy-két hét alatt derült ki, hogy nagy itt a kakaó" - idézte fel a Transelektro-ügy kezdetét a gazdasági minisztérium egyik akkori magas beosztású tisztviselője, hozzátéve, hogy aztán hasonló gyorsasággal, néhány hónapon belül lezajlottak a megmentését célzó tárgyalások is. A Transelektro-csoport egy részét egy indiai vállalat vásárolta fel, a maradékra pedig egy magyar cégekből álló csoport jelentkezett be: a Vegyépszer, a Közgép és a gépészettől az energetikán át az építőiparig sok mindennel foglalkozó Resonator Kft..
Utóbbi cég főtulajdonosa, Szabó András úgy emlékszik, hogy egy társasági beszélgetésen hallott arról, szerveződik egy konzorcium a Transelektro értékeinek megmentésére, és ekkor merült fel benne a szerepvállalás ötlete. "A Közgép és a Vegyépszer [együttműködése] már megvolt, én pedig utolsóként csatlakoztam" - idézte fel Szabó, hozzátéve, hogy tudomása szerint a "Közgépet a Vegyépszer hívta be, mert akkor ők már elég régóta együtt dolgoztak". A Vegyépszert még akkor is vezető Tímár annyit mondott erről, hogy őt először Kóka János akkori gazdasági miniszter kérte fel igazgatósági tagnak a Transelektróba a tulajdonosokkal való egyeztetés után, és így került bele a történetbe. Azt mondta, nem tudja, hogy a többiek esetében is ez történt-e.
Forrás: MTI/Czika László
Szabó András (középen) a GySEV igazgatósági elnökeként átad egy felújított vasútvonalat
A tárgyalások épp a választási kampány közepén zajlottak, és több akkori újságcikk megpendítette a Transelektro-történet esetleges politikai vonatkozásait. A Vegyépszerről még mindig élénken élt az első Orbán-kormány idején berögzült kép, a Közgép esetében többen rámutattak korábbi tisztviselőinek politikai kapcsolataira, a Resonatorra pedig az ragadt rá, hogy baloldali kötődésű. Utóbbira az adott alapot, hogy Szabó András a 2002-es kormányváltás után került a többségében a magyar állam tulajdonában álló GYSEV vasúttársaság elnöki székébe, és közismert volt a barátsága Puch Lászlóval, az MSZP egykori pénztárnokával is. Ma is rendszeresen együtt teniszeznek a Tabáni Tenisz Centerben, és szeptemberben párosban versenyeztek egy több más ismert politikust és üzletembert felsorakoztató tenisztorna úgynevezett Sampras-csoportjában is.
Partnerek a másik oldalról
Szabó az [origo]-nak megerősítette, hogy régóta jó barátságban van Puchhal, és hozzátette, hogy bár nemcsak teniszezni, hanem ultizni is szoktak, de soha nem voltak üzlettársak. Szabó megjegyezte, volt abban némi igazság, hogy többen "nagykoalíciószagúnak" tartották a Transelektro egyes részeinek felvásárlására összeállt magyar cégcsoport tevékenységét. "Tényleg volt ennek az összejövetelnek egy olyan attitűdje, hogy mindenki tudta rólam, jó barátságban vagyok a Lacival, és hogy talán ezzel a kapcsolati tőkével lehet majd valamit kezdeni" - magyarázta. "Az is benne volt a levegőben, nem véletlenül épített olyan sok autópályát a Vegyépszer a Fidesz-kormány idején" - tette hozzá Szabó, aki szerint így ha a jobboldal nyerte volna a 2006-os választást, akkor a Vegyépszer-Közgép páros tudott volna kapcsolati tőkét mozgósítani a közös ügy érdekében.
A Közgép végül nem sokkal később, a Transelektro egyes elemeinek felvásárlása után kiszállt az üzletből, de később is együttműködött a Resonatorral, és volt más példa is arra, hogy baloldali kötődésű céggel közösen dolgozott különböző projekteken. Útépítéseken és a vásárosnaményi Tisza-híd felújításán is partnere volt a Kelet-Út nevű nyíregyházai központú építőipari cég, amelyet nemcsak az építőiparban keringő híresztelések alapján könyveltek el MSZP-s kötődésű vállalatnak, de a vállalkozás tulajdonosi körében is kimutatható a politikai kapcsolat. A Kelet-Út többségi tulajdonosa ugyanis tavaly július óta Cseszák Sándor, aki 2007 decemberétől idén májusig tagja volt az MSZP új székházát építő cég, a Jókai 6. Irodaház Zrt. felügyelőbizottságának, régebben pedig üzleti kapcsolatban állt Dávid Gyula korábbi MSZP-s képviselővel, a párt több százmilliós vagyonnal rendelkező alapítványában működő felügyelőbizottság egyik tagjával.
Dávid az [origo]-nak azt mondta, hogy Cseszák visszavonultan él vidéken, így nem tud segíteni abban, hogy elérjük, és nem sikerült kapcsolatba lépni vele a Kelet-Úton keresztül sem. "Nem tudok ilyesmiről, és nem érdekel" - válaszolta a főtulajdonos politikai kapcsolataira vonatkozó kérdésre a cég ügyvezetője, Vincziczki Csaba, akiről ugyanakkor a Kelet-Úttal korábban szintén együtt dolgozó Resonator tulajdonosa, Szabó András azt állította, "soha nem rejtette véka alá, hogy az akkori MSZP-s környékbeli képviselőkkel jó kapcsolata van". Vincziczki a politikai kötődéséről szóló kérdéseinkre csak annyit közölt, "bárkiről bármit el lehet mondani".
Rejtőzködő tulajdonosok és háttéremberek
A Közgépnek persze volt sok más partnere is, 2004-2005-től ugyanis elkezdte megvalósítani a 2006-ban vezérigazgatóvá is megválasztott Németh érkezésekor meghirdetett stratégiát a terjeszkedésről. "Jól politizáltak, de nem politikai értelemben, hanem építőipari szempontból. Minden vonalon, ahol fejlesztettek, megtalálták azt a partnert, akivel tudtak előrelépni" - magyarázta az egyik meghatározó magyarországi építőipari cég tulajdonosa. A Közgép gyakorlatilag az ágazat összes nagyobb szereplőjével kialakított valamilyen partneri viszonyt: dolgozott együtt többek között a Strabaggal, a Hídépítővel, a Colasszal és sok más, kevésbé ismert nevű céggel is. A terjeszkedéssel együtt járt a forgalom jelentős növekedése is: 2004-ben még alig 1,8 milliárd forint volt a nettó bevétele, ami a következő évben már 7,5 milliárdra ugrott, 2008-ban megközelítette a 20 milliárdot, tavaly pedig alulról súrolta a 40 milliárdot.
Rejtőzködő tulajdonosok
A látványos fejlődéssel párhuzamosan egyre szemérmesebbé vált a cég. Míg a 2000-es évek elején történt tulajdonosváltozások még követhetők a cégbírósági akták alapján, addig az évtized közepétől egyre homályosabb, hogy kik birtokolják a forgalmát folyamatosan növelő vállalatot. A Közgépet 1998-ban megvásárló Axon-csoport hamar túladott a tulajdonrészén, és az 1999 novemberi közgyűlésen már két új részvényes jelent meg: a Megaplast Rt. és a Med-flex Kft. Ez nem jelentett nagy változást, a Megaplast ugyanis az Axon-alapító Kun Zoltán tulajdonában volt, a Med-Flex egyik akkori tulajdonosa pedig Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd volt. A két ember személyesen is ismeri egymást, és Nyerges 1997 és 2001 között tagja volt egy ideig a Megaplast igazgatóságának, illetve felügyelőbizottságának is.
Egy 2002-es közgyűlésen már feltűnik a Left & Left Hungary Befektetési Rt. nevű cég is a részvényesek között, ami azonban szintén nem hozott jelentős fordulatot a tulajdonosi körben, ezt a céget ugyanis az Axon másik alapítója, a matematikus végzettségű Tóth Tamás hozta létre. 2005-től már csak ez a cég - valamint Tóth egy kft.-je, amely közben beolvadt a Left & Leftbe - jelent meg a közgyűléseken tulajdonosként, az utóbbi években pedig még tovább szűkült ez a kör. Az idén április 30-án tartott közgyűlésen az egyedüli részvényes maga Németh Miklós vezérigazgató volt, akinek mindössze 0,03 százalékos részesedése van a Közgépben. A társaság alapszabályában szerepel ugyan az a kitétel, hogy a közgyűlés elvileg csak akkor határozatképes, ha a részvényesek legalább fele jelen van, de a dokumentumban szerepel egy ezt feloldó rész, amely úgy szól: ha "a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlést" legalább három napon belül megtartják, akkor az a jelenlévők létszámára tekintet nélkül határozatképes.
Ezt a szabályt alkalmazta a Közgép több alkalommal is az elmúlt években. A 2007 augusztusában tartott közgyűlést például először 11 órára hívták össze, de amikor kiderült a határozatképtelenség (csak a részvényesek 0,04 százaléka volt jelen), akkor újra összehívták 12 órára, és gond nélkül lefolytatták az ülést. Ezt többször megismételték az éves közgyűléseken, az idén áprilisban tartott ülést például eredetileg délután háromra hívták össze, majd a határozatképtelenség miatt végül négy órakor tartották meg. Ha a tulajdonosok részt vennének a közgyűlésen, akkor a jelenléti íven rögzíteni kellene a nevüket, így azonban rejtve maradnak. Mivel a Közgép cégbírósági irataiban nem találhatók meg a közgyűlésre kiküldött meghívók címzettjeinek listája sem, így ebből sem lehet következtetni a tulajdonosokra. A dokumentumokban nincs utalás a tulajdonrészek adásvételére sem. A gazdasági társaságokról szóló törvény előírja ugyan a zártkörű részvénytársaságoknak - mint amilyen a Közgép is -, hogy kötelesek részvénykönyvet vezetni a tulajdonosokról, és a jogszabályban az is szerepel, hogy ebbe külső személy is betekinthet, a Közgép az erre vonatkozó kérésünkre nem reagált.
Az utolsó ismert tulajdonos tehát a Left & Left Hungary befektetési részvénytársaság, ugyanakkor ennek a vállalkozásnak a háttere is homályos. Többségi tulajdonosa ugyanis egy szinte azonos néven (Left & Left International Inc.) az amerikai Delaware államban bejegyzett cég. Az ottani, offshore-cégekre jellemző jogi szabályok miatt gyakorlatilag lehetetlen megtudni, hogy ki a társaság tulajdonosa. Feltehetően időközben a Left & Left Hungary is kiszállt a Közgépből, a 2007-es üzleti beszámolójához leadott vagyonleltárban ugyanis már nem szerepel az, hogy lenne részesedése a Közgépben, míg a 2006-os még tartalmazott egy ilyen bejegyzést.
"Zsolt jóváhagyása is kellett hozzá"
A nyilvánosan hozzáférhető adatbázisokból tehát nem derül ki, hogy kik a jórészt állami megbízásokból évi több tízmilliárdos forgalmat lebonyolító Közgép tulajdonosai. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy az utóbbi években is szoros kapcsolata lehetett a vállalattal Nyerges Zsoltnak, aki egy kft.-n keresztül már a kilencvenes évek végén megjelent tulajdonosként a Közgépben. Az egyik erre utaló jel, hogy a világ egyik legnagyobb céginformációs rendszerét üzemeltető Dun and Bradstreet Közgépről szóló összefoglalója a vállalat úgynevezett "egyéb működő kapcsolódó" cégei között felsorol két olyan vállalkozást (az Arno '99-et és a Mezortot), amelyek tulajdonosa, illetve résztulajdonosa Nyerges. "Egyéb működő kapcsolódó" cégnek azokat a vállalkozásokat hívja a céginformációs szolgálat, amelyek a jelentésben szereplő vállalat vezetőségének vagy tulajdonosainak tulajdonában vannak. Nyerges a cégbírósági iratok szerint soha nem töltött be vezető tisztséget a cégnél, így elvileg csak a tulajdonosi kapcsolat jöhet szóba az esetében.
Forrás: Infocenter
Nyerges Zsolt ügyvéd (A fotót Nyerges cégétől, az Infocentertől kaptuk. Korábban egy olyan kép szerepelt a cikkben, amely az MTI archívumából származott, és a képaláírással ellentétben nem Nyerges szerepelt rajta. A hibáért elnézést kérünk.)
Az ügyvéd és a Közgép szoros kapcsolatára utal az is, hogy bár Nyerges soha nem szerepelt a cég igazgatóságában vagy felügyelőbizottságában, a Resonator-tulajdonos Szabó András szerint volt olyan Transelektro-tárgyalás, amelyen ő is jelen volt. "Arról volt szó, hogy valamire garanciát kell adni, és akkor én úgy láttam, hogy Németh Miklós ezt egyedül nem tudta eldönteni, hanem a Zsoltnak a jóváhagyása is kellett hozzá. Ebből következtettem arra, hogy a Zsoltnak valamilyen komolyabb szerepe kell, hogy legyen a Közgépnél" - idézte fel Szabó, hozzátéve, hogy Nyerges soha nem mondta azt, hogy tulajdonos lenne a Közgépben. Kerestük Nyergest, akinek szolnoki irodájánál jeleztük, hogy a Közgéphez fűződő kapcsolatáról szeretnénk kérdéseket feltenni, de nem kaptunk visszajelzést.
