Regisztráció  Belépés
babumargareta.blog.xfree.hu
SZABADSAG Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják. Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá, Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká. Elveszel a kék ... Vilhelem Margareta
1910.06.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
Az én kérésem
  2010-09-29 17:49:02, szerda
 
  Dsida Jenő: Az én kérésem

Az ábrándok, mik itt élnek szívemben
Immár tudom, hogy nem maradnak itt
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben
Az élet erre lassan megtanít

Mert mi az élet? Percek rohanása
Fagyos viharként száguld mindenik
Mögöttük sír a kertek pusztulása
S a rózsabokrot földig letörik

Illatos szirmok, zöldellő levélkék
A vihar szárnyán mindez elrepül
Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég
Ott áll a kert siváran, egyedül

Én sem számítok semmi kegyelemre
Én felettem is végigzúg a szél
Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje
Jobban megvédve nincs a többinél

Én készen állok minden fájdalomra
Nem hall ajkamról senki sem panaszt
De most szívemnek még egy vágya volna
S ha jó az Isten, meghallgatja azt

Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át
Ne várjon rájok elfásulva lelkem
Ne törjenek le minden rózsafát

Tépjék szirmait egyenként le, lassan
Mind külön fájjon, sajogjon nekem
És mindegyiket nagyon megsirassam
És minden könnyem egy-egy dal legyen
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Marosvásárhely--véres Március
  2010-09-29 14:01:39, szerda
 
 
20 éve történt a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom

Forradalom után pokoli idők Marosvásárhelyen

Amikor 1990 márciusában kitört a véres magyarellenes pogrom Marosvásárhelyen, az erdélyi városban még a magyarok éltek többségben. A Romániát elnyomó Ceausescu-házaspár ekkor már három hónapja halott, az új hatalmi elit a Nemzeti Megmentési Front Tanácsába tömörült, élén Ion Iliescu egykori kommunista politikussal. Időközben felerősödtek a magyarság megmaradását elősegítő demokratikus kezdeményezések, de már február 4-én a marosvásárhelyi postáról elküldött uszító szöveg járta be telexen a városokat, s ebben az ottani magyar lakosság állítólagos románellenes cselekedeteiről tudósítanak az ismeretlen feladók.

Hat nappal később Sütő András író felhívására körülbelül százezer magyar vonult némán, táblák és transzparensek nélkül Marosvásárhely központján át. Kezükben egy gyertya és egy könyv. Hasonló megmozdulások történtek Erdély többi nagyobb, magyarlakta városaiban is. A cél az anyanyelvi oktatás megteremtése volt. Március elején újabb provokációval hergelték a marosi románokat. Az terjedt el, hogy ,,valakik" Erdély Magyarországnak való átengedését készítik elő.

A Vatra Romaneasca soviniszta szervezet több városban megakadályozta az erdélyi magyarok 1848-as szabadságharcra való békés megemlékezését. Március 16-án a marosvásárhelyi Tudor-lakónegyedben elkezdődtek az első erőszakos cselekmények. Részeg, randalírozó románok kifogásolták egy gyógyszertár magyar nyelvű feliratozását. Pillanatok alatt több száz ember verődött össze, egyeseket bántalmaztak, lakásokba hatoltak be, letépték a magyar feliratokat a polgármesteri hivatalról is. Másnap a felvonulók magyar vért követeltek, s kötelet Sütő Andrásnak, Tőkés Lászlónak. Március 19-én Sütő András szólt az összegyűlt tömeghez, és elmondta, hogy nem kell válaszolni a provokátoroknak, mindenki menjen haza. Előtte a Görgény völgyéből buszokkal beözönlött ittas és analfabéta román tüntetők bejárták a várost, és ahol a magyarsághoz kapcsolódó dolgokat láttak, törtek-zúztak. Így érkeztek a Bolyai utcába és rárontottak az ott álló magyarokra. A magyarok beszaladtak az RMDSZ-székházba, ahol hetvennégyen rekedtek benn. A közben megérkezett rendőrség és a katonaság azt ígérte, megvédi Sütő Andrást, csak menjen ki az épületből. Sütő elindult. Később a padlásra szorult magyarok is sorra lementek. Azonban, amikor az ostromlottak kijöttek, a román tömeg láncokkal, botokkal verte őket. A katonaság tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő András a fél szemére megvakult, több bordája eltört, a bal karján zúzódást szenvedett. A helyzetet látva Kincses Előd akkori polgármester lemondott.

