|
2011-01-11 21:27:16, kedd
|
| |
| |
Schmidt János: Búcsú bál
(2011. január 6.)
Zsákutcába siklik a tél,
csizmájában csiszlik a szél,
testén még egy fehér jelmez,
jégpáncélja megrepedez.
Rian, dörmög hosszan ásít,
roppan csontja csobbanásig,
libben lobban életlángja,
készül már a búcsú bálra.
Jégcsap végre nyitva marad,
vízkereszti forrás fakad,
táncol a nép, farsangba lép,
szalmabábu álmában ég.
Ropja Rózsa, perdül Péter,
bokréta vár szenvedéllyel,
tavasz hangja fülbe csendül,
szem a szembe csillagot szül.
Távol még, hogy cibere győz,
Konc király most kedvedre főz,
madzagon vár hús gazdagon
gyomor nem marad parlagon.
Ha már fújtak böjti szelek,
nem messze jön a kikelet,
zsákutcában ágyaz a tél,
álmod arról, hogy visszatér.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