Kapcsolódási pontok
Nyerges Zsoltról a Figyelő közölte az első átfogó portrét idén nyáron, és a cikkből egy olyan befolyásos háttérember képe rajzolódott ki, aki kiváló politikai (azon belül is elsősorban jobboldali) és gazdasági kapcsolatokkal rendelkezik. Ezt megerősítették az [origo] által folytatott beszélgetések is, a Közgép történetét ismerők többsége vagy az építőipari cég miatt, vagy valamilyen más üzleti okból személyesen is találkozott Nyergessel, és mindannyian nagyon okos és rendkívül határozott emberként jellemezték. Az ügyvéd tartózkodik ugyan a nyilvánosságtól, és soha nem nyilatkozik, egy, a tavaszi választások előtt lebonyolított ügylet miatt az utóbbi hónapokban sokat forgott a neve. Ő vásárolta meg ugyanis áprilisban Fellegi Tamás későbbi fejlesztési miniszter részesedését az Infocenter nevű médiacégben, amely aztán megpróbálkozott az RTL Klub tévécsatornát üzemeltető cég egyik résztulajdonosának, az IKO Média Holding Zrt.-nek a megvásárlásával.
Ez az ügylet tovább erősítette a képet, hogy Nyergest szoros viszony fűzi a mostani kormányoldal egyes kulcsfiguráihoz, de korábban is voltak ilyen kapcsolódási pontok. Az ügyvéd 2005-ben néhány hónapig vezető tisztségviselője volt a Budai Malomipari Kft.-nek, amelynek akkoriban az egyik tulajdonosa a Simicska Lajos által irányított Mahir Rt. volt. Simicska a 90-es években hosszú ideig a Fidesz gazdasági igazgatója volt, és ma már teljesen elzárkózik ugyan a nyilvánosságtól, a politikusokkal, üzletemberekkel folytatott háttérbeszélgetések alapján azóta is befolyásos háttéremberként tartják számon a gazdaságban és a politikában is. Nyerges régóta mozog a kormányoldalhoz kötődő üzleti körökben, amit a Simicskához fűződő kapcsolatán túl az is jelez, hogy 2001-ben - Németh Miklós későbbi Közgép-vezérigazgatóval együtt - ő is tagja lett a Dunaferr igazgatóságának, miután az Orbán-kormány távozásra kényszerítette a cég menedzsmentjét.
"Nem kell félnem, hogy elszaladnak a pénzzel"
Bárki is a Közgép tulajdonosa, jövedelmező üzletet talált, a cég ugyanis az elmúlt években végig nyereséges volt, és ebből tetemes összegű osztalékot is fizetett: 2006-os év eredményéből 550 millió, a 2007-esből 500 millió, a 2008-osból 841 millió, a 2009-esből pedig kereken egymilliárd forintot. Ezzel párhuzamosan évről évre tőkeemelést is végrehajtottak a cég tulajdonosai, de ennek mértéke elmaradt az osztalékok összegétől. A látványos erősödés közben a Közgép nemcsak a profittermelésre és saját tulajdonosainak fizetendő osztalékra figyelt oda, hanem üzleti hírnevének ápolására is. Sok más építőipari céggel ellentétben elmondhatja magáról például azt, hogy soha nem marasztalta el a Gazdasági Versenyhivatal kartellezésért vagy más versenyjogi vétségért, és üzletfelei is megbízható partnernek tartják. "Szívesen dolgozom velük együtt, mert van egyfajta biztonságérzetem" - mondta Szabó András, hozzátéve: "Eddig az a tapasztalatom, hogy nagyon korrektül, határidőre fizetnek. Nem kell attól félnem, hogy elszaladnak a pénzzel, mint ahogy az más cégeknél időnként előfordul."
Ez nagy érték egy olyan időszakban, amikor az építőipart bizonytalanság és krízishangulat jellemzi. A 2008-ban berobbant válsággal annyira súlyos lett az ágazat helyzete, hogy 2009 elején az akkori kormány az ellenzékkel összefogva dolgozott különböző kríziskezelő terveken, miközben több nagy cég is leépítésekre és nagy átalakításokra készült. "Minden időszaknak van egy nyertese. A mostanié a Közgép" - fogalmazott egy szintén komoly visszaesést elszenvedő nagy építőipari cégcsoport tulajdonosa. Az erőviszonyok átalakulását jól jelzi, hogy a Vegyépszer mostanra az iparági híresztelések szerint az életben maradásért küzd, miközben az egykor általa pátyolgatott Közgép olyan nagy munkának lett a konzorciumvezetője, mint a Margit híd közel 21 milliárdba kerülő felújítása.
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Cégépítés a politika árnyékában - Egy munkás dolgozik a Margit híd felújításán
Ez volt az a megbízás, amellyel először lépett igazán a nyilvánosság elé a néhány éve még alig ismert cég. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy egy nagyszabású fővárosi beruházásról volt szó, hanem az is, hogy a végleges ár jóval meghaladta a főváros eredetileg tervezett 13 milliárdos költségkeretét. Ez nagy sajtóvisszhangot váltott ki, a fővárosi közgyűlésben azonban nem volt nagy tiltakozás egyik oldalról sem. A fővárost akkor irányító Demszky Gábor stábjának egyik tagja szerint a főpolgármesterben felmerült, hogy érvényteleníteni kellene a pályázatot, de tanácsadói lebeszélték erről, mondván, hogy valószínűleg egy újabb tenderen is a Közgép, Hídépítő és a Strabag hármasa nyerne, a huzavonával viszont elbukhatnák az uniós támogatást. Demszky munkatársa szerint az volt az alapállás, hogy ezek a cégek "együtt hárman olyan erősek, hogy nincs, aki megállítsa őket".
"Elkezdtek jönni a legendák"
Az évekkel korábban meghirdetett terjeszkedési stratégia sikeres végrehajtása és a fegyelmezett gazdálkodás mellett ugyanis vélhetően annak is lehetett szerepe a Közgép felfutásában, hogy elterjedt róla: kapcsolatai miatt politikailag nyerő helyzetben van. "Elkezdtek jönni a legendák, hogy fideszes kötődésű cégről van szó, és aki életben akar maradni, annak vele kell elindulnia" - jellemezte az utóbbi években kialakult légkört egy építőipari cég felsővezetője, utalva arra, hogy a felmérések alapján már jóval a választások előtt lehetett tudni, a Fidesz fog kormányozni. A Közgéppel is együtt dolgozó cég vezető beosztású munkatársa szerint a választásokhoz közeledve aztán arról is elindult a viccelődés az ágazaton belül, hogy a gyors fejlődés miatt amúgy is sok embert magához csábító vállalat "ki fog ürülni, mert mindenki elmegy majd kormányzati pozícióba".
Ez végül is nem következett be, de lettek néhányan, akik a Közgéptől vagy annak környezetéből kerültek magas állami beosztásba. A cég felügyelőbizottságának elnöke, Petykó Zoltán lett az uniós pályázatokat felügyelő Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetője, a Fellegi Tamás által irányított Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közlekedésért felelős helyettes államtitkárának pedig Schváb Zoltánt, a Közgép korábbi építési igazgatóját nevezték ki. Schváb bekerült a GYSEV vasúttársaság igazgatóságába is, a cég elnöke pedig Dávid Ilona lett, aki pénzügyi igazgatóként dolgozott együtt Németh Miklóssal a Dunaferrnél. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. az állami tulajdonú Concordia Közraktár Zrt. élére Bártfai Mártont nevezte ki, aki előtte a részben a Közgép által tulajdonolt Budai Malomipari Kft. ügyvezetője volt. A Magyar Villamos Művekhez tartozó Országos Villamos-távvezeték Zrt. vezérigazgatója pedig a több évtizedes műszaki tapasztalattal rendelkező Gopcsa Péter lett, aki korábban évtizedeken át a Közgépnél dolgozott, bár az utóbbi években a végül felszámolás alá került Ganz-Röck vezetője volt.
Néhány embert elveszített tehát a Közgép, de közben jelentős létszámbővítést is végrehajtott, részben azoknak a szakembereknek a felszívásával, akik a nehéz helyzetbe került versenytársaknál dolgoztak korábban. 2008-ban még mintegy 150-en, 2009-ben 200-an dolgoztak a cégnél, idén pedig már 240 felett jár a létszám. "Sok értékes ember ment oda, jobb jövőképet tudtak felmutatni nekik, mint más cégek" - mondta egy nehézségekkel küszködő építőipari vállalat tulajdonosa, aki úgy tudja, hogy a Közgép az ágazati viszonyokhoz képest magasnak számító fizetéseket adott azoknak a kulcsembereknek, akiket meg akart szerezni. Ez el is terjedt az építőiparon belül, és egy korábban egy külföldi tulajdonú cégnél dolgozó középvezető szerint már évekkel ezelőtt is az volt a mondás, hogy "most közgépesnek jó lenni". A vállalati tulajdonos szerint ez csak felerősödött a mostani "sanyarú helyzetben", amikor nincs elég megbízás a kapacitások lekötésére, így "aki munkát tud szerezni, az bárkit el tud csábítani".
"Tudják, mit akarnak"
A Közgép eddig valóban nagyon eredményesnek bizonyult abban, hogy munkát szerezzen, és a létszámbővítés arra utal, a cégnél azzal számolnak, hogy a megbízások száma még tovább fog növekedni. A 2000-es évek elején beindított nagy útépítési beruházások ugyanakkor mostanra kifulladóban vannak, így a cégeknek új területeket kell keresniük. Ezek egyike a vasúti pályafelújítás, amelyre már az előző kormányzati ciklusban több százmilliárd forintot különítettek el, de várhatóan ez az összeg nőni fog. Mivel a rossz állapotban lévő magyar vasút felújítását az Európai Unió is sürgeti, így ezekre a fejlesztésekre viszonylag könnyű pénzt szerezni, a második Gyurcsány-kormány egyik magas rangú gazdasági tisztviselője szerint azonban az ő idejükben annyira alacsony volt az előkészített projektek száma, hogy ez gátolta a programok elindítását. "A jövő ez lesz, az útépítéses projektek lecsengenek, a vasútból kell még többet felújítani" - mondta a közlekedéssel is foglalkozó egykori tisztviselő.
A Közgép láthatóan régóta készült ezekre a változásokra, 2008-ban például belépett a Hungrail nevű, vasutas cégeket tömörítő egyesülésbe, és konzorciumok tagjaként részt vesz több jelenleg is folyó pályafelújítási munkában. Így meg tudja szerezni a szükséges referenciákat ahhoz, hogy a később kiírandó pályázatokon még nagyobb eséllyel indulhasson. Jelenleg nagyrészt olyan projekteken dolgozik a cég, amelyek még az előző kormányzati ciklusban indultak el, az új kormány pedig egyelőre az uniós fejlesztési források átcsoportosításán dolgozik, mert más területeket akar támogatni, mint az elődei. A vasút fejlesztésének fontossága ugyanakkor a nyáron meghirdetett Széchenyi-tervben is szerepel, így minden bizonnyal lesznek ezzel kapcsolatos programok a jövőben is.
Forrás: MTI/Bugány János
A Közgép által épített szolnoki gyaloghíd egyik elemét emelik a helyére idén októberben
Az utóbbi évek mozgásai alapján a vasút csak az egyik csapásirány a Közgép számára. A cég 2007-ben megalapította a Közgép-Energia Kft.-t, amely részesedéssel bír több bioenergiával foglalkozó cégben is. (Ezek egyikét Lajta Bioenergia Kft.-nek hívják, és egyik tulajdonosa Nyerges Zsolt.) Ezek a cégek a mérlegadataik szerint egyelőre nem túl aktívak, de gyorsan felpöröghetnek, ha tényleg elkezdődnek az új kormány által beharangozott nagy fejlesztések az újrahasznosítható energia alkalmazására és terjesztésére. Ennek ígérete szerepel a hivatalos menetrend szerint jövőre induló Széchenyi-tervben is, és a jelek szerint a Közgép nem szeretne kimaradni ebből az üzletből sem. Az évekkel ezelőtt megtett előkészületek arra utalnak, hogy a cég tudatosan megtervezte ezt a lépését is, ami nem meglepő egy olyan vezetőségtől, amelynek tagjait egy üzleti partnerük úgy jellemezte: "Értelmes, határozott emberek. Láthatóan végiggondolják a dolgaikat, és tudják, hogy mit akarnak."
