|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2011-01-11 21:12:36, kedd
|
| |
| |
1938. január 11.- Pest vármegyéjének élére szélsőjobboldali képviselő kerül
2011. 01. 11. kedd. - 18:50
Endre László 1895 január 1-én született Abonyban Gulner Irma és Endre Zsigmond felsőházi tag, szolgabíró gyermekeként. Apja főszolgabíró, anyai nagyapja országgyűlési képviselő, majd Pest megye főispánja, végül belügyi államtitkár volt. Endre gyermekkorát a családi birtokon töltötte, s bár az érettségi után szíve szerint erdész szeretett volna lenni, apai nyomásra a jogi egyetemet végezte el. Az első világháborúban többször megsebesült, hősiességéért kitüntették. 1918 őszén kezdte meg közigazgatási pályáját, de a románok bevonulása miatt elhagyta állomáshelyét és apja oldalán részt vett az ellenforradalmi mozgalmak szervezésében. 24 éves korában gödöllői szolgabíróvá választották. Politikailag antikommunista elkötelezettségét erősítette a kommunista diktatúra és a trianoni békeszerződés sokkja. Több nemzeti szervezetben (ÉME, MOVE stb.) vezető tisztségeket viselt.
Főszolgabíró
1924-1937 között az ország legnagyobb és legfontosabb járásának, a gödöllőinek volt a főszolgabírója, ahol a kormányzó nyári rezidenciáját rendezte be. Így Endre már korán a nagypolitika közvetlen közelébe került. Endre kitűnő jogászi és közigazgatási szakismereteit még ellenségei is elismerték. Már a húszas években találkozott Hitlerrel, és a korszak ismert antiszemitájával, az amerikai autómágnás Forddal is kapcsolatba került. Amerikai alapítványi pénzen egészségügyi mintajárássá tette Gödöllőt: a népszaporulat a duplájára emelkedett, tüdőgondozók, egészségházak, sporttelepek épültek. Politikai pályája 1921-ben kezdődött, amikor Prónay Pál vezérletével komoly eredményeket ért el a nyugat-magyarországi fel-kelésben. Ezt követően számos jobboldali szervezkedés (Magyar Országos Véderő Egyesület, Ébredő Magyarok Egyesülete, Kettős-kereszt Vérszövetség, Etelközi Szövetség) meghatározó egyénisége. Megszervezte a Fajvédő Szocialista Pártot, amelynek központját az Andrássy út 60-ban, a nyilasok, majd a kommunista Államvédelmi Hatóság későbbi főhadiszállásán rendezte be. Hazafias politikai ambíciói miatt előkészítette visszavonulását a közigazgatásból, és pártja hamarosan fuzionált a Szálasi vezette nyilaskeresztes párttal.
Pest megye
Amikor egy korrupciós ügy miatt a pestmegyei alispáni szék megürült, mégis a közigazgatás mellett döntött. 1938 januárjában önálló jelöltként a kormány támogatottjával szemben az ország legnagyobb megyéje, Pest-Pilis-Solt-Kiskun alispánjává választották. Alispáni munkája során hősiesen küzdött a földalatti szabadkőművesség, a kommunista és szociáldemokrata sejtek elszaporodása, a baloldali sajtó ellen. Ez utóbbi nem is maradt soha adósa: Lévai Jenő például már 1925-ben cik-kezett "Az Est"-ben ellene. (1946-ban aztán könyvet írt "Endre László, a háborús bűnösök listavezetője" címmel.) Ezt a posztot egészen a német megszállásig betöltötte. 1943-ban síkra szállt a zsidók elkülönítéséért, és kitelepítésüket szorgalmazta.
1944
A mérsékelt Kállay-kormány idején ezek a javaslatok nem valósulhattak meg, ezért visszakerültek Endre fiókjába, ahonnan 1944-ben kormányrendeletként bújtak elő. 1944 márciusában, a német megszállás után elfogadta az új belügyminiszter, Jaross Andor felkérését, és bár hivatalosan csak áprilisban nevezték ki államtitkárrá, már hetekkel korábban megkezdte a zsidórendeletek kidolgozását. Eichmann és Endre között hamarosan jó kapcsolat alakult ki, így az utóbbi, a zsidóügyek kezelésével megbízott államtitkár lett a Belügyminisztérium erős embere: "A zsidókérdésben a félmegoldások kora lejárt, gyors és határozott rendszabályokra van szükség", "Endre László a bolsevista és a zsidó veszély elleni védekezésről beszélt Hódmezővásárhelyen". A gettósítás első napján azt nyilatkozta, hogy "a város különböző helyeire tömörítik a zsidókat. Zárt zsidó lakónegyedek is lesznek."
A hónap végén Endre (Eichmann-nal együtt) vidéki körútra indult, és több tucat városban ellenőrizte a gettókat, gyűjtőtáborokat. A háborús körülmények körülmények ellenére Endre szerint a "zsidók elkülönítése" természetesen "humánus módon" történt meg. Szemleútjáról beszámolt a sajtó is. Néhány harsány cím: "Vitéz Endre László államtitkár ellenőrizte a sátoraljaújhelyi gettót", "A zsidóság Magyarországon egész nyíltan a bolsevizmus szálláscsinálója lett", "Vitéz Endre László nyilatkozik 34 városban végzett szemleútjáról. Gépfegyvereket és titkos rádió-leadóállomásokat is találtak zsidóknál". Június végén egy interjúban kijelentette: "Magának a zsidóságnak kell a zsidókérdés megoldására törekednie, különben bekövetkezik az őket fenyegető végső veszély!" Ekkorra az Auschwitz-Birkenauba deportáltak száma már (Európából) megközelítette a 400 ezret, a gettósítás és deportálás viszonyai közismertté váltak. A román kiugrást kihasználva Horthy menesztette a Sztójay-kormányt. Endre bevonult katonának, és a frontra indult.
