|
2010-12-09 17:24:11, csütörtök
|
| |
| |
Van-e erkölcsi alapja bárkinek kitiltani a hajléktalanokat a közterekről, akkor, amikor a lakhatáshoz való alapjog sem törvényi- sem társadalmi feltételei nincsenek biztosítva?
A hajléktalan lélekkel való életvitel miatti otthontalanság
"Minden szülőnek feladata, hogy a gyermekével az első levegővételtől kezdődően együttműködjön, és együtt készüljenek a gyermek számára is sok megpróbáltatást hozó feladatra. Amíg a gyermek építi a testét, és építi a Lelkét, majd a Szellemét, bizony sok nehézségen megy át mind a gyermek, mind a szülő." (Írja többek között OmMaat Ré.)
Ezek a gondolatok - a mindenkitől és mindentől elidegenedett, agyoncivilizált emberiség emberi utódait gondozó - a gyermekkel való legfontosabb szülői együttműködésről szólnak. Az el-lelketlenedő- elembertelenedő világról és világhoz szólnak.
Csakhogy volt és van a marxi-materialistának nevezett eszmerendszere a világnak ezen a közép-keleti féltekén, ahol ez a LELKETLENÍTÉS intézményesült az elmúlt évtizedekben. Mert évtizedekig szó nem volt arról, hogy az ember nemcsak anyagi eredetű szerv- és idegrendszer, hanem lelki összetevőit (pszichikus struktúráját) tekintve is egyszeri- egyedi és megismételhetetlen élőlény. (Akinek az ÉLETE a fogantatással kezdődik és valóban, a csillagokban megvagyon írva a sorsa.)
Kikre is mondja a magyar ember, hogy LELKETLEN?
LELKETLEN! Mondja a magyar ember, ha valakiről úgy gondolja, hogy ártó szándékkal tesz, vagy érez. Ilyen lelketlen, önmagának és ezzel közvetlen környezetében élőknek is ártó szándékkal "éli", vagy inkább önpusztítja és pusztítja életét Európa szívében a magyarnak nevezett nép.
Meg is mutatkozik a halandósági arányszámunkban és a születések számának tragikus csökkenésében és a hajléktalanok számának fokozatos növekedésében..
Úgy látszik, hiába az anyagiak gyarapítása, a műtárgyak és az egész társadalmi építmény fáradságos, véres-verejtékes építgetése, ha rossz, lelketlen alapokra idegen "kultúrákra" (marxi-materialista és a kapitalista fogyasztói társadalom "kultúrái") épült és épül!
Le kell bontani, ezt az "építményt", mert előbb-utóbb összeomlik magától és maga alá temeti a benne élőket!
Föl kell, de új alapokon építeni az új társadalmi építményt!
Ebből az építkezésből nem hiányozhat az egyetlen kohézióerő: a LELKIERŐ, amely garantáltan összetart, megtart, NEMZETTÉ egyesít (kovácsol) egy népet!"
Egyre gyakrabban hallani arról, hogy ,,ideológiai válságban van az emberiség ... már mindent kipróbált...". Ehhez azt tenném hozzá: igen, mindent kipróbált csak egy valamit nem. Mégpedig az utódokról való gondoskodás problémáját nem tudta megoldani. Pontosabban, azt hogy ki nevelje a gyereket?
Lehet, hogy ez lesz a veszte? Pedig, csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást, vagyis: önmagunk minőségi reprodukcióját!
Az otthonhoz jutás lehetetlenségei 1990 előtt és után
A személyi szuverénitás- az önrendelkezés és az önállóság felelősségének elvesztése,
a plebs-szé- és hajléktalanná válás folyamata
1990 előtt és után
Példaképpen kövessünk nyomon egy újszülött útját, attól kezdve, hogy megszületett a kórházban és már nem szakították el az anyjától... Majd, hazamegy a szülőnő kisbabájával! Hát ez az, ami óriási probléma Magyarországon! Van-e hova ,,haza"vinni azt a gyermeket? Mert, az élővilágban többnyire úgy történik, hogy előbb elkészítik a születendő utód/ok számára a ,,fészket". Magyarországon, az embereknél ez évtizedek óta úgy van, hogy előbb meg kell szülni (v. ,,vállalni" előre) a gyermeket, majd a Hivatal, a Bank... elbírálja, hogy adható-e kölcsön az építkezéshez, otthonteremtésre. (Ez olyan, mintha a madarak előbb tojnák a tojásokat, majd fészket rakva, abba összegyűjtenék a közben ,,kihűlt", tönkrement tojásokat.)
Nem volt ez mindig így!