Mellékszereplők
Vegyépszer - Közel tíz éven át volt meghatározó szereplője a magyar építőiparnak a Vegyépszer, amelynek fellendülése az első Orbán-kormány idején kezdődött meg. Az egykor vegyipari beruházásokon dolgozó (elődjét 1951-ben alapították Vegyiműveket Szerelő Vállalat néven) cég kapta az útépítési megbízásokat, a fő partnere a Betonút nevű cég volt. Profilját folyamatosan bővítette az évek során: részt vett környezetvédelmi beruházásokban, és a 2000-es évek közepétől beszállt a vasúti felújításokba is. Az utóbbi két-három évben egyre rosszabb eredményeket produkált a cég, és 2008 decemberében bejelentették 250 ember elbocsátását is. Tavaly átalakult a cég, az új neve Nemzetközi Vegyépszer lett, ezzel is jelezve, hogy több elbukott hazai pályázat és utóbb rossz befektetésnek bizonyuló magyarországi felvásárlás után a külföldi piacra koncentrál. A cég tavaly 27,5 milliárdos bevételt ért el, ami jócskán elmarad a néhány évvel korábbi fénykortól, amikor még 100 milliárd feletti összeg folyt be a kasszába.
Transelektro - A rendszerváltás előtt elektromossági termékek exportálásával foglalkozó Transelektro a privatizáció után sokáig maradt a műszaki, gépészeti vonalon. Gyárakat vásároltak fel, így már nemcsak kereskedelemmel, hanem a termékek előállításával is foglalkoztak. A cégcsoportot Székely Péter tulajdonos építette fel, aki a Manager Magazin 2006-os cikke szerint villamosmérnök végzettséggel rendelkezett, és a rendszerváltás előtti években az indiai Újdelhiben volt külkereskedelmi tanácsos. Később a műszaki vonal mellett a cég elkezdett terjeszkedni az ingatlanüzletbe is, és 2002-ben ketté is vált egy ipari és egy ingatlanos csoportra. 2005 végén, 2006 elején vált nyilvánvalóvá, hogy súlyos gondok vannak a cég gazdálkodásával. "Nem tudtak 40 ezer forintot kifizetni azért, hogy elhozzanak egy bérelt autót. Tárgyalni kellett arról, hogy ne kapcsolják ki a gázt" - jellemezte a 2006 kora tavaszára jellemző időszakot a cég egyik akkori vezető beosztású tisztviselője.
Resonator - Egymástól távolinak tűnő dolgokkal is foglalkozik az 1989-ben alapított Resonator Kft. Többségi tulajdonosa, Szabó András gépészmérnöki végzettséggel rendelkezik, így a műszaki vonal a legerősebb, de foglalkoznak biodízelgyártással, ingatlanfejlesztéssel, és még egy vízicsúszdaparkot is üzemeltetnek. Szabó 6,6 milliárdosra becsült vagyonával szerepel a 100 leggazdagabb magyart felsoroló listán, bár a kiadvány szerint a válság annyira megviselte a cégcsoportot, hogy a tavalyi év volt történetének eddigi legnehezebb időszaka. Különösen rosszul sült el a Vegyépszerrel közösen megvásárolt Ganz-Röck kazángyár üzlete, a cég ugyanis jelenleg felszámolás alatt van, a dolgozók az elmaradt bérük miatt sztrájkba kezdtek. A Resonatorban tulajdonrésszel rendelkezik az a Költő Magdolna is, aki 2009 márciusában az akkori orosz befektetők mellett tulajdonos lett a Malévben. A szerepvállalás részletei nem ismertek, de ez a magyar állam szempontjából kiemelten kezelt ügylet is jelezte a Resonator tulajdonosainak közeli kapcsolatát az akkori kormányzati szereplőkkel.
A cikk a Transparency International Magyarország Képmutatás című projektjének és a Társaság a Szabadságjogokért Oknyomozó programjának keretében készült.
A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://www.origo.hu/itthon/20101206-a-kozgep-es-a-fidesz-kapcsolata-a-ceg-tortene te.html
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-07 21:22:30, kedd
|
| |
| |
06:04
Kádár rávallott társaira - előkerült a jegyzőkönyv is
Kádár János is ebből az autóból integetett
Fotó: STOP/Szokolay László
Nem mindenki vagy nem mindenki úgy ismeri Magyarország sötét korszakának részleteit, ahogyan azt hamarosan bemutatja a készülő Á.V.H. című film. A társproducer-történész dr. Keserű Sándorral Vácon beszélgettünk a Kádár-korszakról, nőkről, autókról és a kulisszákról.
STOP: Az '50-es években játszódik a film, amelyben nemcsak férfi szerepek tűnnek fel. Milyen helyzetben voltak a nők abban a korszakban?
Dr. Keserű Sándor: Az '50-es években minden társadalom kiszipolyozza a nőket. Sok esetben a II. világháborúban a szovjet társadalomban láttuk, hogy befogták őket harcra, mesterlövészek voltak. Aztán, ahogy a kommunista rendszer megerősödik, a nők ugyanúgy dolgoznak az egész szovjet blokkban, ugyanúgy a rendészeti szerveknél, például az Államvédelmi Hatóságnál, kémként, vagy a vasiparban. 1946-56-ig, amíg a film fő vonulata zajlik, a társadalom kihasználta akár munkaerőben, akár az anyamodellben őket.
- Haumann Petra, Koós Béláné ávós századosnő alakjának megformálója. Rajta kívül milyen nőkkel találkozhatunk a filmben?
Herczeg Bianca gépírónő és ávós tiszt lesz
Fotó: STOP/Szokolay László
- Farkas Lolita, Milla Udianovo NKVD-s szovjet kémnőt alakít, Benke Valéria, fotómodell pedig - az egyik legfelkapottabb, Ázsiában is gyakran dolgozó magyar modell - pszichológus-hallgató, egy lázadó budapesti egyetemista lány alakjának megformálója, vagy itt van például Herczeg Bianca, aki egy gépírónőt és egy ávós tisztet is alakít. Ennek az időszaknak a szürke eminenciásai a miniszterek feleségei, vagy a miniszterelnök felesége. Így Rákosinak érdekes módon egy csodaszép türk felesége volt, akit az emigrációban ismert meg. A film megtalálta ezt az ügyésznőt: nem volt egyszerű egy magyarul beszélő, mongol vonású hölgyre rálelni, de meglett! És sok energiánkba került, de Péter Gábor feleségét is megtaláltuk. És mellettük megvannak azok a karakterek, akik megtévesztettként álltak be az Államvédelmi Hatóságba, akár egyszerű munkásnőként.
- Itt a váci filmforgatáson debütált egy komoly gyűjteményes darab, amiből Kádár integetett...
A Csajka gaz 13 kabrióban
Fotó: STOP/Szokolay László
- Ez egy Csajka Gaz 13 kabrió, melyet nemcsak Kádár, de Brezsnyev is használt magyarországi látogatásánál és Gagarin, valamint Castro is utazott vele. Érdekes sztori, hogy volt például olyan kormányőr, aki nem nagyon kedvelte a kommunista vezetőket, ilyenkor egy komoly gázfröccs következtében hátra is esett Brezsnyev és Kádár. Aztán beszereltek nekik egy fogantyút, mert volt olyan, hogy a két öreg integetett volna, de csak a talpaik látszódtak a tömegben.
- Milyen különleges darabok kerülnek még elő?
- A közel 500 ezer USA dollár értékű Csajka Gaz 13 kabrió mellett, szerepel a nagy fekete begyűjtő autó - ZIM 12 Gaz -, mely a Tanú című filmben vitte Virág és Bástya elvtársat. Látható lesz Losonci Pál A-00-01 rendszámú Csajkája, Péter Gábor Packard 1947 típusú kocsija, Rákosi 1939 Packardja, Milla Vudianova, szovjet kémnő Nyugat-Németországban, a berlini fal nyugati oldalán használt 1966-os Sport Coupe Mercedese, a Kádár autóflottáját kikísérő 111-es Mercedes, amelyben a kormányőrök utaztak. Lesz egy 1972 Lada rendőrautó, a Zim 12 kabrió, melyet Farkas Mihály használt az 1950-es parádén és a Willys Jeep, amelyet Daniel Craig használt a Sorstalanság forgatásán.
- Két egyforma autót is állt itt egymás mellett. Miért?
Ebből az autóból kettő van - az egyiket bezúzzák
Fotó: STOP/Szokolay László
- A film utolsó harmada a '60-as évekbe is kitekint, a berlini fal, vagy a prágai tavasz időszakára, tehát nem '56 lesz a záróakkord. Hogy ne csak nehezen emészthető, hanem nézhető dokumentumfilm legyen, lesznek akciódúsabb jelenetek is. Így például azért van a járművek között két egyforma is, mert az egyiket összetörjük. Ez egy filmes trükk: megpróbáltuk ugyanolyanra megcsinálni azt is, amit a berlini fal mögötti autós üldözésben bezúzunk.
- Ha a járművek összértéket nézzük, valóban egymilliárd forint körül járunk?
- Ebbe több gyűjtőtársam is beleadott járműveket. Egy Csajka átlagértéke - főleg a nyitott tetejűnél - nehezen meghatározható: húsz járművet gyártottak, abból alig maradt meg nyolc, ez pedig az 1-es típus számú. Furcsa fordulat, hogy a volt Szovjetunió tagállamaiban is nagyon gazdagok lettek az emberek és ezek az ifjak - például Mihail Hodorkovszki generációja - inkább felvásárolták az autókat a szovjet rosszul értelmezett nacionalizmus miatt. Így most iszonyatosan emelkedik a szovjet éra pártállami autóinak az értéke, ami régen csak szemét volt. Ez a nyitott Csajka is 25 évet állt kinn az esőben, tető nélkül, most pedig közel négy év munkával restauráltuk erre a pillanatra.
- A női szereplők is volán mögé ülnek?
Forgatás a váci Kőkapunál
Fotó: STOP/Szokolay László
- Haumann Petra tiszt lesz - ő például sosem vezeti az autóját. Akkoriban is, akinek volt presztízse, sofőrrel járt, akik kezelték a járműveket és női vezető nem volt. Valamint általában mindenkihez kapcsolódik egy tiszti segítő, aki nyitja az ajtót, volt ugyanis olyan autó, amiben belül kilincs sem volt, hogy ne lehessen kiszállni belőle például a parádékon. A filmben lesz például olyan autó is, amin nem lesz üveg - ez bizonyos kameraállások miatt van.
- A szereplők ruhái is abszolút eredetiek, abból a korból valók?
- Igen, mindegyik. Felkerestük a volt ávósok családtagjait és szerencsénkre, akinek még életben maradt a felesége, általában megőrizte emlékként a férje ruházatát. Egyet-egyet használtak, de mindig volt egy egyenruha, amit betettek a szekrénybe "simogatni", hiába halt meg az öreg. Látva a munkánkat, ezeket átadták nekünk, hogy használjuk - sokat nem is kellett megvarratnunk! Volt viszont olyan feleség is, aki abszolút elzárkózott és a létező legnagyobb ellenszenvvel fogadott, hogy miért bolygatjuk a múltat, nagyon fájdalmas sebeket szakítunk fel... Sokaknak a családtagjait is ismerem, akik elpusztultak Rajk időszakában.
- Milyen kellékeket gyűjtöttek még össze a filmhez?
- Ilyen a fegyverzet: korabeli pisztolyok, kézi fegyverek, amelyek nagyon fontos dramaturgiai elemei lesznek például az öngyilkossági résznek. Tom Hanks a Ryan közlegény megmentése című filmben egy 1945-ben játszódó jelenetben 1970-es motorral robog be és a tank, amit kilőnek szovjet, csak átalakították németre. Nálunk ilyen nem lesz, minden pontosan fog egyezni, évjáratra. Az öltözékeknél lesz két fontos váltás: 1947 és 1950, amikor Kádár János lesz a belügyminiszter és megalapítja az Államvédelmi Hatóságot, s a szereplőinket szovjet mintára átegyenruházzák, mert azt mondja, hogy az új államvédelmi munkához új egyenruha is kell.
- Kádárról sokan azt mondják: jó vezető volt, sokat tett az országért...
Dr. Keserű Sándor
Fotó: STOP/Szokolay László
- Igen, de akiben ez az imidzs él, gondoljon bele, hogy ő hívja életre az Államvédelmi Hatóságot, és ő az, akit később saját elvtársai tartóztatnak le. A filmbe belevettük a fiatalkori Kádár képet: erősen áruló és besúgó a saját kihallgatásai során. Vagyis Kádár rávallott társaira - ez derül ki a verifikálható jegyzőkönyvekből, tehát nem csupán pesti legenda. 1970-ben bezúzatott az eredeti jegyzőkönyvekből hatot, de a hetedik - amiről elfeledkeztek - megmaradt, épp itt a váci börtönben. Így jutottak a kezünkbe az eredeti Kádár kihallgatási dokumentumok.
- Sokat kutatott, hogy minden olyan legyen, mint a valóságban?