Fő "bűne"
Köztisztelet övezte. Nem tartotta szégyennek, annál inkább hazafiúi kötelességnek, hogy az 1939. évi IV törvénycikket - a második zsidótörvényt - végrehajtsa. Fő,,bűne" az volt a zsidó mágnások szemében, hogy a nem zsidók számára is biztosítani kívánta a méltó megélhetést egy olyan országban, ahol a zsidóság lélekszáma a magyarságéhoz képest elenyésző, ámde politikai, gazdasági, kulturális befolyása viszont európai méretekben is páratlanul nagy volt. Az októberi nyilas puccs előkészítésében nem vett részt, de Szálasiék kinevezték "a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosává".
A zsidó bosszú
1945 tavaszán a nyilas kormányt követve Ausztriába menekült, ahol bosszúszomjas zsidók feljelentése nyomán hamarosan letartóztatták. Az amerikai zsidók kiadták a magyarországi zsidó kézbe került hatóságoknak, akik Jarossal és Bakyval együtt népbíróság elé állították, és halálra ítélték. A tárgyalás során megbánást nem tanúsított, a vádak nagy részét elismerte, kegyelmet nem kért. Akasztása előtt írt búcsúlevelében leszögezte: a zsidók kezében "van valóban a világuralom megvalósulása és elpusztít az útjából mindent, ami az új (zsidó) világállam felépítésében nekik akadályt jelent."
(www.hu.metapedia.org)
.
http://kitartas.mozgalom.org/publikaciok/1938-januar-11-pest-varmegyejenek-elere- szelsojobboldali-kepviselo-kerul |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-11 20:31:03, kedd
|
| |
| |
Ozdon sulyosan megvertek,majd benzinnel felgyujtottak egy cigany legenyt!!! Gyujtest szervezunk a megmaradt csaladtagok reszere.Kerjuk ha tudsz,SEGITS te is.Mar osszegyult 70 liter benzin . |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-11 20:21:20, kedd
|
| |
| |
Miért nem adják vissza a pofátlan végkielégítést?
A milliós végkielégítések pofátlanok a fideszesek szerint. Ennek ellenére csak 2005-ig és nem 2002-ig visszamenőleg adóztatták meg őket. Azaz úgy tűnt csak 2005 után váltak pofátlanná a végkielégítések.
Vajon hány fideszest vett rá Lázár a "pofátlan végkielégítések" visszafizetésére?
Lázár "30 milliós AUDI" János mentendő a helyzetet azt mondta, hogy megpróbálja rábeszélni a volt fideszes minisztereket a visszafizetésre. Nos egy újságíró utánakérdezett, hogy vajon mennyit adtak vissza a fideszesek a "pofátlan" pénzből. A következő válaszokat kapta öt volt minisztertől, a végén szavazhat a legpofátlanabbról.
Orbán (magyar hangja Szijjártó Péter válaszolt): a miniszterelnök ,,a hatályos törvényeknek megfelelően jár el". A törvények szerint neki nem kell, így nem fizet.
Hende Csaba: "törvényi kötelezettségének mindig eleget téve, az összes jövedelme utáni adót maradéktalanul befizette" - adott választ a Honvédelmi Minisztérium. Ő sem.
Stumpf. "Stumpf emlékeztetett: alkotmánybíróként nem tehet politikai tartalmú nyilatkozatot." Eddig azt hittük ez erkölcsi kérdés, bocs.
Demeter Ervin: "Nem gondolkoztam arról még, hogy mit tegyek, de a szóban forgó összegnél többet fizettem az elmúlt években jótékony célra." Lázár János nem kérte őt túl rámenősen, ha még el sem gondolkozott rajta. Aki találkozik vele kérdezze már meg hátha mégis befizeti.
Pintér Sándor nem nyilatkozik. Szegénynek így is csak 25 ingatlan (több nagyértékű lakás, ház, nyaraló) és 800 milló forint büszke tulajdonosa. (És nála feltételezni se merjük, hogy lenne nem bevallott vagyona...).
Aki tud olyan fideszesről, aki visszafizette volna, kérem jelezze...
Blikk/Egyenlítő
Aki pedig szeretné tudni, hogy nézhetett ki Lázár és Orbán beszélgetése a pofátlan végkielégítés visszaadásáról, annak itt egy verzió:
 -Elnök úr!
-Mondjad, Jánosom.
-Lenne rám néhány perce?
-Hát hogyne lenne, Jánosom! Te vagy a mi frakcióvezetőnk, hogy a bánatba ne lenne terád időm!
 -Köszönöm, elnök úr!
 -Hagyd már ezt az elnökurazást, Jánosom! Szólíts te is úgy, ahogyan a többiek.
 -Köszönöm. Szóval, Viktátor...
 -Viktátor? Hát ez meg mi a fene, Jánosom?
 -Bocsánat, Viktort akartam mondani.
 -Na, ki vele Jánosom, mi a pálya?
