Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
"Pontosan tudták, mit visznek
  2011-01-08 23:38:04, szombat
 
 

"Pontosan tudták, mit visznek magukkal" - vadászat elhurcolt magyar műkincsek után

2010. december 14., kedd, 16:36


A magyar magángyűjteményekből a Szovjetunióba hurcolt szerencsésebb mesterművek ma orosz múzeumok falát díszítik, több ezer műkincs viszont raktárakban és magánembereknél várja a második világháború óta jobb sorsát. Konsztantyin Akinsa művészettörténész szerint addig várhatnak, amíg a magyar állam a sarkára nem áll és le nem ül tárgyalni az oroszokkal. A Magyarország és Szovjetunió közötti restitúciós, azaz visszaszolgáltatási ügyek szakértőjét a Budapest Art Fairen tartott előadása után kérdeztük. Beszélt tobbek között a szovjetek és a nácik eltérő zsákmányszerző módszeréről, a magyarországi fosztogatásokról és arról is, hogy mi sem tartozunk a restitúció európai bajnokai közé.


- Magyar műtárgyak ezrei továbbra is Oroszországban vannak, és az előadáson azt mondta, nem dohos pincékben őrzik őket, hanem magánszemélyeknél lógnak és közgyűjtemények raktáraiban várnak a sorsukra. Meg lehet becsülni, hol és mennyi elhurcolt magyar műtárgy kallódik?
- Magyar műalkotások ezreiről a mai napig semmi elképzelésünk sincs, hogy hol lehetnek, és ki vitte el őket. Nyom nélkül eltűntek.

Magyarország egyébként is a második világháború nagy rejtélye: a játék végén, 1944-ben fosztották ki, és a történések közel sincsenek olyan jól dokumentálva, mint például a berlini orosz fosztogatások. Magyarországon nem ugyanaz a sztori, mint amikor a németek bevonultak Párizsba. A németek ugyanis mindenütt nagyon németesen viselkedtek, műkincsgyűjtés közben is: a Párizsból magukkal vitt festményeket végigdokumentálták, műalkotásokról szóló jegyzékek ezrei keletkeztek, és ezek meg is maradtak.

Az orosz dokumentáció viszont nem volt ennyire precíz. Ma már tudjuk, hogy a kulturális minisztérium Magyarországra nem küldött helyi műalkotások listájával felszerelt művészettörténészeket (ezekről a brigádokról bővebben később), míg Nyugat-Lengyelországban és Németországban jártak ilyen brigádok. Magyarországon szupertitkos KGB-brigádok tevékenykedtek, csak akkor még máshogy hívták őket. Hogy pontosan mit csináltak itt, nem tudjuk. Annyi biztos, hogy bankokat akartak kirabolni, hogy valutához és aranyhoz jussanak. Amikor pedig a páncéltermekben műtárgyakra bukkantak, fogalmuk sem volt, mihez kezdjenek velük. A bankokban és a még ki tudja hol őrzött magángyűjtemények nyomtalanul eltűntek.

- Hány magyar műkincsről lehet pontosan meghatározni, hogy hol van?
- Az Oroszországban számon tartott magyar műalkotások száma száznál is kevesebb. Akad köztük mestermű, és van sok másodrendű alkotás is. Pontosan tudjuk, hol vannak, mivel két múzeum osztozik rajtuk: az egyik a Nyizsnyij Novgorod-i Múzeum, a másik a moszkvai Puskin Múzeum. Ők főleg a Hatvany-, a Herzog- és a Kornfeld-gyűjtemény darabjait osztották el egymás között.

- A Puskin Múzeumban többször rendeztek kiállítást olyan mesterművekből is, amelyek ezekből a gyűjteményekből származnak. A művek továbbra is ott lógnak a múzeum falán, noha Magyarország megpróbálta visszaszerezni őket.
- Bonyolult az ügy. Kezdetben, 1991 körül nagyon lelkes volt a magyar kormány. Hamar kiderült viszont, hogy az Oroszországban lévő mesterművek nem a magyar állam tulajdonát képezik, hanem a Hatvanyk, Herzogok, Andrássyk, illetve az ő leszármazottaik a tulajdonosok. Ilyen helyzetben az egyes országok kormányai eltérő módon reagálnak: amikor Magyarország megértette, hogy nem kapja vissza a műveket, ejtette a kérdést, ami szerintem nagy hiba. Ezzel szemben például a németek kiállnak az állampolgáraik magántulajdonáért. Ez az ügy ráadásul azért is bonyolult, mert az említett családoknak külön-külön is meggyűlt a bajuk a magyar állammal. A Herzog-örökösök például többször beperelték a magyar államot - mindeddig sikertelenül. Nagyon nehéz pillanat lesz Magyarország számára, amikor egyszer majd a Nemzeti Múzeumból vissza kell adni a tulajdonosnak a gyűjteményt.

Én mindenesetre bízom abban, hogy a magyar kormány egyszer csak észbe kap, nekifeszül az ügynek, és eléri Oroszországnál, hogy legalább azokhoz a dokumentumokhoz hozzáférhessen, amelyek az orosz megszállás során keletkeztek. Erélyes fellépésre lenne szükség, le kéne ülniük tárgyalni az oroszokkal. Az oroszok nagyon bonyolultak, nem valószínű, hogy egyik napról a másikra menne a dolog, de kitartással el lehetne érni eredményeket.



