Regisztráció  Belépés
tbt63.blog.xfree.hu
Az itt található versek, saját szellemi tulajdonomat képezik! Felhasználásukhoz az engedélyem szükséges! Tarsoly Beke Tamás Tarsoly Beke Tamás
1966.05.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Halálosan szeretlek...
  2010-02-28 17:51:06, vasárnap
 
  Tarsoly Beke Tamás:

Halálosan szeretlek...


Óh, hányszor elmentem már éjjel az ablakod alatt...volt, hogy fény szűrődött át a kockás függönyökön...(hogy én mennyire megszerettem azokat a függönyöket!) Ott raboskodsz mögöttük...félek, hogy nem bírom tovább nélküled és egyszer Rád töröm az ajtót...
és magammal viszlek... Azt akarom, hogy mindig velem légy! Minden pillanatban...
Azt akarom, hogy úgy szeress, ahogy én szeretlek Téged! Halálosan...ha..lá...lo...san...
Hát nem érzed? Érezned kell!!! Számomra nem létezik más, csak Te...a Te szemed...
a kezed...a Te hangod...csak Te vagy nekem...csak Te létezel...jöhet bárki az életemben...
Érezned kell, hogy ott állok, remegő térdekkel...reménykedve...sóvárogva...elepedve...
a csókodért...az ölelésedért...vágyakozva...így állok a sötét éjszakába...az ablakodat lesve...
óh, azok a kockás függönyök...egészen hozzám nőttek...Halálosan beléd szerettem...és ez nem játék...hallod?...az életemről van szó...ami nélküled csak gyötrelem...... ........... ..........
Ha akarod minden éjjel itt leslek...mert ha...lá...lo...san....sze...ret...lek...... ........... ......
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ha majd öreg leszel....
  2010-02-08 09:45:39, hétfő
 
  Tarsoly Beke Tamás:

Ha majd öreg leszel - levél Pillangónak


Ha majd öreg leszel, s a hintaszékben ülsz a kandalló előtt, kockás pléddel letakart térdeden, lapozod a könyvem....Közben végtelen nyugalom járja át a lelkedet..s a tűz pattogása földöntúli örömöt okoz..ami mosolyt csal ráncos arcodra...már rég nem mosolyogtál...megfeledkezel az egyedül elfogyasztott vacsorákról...különösen nehéz sorsodról...a némán eltöltött évekről...hisz nem volt kihez szólnod...csak a csend, a magány...és csak a csend...és csak a magány...De most feledésbe merül minden...mert emlékezel...csak ez a végtelen nyugalom, ami megmaradt...ez a lelassult világ...az öregség...és hű társad, a magány, most is ott ül az öledben, mint egy jó feleség...ki már sosem hagy el téged...Megvénült kezed a Pillangós-fotóalbumért nyúl....remegve fellapozod és magadba szívod az arcát...leheletfinoman végig simítod a körvonalát...nagyot sóhajtva felidézed az illatát, mi oly tiszta volt mindig, mint a frissen vasalt ruháé...s alig érezhetően csókot lehelsz a fényes papír darabra...Szépsége most is rabul ejt...mint megannyi, hosszú éven át...Míg ifjú voltál elhitted, hogy egyszer egymáséi lesztek...s ahogy az évek teltek, álmaid szép lassan lecsendesültek..Eszedbe jut a közös vers...a Nálad nélkül...lázasan fellapozod, s mint megváltó imádat mormolod..

Tompa Mihály

Nálad nélkül

Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csal tevéled!
Mint buborék széjjelpattan,
Ha osztályos nem vagy abban!
Az ég és a föld bús, kietlen,
S ami rá van rakva ékül:
A boldogság gyötrő álom
Lenne nékem nálad nélkül!

Ha szememnek könyje csordul:
Elveszesz te bánatombul!
Megkönnyítve a kersztet,
Melyet a sors rám eresztett!
És lelkemre nyugalom száll,
Az élettel úgy kibékül,
De hánykódó, zivataros
Tenger lenne nálad nélkül!

Ne is hagyjuk el mi ketten
Soha egymást az életben!
S egymás hűs karjába dőlve
Menjünk el a temetőbe!
Mert nem lelnék üdvöt ott fenn,
S visszavágynék én az égbül,
A sírban sem lenne nyugtom
Nálad nélkül - nálad nélkül!