Március 20-án óriási magyar tömeg vonult ki a város főterére. Pár óra alatt több tízezren gyűltek össze, igazságot szerettek volna. Hiába várták, hogy Iliescu Vásárhelyre menjen. Az akkori elnök nem avatkozott be. Ismét megérkeztek Szászrégen irányából a Görgény-völgyi parasztok, szinte mindenkinél fegyver (kasza, vasvilla, fejsze) volt. A magyarok csupán puszta kézzel védekeztek. Több órán át tartó állóháború kezdődött. Egy teherautó keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyart, majd becsapódott a templom lépcsőjébe. A környékbeli településeken őrtüzeket gyújtottak a magyarok, s blokád alá vonták a Marosvásárhelyre bevezető utakat. A román hadsereg egységei körbezárták a várost és csak a szervezetten érkező románok buszait engedték át. Repültek a magyarok Molotov-koktéljai, az útra kihúzott boronákkal számos járművet feltartóztattak. Csak azt engedték át, akit jónak láttak, több románt súlyosan összevertek. Ekkor érkezett meg tankokkal a hadsereg, s közben mindinkább gyarapodott a románok létszáma, túlerőbe kerültek. Nemsokára 40-50 fős csoportokban cigányok érkeztek, majd elhangzott a kiáltás: ,,Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok!" - és bekapcsolódtak ők is a harcba. A döntő fordulat éjfélkor következett be. Megérkeztek a Nyárád menti székelyek, szintén nem üres kézzel. Megrohamozták a tankokon keresztül a görgény-völgyieket, majd a románokat kiűzték Marosvásárhely főteréről. A magyar tömeg a Himnusz eléneklésével ünnepelte győzelmét, a polgármesteri hivatal épületére pedig felhúzták a magyar zászlót. Hajnalban aztán ejtőernyősök szállták meg a várost, s lassan helyreállt a rend Marosvásárhelyen. Öten meghaltak (közöttük három magyar), csaknem háromszázan megsebesültek. Feltűnő sietséggel bíróság elé állítottak csendháborítás vádjával hét magyar cigányt, a magyar Cseresnyés Pálra tíz év börtönt róttak ki, majd hat év után szabadult, Emil Constantinescu államfő megkegyelmezett neki.

Ma is vita tárgya, hogy mi robbantotta ki a zavargásokat. A román kormányzat és a nyugati média szerepe sem tisztázott még. Egyre többen tartják úgy, hogy az eseményeket az egykori Securitate emberei provokálták ki, hogy igazolják az egy héttel később létrehozott Román Hírszerző Szolgálat létjogosultságát.
Kristály Lehel

forrás: Magyar Hírlap

Címkék: Erdély

Ez a bejegyzés 2010. március 21. vasárnap 09:08-kor készült és a következő kategóriákban található: Közélet. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Marosvasarhely,a ket varos
  2010-09-28 19:29:14, kedd
 
  A véres március nem tabu Marosvásárhelyen, ám kettéosztja a várost, amelyben nagyjából fele-fele arányban élnek románok és magyarok. Nemrég készült el az a tizenkét órás dokumentumfilm, amely az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket hivatott feldolgozni. De hogyan dolgozza fel az egymás mellett élő két város?
Forrás: MTI

Ajánlat

A sértés mint cserealapMarius Cosmeanu írása a marosvásárhelyi szoborállításokról

