Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
A függőségről
  2011-01-24 18:41:59, hétfő
 
  Megdöbbentő, hogy a függőségnek mennyi különböző formája létezik.
Túl egyszerű lenne, ha csak a drogokról, a piáról és a cigarettáról lenne
szó. Azt hiszem, a leszokás legnehezebb része az elhatározás, hogy le
akarunk szokni. Úgy értem, okkal lettünk függők, vagy nem? Gyakran,
túl gyakran dolgok, amik kezdetben normális életünk egy részét jelentették,
egy ponton átlépik a határt, rögeszmévé válnak, kényszerré, irányíthatatlanná.
Ezt a mámort keressük, ezt a mámort, ami minden mást elhomályosít.
A függőséggel az a helyzet, hogy sohasem végződik jól, mert végül bármi
is hozott minket mámoros állapotba, idővel a jó érzés elmúlik, és felváltja a
fájdalom. Azt mondják, hogy addig nem szokhatsz le, amíg a padlóra nem
kerülsz. De honnan tudhatod, hogy mikor kerülsz oda? Mert nem számít,
hogy ez a dolog mennyire fájdalmas. Néha lemondani róla sokkal
fájdalmasabb.

Grace klinika







Link
 
 
1 komment , kategória:  Gondolatok 4.  
Füst szerelem
  2011-01-24 18:41:05, hétfő
 
  Csodáknak kertjében jártam,
Gondoltam, szakítok néked,
Ámde, mily hamvas a sárga,
Rózsaszín illata bódít,
Csak neked nyílnak,
Nem Te vagy a nap
Nem Te vagy a szél
S én csak nézlek csendesen,
Néha elfelejtelek, néha kereslek
Lehet nappal lehet éjjel,
Hosszú az út s rövid az élet
egy percet mikor veled lehetek,
Hogyan mondjam el Néked?
Eljött a szerelem,
Az ember az érzést,
Ünneppé vált e nap,
De jó volna megélni,
Behunyt szemmel is érzem
Amint simogatja testem,
Cirógat, incselkedik,
S én tűröm, mert sugarának,
Adja magát, én fogadom,
Amint az arcomat forrósággal,
Oly puha, bársonyos,
S én tűröm, Amíg lehet,
Addig tiszta tekintettel,
Mikor majd eggyé válok,
Én foglak simogatni ,
Hogyan mondjam el Néked?
Mit írjak e parányi lapra,
Ha nincs nevem a
Úgyis hiába mondanám!
Kutatom az éj homályát,
Hallgatom a néma csendet,
Milyen kár, hogy ily távol vagy
Szívem, lelkem fohászkodik,
Valaki sokat gondol Rád,
Valaki csak Téged szeret
S ez a valaki én leszek.
Valami oly édes érzés
mit irántad érzek,
Szeretsz-e úgy Engem ,
Hogyan mondjam el Néked?
Imádom, ahogy reggel
velem ébredsz,
Ahogyan hozzám bújsz,
Imádom, ahogy
eltűröd a hajamat,
Ahogyan csókolod az ajkamat,
Imádom, ahogy fölém hajolsz,
Ahogyan sóhajtozol,
Imádom, ahogy a testemet
Ahogyan biztosítasz arról,
Ahogyan a helyzetet
S ahogyan önzetlenül
Imádom, ahogy a végén
Ahogyan újra elragad a pillanat,
S ahogyan újra és újra
megadom magam.
Nagyon kedves vagy számomra!
Mert úgy szép az élet,
ha mindig szeretünk valakit!






 
 
0 komment , kategória:  Szerelem 2.  
Álmodban néha ott leszek
  2011-01-24 17:47:25, hétfő
 
  Álmodban
néha majd meglátogatlak,
mint régi jó barát jövök.
Szép csendesen,
léptem oly nesztelen lesz,
mint kertbe surranó ködök.

Árnyék leszek
és átölellek lágyan,
miként tájat a néma éj.
Csak nézem
arcodon az ifjúságod,
óvó figyelmemtől ne félj.

Míg szemedben
az édes álom úszik,
szemöldöködnek szép ívét
csodálom,
időm múltán tűnődve.
Nem oltja az szívem hevét.

Nézlek amíg
szépségeddel beteltem,
szavak nélkül tovább megyek.
Reménykedem,
álmodból tán fölrezzensz,
és kérsz, maradjak ott veled.

Szeicz János dr.





 
 
0 komment , kategória:  Álmok  
Az öregségről
  2011-01-24 17:45:23, hétfő
 
  Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni?
Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg
lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de
megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés,
elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.

Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is
szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is
kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem
miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a
tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm
ezek felett.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az
én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.
Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé
kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le
magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az
ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi
szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy
élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek;
mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz
magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a
régi szerelem emlékén.....és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a
testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik,
és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó
pillantásokkal.
Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is
néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra
emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört
volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy
gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az,
ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely
sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt
érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy
megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az
arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik
nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre
kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . Én nem teszek
fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot,
hogy ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom,
hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok
örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet,
mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd.
És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/

Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
Azokat pedig, akik csak érdekből, ideig, óráig voltak melletted, irigykednek,
gyűlölködnek, felejtsd el örökre!





 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 1.  
Amikor minden összejön
  2011-01-24 17:43:30, hétfő
 
  Amikor minden összejön,
és minden olyan borzasztó,
összeharapom a fogam,
és azt gondolom: igenis
hercegnő vagyok,
mégpedig tündérhercegnő,
és aki tündér, annak
semmi nem árthat és
semmi soha nem fáj.
Nem is képzeled,
mennyivel könnyebb
lesz a lelkem.

Frances Hodgson Burnett angol-amerikai író





 
 
0 komment , kategória:  Tündérek  
Csoki csodák
  2011-01-24 17:14:11, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Finomságok 1.   
Aput fürdetjük
  2011-01-24 11:47:23, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Nyár  
Szánkózás
  2011-01-24 11:45:58, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  GIF képek 1.  
A legszebb könnycsepp
  2011-01-24 11:29:44, hétfő
 
  Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe
a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált
egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta
könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a
napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl
korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta,
hogy szebb könnycsepp is van a világon.

Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az
égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent.
Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből,
keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét,
haldokló emberét Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp
is van a világon!

Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt
a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden
igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. A templom félhomályában
egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját
bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta
meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal
nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp,
miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie
a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal
nem tudta levenni róluk a tekintetét.

Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így
szólt hozzá:
- Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat
könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről
tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről
győzik meg a világot.

A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.





 
 
0 komment , kategória:  Történetek az életből 1.  
Szép festmény
  2011-01-24 11:22:28, hétfő
 
  Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka

Ha zene nélkül volna dallam
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall

Ha a csend beszélni tudna
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete is fehér volna talán
Vallomások, látomások
Víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek

(Adamis Anna)





 
 
0 komment , kategória:  Festmények 2.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2010.12 2011. Január 2011.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 427 db bejegyzés
e év: 2969 db bejegyzés
Összes: 34592 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1815
  • e Hét: 9386
  • e Hónap: 31653
  • e Év: 164207
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.