Regisztráció  Belépés
aranyrozmaring.blog.xfree.hu
,,-Ne legyetek kishitűek! Mert tudom, hogy ezen múlik minden." Tóth Juli
1971.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Döbrentei Kornél: Fohász
  2010-07-31 11:47:08, szombat
 
  Döbrentei Kornél: Fohász

Seregek ura, mindenható Isten!
Hozzád kiáltok:
Őrizd meg a népet, amelyből vétettem,
óvjad meg Hazánkat,
Szent István által Boldogasszony Anyánk
oltalmába ajánlott Magyarországot.
A Szent Korona erejével
sokszorozd meg akaratunkat,
a balsorsból menekíts ki,
és vezérelj jobb sorsra minket.
Ámen

 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Emlékezés nagyanyámra
  2010-07-30 11:47:09, péntek
 
  Pósa Lajos: Emlékezés nagyanyámra

Nem tud ugy szeretni a világon senki,
Mint a hogy ő tudott engemet szeretni.
Akármit kivántam: megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta vóna.

Mikor odahaza iskolába jártam:
Rangosabb egy gyerek nem igen volt nálam.
El nem türte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhában járjon.

Nekem volt a legszebb iskolás tarisznyám,
Nekem volt a legszebb magas sarkú csizmám.
S ugy kitisztogatta, kifényesitgette,
Hogy magát a vak is megláthatta benne.

Milyen tulipántos, czifra szürben jártam!
A király fia is hordhatta vón bátran,
Nyakravalóm rojtos, olyan volt, hogy rája
Még a rekt'ramnak is elállt szeme-szája.

Ha felöltöztetett s rendbe hozott szépen:
A kapun kikisért, megcsókolta képem.
S ugy nézett utánam, gyönyörködött bennem,
Ha az iskolába rátartian mentem.

Tarisznyám ellátta mindenféle jóval:
Czukorral, czipóval, mogyoró-, dióval.
Mikor haza mentem: hogy örült, ha bátran
,,Mind közönségesen" jónapot kivántam.

S mikor a vásárra elment Rimaszécsbe,
A czakói hegyig ballagtam elébe.
Ott vártam, és ha már messziről meglátott:
Szedte kosarából a sok jó kalácsot.

Hozott mézes lovat, kardot, szivet, órát,
Szép árvalányhajat, piros pesti rózsát,
Süvöltőt, dorombot, czifra képes könyvet,
Nevető szemében drága örömkönnyet.

Az volt minden vágya, földi kivánsága,
Hogy kitanulhassak a papi pályára.
Ha ő ezt megérné: milyen boldog lenne!
A temetőben is jobban megpihenne.

El is vittek aztán messze egy városba,
Hol elvakitotta szemem a nagy pompa;
De mikor ott hagytak csókolva, ölelve:
Mintha egy kést dobtak volna a szivembe!

Én aztán tanultam, a hogy csak telt tőlem,
Hogy jó papi ember váljék majd belőlem.
A professzorok meg egyre dicsérgettek...
Szegény jó nagyanyám, hogy örvendett ennek!

Mikor haza mentem a vakáczióra:
Hogy füröszté arczom záporkönnybe, csókba!
Nem törődött akkor senkivel se mással,
Szépen bánt velem, mint a himes tojással.

Hogy kitudakozta: jól megy-e a dolgom?
Hát a gazdasszonyom, hogy' viseli gondom?
S ha panaszolkodtam, hogy küldöz a boltba:
Hogy szidta, hogy küldte a tüzes pokolba!

Nem győzte elégszer azt se elbeszélni,
Hogy az ablakomon szeretne benézni,
Mikor nem is tudom, mikor nem is sejtem,
Látná: mit csinálok; megláthatna engem.

Mikor aztán ütött a válás órája:
Szivét ellepte a keserüség árja;
S mindig ez volt vége hosszu bucsujának:
,,Az isten áldjon meg, többet soh'se látlak!"

