|
2011-02-03 17:26:34, csütörtök
|
| |
| |
Unalmamban böngészek a neten, de már minden számomra érdekes cikket elolvastam. Könyv olvasásba kellene fogni, mert mióta internet van, s beteg lettem, türelmetlenebb vagyok.
Ez az oka annak, hogy nem tudok egy könyvet megírni. Ha írok is valamit, elkapkodom, hibásan küldöm el.
Két esztendeje írom életemről a könyvemet, nem haladok vele, annyi szörnyűség ért, s ilyenkor újra átélem azokat.
Gondolkodom napok óta egy témán. Egy hölgyről szeretnék könyvet írni, a címét nem tudom megválasztani, hogy hangzatos legyen és utaljon a témára. Zenével kezdődne és zenével végződne, amolyan keretes forma lenne. A főszereplőknek csak keresztnevet adok, nem kell törnöm a fejem családi neveken, nem történelmi regény lenne. Nincs kitartásom, pedig le tudnám magam kötni vele, hátha még sikerülne is! Régebben folytak belőlem a szavak, egy este képes voltam több mesét megírni, vagy novellát is hosszabb terjedelműt. Mennyire kár értük! Minden szavuk fontos lenne számomra, mert én voltam bennük a szörnyűvé tett életemmel szépen megfogalmazva, semmit sem tudva az életemet irányító hatalmas erőkről.
Tengek-lengek a mini lakásban, melyet telek árából a szétment háznak venni tudtam. Mai feladataimat egy fél óra alatt elvégeztem, majd ebédért mentem. Holnapra is csak takarítás, porszívózás marad, no meg egy szék haza hozatala, ha sikerül Tegnapelőtt ültem a gép előtt, s a fémlábú irodai szék kitört alólam.
- Te a fémet is megolvasztod? - kérdezte ma egy asszony tőlem, miután elhitte, hogy ez valóban megtörtént.
Minden megy továbbra is tönkre, úgy, mint azelőtt. Nincs értelme ide új bútort, vagy bármi mást vásárolni. 1995 óta követ a tárgyak, berendezések tönkretétele, szétlyuggatása. A számítógép billentyűzet ezelőtt négy évvel ripityára szét lett lyuggatva. Gyerekem szerint én a rövidre vágott körmeimmel tettem tönkre.
Ami nem megy tönkre, az eltűnik, mint a vadonatúj hátizsákom az előszobafalról a bevásárló környezetkímélő táskával, régi hetvenes évekbeli dinnyés neccekkel együtt. 1992 óta követ a lakásból a tárgyak eltűnése. Csodálkoztam mindig azon, hogy tűnnek el, ha senkit sem engedek be a lakásba? Hihetetlen, de van ilyen!
Gondolkozom, nincs erőm elkezdeni a regényt, mert nem érzem annyira jól magam. Nem is kitartás, hanem egészség kérdése.
1991-ben kérdezték meg tőlem, miből akarok megélni? Írásból még senkinek nem sikerült. Lám, bebizonyították azóta legalább ezren, hogy írásból is meg lehet élni, csak pénz és név kelll hozzá, valamint ihletettség a láthatatlan világból. Akinek nincs spirituális, vagy másféle felsőbbrendűbb otthona, az magára van utalva ilyen tekintetben. Pedig ez az igazi dicsőség! Segítség nélkül írni, alkotni! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
