Regisztráció  Belépés
anyu65.blog.xfree.hu
Félig él, az aki nem mer Kné N. Magdolna
1962.09.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
A képlet
  2010-03-31 23:07:15, szerda
 
 


1959-ben egy új általános iskola avatóünnepségén megkérik a diákokat, hogy rajzolják meg: szerintük milyen lesz a jövő? A képeket bezárják egy időkapszulába, és elraktározzák 50 évre. Egy titokzatos kislány rajz helyett véletlenszerűnek tűnő számokkal írja tele a papírját. Azt állítja, láthatatlan emberek suttogták a fülébe a számokat. Félévszázaddal később szintén diákok kapják a feladatot, hogy vizsgálják meg az ötven évvel ezelőtti gyermekrajzokat, a kislány rejtélyes üzenete pedig Caleb Koestlerhez kerül. Caleb apja, az asztrofizikus John Koestler fantasztikus és egyben félelmetes felfedezést tesz: a kislány által leírt számok dátumok. Az utóbbi ötven év minden egyes katasztrófájának időpontjai.
NAGYON JÓ!
 
 
0 komment , kategória:   filmajánló  
Gethsemane
  2010-03-30 23:52:31, kedd
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!  
 
0 komment , kategória:  MUSICAL  
Megint egy nap
  2010-03-30 00:53:53, kedd
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
Megint szürke minden hogyha felkelek
Hogyan ébredek, konyhába tévedek
Elég mindenből most már ennyi is.
Mire kell kezdeni, minek a holnap is?

Elég volt vége, nem érdekel
A munka a gondok tűnjenek el.
Utálok mindent főképpen önmagam
Semmi sem érdekel
Mindenhol zűrzavar
Csak egyedül szeretnék lenni végre már
Szárnyalni messze el
Ahol majd béke vár
Béke vár

Csak nézek ki sápadt, gyűrött fejemből
Pocsék kávémat, remegő kezemből
Borzasztó unott vagyok már megint
A párom rám legyint
Ő tudja, mért van így

Elég volt vége, nem érdekel
A csekkek a balhé
Tűnjenek el

4x
Utálok mindent főképpen önmagam
Semmi sem érdekel
Mindenhol zűrzavar
Csak egyedül szeretnék lenni végre már
Szárnyalni messze el
Ahol majd béke vár
Béke vár
 
 
0 komment , kategória:  videók  
Virágvasárnap
  2010-03-28 16:16:45, vasárnap
 
  A húsvét előtti utolsó vasárnap neve. A nagyhét kezdete.
Ezen a napon volnult be Jézus Jeruzálembe a kereszthalála előtti vasárnapon
Az ókorban szokás volt a Közel Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék..Mind a négy evangélum szerint az emberek megadták Jéus Krisztusnak ezt a tiszteletet.Máté Márk és Lukács apostolok szerint az emberek ruháikat az útra terítették, és gallyakat vágtak a fákról. János az egyedüli , aki pálmaágakról számol be.
HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Most
  2010-03-28 00:17:50, vasárnap
 
  Most, amikor éjfélekig
kell dolgozom gönyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.

Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt érceit issza:
most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.

Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.

Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
/Szilágyi Domokos /


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Milton titka
  2010-03-25 14:49:40, csütörtök
 
  Milton titka
avagy
Fedezd fel a most erejét
(mese kisiskolásoknak, amiből a felnőttek megértik azt, amit a gyerekek még tudnak: )