Hanem azért minden ünnepkor meglátott;
Sütte a jó turós és mákos kalácsot.
Mig végre csakugyan igaza lett egyszer...
Jól elbucsúztatta tőlem is a mester.

Most az a sziv, melynél egyse lángolt hőbben,
Künn porladozik a hideg temetőben.
Áldja meg az isten a haló porát is!
Altató dalt zengjen sirján a madár is!

(Forrás: Pósa Lajos: Dalok, regék az ifjuság számára - Szeged, 1884.)
 
 
0 komment , kategória:  Anyáknapja  
Apokrif a feltámadásról
  2010-07-29 09:50:49, csütörtök
 
  Rákos Sándor:APOKRIF A FELTÁMADÁSRÓL

a halotti pólyát szétfeszíti
mint lárva burkát nyújtózkodik ásít
álomtól kábán vaksin pillogatva
Lázár kitámolyog a sziklasírból

az éles fény szemébe vág
hallja távol zúgni a sokaságot
s hogy asszonyok gyors lépteit követve
fodrozó szoknyák suhognak körötte

Márta a serény Márta szorgosan
szervezi szertartássá a csodát
Mária Lázárt átöleli sírva
lelke súgására szája imát tördel

a Mester oldalt ül egy kőrakáson
Lázárt titkos erő feléje vonja
szeme rányílik és dermedt tudással
egymás értetlen arcába merednek
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hajas István: Ne sírj Anyám!
  2010-07-19 16:39:30, hétfő
 
  Hajas István: Ne sírj Anyám!

Anyám, ha erre Nyugat felé nézel
S hiába várod bujdosó fiad,
Ne sírj Anyám, ha borús még az égbolt,
Egyszer felderül, egyszer felvirrad.
Egyszer, ha majd az ajtódat kitárod,
A hajnalpír az arcodra ragyog:
Ott áll előtted fiad, akit vártál,
S kiáltom: Anyám! Ne sírj, itt vagyok.

Hoztam a hajnalt, amit várva-vártunk.
Zokogva léptük át a szent határt.
Amerre jöttünk, ölelő karokkal
Egy eggyéolvadt nemzet lelke várt.
Ezernyi kérdés szállt el az ajkakról:
Mi van fiammal, jön-e az uram?
Kisunokámat hozza-e a lányom,
Hát a vejemmel, menyemmel mi van?

Jönnek. Mind-mind és örökbékét hoznak,
A bujdosásból Krisztus visszatért.
Ne sírj, Anyám, ha apám nem jöhet már,
Halálba ment a magyar nemzetért.
Ne sírjatok, kik mindhiába vártok!
Virág fakad a hősi sírokon.
Vérünk és könnyünk nem folyt el hiába,
Magyar áll őrt, az őshatárokon!

Anyám, nem lesz több rémületes álmod,
Szent küszöbödön őrködik fiad.
Hősi síroknak békés álmodói
Pihenjetek meg - hazátok szabad!
Testvérkarokkal - magyart átölelni
A bujdosóknak hada hazatart.
Amerre járnak, örömkönnyes arccal
Zengik, hogy: "Isten, áldd meg a magyart!"
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Bódás János: Szeressetek
  2010-07-19 11:43:11, hétfő
 
  Bódás János: Szeressetek

Szikla vagyok, zord és kemény,
virágtalan rom.
S a törpe hangya nép fölé
gőggel magasodom.

Jó egyedül. Mindegy nekem,
hó fed, vihar ver-e?
Nem kell szeretet tüze
csak megrepesztene!

Jéghegy vagyok, büszke fagyos,
lábam teher veri,
nem hagyom magam senkitől
megközelíteni.

Úgy jó, ha körülöttem
a tajték zúg, szél sivít,
ne szeressetek, mert a tűz,
tudom, megsemmisít.

De jaj! Mégis ember vagyok,
sokszor árva, beteg,
s a gőg, a fagy mögül szívem
sikolt: szeressetek!

Szeressetek! Mit ér a lét,
ha egyedül vagyok?
Ha társaim csak jéghideg
hold, csillagok s habok!
 