1945 előtt voltak bérlakások, amelyeket ki lehetett bérelni. Nem kényszerült bele mindenki az erején felüli építkezésbe, ,,öröklakás" -vásárlásba. Csakhogy, ezeket a bérlakásokat állami tulajdonba ,,vették" és kiutalták... 1968-ra, elfogyva a kiutalható lakások, panelépítkezésbe kezdtek... Átmenetileg még ez is jobb volt a semminél. Csakhogy ezeket a panellakásokat megvásárlásra kínálták föl az akkor szülőképes korba lépő új nemzedék számára.
Először is azt tartom, hogy a legnagyobb történelmi igazságtalanság az 1968-as új gazdasági mechanizmus bevezetésekor felnőtt munkavállalóvá váló nemzedéket érte tömegesen. Mert mi történt ezzel a nemzedékkel valójában?
Miért nevezik kompetensék jobbról plebs-nek, balról, meg csőcseléknek?
Tisztességes ez akkor, amikor az 1990-es első szabadnak nevezett választásokkal törvényhozó helyzetbe került rendszerváltoztató pártok képviselői - ahelyett, hogy a népet lehetőségek sorával felemelkedésre biztatták volna - a saját, régi családi címeik, rangjuk visszaszerzésével és fizetéseik meghatározásával, későbbiekben felemelésével voltak elfoglalva?
Pedig, nemcsak a népet kellett volna felemelni, hanem a családokat és az azt alkotó egyes személyeket. Ehhez bizony legalább az első időszakban családterápiára lett volna szükség!
Arról nem is beszélve, hogy ez a réteg sem ismereti- sem kapcsolati- sem anyagi tőkével nem rendelkezett. És, bizony, az erkölcsi és anyagi kárpótlásból is kimaradt, mert fogalma nem volt arról, hogy az neki járt volna!!! Ezért beszélhetünk napjainkban arról joggal: ez a kárpótlásnak nevezett valami bizony kimeríti a sikkasztás bűnelkövetés fogalmát. Mert ebből a kárpótlásból kimaradtak az 1945 után kisemmizettek és utódaik!!!
Ezért veszem védelmembe a plebs-et és a hajléktalanokat. Mert abban, hogy ilyen széles népréteg plebs-szé, vagyis "csőcselékké", majd hajléktalanná vált a mindenkori hatalom képviselői is felelősek.
Akik a plebs kifejezést gúnyolódás (pejorativ) értelemben használják Magyarország több, mint 2,5 milliónyi szavazópolgárára - akarva, akaratlanul hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek az emberek mostanra ilyen rettenetes tudati szinten tengődjenek közös hazánkban. Mindenki figyelmébe ajánlom az emigráns magyarság megélhetés(egzisztencia)-teremtési készségét! Sok olyan amerikás magyart ismerek, aki kint a 0-ról, szó szerint a semmiből vagyonra tett szert az okos eszével, szorgalmával, vele-született kreativitásával, tehetségével, életrevalóságával.
Na, ők jöttek haza elsőkét a rendszerváltozásban és láss csodát: amibe itthon belevágtak, abba sorra belebuktak! Ismerek olyant, aki már másodszor jött vissza, mert nem tud beletörődni, hogy a hazájában csak tönkremenni lehet!!!
Azért ez is jelent ám valamit!!!
Száz szónak is egy a vége: ezek a magyar testvéreink azért sikeresek nyugaton, mert ott már eljutottak a közgondolkodásban odáig, hogy: "NEM AZ SZÁMÍT, HOGY MIT TANULTÁL, MIT DOLGOZOL, HANEM, HOGY MILYEN EMBER VAGY!"
(Lesz ez még így sem! c. amerikai film író-főhőse mondta ezt a filmbéli
boldogtalan szomszédjának, akinek bizonyítási kényszere volt...)
Ahhoz kellenek a társadalmi feltételek, hogy a magyar néphez tartozó egyének ismét méltók lehessenek régi jó hírükhöz!
Ehhez olyan iskolákra - a felnőttképzés keretén belül - van szükség, ahol a plebs-hez tartozók is megszerezhetik azon ismereti tőkéjüket, amit évtizedekig a hatalmat gyakorlók kisajátítottak maguknak!
Szükség lesz még olyan kisvállalkozás-barát programokra, melyek induló, anyagi tőkéhez juttatják az arra hajlandóságot mutató szakmunkásokat.!
Olyan közgondolkodásra is szükség lenne, amelyikben a példaképek élenjárnak emberséggel és az önállóság felelősségével megvalósított életükkel.
Akkor, ha ennek meglesznek a hatalom által megteremtett feltételei, és aki ennek ellenére sem képes felemelkedni, hanem ragaszkodik ahhoz, amit megszokott a szocializmusban: hogy ,,mert kicsi lenni" - nos arra majd lehet mondani, hogy ,,plebs". De bennük is tisztelni kell az Embert még akkor is, ha ez oly nagyon nehezére esik az úrhatnám polgárnak, vagy az újgazdag burzsujoknak! Pontosabban, tőlük járna csak igazán a tisztelet, hiszen az ő, vagyis a plebs áldozata árán gazdagodhattak meg!!!
