Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/98 oldal   Bejegyzések száma: 977 
Rózsafák
  2010-06-29 23:16:38, kedd
 
  Szuhanics Albert

Rózsafák

Rózsafák a nyári éjben
illatozzatok nagyon.
Ősi kertünk titkos útján.
andalogjunk angyalom!

Kavicsos fövenyű sétány
lépteinket őriző.
Holdsugár az árnyunk nyújtja,
felfénylik a macskakő.

Most szerelem varázsol el
kastélyt, parkot, éjszakát.
Finoman simítom vállad,
tüzes ajkad csókot ád.

Halld szökőkút csobogását,
kis tavunknak partja hív.
Szél frissítő párát hordoz,
míg rohan a forró szív.

Édes párom, nézz az égre,
csillag utak, fényvilág.
S rózsafáknak illatában
lenn az én szívem imád.

Debrecen, 2008. 09. 04.
 
 
1 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
A szív az egy nagy varázsló
  2010-06-27 22:42:40, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

A szív az egy nagy varázsló

A szív az egy nagy varázsló
téged elvarázsol,
bűbájt, édes álmot küld rád,
lehetsz bármily távol...

A szív az egy nagy óceán,
ha bánatot érzel,
könnyel áztat el az mindent
mire csak ránézel!

A Napnál is szebben ragyog
a mosolyod néked,
hogy ha igaz szívszerelmed
szívből szeret téged!

A szív őriz minden titkot,
többet tud az észnél.
Akkor ő a legszomorúbb
mikor észhez tértél...

Mert a szívnek dobbanása
az igazat szólja.
A legtisztább érzés mindig
a szíved lakója!

Debrecen, 2010. 06. 27.
 
 
4 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
A túlsó part
  2010-06-27 22:06:16, vasárnap
 
  Szabó Lőrinc

A túlsó part

S ez lett fontos az Istenek előtt.
Áldottak voltak a titkos erők,
melyek a túlsó partra vittek át,
ahol a lélek elejti magát,
ahol gyógyul a fájó akarat,
ahol bilincsét oldja a tudat,
ahol levedli magányát az Egy,
ahol a Sokba az ember hazamegy,
ahol félelem és vágy megszünik,
ahol az ész nem érzi szárnyait,
ahol a cél leteszi fegyverét,
ahol tárgytalan merengés a lét,
ahol úgy ringunk, mint tücsökzenén,
ahol már puszta közeg az egyén,
ahol én jártam: minden pillanat,
ami csak rávesz, hogy felejtsd magad:
ami, álmodva, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete.
 
 
1 komment , kategória:  Szabó Lőrinc versei  
Nem hull a könnyed
  2010-06-27 21:29:07, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Nem hull a könnyed

Szeretsz e kedves,
szeretsz e még?
Gondolsz e rám ha
derűs az ég?

Eszedbe jutok
egyáltalán,
Szivárvány útján
vihar után?

Álmodsz e rólam,
nyár alkonyon?
Jó lenne most itt,
a vállamon?

Te vagy az álmom,
az életem.
Csak annyit kérek,
te légy velem!

Szeretsz e kedves,
szeretsz e még?
Azt súgja vágyam,
bújj közelébb!

Megpihen fejed
a vállamon.
Est-illat lebben
dús hajadon.

Sóhajod hallván,
érzem szeretsz.
Cirógatlak és
halkan nevetsz.

Könnyeid árja
miattam hullt.
Csillaggá válva
mennyben kigyúlt.

Szeressél kedves,
szeretni szép.
Szeretni jó és
nincs más egyéb...!

Nem hull a könnyed,
szerelmesem,
Itt vagyok veled,
s itt vagy velem!

Debrecen, 2007. 06. 25.
 
 
1 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Kutyaól
  2010-06-27 21:27:30, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Kutyaól

Arra van a kutyaól,
hol a bulldog kutyagol.
Fából van és meglehet
megőrzi a meleget.
Nem fázik meg odabenn,
kényelmesen megpihen...

Hát ilyen a kutyaól,
ott bent aztán kutya jól
érzi magát a bulldog,
kutyaólban ő boldog!
Előtte van tányérja
friss csont kerül rá még ma.

Őrzi ám a házat,
vakkant húszat, százat!
Még postást is megugat,
nyugton szomszédot se hagy,
főleg hogy ha sörtől bűzlik.
Jobbról, balról elkerülik
mind a mellettünk lakók,
szesztestvér-körből valók!

Bizony, én sem merek inni,
mert úgy nem fog beengedni!
Házam, portám felvigyázza,
a jó csontot ő imádja,
a macskát is megcsaholja,
aztán várja kedvenc óla...
Ott fog este aludni,
jó éjszakát hát Buksi!

Debrecen, 2010. 06. 27.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Azért az "Üstököst" még is csa
  2010-06-27 16:00:08, vasárnap
 
  Jókai Mór

Azért az "Üstököst" még is csak megirom.

