A szeretet művészet,semmi sem fontosabb a világon,mint megtanulni ezt a művészetet.
Úgy éld a jelent,hogy egyszer az majd múltad
lesz,mely tönkre teheti a jöv...
jöjj, szállj velem az álmok
E-szép birodalmában
Hol Te fogód a kezem
S szeretve átölelsz.
Most oly jó nekem
Mikkor fülembe súgod
Szeretlek ,kedvesem.
Hangod szívemnek
Muzsikaszó
Lelkemnek megnyugtató.
Hajnalba együtt üdvözöljük
Majd a felkelő napot
Mely ablakunkon aranylóan
Beragyog, s együtt
Örülünk a mának
Mely ,sok nap ígéretét,
Hordja magában.
(...)
Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.
(Nelson Mandela - Részlet az 1994-es elnöki beszédből)
KEDVES BARÁTAIM, LÁTOGATÓIM! KÉT NAPIG NEM LESZEK!
MINDEN JÓT KÍVÁNOK, REMÉLEM VELEM IS AZ TÖRTÉNIK!
Hajdan, akik az úton jártak,
nem adtak tudást a népnek,
ápolták az együgyűséget.
Nehéz vezetni a népet,
ha már az együgyűségbôl kilépett.
Ezért
az ország tudással kormányzása:
az ország kirablása;
együgyűséggel kormányzása:
az ország boldogsága.
Aki e két szabályt ismeri: példás.
Aki ismeri a példát:
legmélyebben erényes.
Az erény messzi, mély,
s mindennel ellentétes.
A nagy elégedettség általa él.
Ez már vitathatatlanul ősz!
Hűvös reggelek és esték!
Sokkal rövidebbek már a napok!
Király vagy te, rejtőző, álruhás,
ködből kilépő garabonciás.
Foltos a gúnyád, tarka bekelet,
elnyűhetetlen, régi viselet,
amit ha álmos, fázós lesz a föld,
elővesz újra és magára ölt.
Itt-ott kupac nő, avarból süveg.
Olyan, akár a százlátóüveg -
ha fordít rajta nevetve a szél,
új mintát formáz a zörgő levél,
és míg a táncot lebegve járja,
minden forgáshoz más lesz a párja.
Amikor véget ér a keringő,
a fű, fa, bokor megint merengő...
E semmittevés mégsem unalom.
Hindu bölcset jár így át nyugalom,
kinek szíve szerény kincskereső:
aranya napfény, gyémántja eső,
gyöngye fagyöngy és dér az ezüstje.
Levél ég messze. Száll szürke füstje.
Szétoszlik fönn, mint elveszett remény,
mint elvarázsolt, árva, pőre lény,
mint egy testétől eltévedt lélek,
ámulva kérdi: meghaltam? élek?
Megyek tovább. Gesztenyéket látok.
Kis barna testükön nem fog átok.
Lám, a mosoly nem halandó mégse!
A gesztenye az ősz nevetése.
Felhőfátyollal most a napkorong
elrejti arcát - ne lássam, borong.
A búcsú bántja, ég-szeme nedves.
Évszakok éke, mitől vagy kedves?
Mitől vagy jámbor, hittel tanító,
tekintélyelvet sutba hajító?
Hogyan lesz belőled vásott kobold,
hogy csínytevéseink hírül dobold?
Eljössz, mint herceg, ha arra vágyom,
átfogsz s az úton négy már a lábnyom.
S ha az a hang, az a szív hiányzik,
te mesét suttogsz, míg arcom ázik.
A nyár komisz és a tavasz csalfa,
s telente megnő az ész hatalma... -
Mint jó tündér a szép királylánynál:
több vagy nekem. Szebb a szivárványnál.
Nagyon jóleső érzés volt, mikor elmondtad, hogy nálam kezded a napod!!!
Szeretettel ajánlom NEKED ezeket a sorokat!!!
és ,még MÁSNAK is , aki szintén tudom , hogy így tesz!!!!
Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted. (Albert Schweitzer)
A nyugvót megôrizni könnyű,
a keletkezôt formálni könnyű,
a gyengét összetörni könnyű,
a kicsinyeket szétszórni könnyű,
a leendôvel kezdeni könnyű,
békében rendet tartani könnyű.
Terebélyes fa
hajszál-gyökérbôl fejlôdik,
kilenc-emeletes torony
kupac földbôl emelôdik,
ezer-mérföldes utazás
egyetlen lépéssel kezdôdik.
A cselekvô elbukik,
a szorongató veszít.
Ezért a bölcs
nem cselekszik és nem bukik,
nem szorongat és nem veszít.
Aki nagy-hamar eredményt akar,
övé a kudarc;
de aki elôre gondol a végére,
nem éri kudarc.
Ezért a bölcs
vágyik a vágytalanságra,
nem sóvárog ritkaságra,
csak a tudatlantól tanul,
csak közös út-on vonul,
a természetes rendet követi
s erôszakkal meg nem töri.
Oroszlán
Szeretsz a figyelem középpontjában állni, minden igyekezeted erre irányul, de a reflektorok fényében a legapróbb hiba sem marad rejtve, sőt jóvátehetetlen bűnné válhat a legparányibb vétség. Soha nem elégedsz meg a szürke eminenciás szerepével, vállalnod kell, hogy minden mozdulatodat kíváncsi szemek követik.
xMagazin
Offline