 -A végkielégítések visszamenőleges megadóztatásáról lenne szó.
 -Ez jó, Jánosom, nekem is tetszik. Láttad a kommancsok pofáját a parlamenti vita közben? Majd behaltam a röhögéstől, ahogy néztem a savanyú képüket.
 -Tényleg nagyon mókás volt. Hanem lenne itt valami.
-Mondjad Jánosom, megoldjuk.
-Tegnap benn voltam az egyik kereskedelmi tévében, ott kérdezte a riporter, hogy miért éppen öt évre visszamenőleg kell a végkielégítések után adót fizetni. Amikor pedig, így a riporter, az első Orbán-kormány távozó miniszterei és államtitkárai is nagy végkielégítéseket vettek föl.
-És te? Mit mondtál annak a firkásznak Jánosom?
-Szó szerint azt, hogy senki nem tiltja meg nekik, hogy ezt visszafizessék. Én azt gondolom, hogy ez lelkiismeret kérdése is alapvetően. És, ezt mondtam a kamerák előtt, meg fogok keresni minden érintettet, és jelzem nekik, hogy a frakció álláspontja szerint ez helyes.
-Nagyon jól mondtad, Jánosom.
 -Hát most itt vagyok, Viktor.
 -Látom, Jánosom, hogy itt vagy. Elmondanád, hogy miben segíthetek? Tudod, sok a dolgom...
 -Amikor 2002-ben távoztál a kormányfői székből...
 -... és ellenzékbe került a haza...
 -..akkor te, Viktor, 5 597 000 ezer forintot vettél fel. Ebből 3 525 000 ezret kellene visszaadni.
 -Három és fél milliót? Már miért kellene visszaadnom? Az a pénz nekem járt.
 -A törvény szerint, Viktor, tényleg járt. A jó erkölcs szerint viszont...
 -Tudom, Jánosom, hogy mi a jó erkölcs, a Szijjártó is mindig elmondja a tévében: visszaszerezzük a pofátlanul magas végkielégítéseket. Te, Jánosom, megfigyelted, hogy milyen mulatságosan mondja ezt a Szijjártó? Tőle tudom, hogy két napig gyakorolta a tükör előtt. Először mindig elröhögte magát, de végül sikerült neki. Ügyes fiú a Péter, lehet, valamikor őt nevezem ki utódomnak...De mondd, Jánosom, miről akartál velem beszélni?
 -A három és félmillióról, Viktor. Hogy vissza kellene fizetned.
 -A Fletó már visszaadta a pénzt? Vagy az a másik... a Bajnai.
 -Ők egy forintért voltak miniszterelnökök, Viktor.
 -De végkielégítést kaptak!
 -Kaptak, de nem vették föl. Továbbutalták valamilyen gyerekeket segítő alapítványnak.
 -Na, és azoktól nem lehet ezt a pénzt visszavenni?
 -Viktor, nem tetszene az embereknek. Éhes és beteg gyerekektől visszavenni a pénzt...
 -Jó, Jánosom, de áruld már el, tulajdonképpen mit akarsz te tőlem?
 -Mondtam már, Viktor. Vissza kellene fizetned a 3 és félmilliót. Tudod, a jó erkölcs, amiről mindig papolunk.
 -Miből, Jánosom, mondd meg nekem, miből fizessem vissza? Nagy a család, öt gyereket kell eltartani, tavaly Anikóval Mexikóban voltunk.
 -Értem, Viktor. Tehát nem fizeted vissza a három és félmilliót?
 -Most nézz meg alaposan Jánosom, madár vagyok én? Szőrös a hátam?
 -Nem tudom Viktor, még sosem zuhanyoztunk együtt...
 -Na, jól van, ezt megbeszéltük, Jánosom. Van még valami?
 -Nincs más, Elnök úr. Ennyi lett volna.
 -Szólíts csak nyugodtan Viktornak. Tudod, hogy nem szeretem a csendőrpertut.
Föld S. Péter dialógusa
http://egyenlito.blog.hu/2011/01/11/miert_nem_adjak_vissza_a_pofatlan_vegkielegit est
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-11 19:35:37, kedd
|
| |
| |
Ez már vicc! Fricznek kell megvédenie Orbánékat?
2011. január 11. 11:09
Koldus Kálmán - Hunhír.info
fricz-t.jpgOrbán! Odáig jutottunk, hogy kénytelenek vagyunk egyetérteni a gyűlöletkeltők, a szélliberálisok, a zöldre mázolt sárgás szörnyetegek azon megállapításával, hogy kommunikációs szempontból iskolapéldáját mutatta be kormányod a dilettantizmusnak, a szakértelemhiánynak, a butaságnak és a és a támadásokkal szembeni védekezésképtelenségnek. Ennyi alázás után kellett csak előhúzni Friczet a kalapból?
Miután a kozmopolita körök szarrá alázták Magyarországot és a magyarokat csak nagyon lassan és nehézkesen próbáltak reagálni az elmúlt években megszerveződött Fidesz közeli civilek. A Fricz Tamás politológus és más, jobboldali kötődésű közéleti szereplők által szervezett Civil Összefogás Fórum végre hallatja hangját, de megkésve, és bátortalanul. Ami érthető is annak tükrében, hogy bizony a Fidesz ifjú, jobbára libsi szemléletű törtetői elég sokat előszobáztatták az egykori főtanácsadót. Kubatov, talán te is lassan rájössz, hogy nem vagy akkora nagy arc, amint hiszed, és teljesítményed minimum hullámzónak értékelendő. A Kövér is visszavonhatná végre azt a hülye állítását, hogy ridegtartással kell kezelni az értelmiségünket.