Akár van jó idő, akár van rosz idő,
Beteg békesség, vagy haldokló háború,
Jó kedv az országban, vagy országos ború;
Bár remény, türelem, mind fáradtan kidől:
- Azért az Üstököst mégis csak megirom.

Sok rosszat megértem, sok baj átment rajtam.
Vártam, hogy majd úgy lesz, a miként volt hajdan.
Nagy esést, inséges esztendőt átéltem,
Az telt be, mit féltem, soha mit reméltem.
- Azért az Üstököst mégis csak megírtam.

Kedves halottam volt csendes ravatalon:
Kikisértem, néztem, mint nő a sírhalom.
Ravatal gyertyája megtértemkor égett:
Irj! csinálj tréfákat, ez a mesterséged!
- Azért az Üstököst csak meg kellett írnom.

Virasztottam sokszor kedves betegemnél,
Forró lélekzése szívem körűl-lengé.
Két kezem imára kulcsolódni vágyott;
Nem lehet! irnom kell sok nagy furcsaságot.
- Azért az Üstököst csak meg kellett írnom.

Levert a kór, testem reszketett a lázba'.
Készültem a porba, lelkem megalázva.
Hallgattam, mikor üt az óra, mely zengi:
"Elég volt; - végeztél; - mehetsz már pihenni.
- Azért az Üstököst csak meg kellett írnom.

Bezártak börtönbe, négy fal közül néztem,
Hogyan tavaszodik a boldog természet.
Irigylém a koldúst, kinek nincs hol hálni,
Egeret, madarat, ki tud bújni, szállni.
- Azért az Üstököst ott is csak megírtam.

Rossz kedvü a magyar, s széles rossz kedvében
Az ő poétáit választá ki szépen.
Gyérülnek, elfogynak, kik még gondolnak ránk.
Miattad, nemzetem, ma is meghalhatnánk.
- - Azért az Üstököst most is csak megírom.

(1864)
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
Óh Petőfi, ha most élnél!
  2010-06-27 15:57:47, vasárnap
 
  Jókai Mór

Óh Petőfi, ha most élnél!

Óh, Petőfi, ha most élnél,
Vajon mihez kezdenél itt?
Élnéd-e úgy a világot,
A hogy a többiek élik?
Szorultságból, mint poéta
Mit tehetnél mindenfélit?

Adnál-e ki divatlapot,
Változatos melléklettel?
Czifra bolond divatokat,
S hozzá egész tisztelettel
Irnád-e, hogy most ezt hordják,
Azt a "régit" hát feledd el!

Vagy élczlapot szerkesztenél?
Próbálgatva, hogyan lehet
Álruhában átszöktetni
Egy-egy ártatlan ötletet?
S hányni a czigánykereket,
Mikor már senki sem nevet?

Vagy beállnál, mint munkatárs
Egy-egy taposó-malomba:
Irni Schleswigről, Bismarkról
Pesti Naplóba vagy Honba?
Épen neked való volna
Ez a munka, ez a lomha!

Vagy te is ott volnál régen,
A hol a többi poéták?
Kik a lantot elhajíták,
S biztosító-, hiteladó-
Intézetekben fogyasztják -
Nem a tintát, csak a krétát.

Vagy, nem! Volnál, a ki voltál:
Ki azt mondja, mit rég mondott,
Ki nem nézte, merre úsznak?
A hol gát volt, ott átrontott,
S bámulnának nagy szemekkel, -
- Mint gyógyíthatatlan bolondot?

Az olyan eszmékre, miként
"Azok" voltak, most nincs bolt-ár;
A te lángod kihült helye
Nem tűzhely már, - csupán oltár:
- Tisztelik; de nem főznek rajt'.
De jól jártál, hogy meghaltál!
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
A ki sir, és a ki nevet.
  2010-06-27 15:54:52, vasárnap
 
  Jókai Mór

A ki sir, és a ki nevet.

Nem szól belőlem a hizelkedés:
De olyan arcz, mint a nagyherczegé,[1]
Egész birodalmában volt kevés:
Ezt nem rejthetjük a véka megé.
A leghivebb história-irók
Azt mondják, hogy arczszine volt pirók,
S azon, a mi csak haj, szakál lengett,
Olyan szine volt, akár a lennek.
Gyorsan pislogó ólomszürke szem,
S befejezé az arczot ékesen
Egy olyan orr, hogyha rinóczerosz
Nyerné el, még annak se lenne rossz.
Szóval olyan csuf volt, mint az apja,
Ki arczát lefestetni nem hagyta,
Mert azt ugy tudta elfintorgatni,
Hogy nem lehetett rá pictort kapni.
Sőt még pénzt sem veretett a saját
Képére, oly jól utálta magát.
Természetében is reá ütött:
Ha felboszantották, mingyár ütött.
Szakasztott Pál czár volt, ha haragudt,
A kinél mindig bot volt az adutt.
S ha dühbe jött, az volt csak a tarka!
Akkor egész torzkép lett az arcza.