Milton okos és vidám kisfiú volt, aki nagyon szerette az életet. Szerette az anyukáját, az apukáját és a szép házukat. Szerette a cicáját, Mircit.
Szerette az iskoláját és a tanárát, Anikó nénit.
A szünetekben szeretett kidobóst játszani.
A legjobban azt szerette, ha vacsora után fagyizni mehetett apukájával, és a kedvenc csoki- mandula fagyiját nyalogathatta.
Egyik nap barátjával, Tomival fogócskázott az iskolában amikor egy Fuvaros nevű, Miltonnál sokkal nagyobb gonosz tekintetű fiú hirtelen fölé hajolt s közben azt kiabálta: -Milton! Milyen név az, hogy Milton?! Te dilis alak!
hirtelen olyan erővel lökte meg, hogy Milton megbotlott, és térden csúszva a földe esett. Milton - zavartan s ijedten - a könnyeivel küszködött.
Anikó néni - látva ezt - odasietett hozzá, és kézen fogva fölsegítette.
- Azonnal menj vissza az osztályterembe!- szólt rá Fuvarosra
Elmenőben Fuvaros visszanézett Miltonra és a fogai között morgott valamit, ami így hangzott: ,,legközelebb elkaplak!"
Este feltűnt szüleinek és a családnál vendégeskedő Horváth nagypapának, hogy Milton megváltozott. Keveset mosolygott, a vacsoráját csak piszkálgatta, még az esti fagyizás híre sem lelkesítette föl
-Mi bajod kisfiam? Valami gond van? -kérdezte anyukája
Nem semmi- felelte Milton
Aznap este Milton nem tudott elaludni. Azon járt az esze, ami történt, és ami majd történhet, amikor legközelebb összetalálkozik Fuvarossal.
,,Miért éppen engem pécézett ki?" - jutott eszébe újra és újra ,,Miért éppen engem?"
,,Vajon mit tesz velem legközelebb?"
Minél többet gondolkozott ezen, annál jobban félt. Olyan sokat gondolt rá, hogy egyre rémültebb lett. Arról is teljesen megfeledkezett, hogy valójában a meleg ágyikójában fekszik a kis szobájában
Miközben aggódva és képzelődve hánykolódott és forgolódott az ágyában, a távolból hátborzongató macskavisítás hangzott fel. Ezt azonban meg sem hallotta. Túlságosan lefoglalták a Fuvarossal kapcsolatos gondolatai, hogy mi történt előző nap, s hogy mi történhet holnap. Reggel aztán olyan fáradtak érezte magát, hogy állandóan a szemét dörzsölgette.
Lassan lebotorkált a lépcsőn, hogy reggelit adjon Mircinek. Minden napját ezzel kezdte. Ám ahogy kinyitotta a konyhaajtót, elképesztő látvány fogadta: ott állt Mirci megtépve. A jobb mancsa vérzett, a bal füléből hiányzott egy darab: és több helyen megtépték a bundáját
Ó szegény Mirci! - kiáltott föl Milton . - Mitörtént veled? Azonnal a karjába kapta és az arcához szorította a cica szőrös testét. - fogadni mernék, hogy brutusz tette ezt veled! Pdig Brútuszt mindig a saját területén kellene bezárva tartani! Szegény Mirci! - sóhajtott Milton.