OK.hu

A város északi részén járunk. Krúdys hangulat, késő ősz, kétoldalt mindenféle stílusú, de egytől egyig polgári kényelmet árasztó családi házak. A "polgári" annak minden mellékzöngéjével Marosvásárhely esetében kulcsszó. Belépünk egy barnára rozsdásodott széles kapun, mellettük magasra nőtt fáradtzöld gaz, szemben egy még mindig fehér, szecessziós villa. Ez egy olyan előkelő kis épület, amelyről sejtetted, de nem hitted, hogy létezhet. Később több hasonló villában jártam: jólszituáltság, magabiztosság, burger ízlés, gyakran rusztikus bútorok, jól elhelyezett antik családi ereklyék. Elképzeltem, ahogy a villaszomszédok azt mesélik egymásnak, hogy azt beszélik, hajnalban buszok viszik a kombinátba a perifériára frissen beköltöztetett románokat. Mert valóban, a hajnali buszok a többnyire magyarlakta belvároson keresztül vitték a város új lakosait az új vegyi üzembe. Hirtelen Marosvásárhely román város is lett.

Ez az a szorongás, amit nem dolgoztak fel a vásárhelyi magyarok, mi több, éppen ez az alapérzés, amit éppen áthagyományozni készülnek a következő nemzedékre. Mi viszont nem ismerjük a városszéli tömbháznegyedeknek a szorongását, a gyökértelenség bizonytalanságát, vagy azt, hogy a belvárosiak egyetlen helyzetet sem hagynak ki, hogy megalázzák az embert. Mert ez a románoké. Mi a vásárhelyi magyarok kifosztottságérzését ismerjük, amely érzés identitásuk részévé vált.

Egy vásárhelyi kocsma tulajdonosa meséli: valamit ki kell találni, mert kezdenek beszokni hozzá a románok. Amit mond, üzletileg nonszensz, kommunikációban pedig megoldhatatlan, de mégis ez foglalkoztatja az egyik legkiválóbb vendéglátósunkat, aki egyébként egyáltalán nem vérmes nacionalista. Egy másik vásárhelyi kocsma, ki tudja, miért, nem tesz ki cégtáblát. Egy harmadik hely olyan, mint egy kozmopolita lounge, mégsem hallani román beszédet.

Marosvásárhely a legnagyobb romániai magyar város. Ugyanakkor nagyjából annyi magyar él itt, mint román. Ha beülsz egy taxiba, jó tudni, milyen nyelven szólalj meg. Azt figyeltem meg, hogy a magyar sofőrök jól látható helyre teszik ki a taxis igazolványukat. Az üzenet: ők magyarok, magyarul is lehet velük beszélni.

Nagyváradon, Kolozsváron egyre erősebb az "oldjuk fel" trend, Székelyudvarhelyen vagy Csíkszeredában az "oldják meg" a menő. Marosvásárhelyen az "oldjuk meg" pragmatizmusa a domináns. Adsz egy köztéri szobrot, kapsz egyet cserébe. Még csak nem is érdekel, hogy te kinek akarsz szobrot állítani.

Mi következik ebből? Egymás iránt praktikus közönnyel éldegélő két város, egy helyen. Aki megpróbál integrálni, veszít. Elemezők szerint a tavalyi polgármester-választásokon Borbély László ott bukott, hogy román átszavazókra spekulált. Elhitte magát. Mostanában felkapott hír lett, hogy a szóban forgó Borbély László bejelentette, hogy monstre dokumentumfilmet mutatnak be az 1990-es véres márciusi eseményekről, illetve egy dokumentációs tárat is hozzáférhetővé tesznek. Történész ismerőseim nem látták az anyagot, mint ahogy én sem. A kérdés, mint mindig, most is az, hogy a szóban forgó anyag mennyire erősít rá vagy mennyire árnyalja a magyar narratívát. Mert e tekintetben a közelmúltban két olyan próbálkozás is volt, amelyeket érdemesnek tűnik megemlíteni.