A CÖF végre felívással fordult a világ országaihoz és médiumaihoz, erőtlenül. és meghunyászkodva, de legalább tett valamit. Megkésve bár, de talán nem teljesen összetörve.
A szöveg szerint civilként, magyarként és az Európai Unió polgáraiként felhívják a világ országainak és médiumainak figyelmét, ne hagyják, hogy hazánkban a 2010-es parlamenti választásokon súlyos vereséget szenvedett, a kormányzati hatalomból kikerült politikusok és pártok képviselői igazságtalan, megalapozatlan véleményeikkel egyoldalúan befolyásolják az Európai Unió soros elnöke, a Magyar Köztársaság megítélését, és ezzel tönkretegyék nemcsak Magyarország, de közvetetten az Európai Unió politikai és gazdasági jó hírét is.
Mint fogalmaznak, azok az emberek - köztük politikusok, közéleti emberek, újságírók, értelmiségiek - próbálják most országunk ellen fordítani a világot, akik két cikluson át maguk is közreműködtek abban, vagy tétlenül nézték, hogy országunk a korrupció és a szabadrablás terepévé váljon. (Nem embereknek, mocskos idegen érdekek és érdekcsoportok szolgálatában álló, melléktermék-házi hazaárulóknak kell őket nevezni.)
A felhívás visszafogott, de legalább a megfeleléspolitikától valamelyest eltérő része szerint a hatalomból törvényesen, demokratikus úton eltávolított réteg nem veszi tudomásul a választások eredményét, és tevékenységével nem csak Magyarországot, de rajta keresztül az Európai Uniót, magát a demokráciát is gyengíti. Meg kell őket nevezni. A magyarországi zsidóság beilleszkedő, a közös hazát építeni akaró többségére is szégyent hozó, helyzetüket megnehezítő rétege a fő uszító.
Fricz Tamásék arra kérik a világ és az EU tagországait", ne feledjék az elmúlt nyolc év legmegrázóbb magyar politikai nyilatkozatát: 2006-ban került nyilvánosságra az akkori magyar miniszterelnök beszéde, melyben szó szerint kijelentette, hogy a kormány a választások előtt éjjel és nappal hazudott a választópolgároknak.
Nem szabad feledni, hogy e beszéd nyilvánosságra kerülése után, 2006 őszén tíz- és százezrek tüntettek a politikai hazugság ellen Budapesten és más városokban az új szabad választásokért, ám erre a Gyurcsány Ferenc által vezetett hatalom a demonstrálók brutális megveretésével, az emberek bizonyítékok nélküli bebörtönzésével válaszolt, amelynek során lábbal tiporták az emberi jogokat, a szólás- és gyülekezési szabadságot" - áll a felhívásban.
"Felelős, európai és egyben magyar patriótaként, civilként kijelentjük, hogy támogatjuk a demokratikusan és nagy többséggel megválasztott kormányunk intézkedéseit. A magyar Parlament által meghozott döntések indokoltak, országunk gazdasági és erkölcsi talpra állását szolgálják. A Kormány azt teszi, ami a feladata: az európai erkölcsi és jogi normák megtartása mellett végrehajtja a választóknak tett ígéretét" - írja a CÖF felhívása, amelynek megfogalmazói kijelentik, hogy "teljes mértékben elkötelezettek az európai erkölcsi értékek és a közösségi jogszabályok tiszteletben tartása mellett". Na, ezt a meghunyászkodó, bizonyításkényszeres, megint a mások érzékenységét előtérbe helyező sületlenséget ki kellett volna hagyni. Ha valakik nyílt levelet fogalmaznak, jobban kéne élniük a világ legtökéletesebb nyelve adta lehetőségekkel.
Hunhír.info kommentár:
Természetesen magyar, politikai irányultságát tekintve konstruktív ellenzéki hírportálunk a magyarokat és hazánkat ért kozmopolita, kirekesztő, gyűlölködő, és hazánkat alázó, nevetségessé tevő írások, grafikák miatt maximálisan elutasítjuk a szabadkőműves vakoló megatahók és taknyos orrú bérfirkászaik, rajzolóik, az egész egy tőről metszett gyűlöletbagázs Magyarország-ellenes aljas, és a kitalált felsőbbrendűségüktől csöpögő primitív támadásait. Mint jeleztük, nem mindenben értünk egyet Friczékkel, kritikusan szemléljük a dokumentumukat, de csatlakozunk a felhíváshoz.
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=36593 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-11 18:56:22, kedd
|
| |
| |
ajjaj! ha alföldi elvtárs is olvassa ezt a hírt akkor biztos beleborzong zacskóilag... mert ugy ki tudja mit hoz még a jövő a magyar név jóhírének terjesztéséért...
Tömörüljünk tehát szoros egységfrontba Alfjoldi Elvtárs mögött
Ha ugyan nem ő tömörül mi mögöttünk... Jó lesz résen lenni...
a náci fenyegetés egyenes követezménye...remélem készen áll az útlevele ha tovább durvul a nemzetközi helyzet.