- A szovjet katonák parancs alapján a Vörös Hadseregnek vagy önkényesen maguknak fosztogattak inkább?
- Biztos, hogy sok szovjet tiszt magánemberként vitte el a műalkotásokat. Nem egy szovjet magánfosztogatási eset került már napvilágra. Az utóbbi tíz évben sok olyan alkotás bukkant fel az orosz piacon, amelyről kiderült, hogy magánszemély lopta el. Jobbára azért derülnek ki ezek az esetek, mert az idős tulajdonosok meghalnak, a hozzátartozók pedig eladják a vagyonukat. Éppen ezért bízom abban, hogy előbb vagy utóbb ismeretlen magyar műtárgyak is megjelennek a piacon. Mostanáig viszont nem láttam egyetlen fontos magyar alkotást sem, pedig követem a történéseket, ismerek olyan embereket, akik folyamatosan rajta tartják a szemüket a piacon. Szóval a kérdés továbbra is az, hogy hol vannak ezek az alkotások.

- Részben az ön fordulatokban gazdag tevékenységének köszönhető, hogy az orosz állam 2006-ban visszaadta Magyarországnak a Sárospataki Könyvtár egy részét a Nyizsnyij Novgorod-i Könyvtárból. Tettek ezen kívül más lényeges restitúciós gesztust Magyarország felé?
- Semmit. Ennek a történetnek pedig volt két nagyon kalandos pontja: ahogyan tudomást szereztünk a könyvek létéről és ahogy bebizonyítottuk, hogy tényleg léteznek. Feltételezni lehetett, hogy a Nyizsnyij Novgorod-i Könyvtárban vannak olyan könyvek, amelyek a Sárospataki Könyvtárból származnak. Ezt egy könyv miatt lehetett sejteni, amelyre egy helyi művészettörténész révén tettünk szert. Valaki korábban valószínűleg ellopta a könyvtárból és eladta egy antikváriumnak, így került a művészettörténészhez. Nagyon valószínűnek tartottuk, hogy a könyv a Sárospataki Könyvtárból származik. A másik bizonyító nyom egy prospektus volt a nyolcvanas évekből, amelyet egy ott dolgozó nő nyomott a kezünkbe, és amely bebizonyította, hogy a gyűjtemény valóban ott van Nyizsnyij Novgorodban. A prospektus a könyvtár anyagát tartalmazta, és ott voltak a sárospataki ősnyomtatványok. A könyvtár igazgatója persze ezt letagadta, amikor az akkori magyar nagykövettel erre rákérdeztünk. Tény, hogy ez volt az egyik legizgalmasabb kaland, ami valaha történt velem. De akkor még egészen más időket éltünk, és az akkori magyar nagykövet is nagyon elkötelezett volt, egy igazi harcos.

- Úgy tudom, hogy az orosz törvény, amely a 2. világháborúban a Szovjetunióba került kulturális kincsekről szól, nem túl kedvező az ilyen esetekre nézve.
- Hát nem. Az orosz törvény azt mondja ki, hogy ha olyan alkotásról van szó, amely a háború alatt tűnt el egy magyar múzeumból, a múzeumnak esélye sincs, hogy visszakapja. Az állami múzeumoknak azért nincs esélyük, mert az orosz törvény úgy rendelkezik, hogy mivel a magyarok a náci Németország szövetségesei voltak, nem kell, hogy visszakapják a műveket. Ha egy magángyűjteményről van szó, amelynek tulajdonosa a holokauszt vagy politikai elnyomás áldozata lett, már van egy kis esély. Amennyiben az alkotások az egyház tulajdonát képezték, elég nagy az esély. Ebből is látszik, hogy a magyar Kornfeld-gyűjteménynek vagy az Andrássy-gyűjteménynek van némi esélye arra, hogy visszakerüljön a tulajdonoshoz.

Vegyük a Kornfeld-gyűjteményt: még ez a szörnyű törvény is elismeri, hogy a tulajdonos faji üldöztetés áldozata. Mivel az orosz törvény szerint ez ugye a kivételek közé tartozik, őt megilletik az alkotások. A helyzeten az sem változtat, hogy ki az örökös, a jog szerint elvileg már holnap vissza lehetne küldeni Magyarországra a gyűjteményt. Báró Kornfeld egyébként úgy döntött, hogy az egész gyűjteményt a magyar államnak adja. Ebből is látszik, hogy különböző tulajdonosok eltérően döntenek a visszakapott gyűjteményükről. A tulajdonos ráadásul mindazok ellenére döntött így, hogy Magyarország finoman szólva nem volt túl kegyes hozzá. Ez egy nagyon komoly gyűjtemény, amely ma is Nyizsnyij Novgorodban van: gyönyörű középkori faszobrok, a Szépművészeti Múzeum remek dekorációja lehetne.

Fotó: Magócsi Márton [origo]

Néhány évvel ezelőtt egyébként volt egy konferencia a Harvard egyetem jogi karán, ahova seregnyi jogászt meghívtak. Ők kórusban azt kántálták, hogy ez bizony egy nagyon rossz törvény, ami nincs harmóniában egyetlen nemzetközi egyezménnyel sem.

- Vannak törekvések a törvény megváltoztatására?
- Biztos, hogy valamikor meg fog változni, mert egyszerre több érdek is ezt diktálja, és nagy a nemzetközi nyomás. Azt viszont nehéz megmondani, hogy mikor.

-Az előadáson azt mondta, hamarosan bejelentik, hogy a nácik is rengeteg magyar műalkotást zsákmányoltak.
- Még dolgozunk a bizonyítékokon, mindenesetre ez egy nagyon érdekes eset: egyelőre nem világos, mik voltak a módszereik, és hogyan vitték el a műkincseket. Annyi viszont biztos, hogy szép számmal voltak köztük magyar magángyűjteményekből származó műalkotások is, és az is teljesen biztos, hogy ezt be fogjuk tudni bizonyítani. Ebben a pillanatban viszont ennél nem mondhatok többet.