- Igen. Először nekem is elég furcsa volt látni azt, hogy Kádár Jánosról a "legvidámabb barakk" kép alakult ki. Főleg a régebbi generációhoz szólunk azzal, hogy a fiatalkori kommunista Kádár nagyon súlyos bűncselekményeket követett el, mint belügyminiszter és nem csoda, - hogy átnyúlunk mi is a '60-as évekbe -, hogy azt a politikát követte, mert egyszerűen látta pontosan, hogy az általa létrejött erőszakerő hogyan darálja be a saját elvtársait és utána saját magát. Talán ennek is köszönhető a kádári gulyáskommunizmus, a puha diktatúra.
- Milyen helyszíneken játszódik a film?
- A Köztársaság téren megcsináljuk az '56-os ÁVH-sok akasztását, lesznek jelenetek a váci börtönben, aztán az Operaháznál lesz egy nagyon szép 1945-ös helyszínünk és folyamatban van az '56-osok terének egyeztetése, amiről már kevesen tudják, hogy régen ott állt a Sztálin szobor - itt egy ötszáz statisztás ávós esküt, parádét fog megvalósítani a film. Örülni is fog Budapest, mert minden le lesz zárva, de majd megpróbáljuk hajnali forgatással megoldani. Ez a négy fő helyszín, amikről - bár sokan laknak, járnak arra - nem is tudják, milyen szomorú aktualitásuk van.
- Hol tartanak most?
"Kádár rávallott társaira"
Fotó: STOP/Szokolay László
- Az előkészítő munkák lezárultak, az egyszerű forgatási jelneteken, próbákon túl vagyunk. A zárthely elemeket nem igényel, a művészeinktől viszont annál több felkészülést a drámai csúcspontokhoz. A legnehezebb munka az egyeztetés, hogy minél kevésbé terheljük Budapestet ezekkel a külsős helyszínekkel: az Andrássy út például nagyon forgalmas, el kell csípnünk a forgatókönyv szerinti fényviszonyokat, a decemberi Operaház-jelenetünkhöz pedig várjuk a havazást, mert az eredeti visszaemlékezésben erős havazás volt 1945. decemberében. Úgy döntöttünk ugyanis, hogy mindent abban a hónapban veszünk fel, amikor az történt: sokkal jobb nem technikával megcsinálni ugyanazt a képsort.
- Daniel Craig is feltűnik majd néhány percre a filmben. Ő mikor érkezik hazánkba?
- Hamarosan kiutazom az USA-ba, ugyanis a sztárnak különféle kötelezettségei vannak, amik nem illeszkednek a filmhez. Ez egy történelmi film, ami az '50-es években játszódik, hozzá viszont több beszállítói rész is kapcsolódik, kötelezettséget vállalt stúdióhoz, különböző divatcégekhez. Elég érdekes lenne, ha egy ilyen filmben ma divatos karórákat, stb. viselne, de őt meg kötelezi a szerződése. Mi elküldtük az anyagot és ebben a hónapban kiutazom tárgyalni.
Szerző: Borsos Zsuzsi
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=786819 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-07 20:46:44, kedd
|
| |
| |
2007-12-05. 13:50
Hanuka hamuka: ünnepükről is hazudnak a zsidók a magyaroknak
A hanukát állítók azt hiszik, hogy már legyőztek minket és a behódolásunk már csak idő - és vér - kérdése. Én nem hiszek ebben, és nem ünneplem a hanukát, nem gyújtom meg tiszteletükre a gyertyát és erre bíztatom minden honfitársamat is. Nekünk a decemberi gyertya lángja egészen mást jelent. Indokolt tehát a zenebona a hanuka magyar államvezetőivel megtűzdelt ünnepén. Semmiféle vallásos érzelmet nem sért az ellene való tiltakozás, csupán azt fejezi ki, hogy a behódoltatás még nem teljes, még vannak, akik szabadon kívánnak élni.
Ismét köztérre tétettek a hanukák, és a magát veszélyeztetettnek érző kisebbség aggódó vezérkara megkívánja, hogy vallási tisztelettel áldozzon előtte a nép, az istenadta goyim. Mert ugye, az állam és a párt legfőbb vezetése szolgai módon járul a hanuka elé, hogy kifejezze a zsidóság szent ünnepe melletti tiszteletét.
Úgy hiszik, hogy a bűnös népnek tisztelnie kell Isten "kiválasztottainak" szent ünnepét, a hanukát, amikor a hétágú gyertyatartóban sorra lobban fel a láng. A hétágú gyertyatartóban, a menórában. Hogy az igazság nehogy kiderüljön, ezért az ünnepet a fény ünnepének nevezik - amely azonban az eredeti zsidó vallás szerint istenkáromlás.
Mi hát az igazság? Miről szól a hanuka? Zsidók ünnepe, az kétségtelen, de mit is ünnepelnek ekkor?
Tudvalévő, hogy a zsidó naptárban tavaszelőtől késő őszig vannak az ünnepek, mind jól meghatározott vallási fogalom köré csoportosulva, szinte több is minden hónapban. Az év kilenc-tíz hónapja szent. Van azonban két hónap, amelyben nincs vallási ünnep, amely nem szent, amikor olyan dolgok is történhetnek, amelyek egyébként a vallás szent menetét megzavarnák. Nos, a hanuka erre az időszakra esik. A szó - chanukah - jelentése: felszentelés.
Eredete a Makkabeusok idejére vezet.
A Makkabeusnak nevezett - családi név alapján - királyok fellázadtak a görögök ellen Kr.e. 168-ban, majd a sikeres lázadás után a Hasmóneus család papjai immár királlyá kenettek fel és ebben a minőségükben megkezdték az addig csupán Jeruzsálem környezetére és a déli Negev sivatagos részre kiterjedő államuk északra terjesztését.
Hódítottak.
‘Rájöttek' arra, hogy a hajdani, dávidinak vélt állam gazdag, északi felén élők - a galileai népesség - már úgymond ‘elfelejtette' a körülmetélkedés rítusát, hát gyorsan visszahódították a görög uralom lerázásának lendületével az északi, galileai területeket is.
Először a világtörténelem során létrejött az ‘egységes Izrael' állama, a megálmodott dávidi állam, merthogy korábban Szamária soha nem tartozott Jeruzsálem fennhatósága alá, korábban soha sem volt egységes Izrael állam, sem Salamon, sem Dávid zsidó királyok idején, mert ezek mindketten az egyiptomi történelemből merített figurák. A róluk szóló áltörténelem - a deuterenomi történelem - Jósiás gyermekkirály számára készült történelem része, és Kr.e. hatszázas évek második-harmadik évtizedében hozta össze Jeremiás próféta, apjával, Hilkiással együttműködve. [1]
Olyan igaz, mint maga a hanuka is.
Ennek a makkabeusi győzelemnek az ünnepe a hanuka. Nem vallási ünnep, hanem a görögök legyőzése, az északi területek meghódításának az ünnepe.
Nos, ilyen szemmel kell a hazai hanuka ‘ünnepre' is tekintenünk. Mert mit is jelent a hanuka ünnepe Budapesten, a magyarok fővárosában, amelyet közterünkön, az állam képviselőinek bevonásával rendeznek a zsidók? Azt jelzi, hogy a magyar nemzet feletti győzelmüket ünneplik. Azt, hogy a magyarországiak már igazi, meghódított gojok.
Ez számos megnyilatkozásból megérthető - ide sorolható Simon Perez elszólása is, avagy szándékos provokatív kijelentése, mindegy. A hanuka ünneplése körülbelül olyan jelentéssel bír, mint amikor április 4.-én az ú.n. ‘felszabadulás' ünnepére hajtottak ki minket parancsszóval, és énekeltették velünk a Dicső Szovjetuniót és dicső vezérét Sztálint, Hruscsovot méltató bugyuta szövegeket - csakhogy a legbrutálisabb magyargyilkosokat említsem.
A hanukát állítók azt hiszik, hogy már legyőztek minket és a behódolásunk már csak idő - és vér - kérdése. Én nem hiszek ebben, és nem ünneplem a hanukát, nem gyújtom meg tiszteletükre a gyertyát és erre bíztatom minden honfitársamat is. Nekünk a decemberi gyertya lángja egészen mást jelent.
A hanuka hamukát meg végképp nem szabad bevenni, hiszen az igazság itt is kiabál, csak a zsidóság eredeti könyveihez kell fordulnunk - pl. a Makkabeusok könyvéhez, amelyet a katolikus Bibliában találunk meg. Minthogy ezek a könyvek nincsenek a kanonizált héber Bibliában, a protestáns bibliafordítók, így Károlyi és az angol Jakab király protestáns megbízottai is, mint a vallással közösségben nem lévő könyvet, ugyancsak kihagyták a szentnek vélt könyvek sorából.
Indokolt tehát a zenebona a hanuka magyar államvezetőivel megtűzdelt ünnepén. Semmiféle vallásos érzelmet nem sért az ellene való tiltakozás, csupán azt fejezi ki, hogy a behódoltatás még nem teljes, még vannak, akik szabadon kívánnak élni.
(Cser Ferenc, Nemenyi.net)
[1] Izrael Finkelstein és Neil Asher Silberman: The Bible Unearthed; Archaeology's New Vision of Ancient Israel and the Origin of its Sacred texts, A Touchtone Book, New York, 2002.
http://kuruc.info/r/26/19093/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-07 20:43:48, kedd
|
| |
| |
Elveszíthetjük a szegedi szuperlézert
* Stöckert Gábor
2010. december 7., kedd 08:24
Tudósok és politikusok kongatják a vészharangot a Szegedre tervezett ELI kutatóközpont ügyében. A kormány halogat, a támogatási szerződésen nincs aláírás, a magyar pályázatra nyert 992 millió forintot nem kapta meg a projekt. A csehek és a románok máris elhúztak tőlünk, helyzetünk egyre kínosabb - még az is előfordulhat, hogy lemaradunk a beruházásról. Pedig az ELI gazdaságilag is hasznos, és akár még Magyarországon végzett kutatással nyert Nobel-díjat is hozhatna.
Az NKTH tavaly októberben nem mindennapi örömhírt közölt [1]: az Extreme Light Infrastructure (ELI) nevű uniós szuperlézer projekt tervezett helyszíne Prága és Bukarest mellett Szeged lett. Ez az első alkalom, hogy közös kutatóintézet épül új EU-tagországokban - írta akkor a sajtóközlemény, több kutató pedig egy új magyar Nobel-díj lehetőségét is meglebegtette kommentárjában.
Azóta több mint egy év telt el, de a szuperlézer ügye nem haladt előre. Az ELI legutóbb november 15-én került elő a parlamentben Botka László szegedi polgármester felszólalásában [2] - Botka interpellációjában azt kérdezte, hogy mikor írják alá a projekt támogatási szerződését. Az aláírásnak szeptemberig meg kellett volna történnie, és Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára Botka egy korábbi, nyári interpellációjára válaszolva még azt ígérte, hogy a szeptemberre vállalt határidőig alá is írja a kormány a szerződést. A novemberi interpellációra azonban Fónagy már úgy reagált [3], hogy az ELI-vel kapcsolatos végső döntést a kormány csak a finanszírozás felülvizsgálata után, a legapróbb részletek ismeretében hozza meg. A projektben érintett kutatók és szakértők egyhangú véleménye azonban az, hogy nincs idő további halogatásra.
Máris lemaradásban
Miután eldőlt, hogy a három ELI-központ egyike Szeged lesz, a Szegedi Tudományegyetem és a város önkormányzata létrehozta az ELI-HU Kft-t. Ezután - a vonatkozó uniós szabályoknak megfelelően - a kft többségi tulajdonosa tőkeemeléssel a magyar állam lett [4] az NKTH-n keresztül. Döntés született [5] arról is, hogy a cég a Gazdaságfejlesztési Operatív Programtól kap 992 millió forintot - ez a pénz annak a pályázatnak az elkészítéséhez lenne szükséges, amivel az EU strukturális alapjára pályázna a projekt.
eli1
A szegedi ELI látványterve
A szegedi ELI költségeit ugyanis - akárcsak a bukarestiét és a prágaiét - nagyrészt a strukturális alap fedezné. A cseh központ 270 millió, a román 280 millió, a magyar 245 millió euróból készülne. 2013-ig lehet pályázni a strukturális alapokra, de 50 milliós összeg fölött Brüsszelt is be kell vonni a folyamatba, ami azt jelenti, hogy egy-egy EU-s döntésre legalább fél évet kell várni - ennek fényében az ELI megtervezésére nincs már sok időnk.
A csehek már májusban beadták a pályázatukat, ők már a kedvező választ várják Brüsszeltől. A románok is elkészítették a saját anyagukat, még idén be is adják. Magyarország azonban még el sem kezdte a pályázatát, pedig annak elkészítése hónapokban mérhető, és március végéig be kellene adnunk. Amíg azonban a kormány nem írja alá a támogatási szerződést és nem folyósítja a projekt által megnyert 992 millió forintot, a pályázatot nem lehet elkezdeni.
,,Egy egyszerű családi háznál is a tervezési költség néhány százaléka a kivitelezésinek" - mondta Lippényi Tivadar, az ELI-HU Kft. ügyvezetője arra a kérdésünkre, hogy miért igényel ennyi pénzt a pályázás. ,,És az ELI nem egyszerű ház, hanem egy sok tízezer négyzetméteres épület sajátos műszaki tulajdonságokkal. Rezgésvédelmi szempontból például egészen magas követelményeknek kell megfelelnie, azokat a kamrákat pedig, ahol a lézer csúcsteljesítménye jön létre, komoly sugárvédelemmel kell ellátni."
