|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 18:29:56, szombat
|
| |
| |
Szalay Mátyás
Bocsássatok meg kedves öregek,
Hogy rólatok csak elfeledkezünk...
Mintha nem is volnátok a világon.
Tervezünk, de nektek nem tervezünk,
Házat rakunk, de abban egy zugot
Nem rajzol meg a tervező, hogy ott
Legyen utolsó álmotok nyugodt.
Mintha nem is volnátok a világon.
Ti már fáradtan félreálltok,
S a világban úgysem számítotok!
A múlté vagytok s a múltat ki nézi?
Kísértetül talán előidézi
Az ember s szembe is kacag vele.
De figyelmet nem pazarol bele.
A múlt helyett inkább jövőt akar,
Ezért feszül a szív, a láb, a kar.
Leguggolunk egy kisgyermek körül,
Lessük, hogy alszik, minek örül,
Fabábuját rendben tartjuk neki,
Tízen tanítjuk járni kezdeni,
Verekszünk érte tanítóval
Ha egyszer-egyszer jobban rárivall;
Sztrájkot kezdünk, hogy legyen kenyere,
És a szükséget észre ne vegye.
Feszegetjük a nagy politikát,
Hogy jobb jövőt a gyermeknek mi ad;
Utálunk más országhatárokat,
Eszünk nagy terveket kibontogat:
Mindent, mindent a gyermekért,
Mindent a szebb jövőjű tervekért,
De ellenetek mindig vétkezünk,
Tirólatok csak elfeledkezünk,
Bocsássatok meg kedves öregek.
Ti már fáradtan félreálltok,
Lecsuklott egykor büszke vállatok,
Régi erőtök megszerényedett,
S a csöndesség lett fő erényetek.
S a csöndességet észre nem veszik,
Vele a világ nem nyer, nem veszít,
A csöndesség, az nem szoroz, nem oszt,
Nem követel és nem hallat panaszt.
A zúgó élet rajta átrohan,
S mit bánja azt a lármázó roham,
Hogy az öregnek milyen a jaja,
A végtelenbe kúszó sóhaja...
Mit bánja azt, hogy öregjeink
Szívén hogy égnek alkonyi színek?
Hiszen figyelme mind a nappalé.
Mit bánja azt, hogy él-e, vagy hal-é
Az egykor érte dolgozott öreg.
Mit bánja azt a törtető tömeg?
Lassan mi is majd elszegényedünk;
Az izmainkban elsenyvedünk;
Fejünkre: estünk hóvirága hull,
A szemünk fénye elhomályosul;
Lassan mi is majd összegörbedünk,
És észrevesszük, hogy napunk letűnt.
Bocsánatot kérünk hát tőletek:
Bocsássatok meg, kedves öregek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazám hazám 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 18:21:40, szombat
|
| |
| |
Ágai Ágnes
Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és keresztül vagyok szőve már veled.
Mozdulataiddal, mozdulok, hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésben téphetetlenül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 18:20:43, szombat
|
| |
| |
A szeretet hiánya, a magány pszichés kórsága előbb-utóbb testet ölt, s a fizikai létben nyilvánul meg testi tünetekkel. Mára már újra felfogtuk, hogy a testünk betegségei lelki okokra vezethetőek vissza. A rengeteg akarás - akarat a pénzre, hatalomra, elismerésre -, a tárgyak előtérbe helyezése az érzelmekkel szemben szervezetünkben stresszt okoz, megfájdítva testünket. A magány a legsúlyosabb stresszfaktor, amely a vegetatív idegrendszeren keresztül leterheli az egész testünket. A legtipikusabb stresszbetegségek a szeretetlenségtől, a tárgyi, nem valós értékek, előnyök hajhászásától jönnek létre. A legelemibb tünetek, amelyek először jelentkeznek a krónikus fejfájás, a gyomortájéki fájdalom, a hátfájás, allergiás tünetek, szívtáji panaszok. Természetesen nem minden ilyen jellegű panasz vezethető vissza az elmagányosodásra, de amennyiben megmagyarázhatatlan okai vannak a tüneteknek, érdemes megvizsgálni kapcsolataink milyenségét, viselkedési formáinkat, és megtanulni valóban szeretni. Megdöbbentő eredménnyel járó kísérleteket végeztek a 80-as évek elején Amerikában. Nyulakon tesztelték a zsíros ételek hatását, amely az