- Hogy kell elképzelni a németek és az oroszok munkamódszerét? Nagyon eltérő volt?
- Amikor a németek megérkeztek a megszállt országokba, nem tehették meg, hogy csak úgy felkapják a műtárgyakat, amennyiben a tulajdonosok nem voltak kommunisták vagy zsidók. Például nem sétálhattak be csak úgy a Louvre-ba, és nem csaphatták a hónuk alá az összes alkotást, amire szemet vetettek. Tegyük fel, hogy Göring akart egy szobrot: nem vihette magával, úgy kellett tennie, mintha egy csere révén jutott volna hozzá, és azt is el kellett játszania, hogy a cserével a Louvre is milyen jól jár. Próbálták megőrizni a törvényesség látszatát - ami persze csak látszat volt. Azért még így is sikerült jó néhány alkotást elvinniük a Louvre-ból.

Az oroszok máshogy jártak el, különösen a náci Németország szövetségeseinél. Az ilyen országokból mindent vittek, ami mozdítható volt. Jól fel voltak készülve, jól ki voltak képezve, és remek listákkal érkeztek: a kulturális minisztérium brigádjaiban magasan képzett művészettörténészek voltak. Már 1943 elején gyártották az egyes országokról a listákat, amikor még fogalmuk sem lehetett, mi lesz a háború kimenetele. Hamburgba és Lipcsébe például már úgy érkeztek, hogy pontosan tudták, mit akarnak magukkal vinni; de mint mondtam, Magyarországra furcsamód nem készült ilyen lista.

- Fel szokták kérni magánszemélyek vagy intézmények műkincsvadászatra?
- Nem túl gyakran, de előfordul, hogy a kutatások egy bizonyos fokán felkeresnek tanácsért, de én inkább intézményeknek, szervezeteknek dolgozom a világban mindenfelé. Magánszemélyek inkább ügyvédekhez szoktak fordulni, ma már elképesztő profi kutatók vannak, akik direkt az eltűnt magángyűjteményekre specializálódtak.

- Előfordult, hogy munkája miatt közvetett vagy közvetlen veszéllyel vagy politikai nyomással találkozott?
- Igen, különösen, amikor az egészet elkezdtem Oroszországban. Nagyon fiatal voltam, halvány fogalmam sem volt, mibe nyúlok, rettentően idealista voltam, azt hittem, hogy egyetlen hónap alatt minden probléma megoldódhat. A hasonlóan elvetemült kollégámmal együtt az volt a szerencsénk, hogy akkoriban a KGB-nek rengeteg sokkal nagyobb gondja is volt, mint mi (nevet). Az viszont tény, hogy ezek az ügyek kockázatosak, van, aki nyomással is szembesül. Ennek az az oka, hogy a világ sok pontján még mindig politikailag terheltek ezek a témák.

Fotó: Magócsi Márton [origo]

- Gondolom, az sem mellékes, hogy itt nagy pénzek forognak.
- Igen, de a pénz egyszerűbb kérdés, mert a pénz csak a világ civilizált részén jelenik meg a játékban. Vannak melegebb helyszínek, mint például az orosz magángyűjtemények piaca. A világ legtöbb művészeti piacán elszámolnak tízig, mielőtt eladásra bocsátják vagy megveszik a bizonytalan eredetű műveket. Oroszországban természetesen nem ez a helyzet, gond nélkül árulnak lopott dolgokat. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a magyar műtárgykereskedők száz százalékig elővigyázatosak lennének.

- A mesterművek hamisítása külön iparággá vált. Az ellopott műkincseket is hamisítják?
- Furcsamód igen. Éppen néhány hete láttam egy állítólagos francia műalkotást, amelyet a nácik raboltak el Párizsból, és hamis náci pecsét volt rajta. Különös csavar az egészben, hogy ha igazi lenne, nem lehetne eladni a legális műkincspiacon. Szóval manapság még hamis náci pecsétet is lehet látni a "nácik által elrabolt" hamis festményeken.

- Ha manapság restitúcióról, illetve hadizsákmányként elrabolt műkincsekről beszélünk, szinte automatikusan a második világháború kerül szóba. Vannak régebbre visszanyúló vitás ügyek is?
- Igen, de a második világháború van leginkább szem előtt, mivel ekkor történtek a leghihetetlenebb dolgok. Olyan volt ez az időszak, mint amikor az elefánt bemegy a porcelánboltba. Egészen ipari méreteket öltött a lopás.

- Mi az aktuális restitúciós trend?
- A restitúció egyrészt a művészetről, másrészt a tulajdonról szól; és egy nagyon kellemetlen, nagyon fájdalmas folyamat. Emellett van néhány állandó téma: a legelfogadottabb nézet, hogy léteznek a közjavak, és létezik a magántulajdon. A közös tulajdon a múzeumokban van, mindenki láthatja, de ha visszakerül magánkézbe, láthatatlanná válik - ezt főleg a múzeumok szeretik hangoztatni. Ez ugyanakkor nem egy komoly hozzáállás, mivel sokszor előfordul, hogy a magángyűjtő vagy leszármazottai visszakapják a rengeteg nullára végződő összegű képeket, aztán előbb vagy utóbb múzeumoknak ajándékozzák őket. Mint amilyen az előbb említett Kornfeld-gyűjtemény esete. Sokszor annyira drága műalkotásokról van szó, hogy nem tanácsos huzamosabb ideig magánkézben tartani őket. Az utóbbi időkben a piacon felbukkant restitúciós művek közül is több kötött ki múzeumokban.