Meggyilkolta és kiherélte szeretőjét a portugál férfimodell
http://velvet.hu/sztori/2011/01/10/meggyilkolta_a_penz_miatt/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-11 18:31:47, kedd
|
| |
| |
Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot: A luganói tanulmány
A globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az úgynevezett Luganói tanulmány, amely a közeljövő folyamatait elemzi: Lényege: az ember felesleges. Minél előbb, minél problémamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek. A Zöldpók publikálta Dr Csath Magdolna egyetemi tanár tollából e tanulmány összefoglalóját bemutató Susan George: A luganói tanulmány című művének részletes elemzését , amelyet ismertetünk olvasóinkkal. Kérem olvassák véres komolyan.
A luganó-i tanulmány
"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.
"A luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.
A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szûk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyon is valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.
A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:
"Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját."
"Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."
A továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával zárjuk.
Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.
"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.
A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakértői kör.
1. A leselkedő veszélyek
Az ökológiai katasztrófák lehetősége
A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencse fiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.
Veszedelmes növekedés
Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előre viszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?
Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számba vennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.
A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.
A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.
A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.
Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.
Gengszterkapitalizmus
Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószer kereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.
Pénzügyi krízisek
Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.
A veszélyelhárító mechanizmusok
Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!
A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Közép-európai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.
Az ENSZ
Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszer termelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".
A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Unió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.
A globális cégek
A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.
A pénzpiacok szabályozása
Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből következik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.
Szabadság és korlátozás
A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.
A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.
2. Mi befolyásolja a jövőt?
A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni: A világ népességének növekedése, a fogyasztás mennyisége és minősége és azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.
A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.
A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.
Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.
Következtetések:
A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:
"minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."
Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?
Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!
Az alkalmazandó módszereknek: Olcsónak kell lenniük, nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni, az államoknak nem kell közvetlenül részt venni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.
Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.
Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet? A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő: ideológiai-etikai, gazdasági, politikai és pszichológiai.
Nézzük röviden ezek lényegét!
Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.
A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.
A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.
A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.
3. A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei
A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.
Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.
Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni?
Az elhalálozások számát növelő módszerek:
- kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
- a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
- esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
- magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
- elszegényítés, éhínség,
- a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
- olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
- környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
- a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
- a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék, élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek, egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;
- differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
- a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
- az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
- közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez, a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez, az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
Az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre), a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?); a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.
A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre. Abortusz és sterilizáció bátorítása; a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése; a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni; anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket; a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.
További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.
4. Zárógondolatok
Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói tanulmány" elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör" tagjai, és hol és mikor született meg a terv.
Susan George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból: elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljességgel lehetetlenek; elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a "grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és megvalósítása következhet; ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyon is valóságos.
Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére - egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv".
Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák. A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég ellen". De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.
A vég másféle is lehet
A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést: Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért? Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?
A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!
A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.
Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is. Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány "végső megoldása".
5. Utószó
A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.
Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.
Dr.Csath Magdolna, egyetemi tanár
(euroastra.info)
2009. október 06.
http://www.jovonk.info/2009/10/06/halj-meg-idoben-ne-okozz-masoknak-gondot-lugano i-tanulmany
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-11 18:29:12, kedd
|
| |
| |
Olvasó a holokausztkártérítésről
2011. január 11. 14:35
Hunhír.info
"Vasárnap este az m1 műsorán egy meglepően jó kis összeállítás volt az ún. chicagói-i MÁV perrel kapcsolatban, ahol is 95 holocaust túlélő v. annak leszármazottja kér a magyar államtól 1.800 milliárd forint kártérítést azért, mert a felmenőiket állítólag vasúton szállították a náci munkatáborokba. Röviden felsorolták azt is, hogy ki, mikor és milyen összeggel kárpótolta már eddig az áldozatokat, vagy azok családjait. Persze a felsorolás koránt sem volt teljes. Kevésbé publikus, hogy a magyar állam idei költségvetésében is van még mindig erre a célra elkülönített jelentős pénzalap" - írja olvasónk, akinek levelét alább közöljük.
Tisztelt Szerkesztőség!
Tegnap este az m1 műsorán egy meglepően jó kis összeállítás volt az ún. chicagói-i MÁV perrel kapcsolatban, ahol is 95 holocaust túlélő v. annak leszármazottja kér a magyar államtól 1.800 milliárd forint kártérítést azért, mert a felmenőiket állítólag vasúton szállították a náci munkatáborokba. Röviden felsorolták azt is, hogy ki, mikor és milyen összeggel kárpótolta már eddig az áldozatokat, vagy azok családjait. Persze a felsorolás koránt sem volt teljes. Kevésbé publikus, hogy a magyar állam idei költségvetésében is van még mindig erre a célra elkülönített jelentős pénzalap.
Érdekes volt látni az ezzel kapcsolatos zsidó (Köves Slomó rabbi) szánalmas igyekezetét arra vonatkozóan, hogy megmagyarázza, azt amit nem lehet.
Tudniillik, az ilyen és ehhez hasonló "kártérítési" követelések (amik az esetek túlnyomó többségében semmilyen konkrét adattal nincsenek alátámasztva) megvalósítják a generációkon átívelő kollektív bűnössé nyilvánítás tényét.
