|
2011-03-13 20:24:08, vasárnap
|
| |
| |
VERSEK A FORRADALOMRÓL
Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom eseményeire, neves alakjaira, közkatonáira emlékezünk március 15-én. Az 1848-49-es eseményeket többnyire két szóval jellemezzük: forradalom és szabadságharc.
Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.
Petőfi Sándor - MAGYAR VAGYOK
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
� Ha vert az óra � odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
(Pest, 1847. február.)
Petőfi Sándor: Magyar vagyok
Link
Link
Petőfi Sándor - KEMÉNY SZÉL FÚJ...
Kemény szél fúj, lángra kap a szikra,
Vigyázzatok a házaitokra,
Hátha mire a nap lehanyatlik,
Tűzben állunk már tetőtül-talpig.
Édes hazám, régi magyar nemzet,
Alszik-e csak a vitézség benned,
Vagy apáink halálával elhalt?
Illik-e még oldaladra a kard?
Magyar nemzet, ha rád kerül a sor,
Léssz-e megint, ami voltál egykor?
Oly hatalmas harcos, ki szemével
Jobban ölt, mint más a fegyverével!
A világot védtük hajdanában
A tatár és a török világban;
Vajon most, ha eljön a nagy munka,
Meg bírjuk-e védni mi magunkat?
Oh magyarok istene, add jelit,
Ha a kenyértörés elközelit,
Hogy az égben uralkodol még te
A magad s néped dicsőségére!
Reményik Sándor - ERDÉLYI MÁRCIUS
Egy tizenötös szám. És március:
Az első tavasz-hónap közepe.
Kimondottam így egyszerűn,
Ne féljetek, ne féljen senkise.
Ne féljetek: nem tüzesednek át
Halk hangolás után a vers-sorok,
Nem temetni és nem lázítani,
Csupán figyelmeztetni akarok.
Oly csendben nő a versem, mint a fű,
Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán:
Nem szavalok, - szavaltunk eleget,
- Nagyon sokat - március idusán.
Volt egy tanítóm akkor, - igazi,
Nagy nevelő, - gyökérig leható.
Ő mondta: csak úgy ünnep ez a nap,
Ha munkát s imát összefoglaló.
Magányos hangját zsivaj nyelte el. -
Lavina dörgött. Most, - a kő alatt
Számunkra csak csendes növekedés:
Valóban: munka s imádság maradt.
De szárny kell munkához s imához is!
Szárny, mely röpít, s forrás, mely enyhet ad.
Tört szárny, beomlott kútfő: - mégis élet,
Mégis üdvösség az a régi nap.
Testvér, látod: én nem járok tilosban,
De te is hidd: nem tilalmas dolog
Megsimogatni otthon a fiókban
Egy poros, régi, kicsi szalagot.
Aztán - menni a hétköznapok útján,
Császárnak megadni, mi az övé,
S maga részét minden hatalomnak, -
De Istennek is, ami Istené.
1931 március 10
Juhász Gyula - MÁRCIUS IDUSÁRA
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.
De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!
Konda Bartal Piroska - XXI. SZÁZAD ZÁSZLÓTARTÓI!
/1848.március 15. szabadságharcára emlékezve./
Ki elől megy mindenkinél bátrabb,
A rendíthetetlen harcában,
Zászlaját magasra tartja, hogy lássák,
Elkezdődött a nagy megváltás.
A vihar szele benne él már,
S vad, tomboló erővel megrengeti,
A Hazájuk ellen vétkező "senkiknek,"
Becstelen és hitvány lelküket.
Te csak tartsd és vidd a Zászlód,
Mit már megtagadva letettek oly sokan,
Ha utolsó utadra mész is, mutasd meg a Világnak,
Ki élhet-e Szent Magyar Hazában!
Isten színe előtt tanítsd meg újra és mindörökre,
Hogyan kell büszkén, méltóságban élni,
Feltartott fővel egyenesen járni,
Szabadságot féltve igaz Emberré válni.
Add Gyermeked kezébe Nemzeted Zászlaját,
Ki a játszásból felnőve, a Zászlótartó helyébe lép,
S hiszi az élet és a szavak tiszta értelmét,
Isten, Haza és a Szabadság örök szellemét.
Kik életüket adták a Magyar Honért,
Nevüket áldja és dicsőitse minden pillanat,
Ragyogjon fel bennünk nagyszerű akaratuk,
S a porszemekből szikla nő.
Kistarcsa 2009. március. 13.
Konda Bartal Piroska: TANULJ MEG MAGYARNAK MARADNI
Hazádban ne élj úgy, mintha idegen volnál,
Zászlók nélkül, erőtlenül és némán.
Biztasd, ébreszd a szíved,
S érezd az akácos édes illatát.
Kitépik lelkedből az Istent és Hazád,
Gyermekedéből a tavaszok igaz szavát.
Tanulj emberül, szemedben ne legyen könny,
Tanulj Magyarnak maradni.
Nézd a Nap a Hold és a Csillagok,
Visszatérnek és remélnek új holnapot.
A virágok illatozva nyílnak,
Szerelmeket símogatnak, lágyan beborítva.
Hegy a völgy s a folyó oly szabad,
Minden mit ők tanítanak igaz.
Míg ölelnek és bíznak, a szél muzsikál,
Madarak csőrükbe veszik, s fütyülik dallamát.
Hazád ott van, hol életre csókol Édesanyád,
Tanuld meg Őt, s a Magad igazát.
Amikor a hegedűszó megtölti lelkedet,
Vedd fehér ruhád, táncolj és énekelj.
Madárfészekben a boldogság helyénvaló,
Szívedben egy térkép mely bejárható.
Úgy őrizd Hazád mindenségét,
Mint habjait a zúgó folyó.
Utassy József: ZÚG MÁRCIUS
Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,
a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?
Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!
Petőfi Sándor - Talpra magyar
Link
1848 március 15.
Link
Zúgjatok harangok! - Március 15
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
Online