Emellett nagy a nemzetközi nyomás is. Nemzetközi konferenciákon sok ország megígéri, hogy változtat a gyakorlatán és a törvényein, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy tényleg megteszik. Magyarország sem tartozik egyébként Európa restitúciós bajnokai közé. Különben meg teljesen mindegy, hogy melyik jogi rendszerhez igazodunk, nem lehet elfelejteni és megbocsátani, ami a második világháborúban történt. És nincs nagy különbség aközött, hogy a németek vagy az oroszok tették, vagy éppen a magyarországi nácik.


A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://www.origo.hu/kultura/20101213-konsztantyin-akinsa-muveszettortenesz-restit ucio-sarospataki-konyvtar-mukincslopas-szovjetunio.html
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Jön a magyar Thomas, a gőzmozd
  2011-01-08 16:19:54, szombat
 
  Jön a magyar Thomas, a gőzmozdony

2011. január 8., szombat

Nagy sikerre számíthat

Az m2 új programtervében helyet kapott egy igazi klasszikus magyar változata is: a Thomas, a gőzmozdony magyar gyártású átiratában a Békéscsaba-Püspökladány vasútvonalon játszódhatnak az események.

,,Az animációs sorozat a 2-5 évesek megfelelő nevelését tartja szem előtt, éppen ezért hagytuk benne azokat az epizódokat, amikor Tufát, a kis tolatómozdonyt mássága miatt kiközösítik a barátai, vagy amikor a francia gyártású Pierre, a metró nem kapja meg a típusengedélyt." - nyilatkozta Dobos Menyhért, az m2 megbízott műsorigazgatója.

A gyerekek magyar történelmet is tanulhatnak a sorozatból: az egyik retrospektív részben például Radu, a gonosz román mozdony ellopja a szenet a pályaudvarról, míg egy másik epizód azt dolgozza fel, ahogy a Főigazgató bezárja az alig használt szárnyvonalakat, ám vonatbaleset áldozata lesz.

,,A gyerekek imádni fogják a komikus karaktereket is, ott van például Karcsi, a BR185-ös, aki folyton késik felsővezeték-szakadás miatt. A lurkók garantáltan jókat fognak kacarászni." - mondta el Káel Csaba filmrendező, aki Munkácsy-filmjének forgatási szüneteiben rakta össze az m2 gyereksorozatát.

A sorozat hangban is nagyot ígér: a főszereplő Koppány, a Bzmot magyar hangja Eperjes Károly lesz, míg Tufát várhatóan AFC Tomi fogja alakítani, az ütközés miatt értelmi fogyatékossá lett Pupit, a poggyászkocsit pedig az elismert popsztár, Fluor kelti majd életre . Információink szerint a gyártás az utolsó fázisban van, a Szalai Annamáriából és Szijjártó Péterből álló tesztközönség pozitívan fogadta az első évadot, utóbbi állítólag még meg is könnyezte Pupi balesetét.


http://hircsarda.hu/4-kultura/16139-jon-a-magyar-thomas-a-gozmozdony/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elvallástalanodás Németországb
  2011-01-08 15:44:58, szombat
 
  Elvallástalanodás Németországban

2011. 01. 6. csütörtök. - 19:27
A németek 28%-a abszolút nem hisz Jézus Krisztus létezésében. Persze, aki hisz benne, az sem követi...

A német származású felnőtt lakosság 28 százaléka nem hisz abban, hogy Jézus Isten fiaként 2000 évvel ezelőtt a földön élt. A ,,Perspektive" magazinnak készített 1000 felnőttet megkérdező reprezentatív felmérés eredményét múlt héten hozták nyilvánosságra.

A felmérés szerint minden ötödik protestáns és a katolikus vallásúak 14 százaléka erősen kételkedik vagy egyáltalán nem hisz abban, hogy Jézus Isten fiaként jött a világra. A megkérdezettek bő egyharmada (36 százalék) biztosan hiszi, hogy Jézus, mint Isten fia a földön élt. Minden negyedik német ember (26 százalék) ,,talán" lehetségesnek tartja Jézus létezését, írják a felmérés elemzői.

A német fiatalok különösen szkeptikusak: ennek megfelelően a 18 és 29 év közöttiek csak 23 százaléka válaszolt a kérdésre, hogy Jézus Isten fiaként született-e a földre? - egyértelmű igennel, míg ez a 65 év felettieknél 44 százalék. A katolikusokok 53 százaléka, az evangélikus keresztények 42 százaléka válaszolt igennel a fenti kérdésre.

(Igen.hu - Szent Korona Rádió)
.
http://kitartas.mozgalom.org/friss-hirek/elvallastalanodas-nemetorszagban
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ül a koldus az aluljáróban,
  2011-01-08 14:50:38, szombat
 
  Ül a koldus az aluljáróban, szegénynek hiányzik mind a két lába. Odamegy hozzá egy ember, bedob egy ezrest a kalapjába és mondja: -Papa, tessék itt egy ezres, vegyél rajta új cipőt. A koldus egészen elkeseredik, elkezd sírni, hogy mondhat valaki neki ilyent.
Olyan keservesen sír, hogy odamegy hozzá egy rendőr: -Mi a bajod koldus, miért sírsz ennyire?
- Ne is mondja biztos úr. Látja nincs lábam, erre idejön egy ember, ad egy ezrest és azt mondja, vegyek rajta új cipőt. Hát milyen ember az ilyen?
- Miért nem rúgtad seggbe? kérdi a rendőr.
A koldus egészen kiborul, olyannyira, hogy beviszik az idegosztályra. Megkérdezi tőle az orvos, hogy miért van ennyire elkeseredve. Képzelje doktor úr, nincs lábam, koldulok az aluljáróban, odajön egy ember, ad egy ezrest, hogy vegyek rajta új cipőt. Elkezdek sírni, odajön egy rendőr, aztán megkérdezi, miért nem rúgtam seggbe. Hát én teljesen elkeseredtem, hogy lehetnek ilyenek.
-Nyugalom, nyugalom, mondja az orvos. Majd mi itt talpraállítjuk!
 