 
1 komment , kategória:  Üzenet  
Imádság:
  2010-07-15 10:17:26, csütörtök
 
 

Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért; ellenben amit mások
tesznek érettünk, azt semmibe sem vesszük. Úgy látszik, két szívünk van:
egy lágy, gyöngéd, engedékeny - önmagunk számára, és egy kemény, szigorú,
zord - embertársaink számára.
Szalézi Szent Ferenc
 
 
0 komment , kategória:  Üzenet  
Ajándék
  2010-07-14 10:10:21, szerda
 
  Ajándék

Alig bírom cipelni a
terhet a szívemen,
azt a sok ajándékot,
amit még nem adtam
oda senkinek.

Rabindranath Tagore
 
 
1 komment , kategória:  Üzenet  
Tizennégyen vannak
  2010-07-12 09:46:29, hétfő
 
  JÚLIUS 12. - A TIZENNÉGY SEGÍTŐSZENT

Tizennégyen vannak

Július 12-e volt a tizennégy segítő szent közös ünnepe. Általában betegség, járvány, egyéb szükség esetén hívták őket segítségül. Kápolnákat, oltárokat, ispotályokat szenteltek a tiszteletükre. Kultuszuk kezdete és kialakulása bizonytalan. Valószínűleg német földön keletkezett, és a nagy európai pestisjárvány (1347-52) idején terjedt el. Hazai elterjedéséről az első adat a XV. századból való.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

A tizennégy segítőszent ugyancsak a földi halandók imáit segíti, erősíti. E csoportos ábrázolás a 15. század századtól terjedt el Európa szerte. Szt. Lénárt, Szt. Erasmus, Szt. Miklós, Szt. Egyed, Szt. Vid, Szt. Achatius, Szent György, Szent Pantaleon, Szt. Kristóf, Szt. Eustachius, Szt. Balázs és három női szent: Margit, Katalin és Borbála, valamennyien közvetítettek, közbenjártak a segítségükért fohászkodó híveknek.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tóth Juli: Kismalac az esőben
  2010-07-10 10:47:54, szombat
 
  Tóth Juli: Kismalac az esőben

Túl meleg és forró a nyár.
A kismalac is megunta már.
,,De jó lenne megfürödni,
hűs habokban lubickolni!"

Szóra szó, és tettre tett,
a kert végébe sietett.
Vén diófa árnyékában,
hűs pocsolyát keresett.

Ám, a kényes, szép ruhája,
sáros lett, a dagonyába'.
Ezek után, hogy megy haza?
S mit mond otthon, majd a mama?

Míg magában töprenkedett,
sötét felhő kerekedett.
A szép napot eltakarta,
csapkodott a villám karja.

Ijedtében a kismalac
futni kezdett s szaladt, szaladt...
Azt sem vette észre közben,
hogy újra kisütött a nap.

Az ól előtt csak csodálkozott:
"Csoda történt? Mi lehet?"
Kimosta a nyári zápor,
a sáros malacgyereket.
 
 
1 komment , kategória:  Gyerekversek  
Albert Károly:Híd vagyok!
  2010-07-09 10:16:11, péntek
 
  Albert Károly:Híd vagyok!

Nagy hivatással bíztál meg, Uram,
hogy legyek híd ég és föld között:
hitemnek íve kösse partjait,
felépítse, mi egykor romba dőlt.

Kezedbe veszel, gyúrsz, formálsz, faragsz,
próbákkal terheled a lelki hidat:
mert bírnom kell minden terhelést,
örvényt, áradatot, pusztító vihart.

Követeid járnak e hídon
fénybe öltözöttek, dicsők, nagyok...
Rám is hull tőlük néha egy sugár,
s ilyenkor köszönöm, hogy híd vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Üzenet  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2010.06 2010. Július 2010.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 249 db bejegyzés
Összes: 951 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 104
  • e Hét: 622
  • e Hónap: 2435
  • e Év: 35760
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.