Visszatérve az 1960-es évekre, amikorra felnőtté váltak az 1945 utáni első demográfiai csúcsban - a Ratkó-korszakban - születettek, kiknek szülei addigra olymértékben elszegényedtek és ,,mertek kicsik lenni" (az erőszakos kollektivizálási és proletarizálási törekvéseknek engedve) kénytelenek voltak átengedni gyermekeiket a hatalom intézményeinek.
A "lakáspolitikával" úgy manipulálták a fiatalokat, hogy az előre történő "gyermekvállalás" és a hivatalos házassági anyakönyvi kivonat - a fővárosban, pedig, a házasulandó pároknak legalább az egyik félnek rendelkeznie kellett 5 éves állandóra bejelentett lakcímmel - volt a feltétele a lakáshoz jutásnak, annak, hogy egyáltalán a lakásvásárlás jogát megszerezhessék. Ezek az "öröklakás" nevezetű börtöncellákra osztott, összkomfortos betonkalodák mégsem válhattak "igazi otthonná". Miért? Talán, mert az "igazi c s a l á d" hiányzott belőlük! Pedig a GYES (gyermekgondozási segély) intézménye is növelte a "szülési kedvet".
Miért nem alakulhatott ki mégsem egy újfajta családkultusz?
Talán azért nem, mert az ember értéke kimerült a munkahelyén betöltött státuszának értékében; mert a gyermeket vállaló nők valóságos "száműzöttek, árulók" lettek, mint munkaerők a "gyesre menéssel". Ugyanakkor le voltak kötelezve a segéllyel az államnak és intézményeinek! Ezen állami intézmények dolgozói, mint az államhatalom képviselői "kezelték" a szülőket, a "dolgozó nő"-i státuszukat elvesztett, anyasenkivé degradálódott gyeses kismamákat. /Elismerés és tisztelet azon pedagógusoknak, akik megértő szeretettel és sokszor a szülők helyett is törődtek a rájuk bízott kisgyerekekkel!/
A gyermekgondozási segélyből, viszont nem lehetett megélni, pláne nem gyerekkel, gyerekekkel! Kiszolgáltatottakká váltak férjeik számára is. Ezzel szemben a férfiak nem voltak büszkék arra, hogy feleségük, gyermekeik, azaz családjuk van akiről képesek gondoskodni. Miért? Azért, mert valójában nekik sem volt a főállásukban annyi jövedelmük, amelyből lehetséges lett volna egy 2-3 gyerekes család megélhetése, a "betondobozok" törlesztő részletének fizetése... A vállalati GMK-k létrehozása, ahol másodállásban - a családtól elvett "szabadidőben"- hozzá lehetett jutni a feleség hiányzó jövedelmének pótlásához, de a fusizással keresett pénzek sem oldották meg a problémát. Sőt! Pénzkereső robottá degradálta őket. Nem csoda, ha - mint valami szenvedő ember-áldozatok élték meg életük egyik legnagyszerűbb lehetőségét: a gyermekáldást! "Ember -ugyanis- nem alkothat nagyobbat, mint embert!" Sajnos nemzedékek sora nem volt képes lélekben is fölnőni a feladathoz, inkább elvált és újra házasodott, meg megint elvált...Erről napjaink hajléktalanjai többet tudnának mesélni!
Most kövessünk nyomon egy olyan együttlakásra ,,kényszerített" emberpárt, akik együtt maradtak, míg felnevelték gyermekeiket a 47 négyzetméteres lakótelepi lakásban. A gyermekek felnőtté válva, szintén otthont szerettek volna maguknak. Csakhogy, közbejött a rendszerváltozás nevezetű felfordulás és nemcsak a szüleik válhattak munkanélkülivé egyik napról a másikra, hanem ifjúvá váló gyermekeik is.
De tételezzük föl, hogy a szülőpár kifizette a 2003-ban lejáró 30 éves OTP-lakáshitelét rendesen és gyerekeiket is sikerült a lehető leggyorsabban valamilyen szakmában elhelyezni.
Sajnos, erről nem készültek statisztikai felmérések, ezért csak elképzelem, hogyan érinti őket az ingatlanadó, amikor a panelrekonstrukcióba sem tudtak beszállni korábban!!! Mi a tanulság?
Itt fel kell tennem egy régóta bennem ágaskodó kérdést: az újgazdag milliárdosoknak miért nem jut, jutott még eszükbe bérházak építésébe fektetni a pénzüket? Így segítve a felnövekvő nemzedékeknek az otthonteremtésben?
Ugyanis, a gyermeknevelés legpraktikusabban úgy oldható meg, ha van egy gondoskodó közösség, a CSALÁD, és van egy HELY, ahol ,,otthon lehetünk benne..."!