 
0 komment , kategória:  Humor  
"Próbapert" indít a Jobbik a
  2011-01-08 14:39:26, szombat
 
 
"Próbapert" indít a Jobbik a Médiahatóságnál

barikad.hu
2011, január 8 - 14:13


"Utoljára a Kádár-rendszerben volt hasonlóan egyoldalú a közszolgálati híradó, hogy szinte csak a regnáló politikai erő véleménye jelenik meg."


Mirkóczki Ádám a Jobbik szóvivője mai sajtótájékoztatóján a Republicon Intézet tanulmányát elemezte, amely az m1 Híradóját vizsgálta a költségvetés elfogadását megelőző héten és azt összehasonlították az egy évvel ezelőtti ugyanezen időszakkal.

A Jobbik szóvivője szerint az elmúlt 20 év egyetlen kormányzati ciklusában sem volt ilyen torz, ilyen egyoldalú híradás.

Felhívta a figyelmet, hogy utoljára a Kádár-rendszerben volt hasonlóan egyoldalú a közszolgálati híradó, hogy szinte csak a regnáló politikai erő véleménye jelenik meg. Ez a botrányos hírközlés cáfolja is egyben azt a kormánypárti sokszor hangoztatott véleményt, miszerint: ,,Nem akarjuk elhallgattatni az ellenzéket"

A szóvivő szerint Rákay Philip legfontosabb feladata, hogy képes lesz-e pártpolitikai elkötelezettségén, feltétel nélküli lojalitásán felülemelkedni és eleget tenni a kiegyensúlyozott hírközlés elemi feltételének. Ha nem már most távozzon, mert alkalmatlan.

Idézte Orbán Viktort, aki pénteken így fogalmazott Barrossóval tartott közös sajtótájékoztatóján: ,,Ha úgy látjuk, hogy a médiatörvény gyakorlati megvalósulásánál bármilyen politikai aggály igazolódik, készek vagyunk azokat orvosolni"

Mirkóczki Ádám rámutatott, hogy ez az eset mintegy prototípusa, főpróbája lehet ennek a politikai aggálynak, hiszen a Napnál világosabb, ha ezt a jelentést (amit közel sem a Jobbik készíttetett) nem követi szankció és nem változik a hírközlés kiegyensúlyozatlansága, a politikai aggály egyúttal indok a miniszterelnök szavai szerint a változtatásra...

A jobbikos politikus sajtótájékoztatója végén közölte: A Jobbik nevében a Médiahatósághoz fordulok beadványommal, amely vizsgálatot követel és az m1 híradójának eddigi hírszerkesztési gyakorlatát hivatott megtiltani.

barikad.hu


http://barikad.hu/pr%C3%B3bapert_ind%C3%ADt_jobbik_m%C3%A9diahat%C3%B3s%C3%A1gn%C 3%A1l-20110108
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Óriási érdeklődés Hitler irán
  2011-01-08 13:53:14, szombat
 
 

Óriási érdeklődés Hitler iránt, rekordszámú látogatót vonzott a róla szóló kiállítás

2011. január 08. 12:51
Hunhír.info

A nagy sikerre és a látogatórekordra való tekintettel meghosszabbítottak Berlinben egy Adolf Hitlerről szóló kiállítást. A német birodalmi vezér és kancellár tevékenységét bemutató, számtalan fotóval és relikviával gazdagított tárlat február 6. helyett három héttel később zár be - közölte a német történeti múzeum.

A kiállítás rekordszámú látogatót vonzott tavaly: 2010 októbere és decembere között több mint 160 ezren keresték fel. Összességében a múzeum 915 ezer látogatót fogadott az óévben, ez minden eddigi adatot felülmúl. Az érdeklődők 32 százaléka külföldi volt.

Hunhír.info - inforádió

Hozzászólás


georg1945 - 2011.01.08. 13:26
Mi van? Visszasírják a németek a Führert?
Ugye-ugye.
Lassan már nem is fogják azt a vidéket Németországnak nevezni, hanem Új-Törökországnak. Amelyben a média tulajdonosai a zsidók.
Szép, új világ.
Dioxinos rántottát annak, aki nem nevezi hősnek Hitlert.

http://hunhir.info/?pid=hirek&id=36521
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az öszödi böszme után mindjárt
  2011-01-08 13:20:34, szombat
 
  Az öszödi böszme után mindjárt itt az alcsútdobozi böszme is


Pontosabban nem ő, hanem az egyik minisztere beismerte: Igen, elqrtuk.
Sat, 2011/01/08 - 11:21


Úton az öszödi böszme stílusa feléÚton az öszödi böszme stílusa felé

Az Economist szerint az egyik magyar miniszter egy protokollvacsorán a desszertnél azt mondta a külföldi újságíróknak, hogy "elb...ták" a médiatörvényt.