Miltont hallva anyukája , apukája és a nagypapája is odafutott. Látni akarták mi történt.
- Nézzétek Mircit! - mondta Milton. Biztosan Brútusz tette.
Ki az a Brútusz? - kérdezte Horváth nagypapa
Az utca túloldalán élő dobermann. felelte Milton. Nem nevelték meg a gazdái, Brútusz pedig alattomos kutya.
Milton bevitte Mircit a konyhába, beemelte a mosogatóba ahol a mamája segítségével kimosták a cica sebeit, majd bekötözték a fülét és a mancsát.
Az elsősegélyben részesített Mircivel Milton letelepedett a nappaliban álló széles fotelba, hogy megölelgesse, és megvigasztalja.
Horváth nagypapa a fotelében ülve figyelte Miltont.
Egy perc sem telt el, s Mirci már boldogan dorombolt Milton mellkasán pihenve. Olyan erősen dorombolt, hogy kis gazdájának egész mellkasát és hátét melegség és kellemes bizsergés járta át. Milton elcsodálkozott eze.
- Nagypapa! -szólalt meg - Hogyan lehet, hogy Mirci máris ennyire boldog, holott nemrég tépték meg? .
- - Milton! A cicák másmilyenek, mint az emberek- mondta lassan. Mirci könnyen szélnek ereszti azt ami tegnap történt, és nem aggódik a holnap miatt, Ő a mostban él. Ezért boldog annak ellenére, hogy nem sokkal ezelőtt Brútusz megtámadta. A legtöbb ember nem a mostban él, mert általában a tegnapon és a holnapon gondolkozik És emiatt ők nagyon sokszor boldogtalanok.
Miolton egy pillanatig hallgatott, majd megkérdezte: - A mostban? Nagypapa! Mit jelent az, hogy a mostban? Mi az a most?
- Milton!
- Igen nagypapa?
- Figyelj arra ami körülvesz! Nézz... és figyelj!
Ezt követően nagypapa olyan szélesre tárta karjait, amilyen szélesre csak tudta, majd így szólt: - Ez a most.
- Ó ! Hú! Kiáltott fel Milton
Bárhol is vagy - folytatta nagypapa - ez a most. Neked mibndössze figyelned kell.
-Nagypapa! - szólalt meg Milton - Képes vagy mindig a mostban élni, mint Mirci?
- Néha igen - felelte Horváth nagypapa.
Ekkor Milton anyukája kiáltott be a konyhából: - Milton! Gyere reggelizni! Különben elkésel az iskolából!
Aznap az iskolában Milton éberen ügyelt Fuvarosra. Kereste szemvel az előtérben, a mosdóban, az udvaron.
Nem akart újra összetalálkozni vele.
Este vacsora után Milton és nagypapa kimentek a kertbe. Milton ismét nyugtalannak tűnt ezért nagypapa így szólt hozzá:
- Anyukád és apukád úgy gondolja, hogy valami nyugtalanít . Nekem is feltűnt: Elmondanád mi bánt?
Milton érezte, hogy a félelem újra feltör benne. Egy idő múlva kibökte: : - egy fuvaros nevű hatodikos fiú fellökött az iskolaudvaron. És csak azért, mert a nevem Milton. Olyan nagy ez a fiú nagypapa! Mi lesz, ha újra megteszi?