Lippényi szerint az egész tervező-előkészítő szakasz nagyjából 3,5 milliárd forintba kerül és több mint száz ember munkáját igényli - a 992 millió forint és a pályázat ennek csak első lépése, ami szükséges ahhoz, hogy a többi tervezési szakasz is kellő időben és rendben menjen. ,,Szerintem öt hónap feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az első pályázatunkat elkészítsük, de vannak, akik szerint még több idő kellene" - mondta Lippényi.
Az utolsó órában járunk
Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke és az ELI-t felügyelő bizottság elnöke is osztja az aggodalmakat. ,,Azt nem tudom negatívan értékelni, hogy a kormány át akarta nézi a szerződést, de az időveszteség megengedhetetlen" - mondta. ,,Történelmi lehetőség, hogy Magyarország ilyen létesítményt építhet, ráadásul van néhány csúcstechnológiai kisvállalkozás, ami sokat tudna profitálni ebből. Alapvetően nem is kutatóknak fontos, hogy egy ilyen berendezés felépüljön, hanem a gazdaságnak. A kutatók mobilak, el tudnak menni külföldre kutatni - viszont az egész magyar ipart feldobná, ha ezzel a berendezés megépülne nálunk. Olyan tényezők ezek, amelyek miatt két kézzel kellene kapkodnunk az ELI után."
Kroó szerint a cseh és román partnerek is egyre növekvő aggodalommal nézik, hogy a magyar pályázat még sehol nem tart. ,,Úgy tudom, hogy a kormány december 10-én akar dönteni az ügyben" - fogalmazott az alelnök. ,,Ez a huszonnegyedik óra utolsó perce - utána már esélytelen időben pályáznunk, a további csúszásnak pedig beláthatatlan következményei lennének, akár nélkülünk is felépülhet az ELI. Remélem, hogy nem így lesz, de ha ez mégis bekövetkezik, azt csak rövidlátásnak tudom betudni."
eli2
Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora, az ELI nemzetközi tanácsadó testületének elnöke szintén a gyors döntés fontosságát hangsúlyozta. ,,Rendkívüli presztízsveszteség lenne, ha a kormány esetleg nem támogatná az ELI-t, de még rosszabb az a forgatókönyv, hogy a kormány nem dönt sehogy" - mondta. ,,Ha tovább húzzuk-halasztjuk a dolgot, sokkal nehezebb helyzetbe hozzuk magunkat és a partnereket is."
Szabó egyelőre nem tart attól, hogy a csehek és a románok nélkülünk akarnák megépíteni az ELI-t. ,,Nagyon bonyolult projekt ez, nem lehet rajta félévente változtatni" - magyarázta. ,,Inkább azt látom, hogy amennyiben Magyarország kiválna, akár az egész terv megvalósítása is veszélybe kerülhetne. Így nemcsak mi aggódunk, hanem a külföldi kollégák is, legutóbb múlt héten kaptam a csehektől egy nyugtalan telefont." A rektor szerint egyébként nagyságrendileg reális a 992 millió forint, és kész vannak azok a szakértői anyagok, amik válaszolnak a felvetődő kérdésekre, például az ELI gazdasági hasznára.
Belenézni a sejtekbe
A gazdasági haszon mellett azonban óriási tudományos presztízst jelentene a szuperlézer, sok fizikus szerint az ELI Magyarország egyetlen komoly esélye Szent-Györgyi óta arra, hogy hazai kutatást díjazzanak Nobel-díjjal. A lézerfizika gyorsan fejlődő tudományág, a magyar lézerfizikusok pedig a világ élvonalában vannak - abban, hogy Szeged lett az egyik helyszín, jelentős szerepe volt a kompetenciánknak is.
Az ELI magyar központjában egy attoszekundumos lézer lenne, ami a három tervezett berendezés közül talán a legsokoldalúbb. Az ELI-t a sajtóban a világ legerősebb lézerének is szokták nevezni, akárcsak a nemrég a livermore-i National Ignition Facilityben (NIF) bekapcsolt, 192 sugárból álló fúziós lézert [6]. A két berendezés azonban egészen más célokat szolgál, és másként szolgál rá a felsőfokú jelzőkre. ,,A teljesítményt nemcsak az energia növelésével, hanem az idő csökkentésével is el lehet érni" - magyarázta Szabó Gábor. ,,A NIF lézere óriási energiájú, de az impulzusa nem túl rövid, néhányszor tíz pikoszekundum. Ami Szegeden épülne, sokkal kisebb energiájú, de rövidebb időtartamú lézer lenne néhány száz joule-os csúcsenergiával, viszont pár femtoszekundumos impulzusokkal, és képes lenne attoszekundumos impulzusokat is előállítani." (A pikoszekundum 10-12, a femtoszekundum 10-15 az attoszekundum 10-18 másodperc.)
A másik óriási különbség a két berendezés között a ,,tüzelési" sűrűség. A NIF-ben az első évre pár száz lövést terveznek, tehát legfeljebb napi egy-kettőt. A szegedi lézernél ezzel szemben az ismétlési frekvencia ezer-kétezer hertz lenne, tehát egy másodperc alatt többször lőne, mint a NIF egy év alatt. Nem csoda, hogy a NIF is érdeklődéssel követi a tervezett szegedi központ sorsát.
NIF-laser-chamber-thumb-550xauto-49160
A NIF lézerkamrája
A rövid impulzusidő jelentősége és a szegedi ELI haszna abban rejlik, hogy bizonyos eseményeket csak ilyen rövid idők alatt lehet megfigyelni. Például körülbelül 150 attoszekundumig tart, amíg a hidrogénatomban az elektron megkerüli a protont - a szegedi lézerrel akár ilyen mélységben is lehet majd vizsgálni anyagokat, sejteket. ,,A legújabb eredmények alapján világos, hogy az életfolyamatok, a létfontosságú fehérjék működése az elektronmozgás megértésénél kezdődik" - magyarázta meg Szabó, hogy miért elsősorban biológiai kutatásokat terveznek a szegedi központban. De az ELI-ből profitálhatna az anyagtudomány, a plazmonika és gyakorlatilag minden terület, ahol szupergyors folyamatokat kell tanulmányozni.
Bukarestben fotonukleáris központ épül, ahol azt figyelik majd, hogyan lehet extrém nagy fényintenzitásokkal befolyásolni közvetlenül az atommagot. A magfizika Szent Grálja a hangolható gammaforrás létrehozása, a románok elsősorban ilyen kutatásokat végeznének. Ha egy ilyen gammaforrást le lehetne kicsinyíteni mondjuk kamion méretűre, oda lehetne például állítani egy határra, és ki lehetne vele szűrni gyanús rakományokat - de ez csak egy lehetséges alkalmazása a sok közül.
A csehek pedig olyan nagy teljesítményű, nagy lövési szaporaságú lézert építenek Prágában, amivel részecskegyorsítást is lehet majd végezni. A részecskefizika egyik kutatási iránya, hogy miként lehet ilyen optikai gyorsítókkal leváltani a nagyobb és költségesebb, klasszikus részecskegyorsítókat. ,,Ilyen vizsgálatokat Szegedre is tervezünk, mert a szegedi lézer magas ismétlési frekvenciája miatt e téren új lehetőségeket nyit" - mondta Szabó.
Érthetetlen passzivitás
A távolabbi jövő víziója egyetlen szuperlézer, amit a három központnál szerzett tapasztalatoktól függően építenének meg. De hogy ez pontosan mikor és hol történne és milyen paraméterekkel, az legkorábban a következő évtizedben derülhet ki. A magyarok azonban egyelőre annak is örülnének, ha el tudnák kezdeni még idén a szegedi ELI-központ pályázatát.
A kormány azonban eddig teljesen passzív volt, amivel nemcsak aggodalmakra, hanem összeesküvés-elméletekre is okot ad. Az önkormányzati választások után például több olvasói levél is érkezett hozzánk fizikusoktól, akik úgy vélték, a kormány az ELI megfúrásával bünteti Szegedet, amiért a város MSZP-s polgármestert választott - annak ellenére, hogy a hazai tudományos élet neves képviselői pártállástól függetlenül támogatják a szuperlézert (Szabó Gábor például az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára volt 2000-től 2002-ig). Erre Bohács Zsolt, a Fidesz-KDNP szegedi önkormányzatának frakcióvezetője is utalt: a városi televízióban elmondta, hogy Orbán Viktor akkor ígérte Szegednek az ELI-t, ha B. Nagy László lesz a polgármester - írja [7] a szeged.hu.
Néhány hónapja olyan híresztelések is felröppentek, hogy a kormány meg akarja szüntetni az NKTH-t - az ELI felügyelő bizottsága javasolt is egy szerződésmódosítást, hogy amennyiben ez bekövetkezik, akkor az ELI tulajdonosa valamelyik minisztérium legyen. Az NKTH végül nem szűnt meg, de érvényes támogatási szerződés sincs még. Egy elkeseredett olvasónk pedig abban az idézetben fogta meg a lényeget, amivel Lavoisier-t küldték guillotine alá a francia forradalom után: ,,A forradalomnak nincs szüksége tudósokra."
Szerettük volna elejét venni a további spekulációknak, megtudni, hogy mi a kormány álláspontja és hogy mivel tudja biztatni az ELI sorsa miatt aggódókat. Megkérdeztük a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Kommunikációs Főosztályától, hogy mikor tervezik a támogatási szerződés aláírását és a GOP-tól nyert támogatás utalását, illetve hogy mi a késlekedés oka. Többszöri megkeresésünkre csak azt a választ kaptuk, amit Botka László: A kormány alapvetően egyetért az ELI céljaival, de a támogatásáról szóló végső döntését csak a beruházás legapróbb részleteinek ismeretében hozhatja meg, a projekt felülvizsgálata pedig jelenleg is tart.
http://index.hu/tudomany/2010/12/07/elveszithetjuk_a_szegedi_szuperlezert/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-07 20:33:04, kedd
|
| |
| |
Cigány takarékosság (szigorúan 18+)
A gyerekek az iskolában azt a házi feladatot kapták, hogy költsenek el 500 forintot minél takarékosabban. Hétfő reggel a tanító néni kérdezgeti a diákokat, kinek hogy sikerült a hétvégi takarékoskodás.
- Pistike, mibe fektetted az 500 forintodat?
- Én hétvégén az 500 Ft-ból almát vettem. Az almát meghámoztuk, megettük, a héját a tyúkoknak adtam. Szerintem ez a leggazdaságosabb.
- Rendben, Pistike nagyon ügyes vagy. És te, Móricka, mihez kezdtél az 500 Ft-tal?
- Én hétvégén narancsot vettem, meghámoztam, a belsejét megettük, a héját a fűtőtestre raktuk, és jó illat volt utána.
- Nagyon szép történet. És te, Lakatos Nintendó, mit csináltál az 500 Ft-tal?
- Én elmentem a henteshez, vettem 500-ért hurkát, hazamentem, a tölteléket kifejtem a bőréből, megsütöttem, megettük. A belet a f@rkamra húztam, megb@sztam a húgomat, lehúztam a f@rkamról, belesz@rtam, és visszavittem a hentesnek, hogy ,,büdös a hurkád, add vissza az 500-ast"!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-07 19:28:51, kedd
|
| |
| |
A vörös rém még ma is kísért: Mikor rehabilitálja az MTA végre Hómant és Orsós Ferencet?
Az óév novemberének utolsó hétvégéjén rendezték meg Székesfehérvárott "Történelmi átértékelés" címmel a kiváló történész és kultúrpolitikus, Hóman Bálint munkásságának szentelt tudományos konferenciát jeles hazánkfia születésének 125. évfordulója tiszteletére. A kiemelkedő fontosságú rendezvény előadói - többek között Romsics Ignác, Tőkéczki László, Dénes Iván Zoltán - levelet intéztek Pálinkás Józsefhez, az MTA elnökéhez, amelyben Hóman Bálint rehabilitációját kérik. A híradások szerint az Akadémia első embere támogatja a folyamat elindítását, sőt, még 2001 októberében - az első Orbán-kormány oktatási minisztereként - részt is vett a Horthy-korszak vezető történészének tassi újratemetésén.
Hóman Bálint
Hóman Bálint rehabilitációját az 1990-es évek elején Kosáry Domokos akkori akadémiai elnök kezdeményezte, felvetése azonban a sok és nagyhangú ellenző miatt kudarcba fulladt. Egyes történészek és politikusok vélekedése szerint ugyanis Hóman politikai tevékenysége nem egyértelmű, ezért nem ajánlatos és időszerű a rehabilitáció kérdésének napirendre tűzése. Ugyanez a helyzet Orsós Ferenc esetében is, de nézzük előbb Hómant.