A brit lap hosszú cikke szerint Orbán Viktornak rögeszméje a rend, Schmitt Pál pedig a Fidesz vezérszurkolója, szerintünk pedig csak Orbán Viktor egy jellegtelen kis dróton rángatott pudlija.

Hosszú cikkben foglalkozik Magyarországgal és a médiatörvény körül kialakult helyzettel a brit hetilap, az Economist véleményblogja. A cikk, amelynek címe szerint Orbán Viktornak rögeszméje a rend, arra próbál választ találni a magyar kormány és kormánypárti képviselők nyilatkozataiból, hogy Orbán Viktorék miért érezték fontosnak, hogy "átnyomjanak egy ilyen vitás szabályozást".

A cikk szerzője szerint ezt még azok után is nehéz megérteni, hogy az elmúlt három napban az újságírók szinte másról sem kérdezték a magyar minisztereket. Az egyik azt mondja, hogy meg kell védeni "az emberek méltóságát" a valóságshow-któl, vagy attól, hogy a gyerekek nyílt szexualitást lássanak a tévében, egy másik azt, hogy meg kellett reformálni a közszolgálati médiát, a harmadik pedig arról beszél, hogy a magyar lapok publikálták a Fehér Miklós labdarúgó haláláról készült képeket - írja a lap.

Az Economist szerint ezek közül egyik sem magyarázza, miért kellett közel 200 oldalas törvényt írni, miért kellett összevonni a közszolgálati média hírszerkesztőségeit, miért fideszes testület felügyeli a sajtót. "Orbán Viktor azt mondja, hogy a törvény részei más európai országok törvényeiben is megtalálhatók. Ha igaza is van, félő, hogy az európai médiaszabályozás legrohadtabb részeit szedték össze" - áll a cikkben.

A szerző szerint a politikusokkal folytatott háttérbeszélgetésekből kiderül, hogy Orbán és a Fidesz a rendszerváltás befejezésének tekinti kétharmados győzelmüket és hogy Orbán szerint a Fidesz intézkedései megkérdőjelezhetetlenek, ők igazi demokraták, akik legyőzték a kommunistákat és tudják, mi a jó az országnak. A lap Schmitt Pál köztársasági elnököt Fidesz-vezérszurkolónak nevezi, mielőtt idézi, mit mondott a médiatörvénnyel kapcsolatban pénteken.

A cikk szerint nem teljesen világos a fideszes nyilatkozatokból, hogy pontosan milyen új rendet akar a magyar kormány. A szerző szerint Orbán Viktor az erőt erénynek tartja, ezért is lett az EU-elnökség jelszava az "Erős Európa", de Európa többi része számára "az ereje inkább tekintélyelvűségnek látszik".

A cikk végén a szerző felidéz egy protokollvacsorát, de az nem derül ki, hogy pontosan mikor történt, milyen vacsora volt és kik vettek részt rajta. A szerző szerint miközben ez EU-elnökség hivatalos borospincére borokat szolgált fel, az egyik - a cikkben meg nem nevezett - magyar miniszter előbb azt mondta, hogy a magyar médiatörvény nem különbözik más európai országok törvényeitől, később elismerte, hogy szigorúbb, mint más országokban és ezt azzal indokolta, hogy Közép-Európában a kormányoknak meg kell védeniük az embereket az antiszemitizmustól és a cigányellenességtől. Mire a desszertként felszolgált Tokaji is elfogyott, megadta magát és azt mondta: "Oké, elqrtuk (OK, we f.cked it up - a szerk.)" - írja az Economist.

(Az Origo szó szerint írja a miniszter útszéli szövegét, ettől mi elhatárolódunk ezért kipontoztuk. Szalai Annamária! Ideje intézkedni! - a szerk.)

(Origo nyomán Szent Korona Rádió)


http://szentkoronaradio.com/belfold/2011_01_08_az-oszodi-boszme-utan-mindjart-itt -az-alcsutdobozi-boszme-is
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A médiatörvényt pedig a nekik
  2011-01-08 12:11:46, szombat
 
 

A médiatörvényt pedig a nekik való megfelelési kényszer generálta
2011. január 8. 01:58:30

A médiatörvény egyértelmű értelmezéséből kiderül: a legfőbb szabály, amely a törvény alapja:" a nem Magyarországon működő, de a hazai olvasóknak szóló radikális politikai portálok ellehetetlenítését célozza, amelyek a hatóság álláspontja szerint nem tesznek eleget a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségének, vagy többek között megsértik a közösség elleni gyűlöletkeltés tilalmát, így a Hatóság kísérletet tehet a portál kiadójának megbírságolására".

Ilyen egyszerű az egész. Orbánék eleget téve a követeléseknek, médiacsomagban rejtették el az Unió parancsát, miszerint semmilyen kritika, tényfeltárás, vagy éppen a valós történések bemutatása sem érinthet két, Európában lévő kisebbséget. A radikális portálokon pedig ezen tabukat feszegetik, és ezért kell elhallgatniuk. Megint csak a kérdés, hogy akkor miért nem pajzson vagy hordozható frigyládán vitték be Orbánt az EU-szabadkőműves szentélyébe, miért volt ez a vicsorgó-acsargó médiahisztéria a szabályozás körül.

Ismételten: ugyanaz a helyzet, mint a holokauszt-törvénynél. Addig imádtak bennünket, amíg meghozta a parlament. Amikor viszont a holokausztnál összehasonlíthatatlanul nagyobb, és hosszabb ideig tartó bolsevik diktatúrák tagadását is szankcionálni akarta, ugyanaz a gágogó kórus kelt ki ellene, amely most a médiatörvény miatt bírálja.