Az egyik egy gyerekkönyv. A 2008-ban kiadott Marosvásárhely kötet. Az anyagot fiatal, újhullámos történészek írták. Itt a márciusi események kulcsszavai: a forradalom utáni zavaros helyzet, az átmenet nehézségei, a magyarok követelései, amelyeknek gyorsan akartak érvényt szerezni, a románok félelmei, hogy elvesztik gyerekeik iskolai helyeit, a leitatott parasztok, akik buszon érkeztek az RMDSZ-székház elé, Sütő András megverése, a karhatalmak gyengesége, amelyek nem akartak vagy nem mertek közbeavatkozni, a nyárádmenti magyar cigányok szolidaritása, az 5 halott és 300 sebesült, a hatalmát féltő román elit, vagyis a Vatra Romanesca, amely az események hátterében állt, a hatalmas médiavisszhang. A második kötet már a fejlődő városról, a nemzetközi reptérről és a híres-nevezetes strandról szól. Azt üzeni, a bizalmatlanságot nem volt könnyű eloszlatni, de a város jó úton van. Nem lehetett könnyű gyerekkönyvben megoldani ezt az ügyet. Igaz, a kötetben szó van arról is, hogy a vásárhelyiek egy része "tehetetlenül vagy kárörvendve" szemlélte a város zsidóinak deportálását.

Egy másik kapcsolódó termék színházi. A marosvásárhelyi Yorick Stúdió 20/20-asa a Transindex szerint az év előadása lett. Egy harmadik pedig folyamatban van, abban többet tudhatunk majd meg egy fiatal román pszichológus, Vasile Cernat kutatási eredményeiről is - ő kérdőívekkel ment a márciusi nemzeti narratívák nyomába.

A véres március nem tabu Marosvásárhelyen, de nincs is feldolgozva, kibeszélve. Mielőtt Marosvásárhelyre mennél, nem a véres március jut az eszedbe, hanem az, hogy itt mindenki nagyon "polgár". Vásárhely: flekkenfalva - gúnyolódnak a nem vásárhelyiek. Beérsz a főtérre, és egy másik jellegzetesség lesz szembeötlő: valószínűleg sehol a kozmoszban nincs egy főtéren nyolc péksütiárus. Mellesleg ennek a városnak két magyar napilapja, három magyar rádiója és különböző csatornákon három magyar nyelvű televíziós híradója van, a szupermarketek pedig magyar feliratokkal beszélnek a magyar vásárlókhoz, nemritkán magyartalan magyar feliratokkal. Kétnyelvűség? Talán inkább kétvárosiság.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Marosvasarhely FEKETE MARCIUSA
  2010-09-28 17:05:31, kedd
 
  Marosvásárhely fekete márciusa
forrás: Magyar Hírlap
2010. március 21. 14:33
6 hozzászólás
fekete március, kincses előd, marosvásárhely

Szép meleg napokat hozott 1990-ben március második fele. Szinte izzott az aszfalt a délutáni verőfényben, amikor a házfalon megpillantottam a frissen mázolt feliratot: románok — és egy horogkereszt.

Március 19. Marosvásárhelyen ez a hétfő a már napok óta zajló tüntetések, fenyegetőzések és kisebb atrocitások miatt bizony nem a megszokott módon kezdődik. A munkába sietők letépett magyar plakátokkal, megtiport magyar feliratokkal, izgatottan kiabáló, kötözködő román csoportokkal találkozhatnak. A felhevült románok nem érik be azzal, hogy már délelőtt lemondatják a Nemzeti Megmentési Front megyei alelnöki posztjáról a gyűlölt magyar ügyvédet, Tőkés László védőjét, Kincses Elődöt: már minden magyarnak csak románul kell beszélnie, különben elzavarják.

A brutális erőszak után sokan leszámoltak azzal, hogy a magyarok egyenlő állampolgárok lehetnek Romániában.
,,Erdély a miénk!"