A kiváló tudós 1885-ben született úri középosztálybeli, félig német eredetű család sarjaként. A Hómanok rokonságban állottak a Darányi-famíliával, Bálint a századelő nagy formátumú agrárvezérének, a földművelésügyi miniszter nagybácsinak, Darányi Ignácnak kedvenc unokaöccse volt. Kifogástalan társasági ember vált belőle, egyaránt otthonosan mozgott a dzsentri-birtokos rokonság baráti körének borozgatásain, s a pesti liberális-zsidó értelmiségi társaságban is. A hajnalokba nyúló nagy alföldi ivászatokon verhetetlenül áldozik Bacchus isten oltára előtt a hatalmas termetű, 130 kilós ember, ugyanakkor tudósi karrierje is szépen bontakozik ki: minden tudományos és társadalmi elismerést - egyébként teljesen kiérdemelten - megszerez. Előbb az Egyetemi Könyvtár tisztviselője lesz, majd 33 évesen már tanár a pesti egyetemen, s két évvel később, 1918-ban nemzedékéből elsőként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják. A Horthy-korszak kezdetén a vörös diktatúra idején megjelent kiadványok megsemmisítéséről döntő bizottság tagja. 1922-ben az Egyetemi Könyvtár, 1923-ban az Országos Széchenyi Könyvtár, majd a Nemzeti Múzeum főigazgatója. Közben 1922-től az Országos Magyar Gyűjteményegyetem elnökhelyettese is, gyakorlatilag ő vezeti a könyvtárakat, levéltárakat, múzeumokat tömörítő csúcsszervet. 1929-ben az MTA rendes tagjává választják.
Történetírói életművéből - a teljesség igénye nélkül - ki kell emelnünk az 1916-ban megjelenő "Magyar pénztörténet (1000-1325)" című alapmunkáját, "A Magyar Királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában" (Bp.1921), továbbá "A magyar hun hagyomány és hun monda" (Bp. 1925) címen közölt műveit. Élete fő alkotása azonban a Szekfű Gyulával közösen írott korszakalkotó szintézise, a "Magyar Történet" (Bp. 1928-1934). A legendás "Hóman-Szekfű" a mai napig a legigényesebb, leghasználhatóbb, s tárgyi tévedéseket, pontatlanságokat nem tartalmazó magyar történeti összegzés, amely szellemtörténeti megközelítésben elemzi múltunk eseményeit.
Ami Hóman oly nagy vitákat kavart közéleti szerepvállalását illeti, a magunk részéről ebben semmi kivetnivalót nem találunk. Hóman Bálint a Gömbös-kormány (1932-1936) kultuszminisztere lett, majd 1943-ig kis megszakítással folyamatosan betöltötte ezt a posztot Darányi Kálmán, Teleki Pál, Bárdossy László és Kállay Miklós miniszterelnöksége idején is. (Az Imrédy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere Teleki Pál volt 1938-1939-ben). Eközben megválasztották országgyűlési képviselővé, egyúttal megmaradt a Magyar Történelmi Társulat, majd a Teleki Pál Intézet elnöki székében is. Baloldali politikai ellenfelei, valamint a szakmai irigység és féltékenység tüzétől fűtött némely frusztrált kollégája soha nem tudta neki megbocsátani azt, hogy ott volt ama nevezetes kormányülésen, amikor - a szovjetek által provokált határincidenst követően - Bárdossy elfogadtatta a Szovjetunió elleni hadüzenetet, sőt, munkáját folytatta a magyar törvényhozásban a Wehrmacht 1944. március 19-ei bevonulása után, mi több, a Szálasi-kormány megalakulását követően is megőrizte képviselői mandátumát az önálló magyar államiság teljes megszűnéséig. Személyét elválaszthatatlannak tartották a magyar kormányok németbarát külpolitikai irányvonalával. Hóman meggyőződése szerint ugyanis a német erő a realitás, az angolszászok túl messzire élnek határainktól, a szovjet ateista-bolsevista rendszer pedig létében veszélyezteti a több ezer éves európai civilizációt, illetve annak egyetemes kultúrkincseit. A Kárpát-medencébe betörő vörös horda magyar nyelvű lapjában úgy beszél róla a 16 évesen kommunistává lett moszkovita zsidó Andics Erzsébet, a Rákosi-rendszer ideológiai főkomisszárja, mint annak a reakciós magyar értelmiségnek megtestesítőjéről, akit először kell a vádlottak padjára ültetnie a berendezkedő bolsevista rezsimnek. Erről értesülve Hóman Bálint - sok százezer sorstársával együtt - megindul Nyugat felé 1945 tavaszán. Mint utóbb kiderült, vesztére. (Csak azt nem tudhatjuk, legalább ilyen rosszul vagy még cudarabbul járt volna, ha marad).
Az Amerikai Egyesült Államok katonai rendőrsége, a CIC (Counter Intelligence Corps) 1945 őszén kiadta a magyarországi kommunista hatóságoknak, így azok a justizmord ítélkezési gyakorlatot folytató ún. népbíróság elé állították. A perben tanúként megidézték az egykori barátot és kollégát, az új, szovjet vazallus rezsim (Magyarország csupán formailag volt ezen időszakban ún. népi demokrácia) moszkvai nagykövetét, aki meg sem jelent az ún. bíróság előtt, mindössze levelet írt, amelyben - valótlanul - azt állítja, miszerint 1932 után már nem érintkezett Hómannal. A történelem keserű iróniája, hogy Hómant épp az az ember hagyta cserben és árulta el, akiért korábban barátként annyi áldozatot hozott, s mindent megtett. Az 1920-as évek elején ő intézte a Bécsi Magyar Történeti Intézet egyik vezetőjeként huzamosabb ideig külföldön tartózkodó Szekfű budapesti ügyeit, s önzetlen, úri gesztussal mindent és mindenkit megmozgatott azért, hogy 1925-ben barátja az MTA levelező tagja legyen. 1944-ben pedig bújtatta Szekfűt a hungarista kormány hatóságai elől.
Hóman a "népbíróság" előtt
Végül 1946-ban a politikai bosszúra felesküdött ítélőszék mint háborús főbűnöst életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte Hómant. Ezt követően a volt miniszter a váci fegyházba került. A hatalmas termetű, cukorbajos ember az ÁVH-s pribékek karmai közé jutva pokoli szenvedéseken ment keresztül, s rövidesen korábbi testsúlyának a felére, mintegy 60 kilogrammra fogyott le, s a '40-es évek végére már csak szánalmas emberi roncsként gubbasztott egyetlen szalmazsákkal berendezett magánzárkájában. Az emberszabású karhatalmisták hetenként két alkalommal felsúroltatták vele a zárkát, s a fegyház 30 méter hosszú folyosóját is. Amikor 1951-ben egy napon a szerencsétlen tudós már nem bírta felsúrolni a kövezetet, mert a végelgyengülés határára kerülvén összeesett, felvitték a börtönkórházba, ahol egy bizonyos dr. Halász nevű főorvos a kommunista előembereket oly karakterisztikusan jellemző humánum megnyilvánulásaként ezt kérdezte tőle: - No, Hóman, még nem döglött meg? A hippokratészi esküt meggyalázó gazember óhaja rövidesen teljesült. Korának egyik legragyogóbb elméje 1951. június 2-án megalázva, meggyötörve, szeretteitől hermetikusan elzárva hunyt ki örökre a váci fegyház evilági, vörös poklában.
A másik nagy tudású, nemzetközi hírnévnek örvendő tudósunk, Orsós Ferenc 1879. augusztus 22-én született Temesváron. 1903-ban szerzett orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett. 1918-tól a Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetének vezetője. Már ekkoriban kiváló patológus hírében állott. 1928-tól az Akadémia levelező, 1940-től rendes tagja. 1935-ben már a budapesti egyetemen tanít, s a Törvényszéki Orvostani Intézet vezetője is lesz egyben. Az Orvosi Kamara delegáltjaként a felsőház tagja. Hivatása területén szakmai igényesség és hihetetlen munkabírás jellemezte. Az általa vezetett intézményekben folyamatos munkavégzést követelt meg, tehát éjszaka is dolgozniuk kellett beosztottjainak. A Harmadik Birodalom illetékes szakhatóságai az akkor már világhírű patológus szaktekintélyt kérték fel 1943-ban arra, hogy a katyni tömeggyilkosság körülményeinek kivizsgálására felállított igazságügyi orvosszakértői bizottság vezetője legyen. A német politikai és katonai vezetők magától értetődően tisztában voltak a teljes igazsággal, ezért is kaptak óriási propaganda- és sajtóvisszhangot a birodalomban a katyni vérengzés és exhumálás körülményei. A Sztálin által legyilkoltatott 25 ezer lengyel katonatiszt holttestének exhumálását az ő irányítása alatt álló nemzetközi bizottság végezte 1943. április 29-től június 4-éig. Összesen nyolc tömegsírt tártak fel és 2730 emberi maradványt azonosítottak. Orsós professzor maga 150 holttetemet vizsgált meg személyesen. A kiváló patológus a tömeggyilkosság időpontját a nevéhez fűződő pollenvizsgálati eljárás, a koponyában történő mészlerakódás vastagsága, valamint a hullarovarok faja és nagysága alapján azonosította 1940 tavaszára. Ekkoriban pedig semmiféle, akár a Wehrmacht, akár az SS kötelékébe tartozó német alakulat nem járhatott a helyszínen. Az igazságügyi orvosi vizsgálatok eredményeit egyéb források is megerősítették. A felkutatott és előkerült iratok, az újságok, a tömegsírokra álcázásként ültetett fák kora visszaigazolta Orsósék megállapításait. Azonban a kutatócsoport nem tudta a feltárást teljes egészében befejezni a Wehrmacht egységeinek 1943 nyarán kezdődő sajnálatos visszavonulása következtében. Szomorú epilógusa a Katyn-történetnek, hogy amikor Sztálin hadereje visszafoglalta Szmolenszk térségét, a vörös despota is "vizsgálatot" rendelt el az ügyben. Az 1941-et követő egyházpolitikai "fordulatnak" köszönhetően több metropolita, sőt a művei esztétikai értékét tekintve kiváló - ám sajnálatos módon kommunistává lett - orosz író - a Nagy Péter és a Golgota című regények szerzője - , Alekszej Tolsztoj is kijelentette, hogy a katyni gaztettet a nácik követték el. Persze az angolszászok "falaztak" Nürnbergben Sztálinnak, noha tökéletesen tisztában voltak a valós felelősök, illetve gyilkosok kilétével, hiszen a nemzetközi kutatócsoportban angol tisztek is voltak. Az amerikai és brit politikusok 1945 után mégis elfogadták a szovjetek által beterjesztett hivatalos verziót, mely szerint a Barbarossa-hadművelet során a németek követték el a katyni tömegmészárlást.
Értelemszerűen - akárcsak Hóman Bálint - sok jóra Orsós Ferenc sem számíthatott az 1945-ben hazánkban hatalomra kerülő, moszkovita siserahad vezette új budapesti rezsimtől. Már ez évben mindkettőjüket kizárták a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak sorából, Orsós esetében a fő vádpont a "fasiszták hazugságainak igazolása" mellett az volt, hogy 1939-ben a parlamentben faji törvények meghozatalát sürgette a hazai cigányság ellen, melyek tartalmazták volna a cigányok sterilizációját és internálását is. Orsós Ferenc életútja mégis jóval szerencsésebben alakult, mint a tragikus sorsú történészprofesszoré. Akárcsak később Hóman, ő is Németország nyugati részébe távozott 1944 decemberében. A szovjet, illetve a zsoldjában álló magyarországi bolsevik vezetés mindhiába kérte az angolszászoktól Orsós kiadatását, azok rendre visszautasították azt. Katyn titkának felfedője a mainzi egyetem képzőművészeti módszertan tanáraként dolgozott nyugdíjazásáig, s Mainzban is halt meg 1962 nyarán.
A két tragikus, párhuzamos magyar életrajz azonban korántsem fejeződik be a történész- és az orvosprofesszor halálával. 2010-ben, egy állítólagos "rendszerváltoztatás" után húsz évvel, a kommunista hatalombitorlók által hozott interdiktum és kiközösítés e sorok írásának pillanatában is hatályos, akárcsak azon döntések, amelyeknek eredményeként ma is országszerte találkozhatunk bolsevik gazemberek és hazaárulók, szovjet utolsó csatlósok emlékműveivel. Elegendő most talán az éppen aktuális, budapesti Károlyi Mihály vagy a pécsi, Doktor Sándor köztéri szobor körül fellángolt politikai csatározásokra utalnunk. Vagyis nemzeti létünk szimbolikus szférájában is nap mint nap szembesülhetünk a rendszercsúsztatás rezsimjének hazug mivoltával. Amennyiben Magyarországon 1990 táján valóságos, radikális politikai-társadalmi fordulat következett volna be, akkor rég nem lennének hatályosak a vegytiszta koncepciós koholmányokon nyugvó népbírósági ítéletek, miként a vörös akadémia által hozott személyi döntések sem. S nem utolsósorban: az igazi háborús főbűnösök azok voltak, akik Hóman Bálintot, Orsós Ferencet, s a hozzájuk hasonló tisztességes magyar hazafiakat megbélyegezték, bebörtönözték, halálba kergették és bitóra juttatták.