Most kövessük nyomon egy olyan az újszülött útját, amikor is az édesanya HAZAmegy gyermekével. Vagyis, hazafuvarozza a párja - mert ideális körülmények között - ott van mellettük oltalmazó, gondoskodó szeretetével.
Ez azért is indokolt, mert nincs kiszolgáltatottabb élőlény az élővilágban, mint az emberi újszülött és az őt világra hozó nő! (Hiszen ahhoz, hogy egy csecsemő fel tudjon önállóan ülni, ahhoz kb. 9 hónapra van szüksége. Ahhoz, pedig, hogy felálljon 11 hónap és, hogy járni is tudjon önállóan, legkevesebb 1 évre.)
Nem véletlen, hogy a II. világháború előtti Magyarországon igazi kultusza volt a gyermekvárásnak! Az egész nagy-család várta ,,Isten ajándékát"! Még a legszegényebbek is megünnepelték az újszülött érkezését!!! Sógor- sógorasszony, koma- koma-asszony, mindenki egy-emberként segítkezett, hogy a lehető legkomfortosabb körülmények közé érkezzen az új családtag!
És: az egyik legfontosabb, hogy az egyház is ott állt, készen a fogadásra a gyermek megkeresztelésével! Az egyház a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltött be. Erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolva.
Ha ezek után ismét felteszem a kérdést, hogy: ,,Ki nevelje a gyermeket?" azt hiszem kiderült az eddigiekből a válasz: mi, mindannyian, az egész magyar társadalom!
Mert, addig, míg:
- a születendő gyermek anyjának, apjának lehet, hogy nincs éppen állása, jövedelme;
- míg nem valósul meg a teljes foglalkoztatottság;
- pontosabban, míg nem valósul meg a társadalmi munkamegosztás azon formája, melyben mindenki a saját szakmájában, hivatásában annyi jövedelmet tudhat magáénak, amelyből meg tudja vásárolni a más szakmák 1.) szolgáltatásait, 2.) termékeit, 3.) eszközeit...így jutva a tisztességes haszonhoz;
- míg az igazán jól-képzett munkaerőnek nem lesz olyan ára, hogy: 1.) meg tud belőle élni, 2.) otthont tud belőle teremteni, 3.) családot tud alapítani, 4.) és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermekei anyjáról is tud gondoskodni, amíg a gyerek/gyerekek igénylik a mindennapos gondoskodást, az anyai testi-lelki odafordulást, az ÁLLAM nem vonulhat ki a gyermekgondozás (eü.), gyermeknevelés (intézményei), oktatás (intézményei) költségeinek átvállalásából! - A családi adózás bevezetésével egyidőben...
Sajnos tettenérhető volt évtizedeken keresztül - a magát szoc.-liberálisnak hazudó HATALOM - képviselőinek az a törekvése, hogy a magyar társadalom ne tudja reprodukálni önmagát.
Ezt a törekvését bizonyítja például
- a sterilizálás ,,lehetőségének" rendeletileg való felkínálása, már 18 éves kortól,
- a családi- és kisvállalkozások iszonyatos adóterhekkel való sujtása,
- mindezt megtetézi az ingatlanadóval, amikor
- a panelrekonstrukcióra sincs a panelek népének un. önrésze.
Teszi ezt akkor, amikor még alig telt le a 30 éves hiteltörlesztés.
Ilyen körülmények között ki kell jelenteni, hogy NEMZETVESZEJTŐ KRÍZISHELYZET VAN, amikor a hajléktalanná válás minden-napos fenyegetettségére kényszerülnek százezrek Magyarországon.
Fölmerül a kérdés, mennyire lehet képes önmaga minőségi reprodukciójára ez a réteg 1990 előtt, akkor amikor már nem tellett tőlük több, mint szolgai lélekkel szolgálva - túlélni a mindennapokat!? A válasz nemzetfogyásunkban is visszatükröződik. Ez a tömeges lepusztultság - tarthatatlanná válásával - elérkezetté tette a változtatás szükségességét!
Mit hozott a történelmi váltás ezen széles néprétegnek?
Egy 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte"=(hiánya) ,,egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Vajon mire jutott a felnőttképzési konferencia előadója? "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom kialakulásához, vagy (már) tartósításához."
A következő gondolattal fejezi be a konferencia előadója tanulmányát: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program." (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)
Most már csak azokra a politikusokra kell szavazni, akik megteremtik annak lehetőségét (valódi kárpótlás, tudás, induló tőke), mellyel az egyén képes lehet saját sorsának jobbra fordítására és a tömeges hajléktalanságért képes felvállalni a politikai felelősségét, valamint alkotmányos joga lesz minden magyar állampolgárnak a lakhatáshoz!
2001 - 2010
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