Mert nemcsak azokat a rohadt nyilasokat meg antiszemitákat akarja tűzzel-vassal irtani, hanem az agymosó, negyedik hatalmi ágként funkcionáló világhatalmista, a gyarmatosítók szolgálatában álló médiumok felé is csapott. Ez az Európai Unió a totális szabadságszimbóluma.

Akik a tulajdonosok ellen szólni merészelnek, azokat likvidálni kell. Azokat, akik a tulajdonosok véleményformáló médiumait akarják kordában tartani, azokat is. Mivel nagyobb a kár, hogy a milliókhoz eljutó médiumok nem száz százalékban követhetik a gyarmatosítók parancsait, mint az a haszon, amely 150-200 ezer emberhez eljutó hírportálok elhallgattatása hoz, így a demokrácia és a sajtószabadság hazug álarca mögé bújva be kellett támadni a magyar kormányt.

Különben is, pénztározik, kínázik, putyinozik stb, tehát jobb beállítani a főnöküket pusztabunkó diktátornak, mert összességében nagyobb profitot termel az, ha lapátra van téve, mint hogy a radikálisok leírják, amiről már milliók tudnak, és a saját bőrükön is érzik Európában.

Koldus Kálmán - Hunhír.info

Forrás: hunhir.info

http://nemenyi.net/default.asp?Location=_arc&SID=1&AID=11&Direkt=7510 7&offsetlo=0
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Orbán: merünk mi kicsik is len
  2011-01-08 11:51:24, szombat
 
  Orbán: merünk mi kicsik is lenni, Barossó bácsI!
2011. január 8. 02:11:24

Totális baromsággal indított a magyar miniszterelnök José Manuel Barrosóval folytatott megbeszélése utáni nemzetközi sajtótájékoztatón. Mint mondta:Magyarország nem tud elfogadni olyan gondolkodásmódot, amely az országgal szemben azért fogalmaz meg bármilyenfajta kételyt a demokratikus elkötelezettséget illetően, mert itt még csak húsz éve van demokrácia, máshol pedig 200 éve.

Magyarország olyan ország, amely nagyon sok vért áldozott a szabadságért, nagyon sok emberi életet áldozott a demokráciáért, amely egy totalitárius rendszerrel szemben a siker csekély esélye mellett is hajlandó volt felvenni a küzdelmet, és harcolni. Ezért a magyar demokráciának szerinte ugyanaz a tisztelet jár Európában, mint bármely más EU-s ország demokráciájának- fogalmazott.

Hunhír info kommentár:

Nem is ezekkel a mondatokkal van baj, Viktor, hanem a EU-s seggnyalással. Kétszáz éve még irtották a niggereket a gyarmatokon, rabszolgákat tartottak, népeket mészároltak le a nagy 200 éves demokraták. Alig több, mint kétszáz éve a nagy EU vezér Franciaország százezer számra nyírta ki saját népe keresztényeit és saját nemességét. A nagy hollandok, belgák a többiek meg más népek leigázásából és megtizedeléséből jutottak el a jelenleg is ható gazdasági csúcsaikra. Az ő demokráciájuk a szabadkőműves világhatalom, s nem az alkotó népek demokráciája volt.

Nálunk egyszer volt demokrácia, kedves Viktor, de nem az elmúlt években. A két világháború között, Horthy kormányzósága idején. Az elmúlt húsz év nem az ötágú, hanem a más csillag uralma alatt nyögött. De ezt Te is nagyon jól tudod! Éppen ezért reméljük, hogy nem belülről jött megalázkodás volt ez, hanem harcos cselvetés. Hun és magyar őseink is ennek köszönhetik sikereiket.

Azt nem tudjuk, mi játszódik le Benned, de figyelj a változásokra, és főleg a térképre. Lehet itt választóvonal, és még a Kárpát-medence közigazgatási egysége is létre jöhet. A belülről rendbe tett államok Romániától az osztrákokig, vagy tovább, meg a meleg-tenger lakói már elegek egy olyan szövetséghez, amely örökre az őket megillető helyre rakhatja a "nagy" 200 éves demokráciákat. Kígyó legyél, egy alakban sas, farkas, bagoly és róka... Szemükben barátságos, de mindig éles késsel a kabátodban. Tanuljon egyszer már a más kárából is a magyar.

Koldus Kálmán - Hunhír.info

Forrás: hunhir.info

http://nemenyi.net/default.asp?SID=1&AID=0&Direkt=75108
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gyurcsány után szabadon –
  2011-01-08 11:42:56, szombat
 
  2011-01-08. 10:24
Gyurcsány után szabadon - Orbán minisztere a médiatörvényről: ,,elkúrtuk"

,,OK, ezt elb**ztuk" - mondta az Orbán-kormány egyik minisztere a médiatörvényről az The Economist újságírójának beszámolója szerint némi Tokaji elfogyasztása után.
A meg nem nevezett kijelentés egy sajtóvacsorán hangzott el, amelyen a magyarországi médiatörvény mögötti motivációt firtató kérdésekre a kormánytag előbb a médiatörvény európai mivoltát bizonygatta, később a régió zsidó- és cigányellenes hangulatával indokolta a szigorítást, (ebből már nem nehéz kikövetkeztetni a Kuruc.info elnémítására vonatkozó kísérlet tényét - a szerk.) végül elismerte: ,,OK, we fucked it up". Azaz, ,,oké, ezt elkúrtuk".