Lipusz Zsolt
pic |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-07 19:05:14, kedd
|
| |
| |
,,Nem, ez nem proletáruralom, ez zsidógyerekek zsarnokuralma!"
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
cserny-jozsef.jpgAz 1914-től Kalocsán (Kunfi (Kunstätter) Zsigmond közoktatásügyi népbiztos szavajárásával a ,,papi butítás főfészkében") tanító Lányi Ede magyar jezsuitának a patkánylázadást megörökítő, 1919-ben ,,Vörös naplóm" címmel megjelent emlékirata, Tormay Cécile ,,Bujdosó könyv"-éhez hasonlóan, kegyetlen őszinteséggel vall arról, miként is adta tudtul uralmát egy idegen faj hazánkban 133 napon át.
Az 1919-cel foglalkozó, 1945-ben betiltott művek közül az övé nemcsak ritkaságával, hanem
hitelességével is kiválik, ezért a belőle vett részletekkel szeretnénk ezúttal emlékezni és emlékeztetni történelmünk legnagyobb, máig kiható tragédiájára.
Naplója 1919. március 22-től július 1-ig eleveníti fel az eleinte inkább csak vele, rendtársaival, tanítványaival, hovatovább a népünk egészével történteket. Amint előszavában írja, ,,vörös Magyarországból jöttem június 30-án Kalocsáról, melyet a Duna menti fehér ellenforradalom központjának hirdettek egyes újságok. Rendünknek hatvan év óta kedves otthona, »főfészke« volt e hely, egy gyönyörűen felszerelt gimnázium, egy fiúnevelő konviktus és a kisszeminárium állott vezetésünk alatt. Nos, e kedves otthonunkból március vége óta hessegettek, tessékeltek minket ki a hajléktalanságba ragadozó »jómadarak«, hogy ők üljenek bele oda, ahol nem ők építettek. Mert végzetes mohóságuk sok ezer és millió kedves otthont akart szétdúlni, nagy emberét, kis emberét, földmívesét, munkásét. Félelmükben azért is folyton figyelték a nép, a vidék hangulatát, a vörös uralom belső állapotait és külföldi vonatkozásait. De mi, az áldozatok is figyeltük e jeleket. Íme, így került naplómba helyi és országos érdekű adat s az itt közölt részletekben hű tükörképét, történeti okmányát akarom nyújtani a vörös uralomról szerzett tapasztalataimnak."
Elkergetik a papokat, a templomból bűnbarlang lesz
1919. március 26.: Úgy fájt a szívem: kezembe veszem a szókimondó Alkotmány-t [1895. december 24-ke és 1919. március 19-e között katolikus napilap volt - Ifj. T. L.]: a cím, a betűk, a költség a régi, de tartalmát már vallásgyűlölet, vörös vérszomj sugallja. Új rendelet: a földbirtok, a házak kártérítés nélkül a Tanácsköztársaság birtokába mennek át. Az élet e tűzpróbájától úgy megrémültek Kunék, hogy a rendelettel egy lélegzet alatt kihirdették, hogy a házrendelet egyelőre csak egyes nagyobb városokra érvényes, a 200 holdon aluli birtokokat pedig nincs szándékukban elvenni a magánbirtokból."
Március 28.: Szomorú reggel mireánk s az egész magyar Egyházra. Megjelent az összes egyházi iskolák és intézetek államosításáról szóló rendelet. Ez intézetek minden fölszerelésükkel, vagyonukkal kártérítés nélkül átmennek a Tanácsköztársaság birtokába. Tanító elvtárs csak világi lehet: pap, szerzetes csak akkor maradhat, ha előbb világivá lesz.
Március 29.: A remény egy halavány sugára: a kalocsai nép megdöbben. Őt azzal vitték be a szocializmusba, hogy földet kap a nagyurak birtokából. És íme, most legelőször e szegény papokat kergetik el, kik maguk söprik kis szobájukat, egyszerűen étkeznek, a nép betegeit díj nélkül látogatják, kik fölöslegükből 25 diákot ingyen tartanak. A helyi direktórium megijed: beüzen, ne csomagoljunk, ne búcsúzkodjunk, míg Pestről nem jön rendelet, minden marad a régiben. A városban kidoboltatták, hogy aki rémhíreket mer terjeszteni a szerzetesek kiűzéséről, azt a forradalmi törvényszék elé állítják. Szó sincs róla, hogy el kellene menniük..." ,,E napig a gyerekeknél gyakran lehetett látni vörös jelvényeket: gyerekes divatmajmolás volt, mától kezdve nem tűzik föl, ki nem állhatják, érzik a Kunfiék jogfosztását, oktalan vallásgyűlöletét. Pesten sok volt háztulajdonos immár koldus és öngyilkos lett."
Április 14.: Rendelet készült el a templomok és egyházi épületek kommunizálásáról s az összes szerzetesházak föloszlatásáról. A templomokban népoktatás, színház, mozi (bűnbarlang!) lesz. Azonban a nép elevenjére találtak és kikényszerítették ellenállását: tegnap Pest minden temploma állandóan tömve volt, még az utcákon, előtereken is tolongott a nép és hangosan szidta a Krisztus-gyűlölő maffiát. A kormány megijedt, letagadta a rendeletet, halálbüntetéssel fenyegette azt, aki terjeszteni meri a rendeletről szóló 'mesét'.
Kun Béla nem bánja, kerüljön csődbe az ország, csak sikerüljön a világforradalom!
Április 25.: Nagy újság a tanulókra: nincs többé osztályozás, csak ilyen: megfelelt vagy nem felelt meg: ez utóbbit csak az kapja, aki háromból és többől bukott volna. A külső kényszer, a szülői bot, a tanári jegy erkölcstelen eszköz volt, a szabad proletárfiú önként, belső szükségletből fog tanulni, soha nem sejtett képességek jelentkeznek, a 'tanítómesterek' alig győzik majd megfigyelni 'fiatal barátjaiknak' csodás fejlődését. Elég volt osztályomban megjegyzés nélkül felolvasni a rendeletet, az ötödik osztályos fiúk józansága eget-földet rengető kacajjal honorálta a vörös pedagógia e csudáját. - Pesten az összes bútor is mind államtulajdon, azért tilos bútort cserélni, elszállítani, eladni. Bútort kapnak a házasulandók s a legnagyobb pesti újdonság a bútorházasság. Ha megvan a bútor, könnyű az elválás: ha férj és nő kívánja az elválást, akkor elintézi azt az anyakönyvvezető, ha csak az egyik fél, akkor a bíróságnak is van szava. - A tanácskormány küzd a prostitúció ellen, néhány közházat feloszlatott, de lakóiknak tisztességes magánházakban jelölt ki lakást, hol folytatják életüket és terjesztik a mételyt.
Május 3.: A kalocsai direktórium közli Fáber Oszkár likvidáló megbízott rendeletét, hogy tíz napon belül fontoljuk meg, aláírjuk-e a következő nyilatkozatot: ,,Kijelentem,, hogy az egyházi pályát elhagytam és világivá lettem." Aki nem írja alá, nem lehet sem tanár, sem közhivatalnok, aki aláírja, maradhat. Ha nem tesszük meg, az utcára tesznek ki. Álláspontunk: hagyjuk elmúlni a 10 napot s azután szenvedjük el az erőszakot s inkább az utcán vesszünk el éhen! - Pesten a kommunizmus legdicsőbb kultúrtényét produkálja Gömöri zsidó termelő biztos a Szent István Társulatnál. Termelő feladata az volt, hogy a társulatnak a kommunizmusra veszélyes kiadványait megsemmisítse. Először is katonáknak cipeltette el a vandalizmus ellen tiltakozó 300-400 szocialista nyomdászt, azután összekérette az összes szervezetek munkanélkülijeit és teherautókkal három napig a Soroksári úti papírmalmokba vitetett mindent: ábécés könyveket, hittanokat, szépirodalmi munkákat, Szentírást, imakönyveket. A Szent István Társulatba beköltözött a Népszava és ott nyomták a ,,Kommunista Könyvtár"-t: e szennyiratokra ráköltötték már a társulat összes alapjait. Prohászka-könyv árusítása szigorúan tilos.
Május 5-12.:Pesten a május elseji díszítés 30 millióba került: élelmiszeren és kék pénzen vették Bécsben az anyagokat. A milleniumi emléket meg lebontották, szükség volt a rézre. A fehérpénzt tudatos csalással adták ki először, mint az Osztrák-Magyar Bank pénzének hamisítását. A hamisítást később be is vallotta a kormány. A 4 milliárd fehérbankó fedezetéül az elkobzott nagybirtokokat, bányákat, ékszereket jelölte meg, ám Kun bevallása szerint csak külföldi propagandacélokra 4 milliárdot költöttek kék pénzben és aranytárgyakban. A pénzügyi népbiztos tiltakozott az ily gazdaság ellen, de Kun Béla kijelentette: nem bánja, kerüljön csődbe az ország, csak sikerüljön a világforradalom.
Május 16-18.: Az apácáknál nagyon brutálisan beszélt Fáber: ,,én ugyan már elkárhoztam, de magukat majd beajánlom a jó öreg szent Péternél". Szavai mérhetetlen elkeseredést keltenek Kalocsán. A szocialisták is tiltakoznak az erőszak ellen, a sok zsidó vezető ellen. 300-400 asszony a városházán tüntet. A nép nyíltan fenyegetőzik: ha a jezsuitáknak és apácáknak el kell menniük, akkor egyetlen zsidó sem maradhat Kalocsán.
A legkisebb vádra kötél általi halál volt a büntetés
Május 20.: Pestről is hallom, hogy a proletárok mit gondolnak a proletáruralomról. A vezérek ugyan nagy garral hirdetik, hogy ,,nem igaz, hogy most önkényuralom van, ellenben igaz, hogy csak a munkásnak van szava". Ez sem igaz, ellenben igaz, hogy a munkásnak sincs szava, csak a tejben-vajban fürdő vezetőknek! Nem, ez nem proletáruralom, ez zsidógyerekek zsarnokuralma! - A népbiztosok a Hungáriában ötfogásos ebédeket esznek, ismert nevű népbiztosokat részegen visznek föl külön szobákba a pincérek. A munkások tudják ezt, megállnak az utcán, és öklüket rázzák a népbolondítók felé. Egy ismert likvidáló a legfinomabb borokat likvidálja. Az Esterházy-pince legfinomabb dolgait az intéző főbizalmiak kommunizálták el egymás között.
Június 2.: Mégis vissza kell vonnom, hogy nincs proletáruralom. Mert van. Ott van a ,,Nemzeti Lovarda"! Proletárok és prolinők szakszervezeti jeggyel igen olcsón lovagolhatnak: annyian akarnak átalakulni nagyurakká és dámákká, hogy csak egy-egy negyedóra, félóra jut egyre. És milyen esztétikus nézni a nagy tömkeleget, amint lovaglóruha nélkül, a nők csak úgy férfiasan ülve meg a lovat, bukdácsolnak, lefordulnak a lóról. No és Kunfi május elsején minden pesti elemistának nemzeti ajándékul egy sóskiflit adat! Hát nem proletár aranyvilág ez?
Június 21.: Kalocsán a zsidók is jelentkeznek tömegesen [a fehérek közé, vesztüket érezve - Ifj. T. L], de, régi szokásuk szerint, jobbára az irodákba, segédszolgálatra s a vöröskereszthez. Több sem kell a népnek. Azt kiáltják, legyenek egyformák velünk! Ki a frontra! 40 zsidót valóban kivezényeltek ma. Elfogták Gaudényi korcsmáros, forradalmi vádbiztost: egy híd alatt a vízben lappangott, miután a házakban nem akarták elbujtatni. Kocsmájában a vörös vezetőség pezsgőraktárát fedezték föl. Hja, a 'buta tömeg' csak tartsa meg a szesztilalmat, a vezér urak pezsgőzhetnek mások helyett is!