Nagypap jobb keze mutatóujját fölemelve így szólt: - Ha esetleg ismét megpróbál bántani, ígérd meg, hogy azonnal szólsz Anyunak vagy Apunak! A tanárodnak is szólnod kell
- Rendben, megígérem - válaszolta Milton
- Mikor történt ez?
- Tegnap
- Értem, felelte nagypapa. Tegnap. Tegnap volt, amikor ez megtörtént: De most nem történik ugye?
Milton bosszúsan válaszolt: - Persze, hogy most nem történik! De félek, hogy újra megteszi!
Ha megteszi - válaszolta nagypapa - , akkor az akkor lesz, nem igaz? Te az akkor miatt aggódsz, és az amikor körül járnak a gondolataid. Nem feledkezel meg valamiről? Az akkor és az amikor a fejedben vannak Most nincsenek itt , ugye?
- Nem értelek nagypapa! Az akkor és az amikor, a fejemben vannak? Miről beszélsz?
Nagypapa azonban nem felelt. Csupán megértően nézett Miltonra és mosolygott.
Aznap este az ágyban Milton ismét szorongani kezdett, ara gondolva, hogy mit csinált vele fuvaros, és hogy legközelebb vajon mit tesz.
Gondolkozott, gondolkozott, gondolkozott:
Mikor végül elaludt, furcsa álombn találta magát:
Sötét utcán fut, olyan gyorsan, ahogy csak tud. A szíve a torkában dobog. Menekül valaki elől, aki egyre közelebb és közelebb ér hozzá: Fuvaros elől.
A háztömb végén hirtelen feltűnik egy vad tekintetű kutya. Brútusz. Ha megáll, fuvaros elkapja. Ha tovább fut, Brútusz azt teszi vele, amit Mircivel művelt:
A léptei bizonytalanná válnak, a lábai kezdenek elgyengülni. Milton megdermed. ,,Mit tehetnék?"
Ebben a pillanatban jobbra tekintve egy kis ajtót pillant meg. Úgy fest, mint valami üzlet bejárata. Gyorsan kinyitja az ajtót, és meglepetésére a fagylaltozóban találja magát:
- Ó! Hát itt vagy! Már vártalak, Milton - üdvözli a fagylaltárus hölgy.
- Kerget egy Fuvaros nevű fiú, egy nagy kutya pedig bántani akar. - hebegi Milton zihálva.
- Senki sem kerget , fiacskám és kutya sem áll kint, aki bántani akarna. Mindez csupán a fejedben van
- Dehogyis! Kint vannak és rám várnak!
- Ülj le drágám! Hadd mutassak valamit! - szól a fagylaltárus hölgy
- A kedvenc csoki - mandula fagyimat?
- Nem. Valami annál is jobbat!
Azzal lenyúl a pult alá, és elővesz egy fagylaltos üvegkelyhet, amin egy nagy gombóc fehér fény ragyog. Miltonnak az a furcsa érzése támad, hogy ez a fény, élő.
- Ez nem fagylalt. - szól Milton. - Mi ez?
- Ez egy fénybuborék drágám. Ugye milyen gyönyörű?
Ebben a pillanatban a fénybuborék szétpukkan, és fényszikrák záporává válik. . Milton csodálkozva mered az üres üvegkehelyre.
- Jaj, eltűnt. - szól Milton.
- Nem! Feleli a fagylaltárus hölgy. A fény csupán nem szereti, ha nézik, ezért elbújt: lássuk megtalálod-e?