Többezres román tömeg — a nem túl távoli Görgényi-havasokból: Hodákról, Libánfalváról, Dédabiszt­ráról buszokon, teherautókon érkeztek -, összekeveredve a helybéliekkel, ordítozva, rombolva űz, hajt, tombolva megsemmisíteni akar mindent, ami magyar. Néhány az utcán végigüvöltözött jelmonda­tokból: ,,Mi itthon vagyunk, ti albérletben!", ,,Te, bozgor, ne feledd, ez nem a te országod!" ,,Erdély a miénk!", ,,Ki a hunokkal!" A helyzet óráról órára feszültebb.

Kora délután több száz magyar gyülekezik az RMDSZ Bolyai téri székháza előtt. Tüntetni akarnak a románok garázdálkodásai miatt. Az odaérkező Sütő András közli velük: a magyarság nem nyugszik bele Kincses Előd erőszakos eltávolításába, de a kérdéseket nem az utcán kell megoldani. Felszólítására a magyarok nagy nehezen szétoszlanak. Alig ötven-hatvanan maradnak a székház körül, amikor megérkeznek a románok — a magyarok bemenekülnek a székházba és elreteszelik az ajtót. A felizgatott román tömeg betör az épületbe, tör-zúz, a magyarok felszorulnak a padlásra, a feljárót eltorlaszolják. A támadók ostrom alá veszik és kis híján elpusztítják az épületet. Este nyolc körül Sütőék az időközben odaérkező román tisztek (Judea ezredes és Scrieciu tábornok) többszöri felszólítására végül úgy döntenek: a kérésükre előállt teherautókhoz mennek, amelyek elszállítják őket a székházból.

A távozni akarókat román katonai asszisztencia mellett kis híján agyonverik, a teherautót is megrohanják. Az egyik helyszíni beszámoló szerint ,,a láncok, csövek, levágott gumicsövek kegyetlen csattogását messziről lehetett hallani". Ekkor ütik ki Sütő András bal szemét, és a padláson levő 79 emberből jó néhányat súlyosan megsebesítenek. (Több beszámoló szerint, amikor a jeles író kilépett a kapun, a biztosítást végző katonák parancsnoka, bizonyos Vasile Tira őrnagy azt kiáltotta: ,,Vegyétek kezelésbe!" S amíg az őket úgy-ahogy oltalmazó katonák sorfala között a magyarok záporozó ütések között, pokoli zsivajban, nagy üggyel-bajjal a teherautó felé igyekeztek, Judea derűsen odaszólt az őrjöngőknek: ,,Ejnye, ejnye, fiacs­káim, mit csináltok!")

Sütő Andrást még 19-én éjjel katonai helikopterrel előbb Bukarestbe, majd Budapestre szállítják. Szeme világát nem lehetett megmenteni. Súlyos fejsérüléseket szenvedett, eltört több bordája, bal karja teljesen összezúzódott.
Ne féljetek, magyarok!

Éjszaka alighanem nagyon kevés magyar aludt Marosvásárhelyt. Lakások százaiban ekkor alakul ki a gyakorlat, ami a következő hetekben mindennapos rutinná válik: a konyhákban nagy fazekakban állandóan forr a víz — ha betörnék az ajtót, máris kéznél a legősibb népi fegyverek egyike. Istennek hála, sokan olvasták az Egri csillagokat. A bejárati ajtó mellett, a falhoz támasztva vasrúd, egy-két nagyobb léc, fejsze.

Kedden, vagyis 20-án a magyar lakosság legnagyobb része a városháza elé vonul, és követeli, hogy Ion Iliescu, a front elnöke és Király Károly alelnök azonnal jöjjön Vásárhelyre. Zeng, zúg a tér a magyar kórustól: ,,Most vagy soha! Most vagy soha!" A magyar munkások sztrájkolnak a gyárakban. Szónoklatok egymás után, Illyés Kinga verseket mond. A városháza erkélyéről délután Kincses Előd is beszél. A nyugtalanság nőttön-nő. Bejelentik, hogy Bukarestben összeül a kormány az itt történtek megbeszélésére. ,,Megvárjuk!" Rendőrsorfal a szaporodó magyar és román oldal között, végig a főtéren. A Grand Hoteltől, a kultúrpalotától fel az ortodox katedrálisig és tovább hullámzik a tömeg. Zúg, morajlik a már nagyjából fele-fele arányban magyar- és románlakta város, a Székelyföld fővárosa.