Mindezt teszik a kizárólagosan, világméretben privilegizált "holocaust" ürügyén. Holott tudjuk, hogy a történelem folyamán számos, sok esetben az áldozatok számát tekintve (a minden kétséget kizáróan a mai napig nem alátámasztott) a 6 milliós számot sokszorosan meghaladó népirtást követtek el, minden számonkérés és kárpótlás nélkül. (Kambodzsában a vörös khmerekáltal elkövetett, az észak-amerikai indiánok, az örmények körében lezajlott és dokumentált genocídium, vagy a nagy francia forradalom idején folytatott vérengzések, hogy a kommunizmus nevében - legtöbb esetben zsidók által elkövetett, levezényelt - százmilliók kiirtásáról ne is beszéljünk. Vagy említhetjük Paul Warfieldet is, aki az USA elnökének tudtával és beleegyezésével ledobta az atombombát Hiroshimára 700.000 ember közvetlen halálát okozva. Ugyan ez igaz Drezda szövetségesek által történő indokolatlan bombázására is, ahol az áldozatul esett emberekből rakott hullahegyeket úgy mutatták be a német mozikban, hogy azok a holocaust áldozatai. A német emberek körében ezt követően kirobban tiltakozási hullámot és felháborodást erőszakkal fojtották el. 1945-ben a hazánkat felszabadítani jött orosz katonák által elkövetett rémtettek, testileg és lekileg megnyomorított nők százezreinek sorsa is kevésbé "propagált" téma volt az utóbbi időkben. A II. Világháborúban délvidéken lemészárolt, vagy a felvidékről kitelepített magyarok tragédiája ma is velünk él, csak éppen nincs méltó iskolai megemlékezés róla. A sor szinte végtelenül folytatható......)
Kérdéseim a holocaust kárpótlással kapcsolatban:
1./ Mikor lesz ennek vége, hány generációnak kell még fizetnie az általuk el nem követett tettekért?
2./ Mennyi az az összeg, aminek kifizetése után kimondhatjuk, hogy kárpótolva lettek az érintettek?
3./ Ki fizessen, milyen alapon, no és kinek?
4./ Mindezt ki állapítja meg?
5./ Milyen objektív szempontok alapján?
6./ Van-e lehetősége annak, hogy a zsidókon kívül más népek is érvényesíthessék a valós kárigényüket?
7./ Ha nincs erre lehetőség, akkor annak mi az oka?
8./ Az ilyen esetekben mennyi az elévülési idő?
9./ Milyen egzakt tudomány állapítja meg azt a kritériumrendszert, aminek meg kell felelnie annak, aki a kárpótoltak körében szeretné tudni magát?
stb. stb. stb.
Mindezzel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a mai "hivatalos" történelem felfogásban - ezzel együtt a médiában - vannak kivételezett helyzetben lévő emberek, népcsoportok, akik kizárólag "ártatlan" áldozatként mutathatók be, teljesen szembe menve a valóságban mindenki által megtapasztalható tényekkel. Őket csak segíteni, támogatni, elfogadni és szeretni lehet. Az általuk elkövetett bűnökkel összefüggésben már nem említhető meg sem származásuk, sem etnikai, sem vallási hovatartozásuk (bár úgy is tudja a döntő többség, de amiről nem beszélünk, hát ugye az nincs.......).
Mindenkinek a fantáziájára bízom, kikre gondol, de 99,99%-os valószínűséggel látatlanban feltételezem, hogy a gondolata egyezik az enyémmel. Valószínűleg nem véletlenül.
Végezetül javasolnám az oktatási tárca illetékeseinek, rajtuk keresztül a kormánynak, hogy az iskolákban megrendezésre kerülő, kötelező holocaust emléknap alkalmával megtartott megemlékezések mondják el Kovács Pistikének:
Tudjuk, hogy édesapád rokkantnyugdíjas, tudjuk, hogy édesanyád munkanélküli, tudjuk, hogy a kivételezett kisebbséghez tartozó szomszédaitok élhetetlenné tették az egész családod mindennapjait, tudjuk, hogy a kilakoltatás fenyeget benneteket a két kistestvéreddel együtt, mert szüleid nem tudják törleszteni a devizahitelt amit felvettek, sőt még az árvíz által okozott károkat sem tudtátok helyreállítani, tudjuk, hogy most kell eltemetnetek nagyapádat, aki azért halt meg, mert a szívműtétjét többször is halasztani kellett az egészségügy alulfinanszírozottságából eredő meglévő várólisták miatt, még jó, hogy szegény nagyanyádat halálra erőszakolták a háborúban az oroszok és ezt nem érhette meg...... ........... ........... ............de értsd meg! Chicagóban jár az a fejenként 18,9 milliárd forint azoknak a szerencsétleneknek, és ha tetszik, ha nem, a magyar államon keresztül ezt rajtad is be fogjuk vasalni!!! Fizetni fogsz, mert ezt mi így tartjuk helyesnek, ha beledöglesz is!!!!
Aztán ne csodálkozzanak, hogy az iskolában nincs igény a holocaustra, és azon sem, hogy ne adj isten, antiszemita nézetek felé fordul egy-egy fiatal. Ki mint vet, úgy arat. Ez igaz minden kivételezett kisebbségre. Jó lenne, ha végre, valahára már észrevennék, hogy nem a magyar ember a kirekesztő és az eredendően rossz! Mi magyarok, ezt tudjuk magunkról régen.
És még valami. Úgy tudom, hogy a chicagói pernek van egy ma is Magyarországon élő, magyar állampolgárságú felperese. Jó volna, ha valamelyik média felkeresné, és személyesen megszólaltatná ezt a személyt, hogy valójában mi is az ő álláspontja ebben a kérdésben. Biztosan tanulságos lenne, és lehet, hogy segítene nekem is abban, hogy kissé másképpen lássam ezeket a dolgokat, hogy ne legyek ennyire nácirasszistafasisztakirekesztő...... .....