De ezért a főurak és dámák
Elhitették vele, hogy imádják.
Ujonczokat hoztak egyszer elé,
Azokat mind ő maga szerelé.
Nagy kedve telt a katonásdiba',
Nézte, hogy hol van valami hiba?
Valamennyi szij, gomb van-e rendbe',
S a patrontás jól ki van-e kenve?
Hát egyszer észrevesz a hadsorban
Egy ficzkót, ujoncz volt még a gyerek:
S azt látja, hogy a kölyök pityereg.
A nagyherczeg dühösen ráfortyan:
Ficzkó! Mi lelt? nem tudnál még szebben?
Te sirsz? Mikor puska a kezedben!»

Jámbor ujocz megvallá remegve:
Megholt anyám jutott az eszembe!
Olyan nagyon fáj itten valami,
Hogy nem tudom magamba fojtani.»
No várj! ordit reá a nagyherczeg,
Neked majd mindjárt más kedvet szerzek:
Huszonöt kancsukát rá, a mért sirt!
S majd feledi anyja temetésit.»

S odább ment a nagyherczeg, vizsgálva
Hátha még egyebet is találna?
Csakugyan lelt. - Ott a végső sorban
Egyszer csak egy ficzkó nagyot horkan,
S olyat röhög, csakúgy csuklik bele.
Hát tégedet, gaz ficzkó, mi lele?»
Már nagyherczeg, felel rá a kölyök,
Engedj meg, de most mingyárt feldülök:
Nem bánom, ha megnyuzatsz is élve,
Ily csúf pofát, mint a tied, soha
Még az apám se látott, - bruhaha!»

E szóra a sok udvaronczféle
Halálsápadtan huzódott félre. -
Mi lesz ebből? Hisz ez irtóztató!
Hol van ennek elég magas bitó?
A nagyherczeg pedig nagyot bámult,
S aztán kaczajra kelt bámultábul.
Adjatok e ficzkónak, - igy dörög,
Huszonöt rúbelt! No hát csak röhögj!»
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
A magyar nyelv ismét itthon.
  2010-06-27 15:51:09, vasárnap
 
  Jókai Mór

A magyar nyelv ismét itthon.

Hozott az ég! keblünkbe zárt
Rég várt vendég, magyar nyelv!
Lelkünk lelke, szivünk vére,
Velünk maradj, ne tűnj el.
Ülj a székbe, mely megillet,
Tedd fel babér-koronád,
Erősödjék meg hatalmad
Hosszú századokon át,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután:

"Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám."

Szálld meg költő s tudós lelkét,
Hogy irjanak magyarán.
Tisztaságban, helyességben
Tündökölve egyaránt.
Idegen szót, eszmejárást,
Ne hagyj többé mondani.
Van mi nekünk annál jobb, szebb,
Csak ki kell választani.
Hogy e honban ne mondhassa
Költő, tudós ezután:
"Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."

Szállj az úri teremekbe:
Hol eddig más volt divat.
Tudjon veled elmulatni
Nagyságos lányod, fiad.
Casinóban, versenytéren,
Páholyban, vigalmakon,
Minden nagy úr tudjon szólni
A hazai hangokon.
Hogy e honban ne mondhassa
Gróf és grófné ezután:
"Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."

Szállj a jó táblabiróra,
A ki azzal kérkedik,
Hogy más nyelven, mint magyarul
Nem is hallott még eddig.
S mondd meg néki, hogy nem elég
Téged viselni szájban,
Hanem olvasgatni is kell
Könyvekben és ujságban,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután:
"Beszéltem a magyar nyelvet,
De b'z én nem olvasgatám."

(1859)
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
László napi köszöntő!
  2010-06-26 22:25:31, szombat
 
  Szuhanics Albert

László napi köszöntő!

Köszöntelek Lacika,
nőjél nagyra szépen
legyél olyan derék majd,
mint Apa a képen!

Sokat érjél kis Laci,
hadd húzzam meg füled!
élvezzed a nyarat míg
tart a suli szünet!

Laci bátyám, sokat érj
családod körében!
Egészségben, boldogan
gyarapodva szépen!

Laci bácsi, nagypapa,
koccintsunk pohárral,
ugye most nem cserélnénk
Szent László királlyal!

Minden Lászlót köszöntök,
én veletek vagyok!
László napon vigadjunk,
bulizzunk egy nagyot!

Debrecen, 2010. 06. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
     1/98 oldal   Bejegyzések száma: 977 
2010.05 2010. Június 2010.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 977 db bejegyzés
e év: 3756 db bejegyzés
Összes: 8036 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1310
  • e Hét: 1310
  • e Hónap: 67879
  • e Év: 528086
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.