elképzelések szerint érelmeszesedést okoznak, viszont a kísérleti nyulak közül néhánynak nem lett érelmeszesedése, amit nem értettek a tudósok. Kiderült, hogy azoknál a nyulaknál nem történt egészségkárosodás, amelyeket egy bizonyos gondozó etetett, mert miközben ellátta őket, simogatást kaptak tőle. Ez a véletlen eset indította el a kutatásokat a szeretet, a fejlődés és egészséges állapot összefüggései között. Több tanulmány szól arról, hogy azok a gyermekek, akik nem kapnak szeretet, ölelést simogatást megállnak a növekedésben, testi fejlődésben. Ezeknél a gyerekeknél próbálkoztak különböző terápiával, gyógyszeres - növekedési hormon - adásával, viszont egészen addig nem állt be változás állapotukban, míg nem kezdték el ölelni, simogatni őket, míg nem kerültek ki az érzelmüket romboló közegből.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 17:10:09, szombat
|
| |
| |
Garai Gábor: Gyönyörűségem s gyötrelmem, Budapest
Kora reggeli utcák friss zúzmarás varázsa,
asztmás öreg buszok nyers fékcsikordulása,
kibuggyant pezsgő-színű fürdők nyári szeszélye,
főhivatali lépcsők végtelen meredélye;
bundákba vart gyönyörű nők - kifosztott idegenség,
füstbe és ködbe burkolt nagy téli naplementék,
pipacsszirom-szoknyákban kibomló könnyű lányok,
villanysikátorok közt derengő látomások,
ez vagy te, s izzító vonzásod el nem ereszt,
gyönyörűségem s gyötrelmem, Budapest.
Szöknék tőled örökké, csak innen, innen el!
S ha elhagylak, a mérged, a mézed máris visszaperel,
s mint csöndes szülőfalumba - mert az nekem nem adatott,
sietek hozzád szorongva: mint változott arculatod?
Akár egy kurta hét alatt is: nem lettél-e idegen?
Ó, visszaérkezések, zokogó zötyögések kelenföldi síneken...
Naphegy, gyerekkori bozótok, andalgók a Tabánban,
Körúti beteg telefonfülkék a sietség őrült kábulatában,
ez vagy te, és vibráló vonzásod el nem ereszt,
gyönyörűségem s gyötrelmem, Budapest.
Új utcák, gyöngy fehér házak szelíd sora,
esőben villamosra várók keserves ostroma;
éjjel-nappal ziháló, hűséges gyári gépek,
népek, kik hűlt szobákból zsúfolt járdákra lépnek.
Hidakkal megvasalt, gyöngéd, s gyilkos Duna,
csavargók hajnala, - hova kallódsz, hova!
Ó, film-sebes jövendő változó ékszere,
tékozló napjaim józanító jege,
csüggeteg éjeim fölszító tűz-világa,
te hoztál világra, s te dajkálsz a halálba,
te szülőm, s gyilkosom, vonzásod el nem ereszt,
gyönyörűségem s gyötrelmem, Budapest.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tájképek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 14:50:16, szombat
|
| |
| |
Tudod, van úgy, hogy az ember nagyon
megüti magát, úgy érzi, halálos a sérülése,
nem gondol másra, csak a vérző sebére,
és sír, és zokog, senki nem segíthet rajta,
mert a patakzó vér a szemnek láthatatlan,
belső vérzés az, de nem olyan, attól sokkal
mélyebben van, nincs segítség, mindjárt
elvérzik, ha csak nincs a világon egy másik
ember, akinek fáj ez a fájdalom,
aki még jobban szenved ettől a kíntól,
egy másik ember, aki ott áll rémülten,
szinte már kővé meredten, akkor,
csak egy pillanat az egész,
csak annyi, hogy egymásra néznek,
a két ember egymás szemébe néz,
találkoznak a tekintetek, és attól,
amit a sérült ember meglát
annak a másiknak a szemében,
újult erőre kap az addig haldokló,
és mosolyogni kezd, ó semmi az egész,
és tényleg semmi ahhoz a kínhoz képest,
hogy a másiknak fájdalmat okozzon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2011. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
335 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 783
- e Hét: 11025
- e Hónap: 20409
- e Év: 152963
|
|
|
Offline