Boldog Új évet, Szebb Jövőt minden jó szándékú becsületes embernek!
egy vidéki magyar olvasó
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=36598 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-11 17:09:08, kedd
|
| |
| |
Dráma Budapesten
barikad.hu
2011, január 11 - 14:02
Ógörög drámákat megszégyenítő, a feszültséget végletekig fokozó mondatfüzéreket olvashatunk a főváros idei költségvetési koncepciójában
Cikk Front kép - 280x185:
Ógörög drámákat megszégyenítő, a feszültséget végletekig fokozó mondatfüzéreket olvashatunk a főváros idei költségvetési koncepciójában: ,,A kisebbik problémát okozó, rövid távon azonban közvetlen és igen komoly mértékű súlyosbító tényező az ismert, illetve ismertté vált, valamint jelenleg még feltáratlan vagy csak sejthető kockázatok sokasága a legkülönbözőbb területeken. Összességében ezek nagyságrendje oly mértékben riasztó, hogy minimálisan is az eddigi költségvetési tartalékok többszörösét igényli fedezetként."
,,A ciklus egészének gazdálkodási teljesíthetőségét tekintve tehát egyértelműen válsággal állunk szemben, válsággal kell megküzdeni." E sorokat Tarlós István, Budapest főpolgármestere jegyzi. Valójában nem is igazán kellene meglepődnünk a megállapításain, hiszen ahol Nokiás dobozban hordták szét a város vagyonát, nincs min csodálkozni. Ráadásul húsz évük volt rá. A halálhőrgés, siralom attól válik hiteltelenné, hogy Tarlós főpolgármester (Fidesz) pénzügyi tanácsadója Atkári János, volt főpolgármester-helyettes (SZDSZ). Egymásra találtak. Atkári 1990-től 2006-ig volt Budapest Bokros Lajosa. 16 évig kufárkodott a főváros vagyonával. Olyan apróságok körül bábáskodott, mint a vízművek, vagy a csatornázási művek privatizációja, illetve a 4-es metró építésének előkészítése. Meg is lett az eredménye. Miután pedig Demszkyvel elváltak útjaik, Bajnai Gordon (MSZP) tanácsadójának állt. És Tarlós Istvánénak. De más okok miatt is nevetséges előadni a királydrámát. Itt van mindjárt az elszámoltatás ügye, ami Budapesten a Jóistennek sem akar elkezdődni. Sőt - emlékezhetünk rá - Tarlós már a választási kampányban kézzel-lábbal hadakozott ellene. Szinte a kampánya része volt, hogy ,,nem lesz csontváz keresés". Nyilván alapos oka volt ezt mantrázni, hiszen a Fidesz húsz évig úgy tett a közgyűlésben, mintha gőze sem lenne az ott zajló pénzforgalomról. Amikor pedig látványosan megszavazták a Margit híd felújítására szánt összegek megduplázását - ami miatt a rendőrség azóta is nyomoz - már tényleg értelmetlenné vált számonkérésről beszélni. (Saját magát mégsem jelentheti fel az ember.) A főváros kasszájából hiányzó pénzek viszont ott vannak a magánzsebekben. Nem is mindig lopásból eredően, hanem elképesztő összegű szerződések segítségével. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a költségvetési koncepció leszögezi, hogy az érvényben lévő - értsd: az MSZP-SZDSZ által kötött - szerződéseket teljesíteni kell. De miért is? Felülvizsgálatról senki sem hallott? Közérdeket sértő megállapodást egyet sem kötöttek? Az ilyeneket ugyanis fel lehet, sőt fel is kell bontani.
Aztán itt van a Tarlós - Rogán párharc, természetesen a budapestiek kárára. Rogán Antal V. kerületi polgármester, fővárosi képviselő és parlamenti honatya, nem volt rest törvénymódosítást kezdeményezni arról, hogy a fővárost megillető idegenforgalmi adó átkerüljön a kerületi önkormányzatok feneketlen zsákjába. Tarlós minderre körülbelül annyit tudott mondani, hogy hát bizony ez nem illendő. A fővárosi költségvetés pedig bukott vagy kétmilliárd forintot. Mert két politikus nem bírja egymást elviselni és ott tesz be a másiknak, ahol csak lehetséges.
Mindezek végeredményeként Budapest polgárai 2011-re - és valószínűleg az egész választási ciklusra - olyan megszorító csomagot kapnak, amit még az IMF sem merne bevezetni. Üzemeltetési szintem egészségügyre a tavalyival megegyezően körülbelül 86 milliárd forintot szánnak, szociálpolitikai és oktatási feladatokra a múlt évinél 1-1 milliárddal kevesebbet, 14, illetve 41 milliárd forintot, míg kulturára kétmilliárddal kevesebbet, összesen 14,6 milliárdot. A tavalyinál ötmilliárddal kevesebb, 32 milliárd jutna tömegközlekedési feladatokra. Városrendezésre 631 millió helyett 294 milliót fordíthatnának, a lakásügyi feladatokra 564 millió helyett 60 milliót, a kisebbségek támogatására 121 millió helyett 42 milliót. Ezen kívül nem valósul meg több tömegközlekedési fejlesztés, leáll a kerékpárutak építése, a Városliget és a Nehru park rekonstrukciója, a Xantus János középiskola, két színház és egy kórház korszerűsítése.