Milton végigkutatja a szobát. De akármennyire is erőlködik egyetlen fénybuborékot sem lát: hirtelen furcsa hangra lesz figyelmes, ami úgyszól, mint egy villanymotor.
Murr- murr. Murr - murr.
Ez olyan, mint.... Persze, Mirci! De mit keres Mirci a fagylaltozóban?
Milton egy pillanatra mintha fényt látna kiáramolni Mirciből.
- Mirciben bújt el a fénybuborék? - kérdezi a fagylaltárus hölgytől.
- Remek! - feleli a hölgy. Ám a fény, már nem buborék, csupán fény. A cica pedig azért dorombol, mert érzi a fényt, és ez remek érzés.
- És még hol bújik meg a fény? - kérdezi a fagylaltárus hölgy miközben megszagolja a pulton álló virágot:
Milton csöppnyi ragyogást vesz észre a virágnál.
- Hát...
- Úgy van!- vág közbe a fagylaltárus hölgy. -
-A fény a virágban is ott van. Azért oly gyönyörű. Látsz máshol is?
Milton belenéz a hölgy nagy barna szemébe
- Úgy fénylik a tekinteted! Azt hiszem a fény benned is ott van.
Igazad van drágám. Látod a fény mindenben és mindig benne van.
Milton letekint a saját testére .
- És mi a helyzet velem?
- Látni önmagadban nem láthatod, de érezni mindig érezheted.
- Valóban?
- Persze! Méghozzá könnyen! Hadd kérdezzek valamit.
- Te élsz?
- Persze, hogy élek. - feleli Milton .
- Ezt csupán mondod, vagy ténylegesen érzed is, hogy élsz?
- Ezt hogy érted?
- Kezdjük a kezeddel! Érzed a bennük lévő fényt?
Milton egy pillanatra becsukja a szemét .
- Bizsergést érzek a kezemben:
- Az az! Mondja a fagylaltárus hölgy: A fényt érzed: Érzed-e a lábfejedben?
- Igen.
- Hát a karodban és a lábadban?
- Igen
- Érzed-e a fényt az egész testedben?
- Az egész testemben egyfajta melegséget és bizsergést érzek.
Milton körülnéz a szobában.
- Mindent kicsit másmilyennek látok. Épp úgy, mint mikor a nagypapa mostról beszélt nekem.
- Így igaz! Nagypapa megmutatta neked a most külsejét. Ez pedig megmutatja neked a most belsejét.
- A most belsejét? - kérdezi ámuldozva Milton
- Igen. Amikor érzed a fényt a tested belsejében, akkor a mostban vagy. És többé már nem félsz A fény segít, hogy erősnek érezd magad.
- Valóban? - csodálkozik Milton.
- És most már hogy tudod milyen az, bármikor érezheted, amikor csak akarod:
- Hogyan?
.- Csak képzeld el, hogy a testedet ismét fény tölti el és máris érezni fogod!
- Ó! Akkor kétszeresen is nagyszerű! - kiáltja Milton.
- Maradjon ez egyelőre a kettőnk titka! Rendben? A legtöbb ember még nem áll készen ennek a megértésére.
- Semmi gond - feleli Milton
,,Semmi gond semmi gond"- motyogta magában milton még akkor is, amikor fölébredt álmából és a meleg ágyában találta magát.
Kinyitotta a szemét.
Halvány fényét a félhold az ágyára vetette: Az ablaka előtti kerti fa nyugodtan állt. Csak néhány levele rezdült meg a szellőben. Elsuhanó autó zaja hallatszott... majd ismét csönd lett. Még ekkor is érezte teste belsejében a bizsergést: Milton minden ok nélkül boldognak érezte magát.
Iskolába menet, reggel, a buszon, Milton újra aggódni kezdett, és félelmet érzett.
Ám hirtelen eszébe jutottak az álombeli fagylaltárus hölgy szavai:
,,Csak képzeld el, hogy a testedet ismét fény tölti el. És máris érezni fogod!"
Milton úgy vélte, hogy semmit sem veszíthet, ha megpróbálja. Hát megtette. Ismét megjelent az a bizsergés a kezében, majd a lábfejében...majd újra érezte a fényt az egész testében.
Most a mostban vagyok gondolta milton. Jó érzés a mostban lenni:
Aznap az osztályteremben Milton jelentkezett, és engedélyt kért kimenni a mosdóba. Anió néni mosolyogva igent biccentett a fejével.
Milton épp a kezét mosta, élvezte a víz, hűvösét, aikor kinyílt mögötte a mosdó ajtaja, és egy fiú leépett be rajta. Milton - a tükörbe pillantva - azonnal észrevette. A Nagy fiú egy pillanatra belenézett a tükörbe, de ügyet sem vetett Miltonra.
Milyen boldogtalannak látszik! - futott át a gondolat Milton agyán. Majd hirelen rádöbbent: ,, ,,Jaj, hiszen ez fuvaros!"
Fuvaros két kezével hátrasimította a haját, fölvette pökhendi ábrázatát , majd kisétált a mosdóból.
,, Boldogtalan, ezért másokat is boldogtalanná akar tenni"- gondolta Milton ,, Én azonban többé már nem félek tőle!"Milton érezte a fényt a testében . ,,Többé már semmitől és senkitől nem félek!"

