Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 227 
Szállnak a darvak
  2010-09-30 15:29:12, csütörtök
 
  Szuhanics Albert

Szállnak a darvak

Szállnak a darvak,
vége a dalnak.
Így döntenek az
égi hatalmak.

Holtak az árnyak,
mind hozzád járnak.
Borzong a bőröd,
börtönöd őrzöd.

Ablakod alatt
gyűlik a sarad.
Félelem társad,
átjárja házad.

Szállnak a darvak,
vége a dalnak.
Holdtalan estén,
nyár ezüst testén.

Eljött az időd,
időnek előtt
állt meg a szíved.
Tudják a hívek.

Tükrön nincs pára,
lelkednek ára...,
Szemedre lebben
Thanatosz álma.

Szállnak a darvak,
vége a dalnak.
Hallgat a szíved,
az Isten hív meg...

Debrecen, 2010. 09. 29.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Örök visszatérés
  2010-09-29 17:59:09, szerda
 
  Szuhanics Albert

Örök visszatérés

Elég egy pillanat szerelembe esni,
szemeim sarkából csak rád kellett lesni.
Idők töredéke, másodperc-szilánkja,
és máris hozzád száll, lelkemnek imája.

Mert pillanat alatt, pillád rám emelted,
mélytüzű szemeddel lelkemet fellelted.
Lelkemet fellelted, lángra lobbantottad,
szerelem virágját számomra elhoztad.

Azonnal tudtam én, pedig sosem láttam,
hogy elért az érzés, pedig épp nem vártam.
Nem vártam szerelmet, még szabad lehetnék,
elvesztem, rab vagyok, nincs ebből menekvés!

Mint varázsütésre, megváltozott minden,
ahogyan eddig volt, úgy többé már nincsen...
Te vagy a szerelmem, itt élsz most már bennem,
bevésve lelkemben, újjá szültél engem...!

Arcom kipirulva, nyugalmat nem lelek,
szívem hevesen ver, ha veled lehetek.
Csak éretted múlik, éjjelem, nappalom,
könnyeim ezen túl, miattad hullatom...

Esdeklőn nézek rád, szívemben félelem,
szeretsz te is engem? Ím tiéd életem!
Érzed e lelkedben ezt a nagy szerelmet?
Mert ha te is érzed, nincsen már türelmed!

Mint kit idő sürget, egymás felé tartunk,
nem tudunk tettetni, feladjuk a harcunk.
Már forrón ölellek, összeforr az ajkunk,
könnybe lábad szemünk, egymást úgy akarjuk.

Végzetem asszonya, ím reád találtam,
időtlen az érzés te nálad és nálam.
Örök visszatérés, a kör újra zárul,
csak egy találkozás, s megy minden magától.

Debrecen, 2007. 09. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Őszi mese
  2010-09-28 21:40:08, kedd
 
  Szuhanics Albert

Őszi mese

Vége a nyárnak,
fellegek szállnak.
Ülnek mogorván
kék hegyek ormán.

Hűs esők esnek,
fáznak a testek.
Hull a falevél,
elszáll a remény.

Sapka van rajtam,
sáros a talpam.
,,Hol van a szép ősz?"
így szól a vén csősz.

Szállnak a darvak,
hűvös a harmat.
Dermed a lepke,
messze az este.

Ülök a téren,
sós kiflim kézben.
én szegény árva...,
nem telik másra.

Egy öreg veréb
szökdel közelébb,
Jó ha a madár
pár morzsát talál.

,,Ne félj kis veréb,
majd te kapsz elébb,
most veled eszem,
kedves vagy nekem."

Debrecen, 2010. 09. 21.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Lombhullás ünnepén
  2010-09-28 17:42:37, kedd
 
  Wass Albert

Lombhullás ünnepén

Mikor az erdőn,
a lélekerdőn,már félve lapul egy
őszi sejtelem,s a legelső leröppenő levél
ravatalozva áll a lelkeden
és eltemeted néma döbbenettel:
(hej, eltemetsz utána ezer-annyit!)
ezt megsirathatod,
hiszen ez a legelső halott,lelkednek első igaz bánata.
Nem szégyen, hogyha sírsz.
Ha majd az ősz lecsalta mind
aranylombját a régi fáknak
mesélheted az unokáknak:
,,napról-napra úgy gyöngült a fény..."
- mesélheted -
,,halálra táncolta magát a Napsugár
lombhullás ünnepén!"
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Őszi hangulat 2.
  2010-09-28 16:48:03, kedd
 
  Aranyosi Ervin

Őszi hangulat 2.

Az őszi Nap fejét
párnájára hajtja,
Hegy felett az arcát,
kis felhő takarja.
Sárgás fénye kopott,
nyárba belefáradt.
Árnyéka rőt-vörös,
kinézete bágyadt.
Színeit a múló
természetre festi,
bokrokra és fákra,
szemét rá mereszti.
Amerre csak ellát,
az ősz otthonában,
sárguló levelek
maradnak nyomában.
Sárguló levelek,
vörösek és barnák,
a kikelet zöldjét,
mind-mind eltakarják.
Végső színes bálra,
készül a természet,
árnyat adó lombot
fal fel az enyészet.
Levéltakaróját
a földre teríti,
hűvös őszi széllel
kedvünk keseríti.
Esővel önt nyakon,
a lelkünkbe gázol,
hosszú út porába
fényes csíkot mázol.
Szomorún pislákol
az ősz Nap sugára,
a hegy mögé bújik,
hagyjuk hát magára.
 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin versei  
Október
  2010-09-28 16:44:38, kedd
 
  Juhász Gyula

Október

A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.

Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.

A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már őszi pompa mind.

Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
Lelkemben vígan elringatok,
Megszépül lassan, ami rég volt,
De ez már októberi égbolt!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula versei  
Ősz
  2010-09-28 16:35:26, kedd
 
  BESSENYEI GYÖRGY

Ősz

A' természet gyermek, 's ifjú vólt tavaszszal
Ember-korra jutott a' gyümöltsös nzárral; [!]
A' deresült öszben öregszik meg végre,
Melly meg lankadván jut erötlenségre.
Szomorodik minden, ritkúlnak az Egek,
Húllott hó harmati ragyognak, s jegesek.
Zúzmarázok húznak be füveket fákat,
Hideg ködök fedik a' szöke halmokat.
A' szél zuhogása nem hallik füveken,
Nem igen zöröghet a' fa leveleken.
Tsak mormolva szalad a' száraz ágakon,
Süvölt a térségbe tövis-en, 's bokrokon.

Az egész természet meg halaványodik,
Színe az hideggel öszül 's rántzosodik.
Tsendesek erdeink, sárgúlnak bú-okba-
Húllatják levelek' gondolkozásokba.
Mellyek hogy szárazak szüntelen tsörögnek,
'S a' bújdosó széllel alá s' fel repdesnek.
Hideg ösz párkákkál gözölnek a' tavak,
Fejér fellegekkel borongnak az havak.
Minden terméseket takarnak a' téltül,
Hogy ne romoljanak fagyosúlt szélétül.
Mezö térséginkrül pusztúlnak a' vadak,
Erdöre, nádakra bértzekre nyomúlnak.

A' gondos természet meg fáradt, szunnyadoz
Javait ki adta; nyugszik már, 's álmodoz.
Fejér koporsóba fekszik nyugalmára,
Mellyet a' tél készít néki halálára.
Igy az ösz, öszítvén e' nagy természetet,
El múlik, 's utánna húzza a' rút telet.
 
 
1 komment , kategória:  Bessenyei György versei  
Kígyó
  2010-09-28 16:06:57, kedd
 
  Rónay György

Kígyó

Tanulj élni, mint a kígyó.
Mint a kígyó éltem én.
Tekeregtem lent a csilló
porban és fák közén.
Tölgyek odva volt a fészkem,
fészkemet sziszegve védtem
s ébren alva éjszakán
csillagom volt a magány.

Kelt a hold, a fénye tompán
csillant testem pikkelyén.
Várt a tisztás, útja hosszán
zajt se ütve szöktem én.
Néma volt az éj, az erdő,
úgy csodálta föltekergő,
homorítva szökkenő
táncaimat az idő.

Önmagamnak, illetlen,
láthatatlan jártam én
táncomat a hűs fövenyben
mélyen erdő rejtekén.
Megfeszült a testem íja,
mint a nyíl, ha ajzva, mintha
még egy tiszta pillanat
s elröpítem magamat.

Ifjúságom halhatatlan
gőgje zizzent ajkamon
s irhám elmaradt alattam
üresen az avaron.
Ifjú bőröm frissen itta
s harmatozva verte vissza,
másszínűn, a tiszta, lágy,
változatlan éjszakát.

Ezer irha van mögöttem
és én mégis egy vagyok.
Lassan úsznak el fölöttem
éjszakák és századok.
Ám a kígyó, váltva bőrét,
siklik egyre és előrébb
s azzal, amit elvetett,
nem szegényebb: teljesebb.

Barna voltam, kék vagyok ma
s holnap újra más leszek,
ám megőriztem ragyogva
minden elmúlt színemet
s majd, ha hófehérre váltam,
holdas, hűvös éjszakában
megcsillantom, látva ládd,
szivárványom spektrumát!

Meg ne próbálj fogni engem,
mint a kígyó siklom el.
Háromszögletű fejemben
szemem zöldje rádtüzel.
Szívedig hatol ragyogva,
megbűvöllek, mint a kobra,
s már ha látom: nem dobog,
büszkén tovább surranok.

Meg ne próbálj fogni: halld csak,
holdvilágos éjszakán
zengve, hogyha néha dalt ad
körülöttem a magány.
És a kígyó imbolyogva
táncol és a csillagokra
emeli föl büszke, szép,
halhatatlan üstökét.
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György versei  
Tréfálkozó őszi levelekkel
  2010-09-28 16:05:05, kedd
 
  Szabó Lőrinc

Tréfálkozó őszi levelekkel

Milyen száraz és hideg a lelkem,
pedig te melengetted a kezeid közt!

Milyen száraz és üres az ágyam,
pedig teleszórtad a csókok aranyával!

Csókok aranyával, arany levelekkel -
de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel. -

Nem tudok aludni miattad, álmomban is
ujjad simogatását érzem a homlokomon.

Csillogó gyíkok voltak az ujjaid,
arany gyíkok, és mellemen futkostak tegnap este.

De messze a tegnap, csókokkal arany levelekkel!
-Mondd, mért hagytál el a tréfálkozó őszi levelekkel?
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc versei  
Ha jön az ősz
  2010-09-28 15:55:10, kedd
 
  Wass Albert

HA JÖN AZ ŐSZ

Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?

Ha akkor eljössz:
áld`ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.

Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 227 
2010.08 2010. Szeptember 2010.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 227 db bejegyzés
e év: 3785 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 318
  • e Hét: 12846
  • e Hónap: 58276
  • e Év: 350570
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.