Június 24-25.: Megjött mindkét Szamuelly: konviktusunkban készítettek nekik lakást. Ez első napon rémes benyomást kellett tenni, azért a legkisebb vádra kötél általi halál volt a büntetés. Az első csoport a legrövidebb, legridegebb tárgyalás után meg sem tudta az eredményt: kilencet a főutcára, éppen a mi ablakaink előtt álló celtisz-díszfák alá vezettek. Ott tudták meg sorsukat, mikor az első székre állították és puskatisztító zsinórral a fa ágára kötötték. Késő este még ötöt akasztottak melléjük. - A mai nap [25-e - Ifj. T. L.] folyamán még kettőt akasztottak, tehát összesen tizenhatot, ötöt pedig a törvényszéki épületben főbe lőttek. Csávossy felügyelő a törvényszékhez akart menni engedélyért, hogy az elítélteket előkészíthesse a halálra. Szóba sem álltak vele. Többen a közeli ablakból adtuk meg az általános föloldozást. Az áldozatok között vagy öt intelligens ember volt, a többi iparos, földmíves, munkás. Musza cipésznek az volt a 'bűne', hogy tréfából azt mondta: 'Nincs szappanom, de majd főzök én a vörösökből': egy szipirtyó beárulta, fölakasztották.A vörösök elmondják, hogy vasárnap Solttal végeztek, az teljesen le van rombolva. Utána Harta jött sorra. Dunapatajnál fölszólították a fehéreket, ne harcoljanak kaszával, kapával gépfegyverek, páncélautók ellen. De a fehérek nem hallgattak az üzenetre s akkor kaszálták őket, mint a füvet. Lehetett vagy hatszáz halott. A városban ötven kivégzés volt. A borzalmakról egy vörös tiszt azt mondta: ,,Azt én nem tudom elmondani, mondja el más!' A vörösök Kecelen kézi bombát dobtak egyes házakba, így a plébániára is: a bomba széttépte Vajai [László - Ifj. T. L.] káplánt.
A kommunizmus napjai meg vannak számlálva
Művét így rekesztette be: ,,A vörös demarkációs vonalon azzal a meggyőződéssel léptem át, hogy a kommunizmus napjai meg vannak számlálva. A föld népe voltaképp sohasem vette be, az utolsó rémnapok óta meg halálosan gyűlöli. A munkások kenyér és ruha nélkül, munkaalkalom nélkül, a frontra kényszerítve, annál gyorsabban fordulnak el a földi mennyországnak kürtölt rendtől, mennél intelligensebbek maguk. Annál gyorsabban töri össze az ördögi igát a magyar nép és elpusztíthatatlan erejével, Isten áldó keze alatt, fölépíti a szebb jövőt."
HunHír.info |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-07 18:04:04, kedd
|
| |
| |
Nem szavazta meg a Fidesz Szögi Lajos családjának kártérítését
Kósa András bullet 2010. december 06. 18:07
Frissítve: 23 órája
Nyolc honatya kivételével elutasították a Fidesz képviselői azt a törvénymódosítást, ami lehetővé tette volna, hogy az Olaszliszkán meglincselt Szögi Lajos családja megkapja a nekik megítélt 46 millió forint kártérítést.
* Itt az ítélet! - 46 milliót és kamatait kapja Szögi Lajos családja
* Az örökös is fizethet: esély sincs rá, hogy behajtsák Szögi Lajos gyilkosain a kártérítést
Nem vette tárgysorozatba a parlament azt a törvényjavaslatot, ami alapján lehetőség nyílt volna, hogy az Olaszliszkán meglincselt Szögi Lajos családja megkaphassa a számukra jogerősen megítélt kártérítést. A bíróság korábban ugyanis 46 millió forintot ítélt meg a családnak, de - miként ezt lapunk is megírta - a tettesek családjának gyakorlatilag nincs vagyona, így semmi esély nincs arra, hogy ezt a pénzt valaha is behajtsák rajtuk.
Sosem látják a pénzt?
A magyar jogszabályok szerint így Szögi Lajos felesége és gyermekei valószínűleg semmit em látnak majd a 46 millióból, ám ezt a helyzetet orvosolta volna egy szocialista törvénymódosítási javaslat. A Bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi törvény módosítása szerint a felelős miniszter kérelemre, különös méltánylást igénylő esetben, a jogerősen megítélt kárenyhítést az állami költségvetés terhére is megítélheti a családnak.
A javaslat előterjesztői Szögi Lajos családjának esetét jelölték meg okként indoklásukban, és ez volt az első olyan szocialista javaslat, amit - mint azt pártja nevében Pörzse Sándor kifejtette - a Jobbik is ,,teljes szívvel támogathat". Szögi Lajos egyik lánya egyébként Pörzse Sándor személyi asszisztense.
A parlament azonban 117 igen és 215 nem szavazattal nem vette tárgysorozatba a javaslatot. Az MSZP, a Jobbik és az LMP jelen lévő képviselői támogatták az előterjesztést, de nyolc Fideszes képviselő is megszavazta, nevezetesen Bácskai János, Braun Márton, Gulyás Gergely, Gyimesi Endre, Herman István Ervin, Horváth László, Manninger Jenő és Szabó Tamás, valamint a KDNP-ből Pálffy István. További 11 Fideszes tartózkodott. A nem-el szavazók között csak Fideszes és KDNP-s képviselők voltak.
A nyolc igennel szavazó Fidesz-frakció tag egyike azt mondta a Hírszerzőnek, érthetetlennek tartja képviselőtársai döntését, bár hozzátette, hogy a javaslat váratlanul érte őket, nem volt róla szó frakcióülésen. Ezek szerint mindenki figyelmét elkerülte a Fideszben a tervezet, azt ugyanis november 8-án nyújtották be, vagyis a Fidesznek elvileg egy hónapja lett volna gondolkodnia rajta. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-07 18:03:00, kedd
|
| |
| |
Hogyan lett Orbán Viktor nagy európai reménységből a jogállam veszélyeztetője?
2010. december 07. 11:07
Ismét Magyarországgal foglalkoznak a mérvadó külföldi napi- és hetilapok, a tavaszi választások utáni bizakodó hangnem viszont ma már egyre szkeptikusabb az Orbán-kormány politikájával kapcsolatban, a külföldi lapok magyar témájú cikkeiben már vannak, akik a demokráciát is féltik a kormánytól.
Áprilisban, a választásokkor a Fidesz "földcsuszamlásszerű győzelmének" konstatálása mellett a negatív hangok még csak a szélsőjobb váratlan erősödését emelték ki, a Jobbik parlamentbe jutásának tényét kifogásolták, Orbán Viktorral és kormányával kapcsolatban azonban ekkor még csak bizonytalan találgatásokba bonyolódtak, azon merengve, hogy vajon mihez kezd a kormánypárt a kétharmados felhatalmazással. A legtöbben azt várták, hogy Orbán lesz az, akinek sikerül majd kivezetni Magyarországot a gazdasági válságból, a kétkedők azonban már ekkor megjegyezték, hogy a populista és nacionalista Orbánban túlteng a becsvágy, makacs, kőkemény és "hiperpatrióta", mint ahogyan a Die Presse című osztrák napilap is írta róla.
A legfőbb várakozás azonban már a kezdetektől a tervezett gazdasági intézkedéseket övezte, a Financial Times már áprilisban úgy vélekedett, hogy a Fidesz programja az adócsökkentésről, a munkahelyteremtésről és a beígért reformokról egyszerre nem lesz megvalósítható, és komoly költségvetési akadályokba fog ütközni, még akkor is, ha sikerülne megállapodni a Nemzetközi Valutalappal (IMF) és nagyobb mozgásteret kapna a kormány a tervei megvalósításához.
Kontárok Budapesten és rossz modor
A várakozásteljes hangulat és a kezdeti eufória azonban hamar elszállt, az első kritikus hangok az új magyar kormány politikájával kapcsolatban már júniusban jelentkeztek, amikor Kósa Lajos és Szijjártó Péter felelőtlen nyilatkozataival két nap alatt beírta magát a nemzetközi sajtóba azzal, hogy egy görög államcsődhöz hasonló magyar gazdasági helyzetet vizionalizáltak. A Financial Times által "mélyen elhibázott kommunikációs stratégiának" nevezett akció megfektette a piacokat, zuhanórepülésbe kergette a forintot és hatott az euró gyengülésére is, és több, az esetről beszámoló külföldi újságíróban keltette azt a benyomást, hogy a magyar kormány nincs a helyzet magaslatán, a témával foglalkozó cikkének a rangos brit gazdasági napilap a "Kontárok Budapesten" címet adta.
Az Orbán-kormány ezek után a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat kifüggesztésével hívta fel magára ismét a figyelmet. Az Economist brit politikai és gazdasági hetilap internetes oldalának Közép- és Kelet-Európával foglalkozó blogján megjelent írás ugyanis már a Fidesz kommunikációs stratégiáját, a forradalmi szóhasználatot és a nyilatkozat kifüggesztésének tényét tette szóvá, a francia Le Monde napilap pedig szintén júliusban már úgy vélekedett, hogy Orbán Viktor "Fideszállamot" akar Magyarországra erőltetni.
A hazánkról szóló cikkek fő apropóját júliusban viszont már leginkább az IMF-fel és az EU-val folytatott hirtelen véget ért tárgyalások adták: a Le Monde "Orbán különös modora Magyarországon" címmel közölt szerkesztőségi kommentárja szerint az Orbán-kormány "leplezetlenül sértő fesztelenséggel" viselkedik a hitelezőivel szemben, a kormányfőt pedig "emlékeztetni kellene arra, hogy Magyarország olyan klubnak a tagja, amelynek megvannak a (maga) követelményei".
Az IMF-fel szembeszegülés azonban nem kizárólag negatív hangokat idézett meg a külföldi sajtóban: sokan szabadságharcosként tekintettek Orbánra a tárgyalások megszakítása miatt, a brit Guardian szerint Magyarország ellenszegülése elképzelhetően az IMF és az európai hatóságok által szorongatott más kormányokra is átterjedhet, a Financial Times viszont egyszerűen csak a magyar kormány egyik újabb öngóljának minősítette a történteket.
Orbán, a jogállam veszélyeztetője
Az új kormány megválasztása után alig fél évvel viszont a miniszterelnök megítélése már korántsem olyan népszerű, mint áprilisban volt. A Le Monde egyik értékelése szerint Orbán zömök testű, feszültséggel teli arcú, karizmatikus szónok, aki jól ismeri a kétértelmű szavak művészetét, amellyel mindenkit kielégít, a kormány pedig az ügyes taktikázásnak köszönhetően teljes törvényességgel az abszolút hatalmat építi ki Magyarországon. Orbán saját személye körül központosította a kormányt, a lóhalálában elfogadott több mint ötven törvény többsége képviselői javaslatokra, tárcaközi egyeztetés nélkül született meg, s az otthoni pálinkafőzés engedélyezése sem tudja a lap szerint eltakarni az általános kormányzati irányt, amelynek lényege a hatalom központosítása és az ellenzék kiiktatása.
A Le Monde-hoz hasonló hangok október óta egyre jellemzőbbek a nemzetközi sajtóban, ha Magyarországra terelődik a szó. A Financial Times egyik írása szerint a magyar demokratikus intézmények nem biztos, hogy kiállják a feszítőpróbát, aminek a kormány kiteszi őket, a nyugdíjrendszer megváltoztatása és a magán-nyugdíjpénztári befizetések átirányítása pedig "átlátszó vagyonmegkaparintás". Egy november végi írásában szintén a Le Monde azt is megállapította, hogy "Budapest nyugati partnerei most már növekvő nyugtalansággal figyelik azt, ahogy az Orbán Viktor vezette konzervatív jobboldal hat hónapja átformálja a törvényhozást és felszámolja a hatalmi ellensúlyokat".
A Guardian egyik publicistája, Jan-Werner Mueller írásában egyenesen úgy fogalmazott, hogy itt az idő, hogy Európa végre figyelmeztetést küldjön az Orbán-kormánynak, és megpróbálja letéríteni a Fideszt az eddig követett útról. "Most úgy tűnik, az EU nem akarja észrevenni az egyik országot, Magyarországot, ahol a nagy parlamenti többséggel bíró kormánypárt azon dolgozik, hogy lebontsa a jogrendet és erodáljon egy törékeny demokratikus politikai kultúrát" - véli a cikk írója.
Az Orbán-kormány fél év alatt az európai gazdaság nagy reménységéből a magyar jogállam lebontásán munkálkodó kabinetté vált a nemzetközi sajtó szemében, a kezdeti reményteljes hangokat hamar felváltották a bankadót, az IMF-fel folytatott tárgyalások megszakítását, a külföldi vállalatok különadóval sújtását bíráló vélemények, a fideszes kétharmad legutóbbi intézkedései pedig végképp Magyarországra irányították a világsajtó aggódó figyelmét. A nyugdíjbefizetések államosítása, az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása és végül utolsó cseppként az új médiatörvény-tervezet volt az, ami végképp elvetette a sulykot a nyugati lapok szemében.
A médiatörvénnyel kapcsolatban már nyáron is foglalkoztak a magyar témájú írások, a Libération már júliusban a magyar médiára leereszkedő vasfüggönyről beszélt, de igazán nagy nyilvánosságot a tervezet csak a múlt héten kapott, amikor az ÉS, a Magyar Narancs és a Hírszerző tiltakozásáról a BBC is megemlékezett. A történetet azóta már mások is átvették, az üres címlapokról szóló beszámolók pedig bejárták a világ mérvadó médiumainak hasábjait.
(Forrás: BBC, The Economist, The Guardian, Le Monde, Libération, MTI, Hírszerző)
http://hirszerzo.hu/belfold/20101206_orban_europai_sajtovisszhang#utm_source=hsz_ daily&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2010_12_07&utm_content= top |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2010. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
736 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 760
- e Hét: 2247
- e Hónap: 13358
- e Év: 166854
|
|
|
Offline