Fél hat tájban kitör a verekedés, amely többórás, késő estig tartó, őrült csatározássá fajul. Adjuk át a szót két szemtanúnak: a korán elhunyt nagyszerű kolléga, Oltyán László így örökítette meg a történteket: ,,Fejszék, villák, dorongok erdejét látom magam mögött, majd elhangzik az első jajkiáltás: — Ne üss! — Miért ütsz, az anyád úristenit! Milyen velőt rázó, különös hangja van a dorongnak, amikor valakinek a hátán nagyot csattan. Vagy inkább döng, mint a koporsó fedelére dobott föld?!"

A kezdetben megrémült, megfutamodott magyarok nemsokára visszavágnak. A hadsereg úgy dönt: végre beavatkozik. Hat óra után harckocsik jelennek meg a főtéren, ahol közben barikádok emelkednek, üvegtörmelék, lécdarabok, kövek, szemét borít mindent. A csatatéren folyamatos, hol lanyhuló, hol fölerősödő közelharc, üvegekkel, fadarabokkal, szétfeszített padok léceivel, kövekkel, közlekedési táblákkal, felszedett aszfaltdarabokkal.

Mentőautók folyamatos szirénázása, ordítozás, zűrzavaros rohangálás, motorzaj, füst. Nemess László sorai: ,,Az igazi utcai ütközet este nyolc és tizenegy között zajlik. Ehhez fogható látványt filmen, ha láttam. Túlfelől elkezdődik a komoly bombázás, bevetik a Molotov-koktélt. A benzines üvegek dugója mellé szorított rongy tüzes csíkot húz maga után a levegőben, az üveg csattanva, lángoló tartalmát szertefröccsentve ér földet, aszfaltot, falat, harckocsit, embert. Ezen az estén három felgyújtott embert láttam. A mieink legvakmerőbbjei áttörnek az ellentáborba, foglyokat ejtenek. Amint értesülök, legalább egytucatnyit."

Oltyán László: ,,Puha léptekkel, csöndesen egyszerre csak nagy tömeg jelenik meg mögöttünk. Valaki elkiáltja: »Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok!« A hodákiak, libánfalviak nemsokára eltűnnek, aztán égni kezdenek a buszok, a kocsik, amelyekkel a leitatott, lefizetett »legényeket« behozták."

A Marosvásárhely környéki cigányok megjelenése végérvényesen eldönti a csatát. Éjfél felé ha nem is néptelen, de csöndes a tér. Kísérteties kép: őrtüzek égnek mindenfelé, körülöttük elcsigázott magyarok, sokan sebesülten. Köröskörül romhalmaz a félhomályban. A krónikás megáll a fiatal fiúk, lányok mellett, ,,kávéval kínálnak, óvatosan kortyolok, soha nem esett jobban. Középkorú férfi halad el mellettünk, ökölbe szorított kezét felemelve vidáman odaszól: »Szép volt, fiúk!«" Senki sem válaszol. Azután a krónikáshoz fordulnak: ,,Mondd, Laci, mi lesz velünk?"
Virágot a kedveskéknek

A tanácstalan és kétségbeesett kérdés több mint indokolt. A vérengzés következményei beláthatatlannak tűntek már azon a lidérces éjszakán is. Az alig egy hete SRI néven újjáalakult Securitate, vagyis a Román Hírszerző Szolgálat elérte célját: a decemberi, forradalmasnak hitt események után megbátorodott, fejét felemelni kezdő magyarságot a szó szoros értelmében sokkolta a marosvásárhelyi pogrom, felgyorsult egy újabb kivándorlási hullám — még egy évvel az események után is érkeztek erdélyi, főleg marosvásárhelyi magyarok az anyaországba, és nem is titkolták, hogy kitelepedésükben 1990. március 19-20. játszotta a döntő szerepet.