....de ez a vers is megfakult már...a kötet ezen oldala szürke, kopott....agyon lapozott...
És itt hirtelen zokogás rázza meg a testedet és vizenyős, öreg szemeidből könnyek csorognak...leperegnek szürke arcodon...s a könyv lapja itatóspapírként felszívja magába...
Másodjára veszítetted el őt...előző életedben, mikor ledobta a lova..oly fiatalon...mosolygósan, mint egy angyal...fehér ruhájában...úgy ment el a szemed láttára...és most, itt a jelenben is ő ment el előbb...és te még csak a kezét sem foghattad az utolsó pillanataiban...még akkor is titkolt..s talán abba is halt bele...hogy szerelmeteket a világ előtt vállalni nem merte...és felemésztette a bánat, a ki nem mondott vágyakozás....Te ígéretedhez híven most is szereted...csak őt szereted...és betegen kalimpáló szíved, kicsit most feléled...egy pillanatra átjárja a velőtrázó szerelem megmaradt ereje... Mozdulatlanul ülsz a kandalló előtt...a fájdalomtól eltorzult arcod..és úgy teszel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne nélküle élni...nélküle is tovább élni...Pedig a lelkeden már ezer lyuk tátong...a sok szenvedéstől...az örökkévalóságnak tűnő várakozástól...Siettetnéd a perceket, az órákat, a napokat..de a Teremtő nem kegyelmez rajtad...még most se szán meg...még most se könnyít terheden...Pedig egyedül ő tudja, hogy életed fabatkát sem ér nélküle...nem segít , hogy földi léted utolsó felvonása, rövid legyen, mint egy vaku villanása...nem segít, hogy átmehess végre az ő világába...s hogy felocsúdhass végre szerelmed karjaiba...Te tudod, érzed, hogy vár rád...ott fenn...a felhők között...ott bolyong szegény, mint egy holt kóros, egy megszállott...nevedet kiáltva...a végtelen világba...téged keresve...tébolyult őrületbe...ott vár rád a te nagy szerelmed, kit e földi pokolban nem volt szabad szeretned...S a kandalló tüze lassan kialszik...a vérvörös láng nyelv szürke hamuvá változik...gyönge kezedből a könyvem lassan a földre csúszik...s a kétségbeesett szemed örökre lecsukódik...

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Intelem egy barátomnak...
  2010-02-06 05:36:12, szombat
 
  Tarsoly Beke Tamás:

Ki hozzád hű maradt...



Zavaros tekintettel,
részegen haza érkezel,
s a számodra oly' szent
biblia ellen, naponta vétkezel.

Bele kötsz fűbe-fába,
kétségbeesett anyádba...
-Minek hoztál e bűnös világra?!
...acsarkodod bele az éjszakába...

Mint veszett kutya, habzik a szád,
észre sem veszed, hogy reszket anyád.
Mint álnok kígyó, fogad között sziszeged átkodat...
Sorsod észrevétlen, szép lassan rád rohad.

Hiába adott Isten neked testet,
ha az elme, mit hozzárendelt, feslett...
De az őrült külső, érző szívet takar,
aki e földi pokolból menekülni akar.

Óh, Te balga... a világ ura akartál lenni,
s hagytad magad az ördögnek, eltévelyedni.
A szent bibliától mára már bekattantál...
A bűnös-bűzös alkoholtól becsavarodtál..

Iker testvéred korai halála miatt,
tudom...fél embernek érzed magad.
Míg Te a testvéredet veszítetted el...
Ne feledd, anyád a gyermekét temette el!

Hátralévő életedben, hát becsüld meg anyádat!
S, ha újra szidnád, úgy Isten némítsa el a szádat!
Csak mosolyogj rá, mint a legszebb pirkadat!
Becsüld meg az egyetlent, ki hozzád hű maradt!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A Holdember titka
  2010-02-04 09:51:54, csütörtök
 
  Tarsoly Beke Tamás

A Holdember titka


Lágy szellő fújdogált
csendes volt az este
a Hold ezüstpénzeit szórta
a part menti vizekre
fátyolszerű ruhád
a szél simogatta
szívünk szerenádját
fák suttogása adta.

Szorosan öleltelek
egyre szorosabban
míg fedetlen testünk
lassan lángra lobbant
és mi eggyé váltunk
a cinkos éj leple alatt
ölelésünk a Holdember
örök titka maradt...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Novemberi szél
  2010-02-04 09:48:23, csütörtök
 
  Tarsoly Beke Tamás

Novemberi szél


A novemberi szelet érzem csontjaimban
Hiányodat, fáradt karjaimban.
A meztelen fák katonásan sorakoznak.
Még a padok is menekülni akarnak.

Hideg lett a világ, hátborzongató.
Hiányzik az öled, a ringató!
A nagy mamut fenyő hívogat minket.
Felidézni féltett emlékeinket.

Kihalt a liget, csak a szél süvít.
s Lelkem, mint kivert kutya, nyüszít...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Hiányod szívembe égett
  2010-02-04 09:41:22, csütörtök
 
  Tarsoly Beke Tamás:

Hiányod szívembe égett


Hogy gyűlölöm a napokat
mik Nélküled telnek.
Egybe mosódott órák
lassan menetelnek.