Aznap délután Milton épp időben ért haza ahhoz, hogy elköszönjön a nagypapájától, aki már készülődött, hogy hazautazzon.
Nagypapa! -szólalt meg Milton izgatottan-. - Többé már nem félek sem Fuvarostól, sem senki mástól! És már ismerem a titkot, hogy hogyan lehet a mostban maradni, mint Mirci!
Aztán mi az a titok? - kérdezte a nagypapa.
Milton közelebb húzódott a nagypapájához majd a fülébe súgta:
Meg kell találnod a most belsejét!
A most belsejét? Hol találom azt?
Nem mondhatom el. Titok: De biztos vagyok benne, hogy te is rá fogsz jönni.

/Echart Tolle/
 
 
0 komment , kategória:  Mese  
kifutok a világból
  2010-03-24 22:55:03, szerda
 
 
HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  videók  
Inspiráció, meditáció
  2010-03-23 23:32:25, kedd
 
 


Veszprém, Városi Művelődési központ
2010-03-26 (péntek) Veszprém, Dózsa Gy. út 2. VMK, VÁrosi Művelődési Ház Kamara terem (205) 17:30h-19:30. Tamás előadást tart, "Inspiráció, meditáció, megvilágosodás" címmel.
Jegyek a helyszínen kaphatók:
elővételben a PADMA HÁZBAN: 1600 Ft
A helyszínen: 2000 Ft
Veszprém, Brusznyai Árpád u. 6. I. em.
Érdeklődés: 0620 / 296 72 42 és 06 30/ 216 36 84
 
 
0 komment , kategória:  Programajánló  
A kedves közelléte
  2010-03-22 22:56:34, hétfő
 
 
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már!
(Szabó Lőrinc)
 
 
1 komment , kategória:  Vers  
A víz világnapján
  2010-03-22 22:42:24, hétfő
 
  Világszerte a tavaszi napéjegyenlőség napján, vagyis ma van a vizek napja. Egy lehetőség arra, hogy a jobb megélhetésért való küzdelemben egy pillanatra megálljunk.
A víz újratermelődő, de sérülékeny természeti forrás, amely mennyiségileg és minőségileg behatárolt. Nélkülözhetetlen médium az élet, a társadalom számára, nyersanyag a termelésben, energiaforrás, közlekedési út, és meghatározó tényező a környezet egyensúlyának fenntartásában - e meghatározás alapján határolják be törvényhozóink azt a hatalmas tartalmat, melynek a gyűjtőneve: víz. A víz életünk minden pillanatában jelen van - a víz az élet bölcsője. E nélkül nem létezhetnek a növények, növények nélkül nincs oxigénje a Földnek, oxigén nélkül pedig nem létezhetnek az élőlények. A tengerek meg a bennük tenyésző planktonok, a helyhez kötött moszatok vagy a nyílsebesen úszó halak, emlősök, a víz fölött röpködő madarak egymást segítve, üldözve, táplálva vagy elpusztítva is kiegyensúlyozott élelmiszerláncot alkotnak.

Az ember is e lánchoz tartozik. Élete elválaszthatatlanul kötődik a vízhez. Megtanulta e mérhetetlen kincsesbánya tengernyi gazdagságának kihasználását. A vizek legértékesebb ajándéka mégis a tiszta, üdítő ivóvíz, amely a növényi, állati és emberi szervezet számára az összes külső tényező közül a legnagyobb jelentőségű, hisz az élőlények szervezetének fő alkotóeleme.

Az édesvízhiány azonban napjainkban lassan már kritikussá válik. Tiszta vizet kérnek a szaporodó gyárak és üzemek, a szomjúhozó termőföldek és a világ nagy városainak lakói. Vizért kiált a száraz puszták egymilliárd szomjúhozó embere. A szenynyeződés borzasztó súllyal nehezedik az emberre, amely lassan már fojtogatóvá válik. Ez különösen érinti a vizeket. Majdnem minden szenynyeződés a vízbe jut, a vizek végzik el a természet nagytakarítását. A statisztikák szerint a kórházakban fekvő minden harmadik beteg a szenynyeződés következtében jutott oda. Fontosak az anyagi javak, de fontosabb, hogy utódainknak szép, tiszta, egészséges környezetet hagyjunk hátra, melyben otthon érezhetik magukat. Ez nem is olyan nagy feladat, csupán meg kell tanulnunk civilizáltan élni, közvetlen környezetünket rendben tartani, és ne restelljük megszólítani azokat, akik ezt az oszthatatlan közvagyont, ezt a médiumot, melyben élünk, mindenáron ki akarják sajátítani, és lerombolják.
Udvarhelyi Híradó, 2003. 03. 21.
http://www.szub.hu/uploads/2009/03/ocean.jpg
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
2010.02 2010. Március 2010.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 48 db bejegyzés
e év: 421 db bejegyzés
Összes: 6228 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 212
  • e Hét: 3956
  • e Hónap: 19880
  • e Év: 109944
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.