Az időzítés ördögien körmönfontnak nevezhető: maximálisan kihasználták, hogy Magyarországon teljes exlex állapot uralkodott, alig egy héttel az első szabad választások már­cius 25-i első fordulója előtt, a Németh-kormány gyakorlatilag már szinte nem is létezett, új kabinetről természetesen még szó sem lehetett. A zavargásoknak öt halálos áldozata (három magyar, két román) és majdnem háromszáz sebesültje volt.

A pogromot koncepciós perek sora és általában a sajátságos balkáni igazságszolgáltatás tobzódása követte. Az igazi bűnösöket azóta sem vonták felelősségre, ugyanakkor például a magyar Cseresnyés Pál kálváriája közismert: a szerencsétlen ember hat évet töltött börtönben embertelen körülmények között, és úgy tönkretették, hogy azután kénytelen volt elhagyni szülőföldjét — mindezt azért, mert ő (is) vissza merészelt ütni. Nem jártak jobban a szegény környékbeli cigányok sem, falvaikat felgyújtották, tömeges megtorlásban volt részük.

Kezdetben az RMDSZ még bátran és következetesen kiállt értük - később már más lett fontosabb. A történtek után Oltyán László feljegyezte: a decemberi események egyik legjelentősebb román ellenzéki demokratájának kikiáltott Doina Cornea meglátogatta a kórházban a hodáki és libánfalvi sebesülteket, mondván: ,,Am adus flori, pentru dragi mei" — Virágot hoztam a kedveskéimnek.

Román támadás harangszóval

,,Végül mégis a megtámadott magyarok győztek. Megőrizték a főteret, és ezzel útját állták egy marosvásárhelyi és talán egy erdélyi tömegmészárlásnak is. És mégsem a magyarok győztek! Mert az előre eltervezett taktika bevált: a városban évekig ellenségnek nézték egymást a románok és magyarok. A lépcsőházakban a régi román lakótársak sok helyen nem köszöntek többé a magyaroknak. (És lehet, hogy fordítva is.) A magyarok pedig ezentúl fizikailag is veszélyeztetve érezték magukat, hiszen a hatóságok nem vizsgálták ki és nem büntették meg a bujtogatókat. [...] A rádióba beolvasott lemondásom után mégis meghívtak a városi tanács gyűlésére, ahol elítélték a történteket, és közös nyilatkozatban hívták fel a város lakosságát a megbékélésre. A gyűlésen én is felszólaltam: — Én nem értem, hogy ez miként történhetett meg. Hol voltak a hodáki ortodox papok — kérdeztem -, miért nem akadályozták meg a híveiket, hogy bejöjjenek gyilkolni Marosvásárhelyre? — Néma csend volt a válasz. Az ortodox kollégák megdöbbenve néztek rám. Amikor kimentünk, akkor súgta meg valaki: Hát nem tudod? Hodákon a papok gyűjtötték össze harangszóval az embereket, hogy induljanak Marosvásárhely ellen. Végül is így a románok győztek. Mert Marosvásárhelyen sokan leszámoltak azzal, hogy valamikor is egyenlő állampolgárnak nézzenek bennünket." (Csiha Kálmán volt erdélyi református püspök visszaemlékezése)



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szeretet.
  2010-09-28 16:46:26, kedd
 
  Az ember egy napon rádöbben arra,

hogy az életben igazán semmi sem fontos.

Sem pénz,

sem hatalom,

sem előrejutás,

csak az,

hogy valaki szeresse őt igazán.

(Goethe)

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A szeretetröl.
  2010-09-28 16:36:58, kedd
 
  Akármiben különbözzünk is,

közös bennünk, hogy szeretni vágyunk,

és azt is szeretnénk, hogy szeressenek.