Rám telepszik a magány
súlyos köpenyével.
Torkomat szorítja
csontos, két kezével.

Beszűkült a világ,
mint börtönben a cella.
Faltól-falig járok,
tapogatózva.

Néha megállok,
mint az óra mutatója.
S mint kivert kutya
vágyok egy jó szóra.

Fáradtan a szívemhez kapok
mert dobbant egy nagyot.
Hiányod végett,
mi örökre beleégett...

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Esti imádság...
  2010-02-04 09:37:40, csütörtök
 
  Tarsoly Beke Tamás:

Köszönöm...


Esténként, mikor minden elcsendesül
arcom a gyertyafényben felderül.
Két kezem jólesőn összekulcsolom
s megnyugtató imámat mormolom.

"-Uram, ki vagy a Mennyekben
ki lakozol jó és rossz lelkekben
ki oly sokszor meghallgattál már
fogadd be kérlek a mai imám!

Köszönöm, hogy vagyok
hogy még mindig jó vagyok!
Köszönöm, hogy láthatok ,hallhatok,
hogy jó szívvel adhatok!

Köszönöm a tiszta levegőt, ami éltet,
a természetben a sok apró szépet!
Köszönöm, hogy a szeretetet nem tudom színlelni,
hogy a barátokat meg tudom ölelni.

Köszönöm, hogy utunkat vigyázza arcod,
hogy az öreg mamut fenyőt még életben tartod!

Köszönöm, hogy úgy intézted, találkozzak Vele,
Köszönöm,hogy ismerős volt tengerkék szeme.
Köszönöm,hogy mindennél jobban szerethetem.
s hogy az életemet neki szentelhetem...

Bárhol is legyen, érte szól minden imám...
Ragyogja be életét a szivárvány!"
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Karácsonyi vers
  2010-02-03 11:26:49, szerda
 
  Tarsoly Beke Tamás:

A "Csillagszóró"


Kis falumban, ahol élek,
száll, csak száll az angyalének.
Templomharang messze zendül,
a havas tájra égi csend ül.

Karácsony van, szent este...
Legyen áldott Jézus lelke!
Legyen áldott élő-halott,
ki jó szót még nem kapott!

Mert legdrágább a földi élet,
így imádkozik minden lélek...
és éjfélkor a szent misén,
boldogság ül a hívők szívén.

Majd kéz a kézben haza mennek,
nem gyűlölnek, csak szeretnek...
és a Jó Isten is meghatódva,
Csillagjait a Földre szórja....
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ébredés...
  2010-02-03 11:19:38, szerda
 
  Tarsoly Beke Tamás:

Pirkadat volt


Pirkadat volt....
A felkelő nap átizzott
a hófehér felhők alatt...
Aludtál...Arcod még őrízte
eggyé válásunk mosolyát.....
s két karod úgy fontad körém,
mint ahogy a tenger zárja körbe
lágyan, a legszebb szigetet...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Most még fiatal vagy....
  2010-02-03 09:03:09, szerda
 
  Tarsoly Beke Tamás:

Most még fiatal vagy....


Most még fiatal vagy...
az élet élni hagy...
Bátor vagy és tettre kész,
nem ismered a józan észt.
Az én múltam se szeplőtlen,
de Te hóbortos vagy és felelőtlen.
..és füstölgő cigivel a szádba,
beleröhögsz a nagyvilágba.

Hajnalok-hajnalán
részegen andalogsz az utcán...
Másnap egy aluljáróban ébredsz,
bambán magadba révedsz.

Titkos tűnyomok a karodon,
azt hiszed,semmi sem fog a korodon.
Pusztítod önmagad rendületlenül,
anyád, apád csak néz...tehetetlenül.

Sportolj!- mondják kétségbeesetten,
hogy lelkedben,testedben rend legyen.
Értelmet az életednek csak úgy tudsz adni,
csak a "jó úton" tudsz ember maradni.

Szeress! Ne félj szeretni!
Ne féld a szívedet kinyitni...
...a jónak ,a szépnek...
S mivel nyomodba majd
gyermekeid lépnek,
már most felelősséggel tartozol,
azzal, hogy milyen döntéseket hozol.

Épp ezért a szeretet kísérje az életedet!
Isten vezérleje minden léptedet!
A hitedből meríts erőt tetteidhez,
s ha bajba jutsz, fordulj bátran a
szüleidhez!

Ha árva vagy, csak akad egy jó barát,
akinek megfogadhatnád az intő szavát.
Nikotin, alkohol és drog nélkül,
a Te életed is megszépül!

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2010.01 2010. Február 2010.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 20 db bejegyzés
e év: 42 db bejegyzés
Összes: 648 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 7
  • e Hét: 122
  • e Hónap: 843
  • e Év: 19035
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.