(Hírszerző nyomán)

Alább a The Economist cikke:

Orbán's obsession with order
AFTER three days in Budapest, where Hungarian ministers have been asked about little else apart from the media law, it is still hard to understand why Viktor Orbán and his Fidesz party felt the need to push through such sweeping and contentious measures.
One minister said they were necessary to protect people's “dignity" on reality television, or to shield children from sexually explicit scenes on TV; another said the bankrupt and leaderless Hungarian public broadcaster had to be reformed; yet another spoke of the outrage at Hungarian newspapers publishing the picture of a footballer, Miklós Fehér*, who died during a match in Portugal (even though it happened before thousands of fans and the video is widely available on YouTube).
None of this seems to merit 200-odd pages of legislation, the amalgamation of the newsrooms of all publicly-funded media, a Fidesz-appointed council to oversee all of television, radio, online and print media, with the threat to impose heavy fines for ill-defined offences. Mr Orbán says all of the law's provisions are drawn from the laws of other countries. Even if he is right, there is the danger of picking all the most rotten bits of Europe's media legislation.
The English translation of the legislation, a media “ constitution" and a more detailed media act (PDF) is available on the justice ministry's website, along with a commentary seeking to rebut criticism. What is one to make of Article 13, setting out the obligations of the media, which seems to be both all-encompassing and oddly chauvinistic? If journalists have to provide accurate and balanced information on Hungary and the Hungarian nation, do they not have the same obligation towards other countries and nations?

(1) All media content providers shall provide authentic, rapid and accurate information on local, national and EU affairs and on any event that bears relevance to the citizens of the Republic of Hungary and members of the Hungarian nation.
(2) Linear and on-demand media content providers engaged in news coverage operations shall provide comprehensive, factual, up-to-date, objective and balanced coverage on local, national and European issues that may be of interest for the general public and on any event bearing relevance to the citizens of the Republic of Hungary and members of the Hungarian nation.

In private conversions with Fidesz ministers, the visitor begins to sense an underlying drive to refashion society, a desire somehow to complete the anti-Communist revolution of 1989. Hungary had a surprisingly peaceful negotiated transition to democracy. But for Fidesz the compromises made at the time led to the rot of recent years. In the view of Fidesz, the communists were never ejected; in return for surrendering political power, they were allowed to retain economic power and re-invent themselves as the Hungarian Socialist Party.
The socialists' poor job of running the country for eight years was encapsulated in the tape-recording of the-then prime minister, Ferenc Gyurcsany, admitting in 2006: “I almost died when for a year and a half we had to pretend we were governing. Instead, we lied morning, evening and night."
For Fidesz, the election victory this year is the latest round of a battle that began in communist times. And now that Fidesz has a two-thirds majority, it claims finally to have the mandate and means to complete the job. The media law is just the latest in a series of actions to grab power. Fidesz says it will pass a new constitution to replace the existing one, dating from communist times. For Mr Orbán, Fidesz's actions are unimpeacheable; they are the real democrats, they defeated the communists, and they know what is right for the country.
In theory, the presidency should provide a check on the government, except that the current holder of the job, Pal Schmitt, an Olympic fencing gold-medallist from 1968 and 1972, seems to view his role as Fidesz cheerleader-in-chief.
This is what he told the visiting Brussels press corps today:

Last year the Hungarian citizens gave a mandate that is unprecedented on the European scale to the political forces that now form the parliamentary majority and government. It was this force, this will that elevated me into my current office.
I know that the working tool of journalists is news, but perhaps even more, it is the truth. The truth, the good news is: that Hungary today has a government with huge public legitimacy, extremely strong parliamentary majority, that is capable of overcoming the economic difficulties and capable of establishing order.
The mandate given at the democratic elections is not only huge in terms of its proportions but it also reflects the expectations of Hungarians, the extent of the sovereign power, legitimacy transferred. The majority of my compatriots have not only said no to the past, but have also stated what they think the future should be like.
I look at the processes that have taken place in 2010 as a great sigh of Hungarians, with which we wanted to exhale the poison that held everything back and to inhale fresh, invigorating oxygen. This sigh demanded order. Order in the way the state functioned, discipline in finances, and justice in laws and procedures. It demanded the recovery of the economy and the health system, the protection of jobs and families.
It is this peaceful making of order that is required for Hungary to become stronger. For a strong Europe can only be made up of strong nations.

How far this re-ordering of Hungary will be pushed, and what sort of society Fidesz wants to establish, is left vague. Mr Schmitt says he wants the new constitution to acknowledge the central place of Christianity (though Fidesz spent a long time showing us journalists the revival of Jewish culture). Mr Orbán, for his part, is keen to have a constitutional brake on government deficits and debt.
Clearly, for Mr Orbán strength is a virtue, His slogan for his presidency of the EU is “Strong Europe". For the rest of Europe, though, his strength is starting to look like authoritarianism. The media law has attracted an unwanted spotlight and Mr Orbán is now under close observation.
Over a long dinner assisted by the expertise of the specially-appointed “EU presidency sommelier" one minister first claimed the media law was no different from other European countries. He later admitted that it was, indeed, more stringent than similar laws elsewhere. “You have to understand, this is central Europe, where there is anti-Semitism and anti-gypsy sentiment. The government has to protect people." By the time the sweet Tokaji dessert wine was poured he conceded: “OK, we fucked it up."
* The name of Miklós Fehér has been corrected since this post. My thanks to eagle-eyed Quitz. I've taken the opportunity to restore the accent to Viktor Orbán.


http://kuruc.info/r/26/72199/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2010.12 2011. Január 2011.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 670 db bejegyzés
e év: 5608 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 660
  • e Hét: 3762
  • e Hónap: 14873
  • e Év: 168369
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.