Ha valami, akkor ez a dráma. Mellékszereplői a budapestiek. A főszereplőkről előbb írtunk.
barikad.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-11 17:07:10, kedd
|
| |
| |
Zsíros megbízások a kormánytól
barikad.hu
2011, január 11 - 15:22
A Blikk értesülései szerint a Nézőpont Intézet volt sajtófőnöke 1,7 milliós szakértői szerződést kapott a Közigazgatási Minisztériumtól (KIM), és a Nézőpont két elemzője is a KIM-hez került tavaly júniustól.
Az intézet egyik leányvállalata pályáztatás nélkül kapott 10 milliós szerződést négy hónapos sajtófigyelésre és elemzésre. A bulvárlap keddi számában felhívta a figyelmet arra tényre, hogy A leányvállalatot 2010. május 28-án jegyezték be és 3 hónappal később már el is nyerték a kormányzati szerződést. Ennél a leányvállalatnál dolgozott egyébként a KIM vezetőjének, Navracsics Tibornak az unokaöccse, az anyacégnél, a Nézőpont Intézetnél pedig a miniszter felesége volt munkatárs.
FH - barikad.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-11 06:58:55, kedd
|
| |
| |
2011-01-10. 20:57
A magyar ellenkezés nem, az uniós már számít Martonyinak, aki európai nyomásra már módosítaná is a médiatörvényt
A magyar külügyminiszter Párizsban hétfőn francia újságírókkal közölte, hogy Magyarország akár módosíthatja is médiatörvényt, ha az Európai Bizottság konkrét kifogásolnivalót talál benne - mondta el Martonyi János az MTI-nek telefonon.
A külügyminiszter egy francia újságíró-szervezet meghívására találkozott a sajtó mintegy 50 képviselőjével. Szó volt az Európai Unió soros magyar elnökségéről, a prioritásairól, gazdasági kormányzásról, az euró helyzetéről. A nagy vitát kiváltott magyar sajtótörvényről Martonyi elmondta az újságíróknak, hogy a kormány azt kéri, alaposan olvassák el a szöveget. "A megjelent ténybeli félreértések vagy tévedések a szöveg egyszerű elolvasásával is eloszlathatók. Nagyon sok helyen láttam azt, hogy a kiegyensúlyozatlan tájékoztatást pénzbírsággal lehet sújtani. A törvény szerint ez egyértelműen kizárt, a kiegyensúlyozatlan tájékoztatást szankció nem sújtja, pénzbírságot pedig egyáltalában nem lehet kiszabni" - emelte ki.
Martonyi közölte, hogy várja a Európai Bizottság "objektív, pártatlan véleményét". Hozzátette: "Ez a vélemény nyilvánvalóan egy alapos elemzésen fog alapulni; lehet, hogy lesznek ajánlások, javaslatok vagy felvetések. Mi ezeket nagyon tüzetesen meg fogjuk vizsgálni, és megnézzük ..., hogyan orvosolhatók. ... Semmilyen megoldás nem kizárt eleve, lehet szó a szabályozás kiegészítéséről, értelmezéséről, szükség esetén akár módosításáról is".
Martonyi a nap folyamán tárgyalt Laurent Wauquiez francia Európa-miniszterrel a magyar elnökségről. A francia miniszter szerint Magyarország felkészült, ezt megerősítette nyilvánosan és a szűk körű tárgyaláson is - közölte Martonyi. Hozzáfűzte: "bíznak bennünk, és én azt hiszem, semmi esetre sem szabad, hogy megengedjük, hogy eltérítsen minket bármi és bárki ettől a különleges, - azt kell mondjam - történelmi jelentőségű feladattól".
A felmerült témák között szerepelt a kohéziós politika, energiapolitika, mezőgazdasági politika. Budapest és Párizs között azért is szoros lesz az együttműködés, mert Franciaország tölti be a G8-ak, és a G20-ak elnöki tisztét, a magyar elnökség számít a folyamatos tájékoztatásra - mondta.
Fölmerült a Schengeni övezet kibővítése. Franciaország ellenzi Románia és Bulgária csatlakozását. "A magyar elnökség nagyon fontosnak tartja, hogy a kibővítés mielőbb megtörténjék, ugyanakkor látjuk azt is, hogy egyes tagállamok - többek között Franciaország - ezt most ellenzik. Keressük a valamennyi fél számára elfogadható megoldásokat. Ezekről én most nem nyilatkoznék, de az biztos, hogy a magyar soros elnökségnek egyik feladata az, hogy olyan rugalmas, keresztülvihető megoldásokat ajánljon, amelyek valamennyi félnek megfelelnek."
Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy az eredetileg márciusra tervezett csatlakozás esetleg egy félével történő halasztása lehet-e egy kompromisszumos javaslat, Martonyi azt felelte: "Ezt én most nem tudom megmondani. Most azt tudom mondani, hogy azon vagyunk, hogy a kiterjesztés mielőbb megtörténjék, és dolgozunk azokon a módozatokon, amelyek minden fél számára elfogadhatók."
(MTI)
http://kuruc.info/r/26/72344/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2011. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
670 db bejegyzés |
| e év: |
5608 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2409
- e Hét: 5511
- e Hónap: 16622
- e Év: 170118
|
|
|
Offline