Csupán az különít el egymástól,

ahogy megpróbáljuk megvalósítani.

Stephanie Dowrick

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mi a szerelem?
  2010-09-28 15:34:10, kedd
 
  Mi a szerelem?

Mi a szerelem? Alkalom
A hosszú szenvedésre;
Bár tenger kínja, vágya nyom,
Nem elég neki mégse.

Futó tekintet, úgy lehet,
Amely rabságba ejtett,
De úgy betölti életed,
Hogy már el ne felejted.

És rostokolsz a sarkokon,
Az árnyban meghúzódva,
S csak egy kérdésed van: vajon
Ma láthatod-e újra?

Nincs ég se, föld se már, s bolond
Szíved szorongva hordod;
Hiszed, mit félig súgva mond,
Eldönti majd a sorsod.

Hetekre dús emlékezet,
Egyetlen lassú lépte,
Hogy biztatón fogott kezet
És szeme rebbenése.

Üldöz fényével untalan,
Mint nap s a hold az égen;
Nappal mindig nyomodba' van
S éjed övé egészen.

Mert végzet, hogy e drága kínt
Magaddal hordd, a szívben,
S hogy úgy öleljen át, amint
Hínár ölel a vízben.

M.Eminescu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vágyom utánnad
  2010-09-27 22:10:13, hétfő
 
  Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.


(Rilke)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lennék
  2010-09-27 18:34:28, hétfő
 
  Laren Dorr: Lennék...

Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden orám
  2010-09-26 20:15:29, vasárnap
 
  Minden órám...
Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén búnak szentelem,
Rajtad elmém, ah, törődve hányom
S könyim árját issza kebelem.
Merre, merre tüntök hű szerelmek,
Melyek láncolátok szívemet?
Ha fogjátok forró szenvedelmek
Elborítni lángként éltemet?

Most is karján fényes Ideálnak
Még magasan rengnek álmaim,
Ah, de tündérvárán nem találnak
Méltó tárgyat többé lángjaim.
Fanni, Fanni, mint zefír utánad
Sóhajtásim szállnak úntalan,
Szűnj meg egyszer lélekvesztő bánat!
Szív, mért ingerlődöl hasztalan?

Zengtem égi dalt: mint alkonyában
Philoméla kertem bokrain,
S mind hiában folytak, mind hiában
Bájos hangok lantom húrjain.
Csillagokra fel remegve sírtam,
S fényektől nem jött vígasztalás;
Berkén Echót fájdalomra bírtam,
S jajgatásnak szólt csak jajgatás.

Isten hozzád eltűnt rózsapálya,
Isten hozzád elsírt nyúgalom!
Képed lelkem többé nem találja,
Dúló vészként zúg a fájdalom.
S bár a kor, borítva fátyolával,
Tőle messzebb messzebb elvezet,
Rám világít lobbanó fáklyával,
S visszavonz a bús Emlékezet.

S ah reményem mindegyik virága
Újra fonnyad szellemkebelén,
Újra sűlyed a szív boldogsága,
S régi sebben újra vérzem én!
S míg a gyötrelemnek visszérzése
Százszorozva tépi lelkemet:
Képzetemnek vészhozó lengése
Gyújt és kínos álmokkal temet.

Szállj homályba, s húnyj el fátyolodnak
Éjjelében bús Emlékezet!
Álmaid ha lassan alkonyodnak,
Nyúgalom tán nyújt még hű kezet.
Nyájas arcod visszasúgárzása
Enyhe fény a boldog napjain;
Nékem, ah, csak Léthe áradása
Hoz segédet kínom lángjain!
Kölcsey Ferenc



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
2010.08 2010. Szeptember 2010.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 52 db bejegyzés
e év: 465 db bejegyzés
Összes: 2908 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 245
  • e Hét: 2261
  • e Hónap: 8746
  • e Év: 97541
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.